Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-04 / 79. szám

ÍÖ59. április 4. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG HÍREK Ilse Nürnberg: Körbe-körbe szerelem című zenés vígjátéka a Déryné Színház műsorán Egy vásári ivászat bonyodalmairól, meg a tehenész-próbatételről 33 dilpozét jutalmaztak meg a Tanácsi Építi Vállalatnál Megyénk legnagyobb építőipari vállalatánál a munkások ünnepi ter­melési értekezleten emlékeztek meg a felszabadulás 14. évfordulójáról. Ezen a napon jutalmazták meg a ter­melésben kitűnt dolgozókat is. Hét építőipari szakembernek a Kiváló Dolgozó jelvényt és kétheti fizetést, 22 munkásnak a Kiváló Dolgozó ok­levelet és egyheti fizetést adtak a múlt év második félévében végzett eredményes munkáért. A lakásépítési program végrehajtásában kiemelkedő munkát végző négy vezetőt és dolgo­zót részesítettek pénzjutalomban. Több mint félmillió forint nyereség- részesedést fizetnek a kender­gyárakban A megye négy kendergyárában ma tartják meg az ünnepi termelési ér­tekezleteket. A tolnanémedi, duna- földvári, szekszárdi és furkópusztai kendergyárak munkásainak ebből az alkalomból több mint félmillió fo­rint nyereségrészesedést osztanak ki. Az őcsényi kendergyárban ma dél­után tartják meg az ünnepséget. A gyár munkásainak 25 napi munka­bérnek megfelelő nyereségrészese­dést fizetnek ki mintegy 100 ezer fo­rint összegben. A gyár egyik dolgo­zóját, Kéri Gyulát Kiváló Dolgozó oklevéllel tüntetik ki. A kongresszusi verseny beindítását határozták el a vágóhíd munkásai ünnepi gyűlésükön A napodban tartották meg első ne­gyedévi termelési tanácskozásukat a vágóhíd munkásai. Ekkor 24 napi nyereségrészesedést fizettek a dolgo­zóknak. Most pedig az ünnepi gyű­lésen elhatározták, hogy a vállalat hat brigádja versenyt indít a párt- kongresszus tiszteletére. A munka­versenyt a kongresszus után értéke­lik, s a legjobb három brigádot pénz­jutalomban részesítik. Az ünnepi termelési értekezleten 25 munkást részesítetek pénzjutalomban, további hat munkást pedig Kiváló Dolgozó jelvénnyel és oklevéllel tüntettek ki. Ünnepi párt-taggyűlésen emlékeztek meg a felszabadulás évfordulójáról a selymfonógyárban Tegnap délután a tolnai selyem- fonógyár kommunistái ünnepi tag­gyűlésen emlékeztek meg a felsza­badulás 14. évfordulójáról. A taggyű­lésen határozták el a gyár kommu­nistái, hogy a pártkongresszus tiszte­letére felújítják az április 4-gyel le­zárult munkaverseny-szakaszt, újabb fogadalmakat tettek a kongresszus méltó megünneplése érdekében. Délután a gyár dolgozói a községi ünnepségen is részt vettek, amelyet az iparosszékházban tartottak. Ünnepségek a megye többi üzemében — Ügyeletes orvos 1959. április 4- én: dr. Hidasi István, Rákóczi u. 46. Telefonszám: 46-94. Április 5-én: dr. Horváth József, Széchenyi u. 68. Te­lefonszám: 26-21. — Állatorvosi ügyelet: Április 4- én dr. Ács Kálmán, Perczel Mór u. 1. Telefonszám: 46-54. Április 5-én: dr. I Berta Béla, Csaba u. 18. Az OKISZ vezetősége Megyeri | Józsefet, a Bátaszéki Kádár KTSZ ipari tanuló oktatóját az eddig elért kiváló munkájáért 500 forint pénz­jutalomban részesítette. A szövetkezet „Megyeri bácsi ’-ja a szövetkezet fennállása óta neveli a jó szakmun­kásokat. Jó munkáját dicséri, hogy a keze alatt szakmunkássá vált ipari tanulók valamennyien megálltak he­lyüket és mindannyian a szövetkezet tagjai lettek. — Az amerikai lapok értesülése szerint I.ucky Luciano, a hírhedt amerikai gengszter tervbe vette, hogy A1 Capone, a még nála is hír- hedtebb amerikai gengszter-ideál emlékére „A1 Capone-Pavillont” ala­pít diákok számára a philadelphiai egyetemen és állítólag e célra már több ezer dollárt is ajánlott fel. Egyelőre nincs még hírünk arról, hogy az egyetem vezetői elfogadták-e a nagylelkű alapítványt. — A népművészek háziipari szö­vetkezetében dolgozó sióagárdi nép­művészek április 5-én és 6-án nép- művészeti kiállítást rendeznek a sió­agárdi általános iskolában. A kiállí­tást április 5-én, délelőtt 50 órakor nyitják meg és délelőtt 9-től 12 óráig, délután 3-tól 7 óráig tart nyitva. — Marseille közelében egy tenger­öbölben építik fel azt a kilencemele- tes épületet, amely negyven méter mélységben a víz színe alatt fog áll­ni. A rendkívüli épületben oceano­gráfiai múzeumot rendeznek be, és bemutatótermek üvegfalán át lehet majd csodálni a tenger növény- és állatvilágát. — A Nagydorogi Gépállomáson Teli János és váltótársa, Molnár Jó­zsef. DT 413-as traktorukkal tavaszi idénytervüket április 4-re tel­jesítették. A két traktoros resztvesz az ifjú traktoristák országos verse­nyében is. Vállalták, hogy az egy gépre eső tavaszi tervüket az idény lejártáig, június 30-ig 150 százalékra teljesítik. Unva és fia együtt álltak a bíróság előtt Négy Tolna megyei községben mutatta be eddig a Déryné Színház társulata Ilse Nürnberg: Körbe-kör­be szerelem című zenés vígjátékát. Mind a négy helyen méltán megérde melt sikert aratott az előadás, mind a darab mondanivalóját, mind a szí neszek teljesítményét illetően. A »Körbe-körbe szerelem-« mai fia talok problémáját viszi színre, re­mek mulattató jelenetek sorában, de ugyanakkor gondosan ügyelt a szer­ző, hogy a humor ne váljon öncélú­vá és ne oldódjon fel a nevettetésben a mondanivaló. A téma hamisítatlanul mai. Egy fiatal egyetemista megnősül. Fele­sége, aki leánykorában rendezett anyagi körülmények között élt, most megelégszik kis otthonukkal, amit a fiú erőfeszítése hozott össze. Amíg a fiatalasszony is dolgozik, addig anyagi körülményekkel nincs is ko­moly baj, de később az asszony megválik munkahelyétől és az ifjú férj is ragaszkodik saját kényelme érdekében ahhoz, hogy felesége ott­hon maradjon. Ezután gyakorivá válnak az összezördülések, bár sze­retik egymást, mindketten elhanya­goltnak, csalódottnak is érzik ma­gukat. Egy házassági újsághirdetés — Tehenész csak az lehet, aki sokszorosan kiállta a próbát — így vélekedik M. István bácsi, az Alsó- péli Állami Gazdaság egyik legidő­sebb szarvasmarha gondozója, mi­közben ravaszkásan hunyorít a sze­mével hozzá. —i És milyen próbákat kell kiáll­ni? — Milyent? Hát azt mindig az élet szabja meg. Nem hallotta a leg­utóbbi esetet? — Nem. — Azt hittem pedig, hogy az iro­dában mindent elmondtak, — ne­vet huncutul az öreg. — Miről van szó? — A múltkor vásár volt Nagydo- rogon — kezdi sorolni István bácsi — aztán három tehenész is elment innét a pusztáról a vásárba. De még mielőtt a vásárfiával hazaérkeztek volna, alaposan betaláltak »szívni«. Az istállóban meg, ahol egyébként nyolc ember dolgozik csak öten ma­radtak. öt embernek kellett a hiány zó három helyett is elvégezni az ete­tést, itatást, fejést. És tudja mí lett az eredmény? Bátaapáti, 1959. március 6. Kora­délután van, a községi tanácsnál cső portokba verődött emberek beszél­getnek, az eljövendőt latolgatják. A falubeli parasztemberek közül mind össze hárman hiányoznak, mikor be jelentik, hogy elkezdődik a vezető­ségválasztás. A termelőszövetkezeti faluban elnököt, brigádvezetőt és a közös gazdaság többi tisztség vise­lőjét készülnek megválasztani. Az elnökválasztást teszik előre. — Az a falubeli lakosság kíván­sága, hogy Simon Ferenc legyen az elnök. Megismertük, megszerettük, rendes embernek tartjuk. Úgy gon­doltuk, ha már összehozta ezt a szö­vetkezetét, akkor ő legyen az elnö­ke, — rukkolt elő a javaslattal az egyik újdonsült szövetkezeti pa­raszt, ami helyeslésre talált a szék­sorokban helyetfoglalók között. Simon Ferenc elvtárs, az elvhű, fá radhatatlan kommunista, a bonyhádi gépállomás párttitkára örült a bi­zalomnak, s azóta ő a bátaapáti Aranykalász Szövetkezet elnöke. An nak rendje és módja szerint a veze­tőség többi tagjait is megválasztot­ták és másnap el is kezdődött a nagy munka, új korszak vette kezde­tét a kis községben. Egy emberöltőben annyit jelent egy hónap, mint csepp a tengerben. Mégis úgy tűnik, mintha ezalatt az egy hónap alatt alapjában változott kapcsán rengeteg nevettető jelenetet eredményező levelezés alakul ki a férj és felesége között, anélkül, hogy tudnának egymásról. Végül termé­szetesen elsimulnak a bonyodalmak, a fiatalok ismét nevetősen-vígan egy másra találnak s a közönség is vég­telenül örül, hogy megoldódott min­den baj és az átmeneti nehézségek fátyolén ismét átragyog a szerelem derűje. A színház két fiatal, rendkívül rokonszenves művésze Varga Edit és Hollay Bertalan nagy elismeréssel szól a darabról, de a Tolna megyei közönségről is. Talán a következő­ben lehetne legjobban összefoglalni véleményüket: — Megtörténik, hogy fiatal pár ül a nézőtéren és egyszercsak egy­másra néznek és összenevetnek. Vagy egyszercsak a férj majd a szék alá csúszik, szeretne eltűnni, vagy láthatatlanná válni. Ha a közönség ennyire együtt él a darabbal, bizonyíték amellett, hogy jó darab a »Körbe-körbe sze­relem«. A karnagy, László Endre, a Déry­né Színház egyik legtehetségesebb fiatal karmestere. (—i.) — Hetvenkilenc literrel kevesebb tejet fejtek aznap este. A három ko­ma meg otthon húzta a »lóbőrt«. Azaz, hogy megálljunk csak, téved­tem. Kettő aludta otthon az ivászat fáradalmait. A harmadiknak sikerült az istállóig elbotorkálni. De nehogy azt gondolja ám, hogy egy szalma­szálat is képes volt arrább tenni. Nem. Egyszerűen ledőlt a szénára és ott durmolt reggelig. — Na és a következmények? — A következmények nem marad tak el. Kétszázötvenkét forint nyolc­van fillér büntetést kellett fizetniök. Vagyis a tőgyben maradt tej árát. — És azóta jól dolgoznak? — Hát az úgy van ám kérem szé­pen, hogy itt a tehenészetben csak azok állják meg a helyüket, akik na­gyon akaratos, józan emberek. A há­rom közül kettő elment, a harmadik azóta még egy percet sem hiányzott. Azért mondtam már a kezdetén is, hogy a tehenészetben csak sokszoro- san kipróbált emberek maradnak meg. H. T. volna meg minden Bátaapátiban. Romos épületek tűntek el a faluban, amelyek helyén új istállók »nőttek« ki a földből. A tegnapi egyéni pa­rasztok ezalatt a rövid idő alatt úgy megtalálták helyüket a közösben, mintha legalábbis odaszülettek vol­na. A két kezükkel, a szívükkel, de az eszükkel is úgy cselekszenek a közösben, mint ahogy az a nagy­könyvben megvan írva. A szövetkezeti parasztok 49 szarvasjószágot és 19 lovat vittek ma gukkal a közösbe. Volt köztük nem is egy, aki öt-hat szarvasmarhat haj­tott maga előtt, mikor beállt. Nagy­üzemi istálló viszont nem volt a fa­luban. Mi legyen hát? — vetődött fel az induló szövetkezet első gond­ja. Az lett, hogy negyven szövetke­zeti paraszt összedugta a fejét, ke­resett és talált megoldást. Roham­munkával lebontották a romos, el­hagyott épületeket, a gazdátlan, be­omlott pincéket. Termeltek ki ge­rendáknak valókat és elkezdtek építkezni. Becker Jakab, Jechb Lő­rinc, Reing Henrik, Schmidt Kál­mán, Lambert Benő, öhmüller György és a többiek mesterember nélkül egy hét alatt felépítettek egy istállót, a másik két hét alatt a má­Tegnap és ma megyénk valameny- nyi üzemében ünnépi termelési ér­tekezleteken, gyűléseken emlékeztek meg a felszabadulás évfordulójáról. Ünnepséget tartottak a szekszárdi nyomdában, a gyógyszertári központ­ban, a simontornyai bőrgyárban, a csatári és palánki téglagyárban, a dombóvári téglagyárakban. sikat és most építik a harmadikat. — Itt én voltam a »főkőműves« — mondja a lóistállónál látható büszkeséggel Jechb Lőrinc a foga fo­sok munkacsapatvezetője. — Ezt a munkát meg lehet nézni, olyan masz szívak ezek a falak, hogy egy ember öltőt is kibírnak. De itt nem volt ám kőműves! Az ablakokat, az ajtókat, a jászlakat, itt mindent mi csinál­tunk — mondja tovább, leírhatatlan lelkesedéssel és megint csak az is­tállóra mutat — ami nem mondható ugyan építészeti remekműnek, de a célnak tökéletesen megfelel. Éppen indulni akartam, hogy meg nézzem az új szarvasmarha istállót is, mikor belebotlottam Reing Hen­rikbe, aki igazi mesterember mód­jára kocsirudat »esztergált«. — Ez a szövetkezet a miénk. Csak azért adunk ki pénzt, amiért na­gyon muszáj, amit lehet, megcsinál­juk mi magunk. Nem veszünk fel hitelt, a saját erőnkből akarjuk fel­virágoztatni ezt a gazdaságot — mondja és nagy hozzáértéssel for­gatja tovább a szekercét. Az új szarvasmarha istállónál a katonás renden meg a 31 békésen ké rődző szarvasjószágon kívül nem találtam senkit. De arról meggyó­Csütörtökön ítélkezett a megyei bíróság dr. Farkas tanácsa Kovács Józsefné és fia, Kovács János kurdi lakosok felett. A bíróság Kovács Jó zsefnét életveszélyes szer alkalma­zásával elkövetett egészségrontás miatt 2 évi börtönbüntetésre és 1 évi jogvesztésre, Kovács Jánost pe­dig felmenőágbeli rokonon elköve­tett súlyos testisértés bűntette miatt 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte. Kovácsné és férje rossz viszony­ban éltek, később el is váltak. A vá­lás után azonban 1957 őszén össze­ződtem, hogy ezt az istállót is olyan szakszerűen felépítették, hogy nem hiányzik innen semmi, még beton­aljas takarmánykeverőt is építettek ide. A szövetkezeti tagok nagyob­bik részét most a harmadik épülő istállóhoz csoportosították. Ide ép­pen akkor értem, mikor az egyik »mester« Schmidt Kálmán istente­lenül méltatlankodott. Tudniillik az egyetlen vízmérték is »elveszelő- dött«, ami az építőbrigádnak volt, és ezt ő hozta hazulról. — Megcsináljuk mi ezt pajtás víz­mérték nélkül, te meg majd veszel egy másikat, ha szükség lesz rá — mondja viccelődve, harsány nevetés közben Lambert Mihály a kőműve­sek közül. — Nekünk kérem csak úgy lesz ebből a csoportból jövedelmünk, ha sok állatot tartunk a közösben, mert ezen a vidéken rétből és legelőből van legtöbb, szántóföld a mi falunk határában kevés van. De hogy jól jövedelmező állattenyésztésünk le­gyen, ahhoz előbb istállók kellenek. Kellenek, hát építünk — nyilatko­zik most már komolyra fordítva a szót Lambert Jenő, a növénytermesz tési brigádvezető, aki ezekben a he­— Április 23-án az Országos Ren­dező Iroda a Kincses Kalendárium című műsorát mutatja be a Szek­szárdi Városi Művelődési Házban. A műsorban fellép többek között Gő­zön Gyula Kossuth-díjas művész is. — Philadelphiában egy fénykép­ipari bemutatón a wetzlari Ernst Leitz művek újfajta diavetítőt muta­tott be. A vetítő ultrahangok segít­ségével a távolból is beállítható és a diákat ugyancsak a távolból lehet cserélni. Ez lehetővé teszi, hogy ve­tített képes előadások alkalmával az előadó szabadon mozoghasson a te­remben, miközben irányítja a dia­vetítést. — Dombóvár község tizenöt éves távlati tervében gondolnak a mű­emlék-védelemre is. A dombóvári Vár romjainak megvédése érdekében parkosítják a vár környékét. — Holnap, április 5-én tartja a Szekszárd és Vidéke Bortermelők Pinceszövetkezete évi rendes közgyű­lését, melyen értékelik az elmúlt gazdasági év munkáját és döntenek a jövedelem felosztásáról. — Régészeti leletek bizonyítják, hogy már a régi rómaiak is kőszenet bányásztak a Rajna vidékén. A kő­szenet azonban nem kizárólag fűtési célokra, hanem fémkohászatra is használták. Ezt bizonyítják az ősi Bonná (a mai Bonn) légiós erődben talált kezdetleges kohók és az ott felhalmozott salak. A légiós erőd i. u. az első században egyike volt a régi rómaiak „fegyverkezési központjá­nak.” — A szekszárdi Béke Tsz kertésze­téből tegnap 720 fejessalátát szállí­tottak piacra. — A KAJMÄDI ÁLLAMI GAZ­DASÁG pártszervezetének, szak- szervezetének vezetősége és a gazda­ságvezetés köszönetét fejezi ki a gaz­daság valamennyi dolgozójának ki­váló munkájáért abból az alkalom­ból, hogy a Kajmádi Állami Gazda­ság ebben az évben elnyerte az „Él­üzem” címet. Valamennyi dolgozó­nak erőt, egészséget kíván, hogy az 1959-es esztendőben is sikerrel old­ják meg az előttük álló feladatokat, hogy megtarthassák az „Élüzem” címet és az ideihez hasonlóan oszt­hassanak nyereségrészesedést. találkoztak a közös szőlőben. Ott volt a fia is, Kovács János. Először az apa és a fia szólalkozott össze* aminek a vége az lett, hogy Kovács János összekötözte az apja kezét és otthagyta a földön fekve. Nem sok­kal ezután Kovács Józsefné észre­vette az összekötözött volt férjét és mivel sok nézeteltérés volt köztük, elhatározta, hogy bosszút áll. Nála volt egy üveg, amelyben mérgező anyagot tartott.. Kovácsné letört egy ágat és azzal férje arcára csepegte­tett a mérgező folyadékból. tekben ácsmunkát végez, már vagy harminc mestergerendát »esztergált«, mióta szövetkezeti tag. S még siet­ve hozzáteszi: — ha úgy építtetjük fel ezeket az istállókat valamelyik vállalattal, belekerül nekünk vagy kétszázezer forintba. S egész biztos nem tudták volna nekünk egy hó­nap alatt felépíteni. így meg mind­össze 6000 forintba kerül a szövet­kezetnek. Ennyi pénzt adtunk ki mészre, cementre, meg 2000 téglát vettünk mindössze. A faanyagot ml termeltük ki a szövetkezetéből, a vályogot, meg a többi téglát pedig romos épületekből szedtük ki. Nem lenne teljes a kép, ha szó nélkül hagynám, hogy nemcsak épí­tés folyik ebben a szövetkezetben. A helyzet ugyanis az, hogy a kukorica kivételével egy szemig elvetették a tavasziakat. A 60 hold újvetésű lu­cerna, a tavaszi árpa, a borsó, a ré­pa maholnap zöldell a szövetkezet több mint ezer holdat kitevő határá­ban. Ez mind-mind azt hirdeti, hogy a szövetkezetbe tömörült bátaapáti parasztok megingathatatlanul hisz­nek a jövőben, a boldogabb életet jelentő szövetkezeti gazdálkodásban Kezükbe vették sorsuk irányításá­nak gyeplőjét és nincs olyan hata­lom, amely ezt elvenné tőlük. Dorogi Erzsébet Vj szövetkezeti tagok között

Next

/
Oldalképek
Tartalom