Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-15 / 12. szám
1359. január 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A jő bornak is kell a cégér Szedresi tapasztalatok A szedresi termelőszövetkezet a megye legidősebb közös gazdaságai közé tartozik. Számos megpróbáltatáson ment keresztül, de a legnagyobb megrázkódtatásokon is diadalmaskodott. Az ellenforradalom idején alig maradtak néhányan, akik folytatták a közös gazdálkodást. Sikeresen átvészelték az elmúlt gazdasági év mostoha időjárásának csapásait is, pedig átlagosan 60 százalékos jégkárt szenvedtek, s valamennyi kukoricájukat elverte, de a kalászosokat is súlyos veszteség érte. A szövetkezet mégis él és egyre jobban gazdálkodik — amit a számok is bizonyítanak. NÉHÁNY SZÁMADAT A szedresi Pewiíi Termelőszövetkezetbe a zárszámadás óta hét család nyolc taggal lépett be. Ezek között vannak szedresiek, és vannak, akii; más községből érkeztek. Ennek egyik oka az, hogy az ősszel az a hír járta, hogy a szövetkezetben főleg pénzt osztanak, és értékes minden munkaegység. Igen, a munkaegység értéke 40 forint volt, amelynek több mint háromnegyedrészét a szövetkezetiek készpénzként kapták. Nincs talán még egy szövetkezet a megyében, ahol ilyen arányú lett volna a munkaegység értékének összetétele, ugyanis munkaegységenként 8,37 forint értékű terményt és 31,63 forintot osztottak a gazdasági év végén. A részesedés ilyen arányú összetétele azt mutatja, hogy a szövetkezet gazdálkodására az árutermelés volt a jellemző. Az alig 200 hold szántóval rendelkező szövetkezet dohányért 130 ezer, gyapjúért 28 ezer, tejért 24 ezer, paprikáért 28 ezer, vajért 6600, sertésért 60 ezer. kenderért 25 ezer, napraforgóért pedig 3000 forintot kapott a szövetkezet, 440 kiló mézet is értékesített. A felsoroltakon kívül még számos bevételi forrásuk volt. Gabonaneműe- ket és kukoricát nem értékesítettek, mert részben igen nagy volt a jégkár, s a megmaradt termés a szövetkezet állatállománya részére kellett. Kenyérgabona pedig azért nem került a piacra, mert a felszaporodott tagság szükségletét kellett kielégíteni. A SZÖVETKEZET ÉLT A 3004-ES RENDELET ADTA LEHETŐSÉGGEL A meghatározott mennyiségű műtrágya használatáért hatezer forint, az árutermelés és a készpénzrészesedés aránya miatt — amint a szövetkezet könyvelője mondja — mintegy 18 ezer forint hitelelengedésben, illetve jóváírásban részesültek. A TALAJ- ÉS NÖVÉNYÁPOLÁSI MUNKÁK ZÖMÉT A GÉPÁLLOMÁS VÉGZI A termelőszövetkezet a talaj munkának mintegy 90—95 százalékát a gépállomással végeztette el. Nem is volt a jégverésig a határban senkinek sem olyan tiszta a kukoricája, mint az övéké. A gépállomás már harmadszor végezte a kapálást, amikor a jég súlyosan megverte a címerét éppen hányó, szép növényt. Ezután már természetesen nem lehetett segíteni — hiszen csaknem 100 százalékos volt a kár. " A gépi munka, a jó talajelőkészítés azokon a területeken éreztette igazán hatását, ahol nem volt jégkár. Például az egész községben hallgatólagosan tudomásul veszi mindenki, hogy senkinek nem volt olyan a paprikatermése, mint a szövetkezeté. A TERMELŐSZÖVETKEZET ÉS AZ EGYÉNIEK KAPCSOLATA A termelőszövetkezet tagjai sokat segítenek a község egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjainak. Számos alkalommal oda mentek hozzájuk, hogy kölcsön kérjék tőlük a vetőgépet, a darálóval is szívesen segítenek a kívülállóknak. A fűrésztelepükön is sokszor dolgozzák fel deszkának az egyéniek faanyagát. Azt hihetné ezek után az ember, hogy minden rendben van, s a távolról sem teljes felsorolás adatait Szedresen ismerik. Pedig nem így van. A községben alig ismert a szövetkezet élete, a szövetkezetiek munkája. Főleg azt tudják csak a kívülállók, hogy a jég elverte a termés egy részét, mégis jó volt a jövedelem, jól élnek. A szövetkezet tagjai nem is törekszenek arra, hogy ismertessék munkájukat. Kertai János, a szövetkezet darálósa nem is hiányolja, mert amint mondja: »A tények magukért beszélnek.« Ezt a véleményt mások is vallják a szövetkezetben. Lehet, hogy a tények magukért beszélnek, de hogy a tényekről nem igen beszélnek, ez is valóság. Márpedig hogyan kívánják a szövetkezet tagjai, hogy a kívülállók jó véleménynyel legyenek róluk, amikor önmaguk még a saját eredményeiket sem ismertetik? Kissé elzárkóztak és azt tartják, hogy a szövetkezetbe az jön, aki meggyőződött a kollektív gazdálkodás fölényéről. Az önkéntességet természetesen be kell tartani, csakhogy hogyan győződjék meg a ma még egyéni gazda a nagyüzem sok-sok előnyéről, ha senki sem beszél róluk?! Pedig mint a fenti számok is bizonyítják, volna miről beszélni. Olyan kérdések is megválaszolásra várnak mint az alábbiak: A szövetkezeti tagokat viszonylag ritkábban látták a határban, kevesebbet dolgoztak, mégis jelentős jövedelemre tettek szert; több termelőszövetkezeti tag az elmúlt esztendőkben házat épített magának; hogy egyik- nek-másiknak jelenleg 10 zsák búzája, három hízója, 15 mázsa burgonyája, 13 mázsa kukoricája, anyakocája van, hogy csak néhány jelentősebb gazdasági felszerelést, jó- szágállományt említsünk. Honnan van mindez, hogyan érték el mindezt? Hogyan akarnak választ adni azokra a kérdésekre, híresztelésekre, amelyek a községben foglalkoztatják az embereket, ha saját maguk egyetlen lépést sem tesznek annak érdekében, hogy az igazságot ismerje meg mindenki? NINCS GAZDÁJA A SZÖVETKEZETI MOZGALOMNAK Annak, hogy a termelőszövetkezet nem fordít kellő gondot eredményeinek ismertetésére, nemcsak az az oka, hogy a szövetkezetiek ezt mellékes kérdésként kezelik, hanem az is, hogy nincs a községben gazdája a mezőgazdasági termelés fejlesztésének és a szövetkezeti mozgalomnak. A pártszervezet már régen nem foglalkozott a mezőgazdasági termelés fejlesztésének kérdéseivel, a tanácsban csak az elnök és néhány szövetkezeti tag viseli igazán szívén a szövetkezet ügyét. NÉHÁNY TEENDŐ A téli hónapok a legkedvezőbbek arra, hogy i a dolgozó parasztokkal eszmecserét folytassanak. A párt- szervezetnek és a tanácsnak egyik fontos teendője, hogy a termelőszövetkezeti tagok bevonásával tervszerű felvilágosító munkát fejtsenek ki. Meg kell alakítani — számos községben már tevékenykednek is — a mezőgazdasági termelés fejlesztési bizottságot, s fel kell mérni, mit lehet tenni a termelés színvonalának emeléséért. Itt is természetesen a pártszervezeté és a tanácsé a kezdeményező szerep, de vegyenek abban részt a tömegszervezetek és társadalmi szervezetek is. A felsorolt és fel nem sorolt példák bizonyítják, h'ogy Szedresen is lehet ismét egy lépést előre tenni a termelés növelése és a mezőgazdaság átszervezése útján, de azt kezdeményezni kell. K. Balog János Drága tandíj Mielőtt mondanivalóm lényegére térnék, előrebocsátom, nem vagyok konzervatív. Minden újra és jobbra való törekvésnek a legnagyobb tisztelettel adózom. És ha azt tapasztalom, hogy egy új módszer nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, azt egyáltalán nem tartom katasztrofálisnak. Sőt... Hiszen minden új módszer kísérletezése kockázattal jár, amit a magam részéről természetesnek tartok. Az új módszer abból áll, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek tehenészeteiben évtizedekig alkalmazott stand-fejésről áttértek a tehenek sorfejésére. Vagyis — függően attól, hogy hány tehén áll az istállóban — minden hatodik napon végzi ugyanaz az ember egy-egy tehén etetését, gondozását és fejését. Az elmúlt esz tendő augusztusa óta a Gerjeni Állami Gazdaság szakvezetői ezt az előírást teljesítették, bár ez intézke déssel hallgatólagosan már akkor nem értettek egyet. Mi látt az eredmény? íme itt van: A stand-fejésről tavaly augusztus 1-én tértek át a 200 tehén sorfejésére. Ezt megelőzően havonta átlagban 60 000 liter tejet fejtek a gazdaságban. A Hellei-féle újmódszerű, soros-fejés bevezetése után augusztusban a tej 60 000-ről 45 000-re csökkent. Szeptemberben 50 000-re, októberben 45 000-re, novemberben pedig már csak 40 000 liter tejet fejtek attól a 200 tehéntől, amelyek júliusban 60 000 liter tejet adtak. Munkaerőmegtakarítás az új módszer bevezetése után nem volt. Takarmányból sem fogyott egy szem mel sem kevesebb, mint azelőtt, A zuhanásszerű csökkenés okát Petróczki János és László Antal, a gazdaság két legjobb tehenésze az új módszer bevezetésében látja. — Mindketten elmondták, hogy évek óta dolgoznak a tehenészetben és mindig kerestek átlagban havi 1700 forintot. Az új módszer bevezetése után a tejtermelés csökkenésével együtt keresetük is havi 1300 forintra csökkent. Pedig a munka éppen annyi volt, mint azelőtt. Tizennégy tehenet etettek, gondoztak és fejtek. Azzal a különbséggel, hogy nem minden nap ugyanazokat a teheneket. S akármilyen hihetetlen, a tehenek a napi abrakadagjukat rendszeresen elfogyasztották, silóból pedig annyit kaptak, amennyit meg- bírtak enni, de az atyaúristennek sem adtó.k le rendesen a tejet, mert mindennap más valaki fejte őket. Az állami gazdaság tehenészeinek többszöri sürgetésére a pártszervezet és a szakvezetők saját »szakállukra« úgy intézkedtek, hogy visz- szatérnek a régi módszerhez. Tavaly decemberben még csak a tehenek fejését végezte mindennap ugyanaz a tehenész, az etetés és a gondozás maradt a Hellei-féle módszerrel. As eredmény az lett, hogy a tejtermelés novemberhez viszonyítva, decemberben már 10 000 literrel emelkedett. Az eredmény láttán a gazdaság "vezetői nekibátorodtak és januárban már teljes egészében visz- szatértek a tehenek stand-szerű gon dozásához, etetéséhez és fejésáhez. Az eredmény tovább javult, mert az elmúlt két hét alatt az egy-egy standon álló 14-14 tehén tejtermelése a december hónapihoz viszonyítva 150—200 literrel emelkedett. Vagy hogy szemléltetöbb legyen, azt is megmondjuk, amit a gazdaság főállattenyésztőjétől megtudtunk. December 1-én 6 liter volt a gazdaságban a fejési átlag. Ma viszont 8,5 liter. A tehenek kondíciója is jobb, mint másfél hónappal ezelőtt volt. S persze a tehenészek sem gondolkodnak azon, hogy szakmát változtatnak, mert a fizetésük párszáz forinttal máris emelkedett. De a gazdaság vezetőinek nincs egy nyugodt éjszakájuk. Minden pillanatban várják a felsőbb hatóságok képviselőit, akik rájönnek majd, hogy megszegték a rendelkezést. Mert hogy rájönnek, az egészen biztos. Hogy a vétséget a felsőbb szervek hogyan torolják meg, az nem tudható. De igazságtalanságnak tartanám, ha emiatt akármelyik gerjeni vezetőnek is bántódása lenne. Hiszen olyan felsőbb utasítást szegtek meg, amiből az egész népgazdaságnak kára volt. Félreértés ne essék: Nem azt akarom mondani, hogy az állami gazdaságok megyei és főigazgatósága ne legyen következetes, ne követelje meg, hogy utasításait a gazdaságokban maradék nélkül hajtsák vég re. Igenis szükség van arra, hogy a termelésben ne tűrjék meg az anarchiát, a liberalizmust. De azért helyes lenne, ha egy hasonló új mód szer bevezetése alkalmából ezután meghallgatnák és figyelembevgnnék a közvetlen termelésben dolgozó szakemberek és fizikai dolgozók véleményét is. így talán mégsem lenne olyan drága egy-egy új módszer üzemszerű alkalmazásának tandíja. DOROGI ERZSÉBET A kommunisták bátran és őszintén vetik fel az észlelt hiányosságokat A legutóbbi taggyűlésen több mint negyven kommunista vitatta meg az alapszervezet vezetőségének beszámolóját a Dombóvári Fatelítő Vállalatnál. A beszámoló értékelte az 1958. évi munkát, különös tekintettel a pártpolitikai munka és a i termelőmunka viszonylatában. Az elmúlt évben jól dolgoztak a Fatelítő Vállalatnál. Bizonyítja ezt az, hogy az éves tervet tizenegy hóSZALAG bennünket a románok, meg a csehek, a másik csoport pedig azt állí- tóttá, hogy győz a proletárhatalom... Hidd el pajtás, nagyon fájt, hogy ezek voltak kevesebben... Kovács hadnagy megmondta keményen nekik, hogyha a katonák is úgy gondolkodnának, akkor meg lennének számlálva a Tanácsiköztársaság napjai. Gábor is régóta vívódott már magában, látta mindezt, de nem mondta, most sem szólt róla, hogy még jobban elkeserítse társát. Vigasztalni próbálta: — Majd rendbejön min den. Ha a külső ellenséggel végzünk, majd rendet teszünk itt bent is. — De hát lehet-e így harcolni a külső ellenséggel? Minden pillanatban elárulhatnak bennünket — szőtte tovább gondolatát a katona, aztán nagyot sóhajtott. — És hazulról is rossz hírek jönnek. Az asszony másról se ír,, mint arról, hogy ez nincs, meg az nincs. Nincs zsír, kevés a kenyér, a gyerekeknek nincs cipő, ruha... (Folytatjuk.) ATÁDI GÉZA nap alatt teljesítették. A tizenegy havi termelési érték 37 millió 718 ezer forint volt. A munkásoknak jutalomként 31 000 forintot fizettek ki. 1957—58-ban 1 400 000 forint értékű építkezést hajtottak végre, ez összeg egyrészéből gépeket vásároltak. E néhány szám tényként rögzíti a főbb termelési mutatókat, az 1958- as munkát. De ehhez hozzátartozik még az is, hogy a vállalat 1958-ban lett élüzem. Az elmúlt évben a munkaverseny volt az, mely a legjobb segítőnek bizonyult a tervek tel- f jesítésében. JI * Azonban, ha a szakvezetés és a szak- !,([ szervezet többet törődött volna a verseny értékelésével és népszerűsí- (i tésével, akkor az év végén nem 12, 11 hanem több napi nyereségről szá- “ 11 molhattak volna be. I1 A szakvezetés például egész éviben nem volt képes megfelelő ver- " J senytáblák, híradók elkészítésére; ' ? De a versenyt sem értékelték meg- ’ J felelően. A szakszervezet részére " i nem adtak adatokat ehhez a mun- 1 ^ kához. A pártszervezet időközben ' j I néhányszor kérte a szakvezetést a l|lhibák kijavítására, sőt taggyűlésen (•is szóbakerült ez az ügy. j 11 A pártszervezet múlt évi munká- _ I ját végigkísérte az a jó módszer, .1. hogy rendszeresen ellenőrizték és . 11 segítették a termelést. A párt tagjai 1 i i különböző munkahelyeken a leg- r íjobb munkásoknak számítanak. Fe- 511 gyelmezetten viselkednek a munka- -1* helyen és a művezetők utasításait, 511 intézkedéseit megvalósítják és kér- *|ték dolgozótársaikat is erre. i Különösen a munkaverseny tö- (l megmozgalommá való fejleszté- 11 sében végeztek jó munkát a párt # tagjai. gátőrházhoz osztották be őrségbe. Tólük nem messze a Lasi-csárdánál a vasasok őrizték a határi: A vasút már a határom túl volt. A gátőrházhoz kihelyezett őrséget később Sárpilisre vezényelték. Piri, aki közben Gereblyés menyasszonya h tt, állandóan velük volt, a konyhán dolgozott. Sárpilisen házakhoz szállásolták el ők~t, de pár napi itt— tartózkodás után Andler és az ifjú jegyespár útjai szétváltak. Gábort is a Lasi-csárdához vezényelték.. A katonák közben elégedetlenkedtek, ment az ellátás gyenge volt. Szekszárdról jött egy poütikai biztos, aki beszélgetett a katonákkal, magyarázta, hogy a Tanácsköztársaság milyen nehézségekkel küzd. Nem elég, hogy idegen csapati k támadták meg az országot, a belső el’enség is tevékenykedik, s a jobboldal' szociáldemokratákkal Is harcot kell vívni a kommunistáknak. A katonák megnyugodjék és elfoglalták a számukra kijelölt helyet a demarkációs vonal mellett: a Lasi-csárda és Alsónyék közti területet. Andler Gábor éjszakai őrségben volt másodmagával... Csendes volt az éjjel, nem hallatszott semmi zaj a vasúton túlról, a távoli tanyákon is kihunytak már a fények, csak néha huhogott egy bagoly a fák között, s hallották szárnyainak suhogását amint elrepült felettük. — Nem a legjobb ez így pajtás — szólalt meg suttogva a másik. — Miért? — kérdezte Gábor, pedig tudta, hogy miről akar társalogni a másik. Tisztában volt vele ő is, hogy a tisztek körül nincs minden a legnagyobb rendben. —< Miért?... Hát Te behunyt szem mel jársz? Nem kapott választ, később suttogva tovább folytatta: — A tisztek között nincs . egyetértés. A múltkor véletlenül hallottam, amikor vitatkoztak. Az egy A csoport azt bizonygatta, hogy neír érdemes harcolni, úgyis levernek ök kezdeményezték a munkaversenyt például nagyobb széria munka esetén, az esetben is, ha sok fa érkezett á telepre. A vagonkirakások meggyorsításával, a munka jobb szervezésével például az év végére már 8000 forintra csökkent a vagonállás díja. Az év elején ezért még 60 000 forintot fizettek havonta. A pártszervezetnek rendszeresen beszámol a gazdaságvezetés a termelés állásáról. Nem egy esetben kérték; hogy a kommunisták példamutatásával, szervező készségével segítsenek megoldani egy-egy nagyobb feladatot. Az év során a kezdeti passzivitás felengedett a párt tagjaiban. Mindjobban részt vettek a feladatok megoldásában is. Ma már magukénak tartják az üzem problémáit és mindenütt segítenek. Ott találjuk a párttagokat akkor, ha sürgős megrendelés leszállításáról van szó. De ott vannak a vagonkirakásoknál is. Nem múlt el az év folyamán taggyűlés anélkül, hogy ne vitatkoztak volna a termelés jobbá tételén. Uj módszereket javasoltak egyes munkafolyamatok elvégzésére. Uj gépek konstruálását kérték. És megmondták az észlelt hibákat a szakvezetésnek is. De nemcsak a hibát vetették fel, hanem mindjárt javasolták a hiba megoldásának módját és ebben van nagy értéke a kommunisták termelést segítő munkájának. Az év második felében már nemcsak kiváló termelési eredményekről számolhattak be a taggyűlésen; hanem arról is, hogy eggyékovácso- lódott a pártszervezet és mind több új módszert használnak fel a terme-