Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-01 / 27. szám
195#. február 1. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 A féke% ők sorsa Laktanya. Szürke épület, nagy ablakok, a bejárati ajtó mellett zománcozott tábla. A lépcső feljáró mellett jelzőlámpák sorakoznak. Az előszobában kellemes meleg. Az elő- esarnokban padok, székek és pihenő vasutasok. Nyolcan-tízen ülnek a vi lágos teremben, beszélgetnek, nevetgélnek. Linóleumszőnyegek futnak a hosz szú folyosókon, a folyosót kettéosztó ajtón túl pedig csend van. Ide nem hallatszik be a jókedvű nevetés, és a hangos beszéd. A vezénylőtiszt irodája is a csendes részen van. Innen ebből az alig háromszor kétméteres szobából vezényelik a vasutasokat hosszú utakra, innen küldik őket munkába. Feljegyzések, grafikonok, névsorok vannak a vezénylőtiszt — Juhász Sándor — asztalán. — Vasutasokról? Én nem bánom, küldök be néhányat, ha találok olyant, aki szeret beszélni. Pihenő két nem keltek fel. Azokat is nyugton hagyom, akik ebédet készítenek — mondja amikor megkérem, hogy szeretnék néhány vasutassal beszélni. Egyedül maradok az irodában. Az ajtón kopognak. Két vasutas jön be. Egyik magas, erős ember, kö penyben; a másik valamivel alacsonyabb, de szélesebb, bundába öltözötten. Bemutatkoznak: Fenyvesi József és Papp Károly vonatvezetők. Teher- vonatokkal járnak. — Mi nem szeretünk nagyon beszélni, tudja sok beszédnek sok az alja, de ha a vasutasok ügyéről kell beszélni, azt szívesen tesszük, mert a mi ügyünkről ha szó van, az soha sem kevés... — kezdi a választ Papp Károly, Fenyvesi József így folytatja: — Az ember annyit van egyedül, hogy még a beszédtől is elszokik. Csak a laktanyákban van lehetőség vitatkozni... — Na az úton sem hallgatunk azért, mert akkor sosem érnénk célba, verekedni kell magunkat állomásról állomásra... — Maguk civilek nem is tudják milyen sok gondunk van. Azt hiszik, hogy az ember beül a fékbódéba, utazik, országot, világot lát és akkor már kész is minden... Pedig az a legnagyobb baj, hogy olyan sokat utazunk. Igaz, most már nem any- nyit, mint három-négy évvel ezelőtt — mondja Papp... — Akkor? Nem Volt ritka az, amikor egy hónapban ötszáz órát töltöttünk a vonaton, tudja, hogy mennyi idő ez? — Hej azok voltak a nehéz idők, meg aztán még a tetejébe jött a hideg tél... — mondja Fenyvesi József. — Abban az időben rosszak voltak a laktanyák is — inti le neki- hevült társát Papp Károly — nem tudtunk egy levest főzni, aludni... Most meg, már Bátaszéken, Sztálin- városban, Szabolcson, mindenütt jó laktanyák várnak bennünket, ha jut idő pihenésre... De szívesebben jövünk haza. Már nincs annyi útunk mint évekkel ezelőtt volt. — Talán jobb lesz most már nekünk is — mondja Fenyvesi József — úgy hallottam, hogy azt akar ják, hogy mi is csak nyolc órát dolgozzunk. A szándék megvalósítása — tudjuk — nem könnyű és gyorsan nem is oldható meg. De bízunk... Meg várjuk azt is, hogy a mi fizetésünket rendezzék, azt mondják most majd mi kerülünk sorra, mihelyst lesz annyi pénze az államnak. De hogy legyen, nekünk meg a többieknek kell még jobban dolgozni. — Türelemre szoktatott minket hivatásunk — egészíti ki Papp Károly — tudjuk, hogy a madár sem repül egyszerre... És egymás szavába vágva mesélik a fékezöfülke lakóinak szép, de nehéz életének mozzanatait. Szóbake- rülnek az őszi csúcsforgalmak hajrái, hogy elmúltak úgy a hónapok, hogy egyeseknek nincs egy szabad vasárnapjuk... Azután megint a télre terelődik a beszélgetés... Ez a legnagyobb ellensége a fékezőknek. Mielőtt elindulnak a vonattal, másfél órát a sze relvény összeállításával töltenek, ez elég ahhoz, hogy elfáradjanak, s az úton, a hideg csak szívja belőlük a meleget, hiába a bunda, a halina csizma, ha egyszer a test elkezd fáz ni, nincs menekvés, nem segít a to- porgás, a lámpánál való kézmelegítés... Ilyenkor csak a laktanyáig való érés perceit számlálják... meg akkor is, amikor egy útról visszafelé fordulnak, ilyenkor, jobban, vidámabban telik az idő, a vonat kerekeinek csattanásaival jön közelebb az otthon, az asszony, a gyerek, akik olyan féltve engedték útra, nem-e lesz baja az embernek... És amikor fáradtan, kormosán, üres táskával kopog az ajtón, szalad elébe az asszony, öleli a régen látott férjét, melegíti a levest, a mosdóvizet és bontja az ágyat, mert elfáradt az ura... ötvenkét óráig nem volt itthon... PÁLKOVÁCS JENŐ Járdaépítés — artézikét — fürdő - törpe vfzmű Gyönk négy éves községfejiesztéss terve — A felszabadulás előtt Gyönkön mindössze 372 négyzetméter járda volt — mondja Schmidt János tanácstitkár —, jelenleg viszont 6 kilométer hosszúságban van már. Ebből 3000 méter az elmúlt évben készült, községfejlesztésből. Ezen kívül a lakosság társadalmi munkában készített — a tanács biztosított hozzá téglát, anyagot — egy kilométer hosszú tégla- és egy kilométer hosszú betonjárdát. 14 000 forintos költséggel rendeztük a piacteret. 95 000 forintért vásároltunk házat — 55 000 forinttal az állam járult hozzá — orvoslakás céljára. Tízezer forintért vásároltunk egyenruhát a zenekar részére. Kilencezer forintos költséggel felújítottuk a tűzoltószertárat, 8000 forintba került a templom toronyórájának megjavítása. Az idén 15 százalékos hozzájárulást szavazott meg egyhangúan a tanácsülés négy évre. A négy év alatt a községben teljesen kiépül a betonjárda-hálózat, bővül, átépítésre kerül a villanyhálózat, ezen kívül ártézi kút és fürdő, majd pedig törpe vízmű épül. Ezek lesznek a nagyobb létesítmények, nem akarjuk elaprózni a pénzt, főleg néhány nagyobb létesítményre szánjuk, amelyekre feltétlen szüksége van a községnek. Az idén megépülő 1000 méter járda 90 ezer forintba, a későbbi villanyhálózatbővítés 250 ezer forintba, az ártézi kút és a fürdő közel egymillió forintba, a törpe vízmű 500 ezer forintba kerül. — Ha valaki azt kérdi, mi volt az oka annak, hogy a községfejlesztési hozzájárulás százalékát most ellenvetés nélkül elfogadta a tanácsülés, könnyen tudunk magyarázatot adni. Látták az emberek, hogy mennyi minden megvalósult a múlt évben. Igaz, nagyon sok munkában közreműködött a lakosság is, nem kevesebb, mint 50 ezer forint társadalmi munkát végzett. Ezen kívül jelentős támogatást adott az állam is. Belátták az emberek, hogy a magunk ereje is szükséges ahhoz, hogy fejlődjön a község, mert az állam pénzéből nem juthat mindenre. Harminc parasztfiaial a szövetkezeti gazdálkodást választotta Naki tudósítás — Szeretnék én is közétek állni, írjátok be már az én nevemet is abba a „nagykönyvbe”, csak ezért jöttem — adta elő kérését Kígyós János 11 holdas naki gazda fia. — Alá kell írni a belépési nyilatkozatot, aztán majd a tagság dönt — mi hárman nem határozhatunk az összes helyett. Eképpen világosította fel az elnök, Pál József. — Szombatra jó lenne összehívni a tagságot, mert másik hat felvételi kérelmet is el kell bírálni — szólt közbe Tóth István, az egyik vezetőségi tag. Ez a beszélgetés a minap történt a naki tanácsháznál. A kizárólag egyéni parasztok fiaiból és leányaiból alakult termelőszövetkezet vezetői adtak itt „randevút” egymásnak. Erről tudomást szerzett Kígyós János is, megragadta hát az alkalmat, hogy jelentkezzen a szövetkezetbe. Hogy miért kérte felvételét? — Az apám 11 holdja nekem már kevés. Látom, hogy a kisparaszti gazdaságnak ebben a faluban már nem sok jövője van. A magamfajta fiatalemberek többsége már úgy van, hogy minél előbb szabadulna a kisparaszti gazdaságtól — adta meg a választ. Tulajdonképpen azzal kellett volna kezdeni ezt a tudósítást, hogy a naki parasztfiatalok tavaly szinte minden héten átjártak a szomszédos Somogy- szil községbe, ahol jól működő termelőszövetkezet van. Megismerkedtek az elnökkel, Huszár Józseffel, aki maga is fiatalember és megtudták tőle, hogy milyen jövedelmet biztosít az a szövetkezet, amelynek a gazdái szeretnek dolgozni, ésszerűen gazdálkodnak. Alaposan meghányták- vetették a dolgot és két héttel ezelőtt húszán megalakították az ifjúsági termelőszövetkezetet, amely a maga nemében ez idő szerint egyedül álló a megyében. Olyan parasztfiatalok szövetkeztek itt, akik eddig a szülői háznál dolgoztak, apjuk kisgazdaságában. S mivel a 10—15 hold földből a sok munka ellenére sem’ tellett elegendő a ruházkodásra, szórakozásra, megbeszélték a tanácselnökkel, hogy a nagytáblákban levő tartalékföldekből kapnak annyit, hogy minden tagra három hold jut, és önálló termelőszövetkezetet alakítottak. Az alakulásnál mindjárt megválasztották a vezetőséget, utána pedig az elnököt és a könyvelőt. Az elnökválasztás Pál Józsefre esett, akit ismernek, szeretnek a fiatalok. ő a községi KISZszervezet titkára. A könyvelő pedig Tóth István lett, akinek a gazdálkodáson kívül a közügyek intézésében is vannak tapasztalatai. Az ifjú szövetkezők terveiről gyorsan tudomást szereztek a községben, és egy hét alatt a 20 parasztfiatalhoz újabban tízen csatlakoztak. Érdekes, hogy a szövetkezet alakulásakor csak egyetlen lány kérte felvételét. De az elsőt, Papp Margitot a barátnői is követték, s most már hat lánytagja is van az ifjúsági szövetkezetnek. A kis közösség terveiről Pál József, az elnök nyilatkozott. — A jövő héten elkészítjük a szövetkezet termelési tervét. Úgy számítjuk, hogy az idén a szerződéses növényeket és takarmányt termelünk. A fogatos munkákat a gépállomással végeztetjük, a gyalogmunkákat meg mindig közösen tesszük. Ha számításunk sikerül, akkor jövőre már közös állattenyésztésünk is lesz. Istálló van, mert az ellenforradalom után feloszlott termelőszövetkezet gazdasági épületeit jelenleg nem használja senki. ígéretet kaptunk a tanácstól, ha jól dolgozunk, akkor az istállókat használhatjuk. Ez a tervünk, amit jól lehet, a fejlődés felborít majd. Az a helyzet ugyanis, hogy több idősebb középparaszt érdeklődik, úgy nyilatkozik, hogy be akar lépni a mi szövetkezetünkbe. Ezek természetesen hoznának magukkal jószágot is, meg a földeket is, s akkor újra kellene kezdeni az egész tervezést. A történelem váltott lovakkal halad előre. Nagyapáink boldogok voltak, ha az eke elé a tehén helyett lovat foghattak. Nekik ez is haladás volt. Manapság viszont egy parasztfiatal ugyancsak elbiggyeszti a száját, ha jó apjától azt a parancsot kapja, hogy a kukorica alá lovakkal szántson. — Előbb megy az, édesapám, ha traktorral teszik, meg aztán jobb is — vet ellent nyomban. S így van ez a gazdálkodás minden területén. Az egyéni parasztfiatalok számára nap mint nap elavultabb lett az a gazdálkodási forma, amit apáik folytattak, kevés nekik az a jövedelem, amit a kisparcella biztosít. Köny nyebben, jobban szeretnének élni, eredményesebben gazdálkodni, s ennek úgy találják meg a módját, hogy termelőszövetkezetbe lépnek. Ez a magyarázata annak, hogy ma már 30 tagja van a naki Ifjúsági Termelő- szövetkezetnek. Dorogi Erzsébet Mi újság a szekszárdi járásban? Illemtani előadásokat szerveztek a Vereczkei pedagógus „Beszéljünk és KISZ-oktatás keretében a Tolnai Se- viselkedjünk helyesen” címmel, me- lyemgyárban a fiatalok kérésére. Az nagy érdeklődéssel hallgattak a elmúlt hétfőn két előadást tartott fiatalok PIROS SZALAG XX. Az asztal egyik végénél Svetz zászlóalj parancsnok ült, és éppen ő beszélt. — El kell venni tőlük a gépfegyvereket. A támadás sikerülni fog, mert meglepetésszerűen ütünk rajtuk. Nem számítanak rá. Ez az új fickó milyen ember? — Itt van a szomszéd lyukban. Ha szükség lesz rá, könnyen el lehet némítani, ahogy a másik kettőt is elhallgattattuk — jegyezte meg az egyik hadnagy. — Nem tetszik nekem ez a dolog se. Egyszerűbb lett volna valami balesetet csinálni, — válaszolt a zászlóaljparancsnok. — De most ez az új fickó izgat engem. Foglalkozni kell vele... Zsófi ez a te dolgod lesz, te vagy a legokosabb ilyen szempontból. Majd átmentek és kiveszitek belőle, amit kell. Perszene túl feltűnően Andler már eleget tudott, tovább maradni felesleges kockázat lett volna. Tántorogva elindult vissza, s amikor belépett a helyiségbe, a többiek hangos nevetéssel fogadták. Hir télén eszébe jutott,, ha most megváltozik a viselkedése, akkor feltűnő lesz a többieknek, akik talán nem is olyan részegek, mint ahogy mutatják. Lezökkent az egyik székre és fejét lehajtva morgott maga elé: — Gyerekek, de berúgtam... — Közben lázasan gondolkozott. Tudta, hogy a bikali század ellen terveznek támadást. El akarják venni tőlük 3 géppuskákat. De vajon miért? Mit akar nak? Hogyan értesítse az elvtársakat, akiket ilyen gyalázatos árulás fenyeget? Most nem tűnhet el, mert az feltűnés lenne és elrontana vele mindent, hisz tudják, hogy ő is du- naföldvári. — De elgondolkodtál pajtás — riasztotta fel gondolataiból az egyik katona, aki mögéje állt, s a vállára csapott. Egy pillanat alatt villant át az agyán, hogy milyen meggondolatlanság volt tőle idejönni, teljesen fegyvertelenül. Most itt áll mögötte ez az ember, kezei ott vannak a vállán, s egy mozdulattal elkaphatja a torkát, s ujjai szorításával kipréselheti belőle a lelket... Mindez egy pillanat alatt villant át az agyán, aztán nyugodtan válaszolt: — Hol vannak már a nők? Becsaptatok? A másik ismét a vállára csapott, majd leült melléje egy székre. t— Nem csaptunk be pajtás. De Te már úgy berúgtál, hogy táncolni sem tudsz. — Nem-e? — lódított egyet a fején Andler, hogy rövid haja a homlokára hullott, — majd meglátjuk, hogy ki bírja tovább? — A többiek énekelni kezdtek egy ismert katonanótát, melyet csakhamar ők is velük együtt ordítottak... Andler közben a bejáratot figyelte, melyen néhány perc múlva szétleb- bent a függöny és három nő lépett a helyiségbe .A katonák valóban nem nagyzoltak, amikor azt mondták, hogy csinosak. Különösen az egyik. A haja sötétbarna volt és eltakarta a vállát, a szája kissé nagy, de arányos az arcával és szögletében állandóan mosoly bujkált. A szemében volt valami különös simogató fény, és tartásában valami büszkeség. Míg a másik kettő azonnal leült egy-egy katona mellé, ő állva ma radt és tekintetét körülhordozta a helyiségben. Andler ösztönszerűen figyelte ezt a nő,t és találkozott a tekintetük. — Maga új ember a társaságban? — lépett közelebb. — Igen — válaszolt Andler. — Nem láttam még itt... Zsófi va- g3ok... — mutatkozott be és kezét nem húzta vissza azonnal, mintha véletlenül felejtette volna Andler ha talmas tenyerében. — Kezdődik — gondolta magában Andler. — Majd meglátjuk, hogy ki lesz az erősebb. — Teletöltött két poharat és az egyiket Zsófi elé tette, a másikat ő fogta a kezébe. — Egész ségére. — Nem iszom. —■ Akkor én sem. Lehet, hogy egy kicsit már sokat is ittam. — Szédül talán? — Nem túlságosan, csak egy kicsit. }— Nincs kedve egy kis sétához? — s már indult is a kijárat felé. Andler szerette volna azt mondani, hogy nincs, de hátha ezzel elront valamit. Megszorította a derékszíját, sapkáját a fejére tette, köz ben a zsebébe nyúlt és félkézzel megpróbálta kinyitni a bicskáját... — Sikerült... Aztán félrebillentette a függönyt, amely azonnal összecsapódott mögötte. A nő előtte lépdelt, csak akkor állt meg, amikor kiléptek a pincéből a csillagos ég alá. — De jó levegő van itt — sóhajtotta Andler. — Gyámoltalan vagy, megölelni sem mersz? — mondta nevetéstől el csukló hangon Zsófi és karját Andler karjába fűzte, majd tovább nevetett, míg elindultak a falu felé vezető úton. (Folytatjuk.) ATÁDI GÉZA 180 000 forint földjáradékot fizet- 4 tek ki az 1958. évben a járás 18 ter- ^ melőszövetkezetében a tagoknak az (általuk bevitt földek után. • A járás termelőszövetkezeteiben az aszályos időjárás ellenére kataszt- rális holdanként 54 forinttal több volt a tiszta jövedelem 1958-ban. mint az 1957-es évben. * A „Szélvihar” című új magyar dráma tengelici bemutatóján mintegy (kétszázan, Bátaszéken pedig 140-en vettek részt. A darab és a szereplők ^iránti elismerésüknek a nézők több J esetben nyíltszíni tapssal adtak kifejezést. December hónapban 21 családdal I gyarapodtak a termelőszövetkezetek a 'járásban. A tsz-be általuk bevitt földkerület 255 katasztrális hold. 1145 KISZ-tag vette át új tagkönyvét a járás KISZ alapszervezeteiben az ünnepélyes tagkönyvkiosztó taggyűléseken. A KISZ-szervezetekbe azóta is nap mint nap vannak új belépők. így például a Kajmádi Állalmi Gazdaságban hatan, a szedresi ^falusi szervezetnél' tizenketten kérték fa napokban felvételüket. • Közgyűlésen tárgyalták meg a mözsi Uj Élet Termelőszövetkezetben a munkaszervezést és a háztáji földterületek kialakítását. A közgyűlés határozata alapján megszüntetik a ](túlméretezett háztáji földterületet és a jövőben e téren is alapszabály szerint gazdálkodnak.