Tolna Megyei Népújság, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-03 / 52. szám

1959. március 3. í \J LjS A 2rt i:J.x \ i. í A gj JEGYZETEK a bölcskei munkás—papaszt találkozóról Régi barátok érkeztek Bölcskére szombaton délelőtt — egy autóbusz- szal, vagyis legalább harmincán. Hadd tegyük hozzá mindjárt azt is, hogy a barátnak kijáró legnagyobb tisztelettel fogadták őket a bölcs- keiek. Noha többórás út választja el egymástól a vendégeket és a bölcs- keieket és a vendégek gyári mun­kások, budapesti emberek, mégis ba­rátok ők a szó legnemesebb értel­mében véve. Hogy honnan ez a ba­rátság, azt nehéz elmondani egy­két szóval, inkább nézzünk egy-két epizódot. Ezeknek az epizódoknak a lényege az, hogy a bölcskei parasztemberek­nek és a budapesti munkásoknak közös érdekeik vannak és ahol közös érdekek vannak, ott természetes dolog a barátság. Február 6-án egy bölcskei paraszt­küldöttség ellátogatott Budapestre és ott az EMAG-gyár vendégeként ismerkedett a munkásosztály életé­vel, gondolkodásmódjával, a szocia­lista nagyiparral, megtekintették azt az üzemet, ahol gyártják azokat a korszerű nagyüzemi gépeket, kom­bájnokat, amelyek a parasztságot megkímélik az egyik legnehezebb munkától, az aratástól. Szíves ven­déglátásban volt részük a bölcskei- eknek, sokat tanultak, láttak, ta­pasztaltak és mi sem természete­sebb, mint hogy a bölcskeiek elhatá­rozták, hogy tovább mélyítik a munkás-parasztok barátságát, szö­vetségét, meghívják Bölcskére az EMAG-gyár küldöttségét. De ennél sokkal messzebbre vezet­hető vissza a munkások-parasztok kapcsolata és megszámlálhatatlan egyéb dolog bizonyítja, hogy a mun­kások és a parasztok élete ezernyi szállal fűződik egymáshoz. Megláto­gatták a vendégek a Sertéstenyész­tő Vállalat telepét. Itt ismerkedtek össze Bakos János és Galántai Sán­dor. Mindenekelőtt életük történeté­vel ismertették meg egymást. Bakos János ezen a pusztán volt cseléd 1929-től, most pedig traktoros, a ter­melőszövetkezetben dolgozik, össze­hasonlíthatatlanul másabb az élete, mint azelőtt volt. A puszta egész életéről beszélt s többek között egy leányról, aki éppen a tízórai feltálalásánál segéd­kezett : — Ennek az apja is itt volt cseléd. Tizenketten vannak testvérek. Az apja egyszer azt a kijelentést talál­ta tenni, hogy minek egy embernek, mármint az uraságnak annyi föld, miért nincs minden embernek föld­je. Másnap már ott voltak érte a csendőrök és alaposan megverték. Galántai Sándor a gyár egyik ve­zető mérnöke. Amint kiderült, Tol­na megyéből származik, Bátaszék községből. Lakatos inasként került az EMAG-gyárba évtizedekkel ez­előtt, de a felszabadulás előtt nem sokra vitte. A felszabadulás után vé­gezte el az egyetemet és szerezte meg a mérnöki oklevelet. 1945-ben ő is ott volt a földreformért, a mun­káshatalom megszilárdításáért foly­tatott küzdelemben és segítette, hogy Bakos Jánosnak, s a többi nincstelen embernek boldog élete lehessen. Baráti kapcsolat ez — a javából Soha nem látták, nem ismerték egy­mást, de mégis segítették egymás küzdelmét a közös célért. EGYU1TT... VIII. Később Rózsa ijedten felsóhajtott: — Te! Mi meg. is halhatunk a há­borúban?! — Nem halunk meg. — De meghalhatunk? — Miért kérdezed. — Mert, ha Te meghalsz, akkor én is meghalok. — Neked már nem szabad, már nemcsak magadért élsz. — Akkor is... Ha Te meghalsz, én később hátha megszeretek válásit... És én csak Téged akarlak szeretni... Gsókolj meg még, olyan fáradt va­gyok, aludjunk... 3. Mihály, a félszemű szerb nem tudott aludni. Nyugtalanul forgoló­dott pokrócába burkolózva és fél­szemével fáradhatatlanul nézte a tűzből kipattanó szikrákat, a fölfelé kanyargó füstcsíkot. A katonák fá­radtan aludtak körülötte, s a lovak a fákhoz kötve ropogtatták a füvet. Néha csörrent egy zabla, horkant egy ló és némelyik katona csámcso­gott álmában. Mihály elmosolyodott és arra gondolt, hogy milyen sze­gény ördög is az ember. Álmában hazalátogat, terített asztalnál ül, fi­nom falatokból lakmározik, amit a rég ölelt feleség tesz elibe. Elkép­zelte, hogy a közelében fekvő bá­nyásznak, most álmában kicsordult a nyála... Hogy csámcsog... Felkönyö­költ és az este összegyűjtött száraz rőzséből egy marokkal dobott a pa­rázsra... A bányász még mindig csámcsogott és időnként nagyokat nyelt. A lobogó rozsén túl Jancsi, a napszámos éppen oldalra fordult és karjába fogva a pokróca sarkát szo­rosan magához ölelte... Ez is otthon van és a feleségét öleli most — gon dolta az öreg, és zsebéből dohányt kaparászva össze, tömni kezdta kurtaszárú pipáját... Mi hajtja eze­ket?... Szedett-vedett népség. A szá­zadban nincs két ember, aki korább ról ismerné egymást, még talán egy foglalkozásbeliek sincsenek ketten és mégis valami eggyékovácsolja őket. Valami emberfeletti erő, ami mindannyionknak parancsol... Mert én sem vagyok kivétel — gondolta. Léptek hallatszottak: az őrség jött. Gyorsan lefeküdt, de azok úgy lát­szik már előbb észrevették, hogy nem alszik, mert feléje közeledtek. A barátság egy másik jele: a mun­kásküldöttséget a gyár igazgatója, Magyar János vezette. Esztergályos­ként kezdte az életet ő is az EMAG- ban. Később, a felszabadulás után szakszervezeti vezető, majd pedig miniszterhelyettes lett. Hosszú éve­ken keresztül volt miniszterhelyet­tes, de amikor látta, hogy az ellen- forradalom következményeként ko­moly nehézségek vannak a gyárban, kérte magát vissza, hogy közvetle­nebbül küzdhessen a termelés meg­indítása, fellendítése érdekében. A gyár irányítása a munkáskezek­ben van és ez a legnagyobb biztosí­ték arra, hogy az ipar, a munkásosz­tály a jövőben is a legnagyobb tá­mogatást adja a parasztságnak. A küldöttség a termelőszövetkezet, gépállomás és a Sertéstenyésztő Vál­lalat telepe mellett ellátogatott sok egyéni gazdához is. Az egyéniek köz­refogtak egy-egy munkásembert és otthonukba invitálták. Mindenütt élénk vita kerekedett a vendégek és vendéglátók között. Az EMAG mun­kásainak egyöntetűen az volt a vé­leménye, hogy a bölcskei dolgozók közül sokan igen józanul gondol­kodnak, érdeklődnek a világ dolgai iránt és ez azt mutatja, hogy a mun­kásosztály továbbra is számíthat a parasztságra a közös célok elérésénél Sümeges Mátyás középparasztnál is voltak a vendégek találkozón rész­vevő megyei vezetőkkel, Vig Dezső, a Megyei Tanács VB elnökhelyette­sével és Hunyadi Károly országgyű­lési képviselővel, a Hazafias Nép­front megyei titkárával együtt és hosszasan elbeszélgettek a paraszt­ság életéről. Este »batyúsbált« ren­deztek a vendégek tiszteletére. Nagyjelentőségű volt ez a találko­zó. A jelentősége mindenek előtt ab­ban volt, hogy élénk eszmecsere folyt a pesti munkások és a bölcskei dolgozó parasztok között. Ugyanak­kor Bölcske község kollektív meg­mozdulása volt ez, ami a falu egy- égének, szerveződésének további fokozódását mutatja. B. F. —■ Miért nem alszol öreg? — kér­dezte az egyik halkan, hogy az al­vókat fel ne ébressze. — Aludj... Már csak ketten vagytok ébren, a parancsnok, meg Te. Szívd a pipá­dat, aztán bóbiskolj, mert reggel korán indulunk. — Csöndesen, hadd aludjanak — bökött pipájával az alvók felé — mind álmodik... no menjetek. — Az őrség eltávozott, az öreg meg vir­rasztóit tovább. Pipája is kialudt már, de azért csak szopogatta és anélkül, hogy kivette volna a szájá­ból köpött egyet-egyet a foga kö­zött. — Valamelyik fán madár moz­dult, reccsent egy ág és leesett a földre. Horkant az egyik ló. aztán újra visszaült az erdőre a csend... Az öreg felemelkedett fektéből, felkelt és szuszogva nyújtózkodott. — Mén kü bele, vége lehetne már — sóhaj tott és puha meleg ágyra vágyo'.t, ahogy talán még soha életében. Ta­lán nem is igaz, hogy van meleg, puha ágy... Aztán eszébe jutott a két Jjí gyerek, amint felakasztva lógtak az egyik fán egymás mellett. Neki pe­dig nézni kellett őket, mert ha nem, azt mondták őt is melléje akaszt­ják. Talán jobb is lett volna. Ak­kor most nem lenne itt... Vagy az asszonnyal együtt kellett volna meg halnia... Az asszony?... Azt mondta a halálos ágyán »Mihály öld meg őket érte, milyen két szép fiúnk volt, bosszuld meg Mihály, nagyon kérlek...« Ezek voltak az asszony utolsó szavai, mielőtt sovány testé­ből elszállt a lélek, és arcára oda­fagyott a bosszúvágy kegyetlen vo­nása. Két napig nézte ezt a holtan is bosszúért esdeklő arcot és a har­madik nap, amikor eltemették, elin-!. dúlt, hogy teljesítse az asszony ki-1 ! vánságát... Azóta gyilkol... Megful-jj ladna már a vérben, amit kiontott, < j de még mindig nem elég, mert a; j halott asszony arcát még mindig iát I ; ja, ha félszemét lehunyja és mégj I hangulatos és kuUúrált kisvendég mindig azt parancsolja, hogy oljon...jj men szórakoztunk> a »Duná«- Ezek itt mellette valamennyien &(m Nem egy> sem fcéf helyen for_ azért harcolnak, ölnek hogy jobb le-l, dultam már meg az élethen> hi_ gyen nekik, ^.ogy boldogo , ^ ■ szen szórakozni szerető ember va­nek... De o? Neki nem lesz jobb ak fc de az itt tapasztaltak, az «16- kor sem ha megnyerik ezt a harcot.- zékenység és ncm utolsó sorban az Kit gyilkol ak or ■ ••• j ízes ételek, minden igényt kielégí­(Folytatjuk.) j, tenek_ ATÁDI GÉZA V Sarmon Gyuláé az érdem. HÍREK Következetesség — Két süteményt kérek és egy pohár tejet. — Egynyolcvan... Ez a rövid szó elhangzik köz­tem és a pénztárosnő között min­den reggel a Szabadság büféjében. És minden reggel egy pillantást ve tek az ártáblára. »Tej = 95 fillér■«. De minden reggel egy forintot fi­zetek érte. Miért? Mert a pénztár­ban nem találni ötfillérest. Nincs tán ötfilléres? Dehogy nincs. Csak hát kicsinyességnek tűnik az ötfil­léresekkel való vesződség. Persze, nemcsak a szekszárdi népbüfében van így, hanem az üzletek legtöbb jében. És rendszerint felfelé kere­kítenek, tehát minden esetben öt- fillérrl többet fizetek. (Nemrégi­ben az egyik vidéki üzletben nagy — Rendszeres filmvetítés indul a bonyhádi úttörőházban. Nemrég ka­pott keskenyfilm-vetítőgépet az út­törőház, s így vasárnap délutánon­ként rendszeresen vetítenek ifjúsági filmeket. — Megkezdték a borsó vetését Du­naföldváron, Bölcskén, Pakson és a paksi járás többi községeiben. Na­gyon sok helyen munkába állították a gépállomások gépeit is. — A jó idő beálltával továbbfoly­tatják Szekszárdon a Mátyás király utca átépítését. Az ősszel megkezd­ték a betoncsövek lerakását. Ezt a munkát most, a jó idő beálltával is­mét folytatják, az utca egész hosz- szában befedik a vízlevezető árkokat, A terv szerint az idén elkészül az utca pormentes burkolatra való át­építése is. — A Tanácsköztársaság évfordu­lója megünneplésére készülnek a mőcsényi úttörők. Szavalatokat, ének- és táncszámokat, jelenetet ta­nulnak be, amellyel- a községi ünnep­ségen szerepelnek. — 1235 kiló ópiumot koboztak el Iránban. Hivatalos jelentés szerint Iránban 1958-ban 1235 kiló csempé­szett ópiumot koboztak el. Ez a szi­meglepetés ért. Visszaadták az öt­fillérest.) Ma reggel ismét meglepetés ért. Szokás szerint kérem a pohár te­jet és a két süteményt. — Egyhetven — blokkol a pénz­tárosnő. Szó nélkül kifizettem az egyhet- venet. Bizonyára a mai nappal kezdték meg az ötfilléres túlfize­tések törlesztését. Csak azt nem tudom — mert bizonyára nem egyedül vagyok így és az még ne­hezebbé teszi a dolgot — mikép­pen tartják nyilván a törlesztése­ket. Mert nem akarom, hogy eset­leg erre a törlesztésre ráfizesse­nek. B. I. gorú ellenőrzésről kiadott 1955-ös kormányrendelet eredménye. — Értékes feljegyzésekre bukkan­tak a dunaszentgyörgyi úttörők az egykori Parragh-kastélyban. A fel­jegyzéseket Parragh János világjáró mérnök készítette az 1800-as évek elején. A kézzel írt, értékes feljegy­zések restaurálásra szorulnak, mivé] eléggé megrongálódva kerültek nap­világra. Az iratok felkutatásában Sebestyén István történelemszakos tanár is segítette az úttörőket. — Ellopták Kleopátra karkötőjét. Egy kairói múzeumból eltűnt Kleo­pátra karkötője, amelynek értékét 700 000 dollárra becsülik. A tettes­nek eddig nem sikerült nyomára akadni. — Mindössze 372 négyzetméter be­tonjárda volt Gyönkön a felszabadu­lás előtt, most pedig hat kilométer hosszúságban van betonjárda. Ebből 1958-ban 3000 négyzetméter készült. _ — A Toledó melletti Santa Cruz de Retamar-i agglegény-klub felosz­lott, miután tagjai tudomást szerez­tek arról a szégyenletes árulásról, hogy elnökük eljegyezte a klub ifjú és csinos jogtanácsosnőjét. Szép sikerrel kezdte turnéját Németkéren a Déryné Színház Nagy érdeklődés előzte meg az előadást s a közönség várakozásá­ban nem is csalódott. A remekül megszerkesztett társadalmi szatí­ra, mulatságos jeleneteivel állan­dóan magasszínvonalon tudta tar­tani a közönség érdeklődését s az igen színvonalas szórakozás mel­lett jól érvényesült a mondanivaló is, a darab elérte célját: megutál- tatni a bürokratizmust. Ezt a da­rab nem harsogó szólamokkal igyekszik elérni, hanem a kiváló jelenetek sorával. Lapunk vasár­napi számában ismertettük a da­rab tartalmát, arra visszatérni nem tartjuk szükségesnek. A németkéri közönség nem igénytelenebb, mint bármelyik já­rási székhely, vagy akár Szek- szárd színházlátogatói, ezért a né­metkéri siker mintegy fémjelzi is a Déryné Színház legújabb elő­adását. A legnagyobb sikere Bogár An­na szerepében a jólismert és a Tolna megyei közönség körében is közkedvelt, Sándor Böskének volt, de méltán sorolható mellé Torday Gábor (Kakas), Vay Erzsi (Olga), Csurka László (Mihály bácsi) ala­kítása is. Somfai Margit epizód- szerepében kitűnő művészi alakí­tást nyújtott. Az együttes egysé­ges, állandóan magas szinten tar­tott alakításával magával ragadta a közönséget. Hidvégy Elek alakí­tása (Fikusz) helyenként eltúlzott­nak hatott. Kalmár Tibor rende­zői munkája jó volt. Megyénk valamennyi községé­ben, ahol ezzel a darabbal ven­dégszerepei a Déryné Színház, nagy érdeklődés előzi meg az elő­adást. A szekszárdi előadásra, amely a »Sose halok meg'« 100. elő adása lesz, március 4-én kerül sor. A Déryné Színház együttese min dig szívesen látott, kedves vendég Tolna megyében. Megyénknek ál­landó színháza nincs, s környező megyék városainak színházai csak egyes nagyobb helyekre, Szek- szárdra, Bonyhádra, esetleg Dom­bóvárra jutnak el, a Déryné Szín­KELLEMES meglepetés ért bennünket Tolnán — írja levelében B. K. Egy szolid, f ház azonban megalakulása óta rendszeresen felkeresi a kisebb falvakat is, kultúrát visz, szárához tat, nevel és minden esetben ki­vívja a közönség elismerését és rokonszenvét. Felmérhetetlenül nagy segítséget nyújt a színház a megyei népművelési szerveknek, nagy segítséget nyújtott akkor is, amikor a különböző alkalmi hak­ni-brigádok giccsdömpingje el'en kellett hadakozni, de nagy segít­séget nyújt ma is, hiszen amely község közönsége egyszer már a Déryné Színház előadásában gyö­nyörködhetett, igényes lesz az el­következő színielőadásokkal szem ben is. Megyénk annakidején a Faluszínházat is magáénak érezte és magáénak érzi most is a Déry­né Színház együtteseit. Németkéren kezdte meg turné­ját az együttes Dihovicsnij és Szlo bodszkoj: »Sose halok meg« című háromfelvonásos vígjátékával.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom