Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-13 / 37. szám

1559. február 13.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

PINCEHELY

HÍREK

AMIRŐL KEVESET BESZÉLNEK AZ EMBEREK — AZ ŐSI FÖLD NIMBUSZA — A JÖVŐ

VT A U „ -C: ~ 'J

________• l-TVT___________________:

K

ellemes meglepetés

XI.

Annyi bizonyos, hogy ezt az országos gondot Pincehelyen is meg keli oldani. Az nem lehet a jövő, hogy amikor egy gyermek kimúlik az iskolából, a szülei írnak egy levelet a nagybácsinak Budapestre, Miskolcra, vagy Sztálinvárosba — a gyermek elhelyezése érdekében.

Vajon hogyan? Alkosson az országgyűlés olyan törvényt, hogy falusi származású fiatalt nem lehet városban munkára alkalmazni? Zár ják le a városok bejáratait, mint az országhatárokat s csak szigorú útlevél által engedtessék azon át a vidékről jött ember? Ez semmiesetre sem lenne megoldás.

Vagy vajon propagandát kellene kifejteni arról, hogy csak a falusi élet, a vidéki romantika a szép, csak ilyen környezetben lehet boldog az ember? De vajon ezt ki hinné el? És különben is... Senki sem akarja azt bizonygatni, hogy útitársamnak nem jobb az élete, mint munkásembemek, mintha otthon lenne a szüleinél és a tíz, vagy tizenkét holdas gazdaságukban éjjelnappal dolgozna. Az letagadhatatlan tény, hogy egy ipari nagyüzemben dolgozó esztergályosnak, gépkocsivezetőnek, vagy akár segédmunkásnak is jobb az élete, mint a pincehelyi fiatalok többségének: gondtalanabbal él, van ideje szórakozásra, ha úgy tetszik az udvarlásra, és így tovább. És azt sem akarja senki sem, hogy a falusi fiataloknak ez az élete, ne változzék meg, ők is úgy éljék le az életüket, mint apáik és nagyapáik.

Mint ahogyan Pincehelyen változott az átlag parasztember élete a felszabadulás óta, ugyanúgy változott a parasztfiataloké is: ma jobban élnek, mint azelőtt. De ez a yáltozás nem gyökeres változás, kö zel sem élnek úgy, mint a munkásfiatalok és a jelek szerint — ha ilyen körülmények között maradnának — nem is tudnák utolérni azokat.

Tehát változtatni kell a pincehe lyi fiatalok életén. De az nem megoldási lehetőség, hogy a pincehelyi fiatalok a városba vándorolnak. Ez súlyos hátrányokkal jár az ország számára. S ugyanakkor nemcsak, hogy megakadályozni nem szabad a fiatalok jobb élet utáni törekvését — támogatni kell azt, hiszen országunknak, népi demokráciánknak az a célja, hogy az emberek napról napra jobban éljenek. Erre csak egy plfogadható megoldás lehetséges:

gondoskodni kell arról, hogy a fiatalok a lehetőségek szerint a falun, a családi környezetben is mind gondtalanabb, tehát jobb körülmények között éljenek.

Az útitársámtól megkérdeztem:

— Ha mondjuk Pincehelyen is lenne egy üzem, ahol dolgozhatna és kereshetne, akkor is Pestre ment volna?

— Akkor nem.

— Miért?

— Én nem a fővárosért mentem Pestre, hanem az ottani lehetőségekért. Budapest az nagyon szép, érdekes, de néhány év alatt az ember megszokja és_utána már nem ér ^ekes különösebben. így tehát a főváros szépségeit akkor is tudja élvezni az ember, ha néha felutazik két-három napra. Ha itt is lenne egy üzem, ott is feltalálhatnám magamat. Arról nem is beszélve, hogy amikor édesanyám mondogatja, hogy miért nem megyek haza, nekem is rosszul esik, s nekem is jobb lenne az édesanyám meg az édesapám mellett 'élni, mint albérlet ben. Tehát ez csak az egyik oldala a dolognak.

Érdeklődtem az iránt is, hogy neki mennyire tetszett a mezőgazdasági munka, mert még mielőtt a városba ment volna, nyilván kezdett már segíteni — falusi »szokás« — szerint a szüleinek. Ezt azért tettem, mert kíváncsi voltam arra, hogy a kapálástól és a kaszálástól való »iszonya« mennyiben ösztökélte arra, hogy a város felé orientálódjék. Kiderült, hogy nem volt »undora« a mezőgazdasági rhunká- tól.

— Szerettem én kapálni, és már kaszálni is kezdtem. Sőt, a fejem sem fájt eddig sosem, amíg otthon voltam, de most, ebben a széngázas levegőben bizony sokszor kell vizesborogatást raknom a fejemre. A munkateremben is van ventillátor és minden ilyen egészségügyi dolgot kitalálnak, de azért mégsem olyan itt a levegő, mint amikor kimentünk hajnalban rétet kaszálni... De azért mégis inkább az üzemi élet. Ott nem kell hajnaltól késő éjszakáig dolgozni — 8 órás műszak van. Ott biztos a keresetem, a megélhetésem, nem pedig azon múlik, hogy vajon »beüt-e« a termés, vagy nem...

És így tovább sorolta a »különbségeket«.

Neki tehát nem a munka, a mezőgazdasági munka iránt volt kifogása, hanem az ellen az életkörülmény ellen, amiben része volt az

Ifjú szövetkezők

Gyulajon is már nagyon sói: gazda választotta a szövetkezeti utat és az elmúlt évek eredményei bebizonyították, hogy helyesen ha tároztak, amikor a közösbe léptek. Az öregek, a tapasztaltak pél dáját ma már követik a fiatalok is, akik bár kisebb területen, de próbálkoznak, kóstolgatják az új életet. Arról hallottunk a községi tanácsnál, hogy 22 KISZ fiatal ifjúsági termelőszövetkezetet alakított. A legilletékesebbet, a KISZ titkárt kérdeztük beszéljen alakulásukról, tervükről.

— Először az újságban olvas tam arról — mondotta Séféi József KISZ titkár, hogy országszerte alakulnak ifjúsági termelőszövetkezetek, amelyeknek tagjai ki- sebb-nagyobb területen különböző növények termesztését vállalják. Arra a bizonyos KISZ gyű lésre meghívtuk a tanácselnököt és a párttitkárt és megemlítettem a fiataloknak, hogy mi lenne, ha mi is alakítanánk egy ilyen ifjúsági szövetkezetei. Hangsúlyoztam, jól gondolják meg, beszéljék meg otthon is, mert ha úgy határozunk, hogy létrehozzuk ezt a szövetkezetét, akkor vállalni is kell a munkát egész nyáron át.

Lejárt az egyhónapi gondolkodási idő és huszonkét taggal, amelyből tíz lány és tizenkét fiú, megalakítottuk az ifjak termelő- szövetkezetét és vállaltuk, hogy 20 hold földön erőnkhöz és tudásunk

hoz képest a legjobban kívánunk gazdálkodni.

A föld minőségét figyelembe - véve határoztunk úgy, hogy napraforgó termesztésével foglalkozunk, a területet felosztjuk tagok- \ ra és kötelezővé tesszük, hogy leg alább kétszer kézzel és kétszer géppel kell a növényápolást elvégezni. Az értékesítést közösen vé- j gezzük és 10 százalékos alap kivé- < telével a többit szétosztjuk a fiatalok között. Bár az alapszabályt még nem készítettük el, de beszéltünk arról, hogy aki hanyagsága miatt nem végzi el a kétszeri kötelező növényápolást, ahelyett a munkát közösen végezzük, 1 de a hanyag, kisebb részesedést kap. Van olyan fiatalunk, mint például Horváth Károly, aki Budapesten dolgozik, mégis részt kért az ifjú szövetkezők közösségében, vállalva, hogy a ráeső terület megművelését pihenő, vagy szabadnapjain végzi el.

A talajmunkát a gépállomással végeztetjük, vetőmagot a föidmű- vesszövetkezeten keresztül kapunk és gondoltunk arra is, hogy a termésből holdanként 5 mázsa magot leszerződünk és így a szerződésre kapott előleg az induláshoz elég lesz. A fiatalok lelkesedéssel indultak, nagy örömmel fogadták a tervet és reméljük, hogy ez a lelkesedés nemcsak addig tart, míg fagyos lesz a föld, hanem akkor is, amikor a 22 fiatal kint dolgozik a 20 holdas gazdaságban.

édesapja kisbirtokán. Nos, mi lenne ha a mezőgazdaságban is nagyüze- mi élet lenne, hasonló a városi üzemi eleihez? Ezt nemcsak gondoltam, hanem tőle is megkérdeztem, mivel maga mondta, hogy neki végeredményben tetszett a mezőgaz dasági munka.

Felcsillant a szeme, majd pedig maga elé nézett s nagy komoran csak ennyit mondott:

— Tudja mit? Akkor most itt nem találkoztunk volna, mert legalábbis én nem utaznék, mert nem lenne dolgom Pesten. Aki egy kicsit is gondolkodik, az nem is kíván munka nélkül megélni, mert tudott dolog, hogy anélkül nem lehet. Én sem tudom munka nélkül elképzelni a megélhetést. Nekem az végeredményben mindegy, hogy hol dolgozom, de ha választani kell, akkor inkább az otthont választanám én is, ha legalább megközelítően megtalálnám úgy a számításomat, mint Pesten. A számításomat — érti? Ne gondoljon túl nagy dologra. Csak pusztán arra, hogy ne kelljen éjjel-nappal dolgozni, mint ahogyan szegény apámék tették, legyen egy kicsit biztosabb a holnap, ne csak a jégveréstől és az esőtől függ jön s az ember ne csak otthon a 6parheld mellett ülve legyen kénytelen eltölteni a téli estéket, hanem legyen hova elmennie szórakozni.

Egyetértettem vele. Olyan lehetőségeket kell teremteni Pincehelyen Is, ami a fiataloknak — s minden embernek i— gondtalanabb, biztosabb jövőt ad, mint a jelenlegi körülmények, amely jobb, emberibb életet biztosít és akkor a fiatalok megtalálják majd otthon is a számításukat s nem kívánkoznak az iparba. Ez pedig — mondjuk ki ke- reken — csak a nagyüzemi gazdálkodás bevezetésével lehetséges, és fog megtörténni.

(Folytatjuk.)

BODA FERENC

Nagy a forgalom a decsi tanácsházán. Az emberek szinte egymás kezébe adják a kilincset. Válás, adóügy, bérlet, lakás — ki tudná felsorolni hányán, hányféle ügyben fordultak már meg ezen a délelőttön Sörfőző István vb. elnöknél.

Idős néni, Balázs Simonná kopogtat be már másodszor.

— Ne tessék haragudni, hogy visz- szajöttem, de az előbb elfelejtettem valamit. Elfelejtettem mondani, hogy szeretnék valami kis adókedvezményt kérni. Idős vagyok már, éppen any- nyi idős, mint az édesapja — magyarázza az elnöknek — egyedül vagyok, szeretném, ha megkaphatnám én is az adókedvezményt.

— Beadta már az adóbevallási ívet nénikém?

— Beadtam, hogyne adtam volna.

— A hagyományos Selyembált

február 14-én, este hét órai kezdettel rendezik meg a tolnai Selyemfonógyár dolgozói a KIOSZ székházban. A bált műsor előzi meg.

— A béke védelmében címmel előadássorozatot indít a TIT megyei szervezete és Szekszárd Légoltalmi Parancsnoksága a gimnáziumban. Az első előadásra, amelyet Joliot-Curie életéről és munkásságáról tart Létay Menyhért, a tolnai gimnázium igazgatója, ma este hat órakor kerül sor. Az előadásokat minden hónap második péntekjén rendezik meg a következő témákról: Az atomenergia békében és háborúban. — Rakétafegyverek és irányított lövedékek. — Az atom- és hidrogénbomba hatásai, és az ellenük való védekezés módjai. — Űrhajózás.

— Film Paul Robesonról. A moszkvai Központi Dokumentum Filmstúdió filmet készített Paul Robesonról, a kiváló énekesről és békeharcosról. A film alkotói — mondotta V. Katan- jan rendező — azt a célt tűzték maguk elé, hogy megismeretessék a szovjet emberekkel Paul Robeson életét és munkásságát.

Gondoltam, most fizetnék is be úgy ötven forintot...

— Legyen szives, menjen át az adósokhoz és kérje el a bevallási ívet. A személyi igazolványa itt van?

— Itt van, hogyne volna itt. A néni kimegy, néhány perc múlva vissza is jön.

— Az adónál azt mondják, hogy már tavaly is megkaptam a kedvezményt. Mostmár emlékszem, kaptam is valami írást, dehát nem igen tudok már olvasni, nem is néztem nagyon, hogy mi az. Annyit láttam, hogy adóról van benne szó, azt meg fizetni kell. Lám, lám — örvendezik a néni — ki gondolta volna, hogy annyira szemmel kisérnek mindenkit és megadják a kedvezményt, amikor megjár, még akkor is, ha nem szól valaki érte.

— Kilenc és fél kilométer hosszú út, közel harminc kilométer hosszúságú új villanyhálózat épült a többi között Tolna megyében a múlt évi községfejlesztések során.

— Az esztendő legnagyobb francia irodalmi díját, az úgynevezett „U”- díjat Georges Soria kommunista író kapta meg „Idegen nő a szigeten” c. színdarabjáért, amelyet az összes kritikusok — a zsűri tagjaival egyetemben — remekműnek tartanak. A színdarab alapján Jules Dessin rendező most filmforgatókönyvet készít.

— Az MHS őcsényi repülőterét

gyakran veszi igénybe a repülőmentőszolgálat. A repülőtér kiépítéséhez, rendezéséhez a szomszédos községek tanácsai anyagiakkal is hozzájárultak. A decsi tanács például 2000 forintot juttatott községfejlesztési alapból.

— Ritka jubileumot ünnepel a közeljövőben Diófási Imre, a szekszárdi mentőállomás gépkocsivezetője. Április elsején lesz harminc éve, hogy a mentőállomás szolgálatába lépett, harminc év óta szállítja a betegeket, akik sürgős orvosi beavatkozásra szo1 rulnak.

Bürokrácia volna — vagy felületesség?

A Szakszervezeti Társadalombiztosítási Bizottság a múlt évben meg vizsgálta az SZTK Alközpont Szolgáltatási Csoportjának működését. A vizsgálat megállapította, hogy indokolatlanul sok azoknak a levelek nek a száma, melyeket a szolgáltatási csoport a munkáltatói igazolvá nyok nem megfelelő kiállítása következtében kénytelen megírni.

Mit jelent ez a megállapítás?

Az SZTK szolgáltatások közül a táppénzhez, a terhességi, gyermekágyi segélyhez és még több máshoz munkáltatói igazolványra van szűk ség, mert enélkül az SZTK nem tud ja megállapítani az igényjogosultságot. A munkaadó ugyanis ezen a nyomtatványon igazolja, a dolgozó munkaviszonyára és munkabérére vonatkozó adatokat, melyek a segély időtartamának és összegszerűségének alapját képezi.

Fontos tehát a munkáltatói igazolvány minden rovatának pontos és valóságnak megfelelő kiállítása, mert akár egyetlen pont kihagyása, vagy rossz kiállítása a dolgozónak súlyos anyagi kárt okozhat. Ugyanígy lehetőséget adhat a jogtalan segély felvételére is.

A rosszul, vagy hiányosan kiállított munkáltatói igazolvány alapján tehát az SZTK segélyt folyósítani nem tud. Szükséges előbb a vitás részek tisztázása. A segély ki- utalása helyett így csak levél megy a munkaadóhoz, a dolgozó pedig reménytelenül várja a segély folyósítását. Az SZTK Alközpont Szolgáltatási Csoportja ilyen segcly- ügyekben a munkáltatókhoz átlagosan havonta 1200—2000 levelet írt és küldött ki. Egy-egy levél egy-egy Segélyigényt jelent, s egyben jelenti azt is, hogy a pénz nem érkezik meg időben rendeltetési helyére.

Az SZTK minden lehetőséget meg ragadott annak érdekében, hogy a munkáltatókat ezen a téren jobb

Egy vizsgálat tapasztalatai

belátásra bírja. Tájékoztató előadásokat, oktatásokat szervezett, azonban lényeges javulás nem következett be.

A Társadalombiztosítási Bizottság a vizsgálat eredményeként ezért úgy határozott, hogy a dolgozók érdekében minden eszköz felhasználásával meg kell szüntetni a munkaadók közönyösségét.

Ennek kapcsán az SZTK Alközpontja 1958. novemberében minden munkaadó részére tájékoztatót küldött ki, melyben részletesen ismertette a munkáltatói igazolvány helyes kiállítását.

A körlevél eredménye — további közönyösség. A munkáltatói igazolványok kiállítása ugyanolyan hiá nyos, mint megelőzően volt.

Ez év elejétől az SZTK Szolgáltatási Csoportja külön tartja nyilván azokat a munkáltatókat, melyek továbbra is mulasztást követnek el, s figyelmeztető írás kiküldése után rendbírságot ró ki. A rendbírság kiszabása már komoly érdeklődést vált ki. A munkáltatók érdeklődnek az igazolvány helyes kiállításáról, s legtöbb esetben az eredmény sem marad el.

Érthetetlen okból viszont nagyon sokan az SZTK eljárását bürokratikusnak bélyegzik!

A munkáltatói igazolványok pon- tos kiállításának megkövetelése valóban bürokrácia volna?

Melyik dolgozóra közömbös az, hogy 50 forint napi táppénz helyett 20 forintot kapjon? Mert a nem megfelelő kereset közlésének ilyen következményei vannak.

Közömbös talán az, hogy betegség esetén egy év helyett csak 3 hónap ra kapja a táppénzt, mert a munkaviszony közlése helytelen, vagy a bejelentés nem történt meg időben.

Közömbös lehet-e 75 százalékos táppénz helyett 65 százalékosat kapni, vagy egy bizonyos időre táppénz nélkül maradni, mert az adatközlés hiányos, vagy nem történik meg! Mindez pedig csupán egy-egy pont kiállításán, vagy ki nem állításán múlik! Nem bürokratikus tehát minden kérdés megválaszolásának követelése. Nagyon sokat tudnának erről beszélni a megkárosított dolgozók!

Több vállalat még a figyelmeztetés dacára sem látja ezt be. A Tolna megyei Mezőgazdasági és Gépjavító Vállalat figyelmét az SZTK több esetben felhívta a helytelen igazolvány kiállítására. A vállalat igazgatójának címzett ezirányú levél és személyes tájékoztatás is eredménytelen maradt.

Az SZTK felhívását és oktató szándékát az Ecetipari Vállalat igaz gatója bürokratikus eljárásnak minősítette, mivel az adatok helyesbítése és ismételt pótlása érdekében nem a dolgozót fárasztotta ismét vissza a munkahelyére, hanem az érdekelt ügyintézőt hívta be, a javítás elvégzésére és egyidejű oktatásra.

A Nagytormási Állami Gazdaság, a Juhé-pusztai Állami Gazdaság, a Varsádi Gépállomás, a Várdombi Gépállomás, Majosi Tejüzem részére kiadott figyelmeztető ezideig eredménytelen maradt és ezért részükre a 71/1955. M. T. számú rendelet alapján 20 forinttól 500 forintig terjedő rendbírságot kellett kiróni.

Nagyon kívánatos volna, ha valamennyi munkáltató sokkal több figyelmet szentelne az SZTK-val kapcsolatos ügyek intézésére, s jó munkájukkal hozzájárulnának ahhoz, hogy a segélyek kiutalása gyors ési zökkenőmentes legyen. Ennek megteremtését az SZTK Alközpont egye dűli erőfeszítése nem biztosíthatja.

Társadalombiztosítási Bizottság