Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-16 / 13. szám

1939. január 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Török Gusztáv esete a szputnyikokkal Török Guszti bácsi a falu esze. Legalábbis ő annak tartja magát. *5 Persze, ne legyünk elfogultak vele , szemben: ha nem is a falu bölcsé- * nek és eszének, de azért tekinté­lyes, amolyan mindent tudó em­bernek tartották. Erre pedig azzal szolgált rá, hogy az első világháborúban ott volt Piavénél, azután kivándorolt Kanadába. Ott egy búzatermelő farmon dolgozott és sikerült any- nyit összekuporgatnia, hogy haza­jövet néhány hold földecskét tu­dott vásárolni. így aztán, ha össze­jöttek a szomszédok, annyit tudott beszélni, hogy vége, hossza nem volt. Elvégre is egy világot járt ember mindenhez ért, mindenről tud. Nem történhetett olyan ese­mény a nagyvilágban, amihez Guszti bácsi ne tudott volna hoz­zászólni. Méghozzá a maga mód­ján. Ez pedig azt jelentette, hogy a »hivatalos« véleménnyel sosem ér­tett egyet, hanem ellenkezőleg. Ha például egy miniszterelnök mon­dott valamit, akkor Guszti bácsi megpödörintette a bajuszát és imi­gyen szólt a társasághoz: — Hajják-e, emberek, nem egé­szen úgy van ám az. Szó sincs ró­la... Ezt csak mondják, mert mondani kell valamit. Én tudom, mert amikor kint jártam Kanadá­ban ... így aztán elképzelhetjük, hogy milyen dühös lett, amikor 1957 őszén el akarták vele hitetni, hogy az oroszok fellőttek egy szputnyi- kot és az kering a Föld körül. Az újságot, amellyel bizonygatni akar­ták a szputnyikot, mérgesen eldob­ta, mondván: — Hogy lehet valakinek olyan kevés esze, hogy még ilyet is ké­pes elhinni... A Föld körül nem keringhet már csak azért sem, mert az nem lehetséges. Olyan magasra pedig nem lehet fellőni semmit. Az amerikaiak is próbál­koztak vele, amikor odakinn jár­tam. Nekik sem sikerült. Odafönn a magasban már nincs levegő és ezért oda nem is lehet fellőni semmit. Az emberek azt hitték el, amit az újság írt és amit a rádió mon­dott, nem pedig Guszti bácsi ok­fejtését. Ez szörnyen bosszantotta Guszti bácsit és csökkentette falu­béli tekintélyét és ezzel magyaráz­ható, hogy a következő tanulságot vonta le a történtekről: azért még­sem lehet kerek-perec szembeszáll­ni ennyi emberrel, ha valameny- nyien egyet állítanak. Ezt a tanulságot körülbelül ak­kor vonta le, amikor híre jött a második szputnyiknak. így aztán erről már más volt a véleménye: — Ha még el is hiszi az ember azt az első hogyishívjákot, mert ugye, azóta már sokat fejlődött minden, de ez a második már le­hetetlen. Először is a magasság .:; Tudják, milyen magasan van az? Ott már a csillagok vannak. Az le­hetetlen. Hamuka az egész. Külön­ben is, honnan tudhatnák, hogy olyan magasra ment fel az a;:j Majd elhiszem, ha onnan valaki le- < úgy elbeszélgettek, hogy észre enged egy zsineget és magam meg- (isem vették az idő múlását. Már jött mérhetem. . i'a váltás, s ők visszaballagtak a csár Mi sem természetesebb, mint» i' dához. Néhány nap nyugalomban hogy a harmadik szputnyiknál az i1 telt el, aztán az egyik reggel rémül - emberek már előre kuncogva vit-1J szaladt a szakaszparancsnoká- ték Guszti bácsihoz az újságot: 'Jhoz az egyik tanya tulajdonosa, s — Ezt nézze! Ez sokkal nehe-' |arrói panaszkodott, hogy a szerbek zebb volt, mint a második és rá- | átjöttek a demarkációs vonalon és adásul még annál is magasabbra |iamikor ő a mezőn szántott, odamen- ment fel. Mit szól hozzá? ptek hozzá, kifogták a lovait és el­Guszti bácsi most sokáig pödör- (i hajtották, gette a bajuszát és köszörülgette a i1 — Nem szóltak semmit? — kér­torkát — mindezt természetesen i'dezte a szakaszparancsnok. azért, hogy időt nyerjen. j| _ De is mondták, hogy ha éj­— Gyermekeim, ti meg nem vol- nem ngkik w 000 korQ tatok tovább Pestnél, nem jártátok (lnát akkor az éjjel mindent elvisz- a nagyvilágban, nem tudjatok, inek hogy mit lehet és mit nem. Ilyet i _ Hol van a maga tanyája? _ még elképzelni is istenkisértés. #kérdezte a parancsnok. Mert tegyük fel, hogy az első, meg l ’ .. , a második igaz, de ez már nem le-!» Az öreget a parancsnok azzal hetséges. Ha ez így lenne, akkor “ el, hogy legyen csak nyu­Tr 1JL • n. __nmKor i'god tan nem fognak elvinni tőle sem a Holdhoz is eljuthatna az ember. *** Márpedig az Ur úgy alkotta meg m * . .... . , .f, . , . . . _ ,__ e . Amikor leszállt az este, a szakasz a világmindenséget, hogy ember eg(, . , J ^ ,. . , , ’ , , néhány tagja, — lehettek vagy ti­emberalkotta dolog ne tudjon el-(i _ ^tétséz lenle alatt a ta­jutni máshova a Földről. Ez elleni ® , , . . J , . . , . nyahoz osont, es várták a szerbek nem lehet tenni. j, jövetelét. Márt azt hitték, hogy Mindez teljesen lerontotta Gusz-(i csak ráijesztettek az öregre, amikor ti bácsi tekintélyét. Már hiába me-(i éjfél előtt néhány perccel az egyik sélt utazásairól, a kanadai élmé-Jelőre küldött katona azzal jött visz­nyekről, meg arról, hogy hogyan fogott el egyedül öt olaszt, nem hitte senki. Mindenki csak kunco­gott azokon a dolgokon, amelyeket ő nagykomolyan előadott. Ráadá­sul sziporkáztak feléje a csípő- sebbnél csípősebb megjegyzések. Nagyon elkeserítette, hogy már ennyire nem veszik semmibe sem az ő szavait. Sokat búslakodott és végül elhatározta: no, megálljatok csak, túljárok én a ti eszeteken; Hosszú időn keresztül nem ment emberek közé. Otthon magábazár- kózottan töltötte estéit és folyton azon gondolkodott, miként járhat­na túl gúnyolóinak eszén. Azt el­határozta, hogy neki !s jó lesz leg­alább rádiót hallgatnia, ha túl akar járni az emberek eszén és vissza akarja állítani régi tekinté­lyét. Vett is egy rádiót és attól kezdve minden este azt hallgatta, Időközben ki is eszelt egy egész sor olyan dolgot, amely alkalmas­nak mutatkozott a tekintély visz- szaállítására. Csakhogy egyiket sem találta teljesen tökéletesnek és így még várt. Ilyen körülmények között talál­ta az a hír, hogy a szovjetek hold­rakétát lőttek fel, pontosan meg­határozták, hogy melyik időben, milyen távol volt a Földtől, meny­nyire közelítette meg a Holdat és, hogy ez lesz a naprendszer első bolygója. — Megvan! — újjongott és ar­ról kezdett elmélkedni, hogy mi­vel az ilyen »-jószágokkal-« rontot­ta el a tekintélyét az emberek előtt, az ilyenekkel is kell vissza­szerezni. Elkészítette nagy tervét és a hozzávaló kellékeket. A feleségét pedig elküldte a szomszédodhoz, hogy estére hívja meg valameny- nyit vendégségbe. Jöttek is a szomszédok, már tele volt velük a szoba. De azt egyikőjük sem tud­ta elképzelni, hogy mi ütött a Tö­rök Guszti bácsiba, hiszen hóna­pok óta nem állt szóba senkivel. Miután megbeszélték az időjá­rást, Guszti bácsi lelkendezni kez­dett a szomszédok előtt: — Hallották-e, mi történt? Hogy mit ki nem találnak az emberek ... Holdrakétát lőttek fel az oroszok. Ez már többet vissza sem esik a Földre, mert a Föld vonzóereje már nincs hatással rája. Az emberek összenéztek- mi tör­tént a Guszti bácsival, hiszen az­előtt istenkísértésnek tartotta az ilyen dolgokat. Az egyik meg is kérdezte: — Guszti bátyám! Hisz maga az ilyen dolgokban? — Már hogyne hinnék. Mondtam én már azelőtt is. Amikor megjöt­tem Kanadából, már tudtam, hegy Őrült volt-e Hitler Adolf ? Irta: GEORGES BLXJN az ember előtt előbb-utóbb nem lesz nagy távolságra még a Hold sem. — Csak' azt nem értjük, hogyan tudják ilyen pontosan megmon­dani, hogy mikor milyen távolság­ra van a Földtől és merre megy. Guszti bácsi — mivel látta, hogy érdeklődve várják a válaszát — is­mét megpödörintette a bajuszát és tekintélyes hangon magyarázta: — Könnyű az, kérem. Csak is­merni kell a fortélyát. Mert min­dennek megvan a maga fortélya. Éppen úgy, mint a kútásásnak, vagy a kosárfonásnak. Én kérem már tegnap délután kiszámítottam, hogy ma este pontosan 11 órakor itt halad el a holdrakéta körülbe­lül a mi házunk felett és halvány fénnyel világít. Ha nem lesz felhő, látni is lehet. A szomszédok úgy vélték, hogy valaminek kell lenni a dologban, mert különben nem merné ilyen határozottan kijelenteni, hiszen könnyen a szaván lehet majd fog­ni, mert egy óra múlva elérkezik a jelzett este 11 óra. Kicsit kezdték ismét bölcs és okos embernek te­kinteni Guszti bácsit. Török Gusztáv a nyomaték ked­véért kiment az időjárást kémlel­ni. Visszajövet kijelentette: — Egész biztosan látni fogjuk a szputnyikot, mert tiszta az égbolt. Nagy csodálkozás ... Mindenki izgatottan leste az órát. 11 óra előtt tíz perccel pedig már min­denki a tornácon tolongott és a csillagos eget nézte. Guszti bácsi csillapította a közönséget: — Még ráérnek ... Pontosan szá­moltam, pontosan érkezik. Nem szoktam tévedni. Amikor elérkezett a 11 óra, csakugyan észrevették a fák koro­náinál egy mozgó, halvány fény­pontot. — Ott a _g_zputnyik — szólt Gusz-~ ti bácsi és mindenki tátotta a szá­ját, s csak akkor tudtak ismét szó­hoz jutni, amikor a halvány fény­pont eltűnt egy másik fa koronájá­nál. - ■*» Nosza, lett is nagy tekintélye Guszti bácsinak. A nagy tekinté­lye talán még ma is meglenne, ha a Kovácsék nagyobbik fiának nem jut eszébe, hogy mit olvasott az új­ságban. Történetesen azt, hogy a holdrakéta — vagy ahogyan Guszti bácsi ezt is nevezte: a szputnyik — nem látható szabad szemmel. így aztán kezdett gyanússá válni előt­te a dolog. Közben az is eszébe ju­tott, hogy délután látta Guszti bá­csit, amint sokáig fenn a fa tete­jén, a rádióantennánál matatott. Kapcsolatot látott a két dologban és amikor a többiek visszamentek a szobába Guszti bácsi egészségére Egy idő óta és a kötelességüket nem mindig teljesítő hatósági sze­mélyek elnéző mosolyától kísérve egyre nagyobb számban látnak nap világot Nyugat-Németországban a náci vagy neo-náci propaganda al­kotásai. Ezek a »művek« gyakran antiszemita, vagy esetleg franciaelle­nes jellegűek, mint például a »ki­váló« SS-vezető, Erich Kern nem­régen megjelent könyve. A pálmát azonban egy 560 oldalas mű viszi el, amelynek címe »Hitler a nagy had­vezér, avagy egy legenda megsem­misülése?« A könyv egy jótollú, is­mert történész és életrajzíró, Gert Buchheit műve. Buchheit írta meg Bismarck, Papén, Mussolini, Clause- witz és más híres államférfiak és politikusok életrajzát is. A szerző művével rehabilitálni szeretné a nemzeti szocialista pár­tot, mert kimondja: a párt a csele­kedeteiért nem egészen felelős »Führer« szerencsétlen áldozata volt. Azt bizonygatja, hogy Hitler sohasem volt olyan lángeszű had­vezér, mint híresztelték, sőt, minden amellett szól, hogy sohasem volt teljes mértékben ura szellemi képes­ségeinek. Buchheit szerint, ha Hitler Adolfot hatalomra jutása előtt, bár milyen oknál fogva, törvényszék elé állították volna, akkor ügyében a Büntetőtörvénykönyv 51. cikkelyét — enyhítő körülmények a szellemi gyengék számára — alkalmazták volna. Gert Buchheit kimutatja, hogy a »Führer« paralysis progressivában szenvedett, de nem vallja be, hogy Hitler betegsége valójában paralysis agitans volt, amely 1941—42-ben tört ki rajta, amikor Oroszország ellen küldte hadosztályait, s ez végül is Sztálingrádhoz, a totális vereséghez és az öngyilkossághoz vezetett. A német író azzal vádolja Hitlert, hogy hozzájárult a Wehrmacht »fel- bomlasztásához«. Igyekszik egy­mástól elválasztani »a .nemzeti szo­cialista párt régi, jó programját« a szorosan vett hitlerizmustól, »a né­met népet romlásba vivő« fajüldö­zéstől. Vajon miért igyekszik Buchheit mindenáron »rehabilitálni« a nem­zeti szocialista pártot, annak bi- zonygatásával, hogy egy őrült ál. dozata volt? A szovjet technika újabb vívmánya A szovjet tervezőintézetek elkészí- Az egyenáramú távvezeték sokkal tették a sztálingádi vízierőmű és a gazdaságosabb, mint a váltóáramot Donyec-medence közötti elektromos szállító hálózat. Az energiaveszteség távvezeték tervét. A vezetéken évente egynegyedére csökken, három vezeték négymilliárd kilowattóra szokatlanul helyett pedig csupán kettő szükséges, nagy feszültségű — 800 kilovoltos — A számítások kimutatják, hogy a egyenáram halad keresztül. Sztálingrád—Donyec-medence egyen­Az ilyen magasfeszültségű egyen- áramú távvezeték felépítésével 25 áram szállítása a tudományos és a millió rubelt és 2000 tonna huzalt technikai világ újdonságai közé tar- takarítottak meg. tozik. A szovjet szakemberek most újabb A 473 kilométer hosszú vezeték 22,5 terveken dolgoznak. Céljuk a másfél­méter magas oszlopokon nyugszik, kétezer kilométer hosszú, 1200—1400 amelyeket egymástól 340—370 méter- kilovoltos feszültségű elektromos táv- nyire helyeznek eL vezeték létrehozása. inni egy pohár bort, ő odalopódzott a fához, amelyik az antennát tar­totta. Először is nekiment egy tég­lának, amely zsinegen lógott az antennáról. Felmászott a fára. Az antennánál talált egy macskasze­met, amilyent a kerékpárok sárhá- nyóján szoktak hordani. Kiderült, hogy egy kis csiga segítségével a tégla súlya által ez a macskaszem haladt el az egyik fától a másikig az antennadrót mentén. A macska­szemet bevitte. Éppen akkor tették le a pohara­kat. Guszti bácsi égett a büszke­ségtől. Csak akkor komorodott el, amikor a Kovács-gyerek magya­rázni kezdett: — Guszti bácsi! Mifelénk ezt nem szputnyiknak, hanem macs­kaszemnek nevezik. Boda Ferenc Moszkvai «utasítások" Albert Kahn, az ismert amerikai író a szenátus belbiztonsági tanácsa előtt így válaszolt arra a kérdésre, hogy kapott-e valaha utasításokat Moszkvából: „Igen, egy ízben, 1949-ben. Ekkor ugyanis Ilja Erenburg szovjet író egy pipát ajándékozott nekem, amely a Szovjetunióban készült. A pipa dobo­zában utasítást találtam, amely így hangzott: „Ha nem akarja, hogy új pipájának fája elrepedjen, akkor hi­degben és szélben ne pipázzon. Ha már 50-szer használta a pipát, akkor mindenféle körülmények között, a leghidegebb időben is rágyújthat. Ezt az utasítást teljes betartottam.” egészében PIROS SZALAG VIII. sza, hogy a vasút tájékán mozgoló­dást látott. A sarlóalakú félhold a fák koro­nája fölé kapaszkodott már, s fényé­nél a vörösök észrevették, hogy a töltés irányában valóban mozognak alakok, s mind közelebb jönnek. A kivezényelt osztag parancsnoka azt a parancsot adta, hogy a támadók fölé lőjenek, s csak aztán vegyék majd célba őket, ha a riasztó lövés ellenére sem vonulnak vissza. Több lövésre azonban nem volt szükség, mert a tíz puska eldördülése után a szerbek kereket oldoittak... A tu­lajdonos pedig elköltözött a tanyá­ból... AZ ÁRULÓ Andler Gábor a demarkációs vo­nalról Szekszárdra a kórházba ke­rült, onnét pedig vissza Dunaföld- várra. Megválasztották a vörös őr ség parancsnokhelyettesévé. Holec Sándor pedig az irodán dolgozott. Rossz hírek jártak, minden nap jött egy-két hír, ami arról számolt be, hogy az ellenforradalmárok itt is, btt is megkísérelték a hatalom visszaszerzését. Néhol ideiglenesen sikerült nekik, másutt nem. Június 21-e volt. Andler Gábor szo'gálatot teljesített a vörös őrség laktanyájában. Tikkadt meleg szo­rult a szobák fehérre meszelt falai közé. Az asztal mellett ült, fejéi tenyerébe támasztva, vele szemben Holec Sándor foglalt helyet az asz­tal túlsó oldalán. —Fullasztó a meleg — mondta a fakóarcú fiatalember, s Gáborra né­zett. — Adj egy kis dohányt, hadd sodorjak egyet... — Ne szívd... nem tesz jót, — pró bálta lebeszélni barátját. — Igazad van — húzta vissza ki­nyújtott kezét Sándor, s zsebkendő­jével megtörölte verejtékező hom­lokát. Aztán minden átmenet nélkül másról kezdett beszélni. Arról, hogy neki nem tetszik, hogy a csendőrök vették át ismét a községekben az őrségek parancsnokságát. — Lehet, hogy túl aggályos va­gyok, de nem szabadna megbíznunk ennyire azokban, akik az előző rendszert is kiszolgálták... A telefon élesen felcsengett, be­szélgetésük félbeszakadt. A baracsi aknazártól jelentették, hogy elsza­badult egy akna és lefelé úszik a Dunán. El kell lőni. — Megpróbáljuk — tette le a kagylót, s kisietett az irodából, hogy parancsot adjon az akna ellövésére. Délelőtt 11 órakor puskalövések hallatszottak a Duna felől, aztán tompa robbanás reszkette meg a le­vegőt, hogy az ablakok is belé re­megtek... Az aknát ellőtték. Röviddel később ismét felcsengett a telefon és a vonal túlsó végéről azt jelentették, hogy Bölcskén túl a fehérek átjöttek a Dunán..; — Riadó! Riadó! — hangzott a kiáltás minden oldalról. Pár perc múlva mindenki tudta a feladatát. A cél az volt, hogy megakadályoz­zák a fehérek bejövetelét a község­be. Elállni minden utat, amely a községbe vezet. Andler Gábor harmadmagával a dunapartra ment, mert várható volt, hogy esetleg csónakkal is megpró­bálkoznak a fehérek átkelni a Du­nán. A bölcskei út védelmére Kis- csurvai József csendőrőrmestert, Bi- zovicsot, Potyondit és még két má­sik próbacsendőrt állítottak. A vé­dők parancsnoka Kiscsurvai volt... Lassan ballagtak a bölcskei úton, sokáig nem szólt senki, aztán, ami­kor már a falun kívül voltak Kis­csurvai megtörte a csendet: — Csőre töltött mindenki? — Igen — hangzott a válasz. — Akkor figyelni... Oldalt is, nem csak előre. Egy magaslaton, a poroslevelű akácfák alatt megálltak. A parancs­nok kissé félre vonult és gondolko­dott. Egyik cigaretta után a másikat szívta, egy óra múlva már tarkállot- tak körülötte az eldobált cigaretta­végek. (Folytatjuk.) ATÁDI GÉZA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom