Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-01 / 1. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959 jarniár 1 Az ó-évben történt... VÉLEMÉNYEK AZUJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN Felszabadulásunk tizenharmadik évfordulója aikalmából Hruscsov elv­társ vezetésével szovjet párt- és kormányküldöttség látogatott ha­zánkba. A találkozás a Szovjetunió vezetőivel sokáig marad emlékeze­tes a magyar dolgozók milliói számára. Több külföldi ifjúsági küldöttséget láttak vendégül az ó-esztendőben a megye KISZ-szervezetei is. Képünk a szekszárdi ifjúsági találkozóról készült, ahol a DÍVSZ vezetői és munkatársai látogatták meg me­gyénket. Nekem j a víz csak hozhat i Timár Sándor dunakömlődi egyé­nileg dolgozó paraszt, miközben be­szélgetünk, panaszkodik az elmúlt 1958-as aszályos évre. ! — Mi, egyéni gazdák éreztük leg­jobban, hogy nehéz év volt. ; — Miért? ] — Mert nekünk nincsenek olyan tartalékaink, mint mondjuk egy termelőszövetkezetnek. — Na és mit vár a jövő évtől? Timár Sándor sokáig gondolkodik a kérdésen, csak azután válaszol: — Túlságosan sokat nem várhatok még akkor sem, ha jó termésem lesz, mert a munka hajnaltól késő estig éppúgy a nyakamban lesz, mint az előző évben volt. — És mit gondol, nincs kiút ebből a nehéz munkából? — De van! — Micsoda? Az életerős, pirospozsgás ember arcára mosoly húzódik. — Most azt válaszolom, amit úgyis tudom, hogy szeretne hallani. __ ? 7 — Hát tudja, van nekem két gyermekem. A fiú tizenkét éves, a lány kilenc. Pár év múlva kicsi lesz nekik a tízholdas gazdaság. És mit gondol, hogyan bővítem meg? Hát úgy, hogy belépek a termelőszövet­kezetbe. Hárman dolgozunk majd a családból a termelőszövetkezetben, s legalább háromakkora lesz a kere­setünk, mint most... Én csak azt mondom, hogy a mi családunknak a »víz csak hozhat«, de tőlünk nem vihet el semmit. Az október 26-i választási nagygyűlésen Kádár János, Dobi István és Benke Valéria elvtársak találkoztak a választókkal. Képünk a Béke Tsz előhegyi szőlészetében készült, ahol a termelőszövetkezet látta vendégül a vezetőket. Sokat Tárunk az új értől Géringer Lászlóval, a madocsai Igazság Termelőszövetkezet elnöké­vel beszélgettünk arról, mit várnak az új esztendőtől, hogyan készülnek, hogy a várakozás alapját is megte­remtsék. — Továbbra is az a célunk — mondotta többek közt —, hogy az állam adta lehetőségeket igyekszünk maradék nélkül kihasználni. lg)' akarunk még többet termelni, egy­részt, hogy tagjainknak nagyobb jö­vedelmet biztosíthassunk, másrészt: az államnak is eleget tehessünk a kötelezettségek teljesítésével, s a munkások asztalára is több hús, zsír, tej, kenyér és más élelmiszer jusson. — Már az 1958-as évben is például a műtrágya felhasználásával jó eredményt értünk el. Mintegy S000 forintot kaptunk térítésként vissza az államtól, mert egy-egy holdra 158 kiló műtrágyát használtunk fel. Maga csak ez az összeg majdnem egy forinttal emelte a tagság egy munkaegységre eső jövedelmét. — Amiért azonban jövőre is ra­gaszkodunk e műtrágya-mennyiség­hez, az főként a terméseredmények­ben keresendő. Ennek köszönhetjük ugyanis, hogy az idei szárazság miatt sem csökkentek a hozamok. Kukoricánál most is elértük a 25 mázsás holdankénti átlagot, rost- kendernél pedig eddig soha el nem ért, 41 mázsás volt a hozamunk hol­danként. Bátran várhatjuk a na­gyobb jövedelmet, hisz az őszi ve­tésekkel is korábban végeztünk, mint az elmúlt évben. — Legnagyobb reménységünket azonban az állattenyésztéstől vár­juk. Az ellenforradalom súlyos vesz­teségei után a mi kis közösségünk már rendelkezik 18 törzskönyvezett tehénnel, amelyeknek évi hozama egyenként meghaladja a 3800—4000 litert. Már tavaly is a tejből befolyó jövedelmet a tervnél több mint 30 000 forinttal túlteljesítettük. Az új évben tovább növeljük az állo­mányt saját erőből huszonötre. Csak ez várhatóan négy forinttal növeli egy munkaegység értékét. 1960-ra pedig 50-re szaporítjuk a fejőstehe­nek számát. — Az eredmények láttán számí­tunk arra is, hogy a tagságunk lét­száma is növekszik. Az elmúlt évben is 18 új tagot vettünk fel. Már most is jelentkeztek ketten. Az új év el­ső közgyűlése az ő felvételüket is tárgyalja majd. — Mindent egybevetve sokat vá­runk az új évtől, de dolgozunk is érte minden erőnkkel. Ha a veze­tőség és a tagság továbbra is ilyen egyetértésben dolgozik, mint az el­múlt évben, jó eredményeink nem is maradnak el. A novemberi választásokon új országgyűlést és tanácsokat választot­tunk. Munkás-paraszt hatalmunk további megerősödését eredményez­te a választás. Erőt és egészséget Személygépkocsit Békét és boldogságot vár az új évtől három gépkocsivezető Közel ötszáz munkás dolgozik a 25-ös Autóközle­kedési Vállalatnál. Az év utolsó napján felkerestük a szekszárdi telepet, hogy keressünk három gépkocsi­vezetőt a több száz közül, s mondják el, mit várnak az új évtől. BORDÁS ISTVÁN taxi-sofőr — Tervek és vágyak? Óhajok és kívánságok? Hát vannak, kérem. Az ember mindig tervekkel van tele. Most kaptam egy új Moszkvics kocsit. Ezzel taxizok jövőre. Azt szeretném, ha nagyon sok munkám lenne. Akkor több pénz jönne a házhoz. De van olyan érzé­sem, hogy jövőre, majd különösen a nyáron, kevés lesz a munka. Télen, amikor hideg, hó és sár van, akkor szívesebben utaznak autón az emberek, nyáron jó a bicikli, meg a motor is és sokan vásároltak már sze­mélykocsit is. De hát majd megleszünk azért. — A legfontosabb talán az lenne, és azt kívánom, hogy erő és egészség legyen. Sajnos, a múlt évben ope­ráltak, most már helyreállt egészségem, s jövőre, talán még jobb erőben leszek, még többet tudok akkor majd dolgozni. S ha az ember dolgozik, akkor jön a pénz, s telik a kívánságokra, óhajokra és tervekre. GERNER JÓZSEF tehergépkocsivezető — Még legényember vagyok! Terveim azonban nekem is vannak. Már az idén elkezdtem gyűjteni a pénzt, hogy kocsit vehessek. — Az apám megígérte, hogy segít, ő is ad egy kis pénzt, azután ha megvettük a kocsit, akkor hát, akkor meg garázst kell építeni. — Üj személykocsit vesz? — Nem kérem, használtat. A vállalat 505-ös rend­számú használt kocsijára pályázok. Majd az Autóker Vállalattól vásárolom meg. A selejtezett kocsit én ja­vítom meg szabad időm alatt. — Egyéb terv és kívánsága az új évtől? — Hát egyelőre több nincs, elég lesz ez is. — És mikor nősül? — Majd talán jövőre, de hát azt sohasem lehet tudni. SÁRKÖZI JÄNOS szolgálati kocsivezető — Elégedett vagyok a keresettel. Ha jövőre is ezen a kocsin maradok, akkor havonta kétezer forint körül tudok keresni és az elég a családra. — Feleségem ugyancsak dolgozik, de az ő fizetésé­ből motorkerékpárt akarunk vásárolni, ha sikerül, már az első tavaszi napon kirándulni megyünk az új motorral. — És mit vár még az új évtől? — A legfontosabb talán az lenne, hogy az em­berek a világon békében és boldogságban éljenek. Elő­ször minden családban ezt kell megvalósítani, azután a világ népei között. Békében jobb az élet, jobban jut mindenre, a munka és minden cselekedetünk jobban gyümölcsözik, ha békesség van. It ÚJ nyu!dfjtirvényrii egész ország lakossága, így megyénk dolgo­zói is örömmel vették tudomásul a Magyar Szocialista Munkáspárt határozatát a nyugdíj kérdés rendezéséről, melyet az 1959. év első félévi feladatok közé sorolt. Mint mindig, a párt szava hamar valóra is vált -ü9 januar 1-tol uj nyugdíjtörvény lép életbe Ez a nyugdíjtörvény a felszabadulás óta a negyedik, moly nek fo célja a régi és új törvények alapján megállapí­tott nyugdíjak közötti aránytalanság megszüntetése. Az utóbbi évek bérrendezései alapján a megnöve­kedett kereseti lehetőségek és a különböző törvények szerint elbírált nyugdíjak között aránytalanul nagy összegszerű eltérés alakult ki, amelynek főleg az 1954. előtt nyugdíjba ment, sokszor 20—25 évig dolgozó munkásokat érintette. Ezt a nagy különbséget szünteti meg az 1959. január 1-én életbelépő új nyugdíjtörvény, mikor az 1954 év előtti jogszabályok alapján megálla­pított nyugdíjakat 25 százalékkal felemeli és az 1929 januái 1-től eltöltött szolgálati évek beszámításával nyugdíjpótlékkal kiegészíti a 800 forintnál kisebb ösz- szegű „T” szerinti nyugdíjakat: az így felemelt, illetve kiegészített nyugdíjak összege 500 forintnál kevesebb, 800 forintnál több nem lehet. Ennyit az új törvény irányelveihez, ezek már nagy­részt ismeretesek a sajtó és rádió közléseiből. Inkább egy-két gyakorlati probléma felvetését látom szüksé­gesnek. Mint általában olyan intézkedés, mely széles néprétegeket érint, így az új törvény is a párnapos megjelenése óta, igen nagy érdeklődés középpontja. Az előzőén megjelent nyugdíjtörvények végrehajtásánál szerzett tapasztalataim azt bizonyítják, hogy mind a megállapító, mind a folyósító szervekre igen komoly feladatot ró. Mi, az SZTK Tolna megyei Alközpont, mint meg­állapító szerv dolgozói igyekeztünk felkészülni a meg­növekedett igények kielégítésére. A személyesen meg­jelenő érdeklődők részére külön helyiségben rendsze­resített félfogadással kívánjuk meggyorsítani az érdek­lődők felvilágosítását. Nagyobb üzemekben, gazdaságokban, a szakszer­vezet kérésére szívesen tartunk ankétokat, vagy fogadó­napokat. Kérésünk az a nyugdíj-igénylők felé, hogy az igénybejelentéssel egyidejűleg küldjék be a birtokuk­ban lévő szolgálati idejüket igazoló minden okmányu­kat, hogy azzal elősegítsék a gyorsabb elbírálási lehe­tőséget. Ugyanaz a kérésünk a községi tanácsaink és a mun­káltatók felé is, hogy megkeresésünkre a nyugdíjat váró igénylők érdekében lehetőség szerint soronkívül, de legalább a törvényben előírt 8 napon belül vála­szoljanak. Ha összefogva minden érdekelt megteszi a reá háruló kötelességet, nem lesz hosszú ideig ellátat­lan egyetlen munkaviszonyát már megszüntetett öreg, vagy munkába megrokkant dolgozó sem. Ez a rendelet biztosítja az előfeltételekkel rendel­kező munkában megöregedett dolgozók nyugodt és békés öregkorát. Mint az SZTK ügyvezetője, megyénk minden dol­gozójának eredményekben gazdag, boldog új évet kívánok. Bakos Ferencné SZTK ügyvezető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom