Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-15 / 63. szám

SZERKESZTI A MÉSZÖV r A mérlegismertető közgyűlésekről A Földművesszövetkezetek Tolna megyei Igazgatósága ez év február 17-i ülésén tárgyalta a közgyűlések előkészítésével, megtartásával kap­csolatos feladatokat a SZŐ VOSZ el­nöki utasításának megfelelően. Ezt követően a járási központok ügyve­zetői értekezleten beszélték meg a tag-, köz- és küldöttgyűlésekkel kap csolatos teendőket A tervezett gyű­lésekre a segítő és ellenőrző munka megszervezése megtörtént és így a megbízott elvtársak a szóbeli tájé­koztató felhasználásával nagyban se gítik a gyűlések eredményességét. A gyűlések ellenőrzésében részt vesz­nek a MÉSZÖV választmányának tagjai is. A köz- és taggyűlések me­gy eszerte az elmúlt héten megkez­dődtek. Két járásban 9 községben tartották meg a köz- és taggyűlése­ket az elmúlt vasárnapig, míg ezen a héten számos szövetkezet meg­hirdette gyűléseit. A megtartott gyűléseken a beszá­molók a SZÖVOSZ elnöki utasításé bán megjelölt irányelveknek megfe­lelően voltak elkészítve és a gyűlé­sek előtt a szövetkezet vezetőségei megvitatták a vezetőségi üléseken. Ily módon a tagság elé a vezetőség beszámolója lett beterjesztve. A be­számolóknál figyelemreméltó az is, hogy aktívan és helyesen ismertet­ték a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos feladatokat az OFT haté rozatának megfelelően. Annak ellenére, hogy a gyűlések­re mindenütt meghívták a szövetke­zeti tagságon kívül a párt, a tanács és egyéb tömegszervezetek képvise­lőit is, mégis a tagság részéről ke­vés hozzászólás hangzott el. A föld­művesszövetkezetek vezetőségei a beszámoló jelentéseiket már előre úgy építették fel, hogy egyes kér­dések eldöntését egyes problémák megvitatását a tagságra bízták. így azonban hiába várja a vezetőség a tagság segítségét, a szövetkezet éves program-tervezete a tagok passzivi­tása következtében foghíjas maradt. Pedig hát most van a legnagyobb szükség arra, hogy az állandóan nö­vekvő feladatokat alaposan megbe­szélje a tagság közösen, leginkább azokon a helyeken, ahol termelőszö^ vetkezetek alakultak, hogy a föld­művesszövetkezet a termelőszövet­kezet részére a legnagyobb segítsé­get tudja megadni. A szocialista községek fejlődése nem lépcsőzetes, hanem ugrássze­rűen emelkedik máról-holnapra, ép­pen ezért magának a földművesszö­vetkezet helyi erőinek is alkalmazkod ni kellene természetesen a földműves szövetkezeti tagság akaratának, javas laténak érvényesülése folytán. Nem mindegy az, hogy a milliókkal gaz­dálkodó földművesszövetkezetek mi lyen mértékben tudnak támaszkod­ni a szövetkezeti tagságra, éppen ezért az elkövetkezendő taggyűlése­ken a szövetkezeti tagság bátran vés se fel a jövőre vonatkozó észrevéte­leit, javaslatait, így könnyebbé te­szik a saját munkájukat, nagyobb le hetőségek nyílnak a gazdálkodásuk jövedelmezőségét illetően. Záróvizsgán „ ... Mésztűrő képesség szempont­jából községünkben számításba jöhet a szőlőtelepítésnél elsősorban Teleki Sándor által előállított Berlandiri X Ripária 5 BB„ illetve 8 B keresztező­dések, továbbá...” Mezei Gyula nyugodt magabiztos­sággal fújta a feltett kérdésre a fele­letet. Kinőtte már rég a sárgára má­zolt iskolapadot, amelynek szegélyére a betűvetéssel ismerkedő nebuló­kezek x-eket faragtak szegedi bugyii bicskával... Mezei Gyula és a 40 drukkoló tár­sa ma az Ezüstkalászos Gazdatanfo­lyam záróvizsgáján 4 hónap tanulásá­ról ad számot Mórágyon. A tanfo­lyam súllyal a szőlőtelepítéssel, a szőlőkultúrák fejlesztésével foglalko­zott. Ez céltudatosan történt, hisz a községben egy boldogabb jövő alap­kövét rakják le ezzel. Az évezredes hegyoldalakon évek óta kék katán- got termelt a tavasz, ördögszekeret hajtott az ősz szele, az erdőkből ki­merészkedett a tüskés cserjék hada, lassan visszaakarta hódítani magá­nak területeit a vadon, amit egyszer elvett tőle az ember. Ma a március idusa 170 holdon duzzasztja a rügyet, 8000 gyümölcsfa várja katonás rendben a tavaszt. Lépjünk vissza, hisz a záróvizsgán vagyunk. A vizsgáztató bizottság vé­leményét hallgassuk meg. Szomor Ferenc járási főagronómus, Csigi elv­társ, a Megyei Tanács részéről és Orosz elvtárs, a MÉSZÖV főagronó- musa egyöntetűen nyilatkoznak: A hallgatók közül egyetlen gazdatárs sem akadt, aki az előadások anyagát ne ismerné. Meglepő az a magas­színvonalú tudás és felkészültség, amely nemcsak egyénileg, hanem ál­talánosan is megnyilvánult. A tanfo­lyam elérte célját, a támasztott kö­vetelményt messze túlszárnyalták a hallgatók tudásukkal. „Mindezért — mondotta Szomor főagronómus elv­társ — köszönetét kell mondanunk dr. Bónicz Mátyás körorvos és Frei István járási agronómus elvtársnak a lelkes tanfolyam-szervezésért, fá­radhatatlan munkásságukért és kö­szönetét mondok a tanfolyam hallga­tóknak kitartó szorgalmukért, ame­lyet a tanulással tanúsítottak, hogy tudásukkal a szocializmus ügyét szol­gálhassák.” A tanfolyam-hallgatók általános osztályzata meglepően jó. Többen kitűnő osztáylzatot értek el, mint Bujdosó Károly né, Keresztes Mária, Mezei Gyula, ifj. Machán De­zső és Wéber János. A vizsga befejeztével az Ezüstxa- lászos Gazdatanfolyam hallgatói ne­vében Tóth János és Keresztes Má­ria köszönte meg Frei kartársnak és a tanfolyam irányítóinak fáradozását és ígérték, hogy a kapcsolatot to­vábbra is fenntartják, a nyár folya­mán ismét kérik segítségüket a gya­korlati munkánál jelentkező prob­lémák megmagyarázására és már most kérik, hogy a jövő télen ismét szervezzék meg a tanfolyamot, hogy a nagyüzemi gyümölcstermeléshez szükséges elméleti tudás birtokába juthassanak. A záróvizsgát ezután közös vacso­ra követte. Egymásután hangzottak el a pohárköszöntők, melyekntek mindegyikéből az öröm és a lelkese­dés hangja csendült ki. Az Ezüst- kalászos Gazdatanfolyam hallgatói egyben a mórágyi gyümölcstermelő szakcsoport tagjai, akik büszkék ed­digi munkájukra, büszkék arra, hogy községüknek és népgazdaságunknak olyan bázis kialakítását kezdték meg, amely nemcsak erkölcsi elismerést von maga után, hanem hatalmas ősz- szeggel, devizával járul hozzá a nem­zeti jövedelem növeléséhez. Balsai László A szerződéses zöldségtermelés alakulásáról Amíg az elmúlt év zöldségféléinek j szerződéses termelésében a mezőgaz­dasági temelőszövetkezetek a múlt évben országos viszonylatban mintegy 20 százalékban kapcsolódtak, addig ugrásszerű fejlődés mutatkozik már most az idei év termelésének, mun­káinak megkezdése előtt. Megyénk­ben az elmúlt évben termelőszövet­kezetek mindössze zöldségfélékre 140 kh területet állítottak be szerző­déskötéssel, értékesítési szerződés burgonyára pedig 87 kh területet biz tosítottak. Ez évben a Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Központ a termelőszövetkezetekkel közösen tárgyalta meg a szerződéses termelésre vonatkozó problémákat és közösen alakították ki azokat a te­rületeket, amelyeken a termelőszö­vetkezetek úgy a belföldi piac\részé- re, mind pedig az export tervek tel­jesítésére szerződéses növényfélesé­geket termelnek. Amíg tavaly tíz termelőszövetkezet kapcsolódott be a zöldségtermelésbe, ma 35 termelőszövetkezet kötötte meg : a szerződést és különböző zöldség­féléket: vöröshagymát, dughagymát, paradicsomot, zöldbabot, zöldborsót, uborkát, görög- és sárgadinnyét, zöld- j paprikát, kései káposztát, kelkáposz- j tát, karfiolt, petrezselymet, sárga-' répát, zöldhagymát és spenótot 534 holdon termel. A MÉK megkötötte a szerződését az újburgonya értékesí­tésére is a termelőszövetkezetekkel mintegy 87 kh-ra, amellyel főként a belföldi piac ellátását kívánják biz­tosítani. A szerződés előnyei mellett azonban szólni kell a még fennálló hiányosságokról is, amelyeket ugyan az illetékes szervek minden eszközzel megpróbálnak kiküszöbölni. Amíg a többi mezőgazdasági termékekre kö­tött szerződések előre meghatározott átvételi árat biztosítanak, addig a zöldségfélék közül csupán a hagyma és a paradicsom alsó árhatára van előre meghatározva, míg a többi cikk áralakulását az erősen ingadozó ke­reslet és kínálat szabja meg. Ennek káros hatása elsősorban a szocialista szektorban érezhető, s mi­vel kevésbé tudják kihasználni a pi­aci értékesítés nyújtotta átmeneti konjunkturális lehetőségeket, ezért általában a kevésbé jövedelmező üzemágak közé tartozik a zöldségter- ! melés és szívesebben foglalkoznak a kevesebb munkát és ráfordítást igénylő, de egyben kevesebb jövedel­met biztosító növények termelésével. | A jövőben tehát az átvételi árak elő- i re történő meghatározásával is fog- i lalkozni kell. Vas- is műszaki árubemulafik kél fermeläsz3vetkezeti községben A Tolna megyei Vas-műszaki Nagy­kereskedelmi Vállalat a községi nő­tanácsokkal és földművesszövetkezeti nőbizottságokkal közösen, illetve azok szervezése mellett március hó 22-én hét községben — Bátaszék, Bonyhád, Magyarkeszi, Sárszentlő- rinc, Aparhant, Dombóvár, Kölesd — vas és műszaki árubemutatót ren­dez. Ezek a községek szocialista köz­ségek lettek és a kereskedelem ez­úton is segítségére kíván lenni a föld­művesszövetkezeteknek, hogy közvet­ve a termelőszövetkezeti tagság igé­nyeit a legmesszebbmenőkig ki tud­ják elégíteni. Ezeken a bemutatókon a kereskedelemben megtalálható mindennemű vas- és műszaki áru­cikk nemcsak be lesz mutatva, ha­nem a kiállított áruféleségek hely­színen meg is vásárolhatók. Ez nemcsak a földműveszövetkezet részéről követel áldozatot, hanem a nagykereskedelmi vállalat is komoly összeggel járul hozzá ahhoz, hogy a falu lakosságához eljuttassa a ma már nélkülözhetetlenné váló háztar­tási gépeket és segédeszközöket. A bemutatókon minden látogató egy blokkot kap, amely egyúttal mint tombolajegy szerepel. A bemutató végeztével ezeket a tombolajegyeket kisorsolják, és a szerencsés szám tu­lajdonosa komoly értékű nyere­ménytárgyhoz juthat. Ezek az árubemutatók azt a célt is hivatottak szolgálni, hogy az ipar és kereskedelem fejlődésével segítse előbbre jutni a falu fejlődését, a la­kosság életszínvonalának emelését és kultúráltságát. Ezzel is védjük az export lehetőségeinket A friss gyümölcs szállítása rész­ben az áru gyorsan romló jellegénél fogva, részben pedig a hibás, beteg áru megtermelése döntő mértékben csak a belföldi piacokat táplálja és a minden követelménynek megfele­lő gyümölcsfélék csak a közelfekvő országok felé irányulhatnak, mint pl. Csehszlovákia, NDK, Nyugat-Né- metország, Svájc és Ausztria. A je­lenlegi mennyiségi szinten exportál­ható cikkek közé tartozik a téli al­ma, szőlő, őszibarack, szilva, cseresz nye és körte. Természetesen az egyes féleségek között éles elhatáro­lást nem lehet tenni és azon az eu­rópai termésingadozás évenként vál­toztathat, azonban ez termelésünk struktúrája szempontjából nem le­het irányadó. A piac felvevőképessé­gén kívül igen sok belső szempont befolyásolja az exportot. Ez talán főképp a megtermelésnél jelentkező hibákból adódik. Éppen ezért szük­ségesnek tártjuk, hogy megismer­kedjünk azokkal a növényi kárte­vőkkel, amelyek a gyümölcsösök jö­vedelmezőségét nagymértékben csők kenthetik. Pajzstetvek. A pajzstetvek, a po­loskák és a levéltetvek rokonsági kö rébe tartozó, szívószájú rovarok, amelyek életmódjukat illetőleg nagy mértékben alkalmazkodtak az élős­ködő élethez. Nőstényeik életük túl­nyomó ' részében helyhezkötött élet­módot folytatnak, állandóan szívják a fa nedveit, ugyanakkor a héj szöveteit megmérgezik a befecsken­dezett nyállal. Énnek következtében a megtámadott héj rész rosszul fej­lődik, őszig nem tud kellőképpen be érni és áldozatul eshet a téli fa­gyoknak. Ezáltal a koronában rész­leges elhalások következnek be, ame lyek kihatnak annak teljes egészére és ha a pajzstetvek szívása tovább tart, végül is a korona tetőző haj­tások, illetvg vesszők elszáradására vezetnek. Élettani szerepét hiányo­san betöltő korona gyorsabban hul­latja le lombját ,ami ismét vissza­hat az éves hajtások sorsára, ame­lyek közül a tél folyamán elhal né­hány, és így fokozódik a pusztulás évről-évre. Annál inkább növek­szik a kár, mert a pajzstetvek haj­lamosak a zsúfolt településre, mi­közben tömött rétegben lepik el a simahéjú fás részeket és annak min­den pontján szüntelenül szívják a fa életerejét. Az erősen pajzstetves fát, tehát a hiányos lombozató csúcs, száradásos korona jellemzi, míg termése fokozatosan hitványo- dik. Néhány faj a gyümölcsre is rá­telepszik, amelyen apró vörös színű foltokat okoz. Miután a gyümölcsre rátelepedett pajzstetű, bizonyos fo­kig elhurcolható, az ilyen gyümölcs­nek külföldre való szállítása elé el­háríthatatlan akadályok tornyosul­nak, a mindenütt fennálló szigorú rendelkezések következtében. Ezál­tal a pajzstetű tehát nemcsak az áru mennyiségét és minőségét, hanem kereskedelmi értékét is rontja. Gyümölcsfáinkon a pajzstetvek- nek számos faja él, amelyek 4 főcso­portra oszthatók: A kagylós pajzstetvek közül gyü­mölcsfánkon csak a közönséges pajzstetű él. A kerekpajzsú tetvek közül gyü­mölcsfa kártevők a kerekpajzsú sár ga pejzstetvek — kaliforniai pajzsa tetű és a piros körte pajzstetű. A teknős pajzstetvek közül almán a kétpupú, szilván és őszibarackon a szilvafa teknős pajzstetve, őszi­barackon az őszibarack teknős pajzs tetve, majdnem valamennyi gyü­mölcsfán a közönséges teknős pajzs­tetű, vagy akácfa pajzstetű él. A gyapjas pajzstetvek közül gyü­mölcsfa kártevő a közönséges gyap­jas pajzstetű. Valamennyi pajzstetűre egysége­sen jellemző, hogy a tojásból igen apró, szabadon mozgó lárva kel ki, amely egy ideig ilyen állapotban szí- vogat a fa ágain, hajtásain, vagy le­velein, majd egy helyen letelepedve elveszti lábait, csápjait, és mozdu­latlan rovarra alig emlékeztető kis pikkelyszerű élőlénnyé alakul át. A nőstények mindvégig ilyenek marad nak, a hímek azonban később ismét szabadon mozgó állatokká lesznek, amelyek a pajzs alatt mozdulatlan­ságra kárhoztatott nőstényeket meg­termékenyítve elpusztulnak. A meg­termékenyült nőstények a kalifor­niai pajzstetű kivételével tojásokat tojnak, amelyekből ismét szabadon mozgó lárvák kelnek ki. A kalifor­niai pajzstetű kivételével valameny- nyi gyümölcsfa rontó pajzstetűnek évente csak egy nemzedéke van. A kagylós pajzstetű. Pajzsa az írásban is használatos vessző alak­jára emlékeztet, egyik vége hegye­sebb, a másik tompább és az egész pajzs kissé hajlott. Színe sötétbarna. A pajzsok alatt tojás állapotban te­lel át, amelyből május folyamán kelnek ki az apró barnás vörös lár­vák, hogy egyideig a héjon keresgél- jenek alkalmas letelepedési hely • után, majd végképp megtelepedve hátuk fölé a leírt pajzsot választják ki, amely alatt az állat megvedlik, elveszti lábait, csápjait, és fehéres színű kitin zsákká alakul át. Ennek a pajzstetűnek Magyarországon csak a nősténye ismeretes, hímje igen ritka és csak nyirfán él. Mind össze néhány éve, hogy külföldön felfedezték, míg a nőstény már na­gyon régóta ismeretes. Nyár dere­kán már megjelennek a tojások a pajzsok alatt, fehér színűek és las­san teljesen kitöltik a pajzs alatti te rét, míg az anyaállat teste mind­jobban összezsugorodik, végül el­pusztul és elszárad. Ez a pajzstetű gyakori, de igen ritkán lepi el sűrű tömegben a gyümölcsfát. Valameny nyi között aránylag a legártalmatla­nabb pajzs. A védekezésre vonatko­zólag később utalunk a kaliforniai pajzstetűnél elmondandókra. (Folytatás következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom