Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-11 / 9. szám
SZERKESZTI A MÉSZÖV Megrendezésre kerül a földművesszövetkezeti kulturális seregszemle Mint már korábban közöltük, a kulturális seregszemlét 1958. december 1-től ez év május 31-ig folyamatosan rendezzük, kapcsolódva a megyei KISZ Bizottság által meghirdetett Szabó Erzsébet kulturális seregszemléhez. Mivel a kulturális seregszemle időszaka egybeesik a Tanácsköztársaság 40. évfordulójával és felszabadulásunk évfordulójával, a mű- - sorkiválasztásoknál nagy gondot kell fordítani arra, hogy a kultúr- munkában is kifejezésre jussanak a Tanácsköztársaság dicső napjai, a Horthy-fasizmus ellen vívott harcok, az ifjú kommunisták hősi tettei, valamint a magyar nép fel- szabadulásának története, kihatása életünk minden területén. A kulturális seregszemle nem egyszerű kultúrversenyt jelent, hanem az MSZMP művelődéspolitikai céllti- tűzéseinek megvalósításához való hozzájárulást. Pártunk művelődési politikájának végrehajtásában a földművesszövetkezetnek is, mint tömegszervezetnek nagy a feladata Ezért a seregszemlébe való bekapcsolódást, a színjátszás, az énekkar, a népi tánc, a zenekar, a szavalat, a népi játékok, egyéni énekek és hangszerszólók mellett kiterjed a könyvterjesztésre, könyv- ankétok, könyvbálok, irodalmi estek szervezésére és rendezésére, ismeretterjesztő előadások, szakelőadások, a nőbizottságok által szervezett különböző tanfolyamokon történő rövid felolvasások, mezőgazdasági szakoktatások szervezésére, rendezésére. A nőbizottságok által rendezett kulturális rendezvények is szerves részei a kulturális seregszemlének. Egy- egy földművesszövetkezet kulturális tevékenységével többféleképpen kapcsolódik be a seregszemlébe. Egyszerre készülnek a különböző művészeti ágakból — színjátszás, zene, vegyes műsor — vagy folyamatosan többféle kultúrtevé- kenységet végeznek, vagy egy irodalmi estet, szakmai oktatást, vagy könyvterjesztési hetet rendeznem, tehát a bekapcsolódás egy adott kultúrtevékenységgel is lehetséges. A seregszemle első szakaszában 1959. március 31-ig folyamatosan a kultúrcsoportoknak helyileg kell a betervezett műsorokat előadniuk. Lesz több olyan hely, ahol a szövetkezet kultúrcsoportja nem egész estét betöltő önálló műsort ad, hanem a KISZ kultúrcsoportjával közösen rendezi meg műsorát, vagy kimondottan a Tanácsköztársaság megalakulásának évfordulóján szövetkezeti rendezvényeken lép fel. A második időszakban, április 1-től 20-ig járási seregszemle lesz. A seregszemlén a következő ágak vesznek részt a bíráló bizottságok javaslatai alapján: nép, tánc, népi játék, énekkari szám, egyéni ének, szavalat, hangszerszóló, zenekari szám. A bemutatóra itt egy-egy számnál 10—40 perc időt irányoztak elő. (A színjátszó együttesek járási bemutatón külön nem vesznek részt, azonban ezek az együttesek a helyi vagy a környező községekben bemutatott előadásaikon túlmenően a legjobb témájú és művészileg magasabb színvonalú csoportok részére csere-műsort szerveznek. Az előadás értékelése a helyi bemutatókon történik.) A seregszemle értékelése járásonként szakemberek bevonásával történik. A legjobb munkát végző földművesszövetkezeti kultúrcsoportok oklevél és tárgyjutalomban részesülnek. Oklevélben és tárgyjutalomban részesülnek azok a szövetkezetek, vagy azok kultúrfelelősei is, akik akár könyvterjesztésben, akár előadások szervezésében a legjobb eredményt érték el. A kulturális tevékenység Összhangban kell hogy legyen a községek összkulturális tevékenységével. Ezért a földművesszövetkezetek kultúrfelelősei és az egész szövetkezeti apparátus most igazán megjavíthatják kapcsolataikat a községekben levő különböző népművelési munkával foglalkozó más szervekkel, amellyel sikeresen mozdíthatják elő az MSZMP művelődési politikájának megvalósítását. —ó— A csalhatatlan női szemeknek tjj év hüssöbén Az Országos Takarékpénztár Tolna megyei dolgozói nevében köszöntőm a takarékszövetkezetek vezetőségét, munkatársait, tagságát és kívánom, hogy az újesztendő sikerekben gazdag legyen, jobb eredményeink, szocialista népgazdaságunk erősödése folytán együttes erő vei haladjunk közös célunk, minden dolgozó takarékossá nevelésének megvalósítása felé. Igaz örömmel kísérjük figyelemmel megyénk takarékszövetkezeteinek fejlődését és ezúttal gratulálunk a takarékbetét növelése terén elért múlt évi szép eredményükhöz, mellyel országos viszonylatban az első helyezést érték el. Az új év küszöbén új célkitűzéseié, tervek megvalósításáért indulunk harcba. Az OTP közel 10 esztendeje a postahivatalok segítségével, nagyszámú társadalmi aktívahálózat köz reműködésével, széleskörű, felvilágosító munkával terjeszti a takarékoskodás gondolatát. Ezzel lehetővé teszi megyénk igen sok dolgozója részére, hogy rendszeresen megtakarított pénzük betétkönyvbe helyezésével, céljainak megfelelően mind kulturáltabb életet alakítsanak ki a maguk számára, házat építsenek, lakásberendezést vásároljanak, szebben és jobban ruházkodjanak, okszerűbben, belterjesebben gazdálkodjanak, s ezáltal életszínvonalukat napról napra emeljék. Közel 50 milliós betétállományunk igazolja, hogy munkánk nem volt eredménytelen. A további fejlődést, főleg a községekben, már csak az Önök munkájával, közreműködésükkel és tagságuk széleskörű támogatásával tudjuk biztosítani, melyhez önöknél is éppen úgy megvannak a lehetőségek, mint azokban a városokban és községekben, ahol már elértük, hogy minden családnak, minden dolgozónak betétkönyve van. Legfontosabb közös munkaterületünk a takarékosságra való nevelés és annak eredményeképpen a betétképzés a legszebb feladatunk. Sokezer dolgozó igazolja megyénkben a betétkönyvben való takarékoskodás hasznos voltát, de tízévi működésünk alatt soha egyetlen egy eset sem akadt, amikor azt mondottak volna, hogy az bárkinek hátrányoSi ká"os volt. Ezúttal kérem a takarékszövetkezetek vezetőségét és tagságát, közös erővel és összefogással találjuk meg a módját annak, hogy megyénk min den dolgozója ismerje meg a takarékoskodás előnyeit, pénzét biztonságos helyen betétben tartsa, hogy ezzel is segítsük szocialista népgazdaságunk megerősítését közösségünk javára és minden betétes hasznára. Együttműködéssel és összefogással haladjunk előre az 1959. évi célkitűzések megvatósításáért. CZÉH LAJOS OTP főnök Nem unalmas az ülés, ha van érdeklődés A METEOROLÓGIAI Intézet jelentése, illetve jóslása legnagyobb bánatomra beteljesedett, ugyanis vigasztalanul beborult az ég, az eső úgy esik, mintha a nyári aszályokra imád kozták volna le. Rázós szekéren igyekszünk Sárszentlőrinc felé a nagydorogi vasútállomásról. SárszentEgy levélből iőrincen takarékszövetkezet alakult három héttel ezelőtt és most tartották az első igazgatósági ülést. Az ülés időpontja szokatlanul ebéd- utánra esett, bár most téli időben a falu parasztságának nem nagy az elfoglaltsága. Az igazgatóság tagjai egy percet sem késve, a meghatározott időpontban kivétel nélkül megjelentek. A „forradalmi”, „új” divattal legelőször az idén nem a párizsi Grand Prix délutánján a Bois-ban a Chateau Madridban találkoztam, hanem — Bátaszéken, a földművesszövetkezet által rendezett divatbemutatón. — Kitűnően sikerült, megérte az utazást, bár egy kis rendezési hiba becsúszott, ugyanis a kollekció késése miatt tíz óra helyett tizenkettőkor kezdődött a manekenek szereplése. Örök igazság, hogy a rivális teszi vonzóvá divatban a partnert, és az az üzlet lesz látogatottabb és érdeklőbb, amely körül harcok fejlődnek ki. A konkurrencia: az üzletek és az üzemek nemes versenye — az ezerszemű csábért, a közönségért, amelynek kegyeit keresni kell, hisz ez az éltető ereje, vérkeringésének forrása. A divat ma nemcsak nálunk, hanem világszerte két irányzat szerint alakul. Hogy ez így van, a divat örök fellegvárából veszek néhány gondolatot. A ma divathódolói között kétféle nő van: „standard és az uptodate”. Ne gondoljuk azt, hogy a standart nő ódivatúságot és rossz öltözke- dést jelent, se nem alakfogyatékosság, vagy pénzkérdés, inkább egyéniségbeli különbség. Az uptodate nő hipermodern, nekik kreálják az új divatot, a standard nő viszont arra y kell, hogy ezt az új divatot kinemesítse, kicsiszolja. A standard nő harmonikus az öltözködésben. Nem haj- hássza a feltűnést, nem is tudna vele megbirkózni. Nem hívja ki az emberek érdeklődését, és soha nem „extravagáns”. Ezt mind meghagyja annak, aki ezzel jobban tud bánni, akiket eddig, mint vevőket, Amerikában találhattuk meg, ma viszont már nálunk is szép számmal akadnak, akik — bár elég ízléstelenséggel — csak a divatnak élnek. Ha viszont a párizsi nő standard típus, mennyivel inkább illő lenne ez a magyar nőkhöz is. A divatbemutató szolid, de emellett végtelen elegáns öltözetek közül nem hiányzott a strandruha, de a kisestélyi sem. Jó ízlésről tanúskodtak a kabátok — a tavaszi divat kreációi, az öltözködés kiegészítői, a cipők és a táskák, meg a kesztyűk mind színben, mind fazonban. A divatra kíváncsi nők biztos többet várnak e soroktól; talán azt, hogy egyenként — ha rajzban nem is —, legalább körülírva ismertessem az egyes darabok szín-összeállítását és fazonját. Ennél viszont sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy a magyar konfekció ipar igaza, jó divatízlése mellett szemelvénnyel foglaljak állást. Ismételten a divat- bemutatón résztvevők százának véleményével szegezem le, hogy konfekciótermékeink „standard”-ok, újak és ízlésesek. Nincs is itt semmi baj, csak kevesen tudják még, hogy a dikék boríték, franciakockás levélpapíron Hangya Vincéné, a rémetkéri nőbizottság elnöke sorait hozta el hozzánk. Szerényen, de mégis talán olyan boldogító dicsekvéssel csengenek az őszinte, egyszerű szavak. Igen, Ő nem a sajtó hasábjára gondolt akkor, amikor lámpát gyújtott a levélíráshoz, csak azt akarta — a saját személyét mellőzve, hogy az általa vezetett asszonyok lelkes kis csoportjának munkájáról beszámoljon. Nagyon meglepődtem, írja levelében — amikor egyes községek szövetkezeti nőbizottságainak szép eredményt elérő munkáiról hallottam a megyei nőbizottsági gyűlésen. Az, hogy mi így el vagyunk maradva, még nem jelenti azt, hogy nem dolgozunk. Nagy hiba az is, hogy mi nem értesítjük a MÉSZÖV nőfelelősét elért eredményeinkről. De nézzük csak meg, mit is csinált a földműves- szövetkezet nőbizottsága a közelmúltban Németkéren? Megindították a szabó-varró tanfolyamot negyvenöt fővel. Segítettünk az egészségügyi szerveknek a gyermekbénulás elleni védőoltásban, mivel sok szülő féltette gyermekét a sok mende-monda, a rémhírek miatt. A fóti Gyermekváros felépítéséhez a nőbizottság 400 forinvatból nem elég egy valamit kiragadni ahhoz, hogy a legújabb divatlapok hölgyeit utánozhassuk. Ne dőljünk be tehát olyan könnyen minden divatőrületnek, maradjunk nyugodtan „slandard”-ok, de elegánsak, pláne ha azt is elárulom, hogy a férfiaknál állandó sikere a szolid, elegáns és nem a hipermodern nőknek van. Az „uptodate” hipermodern sokszor csak a páholyé, a korzóé, a nyilvánosságé. A „standard” az egyszerűen elegáns pedig csak egy férfié — és melyik nőnek kell ennél több? ;; Balsai László tot küldött el. Még korábbra visszamenve, a tanácsválasztások előtt segítették megszervezni a kerületi jelölőgyűléseket és mindvégig a választások alatt lelkesen dolgoztak. Később sikerrel rendezték meg sok szülő részvételével a Télapó ünnepségeket mint az óvodában, mint az iskolában. Fenyőünnepet is rendeztek, és erre, valamint a korábbi rendezvényekre az anyagi kiadást jól sikerült táncmulatságok bevételeiből fedezték. jV émetkéren a földművesszövetkezet nőbizottsága bekapcsolódott a baromfiszerződések kötésébe. A nőbizottság tagjai itt is szépen kivették a részüket. Tóth Imréné 500 darabra, Urbán Menyhértné 300 darabra, Hangya Vincéné 100 darabra és még nagyon sokan az asszonyok közül 70—100 darabra kötöttek szerződést, amelyeket már majdnem teljes egészében le is adtak. A nőbizottság tagjai tagszervezési munkát is vállaltak a földművesszövetkezetnél, és ennek eredményeképpen minden nőbizottsági tag két tagot szervezett be a földművesszövetkezet tagjai sorába. A nőbizottság munkájával komoly segítséget nyújtott a cukorrépa, borsó és uborkaszerződtetéséhez. A munka mellett a szórakozásra is gondolva, sikerrel rendeztek egy „asszonytalálkozót” a helyi nőtanáccsal karöltve. A nőbizottság az ellenőrzés munkájába is bekapcsolódott, számos próba- vásárlást eszközöltek, ellenőrizték a bolti áruk fogyasztói árát, sőt a baromfiátvételnél felvetődött problémák orvoslását is ők látták el. Ez igazán komoly munkát igényelt, ugyanis Németkéren az a hír terjedt el, hogy csal a baromfiátvevő. Ezt a nőbizottság kivizsgálta, és ellenkezőjéről tényekkel bizonyítva nyugtatták meg a lakosságot. Hangya elvtársnő levelének befejező részében azt írja, hogy az a szándékuk, hogy szorosabb együttműködést hoznak létre a párt helyi szervezetével, a helyi nőtanáccsal és a KISZ-szervezettel. — „Mi asszonyok mindent megteszünk gyermekeinkért, családunk meleg otthonáért, a békéért, hogy nyugodtan éljünk és nyugodtan járhassuk a szocialista társadalmunk útját.” —i—o. Az igazgatósági ülésen résztvett a MÉSZÖV részéről Siklósi Imréné takarékszövetkezeti ellenőr, és az FJK részéről Domonkos László szövetkezetpolitikai előadó. Az igazgatóság és felügyelőbizottság tagjai kérésére abban állapodtak meg, hogy az ellenőr kartársnő ismerteti velük a takarékszövetkezeti ügyvitel fontosabb teendőit, és utána ők hozzászólnak, illetve kérdéseket tesznek fel, hogy az esetleg még nem ismert problémák, később a munka során zavart ne okozzanak. Az előadás után az igazgatóság és a felügyelőbizottság minden tagja hozzászólt, sőt olyan kérdéseket kértek tisztázni, amelyek arra engednek következtetni, hogy a munkájuk megkezdése előtt valamennyien a Takarékszövetkezeti Ügyrendet szinte tételesen áttanulmányozhatták. A TAKARÉKSZÖVETKEZET Sár- szentlőrincen ezzel megkezdte munkáját. Komoly munkájára minden biztosíték meg is van, mert ahol a vezetőség ennyire aktív és ennyire érdeklődik a legapróbb részletkérdések iránt is, ott nem fordulhat elő semmi hiányosság. Amellett, hogy a sár- szentlőrinci takarékszövetkezet vezetőségét példaképül állítjuk minden újonnan alakult takarékszövetkezet vezetősége elé, munkájukhoz sok sikert kívánunk.