Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-28 / 74. szám

1959. március 28. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Máról — holnapra HÍREK Történetünk hősei újiregi fiatal­emberek, akik egy jó hónappal ez­előtt lettek csak a Béke Termelő- szövetkezet tagjai. Mindhármójukat fogatosnak osz­tották be, s március derekán már munkához is láttak. Az első közös munkájukba azonban hiba csú­szott. Magyar József, a szövetkezet el­nöke fedezte fel a hibát. Feltűnt neki ugyanis, hogy a három jóbarát délelőtt tizenegy órakor és dél­után három órakor is felbukkan fogattal együtt a faluban. — Hogyan, hát ezek nem a Desz- kametsző-dűlőben vetnek, hanem furikáznak? — döbbent meg az elnök, de nem ért rá utánanézni az ügynek, mivel a »beruházástól« vendégek voltak a szövetkezetben, s rendkívül fontos dolgokat kellett velük megbeszélnie. Este, amikor a brigádvezetők be­számolójukat tartották a napi Szentgáli A puszta lakói, a Jóbaráiság Termelőszövetkezet tagjai ' azon ■fáradoznak, hogy munkájukon ke resztül szebbé tegyék életüket. S a határ, az istállóban kérődző ál­latok, a tervek és a jelenlegi ered menyek mind azt igazolják, hogy a legjobb úton haladnak. * A tavaszi idő beköszöntővel be­népesedett a szentgáli határ. Az asszonyok, mintegy hatvavan há­rom napon keresztül ültették a dughagymát. Fárasztó volt ez a munka, mégis szívesen végezték, mert az 5 hold dughagyma ,U rmé- séből jelentős bevételre számíta­nak. Az út egyik oldalán elterülő ré­szen kísérletképpen egy hold gö­rögdinnyének készítik a fészkeket.- mondván; azon a meleg oldalon si Keres lesz termesztése. Befejezték 14 holdon a zab, 20 holdon a cu­korrépa vetését és rövidesen rrld- be teszik már 30 hold kender magját is. A szövetkezetben napközi ott­hont hoznak létre nyári időszak­ra a legifjabbak részére. Sári Jó­zsef elvtárstól, a szövetkezet el­nökétől bővebb felvilágosítást kér tünk. — Annakidején, ez év feb­ruárjában, amikor a pusztaiak sző vetkezetünkbe léptek, nem egy­szer szóbeszéd tárgya volt, ho gyan jöjjenek az asszonyok a nyá ri idényben dolgozni, hova tegyék a kicsinyeket. Akkor azt mondot­munkáról, az elnök megkérdezte Kiss Jenő brigádvezetőt. — Mennyi borsót vetett el a há­rom fogatos a Deszkametsző-dűlő­ben? A brigádvezető belepillantott a jegyzetfüzetébe és rá vágta: — Nyolc holdat! — Csak nyolc holdat? — Igen. Magyar József nem kérdezőskö­dött tovább, hanem személyesen nézett utána a dolognak. Este ki­ment a lóistállóba. A három fiatal fogatos már végzett az etetéssel és éppen hazafelé készülődött, amikor az elnök közéjük toppant. — Hogy ment a munka, fiúk? — kérdezte mosolyogva az elnök. — Megyegetett — válaszolta a legközelebb álló, aki alig múlt ti­zennyolc éves. — Megyegetett? Aztán mennyit teljesítettetek? — Nyolc holdat. mozaikok tam, ez ne okozzon gondot sen­kinek, mert lehetőségünk és te­hetségünk van ahhoz, hogy nap­közi otthont hozzunk létre. Így született meg a terv, amely­ből valóság lesz, s ha az alsóbb ősz tályosokat is számítjuk, akkor a nyár folyamán mintegy 60—7P gyermek fog a szövetkezet napkö­zi otthonában második hajlékra találni. — A kastélyban — folytatta to­vább az elnök —, tudunk helyi­séget biztosítani a gyerekek ré­szére, amelyet berendezünk, kis ágyacskákat helyezünk el, a szö­vetkezet vásárol majd takarókat is, így ebéd után le is feküdhet­nek, aludhatnak a gyerekek. — És hogy mindez mibe kerül a tagoknak? Mondhatnám semmi­be, mert az étkezést, a felszere­lést és egyebet a termelőszövetke­zet saját költségén kívánja, meg­oldani. • Dicséretreméltó kezdeményezés ez, amely hűen bizonyítja a ter­melőszövetkezet vezetőségének gondoskodását. Járjuk, a határt. Az a tervük, hogy a több mim 800 holdas gaz­daságban a szántóterület, a kalá­szos- és kapásnövények jóminősé­gű talajon és sík területen legye­nek, a dombosabb részen, amely szántóföldi növénytermelésre nem alkalmas, szőlőt telepítenek, erdő­sítenek és gyümölcsöst hoznak létre. — Mikor álltatok munkába? — faggatta tovább őket az elnök. — Fél kilenckor. — És délelőtt tizenegy órakor mit kerestetek a faluban? — Bejöttünk ebédelni. — Mikor ért véget az ebédszü­net? — Délután három órakor. — És már délután ötkor itthon voltatok? — Igen. — Hát ez így nem lesz jó, fiúk — vakarta meg a tarkóját az elnök. — Aki nálunk így dolgozik, az ke­veset visz haza zárszámadáskor. Tudjátok-e, mennyit teljesítette­tek? — Nem. — Nyolc tized munkaegységet. De teljesíthettetek volna másfelet is. Hát amikor a kedves papátok földjén dolgoztatok, akkor is így szoktátok csinálni? Ott is csak öt óra volt naponta a munka? A három legény hallgatott. Az elnök tovább folytatta: — Kilencszázhatvan hold tavaszi vetést kell végeznünk, s ebből négyszázötvenet fogattal végzünk. Hát mit gondoltok, mikorra fejez­nénk be a vetést, ha mindenki csak így fogna neki a munkának, mint ahogy ti a mai napon nekifogta­tok? A szövetkezetnek is, meg ma­gatoknak is érdeke, hogy több tel­jesítményt mutassatok fel, s ezt, azt hiszem, nem nehéz megérteni. A három legény hallgatását vé­gül is a legidősebb törte meg. — Ne búsuljon, elnök elvtárs, tudunk mi dolgozni, majd helyre­ütjük a mai napot — mondta, s kissé kényszeredetten mosolyogni próbált. Másnap este megint beszámolóra gyűltek össze a brigádvezetők az elnök irodájában. — Na, mennyi a teljesítmény a borsóvetésnél? — hangzott az el­nök első kérdése. A brigádvezető derűs arccal vá­laszolta: — Valósággal megtáltosodott az a három legény, aki a borsót veti. Képzelje csak, pontosan a duplá­ját teljesítették a tegnapinak. Ti­zenhat holdat vetettek el a Desz- kametsző-dűlőben, s a teljesítmé­nyük a tegnapi nyolctizeddel szemben ma több mint másfél munkaegység — válaszolt a bri­gádvezető. Az elnök arcán mosoly jelent meg a »stuccolt« bajusz alatt és csendesen, inkább csak úgy magá­nak mondta: — Na, ugye. Hát mégis csak meg lehet változni máról holnapra is. J H. T. Egy falusi iskola krónikája ii. Az iskolaszék határozata nyilván nem jutott érvényre az éllamsegély- lyel kapcsolatban, mert a következő iskolaévben két tanító is másutt pró­bál szerencsét, próbál jobb megélhe­téshez jutni. Az iskolaszék 1099. jú­nius 4-i ülésének jegyzőkönyvéből: „Leitner Sándor plébáios beje­lenti: Az iskolaév bezártávai mind­két osztálytanító eltávozott azon ki­jelentéssel, hogy eddigi állásaikat a jövőben megtartani nem akarják, és­pedig azon okból, mert az élvezett csekély fizetésből megélni nem képe­sek.” Az iskolaszék határozata: „Minthogy a tanítói állásokban évenként tapasztalható változások oka kizárólag a tisztességes megélhe­tést nem biztosító csekély fizetésnek tudható be... a tanításügy a tapasz­talatok szerint érzékeny kárt szen­ved ... megtörténhetik, mint már eddig is megtörtént, hogy a tanítói állások betöltetlenek maradnak. Az elnök tegye meg a szükséges lépése­ket. hogy a két tanítónak 100—100 forint államsegély adassék a magas kincstárból.” Az egyik tanítói állásra a követ­kező hónapban jelentkezik Barrois Adél tanítónő, a másikat viszont csak 1900 októberében foglalja el Pompár József tanító. A tanítókérdés végleges megoldást nem nyer a to­vábbiakban sem, mert a kevés fizetés miatt továbbra is nagy a vándorlás a tanítók részéről. Az iskolaszék 1906. október 28-i jegyzőkönyvéből: „Keleti Márton távozásával az I—II. osztály tanító nélkül maradt. Hábel Vince és Barrois Adél a lehe­tőség szerint felváltva tanítsanak.” Elképzelhető, milyen terhet jelent a két tanítóra majd háromszáz gye­rek tanítása, és elképzelhető, milyen volt — nem a tanítók hibájából! — az oktatás színvonala. Az iskolábajá- rással is bajok vannak, sok az igazo­latlanul hiányzó. A magyarázat egy­szerű. A szülők nehéz anyagi körül­ményeik miatt rá vannak szorulva a gyerekek munkájára. Az 1907. októ­beri iskolaszéki ülésen az iskolaszék elnöke bejelenti, hogy az előadások megkezdődtek, de sajnálattal tapasz­talja, hogy a tankötelesek nagyon rendszertelenül járnak iskolába, na­gyon sok a hiányzó. OSZTOTT VAGY OSZTATLAN ISKOLÁT? Az 1911-es év érdekes eseményeket hozott a kocsolai iskola életébe, a tan testület szembelyezkedését az egyházi főtanfelügyelőséggel. Végül is maga a püspök avatkozott közbe, engedel­mességre intve a tanítókat. A febru- j ár 25-i tantestületi ülésen Kristóf j József plébános bemutatja az újon- j nan megválasztott tanítót, Pompár í Viktort. (Ö lesz majd a történet fő- I szereplője...) A tanulók megnövekedett létszá- 1 ma szükségessé tette új oktatási for­ma bevezetését. A tantestület és az egyházi főhatóság itt került éles el­lentétbe egymással. Az egyházi főha- | tóság többek között elrendelte, hogy ! a négy felső osztályban külön kell oktatni a fiú- és leánytanulókat, ' mondván, hogy együttlétük „erkölcs- j telenséget” szül. A tantestület — a főhatóság rendelkezésével szemben — kitartott a saját álláspontja mellett,! hogy egy tanító foglalkozzon az első, egy a második, egy a harmadik-ne- | gyedik és egy az ötödik-hatodik ősz- ! tállyal. A renitens tantestület megrend- 1 szabályozására az egyházi főhatóság fegyelmi bizottsága határozata alap­ján leiratot intézett a kocsolai tantes­tülethez, amelyet az október 9-i tantestületi ülésen tárgyalt meg. A leiratra terjedelmes levélben Pom­pár Viktor, az új tanító válaszolt. A választ a tantestület többi tagja is magáévá tette. (Folytatjuk.) Bognár István Az utasok érdekében Aki Tamásiba vonattal sokat jár, annak bizonyára feltűnik, hogy az a kis elárusító hely, melyet az uta­sok »IBUSZ-nak« neveznek, reggel »behunyt szemmel« leeresztett re­dőnnyel várja a vásárlókat. Aki Ta­másiból, vagy Tamásiba megy a munkahelyére vonattal, annak bi­zony minden reggel akadna vala­mi vennivalója, de bizony nemegy­szer hiába vár, nem jön az elárusí­tó. És ez bizony sok bosszúságot olcoz az embereknek. Ha nem is milliókba, de pénzbe került ennek az épületnek a meg­építése. Vagy talán emlékműnek építették? Ez a kis vasúti »IBUSZ« — Esztrádműsort állít össze a ta­mási területi KISZ-szervezet meg­felelő szakemberek irányításával. A műsort bemutatják a járás községei­ben, s a bevételt a VIT alapra fize­tik be. — Közel 40 millió forint forgalma volt az elmúlt évben a Szekszárdi Földművesszövetkezet kiskereskedel­mi hálózatának. — Agglegény, ne félj a nőktől! Los Angelesben iskola nyílt agglegények számára, ahol a női lélek rejtelmeibe akarják bevezetni őket. Az órákat este tartják, tantárgyak pedig: női lélektan, női érzékenység, női sze­szély, hogyan látják a nők a férfia­kat stb. Az iskola jelszava: „Ne félj a nőktől!” — Műsorral egybekötött divat- bemutatót rendeznek húsvét más­napján Pakson a járási művelődési házban. — Nagyszabású parkosítást kezdtek meg a Fornádi Állami Gazdaságban. Fenyőcsemetéket hozattak és ültet­tek el a különböző dísznövények tele­pítése mellett a gazdaság művelődési háza előtt. A tervek szerint a park közepén egy szökőkutat is elhelyez­nek. pedig nem néz ki olyan barátságta­lannak, hiszen az új festés olyan szépen mutat rajta — már csak azért is kár, hogy reggelenként sok­szor nincs nyitva. Ajánljuk az illetékeseknek, segít­senek az utasokon, hogy minden reggel meg tudják vásárolni hiány­zó dolgaikat A hírlapokat és más folyóiratokat is már korareggel szí­vesen vásárolná mindenki. Reméljük, hogy cikkünk meghall­gatásra talál, felfigyelnek rá az il­letékesek és teljesítik a munkába siető emberek kívánságát. D. 1. — 4500 forintért vásárolt egyenru­hát és felszerelést Gyulajon a Mátai Antal-úttörőcsapat. — Tudja-e, hogy egy kiló rózsaolaj előállításához 500 kiló rózsaszirom szükséges. Ezzel szemben csak két csepp rózsaolajra van szükség 1 liter parfüm előállításához. — Apró érdekesség ... Egy 71 éves nő ügyét tárgyalták a stockholmi bí­róságon, akit azzal vádoltak, hogy két könyvet lopott egy városi köny­vesboltból. Az egyik könyv címe: „A nő élete és boldogsága”, a másiké: „Amit egy fiatal lánynak tudnia kell”. Helyreigazítás A Tolna megyei Népújság 1959. március 21-i számában »Az első igazi tavasz emlékeiből« című cikk­ben téves információból eredően Márki Henrik lett megnevezve Gyönk község 1919-es főjegyzőjének. A valóságban ő később volt fő­jegyző, akkor Várkonyi Imre volt a gyönki vezetőjegyző, ő menekült el a hatalomra jutott nép haragja elől.­MELEG OTTHONRA TALÁLTÁK A Hőgyészi Petőfi Sándor Állami Nevelőotthonban 180 olyan gyermek­lány és fiatal lány talált igazi ott­honra, akik a szülők nemtörődöm­sége folytán korán kikerültek az életbe. Nélkülözték a családi otthon melegét, s hányatottságukban korán megismerték az élet árnyoldalait, szomorúságait. A szülők helyett az állam gondoskodik nevelésükről, ta­níttatásukról, hogy felnőve, a társa­dalom hasznos tagjaivá váljanak. Szép és otthonos az intézet, a haj­dani Apponyi-kastély tantermei­vel, egészséges ebédlő és hálótermei­vel. Lakályosak a szobánként változó színes térítőkkel leterített ágyak, amelyekre díszpárnákat és függö­nyöket varrnak magánszorgalomból a növendékek. Reggel 8 órától 1 óráig csendes az intézet környéke. A növendékek dél­előtt iskolai oktatáson vesznek részt. Egy órától két óráig ebédelnek, ez­után pedig 4 óráig szabad foglalkozás van. A szabad foglalkozás ideje alatt ki-ki saját kedvtelését űzi és ilyenkor játszó gyerekek zajától hangos az intézet környéke. Ki játszik, ki kézi­munkázik, ki kertészkedik, vagy ép­pen olvasgat. A hőgyészi nevelőotthonban az idei tanévben az ötödik osztályosok részére bevezették a politechnikai oktatást, amelynek keretében mező- gazdasági munkát végeznek a tanu­lók. Erre a célra kísérleti konyhaker­tet létesítettek, de foglalkoznak majd baromfineveléssel is. Ehhez a Juhéi Állami Gazdaság ad majd se­gítséget, amely már az elmúlt évek­ben is patronálta az intézetet. Az ál­lami gazdaság csernyédi üzemegysé­géből fajbaromfit kapnak egy barom­fitenyészet kialakítására. A politech­nikai oktatáson kívül biológiai szak­kör működik harmincas létszámmal, Tundó József biológia-szakos tanár vezetésével. A nagyobb lányok már megtanulták az oltást és a szemzést, a kisebbek virág- és rovargyűjtéssel foglalkoznak. Élénk kulturális élet folyik az in­tézetben, amelynek ötventagú ének­kara és harminctagú zenekara van. A zenekar első nyilvános szereplése március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulóján volt. Az ünnepség résztvevői nagy el­ismeréssel emlékeznek meg az inté­zet zenekarának szép játékáról. Az intézet igazgatója, Bardócz László, a tanárok, nevelők áldozatos munkával az életre nevelik a gondja­ikra bízott növendékeket. Az elmúlt évben volt olyan tervük, hogy a ko­rosabb, 16—17 éves lányok részére ipari képzést biztosítanak, szabó­varró, vagy cipőfelsőrész-készítő tan­műhelyeket létesítenek. Ezt a tervet állami segítség nélkül nem tudták végrehajtani. Ennek ellenére nem mondtak le a növendékek munkára való neveléséről. Saját erőből egy fazekas korongot szereznek be, ame­lyen azokat a fiatalokat tanítják meg a fazekas mesterségre, akiknek ked­vük lesz ehhez a munkához. És ha megkapják a szövőszéket is, amelyet a Megyei Tanács V. B. oktatási osz­tálya ígért, a nagyobb lányok közül sokan szőni tanulnak majd. Komoly tanulással, s koruknak megfelelő munkával készítik fel az életre a Hőgyészi Petőfi Sándor Ál­lami Nevelőotthon pedagógusai a gondjaikra bízott gyerekeket. Azo­kat, akik szülői támasz nélkül, korán kikerültek az életbe, és akik meleg otthonra találtak a hőgyészi műem­lékké nyilvánított hajdani főúri kas­télyban. P-nc

Next

/
Oldalképek
Tartalom