Tolna Megyei Népújság, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-22 / 93. szám
1994). április 22. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Tíz ér az állami gazdaságban 1949. tavaszán történt. Schmidt Já mosnak a 170 holdas bátaszéki föld- birtokosnak, hajdani cselédje Pál Jó zsef konvenciósnak jelentkezett az akkor alakult Leperd-pusztai Állami Gazdaságban. Felvették gyalogmunkásnak. Azóta mindössze 10 esz tendő telt el, mégis annyi minden történt, akkorát változott Pál Józseí körül a világ, amiről regényt lehetne írni... — Úgy adódott, hogy 1950-ben kocsis lettem. A lovakat nagyon szerettem, azt mondtam akkor, hogy nincs a világon olyan csodamasina, amiért a két tüzes paripát felcserélném. És mégis... Nyár volt. Úgy em lékszem, mintha ma történt volna. Az állami gazdaság első búzatermését hordtuk asztagba. Gyulladásban volt a szemem, a rakodómunkást megkértem, cseréljünk egypár fordulóra, ö hajtotta a lovakat én meg a kévéket adogattam, hogy még néhányszor megfordul, egy kicsit pihenjek. Elment a búzakévékkel megrakott kocsival, én meg ottmaradtam a tábla szélén. Az az egyetlen traktor, ami akkor volt a gazdaságban ott szántott a dűlőben. Egy fordulóra felültem a traktor sárhányó- jára. Mikor kiértünk a föld végére, azt mondtam a traktorosnak: — Nehéz lehet ezt a masinát vezetni. Mosolygott és mondta, hogy próbáljam meg. Megpróbáltam, s mintha elvágtak volna. Ettől kezdve nem szeretem a lovakat, mert félóra alatt rájöttem, hogy géppel sokkal köny nyebb dolgozni, szántani, mint lovakkal. Elhatároztam, hogy traktoros leszek. így lett. Másnap bementem az igazgatóhoz és azt mondtam, ültessenek engem gépre. Akkor az egyetlen traktorral éjjel-nappal dolgoztunk. De hogyan?! A traktoron nem volt világítás. Egy dolgozó viharlámpát vitt a barázdába, és úgy ment utána a gép. Világítás nem volt a traktoron, de ruhát, amiben dolgoztunk, már Fény és árnyék A technika fejlődése jut eszembe, amikor látom, hogy két sovány szamár húzza nagy keservesen az ázott kenderrel megrakott csillét. A szamarak haj tója is biztatja kötélből font ostorral a szerencsétlen állatokat, azok beledőlnek a hámba, de a csille csak lassan, centiméteren ként halad előre. Amióta a kendert áztatják, így, ilyen vontatóerőt hasz nálnak Dunaföldváron... Mondom is a művezetőnek, Jámbor Imrének: — Maguk, nem haladnak a korral? f — Haladnánk mi, ha lehetne, kér- I tünk már mozdonyt, de csak ígéret van, a szamár az olcsó, igénytelen... — De lassú és fárasztó — vetem közbe... — Az a fárasztó, hogy rosszak a kocsik és még nekünk is kell húzni — mondja Nagy Mihály áztatós. — Az ősszel tíz kisvasúti kocsit adtunk be javításra, már három elromlott, pedig még csak alig egy hónapja áztatunk, mi lesz itt még őszig? — Mi lesz? Hát majd szólunk a gyárvezető elvtársnak, és majd ő megmozgatja a lakatosokat... — Jám bor Imre ezzel be is fejezné a rossz kocsiról való értekezést, mert sietnie kell a berakókhoz. A berakok nagy hangon, kiabálva hívják a művezetőt, hogy menjen segíteni, mert csak egy traktoruk van — a másikat javítják — és az nem győzi el a beszállítást, üresen marad a medence, nem tudják kenderrel telerakni... Ez pedig pénz kérdése, mert a berakott mázsasúly után kapják a bért. Amíg a berakókkal megbeszéli a művezető a szállítás gyorsabbá tété lét visszatérnek a kisvasúti kocsikkal az áztatósok. Barcza Pál, brigádvezető, kezd méltatlankodni: — Látja az elvtárs azt a medencét? — Látom —■ válaszolom. Nahát, azt érdemes is megnézni. Valami újítást csinálnak, de a mi kárunkra.... — Ezt nem értem! — A medence négy napja már üresen áll — mondja Barca Pál — ez a négy nap, — meg a többi, mire elkészül a csővezeték a levegőfúvá- sos áztatáshoz — több száz mázsa kender áztatási árát1 vette ki a zsebünkből... — Ezt megcsinálhatták volna a tél utóján, meg a szezon elején is. — Maga is ezt mondja? Mi már mondtuk ezt mindenkinek, de rajtunk kísérleteznek... Közbeszólnak többen is, hogy kérték már hagyják abba a medencék furkálását, csővel való áthálózá- sát, mert ezzel nemcsak a munkások zsebéből veszik ki a pénzt, hanem végeredményben a terv is veszélyben van. Abban azonban megegyeznek mindannyian, hogy kell az újítás, de egy medence elég a kísérletezéshez... S' az ember csak panaszokat hall: Rosszak a medencék, egyikből a másikba átfolyik a víz, bokáig érő vízből kell kihordani a kendert... A sok beszéd után kifogynak a panaszokból és a terveikről, meg az eredményeikről is beszélnek. És ezek fényében a hibák vetette árnyékok nem is tűnnek nagynak. A fényekhez tartoznak: az épülő kul- túíház, a kender beszállítást már traktor végzi pótkocsival. Hatvanezer mázsa kendert kell az idén kiáztatni, — ez két és háromezer forintos keresetet jelent havonta. — Vetélkedne^ a két áztatós brigád tagjai, mert jövőre ismét nyereséget akarnak kapni... A fény elhomályosítja a hibák árnyékát, a szamárfogatokat, a rossz medencéket... Ács Jenő akkor kaptunk az állami gazdaságtól — kezdte mesélni a történetet és nagy ott ugorva így folytatta: — Nem győzök csodálkozni a fejlődésen. Ma a 10 éves állami gazdaságban a lovak helyett csaknem mindenütt gépekkel dolgozunk. A kombájntól kezdve a cukorrépaszedőn keresztül a fejőgépig minden gép megtalálható itt nálunk a Sárközi Állami Gazdaságban. Szóval kímélik most az embereket, nem úgy mint abban a régi világban. Ekkor egy rövid időre elhallgatott, maga elé bámult a semmibe és felidézte ifjú korának szomorú emlékeit. — Cselédgyerek voltam, mikor a gazdám házánál megjelentem toprongyos öltözékemben, nem tudtam, hogy üljek a díványra. Mindig olyan érzésem volt, hogy a földesúr mulat a szegénységemen. Mi az egész családdal Schmidt úr birtokán dolgoztunk látástól-vakulásig. ö maga meg vadászni, szórakozni járt. Mikor úgy adódott, hogy bemehettem a házába, elcsodálkoztam, hogy milyen szépen berendezett lakása van és elképzeltem, mi- lyen jó lenne, ha egyszer nekem is ilyen lenne. Villanynál olvashatnék és hallgathatnám a rádiót. Lám az álom valóravált. Ma kétszobás lakásom van, ami talán különb is, mint egykori gazdámé. Vadászni is járok már négy esztendeje. Kilenc vaddisznó került a puskacső végére. Az évek elmúltak, én meg maradtam az állami gazdaságban, ami két évvel I ezelőtt egyesült a Sárközi Állami Gazdasággal. Én azóta is itt vagyok — fejezte be a dióhéjban sűrített történetet. Kiszállt az autóból, kinyitotta az ajtót, udvariasan meghajolt és mondta: — Megérkeztünk kérem. Elbeszélését a minap jegyeztem fel, mikor a Sárközi Állami Gazdaságban jártam. A 10 éves fennállását ebben az évben ünneplő szocialista nagyüzem egyik személygépkocsi vezetője, Pál József mondotta el. DOROGI ERZSÉBET H'IREK — Húszéves fennállását ünnepli ez év tavaszán a Palánki Mezőgazda- sági Iskola. Erre az ünnepségre meghívják az iskola 20 év alatt végzett tanulóit. A találkozó pontos idejét később jelölik meg, valószínűleg az érettségi előtti hetekben kerül rá sor. — Amerikai bombák károkat okoznak japán falvakban. A Japánban felállított misavai amerikai légitámaszpont körzetében gyakorlatozások alkalmával amerikai bombázók múlt év szeptembere óta 30 esetben i bombákat dobtak 6 környékbeli ja- I pán falura. Az Asahi Sinbum című tokiói lap megállapítja, hogy az amerikaiak által ledobott bombák j súlyos rombolásokat idéztek elő ezek- I ben a falvakban, erdőtüzeket okoz- j tak és elpusztították a termés nagy- I részét. A falvak lakossága tiltakozott az illetékes hatóságoknál az j amerikai katonai gyakorlatok által okozott károk miatt. — Sokat fejlődtek Tolna megye szó . ciális otthonai az elmúlt tíz évben, i A fejlődés nemcsak a befogadóképes- I ség szempontjából fejlődött, hanem az otthonhoz tartozó földterület is több mint tízszeresére növekedett. Ennek keretében jelentősen növekedett a szőlő- és gyümölcsös terület is. Mindezek elősegítik, hogy a szociális otthonok lakói egyre jobb ellátásban részesüljenek. — A lipcsei Német Központi Könyvtár kiadta az „Operák könyvét”. A hétkötetes mű 202 operát ismertet, természetesen német nyelven. A mű rendkívül olcsó áron kerül forgalomba: nyolc német márkáért, ami körülbelül 36 forint. A német könyvtár számos opera szövegkönyvét is kiadta pontírásban. — Jó pap holtig tanul. A nyugatnémet rendőrség letartóztatta Imám Abdullah Weisert, a nyugat-németországi mohamedán hitközösség volt vezetőjét. Allah „derék” híve ugyanis rendszeresen fosztogatta a templomokat és mecseteket. A póruljárt tolvaj kijelentette, hogy a börtönben arabul fog tanulni és a Koránt tanulmányozza. — Leleményes kereskedő. A japán rendőrség figyelmét felkeltette egy tokiói kereskedő, akire többen panaszt tettek, hogy megengedhetetlen kereskedelmi módszereket alkalmaz. A leleményes üzletember mérgeskígyót tartalmazó kosarat tartott a pulton és az üzletébe betérőket megfenyegette, hogy ha vásárlás nélkül akarnának távozni, rájuk ereszti. Az orvosi etika Íratlan törvényeit kell betartatnunk — Nyilatkozik az orvos-etikai bizottság elnöke — — A bonyhádi járási művelődési ház gondoskodik a lakosság szórakoztatásáról. Májusban pl. a Déryné és a Kaposvári Csiky Gergely Színház vendégszereplésén kívül a Pécsi Nemzeti Színház is tart előadást a művelődési házban. —1200 holdon termelnek fűszer- paprikát az idén megyénkben a bogyiszlói és a faddi paprikabeváltó ki- rendeltség körzetébe tartozó Duna- menti községekben. Ebből a mennyiségből többek között a várdombi Egyetértés Tsz-ben 100, a bátaszéki Búzakalász Tsz-ben 40 hold fűszerpaprika termelésére szerződtek. — Megkezdik az idén a keszőhi- degkúti téglagyár gépesítését. A tervek szerint a gépesítés első lépcsőjében az üzemépületeket, nevezetesen a présházat és a keverőházat készítik el. Az épületek elkészülte után a jövő évben szerelik be a munkagépeket. A múlt évben az orvos-egészségügyi szakszervezet keretében létre hozták az orvos-etikai bizottságokat. Az orvosok túlnyomó többsége a i szocialista erkölcsi felfogásnak, az orvosi hivatásban érvényesülő erkölcsi felfogásnak megfelelően tevékenykedett. Egyes orvosok ezek- j kel az elvekkel szemben álló magatartása tette szükségessé az orvosetikai bizottságok létrehozását. . .— A Tolna megyei orvosok körében milyen tevékenységet fejtett ki megalakulása óta az orvos-etikai bizottság — ezután érdeklődtünk a bizottság elnökénél, dr. Zsirkó Lászlónál. — Az orvos-etikai bizottság, mint neve is mutatja, arra hivatott, hogy őrködjék az orvosi hivatás tisztasága felett. Legelőször is leszögezem, hogy nem valamiféle bírói szer vezet, inkább nevelés a célja, az írott törvények betartása mellett az íratlan törvények betartatása. — Az orvosi hivatás gyakorlását az orvosi rendtartásról szóló törvényrendelet határozza meg. Az élet minden mozzanatára, megnyilvánulására viszont nem lehet törvényt hozni. A bizottságnak tehát elsősorban az a feladata, hogy ezeket az íratlan erkölcsi törvényeket az orvosokkal betartassa, orvosolja azokat a panaszokat, amelyek esetenként előfordulnak. *.Pitién a komp kikötötték...« Ez a versidézet jut eszembe itt a gó- gai-révnél, míg várom a révészt, hogy átvigyen a túlsó partra. A körülöttem sejtelmesen suttogó, suhogó erdő hangját meg-megtöri az újvilág, az erdőből fát szállító traktorok hangja. Pihen a komp, a lágyan ringató, fodrozó Sió vize is csendes. A part oldalán 2—3 méter magasságig lát szó törésvonalak azonban s'ejtetik, hogy nem mindig olyen barátságos. Ezt egyébként az ideérkező révész, Likó András tudja talán a legjobban. Először mégis arról beszélgettünk milyen fontos átkelőhely ez itt. — A bogyiszlóiak erre járnak Szekszárdra — mondja — heten- két kétszer, a szekszárdi halászok és a horgászok erre jönnek szeren csét próbálni, a szállításokról, a fahordásokról már nem is beszélve. — Szép mesterség ez a mienk — mondja — én legalábbis nagyon szeretem. Szeretem már azért is, mert valamikor fiatalkoromban a Dunán vizimolnároskod tam. Nem kell sokat bizonygatni, hogy szép mesterség ez, csak véA bogyiszlói révnél... gig kell nézni a vadregényes tájékon, csak érezni kell ezt a kimondhatatlanul friss, üde levegőt. — Valóságos szanatórium — áradozik a révész s amint két kezét kitárva széjjel mutat a csodálatos panorámára, szeme csillog a gyönyörűségtől. S mintha mondaná: »Itt az én kis birodalmam nézze meg, ugye nagyszerű?!« — Öröm itt lenni s még nagyobb öröm segíteni ebben a csodás környezetben az embereken. Már hajnali 2—3 órakor jönnek, zörgetnek az ablakomon: »Likó elvtárs«, »András bácsi«, ki hogy szólít »legyen szíves vigyen át bennünket«. S én viszem őket... — Együtt örülök közben a horgászokkal, ha jó fogást csinálnak, együtt búsulok, ha kevés a zsákmány. Magam is halászgatok szabadidőmben, jól tudom mi az hoppon maradni, vagy dús zsákmánnyal térni haza. No, de más, komolyabb munka is adódik itt. Az egyszerű szemlélő azt gondolná, elég ha jön valaki, vagy valami, a kompot áthúzza a túlsópartra és visszahozza s ezzel minden rendben van. Távolról sem így van, sok egyéb más feladat is hárul rá. Ha esik. akkor a le- és feljárókat kell letakarítani. — Az elmúlt néhány hónap alatt különösen sok munkám volt — mondja. — Erdő közt van ez a rév, s a sok növényzet, bokrok, fiatal fák miatt az út mindig rossz volt, nem tudott hamar felszáradni a le- és feljáró. Egy hónapi munkámba került, míg megtisztítottam az útrészeket. Amikor nagy a vízállás, akkor nehezebb az átszállítás. — A 18-as drótkötél csak úgy perceg — magyarázza — mikor a Balatonból eresztik a vizet. De nem szokott hiba történni, csak akkor, ha hoz- zánemértők akarnak beavatkozni a munkámba. — Ilyen is van? — kérdem. — Bizony akar. Türelmetlenek az átkelők. Legutóbb is majdnem szerencsétlenség történt. Néhány percre szaladtam fel a lakásom- j ra, s addig jött egy autó. Nem várták meg míg a révhez érek, pedig láthatták, hogy jövök. Áthúzták a kompot, s ráálltak a kocsival. Csak a kijövetelnél történt baj. Elfelejtették, vagy nem tudták, hogy ki kell kötni a kompot. Az elinduló gépkocsi aztán, mikor egyik része a parton volt, a másik meg a kompon, visszatolta e vízi alkotmányt a folyóba. Szerencsére a hátsó kerekek csak a sekély vízbe csúsztak. Januárban meg a jégzajlás megrongálta a kompot, ki kellett cserélni. — Nem volt könnyű, egy hét alatt üzemképessé tenni az átjárót. De kellett, mert a szekszárdi vásárra sokan készülődtek Bo- gyiszlóról. Érzem, hogy szükség van a munkámra, ezt különösen az egyhetes kényszerű szünet mutatta. Higgye el, akkor értettem meg igazán azt a mondást, hogy egy bonyolult gépezet kis csavarjának is milyen nagy a jelentősége. Magamra értve a jelképes kis csavar dolgát, megjavítottam, és újból megindulhatott az élet a két part között. (i—e) — Hány eset került a bizottság elé eddig a megyében? — Nem sok. Mindössze öt esetben kellett foglalkozni orvosnak orvossal, vagy orvosnak beteggel szem ben tanúsított, az orvosi etikával ellenkező magatartása miatt. A felmerült panaszokat a kialakult erkölcsi szemlélet alapján orvosoltuk. Persze, nem egy esetben érkeztek indokolatlan panaszok is. Ilyenek akkor fordulnak elő, ha a beteg nem bízik az orvosban és úgy véli, az nem követ el minden tőle telhetőt gyógyítása érdekében. — Az eddig előfordult egetekből, azok tapasztalataiból milyen tanulságot lehet levonni? — Azt, hogy nevelnünk kell még az orvosokat, ési a közönséget is, oiyanirányú tevékenységet kell kifejtenünk, hogy az orvos és a beteg között a legnagyobb legyen a megértés. így lesz egyre kevesebb az orvosok munkája ellen felmerült panasz. Jelenleg is elmondhatjuk, hogy orvosaink túlnyomó többsége becsületesen végzi munkáját és köz tiszteletnek örvend. —■ Az új orvosi rendtartás milyen segítséget ad a bizottság munkájához? — A rendelet sok olyan esetre is kiterjed, amelyről eddig nem esett szó, és ez a mi munkánkban is sokat segít. A későbbiek folyamán majd megállapíthatjuk, mennyiben változott a helyzet az új rendtartás nyomán, de az kétségbevonhatatlan, hogy megalkotására szükség volt — mondotta dr. Zsirkó László.
