Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-10 / 108. szám

-t'SZ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! •• S« m • #® S JCúszontjuk r l' az &d ej a aljúkat! jj IV. évfolyam, 108. szám. a 10 oldal. Ara: 60 fillér Vasárnap, 1959. május 10. Az MSZMP Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága kibővített ülése Gyünkön Az MSZMP Tolna megyei Végre­hajtó Bizottsága pénteken Gyönkön tartotta meg kibővített ülését. A vég­rehajtó bizottság ülésén Gyuricza István elvtárs, a gyönki járási párt- bizottság titkára ismertette „A ter­melőszövetkezetek gazdasági és poli­tikai helyzete a gyönki járásban” címmel az első napirendi pontot. A beszámoló ismertette, hogy a gyönki járás összterületének 77 száza léka van szocialista szektorok kezelé­sében, 14 szocialista község van. Azok bán a községekben is, ahol még a lakosság többsége nem választotta a közös gazdálkodás útját, ott is mű­ködnek termelőszövetkezetek. Szá­mos községben, ahol csak az ősszel kezdenek közösen gazdálkodni a dol­gozó parasztok, már most a tartalék- területeken közös munkával termelik meg a közös állatállomány részére szükséges takarmánymennyiséget. A beszámoló részletesen foglalkozott a szövetkezeti építkezéssel, a szövetke­zetek patronálásával. Részletesen foglalkozott a termelő- szövetkezetekben tevékenykedő párt- szervezetek munkájával, helyzetével, a tag- és tagjelölt-felvétellel, a poli­tikai munkával, amit a szervezés után végeztek a pártszervezetek. A végrehajtó bizottság megállapí­totta, hogy a gyönki járás kommunis­tái jelentős sikereket értek el a ter­melőszövetkezeti gondolat elmélyíté­sében, majd meghatározta azokat a tennivalókat, amelyek a gyönki já­rás pártszervezetei előtt állanak. Második napirendi pontként a Si- montornyai Bőrgyár pártszervezeté­nek munkáját vitatta meg a végre­hajtó bizottság. Széleskörű vita után a pártszervezet munkájának további javítására megfelelő határozatokat hozott, amiket két héten belül tag­gyűléseken kell a Simontornyai Bőr­gyár pártszervezetéek megvitatnia. Ezután a végrehajtó bizottság folyó ügyeket tárgyalt. Kísérlet a huksricatermelss > teljes gépesítésére 5 A mezőgazdaság szakembereit mindinkább foglalkoztatja az a gon­dolat, hogyan lehetne megvalósítani az emberi munka kikapcsolását a ku­koricatermesztésben. Köztudomású, hogy a Tolna megyei gazdaságok kö­zül a Kajmádi Állami Gazdaságot gépkísérleti gazdasággá emelték ki, ahol ebben az évben sikerül megol­dást találni a már fentebb említett probléma megoldására. A gazdaságban 160 holdon vetettek kukoricát, a vetés szemenként tör-« tént és ezzel együtt permetanyagot d is használtak, vagyis a vetéssel együtt |1 végezték a vegyszeres gyomirtást is. Az Állami Gazdaságok Megyei Igaz­gatóságától kapott információ alapján a Kajmádi Állami Gazdaságban a ta­vasz folyamán két darab csőtörő és egy darab szárletakarító gép érke­zett. Nagy részvét mellett temették el Sárközi Dezsőt, a népszerű paksi zenészt Váratlanul meghalt Sárközi Dezső, vezető úton és a sír mellett az el az ismert és népszerű Sárközi-zene- ; hunyt legkedvesebb dalait játszót- kar legidősebb tagja és vezetője. A j ták, utoljára pedig felesége kedves zenekar sok kellemes estét szerzett í nótáját, működése során a paksiaknak, ennek tudható be az a nagy részvét, amely- lyel a közkedvelt zenésztől búcsút vettek. Mintegy ezer ember kísérte útjára Sárközi Dezsőt, s eljöttek a paksi és környékbeli zenészek is, hogy búcsút vegyenek. A sírig Az édesanyák napját ünnepeljük ismét, azokét az édesanyákét, akiknek <tz életünket köszönhetjük, azokét az édesanyákét, akik a legtöbbet tettek értünk. Az ünnepre való készülődés izgalma töltötte ki már az elmúlt napokat is, hisz talán soha nem fogyott annyi vi­rág, mint ezekben a napokban, amikor a gyermekek virágcsokrokkal, apró ajándékokkal lepik meg az édesanyákat, hogy örömet szerezze­nek nekik, leróva egy töredékét annak a hálának, amellyel minden gyermek tartozik... Tavaly közel ezer dísztáviratot kézbesítettek ki Szekszárdon az édesanyáknak. Ez a szám az idén előreláthatólag nö­vekedik. Az üzemekben, gyárakban, hivatalokban már tegnap köszöntötték az anyákat. Népi demokratikus államunk bő lehetőségeket biztosít arra, hogy ez alkalommal ajándékokkal kedveskedjenek a dolgozó édesanyáknak. De az iskolák, óvodák apróságai sem maradnak el igyekeztükben. Megyeszerte szorgalmasan készítik az apró — de az anya számára igen kedves — ajándékokat. Piros szíveket, virágcsok­rokat nyújtanak át az ünnepélyeken. Dalokat énekelnek, kedves ver seket gügyögnek, melyek hallatán örömkönnyek csillognak az anyák szemében. S vajon mi a legszebb ajándék az édesanyáknak?... A béke! A béke! A béke, amely biztosítja az anya nyugodt munkáját, a béke, amelyben az édesanya boldog mosollyal nézheti gyermeke játékát, férje építőmunkáját. A mostani anyák napját a genfi külügyminiszte­ri értekezlet előtt ünnepeljük. Az édesanyák aggódva figyelő szeme ezen a napon Genf felé tekint, vajon milyen eredményeket hoz a szovjet és a népi demokratikus országok népeinek béketörekvése. Ezen a napon gondolatban az édesanyák, a kapott csokorból egy-egy szál virágot odahelyeznek a genfi tárgyalóasztalra, jelképül: a szere­tet és a béke jeléül. Az édesanyák tudják azt is, hogy a békét nem elég csak várni, cselekedni is kell érte. Éppen ezért emelik fel szavukat a háborús készülődés, a legborzasztóbb tömegpusztító fegyver, az atom- és hid­rogénbomba gyártása ellen. Tíz és százmillió anya gondol rettegve arra, hogy a nyugatnémet hadsereget atomfegyverrel látják el, azt a hadsereget, amely alig másfél évtizede oly sok vért ontott, s oly sok anyai szívet sebzett meg. A mi országunkban az anyák egyenlő jogokat élveznek a fér­fiakkal, joguk van a munkához és a munka gyümölcséből a férfiak­kal egyenlő arányban részesülnek. Joguk van hangot adni béketö­rekvéseiknek, szavuk, akaratuk eljut a világ valamennyi édesanyájá­hoz, és ez a közös akarat, amely az anyák szívét betölti végül is elég erős lesz ahhoz, hogy lefogja a kezet, amely halált akar osztani ismét a világon. Selyem tisztítók a Tol nai Selyenuonogyárban Egy kosár körte Vaszilij barátom, szovjet kato­na. Kárpátukrajnában született. Folyékonyan beszél magyarul. Legutolsó beszélgetésünk alkal­mával furcsa kérdést tett fel ne­kem. — Tu’dod mikor ettem a legjobb ízű körtét? — Fogalmam sincs, — válaszol­tam. Vaszilij előredőlt a széken, s elmerengő tekintettel sorolni kezdte. — Tavaly nyáron szolgálatban voltam éppen, amikor két asszony állt meg a laktanyánk előtt. Az asszonyok hatalmas kosarat ci­peltek, s letették a földre, éppen a kapu előtt. A kosár tömve volt gyönyörű érett, sárga körtékkel. Az idősebbik asszony megkérdez­te: — Hol a parancsnokod? — Mit akar vele néni? —kér­deztem vissza. — Mindketten ál- mélkodtak azon, hogy magyarul be szélek, végül is a fiatalabbik ki­bökte a választ. — Beszélni akarunk vele. Bevezettem őket a parancsno­komhoz M. alezredes elvtárshoz. Az alezredes elámult a két asz- szonyon és a hatalmas kosár kör­tén, s megkért, hogy tolmácsoljam az asszonyok óhaját. — Nem akarunk mi semmi mást — mondta az idősebbik néni — csak azt, hogy fogadják el ezt a körtét. —. Hogyan? — Hát ajándékba. — Azt nem tehetjük — válaszolt az alezredes. — Miért ne tehetnék, hisz ma­guknak köszönhetjük a bőséges körtetermést — vette át a szót a fiatalabbik asszony. <— Miért? — Hát már nem emlékszik a parancsnok elvtárs... Hisz maga is • • kijött hozzánk, amikor a ködgyer­tyákat szállították a szövetkeze­tünkbe, — nyelvelt az idős néni. — Ha akkor maguk nem segítenek rajtunk, a fagy elviszi a gyümöl­csöt az utolsó szemig, mert a ta­nácshoz csak akkor érkeztek meg a ködgyertyák, amikor a fagyve­szély már rég elmúlt. Fogadja csak el, nem kívánhatjuk ingyen azokat a ködgyertyákat. — Az alezredes nagyot nevetett (is belement az alkuba. — Akkor nap körtét kaptunk ebédhez. Mindenki megtudta hon­nan származnak a körték és ne­kem életemben ezek ízlettek a leg­jobban — fejezte be a kárpátuk­rajnai Vaszilij barátom elbeszé­lését. (HAYPÁL) A postások kongresszusi versenye Mint arról már lapunkban hírt adtunk, megyénk postásai sem akar­nak lemaradni, hogy a pártkong­resszus tiszteletére újabb, nagyobb Százhúsz vagon lucerna első kaszáláskor A megye legnagyobb állami gaz­daságában, a több mint 12 ezer hol­don elterülő Alsóleperden napokkal ezelőtt megkezdődött a lucerna első kaszálása, összesen 921 holdon kerül a lucerna levágásra, amelyből 750 holdon le is vágták a lucernát. Napo­kon keresztül 18 gépi és 16 fogatos fűkasza vágta a rendet. A szárítás a kiváló minőségű lu­cernaszéna érdekében háromfélekép­pen történik, ventillátoros szárító­ban, állványokon és rendsorozva. Tervük van arra is, hogy a jövő hé­ten bálázzák a lucernát, a laza bá­lákat azután ventillátoros szárítóba helyezik el, így kitűnő minőségű szénát kapnak. A számítások alapján az első kaszálásé lucernából mintegy 100—120 vagon kiváló minőségű szé­nája lesz a gazdaságnak. Búcsú az iskolától Tizenkét Tolna megyei középis­kola hatszáz diákja vesz búcsút ezekben a napokban iskolájától, amely négy évig második otthona volt, ahol a tudás kincsei neme­sítették az újra, a szépre fogé­kony ifjú lelkeket. Búcsút vesz az iskolától a hatszáz diák. és el­indul az életbe, hogy hasznos tag­jává váljék szocializmust építő társadalmunknak. A hatvanesztendős szekszárdi Garay János Gimnázium is útjára bocsátotta negyedikes növendé­keit. A búcsúzásra a diákok mel­lett eljöttek a szülők, a tanárok, hogy utoljára tanácsaikkal lássák el az életbe indulókat. A tanári kar nevében Horvay Árpád igaz­gató eresztette szárnyaikra volt növendékeit, a ballagók közül Feuerbach Apollónia búcsúzott, a harmadikosok nevében pedig Ka­posi Erzsébet kívánt minden jót az érettségizendőknek. A kedves ünnepség után megkoszorúzták az iskola névadójának, Garay János­nak szobrát. A Palánki Mezőgazdasági Tech­nikumtól húsz fiatal vett érzé­keny búcsút. Kádi Gábor III. osz­tályos tanuló bocsátotta útjára a végzett fiatalokat. A búcsúztató szavakra a végzett növendékek nevében Scheidl Lajos válaszolt. Délután zászlóavató ünnepséget rendezett a technikum KlSZ-szer- vezete és egyben a szervezet Csé- by Lászlónak, az 1919-es magyar vörös hadsereg zászlóaljparancs­nokának nevét vette fel. A zászlóavató ünnepségen Rú­zsa János, a KISZ megyei bizott­ságának szervező titkára mondott beszédet. A közgazdasági technikumban a búcsúztató harmadik osztály fő­nöke dr. Kovács Győző nyitotta meg az ünnepséget, majd Bátor Julianna búcsúzott a végző diá­kok nevében. Hohmann József KISZ titkár az ifjúsági szervezet, Budai József a szülői munkaközös seg nevében mondott búcsúztatót. Ott voltak a levelező-tagozat ne­gyedikesei is, akiknek nevében dr. Forrainé mondott meleg sza­vakat. Bársony Róbert igazgató bocsátotta ezután útjukra volt nö­vendékeit. Az iskolai ünnepség után meg­koszorúzták Bezerédj István szob rát, majd mindkét szekszárdi kö­zépiskola végzett növendékei a megyei pártbizottságra vonultak. Itt Prantner József, a megyei párt bizottság titkára kívánt sok sikert az életbe kilépő fiataloknak. eredményeket érjenek el. Éppen ezért még április első felében azt vállalták, hogy versenyt indítanak a lapterjesztési munka további javítása érdekében. Azóta megállapítható, hogy külö­nösen a megyei lap terjesztésében jő eredményeket értek el, főleg a tamási járásban. Egyedül Tamásiban a párt- szervezetek, a tanács és a többi tár­sadalmi szervek segítségével több mint 100 új előfizetőt szerveztek be a megyei lap számára. Ha figyelembe vesszük Iregszemcse területét, akkor a 40 új előfizető itt is jó eredmény­ként jelzi a postások és a társadalmi szervek gyümölcsöző együttműködé­sét. Természetesen a többi járásban is igyekeznek a kongresszusi ver­senyben minél jobb eredményeket elérni. Részeredmények itt is mutat­koznak. Decsen például 100, Szak­oson 40, Zombán 26, Harcon 11, Pusz- tahencsén 10, Bölcskén 16 új előfize­tővel gyarapították a Tolna megyei Népújság olvasóinak táborát. Azt is meg kell említeni, hogy ezek a számok a május 1-i indítású lapok­ra és előfizetőkre vonatkoznak. Azóta természetesen a postások kongresz- szusi versenyében még jobb ered­mény született.

Next

/
Oldalképek
Tartalom