Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-08 / 106. szám
195.9. május 8, TOLNA MEG SEI NÉPÚJSÁG 5 Amíg a kazségfejlesztési tervből valóság lesz A tanácsok »elérkeztek« a községpolitikai munka legnehezebb szakaszához, a megvalósításhoz. So kan hajlamosak arra, hogy a köz- ségpohtikai munkának csak a fényesebb, vonzóbb részét lássák: a terveket és a távlatokat, amely sze rint a községben megoldódik a víz probléma, új járdák lesznek, bővítik a villanyhálózatot stb. és hogy ezek mennyivel javítják, könnyítik a lakosság életkörülményeit. Ahhoz, hogy mindezt kellően tudjuk értékelni, becsülni, figyelemmel kell k’sémi azt az utat is, amíg egy-egy tervből valóság tesz. A tamási községi tanácsnál próbáltam egy kis ízelítőt nyerni ebből az útból. Mindenekelőtt el kell mondani, hogy terveik szépek s közismertek, Bővíteni kívánják a vízvezetékhálózatot, Ráezvölgyet bekapcsolják a telefon- és villany hálózatba, a sportpályát bekerítik, Gonoszd-pusztgra a kövesút mellé várótermet építenek. Igaz, a terv elkészítése sem ment egyszerűen. Széleskörű szervező és meggyőző munkával sikerült megszavaztatni a tanáccsal a 20 százalékos községfejlesztési hoz zájárulást, ami több, mint 600 000 forintos községfejlesztési alapot jelent, s jelentős mennyiségű társadalmi munka végzésére is tettek felajánlást. Mindebből azon- • bán még közel sem valósítható meg minden közérdekű feladat: nem jut minden lakott területre, utcába vízvezeték —, hogy csak egyet említsünk a sok közül. így aztán elkezdődött a vita, versengés a lakosság körében: mindenki a maga utcájába akarta a vízvezetéket, mindenki a saját utcáját tartotta a legfontosabbnak. De mindez »elenyésző« a végrehajtás nagy feladatához viszonyítva. Kardos Ferenc, a v. b. elnöke és Pelch Mihály, a v. b. titkára egyaránt azt mondják, hogy a legnehezebb tanácsi feladat ez idő szerint a községfejlesztési tervek végrehajtása. Természetesen csak ott, ahol a tanács a lehető legsürgősebben igyekszik megoldani a különféle közérdekű problémákat. Lassan már kilóra kell Válasz egy panaszra A Tolna megyei Népújságban 1959. május 6-án »Autóbusznál-autóbu- szón« cím alatt (b.) aláírással cikk jelent meg. A cikk írója, aki a panaszt az újsághoz eljuttatta nehezményezi, hogy szakadó esőben az utasokat egy »szúrósszemű« kalauz a szakály-hőgyészi vonalon közlekedő autóbusz indulásakor Bony- hádon a beszálláskor alaposan megáztatta. Ez nem felel meg a valóságnak: 1. Ezen a kérdéses napon a busz indulásakor Bonyhádon nem esett az eső. 2. Az utasok felszállásánál a sorrend betartása szabályos és nem elítélendő dolog. 3. A panaszost saját érdekében ültette a kalauz, ugyanis az autóbusz, ha hirtelen fékez az álló utast könnyen sérülés érheti. mérni azokat a leveleket, amelyeket a tervek végrehajtása érdekében váltottak. A kivitelezéshez anyag kell, építtető kell, de ez az ország javuló körülményei ellenére is ezernyi gondot jelent. Pelch Mihály v. b. titkár nagyon találóan mondotta: — Mi a község érdekeiből indulunk ki, ezért ha kérünk valamit egy vállalattól, gyakran meg esik, hogy az ellenkezik a vállalati utasításokkal. Ilyenkor aztán levelezgetünk, kilincselünk, kö- nyörgünk s ha kell erélyesen beszélünk, hogy valami úton találhassunk egy »kiskaput« a vállalati utasításon... Többnyire sikerül is... Az egyik munka elvégzésére már megkötötték a szerződést, s néhány nap múlva kapnak egy értesítést: a kivitelező egy fontos anyagot nem kap meg határidőre az egyik vállalattól, így a vállalat kötelezettségét sem tudja időre tel jesíteni. A tamásiak erre a »társ- vállalathoz« fordultak, hogy szállítsa időben az anyagot. A villanyhálózat bővítéshez biztosított oszlopok nem voltak megfelelőek, az illetékes szakemberek nem fogadták el. Ismét egymást követtél;; a kérvények és a viták, míg végül kijavították és használhatóvá tették az oszlopokat. Tavaly H1HEK majdnem a transzformátorhiányon bukott meg a villanyhálózat bővítési tervük: kérvényeztek, levelez tek, kilincseltek, míg végül a transzformátorgyár munkásai vállalták, hogy terven felül készítenek a tamásiak számára transzformátorokat. A vállalást teljesítették, a transzformátorokat üzembe helyezték Tamásiban. Az egyik fő cél természetesen az, hogy a rendelkezésre álló pénzből lehetőleg minél több feladatot valósítsanak meg. A szabott állami árak ellenére is sokféleképpen lehet a pénzzel gazdálkodni. Egy példa: a sportpálya bekerítése, összehívták a sportvezetőket, szakembereket tárgyalásra, s egyéb úton is érdeklődtek ez ügyben, míg végül rájöttek arra, hogyan lehet a sodronyt fele áron előállítani. Csak drótot vásárolnak és a sodronyt helyileg készítik el belőle — társadalmi mun kával. Vascsöveket vásárolnak és azokat felszeletelve s betonba ágyazva oszlopként használják j majd. fel. így kisebb lesz a költ- | ség. Mindez azonban — hangsúlyo- j zom — csak ízelítő abból a sok | gondból, intézkedésből, amelyre | a tervek végrehajtásához szükség van. B. F. ígéret helyett intézkedést várnak a magyarkeszi tsz-tagok A tavasszal kezdte meg működését Magyarkeszi községben a Petőfi Termelőszövetkezet. A vezetőség legnagyobb gondja az volt: .— Hova hordják össze azt ások száz szarvas- marhát, amit a tagok felajánlottak a közösnek. Többször végigjárták a falut, de csak nem találtak olyan épületet, ami az esetleges átalakítás után megfelelne nagyüzemi istállónak. Azaz, hogy találtak... Van ugyanis a községben egy 100 férőhelyes magtárpadlásos szarvasmarha istálló az államé, jelenleg a Terményforgalmi Vállalat használja ga- bonaraktámak. Segítségkérő levelet menesztettek hát a szövetkezetiek a járási pártbizottsághoz, a tanácshoz, a megyéhez, a Terményforgalmi Vállalathoz, mindenkihez, akitől segítséget remélhettek ebben az ügyben. Először elutasító választ kaptak. írtak hát másodszor, harmadszor, sőt még negyedszer is. Annyi akta található már ezzel kapcsolatban a szövetkezetnél, hogy bizony kitesz egy teljes dossziéra valót. így nyilatkoznak erről a papírmunkát nem éppen kedvelő szövetkezeti vezetők: »Ha egyszer az a szabály, hogy levelezni kell, hát üsse kő. A lényeg az, hogy az utolsó jegyzőkönyv, amit április. 30-án vettek fel a szövetkezetben, már mégis csak azt rögzíti, hogy az istállót a Te'rményforgalmi átadja használatra a tsz-nek. A Terményforgalmi Vállalat ekkor kint járt tisztviselője ar ról is biztosította a szövetkezei tagságot, hogy legkésőbb hétfőn, május 4-én ezt határozatban is megkapják. Érthetően nagyon elégedettek voltak ezzel a Petőfibeliek, hiszen többé-kevésbé megoldottnak lát ; ták szarvasmarháik elhelyezését. Ám, az öröm túl korainak bizonyult. Még csütörtökön délben sem ! kapták meg a határozatot... Ekkor aztán már »honfoglalásra« : szánták el magukat. Az ácsok, a kő 1 művesek, a bognárok napkeltekor ott toporogtak már az istálló előtt, i hogy elvégezzék a belső tatarozást. Álltak és azon tanakodtak, hogy leütik a lakatot és munkához látnak. Elvégre is jegyzőkönyv van arról, hogy megkapták az istállót... Hogy aztán megtették-e ezt a nem | éppen helyes döntést, azt nem lehet tudni... Egy biztos és igen fur- J csa. A Terményforgalmi Vállalat már idestova egy hónapja hitegeti a szövetkezetét, hogy majd ekkor, meg akkor adják át az istálló kulcsát. Ez többször elhangzott már szóban a vállalat vezetőségének részéről, több írás van róla a szövetkezetben is. De a leglényegesebb írás — a határozat — hiányzik. S ha már csak ezen múlik, akkor igazán nem tartana sokáig, hogy legépeljék azt a határozatot, postázzák és eljusson végre a magyarkeszi Petőfi Tsz-hez, hogy átvegye az istálló kulcsát Kálóczi István, a 2500 holdas szövetkezet elnöke. — Egymillió nyerstéglát készítettek az idény kezdete óta a Bonyhádi Téglagyárban. A gyár dolgozói esedékes tervüket eddig több mint 250 ezer téglával teljesítették túl. — Olcsó pirított hangyát vegyen! A brazíliai Garanhuns városka rendőrfőnöke „magánhadjáratot” indított a magas létfenntartási költségek és az infláció kezdeti jelei ellen. A derék rendőrfőnök saját szakállára megállapította a maximális élelmiszerárakat. Közli, hogy árdrágításért mindenkit letartóztat, aki 1 kiló pirított hangyáért 20 cruzeirónál (cca 4 dollár) többet számít. — Ezer forintot jövedelmezett a tél folyamán 15 négyszögölön melegágyben nevelt ibolyatenyészet a Szekszárdi Városi Virágkertészetben. A jó eredményen felbuzdulva jövőre kétszeresére növelik az ibolyatermelő területet. „Mértékadó” vélemény. Don Lopez, a híres amerikai szabó, aki valaha Marlene Dietrich nevezetes ruháit varrta, a következő mértékadó — vagy talán inkább mértékvevő — véleményt nyilvánította: „Jayne Mansfield és Marilyn Monroe bizonyos idomainak roppant aránytalanságát eltüntetni olyan feladat, amire és bizony nem vállalkoznék.” — Ötvenforintos munkaegységet terveztek a harci Petőfi Tsz-ben. Havonta 10 forintot munkaegységelőlegként már rendszeresen osztanak a tagságnak. A tervezett munkaegységre jutó jövedelmet úgy is igye* keznek biztosítani, hogy új növények termesztését vezették be. Tíz holdon makói hagymát, 5 holdon sárgarépát, és szintén 5 holdon főzni- való zöldbabot vetettek, illetve, vetnek és a várható termést értékesítik, — Szintetikus „E” vitamin. Az Ukrán Tudományos Akadémia szerves vegyészeti intézetében olyan szintetikus E vitamint készítettek, amellyel az idegrendszeri zavarok okozta izomszövetsérüléseket gyógyíthatják. Az új vegyületet kőszéngyantából, s növényi anyagokból állítják elő. — 260 000 forint nyereségrészesedést osztottak ki az elmúlt évben végzett jó munkáért a napokban a Hőgyészi Gyapjútermelő Vállalat dolgozói között. — Inertium — törött csontok ösz- szeillesztésére. Két csehszlovák szakember: Stanislav Studlik és Oldric Hunacek új fémvegyületet talált fel, melyet inertiumnak kereszteltek. Az új végyület törött csontok összeillesztésénél kerül alkalmazásra olyan töréseknél, amelyek egyébként igen nehezen gyógyulnának. Eddig erre a célra az Egyesült Államokból vitáliu- mot importáltak. Az új fém nemcsak pótolja a vitáliumot, de annál még jobb is, mivel nincsen zavaró hatással a csontra és a környező szövetekre és semmiféle vegyi átváltozáson nem megy keresztül. — Segített a gépállomás. Varsádon a gépállomás segített a lakosságnak a mellékutcák rendbehozásában. Ennek keretében feltárcsázták az utcákat, hogy a mély vízmosásokat, kerékbevágásokat eltüntetve, simává tegyék az utakat. — Ki akartak dobni egy eredeti Van Byck-festményt. A kanadai Co- bourg városka anglikán templomából restaurálás során ki akartak dobni egy festményt, amelyről utóbb kiderült, hogy eredeti Van Dyck. A kanadai hírügynökség megállapítása szerint a kép értéke százezer dollárra tehető. A festményt a XVII. században a polgárháború idején egy nagy oltárképből vágták ki. — Húszezer-bétszáz forint bevétele volt nem egészen két hónap alatt kertészetéből a fácánkerti Vörös Hajnal Termelőszövetkezetnek. Nagyobbrészt palántákat, salátát és virágokat értékesítettek a kertészetből. — „A kivégzés előtti éjszaka” címmel film készült Nyugat-Német- országban, amely a hitleri hadseregben szinte futószalagon hozott halálos ítéletek problémájával foglalkozik, s azokról a hadbírókról szól, akik a mai nyugatnémet hadseregben újra szolgálatot teljesítenek. — Szerencsés kimenetelű közúti baleset. Tóth János kiskunfélegyházi lakos Pannónia motorkerékpárjával az elmúlt napokban Pécs felé haladt a 6-os műúton. A sióagárdi elágazónál ráment az útszegélyre, egyensúlyát vesztette és az út baloldalára került. Éppen egy tíztonnás teherautó ment el mellette és a motoros nekivágódott a gépkocsi hátsó bal kerekének. A motorost beszállították a szekszárdi kórházba. A vizsgálat során megállapították, hogy csak gyengébb agyrázkódást szenvedett. Metro állomás automatikusan nyíló ajtókkal Leningrádban olyan Metro állomást építenek, amelynek falaiba a várócsarnok mindkét oldalán automatikusan nyíló és záródó ajtókat szerelnek. Amikor a vonat megáll, a kocsik és az állomás ajtói egyszerre nyílnak, s a felszállás befejeztével egyszerre csukódnak. Elektronikus szerkezet biztosítja, hogy a kocsik és az állomások ajtói a megálláskor pontosan szembekerüljenek egymással. Ez a berendezés lehetővé teszi; hogy a földalatti vonatok a jövőben vezetők nélkül közlekedjenek. Ilyen típusú állomása ma még a világ egyetlen földalatti vasútjának sincs; A pártkongresszus tiszteletére három mázsával több kukorica holdanként »Szúrósszemű kalauz« Országos méreteket öltött az a hatalmas verseny, amelyet a munka különböző területén a dolgozók kezASSZONYOK KOZOTT... Tarka szoknya, piros kendő libben az enyhe szélben. Jókedvű asz- szonyok, menyasszonyok dolgoznak a harci Petőfi Termelőszövetkezet 5 holdas sárgarépa földjén. A szorgos munka, a tere-fere alábbhagy, amikor észreveszik a közelgő idegent, hogy azután igazi asszonymódra mind a húsz egynéhányan egyszerre beszéljenek. A hozzám legközelebb álló asszonyt, Farkas Lajosnét kérdezem. — Mióta termelőszövetkezeti tag, és hogy érzi magát a közösben? — 1953-ban léptem az Alkotmány Tsz-be és azóta... — Ne erről beszélj... inkább arról írjon, milyen előre vagyunk a munkákkal, bizony az asszonyok... — Egy pillanatra kedves néni — próbálok közbeszólni, — a nevét legyen szíves mondja meg. — Azt ugyan nem. Az én nevem nem kerül az újságba. — Nem úgy van az — kontráznak kórusban az asszonyok. — Mondd csajc meg, hiszen igaz, amit mondasz. S már mondják is, ő a Laczkó Jánosné, az elnök felesége. — Ha már itt tartunk — folytatja Mozolai Sándorné, — elmondhatjuk, ha végzünk az 5 hold sárgarépa kapálásával, megyünk egyelni a cukorrépát. De a mi munkánk volt a 10 hold makói hagyma ültetése, kapálása, az 5 hold dugványrépa ültetése, de mi dolgoztunk az 5 holdas szőlészetben is. De gyönyörű az a szőlő, most hároméves, jó termést ígér. Megy a munka, kell a munkaegység. — Sajnálom én is, hogy egy napot hiányoztam — vette át a szót Marsai Józsefné, — beteg voltam... — Én meg a háztáji szőlőt kapáltam egy nap — folytatja Lengyel Mihályné, — de másnap már jöttem a közösbe. Szorgalmasan kell ám gyűjtögetni a munkaegységet, mert rosszul esik az ember lányának, amikor elsején kevesebb a munkaegysége, mint a másiknak. Egyik is, másik is mondott valamit. A szavakból azt lehetett kiérezni, hogy szeretik ezt az életet, s éppen ezért igyekeznek úgy dolgozni, hogy mindenből szebb és több termés legyen. Nem könnyű a munkájuk, hiszen valamennyien, először is anyák, majd feleségek, akiknek a napi fárasztó munka után foglalkozni, törődni kell a gyerekekkel is. S hogy erre mikor jut idő? Vasárnaponként és munka után. Bizony nem egyszer a késő éjszaka a mosóteknő mellett találja őket. Nem könnyű ez, mégis lelkiismeretesen látják el a közösben és otthon is a munkát. Miért? — Hét éve vagyok termelőszövetkezeti tag — mondotta Horváth Józsefné, — megszoktam, megszerettem már ezt a közösséget, amely valamennyiünknek kenyeret ad. Amikor 1956-ban szétugrasztottak bennünket, egy héttel később már ismét sző vetkeztünk. Ezért. PÁLKOVÁCS RÖZA deményeztek, vállalva, hogy munkájuk során magasabb átlagtermést érnek el a pártkongresszus tiszteletére. Az Állattenyésztési Kutató Intézet Középhídvégi Kísérleti Gazdaságában dolgozók vállalást tettek, arra adták szavukat, hogy búzából a tervezett 14 mázsa holdankénti termés helyett 15 mázsa termést, kukoricából pedig a tervezett 18 mázsa helyett (májusi morzsoltban számítva) 21 mázsa átlagtermést érnek el. A növénytermesztők felajánlása, melyet ha forintba számítunk át, 587 000 forintot tesz ki. A kukoricánál vállalt 3 mázsa többlet 217 000 forintot jelent a gazdaságnak. A kukoricánál a magasabb termést az időbeni vetéssel, a tökéletes és ugyancsak időbeni növény- ápolással kívánják biztosítani. S erre megvan a lehetőségük, és az adottságuk, mert 386 holdon vetett kukorica már sorol. A növénytermesztőkön kívül vállalást tettek a gazdaság állattenyésztő dolgozói is, akik közül a tehenészetben a fejők vállalták, hogy az évi istállóátlagot 11 literről 12 literre emelik. Ez az egy liter tej többlet mintegy 300 ezer forintot jelent a gazdaságnak. 95 000 forintot biztosít a gazdaság számára a marhahizlalásnál tett vállalás, a dolgozók ugyanis szavukat adták, hogy ez évben 50 mázsával több súlygyarapodást érnek el. így lehetne tovább sorolni a műhely dolgozóit, akik 10 százalékos anyagmegtakarítást, vagy a traktorosokat, akik 5 százalékos üzemanyagmegtakarítást vállaltak. A Középhidvégi Kísérleti Gazdaság valamennyi dolgozója a növény- termesztők, állattenyésztők és a töb biek több mint 1 100 000 forint értékű munkafelajánlást tettek. A gazdaság vezetősége és a gazdaság szakszervezete a jobb eredmények elérése érdekében céljutalmat tűzött ki. A növénytermelési brigádoknál például a három legjobb növényápoló összesen 1800 forint, a legjobb szénabetakarító brigád pedig összesen 2000 forint, a há rom legjobb univerzál traktoros ösz- szesen ezer, a legjobb fogatos brigád 2000, a legjobb silózó brigád 2100 és a műhely dolgozói, ha az egyes munkák megkezdése előtt üzemképes állapotban három nappal előbb átadják a munkagépeket, 3000 forint célprémiumot kapnak. A kiváló munka jutalmaként ösz- szesen 21 500 forint célprémiumot osztanak ki a Középhidvégi Kísérleti Gazdaság dolgozói között.
