Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

„m VAN MÁJUS iUSiJl U III (» (» (» KERESEM KAZANYT A vak ember érzékszervei fejlet­tebbek, mint a normálisan látó em­beré. Hallás után hozzávetőlegesen megállapítja, hogy milyen korú em­berrel beszélget, s kezének finoman vibráló tapintása után maga előtt el tudja képzelni a vele szemben ülő arcának formáját is... Raffai Józsi bácsi kint ül a ház előtti tornácon s valahová messze „néz”, túl a szomszéd háztető portól barnult tetején, de semmit nem lát, Már évek óta vak... Zöldhályog van a szemén. Először régi emlékeiről beszélge­tünk, Elmondja, hogy 1919-ben merre járt, hogyan került kapcsolat­ba a forradalommal, milyen mun­kát végzett a forradalom előtt mint bőrgyári munkás, aki Budapestről lejárt a vidéki városokba és szer­vezte a szakszervezetekben a mun­kásmegmozdulásokat. Aztán, egy kissé halkabb hangon arról kezd beszélni, hogy mennyire szeretne ismét látni. Annyi szép van a vi­lágban, annyi minden történik, amit ő nem láthat... Megpróbálkozott már sokfelé, de sehol sem tudtak rajta segíteni. Legutóbb aztán — valaki mesélte, hogy a megyei új­ságban olvasta — Kazanyban állító­lag egy professzor előállított egy gyógyszert, ami visszaadja a zöld­hályogtól vak beteg látóképessé­gét... — mondja és szünetet tart, mintha még mindig mérlegelné, hogy vajon valóság ez, vagy csak neki mondták. — Nem emlékszem pontosan, hogy gyógyszerről van-e szó, vagy műtét is szükséges hozzá. — Ismét gondolkozik, aztán halkan, tagolva mondja a szavakat. — Most már emlékszem. Gyógy­szer... Elmentem az itteni, nagy- kónyi gyógyszertárba és megkér­deztem, hogy lehet-e kapni ilyen gyógyszert? Nem tudtak róla, még nem is hallottak a gyógyszer nevé­ről, amit kértem... Nem adta föl a reményt. Valaki azt ajánlotta neki, hogy próbálkoz­zon meg Budapesten az egyik leg­nagyobb gyógyszertárnái, ahol ta­lán tudnak felvilágosítást adni a gyógyszerrel kapcsolatban Levelet Íratott és ezt is megkísérelte... Le­velére azt a választ kapta, hogy hal­lottak ugyan a gyógyszerről, de ná­lunk, Magyarországon nem lehel kapni, s mint tudják, még nincs forgalomban a Szovjetunióban sem. További kísérleteket folytatnak vele. — Nincs remény?... — villant agyába a kétségbeesés, s már kez­dett „beletörődni” abba, hogy so­ha többé nem nyeri vissza szeme* világát, amikor valaki azt aján­lotta neki, hogy írjon a Szovjet­unióba egy nagykónyi fiatalember­nek, aki ott tanul, próbálja meg kapcsolatot teremteni a tudóssal, aki a gyógyszert feltalálta, s tudja meg tőle, hogy az ő esetében re­mélhet-e gyógyulást..: — A levelet elküldtem... Válasz is érkezett már rá... A kint tanuló magyar diákok azt írták, hogy min­dent elkövetnek, hogy kapcsolatot teremthessenek a tudós orvossal, és megérdeklődhessék tőle, hogy az általa fölfedezett gyógyszer mikor kerül forgalomba, és az én esetem­ben alkalmazásától milyen ered­mény várható. A szeme csillogása most élén- kebb, úgy tekint a messzeségbej mintha látna, mintha látná ott fönn a kék égen a mozdulatlan, szétterjesztett szárnnyal keringő gólyát. Pedig nem. Még nem lát, csak remél, hogy egyszer még látni fog. Aztán halkan, hogy alig lehet hallani szavait, suttogja maga elé: — Ha létezik a gyógyszer, tudorra hogy a szovjet emberek szívesen segítenek rajtam... Atádi Májusi tűzkeresztség Kedves vendégek... A közelmúltba bolgár úttörődéit gáció látogat! meg a nagydorof Körösi Csorna Sá dór úttörőcsapato' A delegáció azzr a céllal járt Ma gyarországon, hog tanulmányozza : magyar úttörő’ életét, tevékeny se gét. Zaprian Raj csev, a delegáci vezetője bolgár út törőjelvényt aján dékoz Cseke Gi zellának, az iskol; legjobb sportoló jának a Kalocsai Gí pállom 3s psprikaBitetS-gápeket ad kölcsön a szekszárdi járás tsz-einek A szekszárdi »Gödörben« egy pohár sör mellett hallgattuk a ci­gányzenét régi barátommal, Tóth Istvánnal, a kazánkováccsal, ami­kor váratlanul néhány pillanatra szokatlan döbbenetét véltem fel­fedezni az arcán. i— Mi történt? Csak nem valami görcs kapott el? A kazánkovács legyintett. — Szóra sem érdemes. Csak egy ismerősnek tűnő öngyújtót láttam a szemközti asztalnál ülő »öreg­úr« kezében, s kellemetlen emlé­kek éledtek fel bennem. Kezdtem a dolgot végképp nem érteni, s a kíváncsiság újabb kér­dést adott a számba. — Miféle kellemetlen érzések támadhatnak az emberben egy ön­gyújtóval kapcsolatban? — Ha nagyon érdekel, . elmon­dom a történetemet, amely egy ezüst öngyújtóval függ össze, — Nagy a sürgés-forgás a máj ősi Fő utcán. Alig egy hónapja, április 1-én nagyarányú járdaépítésbe kezdtek a majosiak. Amíg az elmúlt évben több mellékutcát járdásítottak, az idén újabb mintegy kétezer négy­zetméternyi járdát építenek, így a Fő-utcán csaknem végig cementjár­dán közlekedhetnek a jövőben a ma­josiak, nem kell esős időben bo- káigérő sarat taposniok Eddig kö­rülbelül 600 négyzetmétert beépítet­tek. A tanácsi költségvetésben ke­reken 100 000 forintjuk van e célra és ebből beszerezték már az összes anyagot. Jó ütemben haladnak a munkák, jelenleg tízen dolgoznak a járdaépítésen. A lakosság is hozzájárul ahhoz, A mözsi általános iskola tanulóinak előadása Hosszú és lelkes készülődés után a mözsi általános iskola tanulói be­mutatták a Csipkerózsika című me­sejátékot Ignácz Rózsa feldolgozásá­ban. A felkészülést úgy oldották meg a nevelők, hogy közben a gye­rekek tanulása, iskolai munkája nem szenvedett kárt. Nem kis fej­törést okozott a nevelőknek a jel­mezek biztosítása, a közös ötletek felhasználásával és a szülők áldo­zatkészségéből azonban remekül si­került. A díszletek is a nevelők és a külső segítők ötletességét dicsérik. Az előadást a hírek szerint rövi­desen megismétlik, ismét bemutat­ják, hogy a kulturális tevékenység terén is mit tud elérni tanítványai­val a szekszárdi járás legjobb isko­lájának nevelőtestülete. mondta a kazánkovács és az asz­tal fölé hajolva sorolni kezdte. — Harminckettőben Pesten dol­goztam, s a május elsejei razzia engem is »befogott«. Csupa vélet- lenségből történt az egész. Mun­kanélküli voltam. A ligetben szók tam egy pádon aludni. Hajnaltájt egy rendőr rázott fel álmomból, egy nagy csukott kocsihoz veze­tett, amely a liget melletti úttes­ten állt, s aztán irány a kapitány­ság. — Legnagyobb szerencsétlensé­gemre a »hekusok« újságot talál­tak nálam. Az újságot egy mun­kanélküli adta, akit csak egyszer láttam az életben, akkor, amikor az inségkonyhán sorban álltam le­vesért... Kommunista lap volt. Ha akkor tudtam volna, hogy mit ka­pok én ezért az újságért el sem fogadom. hogy járdája legyen. Gazdagyűlésen vállalták, hogy mindenki elvégzi háza előtt az előkészítő munkákat; felszedi a régi járdát és segíti az ala­pozást. A lakosság társadalmi mun­kája a becslések szerint mintegy 12 000 forint értékű lesz. Rendben el is végezték eddig a háztulajodono- sok a vállaltakat, aminek eredménye ként a járdaépítő szakemberek fo­lyamatosan dolgozhatnak. Előrelát­hatólag június közepére fejezik be a mintegy 2000 négyzetméternyi járda építését. pontosan egy évvel ezelőtt in­dult el ez a dicséretreméltó kezdeményezés: a Szekszárd-Palánki iskola és tanítói lakás építése, rész­ben állami segítséggel, részben pe­dig társadalmi összefogással. A palánki iskola építése társadal­mi üggyé vált: bekapcsolódtak a tég lagyári munkások 60 000 tégla gyár- j tással, amelyet 10 perces mozgalom­ig mai készítettek el terven felül. Be- I kapcsolódott a szülői munkaközös­ség és a Palánki Mezőgazdasági Technikum, valamint a tangazdaság vezetői és kiszistái, a városi tanács és a KISZ bizottság. Valamennyien ott voltak, sőt a város kisiparosai közül Mechtl Béla szekszárdi tető- \ fedőmester is megtette vállalását, a í tetőfedő munkálatok díjtalan elvég­zésére. ! Nagy volt az összefogás, amelynek ■ eredményeként a múlt év júniusá­ban megindult az építkezés és olyan iramban folyt, hogy kilátás volt ar­ra, 1958. szeptemberében a palánki — Na, de mi köze van minden­nek az öngyújtóhoz Pista bátyám? — kérdeztem kissé türelmetlenül. A kazánkovács felfelé fésült ha­ját, ujjaival kettéválasztotta és egy hosszúkás, mély sebhely vált láthatóvá. — Ezt öngyújtóval csinálták a »hekusok«. — Hogyan? — Úgy, hogy elkezdtek agyusz- tálni az újságért. Én meg, ha akar tam volna, akkor sem árulhattam volna el azokat, akik az újságot terjesztették, mert egyetlen kom­munistát sem ismertem. A rendőr­felügyelő tajtékzott a dühtől. Azt hitte, makacsságból nem »köpök«. i— Amikor elmondtam, hogy ju­tottam az újsághoz, nagyot neve­tett: »Na, majd elmondod te az igazságot, s nem fogsz engem daj­kamesékkel traktálni«, — mondta és öngyújtót vett elő. Végigégette a fejem tetejét, a hajam lángra- lobbant, aztán egy vizes pokrócot dobtak rám. De persze mindezt csak később tudtam meg, mert elájultam. A »Gödör« cigányzenekara friss csárdásba kezdett, de a zenéből alig hallottam valamit. Megbor­zongtam. A kazánkovács keserűen felnevetett. — Látod, aztán amikor ültem egypár hónapot a kommunisták között, akkor én is az lettem. Az újsággal kapcsolatos história volt az első tűzkeresztségem. kisiskolások már az új iskolában kéz dik meg a tanítást. A pedagógusok és a szülök szá­mításába azonban hiba csúszott, ahogy mondani szokták. — Elfogyott a keret — s jelenleg 25 000—30 000 forint hiánya miatt úgy látszik, egye lőre megakad a munka. A pedagógu­sokat, de különösen a szülőket csa­lódással tölti el az, hogy az új is­kola építése megállt. XJjabb erőfe­szítésekre lenne szükség, s ez nem is hiányzik. A mezőgazdasági techni­kum KISZ fiataljai közül Tumpek János, Turóczi Tamás, Simon János és a többiek öt-öt órát dolgoztak, de segítettek a szülők is a salakhordás­ban, a téglahordásban, egyszóval minden olyan munkából kivették ré­szüket, amely nem kívánt szakér­telmet. A szakmunkásokat, akikre az épí­tés befejezése várna, meg kellene fi­zetni, s ehhez kellene a 25 000— 30 000 forint. — Azt gondoltuk — mondja Vasz- kó Lajosné, a téglagyár pártszerve­A szekszárdi járás termelőszövet­kezeteinek legtöbbjében viszonylag nagy területen termelnek fűszer- paprikát. Várdombon 100, Bátaszé- ken 80, AÍsonánán szintén 80 holdat ültetnek be fűszerpaprika palántával. zetének titkára —, hogy az idén anyák napját már az új iskolában ünnepelhetjük. A gyerekek titokban készülnek is erre, hisz a legjobb al­kalom nyílana arra, hogy a szülők­nek, a gyár kollektívájának és mind azoknak akik segítettek az iskola- építésben az anyák napjai ünnepség keretében köszönetét mondjanak. Asztalos György, a Széchenyi ut­cai általános iskola igazgatója is dicsérettel emlékezik meg a tégla­gyár dolgozóinak, valamint a mező- gazdasági technikum tanulóinak munkájáról. — Szép feladatot vállal tak magukra és ezt teljesítették is: az eddig elvégzett társadalmi mun­ka összértéke 46 747 forintot tesz ki. — Mi eddig is megtettük azt, amit magunkra vállaltunk — mondja Vaszkó Lajosné elvtársnő. És most már abban bízunk, hogy erőfeszíté­seinket az illetékesek is támogatják, hogy iskolánk és a tanítói lakás épí­tése minél hamarább teljes befeje­zést nyerjen. P. I. Palántaültetőgéppel viszont a szek­szárdi járás gépállomásai ez idő sze­rint még nem rendelkeznek. Ezért a kalocsai gépállomástól kértek és kaptak ilyen irányú segítséget a vár dombiak és a szedresiek. A jövő hé­ten két paprikaültetőgépet küldenek Kalocsáról, s az egyikkel a várdombi, a másikkal pedig a faddi termelő- szövetkezetekben kezdik meg a pap­rikapalánták ültetését. Művelődési ház épül Bogyiszlón Művelődési ház építését kezdték meg a közelmúltban Bogyiszlón. A művelődési házat nagyrészt állami beruházásból építik mintegy más­félmilliós költséggel. A községi ta­nács az elmúlt évben 210 ezer fo­rintot adott a községfejlesztési alap ból az építkezéshez. A művelődési házban a tervek szerint a beépített színpadú színháztermen kívül öltö­zők, klubszoba, könyvtárhelyiség, büfé, ruhatár és a színpad alatt raktárhelyiség — lesznek. Jelenleg az épület beton alapza­tának elkészítésén dolgoznak a Tol­na megyei Tanács Építőipari Válla­latának munkásai... A község veze­tői úgy tervezik, hogy az új műve­lődési házat a jövő évben, április negyedikén avatják fel. Százezer forintot ti öltenek járdaépítésre Máj oson (HAYPÁL) A társadalmi összefogás szép példája

Next

/
Oldalképek
Tartalom