Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-29 / 75. szám
^adiUi^afU {egyket A szekszárdi Irodalmi Színpad megismétli műsorát A szekszárdi Garay János Gimnázium Geisler Eta KlSZ-szervezeté- nek Irodalmi Színpada a március 21-i, »Tanácsköztársaság 1919« című műsorát a nagy érdeklődésre való tekintettel április 1-én, szerdán este 7 órakor megismétli a szekszárdi Városi Művelődési Házban. fl Szovjet Film Ünnepi Hetinek tiszteletére kiirt rejtvénypályázat értékelése Egyik kollégám szinte naponta kap névtelen leveleket. A levelek írói szidalmazzák s stílusuk arra mutat, hogy néhány szem'ly agyszüleménye csupán és tömegvől- tukról azzal akarnak bizonyságot adni, hogy naponta más-más tintával, vagy más-más írógépen készítik impertinens mocskolódásai- kat. Nem tömegekről van tehát szó, hanem csupán néhány emberről, egy volt állapot ittmaradt és továbbélő képviselőiről. A névtelen levelek, sőt újabban üzengetések oka, hogy kollégám becsületesen, meggyőződésből a hatalmas lendületű szocialista építő- munka mellé állt s tollát a nép érdekében használja és ahhoz, hogy szolgálni tudja az újat, ahhoz hadakoznia kell a régi ellen és az új építésével egyidőben rombolnia kell a régit. Nem akarok védőbeszédet tartani kollégám mellett, nálam sokkal jobb prókátora az élet, amely őt igazolja és az igazság. De ha már szóbakerült ez a dolog, nem tudom megtenni, hogy ne vonjak le néhány általános következtetést s ne próbáljam ezt a néhány mellékes mozzanatot, ezt a részesetet beleilleszteni a nagy egészbe. Pusztulóban van a múlt, a régi; felbomlanak a régi erkölcsi normák; elavulnak a szokások; szétesik az, ami eleddig örökérvényűnek látszott; más munkastílus jön a régi helyébe; az együttélés szabályai mások lesznek; más ami lel késit, más ami bánatot okoz, mint akár húsz évvel ezelőtt. És, ami legfontosabb, hiszen mindez az em bereken keresztül érvényesül: meg változnak, mások lesznek, megújulnak az emberek, a szokások, a normák hordozói. Az új társadalmi, gazdasági alapon, új, a régitől nagyon sok vonatkozásban teljesen elütő gondolkodás jön létre. Ez persze nem történik egyik napról a másikra, nem lehet kihirdetni ma, hogy holnaptól kezd ve szocialista lesz itt minden ember s mindenki hiszi és vallja a mi igazunkat. A múlt még sokáig hat minden ember gondolkodás- módjában, szokásaiban, azokéban is, akik már az újat akarják, építik s rombolni kívánják és rombolják is a régit. Hát akkor hogyne élne azokban — hálistennek mind kevesebben lesznek — akiknek a mi normáink, a mi szokásaink, a mi erkölcsünk idegen és akik tűzzel-vassal pusztítanák mindazt, ami a legcsekélyebb mér tékben is magán hordozza a szocializmus jegyeit és tűzzel-vassal pusztítanák azokat, akik a szocializmus születéséhez bábának szegődtek. Hangsúlyozom, napról nap ra kevesebben lesznek ezek az em berek, hiszen egyre többen és egyre újabbak csatlakoznak a nagy mű megteremtéséhez olyanok, akikben van még ellenvélemény, akik részkérdésekben még tamáskodnak, de a nagy mű ma- gávalragadja őket s van bátorságuk és van tisztességük szakítani esetleg régi társaságukkal, vagy régi önmagukkal és nemcsak észszel, hanem szívvel is az új szolgálatába — tehát végső fokon önmaguk szolgálatába — lépni. A régi pusztul, szétesik s maradványait is szétszórják a szelek. De ez a pusztulás nem megy minden melléktermék nélkül, hiszen nemcsak egyszerű megszűnésről, vagy megváltozásról van itt szó, hanem szabályos bomlásról, amely magával hordozza vele járóit. A velejárók semmivel sem különbek, mint minden bomlás kö vetkezménye, csak legfeljebb nem az érzékszervekre hatnak, hanem a jórérzésre, az észre, de a felháborodás, amit a tisztes emberek körében kivált megvan. Megvan és növekszik egyenes arányban az zal, ahogy az emberek mindinkább új emberekké formálódnak. A bomlás velejárói az önzés, az egyéni érdek fölébehelyezése a köz érdeknek; az intrika és annak dur vább formája a rágalom; a pocs- kondiázása mindennek, ami jobb, ami különb mint a régi; az áská- lódás, a féltékenység, a pocskon- diázása azoknak, akik fölébe emel kedtek a régi társadalomnak. A bomlás is bomlasztani akar. A régi még feloszlásában sem nyugszik bele abba, hogy megkondult felette a lélekharang s ha már önmagát erőteljessé, fiatallá, újjá varázsolni nem tudja, akkor a saját rothadását akarja kiterjeszteni a fiatalra, a tetterősre, akkor meg akarja mételyezni a lelkeket. A névtelen levelekről — bár haj landó vagyok elhinni, hogy egyes, nagyon ritka esetben a következményektől való félelem kényszeríti a levélíró igazságát a névtelenségbe — általában rossz vélemény nyel vagyok. Ha valaki érzi igazát, legyen bátorsága azt ország-világ előtt fennen hirdetni, s ha ezt nem meri, úgy kételkedni vagyok kény télén abban: valóban igaz-e az, amit igazságnak akar feltüntetni. A valaki hátamögött elsuttogoti rágalom, a sértegetés mivel sem különb, sőt. Nem akarok kollégám, s nagyon nagyon sok kollégám, védőügyvéd jévé válni, hiszen az igazságnak a, mi világunkban nincs szüksége prókátorra, csak azért kívántam mindezeket elmondani, mert vallom: hirdetni kell állandóan és fennhangon, hogy itt van még, itt árt és mételyez a múlt, amit pedig pusztítani, rombolni kell minden eszközzel, minden módon a toll fegyverével nem kevésbé. LETENYEI GYÖRGY Ez volt az első nap, amit az idegen városban töltöttem. Este sokáig ődöngtem az ismeretlen utcákon s éjfél lehetett, amikor visszatértem folyómenti szállodámba. Az első emeleten, valahol a folyosó végén volt a szobán, s emlékszem, sokáig kellett keresnem a félhomályban. Amikor beléptem, igazán nem találtam benne semmi feltűnőt; ledobtam kabátomat az ágyra, cigarettára gyújtottam s arra gondoltam, hogy másnap kiknek kell még írnom. Nem volt határozott célom ebben a városban; meg akartam nézni a gótikus katedrálist, melyről minden művészettörténet ír, a képtárt, melynek elsősorban flamand gyűjteménye nevezetes, más dolgom azt hiszem nem is volt itt. Eloltottam a cigarettát s felálltam az öblös karosszékből, s ekkor megdöbbenve vettem észre, hogy idegen szobában vagyok, tévedésből rossz helyre nyitottam be. Valóságos rosszullét fogott el, amikor felismer tem az idegen bőröndjét, apró használati tárgyait a mosdón. Csak a menekülésre gondoltam már, arra, hogy minél előbb kijuthassak ebből a kétségbeejtő kelepcéből. Ki tudja, mennyi időt töltöttem itt, a szoba lakója bármelyik pillanatban rám nyithatja az ajtót. Sápadt lehettem, gyors mozdulattal felkaptam az ágyról a kabátomat, de sietséÉvfordulók áprilisban Április 1. Húsz éve, 1939-ben ezen a napon halt meg Makarenko. Száz éve, 1859-ben született Vikár Béla költő és népdalgyűjtő, a Kalevala fordítója. Április 4. Magyarország egész területe felszabadult 1945-ben. Hazánk nemzeti ünnepe. 175 éve, 1784-ben született Körösi Csorna Sándor ázsiai utazó. Április 6. 145 éve, 1814-ben született Ybl Miklós műépítész. Április 8. 1919-ben halt meg Eötvös Lóránd magyar fizikus, a torziós inga megalkotója. Április 10. 220 éve, 1739-ben született Baróti Szabó Dávid költő. Április 11. 1905-ben, 54 évvel ezelőtt ezen a napon született József Attila. Április 13. 210 évvel ezelőtt, 1749-ben született Rát Mátyás, az első magyar nyelvű újság, a »Magyar Hírmondó« alapítója. 1894-ben született Derkovits Gyula festő és grafikus. 1904-ben halt meg V. V. Verescsa- gin orosz festő. Április 14. 1849-ben a Habsburg-ház trónfosztása. 1930-ban halt meg V. V. Majakovszkij nagy szovjet költő. Április 16. 1844-ben született Anatole France francia író. Április 21. 1799-ben született Táncsics Mihály. 1699-ben halt meg J. Racine francia író. Április 22. 1870-ben, 89 éve született V. I. Lenin. Április 23. 1564-ben született W. Shakespeare angol költő és drámaíró. Április 24. 1884-ben született Hermán Lipót festőművész. Április 28. 1794-ben született Jósika Miklós író. Április 29. 1754-ben született Széchenyi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója. gemben feldöntöttem egy széket, s ez a váratlan zaj a csendes éjszakában úgy hatott, mint egy robbanás. Sokáig mozdulni sem tudtam a rémülettől. Újabb percek múlhattak el, amikor végre óvatosan kinyitottam az ajtót és kikémleltem. A folyosó üresen derengett a félhomályban. Minden idegszálam megfeszült; azt figyeltem, nem hallok-e lépéseket? De csend volt, nagyon mély csend, melyet csak egy távoli gépkocsi átszűrődő zaja tört meg, valahonnan messziről. Kiléptem a folyosóra s bezártam az ajtót. Még egy pillanatig így álltam, lélegzetemet is visszafojtva, aztán megkönnyebbülten elindultam. Mint aki sikeresen kiáll egy próbát, melytől élete, vagy boldogsága függ, igen, így mentem visszafelé a süppedős szőnyegen. De ez csak néhány pillanatig tartott. Alig tettem egy-kétlépést, ami kor a folyosó fordulójánál egy férfit láttam meg. Nem lehetett más, mint annak a szobának a gazdája, melyben én jártam. Nem is nézett rám, a szobák számát figyelte a félhomályban, de én A Tolna megyei Moziüzemi Vállalat a beérkezett pályázatokat felülvizsgálta és tekintettel arra, hogy minden nyeremény-csoportban több azonos találaté pontszám alakult ki, így az egyes csoportokat megosztva a következő személyeket jutalmazza: I. díj 22 pontos találatot ért el: Kasztovszki Ilona Paks, Sztálin tér 9. Tanácsi malom. Révész Györgyné Bátaszék, Fő utca. Megosztva 50—50 darab mozijegy. II. díj 21 pontos találatot ért el: Bacs Éva Madocsa, Kishegy 495. sz., Szommer Jánosné Bátaszék, HunyaSzeretném reggelenként felemet ni magammal az embereket, persze csak úgy lélekben a házak fölé, hogy nézzünk át a tetőkön. Nézzék, hogy sürög-forog minden szoba és konyha. Itt hamuznak, ott szenet visz a férjuram. Amott tejért rohannak s az a szőke hölgy éppen a legkisebbet öltözteti. Micsoda forgalom! Na persze, néha jó, hogy nem hallik ide fel a hang mert egy kis idegeskedés is akad. »Jaj, kifutott a tej1« »öcsi lázas-» avagy »nem tudsz te fiam tüzet rakni...« Aztán ki-ki a maga bedolgozott idejében szatyorral, táskával vagy babakocsival megindul napi munkájába. A négytagú család rendszerint legalább négy felé. A házaspárok még az utolsó pillanatig a délutáni és esti teendőkről beszélnek. Te hozod meg öcsit Befűtesz. Felteszed a mosóvizet. (Ugye ismerős mondatok!) Én megyek az üzletbe, aztán beszappanozok. Nyolckor lefektetjük őket és moziba megyünk. Jegyet vegyél! így rohan velünk az élet, rohan az idő. Én is részese vagyok mindennek. Este 5 után a világ minden tája felől újra össze- sereglünk. Szappanozunk, vasalunk, stoppolunk vagy olvasgatunk. Esetleg csak olvasnánk, mert most éppen öcsikének kell a Mackó Mukiról szabadelőadást rendezni. Egyszóval »lüktet« a latudtam, hogy látott, amikor kiléptem a szobájából. Milyen jól tetteti magát, gondoltam, amikor elhaladt mellettem s talán két lépés távolság is lehetett közöttünk. Igen, így akar léprecsalni; most felforgatja a szobáját, s azonnal értesíti a rendőrséget, mert valamit nem talál, esetleg hazudik is s azt mondja, hogy ennyi meg ennyi pénze volt a szekrényében. Az igazság érdekében kellene tagadnom, de egészen biztos, hogy már az első kérdésre szemlesütve bevallom, hogy valóban jártam a szobájában. A rettegés, a rejtett bűntudat volt az oka, semmi más, mert hirtelen visszafordultam, odaugrottam hozzá és megragadtam a kezét: — Borzalmas félreértés történt, — hebegtem s legszívesebben térdre estem volna előtte. Töredelmesen bevallottam mindent, ő azonban nem szólt, fürkész szemmel nézett, szemöldökét felhúzta s bal kezét, melyben szobája kulcsát tartotta, bizonytalanul kinyújtotta. — Ó semmi, — mondta végül mellékesen, minden meggyőződés nélkül. Biccentett s ment is tovább. Az izgalomtól mozdulni sem tuddi u. 98. sz. Megosztva 35—35 darab mozijegy. III. díj 20 pontos találatot ért el: ifj. Bujdos Istvánné Madocsa, Kiss- szőlő 55. sz., Ferencz Vilmos Nagy- mányok, Petőfi u. 56. sz. Megosztva: 25—25 darab mozijegy. IV—V. díj 19 pontos találatot ért el: Piros Mária Szekszárd, Rákóczi u. 74. sz., König Gizella Szekszárdi Arany J. u. 24. sz., Tatai Piroska Szekszárd, Rákóczi u. 74/b. sz., Horváth Erzsébet Szekszárd, Árvaház u. 2. sz., Kvell Erzsébet Bonyhád, Deák F. u. 24. sz. Megosztva 10—10 darab mozijegy. kás. Természetesen nagy szerep jut a napi beszámolóknak is. Elsőként öcsikénk meséli el napi élményeit. Gyakran kézzelfogható bizonyítékokat is bemutat egy-egy kék folt alakjában. Jót nevetünk vagy bosszankodunk egy-egy hi^ vatali, vagy üzemi élményen. Nem tudom másutt hogy van, hisz ezt gyereke válogatja, de nálunk egy szilárd pontja van a beszámolóknak már hónapok óta és ez a mi napközis iskolásunk. Mindig, minden feladatát ott készíti el és kijavítva hozza haza. Ritka eset, hogy otthon kénytelen még tanulni. Egy kiegyensúlyozott, nyu godt gyerek áll mindennap előttem, akit otthonnal, kiváló élelemmel és felügyelettel látnak el. Igaz, hogy mindezért havonta kifizetünk vagy két liter bor árat —, nade »ilyen vágást« ugyebár kibír az ember? S ha mindezek tudatában visszagondol az ember a város peremén »nevelődött« József Attilára és kis rongyes társaira avagy az aratás idején a rekkenő hőségben a szekér jótékony és egyetlen árnyéka alatt meghúzódó, nagyszemű, csontos, mezítlábas kis gyerekekre, akkor érzi az ember, hogy a két liter boros hasonlatnál itt valamivel nagyobbról van szó.« Tessék elhinni — igen! Sz. K. tam, ő pedig ment, egyre tovább a folyosón, mert a szobája jóval túl volt azon, amelyikben én jártam. Csak hajnal felé tudtam elaludni s már nyolc óra tájban ott ültem a szálló dohányzójában. Arra gondoltam, hogy megvárom ezt a férfit, s még egyszer beszélek vele. Sokáig- üldögélhettem így, a portásnak is feltűnhetett, hogy olyan mereven figyelem az emeleti lejáratot. — Vár valakit, uram? — kérdezte s egyszerre úgy éreztem, a kima- gyarázhatatlan gyanú hálójába kerültem; egy-két órán belül az egész szálló tudni fogja, hogy az éjjel egy idegen szobába nyitottam be. Nem mondják a szemembe, de összeráncolt homlokkal néznek utánam s összesúgnak a hátam mögött. Esetleg megfigyeltetnek, lehetséges, hogy a szállodának detektívje is van, aki agyarára csapott pipával követ s lesi minden léptemet. Ha elloptam volna valamit és most ünnepélyesen visszaadnám, valószínűleg mindenki megbocsátana s mint megtért bűnöst, talán be is fogadnának maguk közé, mert az emberek szeretik a megtért bűnösöket. Tudtam, hogy soha nem szabadulhatok meg a fertelmes gyanútól: Nem mentem el a gótikus székes- egyházba, s a flamand mesterek képeit sem néztem meg, — a déli vonattal elutaztam. Csányi László A napközis... Á GYANÚ i * I \
