Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-04 / 29. szám

1959. február 4. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 EZERMESTER — Felőlem aztán jöhet a tavasz. Felteszem a kocsira a vetőgépet, aztán megyek Vetlére kukoricát vetni. — Vetőgépet a kocsira? Hát az hogy lehet? — Könnyen. , — Hiszen nem olyan könnyű a vetőgép... — De az enyém igen. Felteszem a kocsira, a föld végén leveszem, elé- jefogom az egy lovacskámat — még tán egy éves borjú is elhúzná — és egyszerre vetem a kukoricát meg a babot. De nem sorba veti ám, ha­nem bokrosán, a rendes tőtávolság­ra. És minden második bokor ku­korica közé veti a babot. — Honnan vett ilyen vetőgépet? — Sehonnan, úgy csináltam mondja Nagy Péter. Az öreget úgy ismerik Gerjenben, mint aki valamiben mindig töri a fejét. — Miért kínlódjon az ember a sok munkával, ha könnyebben is elvégezheti. Tudják, mindig olyan fifikus ember voltam — az vagyok most is —, mindig azon törtem a kobakom, hogyan, mit lehet köny- nyebben csinálni. Minden szerszá­mom úgy szerkesztettem meg, hogy könnyebb legyen vele dolgozni. így okoskodtam ki a vetőgépet is. Mert ugyebár, vetőgépe nem lehet min­denkinek? Igásjószága sincs hozzá, pénze se, földje is kevés — így az­tán csinál magának vetőgépet az ember. Kerítettem két kereket — egy régi vetőgép első kerekei — és úgy eszkábáltam össze. Két sor ku­koricát vet egyszerre. Ha a kere­keket összébbveszem, a répamagot is el tudom vetni vele. — És hogyan tudta így megszer­keszteni? — Addig okoskodtam, addig, amíg sikerült kifundálnom. Mert nem olyan nagy dolog ám valamit meg­csinálni. Kitalálni, az a valami! Spekulált rajta a Szabó Lajos is, de annak nem sikerült. Tavaszra, mire szükség lesz rá, még akarok rajta változtatni. Mert a tárcsa, ami kidobja a magot, fából van, meg a magtartó ládák is, és néha a tárcsa mellett alul kicsurr’ a mag. — Aztán még mást is tudnék ám kiokoskodni. Csak az a baj, hogy már öreg vagyok. Hatvanéves. De ha az apám eljön, azt kérdezi: „Mi- csinyász, gyerök?” Lemezből akarom megcsinálni a vetőmagtartó ládákat meg a tárcsákat, mire vetni kell a kukoricát — mondja szomszédjának Nagy Péter bácsi — Sokkal különb ez a mostani világ, mint a régi, mert ez lehető­séget ad mindenkinek, hogy a tudá­sát érvényesítse. Hej, ha csak most lennék gyerek! — mondja hirte­len. — Mennyit fejlődik mostaná­ban a tudomány? — teszi hozzá el­gondolkodva. — Csak az a baj, hogy nem mindenhol úgy, ahogyan kel­lene. Mert azon spekulálnak, ho­gyan öljék a másikat. Mert van egy renyhe népréteg, amelyik nem akar dolgozni, csak leszedni a hasznot, más emberek munkájáról. Még az a jó, hogy nálunk már nincsenek ilyenek. — Na, de közben vidámkodjunk is ... — bort tölt a poharakba. — Mert a vidámság, a jó kedély meg­hosszabbítja az ember életét. Az ilyen embert még a halála után is megemlegetik. Talán majd megem­legetnek engem is. Nagy Péter bácsit úgy ismerik a gerjeniek, hogy „ha valahol társa­ságban ott van, akkor nem unatko­zik senki.” Ez a jókedv sugárzik egész lényéről. A bozontos, vöröses­szőke szemöldök alatt a vidám-ra­KULTURÁLIS HÍRADÓ Callas a Velencei La Fenice Szín­házban Maria Meneghini Callas, a világ­hírű szopránénekesnő az 1959-es ope­rai évadban fellép a velencei „La Fenice” színházban. Donizetti „Bo- leyn Anna” című operájának cím­szerepét fogja énekelni. Callas énekesnő pályafutását 1947 december 30-án ebben a színházban kezdte meg, ahol Wagner Tristán és Izolda című zenedrámájában énekelt. 1954 óta nem lépett fel Velencében. A Boleyn Anna címszerepét most azért választotta, mert az 1956-os mi­lánói előadáson ebben a szerepben óriási sikert aratott. A velencei elő­adást Tulio Serafini fogja vezényelni. Uj film vállalatok Firenzében Firenzében nemrégiben két új film vállalat alakult: „Fiorentina Cinema- tografica” és „Claudio Film” néven. Az első dokumentációs és nemzet­közi tárgyú filmeket készít, a máso­dik kizárólag Firenzében játszódó já­tékfilmeket. A Claudio Film első já­tékfilmje „Szabadságon a szerelem­mel” címet kapja és tavasszal kerül forgatásra. A film egy fiatal párról szól, akik szabadságukat Firenzében töltik és számos viszontagságon esnek át. Női főszereplője Helene Krueger, a Milwaukee-i antropológiai egyetem hallgatója lesz. A II. Összszövetségi Szovjet Filmfesztivál Az elmúlt évben a szovjet film­stúdiókban több mint 100 egész estét betöltő játékfilmet alkottak. Ezenkí­vül sok érdekes dokumentumfilm, népszerű tudományos és bábfilm is készült a Szovjetunióban. Az elmúlt év termésének legjava kerül majd bemutatásra a II. összszövetségi Szovjet Filmfesztiválon, amit ez év áprilisában rendeznek meg Kijevben. Ukrajna fővárosában. Itt dől el, hogy hogy az új szovjet filmek közül me­lyek képviselnek különös művészi értéket, 'kik a legsikeresebb forgató­könyvírók, rendezők, operatőrök, szí­nészek, filmzeneszerzők, s milyen fil­mek nyerték meg leginkább a nagy- közönség tetszését. vaszkás szemek, a „Cyrano”-orr, amely arról is tanúskodik, hogy gazdája nem veti meg a bort. — Azért tetszem az asszonyoknak is — tréfálkozik —, még ha vörös vagyok is, meg az orrom is nagy. Mondta is az egyik szomszédasz- szony már jónéhányszor — 18 éve özvegy vagyok: „Ezért a bolondos természetedért szeretlek. Csak ne lenne olyan nagy az orrod.” Én meg mondom neki: „Dehogy is nagy. A fejem kicsi hozzá”. Tréfál, bölcselkedik az öreg, régi történeteket elevenít fel, csínytevé­seket, amelyeknek ő volt a szerep­lője. Aztán az udvarra invitál ben­nünket, nézzük meg a vetőgépét. Közben bemutatja azt is, hogyan tanította be kutyáját. Fogja a seprű­nyelet, vízszintesen tartja, a kutya pedig átugrik felette. — A lovat is betudnám tanítani egyre-másra, csak az már nem ép­pen fiatal. Tízéves, már nehezen fog az agya —magyarázza. Aztán tövéről hegyire elmagyarázza, ho­gyan működik a magaszerkesztette vetőgép. Visszamegyünk a szobába, — Azért még más is van ám itt, a kobakban — húzódik fel a bozon­tos, vörösesszőke szemöldök. — Csak idő kell hozzá. Egy olyan kis kaszálógépfélét kellene szerkeszte­ni, amelyikkel minden kis lukba beférnék. Csak még ki kell speku­lálni. De lesz majd valahogyan, csak egy kis bor teremjen. Bort tölt a poharakba és ivásra bíztat bennünket, gerjeni tájszólás­sal. — A fene ögye meg, lögyünk ele- venyök, Bognár István Fiatalok! Kiszisták! Ifjú traktorosok! Gépállomások fiatal traktorosai, kik ezrével dolgoztok a szántóföldön, mindennapos becsületes munkával harcoltok a magasabb terméshozamok eléréséért — Hozzátok szólunk: a KISZ Központi Bizottsága, a MEDOSZ Elnöksége és az FM Gépállomási és Gépesítési Főigazgatósága meghirdeti az 1959-es évre „A gépállomások ifjú traktorosainak országos egyéni ver­senyét”. A verseny célkitűzései: 1. Géptípusra való tekintet nélkül — 1959. január 1-től december 31-ig a legtöbb műszaknorma teljesítése; 2. Kifogástalan minőségű munka; 3. Kisebb teljesítményt elérők, a szakmailag képzetlenebbek segítése új munkamódszerek átadásával; 4. Kenő- és tüzelőanyag-normák betartása; 5. Gépjavítási költségelőirányzat csökkentése; 6. Az előírt karbantartások szakszerű elvégzése oly módon, hogy a gépkiesés a teljesített műszakok 3 százalékát ne haladja meg. A verseny jutalmazása: Az országosan három első helyezett 2000—2000 Ft; Az országosan öt második helyezett 1500—1500 Ft; Az országosan öt harmadik helyezettt 1000—1000 Ft juta­lomban részesül. A versenyben részt vehet minden 30 éven aluli traktoros, aki a fenti verseny célkitűzéseit elfogadja és annak megvalósításáért dolgozik. Fiatalok! Kiszisták! Ifjú traktorosok! Jelentkezzetek az ifjú traktorosok országos egyéni versenyére. Sze­rezzetek még nagyobb megbecsülést a traktoros névnek, gépállomásotok­nak. A termelési tervek túlteljesítésével segítsétek elő az „Élüzem” és „Kiváló dolgozó” cím elnyerését. A munkaverseny, amelyre hívunk ben­neteket, a mezőgazdaság szocialista átszervezését, erősítését szolgálja, ez ifjú traktorosaink legnemesebb feladata. Gépállomások kiszistái! Szervezzétek és vigyétek győzelemre az ifjú traktorosok országos egyéni versenyét. FM Gépállomási- és KISZ MEDOSZ Gépesítési Főigazgatósága Központi Bizottsága Elnöksége A dunakömlődi asszonyok Esténként sokáig világosak az ablakok a dunakömlődi Szabadság Tsz irodájában. Ezúttal azonban nem a tsz tagok vitájától hangos az iroda környéke, hanem az asz- szonyok tere-ferélésétöl. A dunakömlődi nőtanács szerve­zésében három hónappal ezelőtt szabó-varró szakkör kezdődött, amelyen együtt tanulnak a tsz asz szonyok, s az egyéni dolgozó pa­rasztasszonyok. Azóta hetente négy este jönnek össze és Ulbert Imréné szakirányításával negy­venen tanulnak szabni-varmi. A tanfolyam befejezéséhez közeleg, s most vannak a szakkör finisé­ben. Ugyanis egy pöttyösbált akar nak tartani. Piros, kék, barna és sötétkék pöttyös anyagok borítják az asztalt, ruhákat szabnak-varr- nak. — Nagy a lelkesedés — mondja Polányi Józsefné a községi nőta­nács titkára. — A bálon ugyanis valamennyien a magunkvarrta pöttyös ruhában jelenünk meg. A szabó-varró szakkör nagyon összehozta az asszonyokat Duna- kömlődön, ahol már úgyszólván teljesen elmósodott a »telepes« és »bennszülött« megkülönböztetés. Müller Rézi néni Kovács Imréné segítségével próbálja pöttyös »báli« ruháját. Rettenwald néni­nek pedig Uhrin Vendelné a Sza­badság Tsz elnökének felesége se­gít a ruhapróbálásnál, s közben barátion elbeszélgetnek, Uhrinné éppen a tsz ez évi terveiről és a tsz asszonyok életével ismerteti meg Rettenwaldnét. — A tanfolyam megrendezésé­ben sokat köszönhetünk a tsz-nek — mondja Polányi elvtársnő. Az asszonyoknak ugyanis nagy gon­dot okozott a helyiség kérdése, amelynek megoldásában Uhrin elv társ, a tsz elnöke adott segítséget. A tsz irodáját az asszonyok ren­delkezésére bocsátották és fűtött helyiséget biztosított számukra. A dunakömlődi asszonyok szabó­varró tanfolyama egy-két hét múl va befejeződik, ezután kézimun­kázni tanulnak majd. Pollányi Jó­zsefné vezetésével. A kézimunka tanfolyam a tervek szerint mindad dig tart, amíg a tavaszi munkák beindulnak. A mezőgazdaságot segítő munka áll előtérben a fűtőházi kommunisták előtt építési feladatok megoldásának mód­ját — amely reá esik — megbeszélje. Amikor Magyar elvtárssal beszél­tünk, azt mondta: „A pártépítés fon­tos része az alapszervezet munkájá­nak. Azt a feladatot kaptam, hogy beszéljek a tagjelöltekkel, neveljem őket, hogy a tagjelöltség lejárta után a marxizmus—leninizmus alapjaival tisztában legyenek. Kértem őket, jöj­jenek el rendszeresen pártoktatásra és olvassanak újságot”. Nemcsak a bizalmiak, pártvezető­ségi tagok — mint Magyar János — ügye a pártépítés. Németh Lajos elv­társ, az alapszervezet titkára megmu­tatta azt a füzetet, amelyben felírták, hogy ki milyen pártmunkát kapott, amiről a párttagok majd a taggyűlé­sen számolnak be. Az előbb említett pártépítési mun ka azonban csak egy kisebb része az alapszervezet ez évi munkájának. A fő szempont, hogy még többet segít­senek a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. A taggyűlés hatá­rozott úgy, hogy a dombóvári Rá­kóczi Termelőszövetkezetet fogják patronálni, s Magyar Sándort bíz­ták meg, aki rendszeresen tart kap­csolatot a szövetkezet vezetőségével. Magyar elvtárs több évig a mezőgaz daságban dolgozott, s most azért esett rá a választás, mert ismeri a szövetkezeti problémát és több se­gítséget tud adni, mint az olyan elv társ, aki csak könyvből ismeri a mezőgazdaságot. De nemcsak egy ember jár el a szövetkezethez taná­csokat adni és segíteni. A szövetke­zetnek, ha valami fontos munkát kell elvégezni, gépjavítást, stb., le­hozzák a fűtőházhoz, ahol azonnal megcsinálják azt. Munkaidő után lakatosok és mozdonyvezetők felke­resik a szövetkezetét és ott foglala­toskodnak a gazdaság udvarában, segítenek és beszélgetnek a szövet­kezet tagjaival. Azok az elvtársak, akik elmennek a szövetkezetbe segíteni, a taggyű­lés előtt is elmondják tapasztalatai­kat, a szövetkezet tagjainak esetleg kérését és együttesen az egész párt­tagság dönt arról, hogy a továbbiak bán milyen segítséget adjanak. A párttagok, bizalmiak és a veze­tőségi tagok ügyévé vált a mezőgaz­daság segítése. Most ez áll á legfon­tosabb feladatként előttük. Ehhez még hozzátartozik az is, hogy nem­csak a szövetkezetét segítik, hanem eljárnak egyéni parasztokhoz is, be­szélgetnek velük a szövetkezés gon­dolatáról, a szövetkezeti munka elő­nyéről 85 éves a világ leggazdagabb írója W. S. Maugham január 25-én ün­nepelte 85. születésnapját a rivierai Cap Ferratban lévő csodálatos villá­jában. A világhírű író születésnapjának tiszteletére Londonban antológia jelent meg »Somerset Maugham vi­lága« címmel. A könyv angol kriti­kusok tollából érdekes tanulmányo­kat tartalmaz a népszerű íróról. Ezzel kapcsolatban sok szó esett arról, hogy Maugham talán a világ leggazdagabb írója, aki sajíjt beval­lása szerint műveivel egész pályafu­tása során kb. 1 350 000 fontot kere­sett. Egyes könyvei, mint például »Az ördög sarkantyúja« a megjele­néstől számított 30 év alatt 30 000 példányban fogytak, összes művei világszerte közel 40 millió példány­ban keltek el. Ehhez járul a regé­nyek film joga, a színházak tantiem- je és Maugham igen sikeres üzleti befektetéseinek tetemes eredménye. Mindebből kiderül, hogy a világon nem igen van még egy író, aki anya­gilag ennyire sikeres múltra tekint­hetne vissza és 85 éves korára 500 ezer fontot meghaladó vagyonnal rendelkeznék. ŰJ PENICILLIN- KÉSZÍTMÉNY A rigai gyógyszerárugyár meg­kezdte a »Bicillin III.« nevű gyógy- szervegyület sorozatgyártását. Az új készítmény háromfajta penicillinből áll,, amelyek hatásuk időtartamát te­kintve különböznek egymástól. Az egyik azonnal, de csak rövid ideig hat, a másik később kezdi meg mű­ködését, de 24 órán át érezteti ha­tását, a harmadik pedig 6—7 napig is aktív marad a szervezetben. A »Bicillin III.« tehát egyesíti e há­romféle penicillin vegyület jó tulaj­donságait; Még a múlt évben készítették el a pártszervezet ez évi munkatervét. Akkor a legfontosabb feladatnak a pártépítést tartották. Ebben az év­ben már eszerint kezdték meg a munkát a Dombóvári Fűtőház párt- alapszervezetében. Rendszeresen fel­adatokkal bízták meg a bizalmiakat és párttagokat, hogy tanítsák, nevel­jék a tagjelölteket és azokat az elv­társakat, akik már belépési szándéku­kat közölték a párttitkárral, közel- állnak a párthoz. Az idei munkaterv nemcsak azért a pártépítést helyezi előtérbe, mert a múlt évben a terü­letet kissé elhanyagolták, hanem azért is, mert többen szóltak már a bizalmiaknak, a párttagoknak, hogy be akarnak lépni a pártba. Simon Sándor csoportbizalmi a legutóbbi taggyűlésen is erről beszélt. A taggyű lésen pedig a tagjelöltnevelés továb­bi feladatait beszélték meg. A pártépítéshez tartozik az is, ami­kor szigorúan bírálják felül a tagje­löltek felvételének ügyét. Legutóbb például négy tagjelöltet vettek fel tagnak, egyet pedig visszaminősítet­tek, mert szolgálati vétséget követett el. Magyar János mozdonyvezető a taggyűlés után bement a párttitkár­hoz, hogy a taggyűlésen vitatott párt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom