Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-26 / 97. szám
195$. április 26. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 9 Horváth néni tíz év óta vezetőségi tag — Szép a mi határunk, ilyen naég -nem volt az elmúlt tíz év alatt egyetlen egyszer sem — mondja Horváth Pálné, a tamási Vörös Szikra Tsz tagja, a női mun kacsapat vezetője. — Amerre a szem ellát az mind a miénk. — És a büszkeség, a közös vagyonhoz való ragaszkodás, csendül ki hangjából, amikor a szakszerűen ápolt gyümölcsöst, a hatalmas tábla zöldellő őszi kalászost mutatja. Az a világos táb la a borsó, amott pedig a cukorrépa van — sorolja közös munkájuk eredményét. — A pártkongresszus tiszteletére versenyt indítottunk, kihívtuk a testvéri szövetkezetei, az Uj Élet Tsz-t párosversenyre — mond ja. — Horváth Pálné alapító, sőt az alakulás óta vezetőségi tagja a Tamási Vörös Sakra Tsz-nek. Mint vezetőségi tag tájékozott a tsz jelenlegi helyzetéről, amely ről igen szívesen beszél — úgymond — az idén lesz mivel dicsekednünk, ha a tagok igyekezete mellett az időjárás is kedvez. — Kukoricából 30 mázsás, cukorrépából 200 mázsás termést akarunk elérni. A tehénállományt 90-ről 100-ra szaporítjuk, a tejtermelésben pedig ebben az évben 3000 litert akarunk elérni. — A tervek reálisak — mondja nagy szakértelemmel —, mert mielőtt megtettük a pártkongresz szus .tiszteletére tett vállalásunkat, figyelembevettük az erőviszonyokat. Reális tervekről az erőviszonyok figyelembevételéről beszél és közben olyan gazdasági szakkifejezéseket használ, mint egy közgazdász. Horváth Pálné — a hajdani cselédasszony — gondolkodásmódja együtt fejlődött a tsz-el. "A mi tsz-ünk«... »A mi állat- állományunk«... »A mi gazdaságunk« — használja beszédében következetesen és magától értetődően a névmás többesét. — Sok küzdelmes év áll mögöttünk ez tagadhatatlan — mondja. — Küszködni kellett a kezdeti nehézségekkel, mert a Győzelem munkacsapat (így nevezik Horváth Pálné munkacsapatát) sokszor igen nehéz körülmények között tudta «-győzelemre« vinni munkáját. Bizony sokszor kellett korán reggel kelni és házról házra járva munkába hívni az asszonyokat. Küszködtünk a gondokkal a bajokkal, de különösen sokat küsz ködtünk saját magunkkal. Sokszor én magam is azt gondoltam, hogy nem bírom tovább a sok nehézséget: Akkor még két éves volt a kislányom, a fiam pedig 8 éves és nevelésükről, a háztartásról, kis háztáji gazdaságunkról kellett gondoskodnom és ott volt a vállamon a közösség, a munkacsapat felelőssége is. A férjem — bármennyire is szeretett volna, — nem tudott segítségemre lenni, mert ő még jobban tele volt gonddal, mint én, abban az időben elnökhelyettes volt. — Ez szerencsére már mind a múlté s a rossz emlékeket fokozatosan elfeledteti velünk a szép jelen. Horváthné megvívta a maga egyéni harcát s a legnagyobb nehézségekben is hű maradt a tsz- hez, a közösséghez, de mint mond ja — nem is bánta meg. y — Amióta tsz tagok vagyunk, nem emlékszem rá, hogy anyagi gondjaink lettek volna — még a nehezebb években sem. — A gyerekeket iskoláztatjuk, fiam gimnáziumba jár. Alacsony nádtetős házunkat átalakítottuk. Szépen mutat a padlós szobában és a köves konyhában a bútorzat. — Finom asszonyi logikával szerényen mond ja el mindezt, hogy kerülje annak látszatát is, hogy dicsekedni akar. — Nem nagyon szeretek magamról beszélni, sokkal jobb lenne, ha a munkacsapatomban dolgozó asszonyok véleményét hallgatná meg. — A Horváth néni felől érdeklődik? — kérdezi Tóth Ferencné az örökké jókedvű fiatalasszony. — Hogy ő milyen munkacsapatvezető? — Olyan asszony aki, mint munkacsapatvezető, igazságos, példamutató és mint asz- szony megértő. Olyan... hogy »le a kalappal« igaz-e asszonyok? — Igaz bizony — helyeselnek kórusban a többiek. Tóthné pedig még hozzáfűzi: — Nem hiába választottuk be évről évre a vezetőségbe, Horváthné, ugyanis decemberben ünnepli tsz tagsága és vezetőségi tagsága 10. évfordulóját. Pozsonyi Háromnapos tanácskozás a megye középiskolai problémáiról Középiskolai vonalon két munka- közösség működik a megyében. A középiskolai igazgatók és a diákotthonok igazgatóinak a munkaközössége. E két munkaközösség az elmúlt Nagy sikerrel mutatkoztak be a bajai zeneiskola növendékei Szekszárdon Zsúfolt nézőtér, lelkes hangulat, kitűnő egyéni teljesítmények, bő alkalom a tapasztalatcserére. Elsősorban ezek a tényezők jellemezték a bajai zeneiskola péntek esti bemutatkozó hangversenyét, amely a két zeneiskola között cseremegállapodás keretében került sorra. Szekszárd zenei életének eddig is volt kapcsolata a bajai zeneiskolával. Ez a kapcsolat még arra az időre nyúlik vissza, amikor Szekszárdon a zeneoktatást zeneiskola hiányában munkaközösség látta el, és a szekszárdi munkaközösség a bajai zeneiskola irányítása alá tartozott. És ez az összeköttetés nem szakadt meg a szekszárdi zeneiskola megszervezésével sem, sőt most, ezzel a cseremegállapodással lényeges mértékben bővült. Már az első találkozás után az volt az általános vélemény, hogy ezeket a cserehangversenyeket feltétlenül állandósítani kell, mert mindkét intézet igen sokat profitálhat belőle. Minthogy a bajai zeneiskola már mintegy 20 esztendős múltra tekinthet vissza, a szekszárdi pedig mindössze háromra, elsősorban a szekszárdi zeneiskola tantestületének, tanuló- ifjúságának kell hasznosítani a hallottakat. A hangversenyen elsősorban a hegedű tanszak növendékeitől hallottunk kimagasló teljesítményeket. Látszik, hogy Timári Mária tanárnő teljes életenergiáját növendékeire fordítja. Rendkívül lágy csukló, kifinomult jobbkéztechnika, biztos vonóvezetés, tömör hangképzés és emellett különösen fegyelmezett magatartás jellemezte növendékeinek játékát, ami azt bizonyítja, hogy az oktatás mellett a nevelés sem szorult háttérbe az iskola oktató-nevelő munkájában. A növendékek a kamara- és zenekari muzsikálásban különösen kimagasló teljesítményt nyújtottak. Egyénileg elsősorban Antal István érett hegedűjátéka aratta a legnagyobb sikert, de a többiek is igen szép reményekre jogosítanak, anélkül, hogy ennek a rövid cikknek a keretében személy szerint megemlítenénk őket. Az énektanszék növendékei fiziku- milag is és énekhangilag is teljesen •érett lányokból, fiatalasszonyokból j tevődtek össze. A szekszárdi tanszakkal való összehasonlításban megmutatkozó különbség aztán a hanganyagban és főleg az énektechnikában jutott kifejezésre. Különben őket is ugyanaz a választékos előadásmód, ugyanaz a lelkesedés jelemezte. Közülük B. Simon Margit és Dunai Mária teljesítményét kell elsősorban kiemelnünk. A zongoristák is méltán osztoztak az elismerésben, amely többször is vastapssal fűszerezett meleg ünnepléssé fokozódott. Bennünket a két Kuluncsich-testvér játéka ragadott meg. A bajaiak nagysikerű bemutatkozása után induljon meg az eddiginél is komolyabb és lelkesebb munka, hogy a szekszárdi zeneiskola júniusi bajai hangversenye is hasonló sikerrel járhasson. csütörtök-péntek-szombaton Bársony Róbertné középiskolai és diákotthoni előadó elnökletével együtt tartotta negyedévi munkaközösségi értekezletét Dombóvárott. A munkaközösségi megbeszélések keretében két előadás is elhangzott. Heinrich Rudolf, a tamási gimnáziumi igazgató a középiskolai, Balogh Lajos bonyhádi fiú diákotthoni igazgató pedig diákotthoni problémával foglalkozott. Az előadásokat vita követte. A diákotthoni igazgatók behatóan megvizsgálták a dombóvári diákotthonokat, a középiskolák igazgatói pedig a megbeszéléseken kívül órákat látogattak, meghallgatták a dombóvári általános gimnázium énekkarát, résztvettek önképzőköri foglalkozásokon stb. A munkaközösségi értekezleteken az MM felügyelete alá tartozó középiskolák és diák otthonok igazgatóin kívül résztvett a szekszárdi közgazdasági technikum és a palánki mezőgazdasági technikum középiskolai és diákotthoni igazgatója is. HÍREK — Ügyeletes orvos április 26-án, vasárnap: dr. Hidasi István, Szekszárd, Rákóczi út 46. Telefon: 46-94. — Ügyeletes állatorvos április 26- án, vasárnap: Áts Kálmán, Perczel Mór utca 2. — A házasélet egészségügyi problémái címmel a Közalkalmazottak Szakszervezete területi bizottsága április 28-án este 6 órakor előadást tart Szekszárdon a Közalkalmazottak Szakszervezetének klubjában (Várköz 6.) nős és nőtlen férfiak (vőlegények is) részére. Előadó dr. Schneider Zoltán főorvos. Az előadás után kérdéseket lehet feltenni, vagy azokat előzetesen írásban is be lehet adni. — Négy hónapja sztrájkolnak... A gengenbachi Pfeler et Co. nyugatnémet üveggyár 50 munkása már több mint négy hónapja sztrájkol, mert a vállalkozó nem hajlandó az árak emelekedésének megfelelően az órabért 20 pfenniggel emelni. — Több mint kétszeresére emel kedett 1940-től 1958-ig megyénkben az SZTK-biztosítottak száma. 1958- ban Tolna megyében az SZTK-biztosítottak száma közel 50 ezer volt. — Közel 40 ezer forintot fordított ebben az évben a szekszárdi városi tanács a szabadtéri színpad villamosítására. — 5500 óra a mélyben. A szovjet sajtó szerint a víz alatti tartózkodásban egy szovjet búvár vezet: eddig 5500 órát töltött a mélyben. — Zöldségelárusító üzlet építésébe kezdtek a gerjeni Rákóczi Termelő- szövetkezet tagjai. E helyiségben fogják értékesíteni majd 3 hold kertészetük termelvényeit. — A szépségért semmisem drága Tokióban. Évente 20 000 kozmetikai műtétet hajtanak végre, ebből 70 százalék a szemkörnyék ránctalanítása (8 dollár), 20 százalék orr-kozmetika (28 dollár). — A tisztasági hónap nagyobb sikere érdekében Dunaföldvárott 25 szemétládát helyeztek el a község különböző részein. — 100 000 fényképfelvételt készített. M. Szaharov, a Szovjetunió legidősebb színpadi fényképésze, aki a minap ünnepelte 90. születésnapját. 75 éve folytatja szakmájét és ez idő alatt 100 000 fényképfelvételt készített. Archívumában többek között Csehovról, Csajkovszkijról, Rachma- ninovról és Saljapinról készült fényképeket őriz. — 20 holdon akarnak öntözéses kér tészetet létesíteni jövőre a tolna- némedi Uj Élet Termelőszövetkezet tagjai. — Megértő postaigazgatóság. A venezuelai postaigazgatóság nagy megértést tanúsít a szerelmesek iránt: féláron szállítja a szerelmes leveleket. Egyetlen feltétel, hogy a szerelmes leveleket piros borítékba rakják, amelyek minden postahivatalban kaphatók. Május 1-én nyitja meg a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat a SZEKSZÁRDI SÖRKERT (Kolep Konrád zenekarával) Dunaföldvári Stefánia, Bonyhádi Kultúrház, Paksi Béke, Dombóvári Vöröscsillag tolnai és mázai kerthelyiségeit TÁNC! HANGULAT! Kitűnő hideg-meleg ételek Boltok május 1-i nyitvatartása A megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője a május 1-i ünneppel és az ünnepei megelőző napokkal kapcsolatosan a kereskedelmi egységek nyitvatartását az alábbiakban szabályozta. Április 30-án az élelmiszerboltok — a kétműszakos élelmiszerboltok kivételével — két órával tovább tartanak nyitva. Ugyancsak két órával tovább tartanak nyitva a húsboltok is. Az iparcikkboltok a szombati nyitvatartás szerint üzemelnek. Május 1-én a tej-, kenyér- és húsboltok reggel 6—8 óráig tartanak nyitva. A tejbolíok ezen a napon kötelesek kenyeret is forgalomba hozni. A trafik-, virág- és cukorkaboltok a szokásos vasárnapi nyitvatartás szerint üzemelnek. Május 2-án a tejboltok, kenyérboltok 6—8 óráig tartanak nyitva, s a tejboltok ezen a napon is kötelesek kenyeret árusítani. A trafik- és cukorkaboltok a szokásos vasárnapi nyitvatartás szerint üzemelnek. Május 3-án valamennyi üzlet hétköznapi nyitvatartás szerint üzemek Csodálatos beszélgetésem egy elaggott vadászkastéllyal Állok az épület tövében én nézegetem roskatag alakját. Itt-ott már kikezdte az idő és az emberi gondatlanság, hajdani szépségének már a roncsai is szertefoszlóban vannak s ha készítője meglátná, biztosan el- facsarodna a szíve. Amibe annyi munkát ölt bele hajdanán és amiről azi hitte, hogy hosszú évtizedekig, esetleg még egy évszázadig is, az emberek gyönyörködtetésére szolgál, most itt áll roskatagon és elcsúfítva. Állok és nézem a faragott gerendákat, amikor megszólal egy hang: — Uraságod talán asztalos? Felkapom a fejem és keresem, ki szólt hozzám? Senki sincs a közelben. És ekkor ismét megszólal a hang: — Ne tessék csodálkozni. Én beszélek, az épület, a hajdani vadász- kastély. Úristen! Az épület. Ez tud beszélni? — Nem, nem vagyok asztalos. De hogyan.... izé ... bocsásson meg, nem tudom hogyan tiszteljem? ... Szóval, uraságodnak, tetszik tudni beszélni? — Tudok. Kínomban már azt is megtanultam, de ha uraságod nem asztalos, akkor hiába. Megint semmi remény. (Itt van. Itt a nagy alkalom. Most megcsinálhatom a »nagy riportot«. Egy épület, amely beszélni tud. S nekem adatott meg, hogy interjút készítsek vele. Elő a noteszt meg a ceruzát és rajta!) — Újságíró vagyok. Ha megenged ne néhány kérdést... — Kérdezhet, de reménytelen. Higyje el, hogy reménytelen. írtak énrólam már sokszor és azt hiszi va laki is komolyan vette? Áh!... Ne strapálja magát fiatalember. — De majd én... Higyjen nekem, most majd én... — Maga? Fiatal még maga. Ha annyi idős lesz, mint én, majd rájön, hogy vannak reménytelen dolgok. Mint például az én ügyem. — Akkor, ha szabad a kérdések... — No, jó. Kérdezzen, ha nincs jobb dolga. — A kelletlen és udvariatlan válasz se tudott elkeseríteni. A nagy téma magával ragadott. — Az első kérdés: mióta tetszik itt ácsorogni? — Bizony már régóta. A Mille- neum évében Pesten résztvettem a kiállításon. Akkor vásároltak meg és kerültem Szekszárdra. Egyébként mindössze egyetlen testvérem van még Magyarországon. Remélem, ő jobb egészségnek örvend, mint én. — És mi a véleménye az eltelt időről. Hogyan ment a hat évtized alatt a sora? — Hol jobban, hol rosszabbul. Panaszkodjam? Nem segít az úgysem. Amint tudja ez az épület itt szemben kaszinó volt valaha. Akik a kaszinóba járhattak, azok jártak én- belém is. De sok buta ember megfordult falaim között. Magasságos ég, de sok buta ember, s milyen értéktelenek. De hát az már elmúlt és ekkor jött egy idő, amikor reménykedtem. Reménykedtem abban, hogy most már mindenkié leszek és elsősorban majd a fiatalok fognak látogatni. Talán még kiállításokat is rendeznek bennem. Rendben is ment egy ideig minden, rendbehoztak, használtak is, de aztán... — Aztán. Mert most, hogy is mondjam, kissé megviseltnek, igen, igen, ez a helyes kifejezés, megviseltnek látszik. — De még mennyire. Miért maga nem lenne megviselt, ha sósavat, olajfestéket, meg budai-földet tartanának a falai között. De mit is beszélek, ez egy emberrel nem történhet meg. Bezzeg velem... — Amint látom, elégedetlennek tetszik lenni jelenlegi helyzetével? — Elégedetlennek. Haha! Jó humora van, fiatalember. De még mennyire elégedetlen vagyok. Sokszor már annyira elkeseredtem, hogy elhatároztam, fogom magam egy szép napon és rárogyok az egész hó belevancra. Pardon, a csúnya kifejezésért. Beláthatja, nem ok nélküli a keserűségem. — És nem lehet ezen változtatni? Tenni kellene valamit. — Juj, de okosakat tud mondani?! Persze, hogy tenni, de ki tegyen? Én nem tudok, mert csak falaim vannak, kezeim nincsenek. Az emberek pedig csak hordják belém a szalmiákszeszt, meg a párisi kéket a többi festékkel együtt. — Igen, igen, de a tanács... — Ugyan, kérem, talán még egy miniszter is kevés lenne ahhoz, hogy az én bajomon segítsen. így hát fiatalember kár a gőzért. Ne is foly tassuk ezt a felesleges beszélgetést. — Ez volt az utolsó szava. Hiába szólogattam még sokáig, többet nem válaszolt. De mindegy, a csoda az akkor is csoda, s rohantam megírni a nagy élményt. A címe az lesz: »Csodálatos beszélgetésem egy elaggott vadászkastéllyal«. Csakhogy hitem azóta erősen megingott. Elég volt egyet aludnom a beszélgetésre, hogy ne tudjak hinni én se. Nem abban, hogy egy faépület nem tud beszélni, ezt még csak elhinném. De azt, hogy onnan kitelepítsék a vegyianyagraktárt és átadják a szórakoznivágyó fiataloknak, azt már nem tudom elhinni. Mindegy, ha már megírtam, ne vesszen kárba a munkám, közreadom. PARÁSZTAI GYÖRGY )