Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-19 / 42. szám

1949. február 19. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG S KI A SZABADABB? H*I*R«E«K — Mikor volt szabadabb, egyéni paraszt korában, vagy a termelő- ■aő vetkezőiben ? Takács Vilmos bácsi egy dara­big gondolkodik, aztán elneveti magát. — Maga is gondolhatja, hogy a .szövetkezetben. — És miért? Újabb szünet. Majd a kérdésre kérdés következik. — Miért? Hát lehet ilyet kér - dezni? Hiszen ezzel manapság noég az egyéniek is tisztában van­nak! — Sajnos nem mindenki. Van­nak még, akik a szövetkezettől az egyéni szabadságuk elvesztését féltik. Vilmos bácsi legyint egyet, majd maga elé meredve tűnődő arccal beszélni kezd. — Mégiscsak igaza van. Való­ban vannak még, akik így gondol kodnak. Itt a mi falunkban, Kur- don is, s ezen talán nem is lehet csodálkozni... Én is így voltam, amíg meg nem próbáltam a szö­vetkezeti életet. — Nagyon nehéz volt nekiindul ni. Amikor először agitáltak, öt- venben azt mondtam az agitátor­nak: »Én szabad ember akarok lenni. Nekem senki ne parancsol­jon. Akkor fogom be a lovaimat, amikor én akarom, akkor indu­lok munkába, amikor nekem tet­szik, és akkor szabadságolom ma gamat, amikor jónak látom.« — Az agitátor, aki nem ismer­te a falut, valahonnét Pestről jött, nem tudott erre válaszolni sem­mit, hanem szép csendesen to- vábbállt. — Később aztán jöttek mások is, hogy meggyőzzenek. Nekik is csaknem szó szerint ugyanezt mondtam, ők sem igen válaszol­tak; semmit, csak magamra hagy­tak. Én pedig szentül meg vol­tam győződve, hogy igazam van. — Egyszer aztán ötvenegy tava- *zán emberemre találtam. Amikor neki is elmondtam szokásos mon- dókámat, nagyot nevetett, s aztán A Neue Berliner Illustrierte c. bér Uni hetilap nagy képes riportban szá­mol be arról a hatalmas ütemű la­kásépítkezésről, amit a szovjet hét­éves terv előír. Erről nyilatkozott a lapnak Zaslavszki, a hatmilliós vá­ros építkezéseinek fő irányítója. —< A város régi központjában — mondotta többek között — a követ­kező években egy új várost építünk fel. A hétéves terv célkitűzései elő­írják, hogy körülbelül 19 millió négyzetméter lakásterületet kell építenünk. Ez azt jelenti, hogy 12 hónap alatt megközelítően 100 000 lakást kell felépítenünk. Az elmúlt évben 70 000 lakást fejeztünk be s eredményesen kísérleteztünk új módszerekkel, típusokkal és új épí­tőanyagokkal is. Természetesen új feladatokat is meg kellett oldanunk, — folytatta Zaslavszki. — Itt van először is az új negyed összekapcsolása a város központjával. Ki kell bővíteni a földalatti hálózatát, új trolibusz-já­ratokat kell indítani. A másik fel­adat: az energiaforrás és a fűtés megoldása. Minden új lakónegyed­nek saját erőműve lesz, hogy a ház­tartásokat villannyal, gázzal, fűtés­sel el tudja látni. S mindezeken túl azt akarjuk, hogy az új lakónegye­csivitei, lármázik a vasúti kocsiban; Mindegyik mellett hatalmas bőrönd, aktatáska. Üdülni mennek. Az egyik — eleven szőke gyerek — sapka nél­kül, tanácstalanul áll. S mikor az egyik utas megkérdi: — Fiacskám, hol a sapkád? — a gyerek szája el­görbül, sírással küzköd: a sapka el­veszett. Az utasok keresni kezdik a sapkát. Idős bácsik másznak fel a padra, hajolnak le... Húsz ember keresi a sapkát, amíg a vonat Decs és Sárpilis között döcög, előkerül a sapka, a gyerek a fejére húzza. Bá­taszéken, amikor leszállnak, egyik darabokra szakítva külön-külön boncolgatni kezdte, amit tőlem hallott. — Akkor fogja be a lovát, ami kor maga akarja? — kérdezte. — Akkor, — adtam meg a vá­laszt. Az idegen nagyon maga­biztosan megint nevetni kezdett. — Hát aztán előfordult-e már, hogy maga aratáskor, mondjuk úgy nyolc óra körül fogta be a lo­vait? — fűzte tovább a kérdése­ket. — Ilyen még nem fordult elő! — Na, látja — nevetett megint az agitátor — ezek szerint akkor a munka szabja meg a maga sza­badságát. — Meghökkentem. Erre nem tudtam semmit válaszolni, mert valóban így volt. A munka pa­rancsolt, és én mentem kora haj­naltól késő estig. A munkának nem lehetett ellentmondani. — Az atyafi észrevette zavaro­mat és megint nevetett. Nagyon vidám, magabiztos embernek lát­szott. — Na, látja — azt mondja. — Amit maga szabadságnak tart, az csak látszólagos szabadság. — Maga nem szabhatja meg magá­nak az időt. A maga idejét a mun ka szabja meg. Maga csak ámít­ja magát. Az, amit maga gondol a »szabadságról« az csak önámítás. — Hirtelen nem tudtam mit vá laszolni. Megmondom őszintén, zavarba jöttem. Nem cáfolhattam meg, amit hallottam, s gondolván, hogy a támadás a legjobb véde­kezés, én tettem fel a kérdést. — Na és a szövetkezetben? Ott talán másként van? - . — Másként! — Az én emberem úgy mondta ezt a szót, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna. — Aztán meg is tudná magya­rázni, hogy miért van másként? — kérdeztem tovább egy kissé fel paprikázva. — Azért jöttem, hogy megma­gyarázzam — nevetett megint. — Hát először is a munka itt is meg­van, a maga kisparcelláján meg a deknek mindent megadjunk, ami az életet szebbé és kellemesebbé teszi. Minden lakónegyed modern üzlete­ket, mozit, éttermeket, mosodákat, iskolát, napközi otthonokat és ját­szótereket kap. A valóság azt mutatja, hogy a hétéves terv hatalmas lakásépítéseit jól megoldják Moszkvában. Min­denfelé építkezések nyomai látha­tók, az elkészült épületek mellett újabb építőállványok emelkednek. Az új lakások pedig kényelmesek, melegek, mert az áj építőanyagok jól megálltak a próbát. Az új lakónegyedek minden ké­nyelmet megadnak a lakóknak. Ha­talmas mosodákat létesítettek, ame­lyekbe a reggel munkába induló dolgozók leadják a ruhát s este, ha­zamenet már a tiszta ruhát vihetik magukkal. Mindennel ellátott ön kiszolgáló boltok várják a dolgozó­kat, akik pedig nem akarnak otthon főzni, büfében, éttermekben vacso­ráznak. A jól bevált új építőanyagból pe­dig, amely betont, habkövet és ke- ramitot tartalmaz, ötpercenként ké szül el egy-egy új lakás. A moszk­vaiak sietnek: a hétéves terv végére mindenkinek kényelmes, meleg ott­hont akarnak biztosítani. bőrkabátos bontja a bőröndjét, pénzt akar elővenni, csak a felügyelő fi­gyelmeztetésére csukja le a bőrönd fedelét, mert még nem reggeliztek, majd az úton esznek, s Dombóváron vehetnek cukrot is. A dombóvári vo­natban azután kinyílnak a bőröndök, jóízű falatozásba kezdenek a gyere­kek. Ezúton közöljük az érdekelt szü­lőkkel, hogy a gyerekek megérkez­tek az ormánd-pusztai iskola- szanatóriumba, s ott jól érzik magu­kat. Az úton jól viselkedtek, elte­kintve a sapka-kalandtól... szövetkezetben is. A munka itt is parancsol, meg ott is. — Bólogattam. Majd sietve hoz­záfűztem — bizony-bizony a mun­kát nem végzi el helyettünk sen­ki. — Látja itt van a tévedés — erő södött meg örökké vidám vita­partnerem hangja. Miért? — kérdeztem szinte kiabálva. — Azért, mert a szövetkezetben a munka nehezebbik részét elvég­zik az emberek helyett a gépek. Ezért jut több szabadság egy ter­melőszövetkezeti parasztnak. Mert jegyezze jól meg bátyám, hogy a szövetkezet nemcsak anyagi jólé­tet, hanem több szabadidőt, több pihenésre, szórakozásra jutó időt is jelent a parasztember számára, — mondta s megint nevetni kez­dett, hogy csaknem mind a har­minckét foga elővillant. — Tovább talán nem is kellene folytatnom. Amikor harmadnapra is megjelent nálam ez az agitátor, aláírtam a belépési nyilatkozatot. Igaz az első alkalommal nagyon felzaklatott a beszéde. Egész éj­szakákon keresztül töprengtem azon, amit tőle hallottam, de az­tán a végén mégiscsak igazat ad­tam neki. Amikor aláírtam a be­lépési nyilatkozatot, már semmi kétség, semmi szorongás nem volt bennem. — Azóta hosszú idő telt el, ide­stova nyolc esztendő. S az idő őt igazolta. Igaz az ellenforradalom engem is megzavart, de azért ha a szabadság kérdése bárhol is szóbakerül én mindig az ő véle­ményét mondom tovább, mert ez az igazság, s erről az igazságról saját magam is meggyőződtem. (HAYPÁL) Az idősebb munkásgenerációnak nem kell bizonygatni, példákat fel­hozni arra, hogy a felszabadulás előtt a tőkés milyen fegyelmet »tar­tott« gyárában. Azt sem kell bizonyí­tani, hogy a múlt fegyelemfenntar­tó eszközeit már sehol nem alkal­mazzuk. Előtérbe került elsősorban a nevelés, s ha ez sem segít, akkor — de utoljára — a fegyelmi vétség büntetése. Bár az is tény, hogy né­hány esetben még jelenleg is kell szigorú ítéletet hozni a fegyelmi bi­zottságoknak, de ezek mind keve­sebbszer fordulnak elő. AZ IDŐS VASUTASOK — lassan már a fiatalabbak is — szeretik azt hangoztat­ni, hogy a vasút az ország második hadserege. S ezt a fegye­lemmel hozzák kapcsolatba. Hason­lító körülmény az egyenruha viselé­se, a jelentkezés és a szolgálati sza­bályzat, a különböző utasítások. De mindebben nem merül ki a hasonló­ság, mert ehhez hozzátartozik, hogy a fegyelmi vétségeket is hasonló mó­don bírálják el, mint a hadseregben. Néhány évvel ezelőtt, különösen az ellenforradalmat követő időben a vasút területén is — csakúgy, mint más munkaterületen — lazult a munkafegyelem. Ez azután a vona­tok késését, az áruk felesleges szál- lítgatását eredményezte, ami minden esetben jelentős kárt okozott. Az elmúlt évben Bátaszéken nyolc súlyosabb fegyelemsértés volt. A fe­gyelmi határozatot végrehajtották, s a vétkesek alacsonyabb beosztásba kerültek, vagy más kedvezménytől estek el. Sokat foglalkoznak a tömegszerve­zetek a vasutasok nevelésével. A vasúti pártszervezetek egyik legfon­tosabb feladata például ez. A szak- szervezet, az ifjúsági szövetség te­vékenységének is egyik irányítója a fegyelmezett munkára való neve­lés. Az e téren tapasztalható ered­mények azt tanúsítják, hogy jól fog­lalkoznak a bátaszéki elvtársak a munkafegyelem kérdésével. AZ ITTASSÁG A FEGYELEM LEGNAGYOBB ELLENSÉGE A közmondás, mely így szól: »Az a rossz, bor, amit a vasutas hitelbe — Szekszárd város 1959. évi költ­ségvetésében szociális gondozásra (öregek segélyezése stb.) 60 ezer fo­rintot irányoztak elő. — Tolna megyében megkezdték a termelőszövetkezetek számára a te­nyész szarvasmarhák felvásárlását. — A bátai színjátszók — többsé­gükben pedagógusok — vasárnap má­sodszor adták elő Móricz Zsigmond ,,Nem élhetek muzsikaszó nélkül” c. darabját. A bevételből 1000 forintot a KISZ-szervezetnek adnak, hogy mintegy 40 fiatal Pécsre utazhasson. A pécsi kirándulás programjában vá­rosnézés és színházi előadás megte­kintése szerepel. — Egyenlő jogot a férfiaknak! Amennyiben az angol parlament el­fogadja a házasság jogi bizottság ja­vaslatát, úgy a jövőben a feleségek­nek is kell majd tartásdíjat fizetniük elvált férjeiknek. A törvénytervezet, amely a házassági rendeletek szabá­lyozására készül, kimondja, hogy a férj semmiesetre sem kötelezhető he­ti 5 fontnál magasabb összegű tartás­díj fizetésére. A bíróság viszont el­rendelheti, hogy a feleség fizessen tartásdíjat gyermekei után és bizo­nyos különleges esetekben férjének is. — Az IBUSZ Tolna megyei Kiren­deltségénél igen nagy az érdeklődés a külföldi társas utazások iránt. Tol­na megye is kapott egy bizonyos ke­retet a külföldi társas utazásokra, s néhány nap alatt mintegy háromne­gyed részét kiigényelték. — A tamási gimnázium magyar irodalom és történelem szakköre fel­dolgozza a tamási 1919-es mártírok élettörténetét. Azon a házon pedig, amelynek udvarában kivégezték őket, emléktáblát helyeznek el. meg nem iszik« — példázza azt, hogy a múltban, a felszabadulás előtt mennyire rabjai lettek az ital­nak a vasutasok, sajnos egyes ese­tekben még tapasztalható, hogy itta­san jelentkeznek szolgálatra, szol­gálat közben isznak. Legtöbb eset­ben a hazaküldés segít, de nem egy esetben kellett a munkás feleségé­nek levelet küldeni férje viselkedé­séről — volt persze eset, amikor még ez sem segített. A javíthatatlan iszá­kosok nevelésére jó módszert talál­tak ki, s alkalmazása után rohamo­san csökkent az italozásból eredő fegyelemsértés. A JAVÍTHATATLANOKAT például behívatják az irodába. Az íróasztalra leteszik a munkás mun­kakönyvét és az elvonókúrára szóló kitöltetlen beutalólapot. A vasutas­nak választani kell. S legtöbb eset­ben az elvonókúra beutalóját vá­lasztja. P. V. kocsirendező esetében is így történt, s amióta megjött a kúráról, ő az egyik legjobb segítője a szakvezetésnek az iszákosok elle­ni harcban. Bátaszéki példákat hoztunk a vas­úti munkafegyelemmel kapcsolatos kérdések szemléletére, de ezek az esetek tapasztalhatók azonban Dom- bóvárott és egyebütt is. NAGY EMBERISMERET. pedagógiai jártasság szükséges ah­hoz, hogy az emberekkel úgy tudja­nak beszélni a vezetők, hogy ne sért­se meg önérzetében a dolgozót, de megértse, hogy a fegyelemsértés mi­lyen kárt okozott. Sok esetben azon­ban a meddő viták, a fegyelemszi­lárdító munka kerékkötői. Felesleges azon vitatkozni például, hogy egy előmunkás a síposzlopot kint felej­tette a töltésen és az arra haladó minden vonatnak sípolni kellett fe­leslegesen. Szolgálati vétséget köve­tett el az illető, amire van büntető szankció. Hasonló vitákat eredmé­nyez a társadalmi tulajdon hűtlen és szabálytalan kezelésének megha­tározása is. Az utóbbi időben mind kevesebb- szer sújtják a fegyelemsért "ke( pénzbírsággal. Bátaszéken inkább — Múmiát találtak Tibetben. A ti­beti fennsík északi részén, Csinghaj tartományban múmiát találtak. A le­let egy Jüan-dinasztia korabeli i. u. VII—VIII. századi mongol harcos vászonba burkolt, köpenyt és köny- nyű fegyverzetet viselő múmiája. Fe­jén vörös tollal ékesített szőrmesüveg van, mellette lófarkat, nyerget, ijat, és nyilakat találtak. Nyakán zöld selyemmel bekötözött seb volt, a se­ben még láthatók a vérnyomok. A múmia azért maradt ilyen jó álla­potban, mert hideg éghajlat alatt volt és nem érte nedvesség. — Súlyos baleset történt a közel­múltban a máza-szászvári vasútál­lomáson. A szénnel töltött vagonajtót rosszul zárták le és a vonat indulá­sakor kinyílt. Az ajtón kizúduló szén­tömeg maga alá temetett egy vas­utast, akinek a lábfejét levágta a vonat kereke. Az ügyben folyik a nyomozás. — Több, labdarúgást kedvelő olva­sónk kérésére közöljük, hogy az NB III labdarúgó-bajnokságának tavaszi sorsolását lapunk pénteki számában újból leközöljük. — A kozségfejlesztési tervekben Tolna megye községei átlagosan az összközségfejlesztési kiadások 27 százalékát irányozták elő oktatási és kulturális feladatok megoldására. — Restaurálják Rotari 368 festmé­nyét. A leningrádi képzőművészeti tudományos restauráló műhely mun­katársai hozzáláttak Pietro Antonio Rotari (1707—1762) olasz festőművész alkotásainak restaurálásához. Rotari 1756-tól kezdve Petervárott dolgozott. Festményeit a Nagy Honvédő Háború idején biztonságba helyezték. A le­ningrádi Nagy Palota belső helyre- állítása révén kerül sor az ott talál­ható 368 festmény restaurálására. azt választották, hogy üzemértekez­leten, reggeli megbeszélésen »meg­mossák« a fegyelmezetlen vasutas fejét. Ez inkább használ, mint a húsz forintos pénzbírság, melyről a dolgozón, a bérszámfejtőn és a főnö­kön kívül senki nem tud. Érdekessége a vasúti munkának az is, hogy A FEGYELMI VÉTSÉGEK IDŐSZAKOKHOZ IGAZODNAK A sok évtizedes tapasztalat az, hogy október és január hónapok között fordul elő a legtöbb iszákosság miatti vétség. Ez magyarázható a hi­deggel, a disznóvágásokkal és egye­bekkel. Bármilyen furcsán is hang­zik is, de tavasszal, március és má­jus hónapok között a legtöbb a fe gyelemsértés. Ezekben a hónapok­ban a szolgálati hely elhagyása miatt kell legtöbb esetben felelős­ségre vonni a vétkezőket. A nap kü­lönböző óráiban is kialakul a »ve­szélyes időzóna«, amikor a főnöknejt és a vezetőknek résen kell lenni, hogy a notóriusokat tettenérjék. Hajnali két és három óra között pél­dául — ekkor nincs forgalom az ál­lomáson — szívesen szunyókálnak a melegedőkben, vagy éppen kint va­lamelyik személykocsiban. Reggel pedig a vonatok indulásának idején, hat és hét óra között az utasellátó söntésében kell ellenőrizni. Barátok és ismerősök az utasok, csábítják pá- linkázni a szolgálatban lévő vasuta­sokat. Délben pedig mindenki siet ebédelni, s ilyenkor is szívesen el­hagyják a munkahelyet. Néhány megjegyzést tettünk a vasúti munkafegyelemről. Az el­mondott jó és rossz példák aránya kedvezőbb az előbbire. S a baleseti statisztikát vizsgálva az állapítható meg, hogy a fegyelem állandóan ja­vul, mind kevesebb esetben kell fe­lelősségre vonni a vasutasokat. És ez végső soron azt tükrözi, hogy az ille­tékesek, a párt, a szakszervezet, az ifjúsági szövetség és nem utolsó sorban a szolgálati főnökség milyen sokat tesz a munkafegyelem meg­szilárdítása érdekében. P. J. Ez a moszkvai tempó: •• Ot percenként egy lakás Tíz gyerek 2 és 3 óra között alszanak — 6 és 7 óra között pálinkáznak Néhány megjegyzés a vasúti munkafegyelemről

Next

/
Oldalképek
Tartalom