Tolna Megyei Népújság, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-23 / 119. szám

* r 4 TOLNA MEGYE! NÉPÚJSÁG 1659. mája« 23. SsóváÉesssüh • •. Miért pang a szervezeti élet a szekszárd-újvárosi KISZ szervezetben A helyi lehetőségek kihasználásával, hitel nélkül teszik jövedelmezővé gazdaságukat a bátaapáti tsz tagok Szekszárdon az 1952—55-ös években az Újváros a paraszt­ifjúság legmozgalmasabb, lel­kes forradalmi gócpontja volt. Ahogy a 28—30 éves, korosabb fiatalok visszaemlékeznek, az akkori EPOSZ, később a DISZ szervezet igen jól összefogta az ifjúságot, jó közösségi szelle­met tudott kialakítani, jó prog ramot tűzött mindig a fiatalok elé, amit rendre meg is valósí­tottak. Ha valaki azonban most megnézi, hogy mit csinálnak, hogyan élnek és dolgoznak a fiatalok, milyen a hangulat, ho gyan használják ki a rendelke­zésükre bocsátott helyiségeket és felszereléseket, akkor aka­ratlanul is felteszi önmagának a kérdést: Hova lett az újváro­si fiatalság, hol vannak, mit csinálnak a parasztfiatalok napi munkájuk után? A választ megadni a kérdés­re elég nehéz, A KlSZ-szerve- zet több mint fél éve működik, s egy-két eredménytől eltekint ve még nem tudta betölteni azt a szerepét, melynek lényege a parasztfiatalok összefogása, ne vetése, a kulturális, a szórako­zási és a sportprogram megva­lósítása. Tavaly szüreti bált rendeztek, amely jól sikerült, utána azonban hosszantartó pangás következett. Úgyszól­ván semmilyen tevékenységet Átkozottul rossz az út Báta- széktől Pörbölyig és azon túl Bajára. De ez az út még min­dig jobb, mint esős időben a mellette jobbról is balról is tengelyig érő, vendégmarasz­taló sár, amit lekefélni nem lehet a cipőről, legfeljebb le­mosni. Villanypózna sehol, csak távíródrótok kötik össze a hepehupás út mellett a tele­pülést a külvilággal. Mert te­lepülés, mégcsak nem is köz­ség, Alsónyékhez tartozik mint egy ezerkétszáz lakosával együtt. Utunk találomra vezetett ép­pen ide, a sok kis település kö zül azért választottuk éppen Pörbölyt, megnézzük mennyi­ben érintette a kultúra szele az itteni embereket, az országos­méretű kulturális átalakulás hullámaiból jutott-e ide is leg­alább egy-két fodrocska. Jutott. Villany ugyan még nincs, de augusztus 20-ra állí­tólag már lesz. S a villannyal együtt nemcsak a nagyobb fény költözik a házakba, hanem az iskolába a televízió is, meg a sokkal több rádió. Kultúrotthon nincs. Minden összejövetel, kulturális, vagy társadalmi megmozdulás szín­helye az iskola. De rövidesen lesz kultúrterem is. Az állami gazdaság nagyobbarányú kom­lótermelést tervez. Ahhoz szá­rítóépület szükséges, amit azon sem fejtettek ki, taggyűléseket sem tartottak rendszeresen. Hiába volt a városi KISZ bi­zottság segíteni akarása — a KISZ tagok már csak szemlé­lők voltak, s csak kevesen tö­rődtek azzal, hogy KISZ tagsá gukkal milyen feladatokat vál láttak magukra. Ekkor az az elgondolás született a KISZ bi zottságon, hogy munkás és diákfiatalok közreműködésével fellendítik a szervezeti életet, de ez sem vezetett eredmény­re. Jelenleg már csak »papír- szervezetről"< lehet beszélni. Ki a felelős mindezért? Első sorban az újvárosi KlSZ-szer- vezet vezetői a felelősek, akik a mozgalmi munkában rejlő szépséget, romantikát nem ta­lálták meg, s ehelyett a napi munka elvégzése után megelé­gednek a tánccal, kuglizással és az ivással. De felelős az idő­sebb társadalom is. Felelősek a 28—30 évesek is, akik túl »őreg«-nek érzik magukat ah­hoz, hogy résztvegyenek a szer vezet munkájában, s így a régi mozgalmi tapasztalataikat sem tudják átadni az ifjabbaknak. De helytelen a városi KISZ bi­zottság munkamódszere is, amely tervszerűtlenül igyek­szik az újvárosi KISZ-szerveze tét igazi, harcos kollektívává tenni. bán csak a nyári hónapokban használnak. Télen üresen áll­na. Állna, de nem fog üresen állni, mert mindjárt úgy épí­tik meg, hogy télen kultúrott- honnak is megfeleljen. Többek között színpadot is építenek belé. Hetenkinit kétszer próbál a tánccsoport. De nemcsak a tán cosok jönnek ekkor az iskolá­ba hanem a környék sok fia­talja. Vida János és felesége — mindketten pedagógusok — ar­ról is gondoskodnak, hogy ek­kor a jelenlévők némi illem­oktatást is kapjanak. Húsz pörbölyi parasztember alapismereti tanfolyamon gya­rapítja tudását. Vida János ne­velő szerint »azelőtt az isten­nek se jöttek, amióta minden­ki belépett a termelőszövetke­zetbe, azóta rendszeresen jár­nak«. Úgy látszik a szövetkezet a kultúrára is kihat De milyen érdekes a kapcsolat a kettő kö­zött. Megint csak Vida szavát kell idézni: »Amikor szervez­ték itt a szövetkezetét, a leg­több ember azt mondta, belé­pünk, akkor legalább több időnk lesz szórakozni, meg mű velődni«. A villany ügye is azzal rea­lizálódott, hogy szövetkezeti ta gokká lettek az egyéni parasz­tok. Februárban, mikor a falu pa­rasztságának túlnyomó többsége a közös gazdasághoz csatlakozott, az Aranykalász Termelőszövetke­zet tagjai kiadták a jelszót: „A helyi lehetőségek kihasználásá­val, lehetőleg állami hitel nélkül jövedelmezővé tenni a közös gaz­daságot”. Ez pedig — a helyi kö­rülményeket figyelembe véve — sokkal nehezebb, mint a megyé­ben bárhol. Tudniillik a határban mindössze 20 hold föld van, amit a szokásos módon művelhetnek meg. A többit — 450 hold szántó — egyoldalra csak lóval szánthat­ják, vethetik, kapálhatják, mert annyira hegyes, meredek. A nagytáblák kialakítása eb­ben a községben szinte lehe­tetlen, istállótrágyázni is csak úgy lehet a földeken, ha erre mégegyszer annyit költenek, mint máshol. Nos. tehát az az egyetlen lehe­tőség, hogy állattenyésztéssel fog­lalkozzon a tsz. Erre azonban na­gyobbak a lehetőségek mint má­sutt, mert a határban háromszor annyi a legelő, mint a szántóföld. Tavasztól őszig a mezőn lehetnek a jószágok, ez időben takarmá­nyozásukra úgyszólván nem is kell pénzt költeni. S nagyon helyesen, ezt a lehetőséget igyekeznek ki­használni a bátaapátiak. A termelőszövetkezeti kis köz­ségben azzal kezdték a közös te­vékenységet, hogy használatlan, Hallatlan módon megnőtt a kultúra iránti igény. A Kecs­keméti Katona József Színház minden nyáron Baján vendég­szerepei. Egy-egy bemutatóra harmincan-negyvenen is be­utaznak Bajára a pörbölyiek közüL Három-négy évvel ez­előtt még agitálni kellett az embereket. Pedig pénzük ugyanúgy volt, mint ma. Biza­kodók az emberek. Kulturális téren is nagyot várnak attól, hogy szövetkezeti lett a telepü­lés. Bár a tsz vezetői egyelőre még azt mondják: »csak egy kicsit várjatok még, amíg ösz- szerázódunk, aztán meglátjuk mit tudunk tenni«. Az embe­rek pedig várnak, hiszen való­ban csak egy kicsit kell még és akkor a szövetkezet megoldja azokat a prolémákat is, ame­lyek ennekelőtte megoldhatat­lannak látszottak, Elmenőben, az iskola mellett feltűnt, hogy minden gyerek hangos »jónapot kívánok«-kal üdvözöl. A tanító megmagya­rázza, ez nemcsak az idegen­nek, hanem a felnőttnek szól. És valamennyi felnőttnek. Ez is kultúra. Ezen a téren a vá­rosi gyerekeknek lenne mit ta- nulniok a pörbölyiektől. elhanyagolt épületekből istállókat létesítettek, méghozzá nem is akár hogyan, Rövid két hónap alatt maguk a szövetkezeti tagok — kívül álló iparos bevonása nélkül — 53 szarvasjószágnak létesítet­tek férőhelyet, ami mindent felszámolva mind­össze 50 ezer forintba került. Ha ezt vállalattal építteti a szövetke­zet — szerényen számolva is — ki kell érte fizetni 300 ezer fo­rintot. Az istállók tehát elkészül­tek és gondoskodtak arról is, hogy meg legyenek töltve jószágokká Jelenleg 85 szarvasmarha van a közösben, amiből huszonöt a fe­jőstehén. A havi 10 forint munka­egységelőleget csaknem teljes egészében a tejpénzből ki tudták eddig fizetni A közeljövőre pedig azt tervezik, hogy saját erejük­ből újabb istállókat építenek, mert a fejőstehenek számát az év végére 50-re akarják növelni. Ezt is saját erőből. Hízik ugyanis tíz szarvasmarha, amelyeknek az árá­ból vemhes üszőket vásárolnak; A szarvasmarhák téli takarmá­nyozása is viszonylag olcsó Báta- apátiban. A szövetkezet ugyanis szántóföldjének 20 százalékán pil­langóstakarmányt termel, ami kétszeresen hasznos. Egyrészt, mert így juttathatnak nitrogén- tartalmú tápanyagot a földbe, másrészt a baltacím, a lucerna és a lóhere adja ezen a vidéken a legnagyobb tömegű takarmányt. A hízómarhák abrakolását is szintén nagy körültekintéssel, ol­csón oldotta meg a szövetkezet; Panaszkodó európai asszo­nyoknak érdemes meghallgat- niok a dél-afrikai Kliptown- ban, Johannesburg közelében élő 25 éves Idi Mayazu néger asszony történetét. A fiatalasszonynak havi hat font jövedelemből hat gyer­meket kell nevelnie. 1953-ban született első gyermeke, egy év vei később ikreknek adott éle­tet és 1958-ban hármas ikreket hozott a világra. A néger fiatalasszony azon­ban nem lehet büszke és bol­dog, mert szörnyű gondok gyöt rik. Dennis, a férje az egyik bennszülött kórházban dolgo­zik, ott keresi a hat fontot, a család egyelen jövedelmét. Ke resetének felét, 3 fontot lakás­ra költenek. A közlekedés és egyéb elengedhetetlenül szük­A vezetőség ócskavasból 2346 forintért vásárolt egy traktort, amit az elnök, Simon Ferenc javított meg, ezzel darálnak nemcsak a szövetkezetnek, ha­nem a környék egyéni pa­rasztjainak és termelőszövet­kezeteinek is. Ilymódon az elmúlt két hónap alatt több mint 100 mázsa kuko­ricadarához jutott a tsz, ami annyiba került, hogy szinte emlí­tésre sem méltó, A szarvasmarha-tenyésztésen kívül jól jövedelmez még a juh­tenyésztés is. Ezért vásárolt nem­régiben a tsz 200 birkát, ami 70 ezer forintba került és már 20 ezer forintot hozott a házhoz, mert ezeket már a szövetkezet nyiratta meg. A juhállományt is gyarapí­tani akarják annyira, hogy belát­ható időn belül ezer legyen a kö­zösben. Szóba került még a baromfi- tenyésztés lehetősége is, ami ez idő szerint nem szerepelt ugyan a szövetkezet tervében; de ha sikerül ennek feltételeit állami hitel nélkül megoldani, ! ezt is megvalósítják. Mindent összegezve: a bátaapáti Aranykalász Termelőszövetke­zet eddigi gazdálkodása biztató; Nagyon sok — fent el nem mon­dott tény is — igazolja, hogy amit határoztak, azt meg is valósítják. A közösség összefogásával úgy használják ki a helyi lehetősége­ket, hogy az a kevés, amit saját erejükből fektetnek be, a gazda­ságba, gyorsan visszatérüljön, de ezt így is kell tenni, a nagyüzemi gazdálkodásnak ez a legjobb mód­szere. séges költségek levonása után még a legalapvetőbb létfenn­tartási igényeiket sem tudják kielégíteni. A ygrosba.n a nyomor gyötri a családot, távoli szülőfalujuk bán pedig a babona tenné tönk re Idi Mayazu életét. A zulu törzsi törvényeket falun na­gyon komolyan veszik: ott a néger fiatalasszonynak nem maradhatott volna hat, csak három gyermeke. A hagyomá­nyok ugyanis előírják, hogy ik rekből vagy hármasikrekből csak egy maradhat életben. A többieket meg kell ölnie. Az anya és a jó szellemek min­den erejét mindig egy gyer­mekre kell összpontosítani. így őrlődik a néger fiatalasz szony a nyomor és a babona malomkövei között. i. gy­Negyven esztendővel ezelőtt Villany még nincs, de a kultúra fénye már világai Pörbölyön is Egy dél-afrikai néger anya élete A világ minden sarkából Az 1959. évi Tour de France nagy újdonsága: mentőhelikop tér, amely a sebesülteket az út­ról egyenesen a kórházba vi­szi. * Világcsúcs a hangárépítés­ben: Orlyban nyolc Caravelles- repülögépet befogadó óriási gépszín épült, amelynek bejá­rata 300 méter széles. * Az angol postaigazgatóság terve: hívásra konyhai recepte­ket közvetítenek telefonon. * Cuba hadat üzent a Colum­bia filmtársaságnak. Carol Reednek tilos Cuba fő­városában forgatni »Barátunk Havanában« című filmjét. Ei- tenhower elnök, akit Holly­wood mozgósított, követeli a ti lalom felfüggesztését. Az autóutak mentén »Perc- kávéházakat« létesítettek, ame lyekben nincs asztal. A hosszúi bárpult mellett ülnek a. ven­dégek. • *­Elkészült a TU-114, a világ legnagyobb utasszállító repü­lőgépe: 220 utas befogadására képes. Második emeletén játék terem és mozi van. • Teheránban, Perszepoliszban és Ekbatánban óriási ünnepsé­geket rendeznek 1961-ben <* »Cyrus-év« alkalmából. Két­ezerötszáz éve lesz annak, hogy a perzsa birodalom megalapító ja, Nagy Cyrus (vagy Krözus) megszületett. Az ipar és a kereskedelem államosítása A Tanácsköztársaság egyik igen fontos intézkedése az ipar és a kereskedelem szocializá­lása, azaz államosítása volt. Ez­zel az intézkedéssel jelentős mértékben sikerült csökkenteni a burzsoázia gazdasági bázisát, erejét, ugyanakkor megterem­tődött a megfelelő gazdasági alap a szocialista társadalom felépítéséhez. A megye területén március végén, április elején államosí­tottak minden fontosabb keres­kedelmi szervet. Szekszárdon a Schlesinger nagykereskedő cé­get április 8-án vették köztu­lajdonba. Ez a vállalat később jelentős szerepet töltött be a megye közellátásának biztosí­tásában. Ugyanezen a napon került sor Steiner A. Albert rö­vidáru nagykereskedésének ál­lamosítására is. Április első felében államosí­tották a tolnai Stern Ádám lenszövödéjét és ezekben az időkben került sor a mórágyi gránitbánya, a két nagymányo- ki és a váraljai mészkőbánya államosítására, valamint az al- sónánai, mórágyi, mőcsényi, bonyhádi, nagymányoki, szász­vár-mázai téglagyárak és mész­égetők állami tulajdonba véte­lére is. Szekszárdon április 3-án ál­lami tulajdonba vették a nyom­dát, de ugyanebben az időben lett köztulajdon a szekszárdi selyemgyár is, ahol termelési biztosul Workó Ferencet vá­lasztották meg. A megye ipara igen elmara­dott volt, s ezért inkább mint mezőgazdasági jellegű terület játszott fontos szerepet a Ta­nácsköztársaság időszakában. A megye iparának fejletlenségére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy csupán Bonyhádon és Szekszárdon lehetett megalakí­tani az Ipari Termelési Taná­csot, amit csak ott lehetett lét­rehozni, ahol legalább három szocializált üzem volt. Tehát sem Tolna, sem Dombóvár, amelyek ma a megye iparának jelentős központjai nem ren­delkeztek jelentősebb államosí­tott ipari üzemmel. Az Ipari Termelési Tanács legfőbb fel­adata az volt, hogy az adott vi­szonyok között a lehetőségek­hez mérten megfelelő kooperá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom