Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-09 / 82. szám

195.9. április ÍJ.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

1919-ben vöröskatona — 1957 óta munkásőr

A serleget nyert gyönki járási munkásör-század tagja. Kül seje századuk névadójára, Szik lay Sándorra emlékeztet, ölestermetű, őszhajú, markánsarcú, mint ő.

Amint elnézem a nyílegyenes sorokban rezdületlen arccal mozdulatlanul álló géppisztolyost, eszembe jut amit róla hallottam: »Látják, olyan emberekre kell bft ni a fegyvert, mint idős Bozsó János, akkor nyugodtan lehet alud ni, mert ő él-hal ezért a rendszerért«.

Milyen ember, milyen a múltja é® jelene annak, akiről így nyilatkoznak Kistormás szocialista község tsz-parasztjai. Mi vitte őt a munkásőrségbe ?

Parancsnokai csak jót tudnak róla mondani. Forró szívű, megfontolt, szorgalmas, pontos ember. Soha nem hiányzik a gyakorlatokról, őrségről. Idestova 60 éves már, deres a feje, de nem reszket a keze, amikor a célpontra irányított géppisztollyal tüzel, jók lő- eredményei. Az első magyar mun káshatalom, a Tanácsköztársaság idején, mint vöröskatona védte a hazát.

Az 1956-os ellenforradalomban — 1919-ben szerzett tapasztalatait hasznosítva — gyorsan felismerte, -miről van szó. A munkásőrség megalakulásakor az elsők között jelentkezett.

Amikor a tanácsnál felkeressük őt, éppen a termelőszövetkezet erősödéséről, a munkafegyelem és a vezetés javulásáról beszél. Szinte magával ragadja az embert optimizmusa, megalapozott bizakodása.

Még inkább megelevenedik, ami kor a munkásőrségről van szó, lát szik rajta, hogy szívesen szól erről, úgy látszik, szeret ott lenni.

Egyenes az útja a 40 évvel ezelőtti fiatal vöröskatonának. Akkor is a munkáshatalmat védte, most is'ezt vállalta. De mi őt most nem is a jelenről kérdezzük, hanem vöröskatona múltjáról érdeklődünk.

— Hogy csapott fel vöröskatoná nak Bozsó elvtárs?

— Éppen most húsvét után volt 40 esztendeje annak, hogy beálltam a vörös hadseregbe. A Tanács köztársaság nagy toborzást tartott, én akkor Pesten a Gellért-fürdő tatarozásán dolgoztam, éppen a befejezésnél tartottunk. Szép vörös kokárdájuk volt a toborzók- nak, tetszett az is nekünk, mert mint aféle 18 évesek, tudtunk ’.m nagyon lelkesedni. Igaz, én még 1918 novemberében beléptem a falumban, Tiszabőn a pártba, az ifjúsági szervezetbe is, így szívügyemmé is vált a munkáshatalom védelme.

— Két jó komámmal, Lipcsei Fe rencCel és Miskolczi Lajossal együtt voltunk vöröskatonák Pesten, az akkori Bebel Ágoston laktanyában. Én voltam a legfiatalabb hármónk közül, éppen betöltöttem a 18 évet.

— Hol esett át a tűzkeresztségen, merre harcoltak?

— Kiképzésünk után nem sokkal megtörtént a tűzkeresztség is. A Ludovikán az úri csemeték ellenforradalmi lázadást robbantottak ki 1919. június 24-én, oda vezényeltek bennünket. Forró helyzetbe kerültünk, de néhány nap alatt levertük a lázadást. Később a tiszai fronton verekedtünk, mikor a Tanácsköztársaság megindította az imperialista román hadsereg el len az offenzívát.

— Sose felejtem el, amikor Tá- piószelén Vágó Béla vörös dandár parancsnok búcsúztatott, buzdított bennünket. Tyhű, de tudott lelkesíteni! Lángoló szavakkal hívott ben nünket a magyar haza védelmére.

— Mentünk is, mint a veszedelem. Szolnok, Martfű, Öcsöd jelzik, merre haladt győztes seregünk. Egész Mezőtúrig visszavetet tűk a románokat.

— A győzelmek után jött a keserves vereség, az árulás, majd az összeomlás, menekülés — mondja elboruló arccal. — Erről egész regényt lehetne mesélni. Hazamentem Tiszabőre teljes felszereléssel, a puskámat és mintegy 200 töltényt vittem magammal. Mindet a háztető nádjába rejtettem, gondoltam, még néhány nap és szükségem lesz rá. Nem úgy történt. A bevonuló románok elfogtak, megtaláltak mindent. Mint kémgyanús egyént, a román hetes divízió hadbírósága elé állítottak. —

— És hogy menekült meg?

— Nagynehezen tisztázódott, hogy nem kém, hanem vöröskatona voltam. 1919. december 18-ig fogságban tartottak, majd utána fél évig hetenként kellett jelentkeznem a szomszéd községbeli csendőrőrsön. Később elmentem bányásznak.

— 1946-ban települtem Kistormásra és 1950. óta egyfolytában a községi tanács elnöke vagyok. Az csak természetes, hogy beálltam a munkásőrségbe, hisz egy hajdani vöröskatona magátólértetődcen ezt teszi, nem igaz?

Szoros a kapcsolat, egyenes az út a 40 évvel ezelőtti és mai élete, helytállása között. A hajdani vöröskatona, a mai munkásőr, gyermekeit is jól nevelte, mindkét fia kommunista. Idősebb fia — aki gépészmérnök —a fegyveres erők tisztje. Fiatalabbik fiának izmos, markos keze pedig idős Bozsó János bütykös, eres kezeivel együtt keményen szorítja a munkásőrségben a fegyvert. A Bozsó-család férfi tagjai helyükön állnak és tudják azt is, hogy szükség esetén merre kell fordítani a fegyvert.

SOMI BENJAMINNÉ

Betonjárdát, könyvtárhelyiséget, hídmérleget

építenek a községfejlesztési alapbél Lápafön

Lápafön a tanács 10 százalék községfejlesztési hozzájárulást szavazott meg erre az évre. A községi tanács a községfejlesztési alapra befizetett összeget a lakosság akaratának megfelelően használja fel. Sokan kifogásolták már évek óta, a gyalogjárók elhanyagoltságát, s a pénz nagyrészét most új járda építésére fordítja a tanács. Az elmúlt évről is maradt felhasználatlan pénze a községi tanácsnak, ezt is járdaépítésre fordítják. Másfél kilométer hosszúságban betonlapos gyalogjárót építenek 42 ezer forintos költséggel.

A Megyei Könyvtár 15 000 forintot ígért könyvtárhelyiség építésére, s a meglévő építőanyag mellett a tanács a községfejlesztési alapból szin tén tizenötezer forintot ad az építkezéshez. A könyvtárépületet közvetlenül a művelődési ház mellé építik. A könyvtárral együtt, az új épületben kap helyet majd az ifjúság is. Itt helyezik majd el az új televíziós készüléket is.

A tanács ebben az évben szándékozott a községfejlesztési alapból mázsaházat építeni. A termelőszövetkezet vezetőivel közösen azonban úgy határoztak, hogy hídmérleget építenek, amit a távolabbi jövőben jobban ki tudnak majd használni.

HÍREK

Lottóautó Szekszárdon

A szokásos szerdai piacnap, nagy kelete van a vetemény- és virágmagvaknak, a korai salátának, spenótnak. De nézzük csak mi az a nagy tolongás a kosarak között? Miért állják körül annyian a kis, zöld színűre festett kocsit? Hiszen nem is az az úgynevezett »áramvonalas luxuscsoda«, egyszerű kis IFA-személyfurgon. A. kis kocsi tetejére szerelt hangszóró látszik csak ki az embergyűrűből.

Az emberek, asszonyok, gyerekek kezükben pénzt szorongatnak, ahogyan az autó körül tolonganak. Menjünk csak közelebb.

Ni csak, hánynak van toll a kezében, ott körmölnek valamit az autó motorházának fedelén. Oda van készítve vagy öt tintásüveg, számos tollszár. A túlsó oldalon az ablakon egymásután adogatják be a pénzt, amelyért valami papírcédulákat kapnak. Ahá, megvan. Lottószelvényt árusítanak. No, nézd csak, micsoda összkomfort! Az embernek már odaviszik a helyébe a szerencsét. A piacon, az egyéb bevásárlás közben a háziasszony megvásárolhatja a család minden heti lottószelvényét, ott helyben kitöltheti, az autó magával viszi Budapestre a pénteki sor solásra.

Hát nem kényelmes? Ki tudja, a száznál több lottószelvény-vásár ló közül valaki talán a spenót, vagy zöldség mellett néhányszáz- ezer forintot, öröklakást, gépkocsit, szobabútort vásárolt tegnap a piacon.

B. I.

*

— A Megyei Levéltárban 1785-ből származó körlevélre bukkantak. A körlevél szerint Tolnán «vándorkomédiások« szerepeltek és hamis pénzeket hoztak forgalomba. A kör- j levélből az is kitűnik, hogy a »komédiásokat« nem tudták elfogni, mivel Mohács irányába hajón szöktek meg a hatóságok elől.

— A felsőnyéki nőtanács és a

földművesszövetkezet nőbizottsága vasárnap délután négy órakor rendezi meg a varrótanfolyam záró- ünnepségét, amelyen a tanfolyam részvevői kiállítást rendeznek az általuk készített ruhákból.

— 3700 méter hosszúságú bekötőutat építenek Nak és Nosztány között. Az út építését májusban kezdik meg és még ebben az évben el is készül.

— Húszmillió forinton felül volt a Tolna megyei gyógyszertár központ múlt évi forgalma, mintegy kétmillióval nagyobb a tervezettnél.

— A »Könnyűipar kiváló dolgozója« címet kapta Braun Mihály, a Furkó-pusztai Kendergyár dolgozója a múlt év második felében végzett kiváló munkája elismeréseként.

— Minden másnap egy tojás. Az

Állattenyésztési Kutatóintézet Középhídvégi Kísérleti Gazdaságában az elmúlt évben havonta átlagosan 33 dekás súlygyarapodást értek el a csirkenevelésben. Ugyanakkor egy- egy tyúk átlagosan 168 tojást tojt, tehát csaknem minden másnap egyet.

— Kedden kezdték meg Kocsolán a négytantermes iskola építését. Az építkezést a Komlói Építőipari Vállalat végzi.

— Állami beruházással, megközelítően 400 ezer forintos költséggel nagyobb teherbírású, korszerű híd épül Szakcson. A meglévő keskeny, régi híd eléggé megnehezítette a községen áthaladó forgalmat. Az új híd hét méter széles lesz, mindkét oldalán gyalogjáróval. Építését a közeljövőben kezdik meg és még az idén befejezik.

— A múlt év végén kezdték meg Szekszárdon a Mártírok terének baloldalán az útépítést, 200 000 forintos költséggel. Az idén további 300 000 forintos költséggel teljesen befejeződik az útépítés. A hét elején már megkezdték a hengerlési munkákat.

— Sokan vásároltak az ünnepek előtt a Dombóvári Földművesszövetkezet áruházában. Az áruház a múlt hónapban mégegyszer akkora forgalmat bonyolított le, mint februárban.

DPiflUM A mAU

A

Ritzel Rudolf zo máncégető, ak előző nap Buda pesten kapta mer a »Szocialista Munkáért Érdemérem kormánykitünte- tést, most a gyá vezetőségének ajándékát veszi á Nagy Ferenc igaz gatótól.

A

A Kohó- és Gépipari Minisztérium nevében Tóth Mihály főelőadó üdvözli a jubilált gyár ünneplő dolgozóit.

Az ünnepség második részében kul túrcsoport szórakoztatja a zománc- gyári dolgozókat és a vendégeket.

Éjfélkor még a nyugdíjas Hahn-házaspár is táncra perdül. Hahn néniről — aki a gyár alapításával egyidőben kezdte itt a munkát — senki sem gondolná, csak agyáriak tudj k, hogy falábbal ropja a csárdást.