Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

1959. február 1. XOI.NA MEG VEI NÉPÚJSÁG S Több új gép segíti a tsz-ekben a mezőgazdasági munkákat Nap mint nap hallani arról, hogyan gyarapodnk megyénk ter­melőszövetkezetei és mind több azoknak az új termelőszövetkeze­teknek a száma, amelynek tagjai most először ismerkednek a közös gazdálkodással. A szövetkezetek fejlődése egyre nagyobb követel­ményeket állít a megye gépállo­másai elé, amelyeknek legfonto­sabb feladatuk, hogy fokozottabb gépi munkával segítsék a tsz tag­jainak munkáját. A megyében az a tapasztalat, hogy a gépállomások valóban igyekeznek mindent jnegtenni, hogy körzetük termelőszövetkeze­teiben zavartalanul haladjon a munka és nem utolsó sorban, hogy ezzel is könnyítsék a tagság mun­káját. Arról hallottunk, hogy a gépállomások az 1959-es gazdasági évben újabb, korszerűbb gépeket kapnak, amelyek segítségével pél­dául a kukorica valamennyi mun­káját gépesíteni lehet. Érthetően idegenkedtek a szövetkezetek tag­jai az eddig ismert négyzetbe ve­tő kukoricavetőgéptől. A gép nem végzett kifogástalan munkát, sok hiba volt a növényápolásnál is. A Gépállomások Megyei Igazgatósá­ga arról értesített bennünket, hogy ezeket a régi négyzetbe vető gé­peket, amelyek kiszolgálásához hat személy kellett, teljesen át­alakították, más a vezérlő beren­dezése és mindössze egy fő kell a gép mellé. A megye termelőszövetkezetei körülbelül ebben az évben 6000 holdon vetnek kukoricát és mint­egy 1500 holdra tehető a silónak vetett kukoricaterület. E hatalmas terület vetése, művelése nem kis feladat elé állítja a gépállomások dolgozóit és a termelőszövetkezetek tagjait. Ezért bír nagy jelentőség­gel a négyzetes vetés nemcsak a szemnek termelt kukoricánál, ha­nem a silókukoricánál is, amely holdanként négyzetes vetés esetén 300 mázsa zöldtömeget is ad. A gépállomások nemcsak a ku­korica vetését tudják majd időben vállalni és befejezni, hanem pél­dául a silókukorica teljes gépi be­takarítását is. A gépállomásokon eddig 13 silókombájn működött az idei évben ez a szám további har­minc darabbal gyarapodik. A fel­sorolt gépeken kívül összesen há rom új Dikstillert kapnak a na­gyobb körzetű gépállomások, ahol ezeket a gépeket a tarlóhántásban tudják majd jól kihasználni. Ezen kívül nyolc darab új kenderkom­bájn érkezik a megye gépállomá­saira, melyekkel teljes egészében letudják takarítani a termelőszövet kezetekben vetett kendert. A me­gye legnagyobb körzetű gépállo­mása Szedres két új modern ga­bonakombájnt kap, továbbá 15 da­rab 48 sűrűsoros vetőgép, 20 új magyar univerzal traktor és 12 szuperzetor növeli a gépállomások gépparkját. Tovább emelkedett a tsz-ek 100 kataszteri holdra eső árutermelése Figyelemre méltók azok a szá­mok, amelyek a tsz-ek állattenyész­tése, árutermelésének növekedését tükrözik. 1957-ben 100 kataszteri hold földhöz viszonyítva 1049 kiló sertéshúst értékesítettek, viszont 1958-ban 1959 kilót. Marhahúst 100 A gépesítés következtében: Két és félszeres munkáslétszámmai négyszeres termelésnövekedés A múlt esztendő első napján kezd­te meg önálló »életét« a Szekszárdi Faipari Vállalat, eddig ugyanis a Vasipari Vállalat asztalosrészlege­ként működött. Az elmúlt egy év alatt igen sokat fejlődött az üzem. Míg az önállósítás előtt havonta át­lagosan harminc garnitúra hálóbú­tor került ki az üzemből, ma már ha vi 120 festett háló a termelése a vál­lalatnak. A tervek szerint pedig egy-két év múlva már csak fénye­zett bútort fognak gyártani. A termelés fejlődése a munka jobb megszervezése mellett elsősor­ban a gépesítésnek köszönhető. A korábban kézierővel végzett mun­kák legnagyobb részét már gépesí­tették abból a 244 ezer forintból, amit a múlt esztendőben kapott er­re a célra a vállalat. A százötven- ezer forintba kerülő építkezés-üzem bővítésen kívül ugyanis közel ne­gyedmilliót fordítottak különböző fa ipari gépek beszerzésére. A szalag­csiszológép 22 ezer forintba került. A vastagsági gyalúgép beszerzésére 34 ezer, a két darab egyengető gya- lúgépre pedig 38 ezer forintot for­dítottak. A legújabb gép — ami a múlt esz tendő végén érkezett — majd ezután kerül felszerelésre, ugyanis a fénye- zettbútor gyártásánál lesz szükség rá. Ez egy nagyteljesítményű fényező­gép,, amivel egyszerre tizenkét da­rab szekrényajtó fényezését lehet elvégezni, a gép kezeléséhez csupán egy emberre van szükség. A fénye­zett bútor gyártásánál az összes munkaidőnek egyharmadát — egy garnitúra hálóbútornál a háromzsáz munkaórából 100 munkaórát — te­szi ki a legmunkaigényesebb műve­let, a fényezés. A gép alkalmazásá­val ez 30 órára csökken, ilyen mér­tékben fog csökkenni a fényezett háló önköltsége is. A gépesítés következménye a ter­melékenység nagyfokú növekedése. Ma ugyanis havonta négyszer annyi bútort gyárt a vállalat, mint 1957- ben a havi átlag volt, a munkáslét­szám pedig mindössze két és félszer magasabb. hold földhöz viszonyítva 887 kilót értékesítettek 1957-ben, a múlt év­ben pedig már 1692 kilót, tehát majdnem a kétszeresét. Hasonló a helyzet a tejtermelés növekedésénél is. 1957-ben 100 hold földhöz viszo­nyítva 9629 liter tejet fejtek a tsz- ekben, a múlt évben pedig 14 233 li­tert, ebből következik, hogy árutej­ként majdnem négyezer literrel töb­bet értékesítettek. A termelőszövetkezetek gazdasá­gának ilyen alakulása lehetővé tet­te, hogy az állammal szembeni tar­tozásukat teljesítsék, illetve túltel­jesítsék. Ez gyakorlatilag úgy néz ki, hogy egy kataszteri hold földhöz viszonyítva, az esedékes 238 forint rövidlejáratú hitel helyett 353 fo­rintot fizettek vissza a termelőszö­vetkezetek. A középlejáratú hitelek­ből, egy hold földhöz viszonyítva 709 forintot kellett volna törleszteni a tsz-eknek, ezzel szemben 1321 fo­rintot fizettek vissza. lí unkásasssony Vállát nekifeszíti a szénnel színül tig rakott csillének, lábát megtá­masztja a kisvasúti talpfán és tolja a csillebuktatóra. Fején két kendő is van. Egyik szorosan a hajat köti le, az vékonyabb, sűrű szövésű, hogy a szénpor ne jusson a hajához, a má sik kendő vastagabb, az a hideg el­len véd. Amikor a csillét a buktató­ból az üres vágányra tolja megállí­tom. Még liheg egy kicsit, a mailén vattakabátja hullámosán emelkedik, azután lesöpri kezével a ruhára szó­ródott szénport. í — Nehéz a munka? Ugyan már kérem, meg kell szokni, aztán megy minden, mint a karikacsapás. Meg nem is annyira nehéz. Ja, hogy most egy kicsit fújok, hát istenem, nem tollat rázunk — mondja mosolyogva. j S amíg a néhányperces pihenő alatt életéről akarok megtudni apró epizódokat, egy munkás asszony éle te bontakozik ki előttem a rövid vá­laszokból... I Két gyereke van. Az egyik isko­lába jár, a másik meg a napközibe. Férje itt dolgozik, a brikettgyárban. Egy műszakban vannak, csak ö a brikettkészítésnél, férje meg más munkaterületen. Este, ha későn megy haza, akkor a nagymama vigyáz a gyerekekre, meg reggel is, amikor félhatra jönnek dolgozni. — Szeretek-e dolgozni? Hát ilyent nem is lehet kérdezni. Szüleim is munkások voltak, én is, gyerekeim is azok lesznek. Szeretjük a bányát, a brikettgyárat. Meg tudja a pénzt is — kacsint felém — és van is belőle. Háromezer forinton felül havonta. Na nem nekem, hanem kettőnknek, nekem meg a férjemnek. Én ezer­ötszázat kapok, a férjem többet. —i A pénzt mire költjük? Ruhákat veszünk, néha bútort, mert az is újí tani kell mindig. Most meg nagy ki­adásunk volt. Két kövér disznót vet­tünk, négyezerötszázért, ezután meg mosógépet akarunk venni. Nem, nem azt az olcsóbbat, a drágábbat, az jobb, az ki is csavarja a ruhát... — Na de megyek is már, mert elakad a gép, ha nem viszünk a szá­jába szenet. Könnyedén, két kézzel tolja a csil lét, az üresek mögé, azután át lép a másik vágányra, László Károlyné és tolja a teli csillét a buktatóba, ott meg a gép szájába önti a szenet... ÁCS JENŐ Megbüntették Tarn Józsefet, mert elmulasztotta alkalmazottja után a biztosító bélyeget leróni Emlékszem, tizennyolc évvel eze­lőtt a falumban egy cselédember, aki a kuláknál szolgált, megbetegedett. Tuberkulózist állapított meg az or­vos. A község vezetői „szegénységi bizonyítványt” állítottak ki részére és a szegénységi bizonyítvánnyal ke­zében kórházba került. Csaknem egy esztendeig nyomta a kórházi ágyat, de egyetlen fillér táp­pénzt sém kapott. A felesége mosás­ból tartotta fenn a visszamaradt négytagú családot. Gyermekei részére az is ünnepnek számított, ha friss kenyér került az asztalra. Hogyan is kapott volna táppénzt? Akkoriban még senkisem kötelezte a falusi munkaadót arra, hogy biztosí­tást fizessen a. munkása után. A múltból kísértő, kellemetlen em lék akkor jutott eszembe, amikor meghallottam, hogy napjainkban is van még olyan, aki a törvény kiját­szásával a régi módszert akarja al­kalmazni munkásával szemben. Ugyanis Tam József, Szekszárd, Bé­ri Balogh Ádám utcai lakosról kide­rült, hogy több mint féléven keresz­tül elmulasztotta a Mezőgazdasági Biztosító bélyeg lerovását kifizetni alkalmazottja után. Talán még ma sem derült volna fény a törvény kijátszására, ha Tam József munkása, Bogdán Imre meg nem betegedik. Bogdán Imre azonban, aki juhász­nak szegődött Tam József birkanyája mellé, tüdőgyulladást kapott. A beteg ember követelőzni kezdett. Mert manapság már az emberek hozzá vannak szokva a jogokhoz, amiket a népi demokrácia biztosít számukra. Tizennyolc évvel ezelőtt a cseléd annak is örült, ha a „szegény­ségi bizonyítványhoz” hozzájutha­tott, ma már azonban a törvény biz­tosította jogok alapján Bogdán Imre kérdőre vonta gazdáját, amiért nem fizette számára a mezőgazdasági mun kások részére szükséges biztosítási bélyeget. Bogdán Imre táppénzt kö­vetelt és mivel Tam József makacsul ragaszkodott a régi világ módszerei­hez, kénytelen volt a MEDOSZ-hoz fordulni. A MEDOSZ és az SZTK vizsgálatot indított az ügyben és az eredmény az lett, hogy Tam Józsefnek hét hó­napra visszamenően meg kell fizetnie a mezőgazdasági biztosítási bélyege­ket, valamint a büntetést, amelyet a törvény kijátszása végett megérde­melt. Az egész összeg 1457 forintot tesz ki. A büntetés nem nagy. Annál na­gyobb horderejű azonban a tanulság, amit ebből az ügyből levonhatunk. Párt- és állami szerveinknek foko­zottabb éberséggel kell ügyelniük arra, hogy a jogokat, amelyeket a dolgozó emberek számára szocialista rendszerünk biztosít, sehol semmi­lyen formában, senki meg ne nyir­bálhassa. Leplezzük le mindenütt a nép segítségével azokat, akik a má­sok rovására akarják jövedelmük forrását kibővíteni. H. T. A szakcsi községfejlesztés ez évi programja Szakcs község a felszabadulás óta nagy fejlődésen ment keresztül. Kü­lönösen gyors ez a fejlődés, amióta a községfejlesztési alap is hozzájárul, hogy egyre több tervet valósíthatnak meg a falu fejlesztése érdekében. Az idei községfejlesztési terv kü­lönösen számottevő alkotásokkal bő­víti a község művelődési, szórakozá­si lehetőségeit. Az elmúlt évben épí­tett korszerű iskola után a/ idén több mint egymillió forintos beruhá­zással kultúrotthon épül a község­ben. A munkálatok már megindul­tak. Ezenkívül szerepel a községfej lesz tési tervben járdaépítés mintegy 20 000 forint beruházással. Úgyszin­tén 20 000 forintos összeget irányoz­tak elő a Sztálin utcai út felülkö- vezésére és hengerezésére. A javítás igen szükséges, ugyanis az elmúlt évi iskolaépítkezéshez a szállító autók, kocsik nagyon kigödrpsítet- ték az utat. A köz és a lakosság vagyonának fo kozottabb védelme érdekében sza­vazott meg a tanácsülés 15 000 fo­rintot a helyi önkéntes tűzoltók munkájának segítéséhez. Ebből az összegből elsősorban is egy tűzfigye- lőt létesítenek, amely biztosítja, hogyha mégis tűz üt ki a községben, a tűzoltók minél hamarabb odaér­kezhessenek és segíthessenek a baj­bajutottakon. Megérdemlik a szakcsi tűzoltók azt az összeget is, amelyet egyenruhájuk beszerzéséhez biztosít a községfejlesztési alap. A tanács gondoskodik az ifjúság­ról is. Mintegy 5000 forintot bizto­sít számukra,, amelyből új sport­pályát létesítenek, természetesen ez a pénz az új pálya létesítéséhez nem elegendő, de a szakcsi sportolók és sportkedvelő közönség társadalmi munkával pótolja a hiányzó beru­házást. Ez a létesítmény bizonyára nagy fellendülést hoz a szakcsi spor tolók munkájában, hiszen eddig — mivel legalább két kilométerre volt a régi pálya a községtől — jóformán csak a labdarúgók tevékenykedtek. A falu közepén létesítendő sportpá lya lehetővé teszi, hogy fejlődésnek indulhasson a röplabda és az atléti­kai szakosztály munkája is. Egyre inkább tanulnak, művelőd­nek, olvasnak a község lakói. Éppen ezért a tanács a községfejlesztési tervben nagy gondot fordít a könyv­tár fejlesztésére is. Ebben az évben mintegy 600 kötet könyvvel szapo­rítják a könyvtár könyvállományát Főként a nagyon keresett Jókai, Mó ricz, Mikszáth és ifjúsági írók köny­veivel akarják a könyvtár készletét 1800 kötetre növelni. Természetesen ez csak néhány számadat a községfejlesztés ez évi beruházásaiból, de ez is mutatja, Szakoson sem akarnak elmaradni a fejlődéstől. SZÓRTÁGŰ KORONA KIALAKÍTÁSA Ha egy ágcsoportban 4 vázágat ne­velünk fel és az egyes ágcsoportok egymástól 80—100 centiméterre álla­nak, úgy szórtállásban ez azt jelen­tené, hogy X méter hosszú sudár ré­szen 4 ágat kell szétszórtan elhelyez­ni, vagyis az egyes ágak egymástól, helyesebben egymás felett 25 centi­méter távolságra állhatnak. A gya­korlatban a szórtállású korona kiala­kítását úgy kezdjük, hogy az elülte­tett, egyéves koronavesszőkkel ren­delkező fácska koronáján 3 alap­vesszőt jelölünk ki, és ezeket a vesz- szőket egymástól minél távolabb hagyjuk meg, vagyis a középső fek­vésű vesszőket kivágjuk — eltávolít­juk. Ez az első 3 vázág még közel esik egymáshoz, vagyis az első váz­ágak, ha ritkábban is, de még ág­csoportot alkotnak. Mindig azt a vesszőt hagyjuk meg vázág nevelésé­re, amelyik az alatta levő ilyen váz­ágtól legalább 25 centiméter távol­ságra van. Az ágak szórtállását úgy is elérhetjük, hogy a sudáron a galy­lyakat ritkítjuk. Ilyenkor jól látható, hogy melyik felel meg, melyiknek az állása, távolsága alkalmas a szórt­állású korona kialakítására. Tehát kétéves farészeket távolítunk el, il­letve hagyunk meg a koronában. Ké­sőbb szó lesz a termő gazdasági fák koronájának gondozásáról, ritkításá­ról is. E munka is alkalmas arra, hogy az ágakat a szórtállásnak meg­felelően rickítsuk meg. A szórtállású korona kialakítása faegyedenként külön-külön meggondolást, mondhat­ni elmélyedést kíván, a munka lassú és sokszor hibát követhetünk el. VÉRTISZTÍTÖ TEÁK Tavaszi kúrákhoz: babérlevél, ben- gekéreg, bodzabogyó, bojtorjángyö­kér, borókabogyó, csalánlevél, csip­kebogyó, diólevél, csombormenta, erikafű, ezerjófű, füstikefű, görög­lepkeszegmag, gyermekláncfű-gyökér, ibolyagyökér, iringó, kalánfű, kapor­mag, kökényvirág, keserű pacsirtafű, martilapu-levél, medvehagyma, ör­vénygyökér, porcikafű, rozmaring­levél, szagosmüge, szárcsagyökér, szennalevél, tarackgyökér, útifű, vad- árvácskafű, vízitorma-gyökér, vero­nikafű, zsálya, zsurló. Két tetézett evőkanálnyi keveréket 1 és negyed liter vízben lefőzünk 1 literre, majd ruhán átszűrjük és naponként 2—2 dl-nyit reggel evés előtt, és este le­fekvés előtt megiszunk. A VETÉSFORGÓ-TERVKÉSZÍTÉS ELVI SZEMPONTJAI A legfontosabb elvi követelmény az, hogy a vetésforgó a helyes növé­nyi vetési sorrend betartása mellett teljesítse a termelési tervfeladatokat is! ..Az új vetésforgók bevezetése nem csökkentheti a legfontosabb ke­nyérmagvak és ipari növények vetés- területét!” Állandóan tartsuk szem előtt, hogy a vetésforgó nem cél, ha­nem eszköz a tervfeladatok teljesíté­sére, a talaj termelékenységének emelésére, a termésátlagok növelésé­re. A vetésforgónak — forgóknak — a gazdaság üzemtervére kell felépül­nie. A vetésforgó tervezésénél figye­lembe kell venni: a) a gazdaság — üzemegység — te­rületi nagyságát; b) a talajviszonyokat; c) a meglévő és fejlődő állatlétszá­mot, a tenyésztett állatfajok (szarvas- marha, sertés, juh stb.) arányát, a trágyaszerzés lehetőségeit; d) a gazdaság termelési irányát (gabona vagy ipari növény termelő) és a termelés módját (száraz vagy öntözéses); e) gyümölcs-, zöldségtermelő gaz­daságokban külön kertészeti vetés­forgó tervezését; f) a gazdaság helyzetét az értéke­sítés szempontjából (városellátó öve­zet stb.). A PÉNZÜGYMINISZTER 1959. (I. 29.) PM SZÄMÜ RENDELETE A HIVATALOS SZOLGÁLATI ÜT- LEVÉL KIADÁSÁNAK ÉS MEG- IIOSSZA1A-. .. iSÁNAK ILLETÉK­MENTESSÉGÉRŐL Az illetékekre vonatkozó jogszabá­lyok módosításáról és a díjakról szó­ló 295/1950. (XII. 23.) MT számú ren­delet 11. §-ában foglalt felhatalmazás alapján — a belügyminiszterrel egyet értésben — az alábbiakat rendelem: 1- § (1) A hivatalos szolgálati útlevél kiadása és meghosszabbítása illeték- mentes. (2) Az ilyen útlevélen az útlevelet kiadó (meghosszabbító) hatóságnak fel kell tüntetnie, hogy az útlevelet illetékmentesen adta ki, illetve hosz- szabbította meg. 2. 5 A jelen rendelet kihirdetése nap­ján lép hatályba. Hatálybalépésével a 21/1957. (VI., 2.) PM számú rende­let 16. §-ának (2) bekezdése megfele­lően módosul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom