Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-21 / 44. szám
1959. február 21. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG > A kéilakiak — és akik már jól A megye mezőgazdasági szakembereinek tanácskozása Egy vaskos dossziét tesz elém a személyzeti irodában Bregovics József elvtárs, a Simontornyai Bőrgyár személyzeti vezetője, amikor érdeklődöm, milyen a munkafegyelem helyzete a gyárban. — Ez a dosszié talán többet tud mondani, mint én. A múlt évi fegyelmi határozatok vannak benne. Először csak találomra nyitom ki. A határozat — többször idézi a Munka Törvénykönyvét — arról szól, hogy M. Gy. október 24-én délután ittas állapotban jött dolgozni, a portás nem engedte be a gyárba (szigorú utasításuk van a portásoknak, hogy részegen senkit se engedjenek be a gyárba, mert az ittas dolgozó könnyen okozhat balesetet), tehát igazolatlanul mulasztott. Ezért nyereségrészesedéséből 25 százalékot levonnak és egy nappal csökkentik 1959. évi fizetéses szabadságát. Itt van a jegyzőkönyv is az eset lefolyásáról. M. Gy. kiment a határba dolgozni a sógorával, közben boroztak, mire eljött a délutáni műszak kezdésének ideje a gyárban, már túl rózsaszínben látták a világot. Mintha sablonra csinálták volna ezeket a határozatokat, csak más dátumot, neveket írtak volna be. A tavaly lefolytatott fegyelmi eljárások 80 százalékát teszik ki a M. Gy.-éhez hasonló esetek. Persze, nem m;nd- egyik a határban nézett túl mélyen a kancsó fenekére, hanem otthon. És rendszerint a délutáni műszakban dolgozóknál fordult elő. K. Gy. esetében például a legszigorúbb büntetést kellett alkalmazni, őt már egyszer elküldték a gyárból és az elvonókúra után azzal a feltétellel vették vissza, hogy megígérte: soha többé nem fordul elő vele, hogy ittasan jön munkába. Most kiment a földjére, hogy a kukoricaszárat kévékbe kösse. Az előzőleg kintha^yott kötöződrótot ellopták, erre bánatában hazament, leitta magát. Mire kezdődött volna a munkaidő, teljesen részeg volt. Az ilyen ügyeknek az őszi, téli hónapokban van a »szezonja«. Nyáron inkább a gyárrészlegvezetők, művezetők szoktak panaszkodni, hogy egyik-másik dolgozó álmos, nem végzi úgy munkáját, ahogy szokta. A munkaidő vége előtt sokan már 20 perccel, fél órával abbahagyják a munkát, lesik a fújást, utána pedig rohannak a bélyegzőórához és — ki a határba. Gyakori eset, hogy egyikmásik dolgozó hajnali kettőkor kimegy aratni, reggel hatra pedig — amikor már elfáradt — jön a gyárba dolgozni. Néha aztán a borítékon is meglátszik ez, a kevesebb munkáért, rosszabb minőségért kevesebb bér is jár. 1945-ben, a földosztáskor túl sok volt a felosztandó föld Simontor- nyán. így jutott bőven mindenkinek. Van olyan bőrgyári munkás, aki tíz holdat is kapott. Ötven-ötvenegy-ötvenkettőben aztán, amikor egyre nagyobbak lettek a begyűjtési és adóterhek, sokan felajánlották földjüket az államnak, ötvenháromban, amikor ismét kedvezőbbek lettek a gazdálkodás feltételei, szinte mindenki visszaigényelte földjét, sőt sokan még kishaszonbérletbe is vettek ki az állami tartalékterületből. Többen azóta még kocsit, lovat is vásároltak, így aztán a nagy nyári dologidőben »dupla műszakot« végeznek, egyet a gyárban, egyet a földön. Igaz, a föld munkájának nagy része az asszonyé, a gyerekeké, de bőven kijut belőle a gyárban dolgozó férjnek is. Tökéletesen ellátni azonban mindkettőt természetesen nem lehet. Akinek az esze munka közben a határban jár, nem dolgozhat egész szívvel a gyárban. Amikor a gyárban szükség van néhány dolgozó felvételére, szinte késhegyig menő harc folyik azért, hogy kinek a hozzátartozóját vegyék fel. Az üzemi bizottság, a pártszervezet energiájának jelentős részét az emészti fel, hogy igazságot tegyen a vitáknál- Jelenleg például — főleg a téli hónapokban nagy a »rmm- kaerőkínálat« — mintegy százötve- nen-kétszázan várják, hogy bekerülhessenek a gyárba. Pedig ezek a jelentkezők — a gyári munkások családtagjai — jó munkalehetőséget találnának a termelőszövetkezetben is és ha odavinnék földjüket, a férjek is mentesülnének a »kettős műszak« alól. Amikor a napokban erről beszélgettek az egyik tímárral — Cs. I.- vel —, mérgesen válaszolt: »Csak nem gondolják, hogy odaadom cselédnek a feleségemet? Akkor inkább lemondok a földről, eladom a lovamat.« Pedig van a gyárban — és nem is egy — olyan munkás, akinek felesége, gyermeke tsz-tag. Kettővel sikerült ezek közül beszélnem. Potári György elmondta, hogy lánya a szövetkezetben dolgozik, többet keres, mint ő. Amikor felkerestem Vigh Jánosékat (kőműves a gyárban) és érdeklődtem a feleségétől, hogyan találja meg számítását a szövetkezetben, egy papírt, az elszámolást mutatta. Ebből kitűnik, hogy készpénzben 7207 forintot kapott a múlt évben, ezenkívül öt és fél mázsa búzát, négy mázsa árpát, 633 kiló kukoricát, 48 és fél kiló cukrot, ezenkívül bort, pálinkát, szalmát, egy szóval mindent, ami a háztartáshoz kell. — De ne ezt vegye alapul az elvtárs — mondta —, mert tavaly én kéthónapig beteg is voltam. Ezért van csak 273 munkaegységem. Meg a termés is gyengébb volt. ötvenb étben például 15 mázsa búzát kaptam. Vighné hetedik éve tagja a szövetkezetnek. Most tejkezelő, de évekig volt egy — hét asszonyból álló m Bajusz János éppen a trágyát rakja szekérre, amikor ráköszöntök. — Kerüljön beljebb, legalább addig pihenek egyet — mondja és otthagyva munkáját a konyhába tessékel. — Hát a szülei? A tizennyolc év körüli fiatalember arcán bosszúság tükröződik, ahogy mondja. — Az apám is, anyám is famunkán van. Hideg a tűzhelyünk. Lássa, így vagyunk mi, még télen sem jut mindig főtt étel. — Hány holdon gazdálkodnak? — Tizennyolcon. — És sok munka jut hármójukra? — Hogy sok-e? Láthatja. De ez a téli munka azért csak még hagyján, hanem nyáron, akkor aztán kijut belőle alaposan. Napi tizenhat-tizennyolc órát dolgozom. — Mennyit? — Mit csodálkozik? Tizenhat-tizennyolc órát. De hát így van a parasztember gyereke. — Nem mind van így. — Mire gondol? — Hát arra, hogy azok, akik az állami gazdaságokban és a termelő- szövetkezetben dolgoznak, azoknak nem kell ennyit dolgozni. Bajusz János előredől a széken és úgy kérdi. — Hát azt hiszi, hogy én nem próbáltam kitörni ebből az életből?^ — Hogyan? — Úgy, hogy elmentem Pestre dolgozni. Nagyon összekülönböztünk itthon. Az apám azt mondta: »Jól van fiam, mehetsz, de se pénzt, se kosztot ne várj hazulról.« — Na és? — Na és aztán csak rövid ideig bírtam ki Pesten. Sivár volt körül" t- tem minden. Brigádszálláson laktam. Úgy megszoktam ezt a Bogyiszlói gyermekkoromban, hogy szívem- lelkem haza húzott. Nem tudtam apámmal dacolni, hazajöttem. Pár percnyi csend következik, aztán megint hallom Bajusz Jani hangját. — Én nem félek a szövetkezettől, de hát az apám... az még nem döntött. 0 Hajdú Ferenc is tizennyolc éves. Tagja a KISZ-nek. — Hallottam, hogy a megyében nagy átalakulások vannak — mondja, amikor találkozunk, aztán bosz- szúsan legyint. — Bogyiszló elmaradt ezen a téren. választottak — munkacsapatnak a vezetője. Akkor úgy osztották be a munkát, hogy hajnalban kimentek a földre, tíz-tizenegyre már haza tudtak jönni ebédet főzni. Most sem marad el az otthoni munka és mégis megvan a családnak mindene a szövetkezetből. Ezer öles háztáji földjüket — azért csak ennyi, mert szőlőjük is van és az is beszámít a háztáji gazdaságba — a szövetkezet szántatja fel, elveti, a kukoricát megekézi és a termést hazahozatja. Erre az évre ötven forintos munkaegységet terveztek, és mint Vighné mondja — mert tagja a szövetkezet vezetőségének is — bár változtatni kell a terveken, mert sok az új belépő, az ötven forint azért meglesz. A bőrgyári kommunisták ezekben a napokban sokat segítenek a község dolgozó parasztjai közti felvilágosító munkánál. Nem egy gazda az ő szavukra határozta el magát, hogy belép a szövetkezetbe. De talán ennél is nagyobb gondot kellene fordítani a pártszervezet tagjainak arra, hogy a gyár földdel rendelkező dolgozói is rájöjjenek: többre mennek, ha földjükkel feleségük, fiúk, lányuk a szövetkezeti utat választja. Nekik is, a gyárnak is jobb lesz. Ezt bizonyítja Vighné, Potári Jolán, Horváthné és Cseszneginé példája, akik bizony egyáltalán nem érzik cselédnek magukat a termelőszövetkezetben. — Maguk is egyénileg gazdálkodnak? — Igen. — Mit vár a jövőtől? — Mit? — hirtelen elneveti magát. — Én futballista vagyok. Ha Bogyiszló szövetkezeti község lenne, akkor több idő jutna a futballozás- ra is. — Miért? — Hát azért, mért a gépek sokat segítenének. Nem kellene sötétedésig dolgozni. Nyáron későn nyugszik a nap. Este héttől tízig rúghatnánk a bőrt. De így úgy elfárad az ember gyereke a munkában, hogy még vasárnap sem igen van kedve tréningre. Samai Mihály -a helybeli általános iskola tanára. Középmagas, szemüveges fiatalember. Ő a KlSZ-szer- vezet titkára. A falut járva azt tapasztalom, hogy nagy tekintélye van a fiatalok előtt. Beszélgetésünk, során sokat beszél terveiről. — A bogyiszlói fiatalok műveltebbek, mint az előbbi évtizedek ifjúsága — mondja —, legtöbbjük nyolc általános iskolát végzett. A fiatalok szinte kivétel nélkül rajonganak a gépekért. A kisparaszti gazdaság nem tud megfelelő szabadidőt és zsebpénzt biztosítani számukra, pedig az ő igényeik már magasak. Úgy tervezem, hogy a kiszistákkal, amelyeknek nagyrésze egyéni gazda fia, kirándulunk termelőszövetkezeti látogatásra a közeljövőben. szerdai hangversenye iránt páratlan érdeklődés nyilvánul meg a megye székhelyén és környékén. Anélkül, hogy a rendezőség a kinyomtatott meghívókat szétküldte volna, az érdeklődök szétkapkodták a jegyeket. Pedig a hét elején olyan hírek terjedtek el Szekszárdon, hogy a művészek külföldi hangversenykörútja miatt a hangverseny későbbi időpontban nyer majd megrendezést. Ez a hír azonban nem bizonyult valónak, mert a rendezőség értesítést kapott Budapestről, hogy a hangversenyt az eredeti időpontban, tehát 25-én, szerdán este 8 órai kezdettel megtartják a zeneiskolában, 26-án pedig Pécsett szerepelnek, ahol ugyancsak hatalMinden év februárjában —1 immár hagyományossá vált —, hogy a mezőgazdaságban dolgozó szakemberek összejönnek megyei tanácskozásra, hogy a legfontosabb tennivalókat megvitassák. Ezt teszik ma is Van miről beszélni, tárgyalni ahhoz, hogy hogyan és milyen módon használjuk ki a párt és a kormányzat által nyújtott megbecsülésen keresztül a lehetőségeket, .— a helyi aranytartalékot — ahhoz, hogy minél többet teremjen a föld, minél több terméket állítson elő az állat- állomány, minél szebb és több tenyészállat legyen stb., stb. Legfontosabb tennivalóink a következők lennének: kísérleti intézetekben dolgozó szakembereknek a nagy termést biztosító új fajták elő állításán túl a környező állami és termelőszövetkezeti gazdaságok vezetőinek konkrét segítséget adni a kísérleti eredmények gyakorlatbani alkalmazásához. A technikumok, szakiskolák tanári karának azon túl, hogy a fiatalságot nevelik, oktatják mezőgazdasági szaktudásra, — a föld szeretetére, — segíteni, tanítani kell a falu tsz-eit, — egyéni dolgozó parasztságát az újabb, jobb módszerek elsajátítására, hogy minél több terméket állítsanak elő a rendelkezésükre álló anyagi javakból saját maguk és a népgazdaság számára. Állami gazdaságok, tangazdaságok, célgazdaságok szakemberei az irányításukra bízott területen, az adott növényféleségekből, a rendelkezésre álló anyagi javakkal (állatok, gépek stb.) a legszakszerűbb munkák végzése alapján mutassanak példát a magasabb termések, termékek előállításában. Ezen túl segítsék a mezőgazdasági tsz-ek vezetőit abban, hogy már az idén érjék el a jól dolgozó gazdaságok eredményeit. A gépállomásokon, közigazgatásban, földművesszövetkezeteknél dolgozó szakemberek a maguk terüleMegyei átlag 1953 9.9 q/kh 1954 6.2 1955 9.9 1956 7.9 1957 9.8 1958 7.2 Ki lehet-e kerülni ezt a hatalmas átlagterméseknél mutatkozó ingadozásokat. Igen — ki lehet. Az optimális vetési időt nem hasz náljuk ki, — az előveteményeket nem mindig gondosan válasszuk meg, — a tavaszi növényápolást nem mindenütt szakszerűen hajtjuk végre. Az idén vizsgázunk újra az ősziek átlagterméseinél, — de igyekezzünk jól vizsgázni. Másik igen fontos teendő a takarmányalap biztosításához a kukorica terület növelése az adott helyen, — a termés növelése adott területen, siló kukoricával takarmányalapunk biztosítása. Van-e erre lehetőség, igen van. Csak egy részét máris elmulasztottuk, az időbeni mélyszántást, mert más érdeklődés előzi meg szereplésüket. A TIT és a Zeneiskola kéri a hangversenylátogatókat, hogy időben érkezzenek és a zsúfoltság csökkentésére lehetőleg mindenki ruhatárban helyezze el felső kabátját. Itt említjük meg azt is, hogy hasonló érdeklődésre tarthat számot Dimitrij Paperno szovjet zongora- művész március 6-iki hangversenye is. A hangverseny falragaszai és meg- j hívói rövidesen megjelennek. Ajánlatos tehát, ha az érdeklődők időben biztosítják a maguk számára a jegyeket. A várható nagy érdeklődésre tekintettel, a Zeneiskola már meg is kezdte Paperno zongoraestje jegyeinek az árusítását. tén nyújtsanak segítséget a nagyüzemi gazdálkodásra lépett parasztoknak ahhoz, hogy hogyan kell jól vezetni a nagy gazdaságot, — hogyan kell többet termelni, mint a kisüzemi korlátok közé szorított egyénileg termelők. A legmesszebb menőkig biztosítsák úgy a tsz-, mint az egyéni gazdálkodóknak a termeléshez szükséges gépi munkaerőt, jó vetőmagot, műtrágyát, növényvédő anyagot stb., stb. A tsz-i mezőgazdászok a szövetkezeti tagság teljes megelégedésére ve zessék, irányítsák a tsz vezetőségével a szövetkezeti gazdaságot úgy, hogy a még nem tsz-ben dolgozó egyéniek irigykedve lássák az eredményeket, a kényelmesebb, de jövedelmezőbb új életet. Állategészségügyben dolgozó szak emberek fő feladata az legyen minden szektorban lévők részére, hogyan lehet megelőzni a betegséget, ha pedig fellépett, azonnal a legkisebb veszteséggel szüntessék meg. A mezőgazdaságban dolgozók szer teágazó munkáját, szakirányítását csak úgy tudjuk becsülettel ellátni, ha ismerjük és újra és újra megtanuljuk az új módszereket, azt bátran alkalmazzuk is az egész dolgozó nép érdekében. A mai tanácskozás nem tudja felölelni mindazon problémát, amely a munkaterületeken jelentkezik, — de a tanácskozást vezető Magyari András földművelésügyi minszter- helyettes, — valamint a tanácskozáson résztvevő Dögéi Imre földművelésügyi miniszter biztosan azokra a legfontosabb teendők elvégzésére ad útravalót, amely irányvonalat, vagy segítséget ad a további munkákhoz, — mert van tennivaló bőven a mezőgazdaság területén. A legfontosabbak: A kenyérgabona átlagtermések emelése, •— különösen most, amikor a száraz hideg a hótakaró nélkül lévő növényeinket sanyargatja. Amikor az átlagtermések nagyon ingadoznak évről évre. ÁG Tsz Egyéni 11.1 q/kh 9.5 q/kh 9.6 q/kh 5.9 5.9 6.3 12.1 10.7 9.2 10.1 8.5 7.2 12.4 11.5 8.9 9.7 8.6 6.4 még mindig van 65 000 kh szántatlan területünk a megyében. Nem biztosította minden községi tanácsa hibrid vetőmag összeírását, pedig ez komoly segítséget jelent az átlagtermések alakulásában. Átlagtermések alakulása májusi morzsol tban: Megyei átlag ÁGI Tsz Egyéni 1955 13.4 q/kh 15.4 13.9 13.3 1956 10.7 9.3 10.8 10.7 1957 15.3 15.7 14.5 15.3 1958 14.6 17.— 15.- 14.5 Állami gazdaságok termésátlag alakulása: Hibridegyéb kukoricából fajtából 1955 15.61 q/kh 15.37 q/kh 1956 15.11 8.40 1957 22.74 13.14 1958 21.30 13.50 Nincs mód ezen cikkben felsorolni mind azokat a fontos tennivalókat, amelyek egy-egy fogaskerék a nagyobb termés eléréséhez, — de biztosan ki-ki a tanácskozáson elmondja azt, amelyet gondos mérlegelés alapján fontosnak tart. Bízom abban, hogy a tanácskozás résztvevői egyöntetűen állást foglalnak a Központi Vezetőség határo- 1 zata mellett, a nagyüzemi gazdálkodás kiszélesítése érdekében úgy, hogy az a termelés szintjének csökkenésével ne járjon. Jó munkát kívánok a tanácskozáshoz, majd pedig a területen végzendő munkához. SZŰCS LAJOS megyei főagronómus J. J. Bogyiszlói fiatalok H. T. Kovács Dénes és Bücher Mihály
