Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-18 / 41. szám
I95Í. február 18. TOLNA MEGYEI NEPGJSAG P I N C E H E LY AMIRŐL KEVESET BESZELNEK AZ EMBEREK — AZ ŐSI FÖLD NIMBUSZA — A JÖVŐ XV. A JÖVŐ... Erről is nyíltan kell beszélni. Mi lesz holnap, hogyan él a holnap Pincehelyének embere, milyen utat jár. A mai élet ezernyi jele azt mutatja, hogy a jelenlegi út egyre járhatatlanabb. Ezt nem -én mondom az újságíró, vagy valaki más — ezt az élet bizonyítja és hogy új utat kell keresni és választani, a mai életkörülmények teszik szükségessé. A jelenlegi kisgazdasági forma szűk, egyre kevésbé tudja kielégíteni az emberek igényeit. A jelenlegi körülmények között a pincehelyi ember nem tud számolni a biztos jövővel, csak ábránd szá- " mára a gondtalan '.öregség bármennyit fáradozik ifjú éveiben. Nemcsak saját igyekezetétől, hanem mindenekelőtt a véletlentől, a szerencsétől függ a holnapja, az öregségtől pedig egyenesen fél, mert nem tudja, hogy lesz-e be- f csülete, vagy nem. A föld rabjai az_emberek: amikor a néhány holdas kisbirtok birtoklásával kérkednek, akkor azt is őszintén be kell vallaniok, hogy az nem is túl sok örömet jelent, mint inkább gondot; I 1 Hát. nem jobb ehelyett másik utat keresni, egy biztosabb, gondtalanabb jövőn gondolkodni? Azt hiszem válaszolni sem kell a kérdésre, mert természetes dolog, hogy amikor valami már nem jó, újabb, jobb megoldásokon kell gondolkodni. Ez a megoldási forma pedig a nagyüzemi gazdálkodás, a termelőszövetkezet. Ez . sem munkanélküli és gondtalan megélhetés. Aki ilyet keres, az ha felnőtt fejjel is, de az álmok világában ringatja magát. De a termelőszövetkezetben összehasonlít- hatatlanabbul kisebbek a gondok, sokkal kevesebbet kell dolgozni és az eredmény mégis nagyobb. A gépek, az emberek összefogása, közös ereje csodákat tud művelni. Ha elhullik egy tehén, vagy a határ valamelyik részét elveri a jég, azt a nagy közösség talán észre sem veszi, vagy legalábbis nem viszi csődbe a szövetkezetét, ugyanakkor egy ilyen csapás még a legjobb gazdát is csődbe viheti. Az öregség? A szövetkezeti tag — nyugdíjas parasztember. Ha megöregszik nincs rászorulva valaki kegyelemkenyerére, nincs kitéve a lelketlen, vagyonéhes gyermekek zsarolásának, gondtala nul élhet. A termelőszövetkezeti gazdálkodás — az előnyeit végtelenül so rolhatnánk — olyan út, amely nemcsak a parasztság egyéni érdekeivel azonos, hanem a nagy közösségnek, az • országnak is ez az érdeke. Világviszonylatban sincs jövője a kisgazdaságoknak: ezek nem bírják a versenyt a gépi technikán alapuló nagyüzemmel szemben és sorra tönkre mén nek. Az Egyesült Államoktól Dániáig mindenütt a nagyüzemi mezőgazdaság az uralkodó. Nek,ünk — akarva akaratlanul — részt kell vennünk a gazdasági élet nemzetközi versenyében s ha nem igyek szünk lépést tartani a fejlődéssel, abból csak kárunk származhat. Ma már ott tartunk, hogy az ipar előrehaladásának komoly gátja a kisüzemi, elaprózott mezőgazdaság s éppen ezért ennek nem lehet jövője. Sem Pincehelyen, sem másutt. Az egyéni és a társadalmi érdek találkozik és ez a találkozás a termelőszövetkezet. Ez a jövő! A gondolat nem új, mindenki is meri Pincehelyen. Ki több, ki kevesebb megértéssel, jóindulattal viseltetik e gondolattal szemben. A többség egyre több megértést tanúsít. Akik tegnap, vagy tegnapelőtt rosszindulatú, szövetkezetellenes kijelentéseket tettek, nem egy esetben ma már reálisan nézik az életet, kezdenek józanul gondolkodni és fokozatosan megbarátkoznak a szövetkezés gondolatával. A szövetkezethez való közeledésnél mindenekelőtt meg kell em líteni a fiatalságot. A fiatalok sok helyen már tovább jutottak az új gondolatához való közeledés terén, mint az idősebbek. Ez pedig nagyonis természetes. Az idősebbekben erősebbek a régi gyökerek, nehezebben szakítanak azzal az életmóddal, amelyben leélték életük javát. A fiatalok viszont azt mondják, hogy jobb lenne kevesebb munkával, gondtalanabbá élni és eddig is keresték az ilyen lehetőségeket. Voltam egy családnál. A fiatalember B. J. bizonyos tekintetben még most is neheztel szüleire, akik lebeszélték arról, hogy szakmát tanuljon. Gépkocsi- vezető akart lenni, de nem mehetett a sok földtől, a munkától s azóta apja oldalán kapált, kaszált, szántott. Időközben megnősült, külön gazdálkodik a feleségével és özvegy anyósával — de a mérhetetlen sok gondba, munkába nem tudott még mindig és nem is tud beletörődni. Érti a gazdálkodás módját, tanul is, de szüntelenül azon gondolkodik, hogyan lehetne jobban élni és megszabadulni a föld rabságából. Amikor előhoztam neki a szövetkezetét, megértőén beszélt róla. Ugyanakkor anyósa lenézően legyintett. Már egy családnak az álláspontja sem azonos a szövetkezeti eszménél: egy családon belül is megtalálható a szövetkezethez közeledő gondolat. És nem kétséges, hogy végül is ez győz, hiszen végeredményben azok diktálják a holnapot, akik dolgozni tudnak és akik még nem ették meg a »kenyerük javát.« Nőé Imre tanácselnökhelyettes is megerősítette azt a tudatot bennem — tapasztalatai alapján —, hogy eltérő a szövetkezetről alkotott vélemény a fiataloknak és az idősebbeknek: a fiatalok világosabban látják a helyes jövőt. De nem lehet egy kalap alá venni az idősebbeket sem. A legjóza- nabbul gondolkodók már közel áll nak a szövetkezethez és a szó teljes értelmében véve azt várják, hogy valaki kezdje, mert nem akarnak »első« lenni. Hogy mikor és hogyan oldódnak meg teljesen ezek a problémák — dátum szerint — azt nem tudja megmondani senki. Annyi bizonyos, hogy megoldódnak, mégpe- dig nem is a jövő nemzedékek ide jén. Mert az mégsincs valahogyan rendjén, hogy felettünk a mesterséges holdak keringenek, űrrakéta száguld a világűrben — Pincehelyen pedig még olyan formában gazdálkodnak ma is az emberek, mint a nagyapáik. (Vége.) BODA FERENC A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, a Mező- gazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének Elnöksége és a Földművelésügyi miniszter felhívása a termelőszövetkezetek kukoricatermelő ifjúsági munkacsapataihoz! A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, a MEDOSZ elnöksége és a földművelésügyi miniszter határozatot hozott a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgozó falusi ifjúságnak a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében végzendő tevékenységéről. Ezen határozat alapján a kukoricatermesztés fejlesztése és a hibrid vetőmagvak nagyobb mértékű felhasználása érdekében a következő felhívással fordulunk a termelőszövetkezetek kukoricatermelő ifjúsági munkacsapataihoz. A kukoricatermesztés fejlesztésére, a kataszteri holdankénti termésátlagok növelésére a termelőszövetkezetek kukoricatermelő ifjúsági munkacsapatai körében országos versenyt szervezünk. A verseny célkitűzései a következők: Az 5 első helyezett munkát A 10 második helyezett munfc A 10 harmadik helyezett mu jutalomban részesül. A versenyben résztvehetnek az ország összes termelőszövetkezeteinek kukoricatermelő ifjúsági munkacsapatai közül mindazok, amelyeknek tagjai legalább GO százaléka 30 éves kornál fiatalabb. Ifjúsági munkacsapatok közül, ame lyek e versenyben részt kívánnak venni, jelentkezésüket május 10-ig írásban juttassák el az illetékes járási KISZ bizottságokra. Benevezéskor közölni kell a munkacsapat nevét, létszámát (férfi, nő) és a területet. A verseny november 30-án fejeződik be. A verseny értékelése céljából a résztvevő munkacsapatokról a tss KISZ-szervezete a járási mezőgazda- KISZ Közpí Fölmüvelésügyi Minisztérium 1. Megfelelő, jóminőségű vetőágy készítése (kora tavasszal simítozás, fogasolás, vetésig többször kultivá- torozni), gyommentes magágy legyen. 2. Vetéshez hibridkukorica-vetőmagot kell használni. A vetést 10 centiméter mélyen kell elvégezni. Kataszteri holdanként 10—20 ezer növényszám elérése. 3. Növényápolási munkák időben való elvégzése. 4. A csőtörés optimális időben történjék és ezt a kukoricaszár betakarítása kövesse. 5. Az előbbi feltételeket kiválóan teljesítő ifjúsági munkacsapatok között az elsőbbséget az dönti el, hogy kataszteri holdanként hány mázsa r.zemeskukoricát takarítanak be májusi morzsoltra átszámítva. A termelőszövetkezetek kukorica- termelő ifjúsági munkacsapatai országos versenyének értékelésében egyidejűleg: iapat 10 000—10 000 Ft csapat 5000—5000 Ft ikacsapat 2500—2500 Ft sági osztály képviselője és a községi tanács gazdasági felügyelője jegyzőkönyvet készítenek, amelyet megküldenek a KISZ MB-hoz, illetve a megyei tanács mezőgazdasági osztályához. A jutalmakat ünnepélyes keretek között december 20—30. között adják át. A KISZ Központi Bizottsága, a MEBOSZ és a földművelésügyi miniszter felhívja a termelőszövetkezetek ifjúsági munkacsapatait, hogy a nagyobb termésátlagok elérésére és a szilárd takannánybázis megteremtése érdekében a kukoricatermesztési versenymozgalomban minél nagyobb számban vegyenek részt, íti Bizottsága MEBOSZ Einöksége Bírósági tárgyaláson Vannak még olyan kereskedelmi dolgozók, akik csáki- szalmájaként kezelik a reájuk bízott közös vagyont. Sorozatosan leltárhiányuk van, amelyek rendszerint bírósági tárgyalásokkal végződnek. Az sz..i földművesszövetkezet boltvezetője egy 19 éves lány volt, aki mint kisegítő egy másik boltban teljesített szolgálatot, sőt letette a minimumvizsgát is. Az új bolt meg nyitásával anyagi felelősséggel válTovább csökkent az önköltség a Dunaföldvári Kendergyárban Éveken keresztül termeltek veszteségesen a megye kendergyárai. Ez a veszteség úgynevezett „tervezett vesz teség” volt, azt az összeget, amivel az önköltség meghaladta az árbevételt, az állam rendszeresen megtérítette az üzemeknek. Hogyan lehet változtatni ezen a helyzeten? — Kétféle módon. Az egyik az, hogy felemelik a kikészített rost árát, az önköltség fölé. A másik megoldás: úgy szervezni az üzemekben a munkát, úgy átalakítani a gyártási technológiát, hogy az önköltséget sikerüljön az árbevétel alá csökkenteni. A Dunántúli Rostkikészítő Vállalatnál az utóbbi módszert választották. Már az 1957- es terveknél megszüntették a veszteség tervezését, a vállalat elsősorban a legnagyobb üzemeknél — köztük a Dunaföldvári Kendergyárnál — törekedett arra, hogy nyereségessé tegye a termelést, hogy az így keletkező nyereség fedezze a kisebb — elmaradottabb technológiával dolgozó — üzemek veszteségét is. : Az önköltség csökkentésének legfontosabb eszköze a legmunkaigényesebb termelési folyamatok gépesítése Volt. Korszerű gépeket állítottak a termelésbe a Dunaföldvári Kendergyárban, egy kenderturbinát —, amely a száltilolást végzi és egy kóc- gépsort, amely a kócgyártásnál mentesíti a dlogozókat a kézi tilolástól. A gépek üzembe helyezése nemcsak azt eredményezte, hogy könnyebbé és sókkal termelékenyebbé vált a dolgozók munkája, hanem a rosthozam — ezen belül a szálarány — mindkettő fontos tényezője a minőség és az árbevétel alakulásának — is javult. így, amíg korábban 150—200 forinttal került többe egy mázsa kikészített kenderrost gyártása, mint amennyiért értékesítették, 1957-ben már nemcsak a veszteséget sikerült kiküszöbölni, hanem az önköltség az árbevétel alá csökkent, tehát jelentős nyereséget ért el a gyár. A múlt esztendőben még az 1957-es évinél is jobb eredményeket értek el a gyár dolgozói. A termelés gazdaságossága hónapról hónapra, negyedévről negyedévre javult. Az évet több mint háromnegyedmillió forintos nyereséggel zárta az üzem. Erről tanúskodik az alábbi táblázat: Önköltség Ft/q Árbevétel Ft/q Különbözet (nyereség) Bázis időszak 848,84 911,20 II. III. IV. n e g y edévbe n 881,38 782,70 783,93 738,918,50 833,60 854,70 848,62,36 37,12 50,90 70,77 110,— Az év első felében — ha csak az árbevétel és az önköltség viszonyát tekintjük — gyengébbek az eredmények a bázisidőszakénál, azonban akkor — az 1957-es évhez viszonyítva megszigorították a minőségi osztályozás követelményeit, ezért alacsonyabb az árbevétel átlagos összege — az egész évben összesítve is — az 1957-es évinél. Az önköltség azonban éves átlagban nagyobb mértékben csökkent, mint az árbevétel. (Az árbevétel mázsánkénti átlaga 47,93 forinttal, az önköltség pedig 53,17 forinttal csökkent.) A második félévben már abszolút számokban is sokkal magasabb a nyereség, így ez kiegyenlítette az első félévi viszonylagos lemaradást, sőt a mázsánkénti nyereség éves átlagban több mint öt forinttal növekedett. Az önköltség csökkenésének fő tényezői: Az anyag-, az áltálánosés a bérköltségek csökkenése (21.—, 16,—, illetve 10,50 forinttal). A múlt évben már teljesen elsajátították a dolgozók a gépek kezelését. Ennek és a szakszerűbb karbantartásának eredményeként a gépek teljesítménye megnövekedett. Míg január hónapban a turbina 70 órát állt, a2 év végére havonta csak feleennyit. A technológia megjavítása, pontos betartása — mind az áztatásnál, mind a kócgépeknél és a tilónál — javította a fajlagos anyagfelhasználást. Ebből származik elsősorban az anyagköltségek 21 forinttal való csökkenése. Míg 1957-ben 18,6 kiló rostot készítettek egy mázsa kenderkóróból, a múlt évben már 19,5 kilogrammot. Az áztatásnál például sokkal gondosabban ügyeltek az áztatási idő pontos betartására, hogy sem túláztatott, sem a szükségesnél kevesebbet áztatott anyag ne kerüljön az üzembe. Az áztatósok egyébként — mivel a korábbi gyakorlattal szemben, amikor vidéki dolgozókat szerződtettek az áztatáshoz, most helyiekből szervezték meg a két áztatócsapatot — nemcsak közvetlenül, hanem közvetve is érdekeltek voltak abban, hogy jóminőségű munkát végezzenek, hiszen az általuk áztatott kórót feleségeik, családtagjaik dolgozták fel az üzemben. Állandó volt a gyárban a munkaverseny, amikor is az áztatócsapatok egymással, az üzemben dolgozó brigádok pedig a másik műszakban dolgozó ugyanolyan brigáddal álltak versenyben. A verseny eredményeképpen — az első félévi munka alapján — tavaly tizenkét dolgozó kapta meg a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést. Jó eredménnyel zárta az elmúlt évet a Dunaföldvári Kendergyár. Bár olyan ugrásszerű fejlődésre mostanában nem lehet számítani, mint amit az új gépek üzembe helyezése eredményezett, de azért még vannak kiaknázatlan tartalékok a gyárban a termelés gazdaságosságának további javítására, amivel számolnak. így például az idén egy vagy két újabb medencét alakítanak át levegőbefú- vatásos áztatásra, ami az áztatási kapacitást növeli és a minőséget javítja. Az üzemen belül is lehet tovább javítani a technológiát, hogy még olcsóbban állíthassák elő a kenderros- tot. J. J. lalta a bolt vezetését. Nem részletezem az egymást követő leltárhiányok keletkezését csak annyit, hogy a fiatal boltvezető 4000 Ft leltárhiány miatt rövidesen bíróság elé kerül. A bolthelyiségnek volt ugyan dupla ajtaja, de nem voltak megfelelő zárral felszerelve. A külső ajtó csupán egy vaspánttal volt lelakatolva. A vádlott tanúja igazolta, hogy a bolt nyitásakor egy alkalommal idegen behatolás jeleit fedezték fel. A másik megállapítás az volt, hogy az utolsó leltárnál is .már 2000 forint hiány volt a boltvezetőnek. E. E. boltvezető anyagi felelősségét megállapítani nem lehetett, így a bíróság a hiány megtérítésére sem kötelezhette. Egy másik ügy: X. Y. földművesszövetkezeti felvásárló bírósági ügye. Amikor a földművesszövetkezet X. Y.-t, mint felvásárlót alkalmazta, írásbeli szerződést nem kötöttek. Szóbeli megegyezés alapján havi 400 forintba és a vásárlási bruttó összeg után egy százalékos jutalékban állapodtak meg. Az üzlet jól ment és a felvásárló meg volt elégedve a jövedelemmel, így nem is törődött az útiköltség megtérítésével. Nyugodtan utazgatott saját motorkerékpárján, mert ígéretet kapott arra, hogy az utazást is megtérítik. Amikor azonban X. Y. egyetlen üzletkötésen 976 forint jutalékot vágott zsebre, a földművesszövetkezet vezetősége azt kezdte hangoztatni, hogy az egy százalékos jutalékban az utazási költség is benne van. Azt mondani sem kell, hogy X. Y. kilépett állásából és a járásbíróságon pert indított a 6000 forintra ösz- szejött útiköltség megtérítéséért. A per folyamán a keresetet 11 000 forintra emelte fel, napidíj és túlóra igényének bejelentésével. Kétségtelen, hogy 400 forint havi bérért nem igen vállalkoznak felelősségteljes munka végzésére. Ebből viszont logikusan következik, hogy az 1 százalék jutalék nem utazási költség, hanem a bérezés egy (még pedig jelentősebb) része. Ha pedig bérezés, akkor az utazási költség megtérítendő, függetlenül attól, hogy a felvásárló mennyit keres. DR. NEMES ANDOR
