Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-10 / 108. szám

s TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. május 10. Új 18 lakásos kórházat adtak át Szék szár dón Május 8-a, újabb jelentős határ­kő, előremutató dátum abban a tö­rekvésben, amelyet államunk a mi városunk területén is folytat a lakás kérdés végleges megoldása érdeké­ben. E napon adták át ugyanis Szék szárdon a legújabb tizennyolc laká­sos bérházat. Már reggel népes csoport gyűlt össze a bérház előtt, az a bizottság, amelyik átvette az új lakóépületet. A bizottságban résztvettek a városi tanács ipari-műszaki osztályának, mint építő hatóság, az ÉM. Lakás- építési Tervező Vállalat, mint ter­vező, a megyei tanács tervosztályá­nak, mint beruházónak, s a Város­gazdálkodási Vállalat, mint működ­tető szerv képviselői. A bizottság véleménye, miután an nak tagjai a tetőtől a pincéig, kívül- belül átvizsgálták az épületet, az volt, hogy a Tanácsi Építőipari Vál­lalat dolgozói, az apró-cseprő hibák­tól eltekintve az előbbieknél sokkal jobb munkát végeztek. Ezt bizonyí­totta egyébként nemcsak az átvétel, hanem még inkább az, hogy a ter­vezett október 15-i határidő helyett, már most átadták az épületet az új lakóknak. — Hét éve várok erre a pillanat­ra — mondotta az éppen ott lévő egyik új lakó. Lent a földszinti elő­térben az egyik lakó kislánya kiál­tott fel boldogan: — Ez a mi há­zunk, anyuka? — Az igenlő válasz­ra még ő sem tudott egyebet mon­dani, — jaj, de jó lesz itt. Határkövet, előremutatást említet­tünk és valóban mellette hetek-hó- napok kérdése s újabb avatásra ke­rül majd sor. S a távlati terveket a további építkezések nyomai mutat­ják. Már látjuk mellettük újabb több háztömbből kialakuló boldog, új otthonok sorát. Itt az árú! Hol a címzett ? Ki a feladó ? — Tanulságos történetek fuvaroztatókrói és vasutasokról — „Visszkereső szolgálat”... ízlelge­tem a szavakat, próbálom értelmét megfejteni, de ami eszembe jut ez­zel kapcsolatban, az mind kevés, nem tudok annyi változatot kita­lálni, mint ez a valóságban van. S éppen ezért Haraszti Károlyt ké­rem meg, segítsen nekem és az ol­vasónak abban, hogy megmagyaráz­zuk e vasúti munkahely történetét, feladatát és jelentőségét. Mindenesetre azzal kell kezdeni, hogy nagyon sok hanyag ember van még, a vasúton és egyebütt is. S e hanyagok miatt az államvasutaknak egy akkora apparátust kell fenntar­tani, mint csaknem a dombóvári vasutasok összlétszáma. Mert ha valaki hanyag, az már magában véve is baj, de ha már az áruszállí­tásnál követ el hibát, akkor az egész vasút megmozdul. Táviratok, tele­fonbeszélgetések százait bonyolít­ják le egy kiló kallódó áru érdeké­Melyik a világmárka? Ä szekszárdi bor, vagy a mucsi ? A lehető legkomolyabban teszem fel ezt a kérdést, mivel hogy az „életben is találkoztam ilyen prob­lémával. így tehát disztingválni kell... Mucsiban, ebben a híres, neveze­tes, ezenkívül sáros, eldugott és amolyan „madár se járja” faluban jártam riportkészítő utamon. Tud­tam, hogy itt valamiféle különleges emberek laknak, ezért hát mindenre elkészültem. Hallottam arról a bi­zonyos „mucsi tanácsköztársaság­ról”, amiről oly sokat beszélnél: egész Tolnában. De senki sem tudja sem Mucsiban, sem másutt meg­mondani, hogy tulajdonképpen mi is volt az. A különféle variációknak azonban van egy közös lényege: a mucsiak a háború után függetlení­teni akarták magukat mindenféle hatóságtól, s amolyan miniatűr ál- lamocskát próbáltak létrehozni. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja: nos, ha nem is pontosan így volt igaz, Mucsiban nagyon kü­löncködő emberek laktak és laknak bizonyos tekintetben ma is. Ezt így tudja minden ember, aki vala­mit is hallott Mucsiról. Mondom, ezért készültem el mindenre, de arra természetesen nem, hogy még a szekszárdi bor hírnevét is ma­gukénak tulajdonítják Mucsiban egyesek. Márpedig ez így van. A tisztes, őszes Kocsis bácsival borozgattunk, a|fi a nyugdíjas és a szőlősgazda minőségében él Mu­csiban. Az ő háza az egyik legszebb és leggondozottabb a faluban és hasonló mondható a szőlőjéről is. Csendes, dolgos nyugdíjas éveit éli itt, gyakori borozgatás közepette és a lehető legnagyobb megértésben az ugyancsak öregedő, de még dolgos féleségével. Borozgattunk és mivel a környékbeli borok között valóban a jobbak közé tartozik Kocsis bá­tyám bora, így nem mulasztottam el annak dicséretét sem. De természe­tesen nem feledkeztem meg arról sem, hogy Szekszárdon élő és Szek- szárdról jött ember vagyok: ma­gasztalni kezdtem az itteni borokat. — De azért ne haragudjon, Ko­csis bátyám, a szekszárdi bornak nincs párja Tolnában. Sikert ara­tott Brüsszelben, sok elismerést ka­pott Budapesten, a legutóbbi nem­zetközi versenyen. A szekszádi bor világmárka. Nem túloztam, nem voltam elfo­gult, csak ami igaz, az igaz. Kocsis bátyám pedig nagy raíináltsággal „belémerőltetett” még egy pohár KÉREK EGY KILÓ X-SUGARAT Wilhelm Konrad Röntgen, a ne­vét viselő röntgensugarak felfedező­je egyszer furcsa levelet kapott. A levél írója azt kérte, küldene neki ►•néhány sugarat használati utasítás­sal«. Mellében ugyanis egy pisztoly- golyó van, de ideje nincs, hogy Ront gént személyesen felkeresse. Röntgennek volt humorérzéke, s így válaszolt a levélre: »Pillanatnyi­lag nincsenek X-sugaraim raktá­ron, azonban küldje el hozzám a mellkasát és majd kezelni fogom«. bort, hogy ismételten ízleljem meg s utána tamáskodva csóválni kezdte a fejét: — Ha nem tudná, akkor most tudja meg: a szekszárdi bort tulaj­donképpen a mucsi bor tette nagy- gyá. Láthatóan ezt' nem viccnek szán­ta, hanem komoly meggyőzésnek, ezért engem is furdalt a kíváncsiság: — Hát ezt meg hogyan kell ér­telmezni? — Hogyan? Hát úgy, hogy a szek­szárdi bor a mucsi bornak köszön­heti a hírnevét. Mert az történt már régebben is, hogy itt Mucsiban megvásárolták a bort. elszállították Szekszárdra, ott palackozták, ráír­ták, hogy szekszárdi, és amikor azo­kon a fényes helyeken felbontották az üvegeket, megkóstolták tartal­mukat, tulajdonképpen a mucsi bort itták és az tetszett nekik annyira. Csakhogy a név az szekszárdi volt. Tudom én, nem kell ezt nekem mondani... Na, kóstolja csak meg még egyszer! Megkóstoltam „még egyszer”, de semmi hajlandóságot nem mutat­tam „megtörni”, hanem én is el­mondtam a magam érveit: — Nem vagyok szakember, csak amolyan laikus, „amatőr” borivó, de ha netán Kocsis bátyám borából — ami kétségtelenül a jobbak közé tar tozik Mucsiban — valamelyik étte­remben véletlenül elém tennének egy pohárral szekszárdi bor gya­nánt, bizisten visszaküldeném és kérném a panaszkönyvet... Mert azért a szekszárdi bor „egy kicsit” mégis csak más. És azért mégsem lehetne ilyen nagy csalást elkövet­ni, vagyis hogy Szekszárd történel­mi borvidék a mucsi borokkal ékes­kedjen. Kocsis bácsit nem sikerült meg­győznöm, de azért megkínált még egy pohárral... Boda Ferenc ben, csakhogy a címzettet megtalál­ják. És mit keres a „visszkereső szol­gálat”? Mindent: szénnel rakott va­gonokat, kismalacot, koporsót, ve­tőmagot és tejeskannát, textiliát és traktort. De talán nézzük meg, mit tudnak ezekről Dombóvárott mondani. — Soha sem szerettem ezt a szak mát — mondja Haraszti Károly. Most meg semmi pénzért nem cse­rélnék, van itt izgalom bőven, és az ember találékonysága, helyzete felismerése, vasúti-földrajz isme­rete mind-mind kell e szakmához. A napokban például az egyik Dombóvárra érkező vonat félig ra­kott kocsit hozott. Jelentették a visszkereső szolgálatnak. A nyomo­zógép munkába kezdett. Szeren­csére, órák alatt kiderült, hogy Sár- bogárdon tolatás közben egy ott kirakás alatt levő vagont besorol­tak a vonatba és elhozták. A vagon­ban levő árut leltározták, lepecsé­telték, s visszaküldték Sárbo- gárdra. Jelentették egyszer a raktári dol­gozók, hogy harminc zsák gaboná­nak nincs gazdája. Nem volt fuvar­levél, a zsákokon címzés. A mag minőségéből indult ki a nyomozás. Hol és ki az, akinek ilyen magra lehet szüksége? Napok múltán a címzettet megtalálták. Egyszer pedig egy vagon (nem elírás) bútorlemezt találtak. Címzés KIRÁÜDUHUNK IfiGiPli Nincs szebb és kellemesebb, mint egy tanulmányi kirándulás. Ebben a kedves élményben részesült április 16-tól 20-ig egy szegedi út alkalmá­val a tolnai I. számú általános is­kola VII. és VIII. leányosztálya, Pa- tócs Olga és Kis-Tóth Mária osz­tályfőnökök vezetésével. Az utazás izgalmától dobogó szív­vel, táskáinkban a legszükségesebb útravalóval szálltunk vonatra 16-án reggel hét órakor a tolna-mözsi ál­lomáson. Háromszor szálltunk át, de ez nem volt fárasztó, sem bosz- szantó, mert mindenütt fenntartott fülkéket kaptunk, a vasút dolgozói pedig a legnagyobb figyelmet, szí­vességet és jóindulatot tanúsították irántunk, amiért köszönettel és há­lával gondolunk rájuk. Szeged nagyon szép város. Utcái tiszták, egyenesek, tágasak, köz­épületei, lakóházai gondozottak. Min dent megnéztünk, amit három nap alatt lehetett. Megcsodáltuk a Foga- ! dalmi-templomot magas tornyaival, szép festményeivel. Nem kerülte el figyelmünket az a könyvrengeteg sem, amit az egyetemi könyvtár tu- dástterjesztő termeiben láttunk. Sor­ra került a Móra Ferenc Múzeum, ahol nem tudtunk betelni a törté­nelmi gyűjtemények, emlékek, kéz­iratok, okmányok nézegetésével. Rendkívüli élmény volt számunkra a Füvészkert, különleges melegég­övi növényeivel, virágaival. Meg­figyelhettük a híres Szalámigyár és a korszerű, szépen berendezett Tex­tilkombinát munkáját. Láttuk a történelmi emelvényt, ahonnan Kossuth Lajos intézett lel­kesítő beszédet a lakossághoz. A szé­pen rendezett, virágos tereken, egy- egy történelmi emlék, szobor hirde ti az utókor háláját. Átmentünk a szőke Tisza új hídján, és ittunk jó­ízű, lágy vizéből. Két este gyönyör­ködtünk a szegedi színészek művé­szi játékában. Sok élménnyel gazdagodva, szép em lékekkel szívünkben vettünk bú­csút Szegedtől. Ezért a felejthetet­len, jól sikerült élményekben gaz­dag kirándulásért hálával és köszö­nettel gondolunk kedves osztályfő­nökeinkre és mindazokra, akik ezt a szép utazást lehetővé tették. Sz—R. Tolna és feladó nem szerepelt a vagonon, fuvarlevél sem jött vele. Itt már sorra kellett venni azt, hogy az or­szágban hol gyártanak ilyen le­mezt, kik a felhasználók, nem kül­földről küldték-e? Hetek múltán de­rült csak ki, hogy Rákospalota-Uj- pest vasútállomásra kell az árut irányítani, ott a címzett. Csehszlovákiából érkezett egy vagon szén. Dombóvárra kísérő ok­mány nélkül érkezett volna, ha­dé a határon visszaküldték, mert a vagonnak valami baja volt. A szén fuvarlevele eljutott a címzetthez, a vagont azonban ismét beküldték az országba, de most már egy másik címre. Hetekig tartó bonyodalom után tisztázták, hogy csak egy hely­re lehet számlázni az egy vagon sze­net. Előfordul az is, hogy két kocsinak azonos száma van. A dombóvári cementipari vállalat küldött így árut, a visszkeresőnek személyesen kellett a helyszínre utazni, hogy igazságot tegyen a két kocsiba ra­kott különböző címzésű és minőségű áru között. Az ellenforradalom utáni időben történt, amikor elveszett egy vagon pakura. Pusztaszabolcson cserélték át egy másik kocsira és csak hetek múltán került elő a fűtőanyag. A legérdekesebb eset a következő volt: Lepsényben feladtak zsákos árut. Dombóvár és Bátaszék között eltűnt a címzés, Bátaszékről az áru is. Haraszti Károly ekkor mond­ta felettesének, ha az árut megta­lálja, ezentúl „kezitcsókolomot” fog köszönni neki. S az áru megkerült* úgy, hogy kinyomozták az útját. A címzett elismervény nélkül vitte el az árut, csak papíron hiányzott! S azóta Haraszti kezitcsókolomot kö szön felettesének. Az egyik raktáros tévedésből 15 zsák cement helyett 17-et írt a fu­varlevélre. A címzett 17 zsákot kö­vetelt. A visszkereső elment a Tü- zépre, beszélt a fuvarossal, és így bizonyosodott be az, hogy a címzett a vasutas tévedését csalásra akarta felhasználni. És nem ritka az sem, amikor sem a címzettet, sem a feladót nem lehet megtalálni. Az ilyen árut bizonyos ideig tárolják, majd értékesítik. Je­lenleg egy zsák moharmag, trak­tor-eke vasrúdja, két csatornatartó vasrúd, egy bála textília áll gazdát­lanul a dombóvári raktárban. A történeteket lehetne még foly­tatni, de "úgy hiszem, az olvasó meg­elégszik ennyivel, s legközelebb 5 is jobban vigyáz a csomag címzé­sére, hogy az ne kallódjon az or­szág vasútjain, idejében érkezzen rendeltetési helyére. És még egy: a vasutasok is levonják ebből a tanul­ságot. Pálkovács Jenő Zabulák, a felsővárosi Don Juan dagadó kebellel és a lehető legöntel- tebb arckifejezéssel mutatta bará­tainak a fényképeket. — Na, mit szóltok hozzá? Klassz, mi? Ezt, ezt a szőkét nézzétek. De a másik se kutya. Persze nekem a szőke jobban tetszik. Ha tudnátok, milyen marha nagy sikerem volt a nőcskéknél. Bukik rém mind a kettő. Én mindenesetre a szőkét választom. Először... Aztán jöhet majd a másik is. Figyeljetek csak. Sétálok Sárbür- gözdön. Egyszercsak meglátom a két nőt. Figyeltek engem. Tudjátok, ha meglát egy nő, egyszerre belém esik. Nyugi, anyafejek, nyugi — mondom magamban, — most majd meglátjátok, ki a Zabulák. Végigné zem a nőket, látom harapnak rám. No jó, ha már annyira tetszem nek­tek, üsse kő, megismerkedhetünk. Szóval, odavágódtam a nőcskéhez, a megismerkedés, gondolhatjátok, a legteljesebb mértékben sikerült, el­kezdtem a hadovát s csak úgy olva- doztak a libák. Itt a fényképük, lát­hatjátok, hogy nem akarlak behúz­ni benneteket. A’propos — Zabuláknak mindbsz- sze ennyi a francia tudása — randit is megbeszéltem velük. Itt a címük• Napsugár utca 42. Mondták ne le­pődjek meg, ha furcsa dolgokat lá­tok. Majd egy ember felvezet hozzá­juk. Az emeleten laknak. 1. emelet Zabulák csillaga leáldozik 11. Egyébként most odamegyek. Na pá„ fiúk. A kis Zamecsnik utána szaladt. — Zabulákkám, ne légy piszok, vigyél magaddal. Majd ott lelépek, nem zavargók. Isten bizony lelépek, csak hadd menjek én is. Zabulák végignézett a nyiszlett gyereken s kegyesen engedélyezte, hogy vele mehessen: — Jöhetsz. Tanulni. Legalább ra­gad rád is egy kis jómodor. Másnap délután megint ott ácso- rog a banda a mozi előtt. Zabulákot várják. A részletekről szeretnének valamit hallani. És ekkor lihegve fordul be a sarkon a kis Zamecs­nik. Messziről hadonászik, kiabál. — Srácok, srácok, csuda híreim vannak. Elájultok a gyönyörűségtől, ha meghalljátok. Adjatok egy cigit, anélkül nem tudok beszélni. — Ne hülyéskedj Zamecsnik. Siess, meséld már — szól rá egy gyerek. — Ha van cigi, van duma. — Za­mecsnik olyan határozottan jelenti ki, hogy gyorsan ketten is nyújtják neki. Természetesen mindkettőt el­veszi. Egyiket szájába dugja, a má­sikat a világ legmagátólértetődőbb mozdulatával zsebrevágja. Előbb ki­fúj néhány füstkarikát, aztán elkez­di. Illetve kezdené, mert ahogy meg szólalna, elfogja a röhögés. Némi hátbaütögetés árán megszűnik a csuklás s lassan kibontakozik a vár- vavárt történet. — Zabulák motorjával elvitt Sár- bürgözdre. A motort valami isme­rősénél hagyta és elindultunk meg­keresni a Napsugár utcát. Egy rend­őr útba is igazított bennünket. Szép utca, szép nagy házak vannak ben­ne, különösen, amelyiket Zabulák kereste, a 42-es. Kétemeletes, irtó nagy épület. Mondom Zabuláknak: »Te, csuda úri nők lehetnek, ha ilyen rendes helyen laknak.« Azt mondja Zabulák: »Naná. Mit gon­dolsz, akárkivel kikezdek én.« Köz­ben oda is értünk a ház elé. Most m.ár utólag megmondom, nekem gyanús volt, hogy egy marhanagy fehérköpenyes pofa ácsorog az ajtó­ban. Gondoltam, hátha a nőkhöz tar tozik ez is és ha féltékenységből le­akaszt Zabuláknak egy frászt, akkor máris készíthetem könnyzacskóimat a temetésre. De Zabulák nem ijedt meg. Azt mondta: »Zamecsnik, te most lépj le és figyelj. Tanulj egy kis úri mo­dort.« Mondom jó és átügettem a túlsó oldalra. Zabulák odalépett a pofához. Hanyagul kezet nyújtott ne ki: »Zabulák vagyok«. Valamit mon­dott a pasas is. Akkor azt mondja a Zabulák: »A Mancit meg a Rózsit keresem, a Klofonyák Rózsit. Itt ad­tak nekem randit.« Azt mondja a pofa: »Ja, maga az? Már vártuk. Pont jó helyre jött«. »Rendes hely ez?« — kérdezte Zabulák. »Nagyon rendes. De majd meglátja. Jöjjön csak velem.« Nem is szólt többet, mert közben odajött még egy marha­nagydarab ember, elkapták a Zabu­lákot és cipelték befelé. Még sze­rencse, hogy engem észre sem vet­tek. Belül Zabulák elkezdett ordí­tozni, de már az udvaron valami fehér lepedőt csavartak rá, úgy hogy nem tudott kapálózni. No, ezt jól be húzták — mondom — azért várok egy kicsit. Legalább félóráig ácso­roltam, amikor kijött Zabulák. De azt láttátok volna? Csurom víz volt a feje, csak köpködte magábul a sok vizet, meg káromkodott. »Kik vol­tak ezek a behemótok?« — kérdez­tem. »Kik voltak, az a bibircsókos- képű a Rózsi vőlegénye. A másik is valami ápoló.« Milyen ápoló? Hát nem látod, hogy milyen épület ez?! Te jóságos úristen, ekkor látom, hogy a házon van egy tábla. Az van ráírva, hogy »Ideggyógyászat«. Ezért nem jött máma a Zabulák. Azóta rázza a hideg. Lehet, hogy még be kell szállítani az elmeosz- iályra■ egy kis utókezelésre. így áldozott le Zabulák, a felső­városi Don Juan csillaga. PARÁSZTAI GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom