Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-26 / 48. szám

lüöí). február 2ti. IOI.NA MEGYEI NÉPÚJSÁG Elhalasztott lólikvidálés Kovács Gábor, a párttitkár az éjszakát a járási pártháznál töltötte. Munkásőr szolgálatban volt. Reg­gel, amikor hazaérkezett, ruhástól feküdt a heverőre, szemüveget tett fel és böngészgetni kezdte az újsá­got. — Szépen haladunk. Megint újabb hat község válajsztotta a jobbik utat — állapítja meg magában, miután az első oldalt átfutja, azután hirtelen elnyomja az álom. A szemüveg elő­recsúszik az orrára, az újság a főid­re esik, ő pedig hanyattfekve, félig nyitott szájjal fújja a kását. — Titkár elvtárs, jöjjön, magára van nagy szükség! A szavak élesen hasítanak a leve­gőben. Kovács Gábor nagyot hor­kan, aztán felnyitja a szemét. — Mi baj van?! — kérdi szuszog­va, s körültekint a félhomályba bo­rult szobában. — A szobában vagy nyolcan-tizen lehetnek. Csupa újonnan jelentkező középparaszt. Szabó Lajos, aki az embercsoport élén áll. kissé zavarba jön, balkezével a köténye alatt ko­torász és a titkár kérdő pillantásá­ra mondani kezdi. — Az elnök likvidálni akarja a ^ lovainkat. Jöjjön, teremtsen ren­det. Amikor a szövetkezeti udvarba ér nek, alig tudnak’a bíráló bizottság asztalához jutni, a lovaktól, tehenek tői, meg az emberektől, akik kantár szárat, vágj7 kötőféket szorongatva várnak arra, hogy sorra kerüljenek. Az elnök éppen egy húsz holdas új belépővel, Nagy Józseffel vitázik, aki két ló kantárszárát szorongatja. — Értsd meg Jóska, hogy nincs szükségünk lóra... Add vágóba, vágj' csinálj vele, amit akarsz, de ne­künk nem kell. Amikor Kovács Gábor az asztal­hoz ér, hirtelen csend lesz. Az egyik szövetkezeti vezetőségi tag, aki az asztalnál áll, Kovács Gá­borhoz fordulva megtöri a hallga­tást. — Tegyen már rendet Gábor bá tyám, hisz ez valóságos komédia, ami itt megy. A vénisten se igazodik el ezen a lókérdésen. — Majd eligazodunk — nevet a dereshajú titkár és az elnökhöz for­dul. — Hány pár lovat akartok átven ni? — Tizennyolc párat — felel kissé bizalmatlan hangon az elnök. — Mennyi földdel gyarapodtunk? — kérdez tovább Kovács Gábor. — Ezernyolcszáz holddal, — vála­szol az elnök helyett a könyvelő, aki a bírálóbizottság tagja. — Akkor kevés a tizennyolc pár ló — állapítja meg fennhangon a titkár, hogy mindenki hallja. — Kevés bizony! Persze, hogy ke­vés! Vegyék át mindet! Az én apám szegiény, mindig azt tartotta, hogy tizenöt holdra kell egy pár ló a gaz­dának! — röpködnek a megjegyzé­sek akár a gyorsröptű madarak. A titkár még jobban megerősíti a hangját. — Hohó, emberek. Vigyázzunk, ne essünk túlzásba. Én ugyan azt mond tam, hogy kevés a tizennyolc pár ló az ezernyolcszáz hold új föld mellé, de ez nem jelenti azt, hogy minden lovat át lehet venni. Na, meg arra sem adhatunk, hogy a nagyapáink tizenöt holdra számítottak egy pár lovat, mert hisz amikor ők így szá­moltak, akkor még nem voltak trak­torok. Megint hirtelen csend támad, ahogy a szavak elhalnak. Majd a csalódottság moraja hallatszik. — Hát akkor mit javasol! Valami megoldást kell találni! — hallatszó? „ Mi atombékét — nem atomháborút akarunk!66 Mint már tudósítottuk olvasóin­kat, az elmúlt napokban a Hazafias Népfront Megyei Bizottsága ülést tartott, amelyen a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsola­tos feladataikat beszélték meg. Emel lett megbeszélték a mostanában fel­merült külpolitikai kérdéseket is. Ennek folyományaképpen két táv­iratot küldtek az Országos Béke tanácshoz, továbbítás céljából. Az egyik tiltakozó táviratot azért küldték, mert megyénk népfrontbi- zattsági tagjai által tolmácsolva egész megyénk dolgozói felháboro­dással vették tudomásul az ameri­kai imperialista körök azon mester­kedését, hogy kudarcba fullasszák a genfi leszerelési és a nukleáris fegy verekkel való kísérletezés betiltását szolgáló értekezlet munkáját. »Kö- IV. IV. Mihály, a félszemű szerb tartotta á gyeplőt, de csak azért, hogy vala­mi legyen a kezében, mert a lovak biztosabban baktattak, ha a maguk feje után mentek, mint amikor a' húzta a gyeplőt. Sárga fogai között kurtaszárú pipája csutoráját szoron­gatta, s néha kiköpött, s ilyenkor morgott valamit, de senki sem értet­te, hogy mit. Hogy a lovakkal be­szélgetett, vagy önmagával, nem tudták. Nagyon zárkózott ember volt, csak annyit árult el magáról, meg a családjáról, hogy volt két fia, akiket kivégeztek, a felesége meg belehalt a fájdalomba, hogy mind a két fiát elveszítette. Akik már ré­gebb óta ismerték és voltak vele üt­közetben, azok mesélték, hogy az üt­közet előtt mindig a fiait emlegette, a harcban ördögien forgatta a pus­kát, egyszer a szuronyt használva, aztán a tőrt. Jaj volt annak, aki ve­le szembekerült. Melléje egy vékonydongájú, su- hanc forma legény került. Alig lát­szott többnek tizenhat évesnél. Még csak éppen hogy tollasodott az álla. Valahol Baranyában csapódott a szá­zadhoz, amikor a szerbekkel vere­kedtek. Azt hitték róla, hogy csak kíváncsiságból tart velük, s amikor vetetjük — szól a távirat —, hogy tovább folytatva a tárgyalásokat a népek javára használják fel a mag­fizika eredményeit, ne pedig az am- bermilliók, asszonyok és gyermekek pusztítására. Mi atombékét és nem atomháborút akarunk«, — fejeződik be a távirat. A másik távirat a dél-vietnami hazafiakkal szemben elkövetett em­bertelen bánásmód miatt emeli fel szavát, amiért tízezrével bebörtön- zik, s ezrével kivégzik azokat a ha­zafiakat, akik a békét, kettészakított hazájuk egységét kívánják. Éppen ezért, követelik megyénk dolgozói is, a távirat szerint is »... a koncentrá­ciós táborok azonnali feloszlatását, a börtönökben lévő hazafiak azonnali szabadonbocsátását és a többezer hazafi gyilkosainak felelősségrevo- nását.« az udvar végéből egy ideges férfi­hang. Kovács Gábor arcán mosoly jele­nik meg, s a hangja nyugodt ahogy mondja: — Tegnap a járásnál beszéltem a tanács főagronómusával, az azt mondta, hogy a jelenlegi gépesítés mellett negyven-ötven holdra szá­mítsunk egy pár lovat, ami azt je­lenti, hogy mi harminchat párat át­vehetünk az újonnan belépőktől. A bejelentés hatására az arcokon feloldódik a feszültség. Egy asszony, aki tehenet tart kötőfék száron fog­va, hirtelen elneveti magát és azt mondja: ■— Akkor nincs semmi baj, a lovak nagyrészét átveszik, amelyik meg amúgy is öreg, meg girhes, az hadd menjen a csontozóba. Az elnök Kovács Gáborhoz hajol és a fülébe súgja. — Mázsás követ vett le a szívem­ről Gábor bátyám. Micsoda szeren­cse, hogy maga mindenfelől érdek­lődik ott a járásnál. Kovács Gábor az éjszakai álmat­lanság miatt, hirtelen elálmosodik. nagyot ásít és mielőtt hazaindulna, megjegyzi: —- A lólikvidálással még ráérünk várni egy kicsinykét. HAYPÁL TIBOR — Üzemi tanácsülést tartanak ma a Tanácsi Építőipari Vállalatnál. Ebből az alkalomból megbeszélik a vállalat múlt évi termelésének ta­pasztalatait. A beszámoló alapján vi­tát tartanak a vállalat önköltségi terveinek teljesítéséről is, majd pe­dig sor kerül az üzemi tanács ez évi munkatervének megvitatására a SZOT és az MT határozatainak alap­ján. — KISZ-úttörőtalálkozó a bonyhá­di úttörőházban. A középiskolás út­törővezetők kezdeményezésére szom­baton jól sikerült találkozót rendez­tek az úttörőházban a bonyhádi út­törők, valamint a területi, a cipő­gyári, a zománcgyári, a gimnáziumi és a közgadasági technikumi KISZ- lagok. Hl BEK Felszólalás lakásügyben Az Osztályra új dolgozó került, méghozzá vidékről. A dolgozónak természetesen lakás kellett, ebben a lakásinséges világban lakáshoz jutni viszont nehéz, igen nehéz. Dehót segíts magadon... és valakinek az Osztályon mentő ötlete támadt. — É.-nek lakás kell. Itt van pél­dául Sz. háromszobás, fürdőszobás, konyhás, előszobás lakásban lakik. Igaz, hogy három gyereke van, de­liéi ez nem sokat számít. Majd ősz- szébbszorulnak. Ebből a lakásból vá lasztunk le É.-nek egy szoba-kony hás lakást. Az igaz, hogy kívülesik a városon de hát ez úgyis csak ideig lenes lesz. Az a fontos, hogy lakás legyen. A többi már magától jön. Csak pénzt kell keríteni az átalakí­táshoz. Az Osztályon összedugták a fejü­ket, tanakodtak, honnan kerítik elő a pénzt. Az is került, méghozzá ha­marosan. —• Itt van a költségvetésben ezen a rovaton 15 000 forint. Még néhány nap és itt az év vége, ha nem hasz­náljuk fel, elvész. — Az újiregi Béke Termelőszövel­kezetben az elmúlt évben 15,3 szarvas marha — ezen belül 8,3 tehén — ju­tott 100 hold földre. Mivel Ujireg nemrégiben termelőszövetkezeti köz­ség lett, ez az arány előreláthatóan lényegesen javul ebben az évben. — Takarékos gyerekek vannak Tolna megyében. A megye iskoláiban a múlt évben 1 400 000 forint értékű takarékbélyeget váltottak megtakarí­tott zsebpénzükből és más pénzforrá­sokból. — Egymillió forintot emészt fel a községfejlesztés az idén Decsen. Ez az összeg a község lakossága által befi­zetett községfejlesztési hozzájárulás­ból, a már felajánlott társadalmi munka és a helyi anyag értékéből, végül az állami hozzájárulásból te­vődik össze. Újév előtt néhány nappal, meg­jelentek a kőművesek Sz. lakásán, és munkához láttak. Az előszobát, a konyhát, a padlásfeljárót elfalazf.ék a többi szobától. A fürdőszobát át­alakították előszobává, úgy, ahogyan az Osztály azt elrendelte. Sz.-ék azóta szűkebb lakásban laknak a három gyerekkel. A szo­bák amúgyis kicsinyek lévén, az előszobát rendezték be konyhának, hogy valahogyan elférhessenek. Hogy mit gondol magában Sz-né az Osztályról, amikor a három gyereket a konyhában kell füröszteni, arról jobb nem is beszélni. És ha még legalább É. beköltözött volna a leválasztott lakásba! De az immár két hónap óta ott áll üresen, lezárva. Feléje sem nézett senki az Osztályról, de Sz-ék felé sem. Any- nyit viszont megtett az Osztály, hogy Sz-ék eddigi 30 forintos lak­bérét felemelte 50 forintra. Hat hó­napra visszamenőleg... B. I. — Kubában minden férfi utánozza Fidel Castro katonáit, hogy őt is sza­badságharcosnak tartsák. Éppen ezért senki sem borotváltatja a sza- kállát, amiért a kubai borbélyok rop­pant el vannak keseredve. — Lemezjátszó — az álarcosbál be­vételéből. A mőcsényi iskolások jól sikerült jelmezbált rendeztek, amely­nek tiszta bevételéből lemezjátszót vásároltak. — A napokban fejeződik be az Ezüstkalászos tanfolyam második év­folyama Bölcskén. A tanfolyamon 33 gazda vett részt, az első évben álta­lános tudnivalókról tanultak, a má­sodik évben a helyi adottságoknak megfelelően a szőlő- és gyümölcster­melésről, kertészkedésről. A tanfo­lyam záróünnepélyét március 15-re tervezik. A tavaszt várják Mázán Március 2-án kezdik a próbaüzemeltetést Talán egy szakma dolgozói sem le­sik oly nagy figyelemmel a Meteoro­lógiai Intézet jelentéseit, mint a tég lakészítők. Különösen a tél utóján nő meg a kíváncsiság, akkor ha már gyengülnek az éjszakai fagyok, ami­kor a nappali hőmérséklet is plusz 10 fok Celsius fölé emelkedik. Előreláthatólag néhány évig még a téglagyárakban a téglagyártás sze­zonjellege megmarad. S éppen eb­ből adódik, hogy gondosan készül­nek a tavaszra, a gépek javítását pedig úgy végzik el, hogy a lehető­ség szerint a nyári hónapokban i^vymr... majd megérzi a puskapor szagát, kereket old. De hűségesen kitartott. Szerzett egy otromba nagy pisztolyt valahol, amit madzaggal a dereká­ra kötött majd néhány kézigránátot, amit mindig a nadrág zsebében hor­dott. A többi zsebe pedig pisztoly­tölténnyel volt tele, s amikor lépett, úgy csörgött, mintha aprópénzzel töltötte volna meg. Ügyes fickó volt. Mégis mamlasznak csúfolták, mert a lányoktól nagyon félt. Amíg mé­ternyi távolságra volt tőlük, csak bírta valahogy szóval, de ha köze­lebb húzódott hozzá a lány, inába szállt a bátorság, pirult, dadogott és gyorsan kereket oldott... A kocsiderékban, háttal a lovak­nak a bányász üldögélt. Rendes ne­ve Farkas Zsigmond volt, de a szá­zadnál csak bányásznak szólította mindenki, a foglalkozása után. Nem­rég jött ki a kórházból comblövés­sel, s most hozzájuk osztották be. Még nagyon új ember volt, az ed­digi ismeretség alapján kevé§beszé- dű embernek ismerték. A feleségét, meg a kisfiát emlegette sokat és es­ténként látták a tábortűz mellett, hog^ az otthoniak fényképét nézege­ti. A szíve felett hordta a kabát­zsebben őket és mielőtt elaludt vol­na, a kép hátlapját — amilyen vala­mi írás volt, mindig megcsókolta, csak azután feküdt le... Lovat még nem adtak alá ja, mert nem bírta volna még sokáig megülni. A század egyik legrégibb puskása az öreg Molnár volt. Derecskén volt a családja, de a frontról szökve nem jutott el hazáig, mert a forradalom kitörése Pesten érte, ahol az esemé­nyek közepébe csöppent, később, mi­kor a csehek megindultak a forra­dalom leverésére, akkor sem hagy­ta cserben a köztársaságot. Puskát fogott és ment a frontra. Öreg volt már, a század legöregebbje, rövid­látó, de azért lőtt, ha a többiek lőt­tek. Nézte, hogy merre áll azok puskacsöve és ő is arra puffogtatott. Ha a többi ment, akkor ő is. Ha elő­re, akkor ő is előre, ha meg hátra, akkor ő is futott a többi után. Amikor megtudta, hogy a Dunán­túlról az Alföldre mennek a romá­nok ellen, felcsillant a szeme. — Mihály! — csapott a félszemű szerb vállára — mék haza. Hallja?! Olyan pálinkát iszik Derecskén, ami­lyet ke’ még nem ivott... (Folytatjuk.) Atádi Géza mind kevesebb üzemzavar forduljon elő. Mázán, a megye egyik legkorsze­rűbb téglagyárában munkásokat és vezetőket hallgattunk meg a tavaszi készülődésről, a tervekről folyó be szélgetés során. Az elvtársak biza­kodva készülnek és számításaik sze rint az idén sokkal több téglát ter­melnek, mint a múlt évben volt. A többtermeléshez a technológiái biztosították. Megfelelő gépiberende zés áll rendelkezésre, és az idén veszik üzembe a tavaly épített ha­talmas betonvázas szárító fészert is ÍA múlt években éppen a szárítóhe- Ilyek hiánya miatt nem tudták növel fni a termelést. Távolabbi program 4 az, hogy majd több szárítófészert építenek, hogy a szabadban ne kell­jen ideiglenes megoldással nyerstég­lát szárítani. Felújították a téli hónapok során a ('kisvasúti hálózatot, sőt néhány száz méter hosszan bővítették is a vasutat így még jobban kiszorították a tég­la szállításának nehéz fizikai m un­okáját. Az irodában — a szakszervezet és a pártszervezet véleményének meg­hallgatásával — már készítik a nyári munkaerő elosztást. Néhány nap múl­va a gyár dolgozói előtt felolvassák a beosztásokat és március másodikén már sor kerülhet a téglagyártó gép próbaüzemeltetésére. A termelés to­vább folytatása — március 2-ika után — az időjárástól függ. A tervek sze­rint egyelőre a szokásos tömör téglát gyártják, majd a tavasz során és a nyári hónapok alatt kizárólag lyuka­csos téglát készítenek csak. A gép­hez szükséges alkatrészeket is így lcé szítették elő. Az új termék — lyukacsos tégla — 11bevezetése különleges, a szokásostól I leltérő felkészülést kívánt. Egész té­tlen például a bagerral — föld-elő- f készítő gép — több ezer köbméter fföldet faragtak le és kevertek össze, hogy néhány hónapi érlelődés után az anyag megfelelő legyen a lyuka­csos tégla készítéséhez. A jövő hét elején pedig a múlt évi termelés utolsó „lépcsőjét” is befeje­zik. Előreláthatólag kedden vagy szerdán állítják be a kemencében a tüzelést, és a tégla kiszedése után a kemencén is elvégzik a nagyjavítást, hisz alaposan ráfér, közel nyolc­millió tégla égetését végezték el ben­ne. A tavaszt felkészülten várják a mázai téglagyári munkások és veze­tők. A tavaszi munka több keresetet is jelent, és azt is — különösen az idén —, hogy a mezőgazdasági épít­kezésekhez még több téglát akarnak adni. Reméljük, az idő is hamarosan kedvező lesz és akkor a téglagyáriak óhaja, terve teljesülni fog. P. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom