Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-06 / 4. szám
1959. január 6. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Mondjam, ne mondjam? A bnyMűi járás leriHelíszsvetkezeieiben ugrásszerűen emelkedett tavaly az állattenyésztés hozama SOKAK ÁLTAL »KÉNYESNEK« tartott kérdésről írok, amely ha hozzányúlunk, beszélünk róla, keressük a megoldást, talán nem is olyan kényes. A napokban találkoztam rég látott pártonkívüli jóismerősömmel, akivel időnként meghányjuk-vetjük a politikai eseményeket, megvitatjuk a jelenségeket. — Meg fogok változni — ezzel kezdte mondanivalóját. — Az jó lesz — mondtam nagy bölcsen, tréfálkozva. Furcsán rám nézett, majd kitört: — Miért csináljam én egyedül? Hát szükségem van nekem erre? _ ? ? ? — Nem tetszik az, ha néhanapján szóváteszem a hibákat. Tudod, nálunk általában meg szokták adni a megbecsülést (ez értelmiségieknél eléggé szokás), de az én munkámmal kapcsolatban hiányzik még a minimális elismerés is, sőt sokszor packáznak velem. Hát van ennek értelme? Miért gyötrődjek én mindig? Hisz nem vagyok én kommunista, hogy nekem ez kötelességem lenne! — Hozzá kell tenni, hogy ismerősöm közismerten kiemelkedően jól végzi munkáját, viszont ezt illetékesektől tényleg nemigen hallani; Meghitt beszélgetés keretében idősebb kommunista munkásokkal beszélgettem nemrégiben. Néhányan méltatlankodva mondogatták, hogy az üzemben nem törődnek a tanulók oktatásával, ésszerűtlen a szervezés stb. Hogy szóvátették-e? — A Tanítóképző Intézet tanítási ideje 3 év és az intézetek közül Tolna megyéből Kaposvárra lehet jelentkezni. Az Óvónőképző Intézet 2 év és az intézetek közül Tolna megyéből Kecskemétre lehet jelentkezni. A jelentkezés feltételei: Jelentkezhet minden olyan magyar állampolgár akinek: a) politikai, erkölcsi magatartása kifogástalan, b) gimnáziumi érettségivel vagy ezzel egyenértékű érettségivel vagy képesítéssel rendelkezik, c) a nappali tagozaton a felvétel korhatára a 30 év. A levelező tagozaton pedig, hogy legalább 22 éves, de nem több 40 évesnél. d) orvosi igazolás, hogy a tanítói pályára alkalmas. A felvételeknél előnyben részesülnek azok, akik 1—2 —3 év nagyüzemi fizikai munkát végeztek. A jelöltek felvételi vizsgát tesznek. A felvételre jelentkezőknek előreláthatólag 1959. július folyamán kell felvételi vizsgát tenniök. A felKint sűrű sötétség borítja az utcát. Éjfél körül jár már, s az utcai villanylámpák fényei sem világítanak. A termelőszövetkezet irodájában még ég a villany. Ketten ülnek az egykori uraság cifrára faragott íróasztalánál, egymással szemben, a párttitkár, meg az elnök. Az idős, fehérhajú Kovács Gábor párttitkár a pipájával hadonász, miközben egyik kellemetlen kérdést a másik után teszi fel az elnöknek. — Mit gondolsz elnök elvtárs, miért van az, hogy a mi falunkban nem mozdul felénk a parasztság? Nem mozdul, pedig most már elismeri, hogy jól gazdálkodunk. Azt sem vitatja, hogy nálunk könnyebb a munka, nagyobb a kereset. Mégsem mozdul. Mi ennek az oka? Az elnök, aki a harmincas éveit tiporja hallgat, homlokát ráncolja, végül aztán kissé bizonytalan hangon, kelletlenül válaszol. — Az ellenség is dolgozik ám, Gábor bátyám! — Az igaz — válaszol rögtön az öreg —, d,e nem lehet ám mindent az ellenség számlájára írni. Na meg aztán az ellenség sem tudna miből pletykát csinálni, ha a bennünk lévő hibát megszüntetnénk. * Az elnök arca most csupa csodálkozás. — hogy érti ezt titkár elvtárs? Hát az előbb maga is említette, hogy csupa-csupa elismerő hangot lehet Legokosabb hallgatni, mert könnyen 1 megesik, hogy az ember egyedül marad, ki van szolgáltatva és nem tudja kiharcolni az igazságot — mondja egyikük élénk helyeslés közepette. VITATKOZUNK, beszélgetünk, míg a végén megegyezünk, hogy köztük is vannak — nem is kevesen — olyanok, akikkel együtt szóvá lehet és kell is tenni ezeket, a jobb munka kibontakozását gátló hiányosságokat. Sőt, ha akarja, egy ember is ki tudja harcolni a győzelmet. Persze, sokszor nem fogadják szívesen, na de azért csak nem hallgathatunk, nem igaz? GYÖTRŐDÉSEK, KÉTSÉGEK, GYŐZELMEK és visszavonulások között születik és győz az új. És ha csak a néhány évvel ezelőtti helyzethez hasonlítjuk a mait, nagy fejlődést tapasztalhatunk. Egyre inkább polgárjogot nyer nálunk, hogy a megalapozottabb fejlődésért eredményesen is harcolnak, nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüliek is. Az igazsághoz tartozik, hogy azért vannak még visszaesések. Amíg az utóbbi években általában mindenütt a nyíltság, az őszinte véleménynyilvánítás alakult ki, ezzel furcsa ellentmondásban a fenti jelenség, a visz- szahúzódás is megvan. Mao Ce-tung erről azt írja: »Sokan nem ismerik el, hogy a szocialista társadalomban is vannak még ellentmondások és vételi vizsga tárgykörei a következők: a) Pedagógiai rátermettség vizsgálata. (Előírt foglalkozás — mese- mondás, játék vezetése, stb. 3—6, illetve 6—10 éves gyermekkel), b) a nyelvi kultúra vizsgálata. (Vers, próza olvasása, kijelölt témából — elbeszélés, leírás, vagy jellemzés — zárthelyi fogalmazás), c) zenei hallás vizsgálata. (Énekhangok és dallammotívumok után- éneklése, ismert dal eléneklése,, ritmusérzék megállapítása), d) a rajzkészség vizsgálata. (Szögletes és forgástest rajzolása, festése, írás nyomtatott szabványbetűkkel). A hangszeres zene-tudás a felvételnél előnyt jelent. A felvett hallgatók a szociális rászorultság és a tanulmányi eredmény alapján segélyben és ösztöndíjban részesülnek. Az oktatás díjtalan. A hallgatók diákszállóban ellátást és menzai étkezést kaphatnak. A pályázatokat a Tolna megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályra kell beadni 1959. március 1-ig. hallani a munkával, a gazdálkodással és a részesedéssel kapcsolatban?! — Csakhogy ez nem elég ám, ecsém — így a titkár,, s a pipával az elnök felé bök. — Beszéljünk csak őszintén, kommunista módra. N,e kerülgessük a lényeget, mint az a bizonyos macska a forró kását. Tizenhét tagunk kilépett ötvenhatban. Jobbára mind középparasztok. A tizennégy holdas Czingatag Pista után léptek be a szövetkezetbe és az is vitte ki őket. Mit gondolsz miért? — Miért? — Azért, mert Te nagyon, de nagyon megsértetted a Czingatag Pistát. — Én? — Te! — Hát ezt honnan veszi? — ál- mélkodik az elnök. — Onnét, hogy jártam nála. Beszéltem vele. A szive visszahúzza a szövetkezetbe. De megmakacsolta magát, mint a ló,, amelyiket ostor - nyéllel akart nevelni a gazdája és egyre csak azt hajtogatja. »Amíg a Dacosa Benő lesz az elnök, addig nem lépek vissza.« — Na, és most mondjak le a ked véért?! — vörösödik el az elnök. ezért akkor, amikor a társadalomban lévő ellentmondásokkal szemtől szembe kerülnek, megriadnak, határozatlanságot árulnak el, pasz- szívvá válnak ... Ellentmondások állandóan keletkeznek és állandóan megoldódnak: ez jellemzi a jelenségeket.« Természetesen az ellentmondások nem önmaguktól oldódnak meg. Segítenünk kell az egészséges folyamatot, hogy ne a visszahúzódás, a meghunyászkodás erősödjék, hanem az őszinte vélemény- nyilvánítás váltsa fel a »Tanulj meg fiacskám komédiázni« régi, avas »elméletet«. Bízzunk az emberekben és bátran támaszkodjunk a dolgozókban meglévő igazságérzetre és felelősségérzetre. Mai életünk nagyon bonyolult és vannak, akik feladják a harcot, vagy a »hallgatni arany« elvet vallják. Kényelmesség, a másikra várás, népszerűség-féltés, vagy népszerű- ség-hajhászás, közömbösség, kinél- kinél melyik van a hallgatás mögött. Ezen érdemes és szükséges is elgondolkodni ... Felmerül a kérdés, szükséges-e, hogy kialakítsuk és el is mondjuk észrevételeinket? Feltétlenül igenlő a válaszunk. A kritikátlanság egyik legnagyobb fékje lehet fejlődésünknek. A munkaközben elkövetett hibák előbb vagy utóbb felszínre kerülnek és napirendre kerül kijavításuk is. De nem mindegy, hogy mikor. Akár egy ember magatartásbeli hibáiról, akár a munkával kapcsolatos hibákról, vagy hiányosságokról van szó, jobb, ha mielőbb kijavításra kerülnek azok. A KÖZVÉLEMÉNY ÉS AZ EGYES EMBER SZAVA is sokat tud ebben segíteni. Jó az, ha a vezetők minél több dolgozóval tartanak kapcsolatot, kikérik véleményüket. Ez lényeges a jó munka szempontjából, de az embereknek az irányításba való bekapcsolódásához is. Megesik az, hogy valaki rosszul látja, nincs igaza és akkor neki tévedése elismeréséhez is kell, hogy legyen ereje. De ne utasítsa vissza egyetlen vezető sem a dolgozók kritikus észrevételeit, ellenkezőleg, velük együtt dolgozva, az ő véleményüket kikérve és figyelembe véve irányítson és akkor elkerüli a buktatókat, jobban megy a munka. Egyre több vezető dolgozik így és egyre több olyan dolgozó van, akik, mert saját ügyüknek tekintik a közösség érdekét, segítenek is javaslataikkal. Ha nem is valami népszerű dolog ez, ezek az emberek tudják, hogy igazuk van és legtöbbször csak szívósságukon múlik a győzelem. A mi mai életünk is igazolja Mao Ce-tung szavait: »Az új, a helyes az emberek többségénél kezdetben gyakran nem talál elismerésre, s csak harcban, zegzugos utakon fejlődhet.« Somi Benjáminná — Szó sem lehet róla — ingatja a fejét a titkár. — De hát mivel bántottam én meg a Czingatagot? — heveskedik Dacosa Benő és öklével az asztalra csap. — Azt is megtudtam tőle — mond ja rendületlen nyugalommal a titkár és a szemében ravaszkás fény csillan. — Emlékezzél csak vissza az ötvennégyes év utolsó közgyűlésére, amikor a tervekről volt szó, akkor Czingatag Jánossal te összekülönböztél. — Én? — Igen. Úgy látom te, aki a sértést adtad hamar elfelejtetted az ügyet, de akit megsértenek az nem felejt ilyen hamar, n,e félj. — Miért különböztünk össze? — Hát azért, hogy amikor Czingatag István a tagság előtt azt a javaslatot tette, hogy a parlagon, heverő kopaszdombot ültessük be szőlővel, akkor egyedül Te vetettél neki ellent és keresztülvitted, hogy ne sikerüljön a terve. — Ha a tagság ő mellette lett volna, akkor én nem húzhattam volna át a javaslatot. i— Dehogynem — ingatja a fejét az öreg. — Te akkor jöttél meg iskoláA bonyhádi járás termelőszövetkezeteinek vezetőségei az elmúlt évben megtartott zárszámadási közgyűléseken abból a szempontból is értékelték gazdálkodásukat, hogy a fő üzemágak közül melyik jövedelmezett többet, az állattenyésztés vagy a növénytermesztés, örvende tes, hogy összességében a járásban tavaly már az állattenyésztésből származó jövedelem magasabb volt, mint a növénytermesztés adta jövedelem. Vagyis a tsz-eknek 1719 303 forintot biztosított az állattenyésztés, a növénytermesztés pedig 1 542 186 forintot. Érdemes az említett számokat egy- egy termelőszövetkezetnél elemezni. A járás egyik legjobban záró szövetkezete a szálkai Fejlődés, ahol 45 forintot kitevő terményt, illetve készpénzt osztottak egy munkaegységre. Ebben a szövetkezetben már az állattenyésztés képviseli a gazdaság fő üzemágát. S hogy mennyire segítette elő az arány az említett jövedelmet, arra elég megemlíteni, hogy míg a növénytermesztés 311 957 forintot, addig az állattenyésztés 537 642 forintot biztosított a szövetkezet tagjainak. Az állattenyésztés hozamából évközben is minden hónapban kifizették a 10 forint munkaegységelőleget. Sajnos azonban tavaly még a bonyhádi járás tsz-eiben sem az említett példa volt az általános. Ha a závodi Petőfi Tsz gazdaságának arányát nézzük, abból meg az tűnik ki, hogy tavaly még főleg a növénytermesztésre összpontosították a figyelmet, ami csaknem háromszor annyit jövedelmezett, mint az állattenyész... hogy ebben az évben a lakosság részére újabb 3000 darab személygépkocsit hozunk forgalomba. * ... hogy 1959-ben államunk 630 millió forint hosszúlejáratú hitelt biztosít a magánlakás építés megsegítésére. Ez mintegy 12—13 ezer forint állami támogatással épült családi ház megépítését teszi lehetővé. * ... hogy a kórházi ágyak száma ebben az évben 500 ággyal, az orvosi körzetek száma 41 körzettel gyarapodik. * ... hogy az idei évben 1453 darab traktort gyártunk. A traktorállományon belül 37,3 százalékra emelkedik az univerzális traktorok száma. * ... hogy a beruházások volumene az elmúlt évilíez képest 2,5 miiről és olyan kifejezéseket hasznai tál,, hogy senki nem mert ellentmondani. Azt. mondtad: »kidobott pénz lenne ilyen agyafúrt ötletre áldozni, s ezt bizonyára a kulák rokonai sugalmazták Czingatag Pistának.« Emlékszel most már? Ezt mondtad, igaz!? — Igaz, de az ekkor volt, most mi a csodának kell ezt hánytorgatni — védekezik egyre reménytelenebből az elnök. — Azért kell hánytorgatnunk, mert az a »tüske«, amit akkor kapott a Czingatag Pista a »talpába« még nem lett eltávolítva. Benne van még most is. Emlékezzél csak,, miután így letorkoltad, soha nem szólt hozzá, soha nem tett egyetlen javaslatot sem. Csak dúlt-fult és csak azok előtt merte magából kiönteni a keserűségét, akik bejöttek utána a szövetkezetbe, s akiket aztán ötvenhatban az első adódó alkalommal ki is vitt magával. Tudhatod micsoda vonzással volt és van ma is Czingatag Pista ezekre az emberekre. És ha vajon időben eltávolítjuk a »tüskét« a »talpából«, akkor így történt volna-e? Az elnök a szavába vágott. — Ezen most már nem segíthetünk! tés. Főleg ezzel magyarázható, hogy a járás termelőszövetkezetei közül itt volt az egyik legalacsonyabb munkaegység-részesedés. Ennyit erről. Mint ismeretes, a növénytermesztés hozama tavaly alacsonyabb volt, mint az előző évben. Ezért szembetűnő, hogy járási szinten ugrásszerűen növekedett a termelőszövetkezetek állattenyésztésének a hozama. Tejből például tavaly 67 százalékkal többet fejtek a termelő- szövetkezetekben, mint az előző évben, 94 szarvasmarhával és 430 disznóval hizlaltak többet 1957—58-ban, mint 1956—57-ben. Ezt természetesen befolyásolta az is, hogy egy év alatt minőségileg sokat javult a termelőszövetkezetek állat- állománya. A hozamok ilyen irányú alakulásában kedvezően éreztette hatását az is, hogy a termelőszövetkezetekben tavaly többségben hozzáértő, lelkiismeretes emberek dolgoztak az állattenyésztésben. Végkövetkeztetésként szeretném leszögezni: a termelőszövetkezetekben, mint szocialista jellegű nagyüzemekben a jövedelem fokozásának egyik hatásos módszere az állattenyésztés fejlesztése. Ha a gazdaságban sok a jószág, az alapul szolgálhat a vetésforgó helyes, kialakítására, a rendszeres trágyázásra, ami kihatással van a növénytermesztés hozamának a növelésére is; Ha viszont egy gazdaságban sok takarmány terem, még tovább lehet növelni az állattenyésztés hozamát, ami évről évre magasabb jövedelmet biztosít a szövetkezet tagjainak. Fábián András járási főállattenyésztő liárd forinttal, 14,7 milliárd forintra emelkedik. * ... hogy 1959-ben 1300 új iskolai tantermet, 38 ezer új lakást építünk. * ... hogy a kukoricavetésterület egyharmadát hibridvetőmaggal fog juk ez évben bevetni, s ezzel jelentősen emeljük a kukorica átlagtermését. * ... hogy ebben az évben, a tavalyihoz képest 38,5 százalékkal több műtrágyát termelünk. * ... hogy ez évben tizennégyszer több hűtőszekrény, tizenháromszor több televíziós készülék kerül eladásra, mint az elmúlt évben. * ... hogy ez évben iparunk 1,7, mezőgazdaságunk 5,2 százalékkal termel többet, mint 1958-ban. — De segíthetünk! — Hogyan? — Először is tisztáznunk kell őszintén, kinek lett igaza a kopaszdomb szőlővel való betelepítésével kapcsolatban? — követeli a ititkár. — Neki lett igaza,, — veti fel a fejét az elnök -— elismerem, hogy neki lett igaza. Mert ötvenhat után, amikor a kopaszdomb az állami gaz daság tulajdonába került, az állami gazdaságnak legelső teendője az volt, hogy szőlővel telepítette be és a telepítés nagyszerűen sikerült. — Na, látod — mosolyodik el a titkár — ezt vártam én, hogy kommunista módra nézz szembe a valósággal, most már csak az hiányzik, hogy szemtől-szembe is megmond a Czingatag Pistának, hogy akkor tévedtél. Az elnök arcát pirosság önti el és a torka elszorul ahogy mondja. — Inkább lemondok, de meg nem alázom magamat. — Nem is engedném, hogy megalázd magad Benőkém, de szemtől- szembe be kell ismerned — mondja az őszhajú titkár megenyhült hangon, s hirtelen eszébe ötlik, hogy amikor Dacosa Benő még kisgyerek volt,, az édesapja nem egy alkalommal panaszkodott makacssága miatt. (Folytatjuk.) HAYPÁL TIBOR Tájékoztató az 1959. szeptember elsején megnyíló Tanító és Óvónőképző Intézetekbe történő felvételre A gyógykovács TUDOD-E ?
