Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-15 / 12. szám

1359. január 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A jő bornak is kell a cégér Szedresi tapasztalatok A szedresi termelőszövetkezet a megye legidősebb közös gazdaságai közé tartozik. Számos megpróbálta­táson ment keresztül, de a legnagyobb megrázkódtatásokon is diadalmasko­dott. Az ellenforradalom idején alig maradtak néhányan, akik foly­tatták a közös gazdálkodást. Si­keresen átvészelték az elmúlt gazda­sági év mostoha időjárásának csapá­sait is, pedig átlagosan 60 százalékos jégkárt szenvedtek, s valamennyi ku­koricájukat elverte, de a kalászosokat is súlyos veszteség érte. A szövetke­zet mégis él és egyre jobban gazdál­kodik — amit a számok is bizonyí­tanak. NÉHÁNY SZÁMADAT A szedresi Pewiíi Termelőszövetke­zetbe a zárszámadás óta hét család nyolc taggal lépett be. Ezek között vannak szedresiek, és vannak, akii; más községből érkeztek. Ennek egyik oka az, hogy az ősszel az a hír járta, hogy a szövetkezetben főleg pénzt osztanak, és értékes minden munka­egység. Igen, a munkaegység értéke 40 forint volt, amelynek több mint háromnegyedrészét a szövetkezetiek készpénzként kapták. Nincs talán még egy szövetkezet a megyében, ahol ilyen arányú lett volna a munka­egység értékének összetétele, ugyanis munkaegységenként 8,37 forint érté­kű terményt és 31,63 forintot osztot­tak a gazdasági év végén. A részese­dés ilyen arányú összetétele azt mu­tatja, hogy a szövetkezet gazdálkodá­sára az árutermelés volt a jellemző. Az alig 200 hold szántóval rendelkező szövetkezet dohányért 130 ezer, gyap­júért 28 ezer, tejért 24 ezer, papriká­ért 28 ezer, vajért 6600, sertésért 60 ezer. kenderért 25 ezer, napraforgóért pedig 3000 forintot kapott a szövet­kezet, 440 kiló mézet is értékesített. A felsoroltakon kívül még számos bevételi forrásuk volt. Gabonaneműe- ket és kukoricát nem értékesítettek, mert részben igen nagy volt a jég­kár, s a megmaradt termés a szövet­kezet állatállománya részére kellett. Kenyérgabona pedig azért nem került a piacra, mert a felszaporodott tag­ság szükségletét kellett kielégíteni. A SZÖVETKEZET ÉLT A 3004-ES RENDELET ADTA LEHETŐSÉGGEL A meghatározott mennyiségű mű­trágya használatáért hatezer forint, az árutermelés és a készpénzrészese­dés aránya miatt — amint a szövet­kezet könyvelője mondja — mintegy 18 ezer forint hitelelengedésben, il­letve jóváírásban részesültek. A TALAJ- ÉS NÖVÉNYÁPOLÁSI MUNKÁK ZÖMÉT A GÉPÁLLOMÁS VÉGZI A termelőszövetkezet a talaj mun­kának mintegy 90—95 százalékát a gépállomással végeztette el. Nem is volt a jégverésig a határban senki­nek sem olyan tiszta a kukoricája, mint az övéké. A gépállomás már harmadszor végezte a kapálást, ami­kor a jég súlyosan megverte a cí­merét éppen hányó, szép növényt. Ezután már természetesen nem le­hetett segíteni — hiszen csaknem 100 százalékos volt a kár. " A gépi munka, a jó talajelőkészí­tés azokon a területeken éreztette igazán hatását, ahol nem volt jég­kár. Például az egész községben hallgatólagosan tudomásul veszi mindenki, hogy senkinek nem volt olyan a paprikatermése, mint a szö­vetkezeté. A TERMELŐSZÖVETKEZET ÉS AZ EGYÉNIEK KAPCSOLATA A termelőszövetkezet tagjai so­kat segítenek a község egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjainak. Számos alkalommal oda mentek hozzájuk, hogy kölcsön kérjék tőlük a vetőgépet, a darálóval is szívesen segítenek a kívülállóknak. A fűrész­telepükön is sokszor dolgozzák fel deszkának az egyéniek faanyagát. Azt hihetné ezek után az ember, hogy minden rendben van, s a tá­volról sem teljes felsorolás adatait Szedresen ismerik. Pedig nem így van. A községben alig ismert a szö­vetkezet élete, a szövetkezetiek munkája. Főleg azt tudják csak a kívülállók, hogy a jég elverte a ter­més egy részét, mégis jó volt a jö­vedelem, jól élnek. A szövetkezet tagjai nem is törekszenek arra, hogy ismertessék munkájukat. Kertai János, a szövetkezet dará­lósa nem is hiányolja, mert amint mondja: »A tények magukért be­szélnek.« Ezt a véleményt mások is vallják a szövetkezetben. Lehet, hogy a tények magukért beszélnek, de hogy a tényekről nem igen be­szélnek, ez is valóság. Márpedig hogyan kívánják a szövetkezet tag­jai, hogy a kívülállók jó vélemény­nyel legyenek róluk, amikor önma­guk még a saját eredményeiket sem ismertetik? Kissé elzárkóztak és azt tartják, hogy a szövetkezetbe az jön, aki meggyőződött a kollektív gaz­dálkodás fölényéről. Az önkéntessé­get természetesen be kell tartani, csakhogy hogyan győződjék meg a ma még egyéni gazda a nagyüzem sok-sok előnyéről, ha senki sem be­szél róluk?! Pedig mint a fenti szá­mok is bizonyítják, volna miről be­szélni. Olyan kérdések is megválaszolás­ra várnak mint az alábbiak: A szö­vetkezeti tagokat viszonylag ritkáb­ban látták a határban, kevesebbet dolgoztak, mégis jelentős jövede­lemre tettek szert; több termelőszö­vetkezeti tag az elmúlt esztendőkben házat épített magának; hogy egyik- nek-másiknak jelenleg 10 zsák bú­zája, három hízója, 15 mázsa bur­gonyája, 13 mázsa kukoricája, anya­kocája van, hogy csak néhány je­lentősebb gazdasági felszerelést, jó- szágállományt említsünk. Honnan van mindez, hogyan érték el mind­ezt? Hogyan akarnak választ adni azokra a kérdésekre, híresztelések­re, amelyek a községben foglalkoz­tatják az embereket, ha saját maguk egyetlen lépést sem tesznek annak érdekében, hogy az igazságot ismer­je meg mindenki? NINCS GAZDÁJA A SZÖVETKEZETI MOZGALOMNAK Annak, hogy a termelőszövetkezet nem fordít kellő gondot eredményei­nek ismertetésére, nemcsak az az oka, hogy a szövetkezetiek ezt mel­lékes kérdésként kezelik, hanem az is, hogy nincs a községben gazdája a mezőgazdasági termelés fejleszté­sének és a szövetkezeti mozgalom­nak. A pártszervezet már régen nem foglalkozott a mezőgazdasági terme­lés fejlesztésének kérdéseivel, a ta­nácsban csak az elnök és néhány szövetkezeti tag viseli igazán szívén a szövetkezet ügyét. NÉHÁNY TEENDŐ A téli hónapok a legkedvezőbbek arra, hogy i a dolgozó parasztokkal eszmecserét folytassanak. A párt- szervezetnek és a tanácsnak egyik fontos teendője, hogy a termelőszö­vetkezeti tagok bevonásával terv­szerű felvilágosító munkát fejtsenek ki. Meg kell alakítani — számos községben már tevékenykednek is — a mezőgazdasági termelés fejlesztési bizottságot, s fel kell mérni, mit le­het tenni a termelés színvonalának emeléséért. Itt is természetesen a pártszervezeté és a tanácsé a kezde­ményező szerep, de vegyenek abban részt a tömegszervezetek és társa­dalmi szervezetek is. A felsorolt és fel nem sorolt pél­dák bizonyítják, h'ogy Szedresen is lehet ismét egy lépést előre tenni a termelés növelése és a mezőgazda­ság átszervezése útján, de azt kez­deményezni kell. K. Balog János Drága tandíj Mielőtt mondanivalóm lényegére térnék, előrebocsátom, nem vagyok konzervatív. Minden újra és jobbra való törekvésnek a legnagyobb tisz­telettel adózom. És ha azt tapasz­talom, hogy egy új módszer nem váltotta be a hozzáfűzött reménye­ket, azt egyáltalán nem tartom ka­tasztrofálisnak. Sőt... Hiszen min­den új módszer kísérletezése kocká­zattal jár, amit a magam részéről természetesnek tartok. Az új módszer abból áll, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek tehené­szeteiben évtizedekig alkalmazott stand-fejésről áttértek a tehenek sorfejésére. Vagyis — függően attól, hogy hány tehén áll az istállóban — minden hatodik napon végzi ugyan­az az ember egy-egy tehén etetését, gondozását és fejését. Az elmúlt esz tendő augusztusa óta a Gerjeni Ál­lami Gazdaság szakvezetői ezt az előírást teljesítették, bár ez intézke déssel hallgatólagosan már akkor nem értettek egyet. Mi látt az ered­mény? íme itt van: A stand-fejésről tavaly augusztus 1-én tértek át a 200 tehén sorfejésére. Ezt megelőzően havonta átlagban 60 000 liter tejet fejtek a gazdaságban. A Hellei-féle újmódszerű, soros-fejés bevezetése után augusztusban a tej 60 000-ről 45 000-re csökkent. Szeptemberben 50 000-re, októberben 45 000-re, no­vemberben pedig már csak 40 000 li­ter tejet fejtek attól a 200 tehéntől, amelyek júliusban 60 000 liter tejet adtak. Munkaerőmegtakarítás az új módszer bevezetése után nem volt. Takarmányból sem fogyott egy szem mel sem kevesebb, mint azelőtt, A zuhanásszerű csökkenés okát Petróczki János és László Antal, a gazdaság két legjobb tehenésze az új módszer bevezetésében látja. — Mindketten elmondták, hogy évek óta dolgoznak a tehenészetben és mindig kerestek átlagban havi 1700 forintot. Az új módszer bevezetése után a tejtermelés csökkenésével együtt keresetük is havi 1300 forint­ra csökkent. Pedig a munka éppen annyi volt, mint azelőtt. Tizennégy tehenet etettek, gondoztak és fejtek. Azzal a különbséggel, hogy nem minden nap ugyanazokat a tehene­ket. S akármilyen hihetetlen, a te­henek a napi abrakadagjukat rend­szeresen elfogyasztották, silóból pe­dig annyit kaptak, amennyit meg- bírtak enni, de az atyaúristennek sem adtó.k le rendesen a tejet, mert mindennap más valaki fejte őket. Az állami gazdaság tehenészeinek többszöri sürgetésére a pártszerve­zet és a szakvezetők saját »szakál­lukra« úgy intézkedtek, hogy visz- szatérnek a régi módszerhez. Tavaly decemberben még csak a tehenek fe­jését végezte mindennap ugyanaz a tehenész, az etetés és a gondozás maradt a Hellei-féle módszerrel. As eredmény az lett, hogy a tejterme­lés novemberhez viszonyítva, de­cemberben már 10 000 literrel emel­kedett. Az eredmény láttán a gaz­daság "vezetői nekibátorodtak és ja­nuárban már teljes egészében visz- szatértek a tehenek stand-szerű gon dozásához, etetéséhez és fejésáhez. Az eredmény tovább javult, mert az elmúlt két hét alatt az egy-egy standon álló 14-14 tehén tejtermelé­se a december hónapihoz viszonyítva 150—200 literrel emelkedett. Vagy hogy szemléltetöbb legyen, azt is megmondjuk, amit a gazdaság fő­állattenyésztőjétől megtudtunk. De­cember 1-én 6 liter volt a gazdaság­ban a fejési átlag. Ma viszont 8,5 li­ter. A tehenek kondíciója is jobb, mint másfél hónappal ezelőtt volt. S persze a tehenészek sem gondolkod­nak azon, hogy szakmát változtat­nak, mert a fizetésük párszáz fo­rinttal máris emelkedett. De a gaz­daság vezetőinek nincs egy nyugodt éjszakájuk. Minden pillanatban várják a felsőbb hatóságok képvi­selőit, akik rájönnek majd, hogy megszegték a rendelkezést. Mert hogy rájönnek, az egészen biztos. Hogy a vétséget a felsőbb szervek hogyan torolják meg, az nem tud­ható. De igazságtalanságnak tarta­nám, ha emiatt akármelyik gerjeni vezetőnek is bántódása lenne. Hi­szen olyan felsőbb utasítást szeg­tek meg, amiből az egész népgazda­ságnak kára volt. Félreértés ne essék: Nem azt aka­rom mondani, hogy az állami gaz­daságok megyei és főigazgatósága ne legyen következetes, ne követel­je meg, hogy utasításait a gazdasá­gokban maradék nélkül hajtsák vég re. Igenis szükség van arra, hogy a termelésben ne tűrjék meg az anarchiát, a liberalizmust. De azért helyes lenne, ha egy hasonló új mód szer bevezetése alkalmából ezután meghallgatnák és figyelembevgnnék a közvetlen termelésben dolgozó szakemberek és fizikai dolgozók vé­leményét is. így talán mégsem len­ne olyan drága egy-egy új módszer üzemszerű alkalmazásának tandíja. DOROGI ERZSÉBET A kommunisták bátran és őszintén vetik fel az észlelt hiányosságokat A legutóbbi taggyűlésen több mint negyven kommunista vitatta meg az alapszervezet vezetőségének beszámolóját a Dombóvári Fatelítő Vállalatnál. A beszámoló értékelte az 1958. évi munkát, különös tekin­tettel a pártpolitikai munka és a i termelőmunka viszonylatában. Az elmúlt évben jól dolgoztak a Fatelítő Vállalatnál. Bizonyítja ezt az, hogy az éves tervet tizenegy hó­SZALAG bennünket a románok, meg a cse­hek, a másik csoport pedig azt állí- tóttá, hogy győz a proletárhatalom... Hidd el pajtás, nagyon fájt, hogy ezek voltak kevesebben... Kovács hadnagy megmondta keményen ne­kik, hogyha a katonák is úgy gon­dolkodnának, akkor meg lennének számlálva a Tanácsiköztársaság nap­jai. Gábor is régóta vívódott már ma­gában, látta mindezt, de nem mond­ta, most sem szólt róla, hogy még jobban elkeserítse társát. Vigasztal­ni próbálta: — Majd rendbejön min den. Ha a külső ellenséggel vég­zünk, majd rendet teszünk itt bent is. — De hát lehet-e így harcolni a külső ellenséggel? Minden pillanat­ban elárulhatnak bennünket — szőt­te tovább gondolatát a katona, az­tán nagyot sóhajtott. — És hazulról is rossz hírek jönnek. Az asszony másról se ír,, mint arról, hogy ez nincs, meg az nincs. Nincs zsír, ke­vés a kenyér, a gyerekeknek nincs cipő, ruha... (Folytatjuk.) ATÁDI GÉZA nap alatt teljesítették. A tizenegy havi termelési érték 37 millió 718 ezer forint volt. A munkásoknak ju­talomként 31 000 forintot fizettek ki. 1957—58-ban 1 400 000 forint értékű építkezést hajtottak végre, ez összeg egyrészéből gépeket vásároltak. E néhány szám tényként rögzíti a főbb termelési mutatókat, az 1958- as munkát. De ehhez hozzátartozik még az is, hogy a vállalat 1958-ban lett élüzem. Az elmúlt évben a munkaver­seny volt az, mely a legjobb se­gítőnek bizonyult a tervek tel- f jesítésében. JI * Azonban, ha a szakvezetés és a szak- !,([ szervezet többet törődött volna a verseny értékelésével és népszerűsí- (i tésével, akkor az év végén nem 12, 11 hanem több napi nyereségről szá- “ 11 molhattak volna be. I1 A szakvezetés például egész év­iben nem volt képes megfelelő ver- " J senytáblák, híradók elkészítésére; ' ? De a versenyt sem értékelték meg- ’ J felelően. A szakszervezet részére " i nem adtak adatokat ehhez a mun- 1 ^ kához. A pártszervezet időközben ' j I néhányszor kérte a szakvezetést a l|lhibák kijavítására, sőt taggyűlésen (•is szóbakerült ez az ügy. j 11 A pártszervezet múlt évi munká- _ I ját végigkísérte az a jó módszer, .1. hogy rendszeresen ellenőrizték és . 11 segítették a termelést. A párt tagjai 1 i i különböző munkahelyeken a leg- r íjobb munkásoknak számítanak. Fe- 511 gyelmezetten viselkednek a munka- -1* helyen és a művezetők utasításait, 511 intézkedéseit megvalósítják és kér- *|ték dolgozótársaikat is erre. i Különösen a munkaverseny tö- (l megmozgalommá való fejleszté- 11 sében végeztek jó munkát a párt # tagjai. gátőrházhoz osztották be őrségbe. Tólük nem messze a Lasi-csárdánál a vasasok őrizték a határi: A vasút már a határom túl volt. A gátőrházhoz kihelyezett őrséget később Sárpilisre vezényelték. Piri, aki közben Gereblyés menyasszonya h tt, állandóan velük volt, a kony­hán dolgozott. Sárpilisen házakhoz szállásolták el ők~t, de pár napi itt— tartózkodás után Andler és az ifjú jegyespár útjai szétváltak. Gábort is a Lasi-csárdához vezényelték.. A katonák közben elégedetlenked­tek, ment az ellátás gyenge volt. Szekszárdról jött egy poütikai biz­tos, aki beszélgetett a katonákkal, magyarázta, hogy a Tanácsköztársa­ság milyen nehézségekkel küzd. Nem elég, hogy idegen csapati k támadták meg az országot, a belső el’enség is tevékenykedik, s a jobboldal' szo­ciáldemokratákkal Is harcot kell vívni a kommunistáknak. A kato­nák megnyugodjék és elfoglalták a számukra kijelölt helyet a demar­kációs vonal mellett: a Lasi-csárda és Alsónyék közti területet. Andler Gábor éjszakai őrségben volt másodmagával... Csendes volt az éjjel, nem hallatszott semmi zaj a vasúton túlról, a távoli tanyákon is kihunytak már a fények, csak né­ha huhogott egy bagoly a fák kö­zött, s hallották szárnyainak suho­gását amint elrepült felettük. — Nem a legjobb ez így pajtás — szólalt meg suttogva a másik. — Miért? — kérdezte Gábor, pe­dig tudta, hogy miről akar társalog­ni a másik. Tisztában volt vele ő is, hogy a tisztek körül nincs minden a legnagyobb rendben. —< Miért?... Hát Te behunyt szem mel jársz? Nem kapott választ, később sut­togva tovább folytatta: — A tisztek között nincs . egyet­értés. A múltkor véletlenül hallot­tam, amikor vitatkoztak. Az egy A csoport azt bizonygatta, hogy neír érdemes harcolni, úgyis levernek ök kezdeményezték a munkaver­senyt például nagyobb széria mun­ka esetén, az esetben is, ha sok fa érkezett á telepre. A vagonkiraká­sok meggyorsításával, a munka jobb szervezésével például az év végére már 8000 forintra csökkent a vagon­állás díja. Az év elején ezért még 60 000 forintot fizettek havonta. A pártszervezetnek rendszeresen be­számol a gazdaságvezetés a termelés állásáról. Nem egy esetben kérték; hogy a kommunisták példamutatá­sával, szervező készségével segítse­nek megoldani egy-egy nagyobb feladatot. Az év során a kezdeti passzivitás felengedett a párt tagjaiban. Mind­jobban részt vettek a feladatok meg­oldásában is. Ma már magukénak tartják az üzem problémáit és min­denütt segítenek. Ott találjuk a párttagokat akkor, ha sürgős meg­rendelés leszállításáról van szó. De ott vannak a vagonkirakásoknál is. Nem múlt el az év folyamán tag­gyűlés anélkül, hogy ne vitatkoztak volna a termelés jobbá tételén. Uj módszereket javasoltak egyes mun­kafolyamatok elvégzésére. Uj gé­pek konstruálását kérték. És meg­mondták az észlelt hibákat a szak­vezetésnek is. De nemcsak a hibát vetették fel, hanem mindjárt java­solták a hiba megoldásának módját és ebben van nagy értéke a kommu­nisták termelést segítő munkájá­nak. Az év második felében már nem­csak kiváló termelési eredmények­ről számolhattak be a taggyűlésen; hanem arról is, hogy eggyékovácso- lódott a pártszervezet és mind több új módszert használnak fel a terme-

Next

/
Oldalképek
Tartalom