Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-31 / 26. szám

19.49. január 31. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Sok tanulsággal szolgált a bonyhádi járás kommunistáinak aktivaértekezlete A járás párt-, és állami vezetői, valamint a szocialista szektorok és termelőszövetkezetek képviselői — mintegy 150-en — aktívaülésre jöttek össze csütörtökön a Bonyhádi Cipőgyár szépen feldíszített kultúrtermé­be. Noteisz Sándor a járási pártbizottság első titkára referátumában el­mondotta, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének milyen lehetőségei vannak a bonyhádi járásban és mik az ezzel kapcsolatos fel­adatok. A referátumot széleskörű vita követte, ami a beszámolóval együtt sok tanulsággal szolgált. Az 1956-os ellenforradalom nagy kárt okozott a termelőszövetkezeti mozgalomnak a bonyhádi járásban is. Három évvel ezelőtt a járás vala­mennyi községében volt termelő- szövetkezet, de mindössze öt maradt belőlük. Az ellenforradalom leveré se után a munkások és parasztok ha talmának megszilárdulásával együtt a termelőszövetkezeti mozgalom is fejlődésnek indult. Az ellenforrada­lom óta eltelt idő alatt 13 termelő- szövetkezet alakult s így összesen a bonyhádi járásban 18 termelőszö­vetkezetet tartanak nyilván. Az ered mény nem lebecsülendő, de ugyanak kor korántsem megnyugtató. Míg 1956. október 20-án a járás összszán- tó területének 31 százalékát művel­ték a termelőszövetkezetek, addig ma mindössze 11,4 százalékán gaz­dálkodnak. Az aktíván elhangzott re ferátum és a hozzászólások őszintén feltárták ennek okát. Az ellenforradalom után a mező- gazdaság szocialista átszervezése is­mert okok miatt, háttérbe szorult. A lényeg most az, hogy a tapasztala­tok felhasználásával az adott fel­adatokat maradék nélkül hajtsák végre a bonyhádi járásban is. A fel­adat pedig abból áll, hogy az elmúlt két esztendőben elért eredményekre támaszkodva meggyorsítsuk a mező­Kereskedelmi szakemberek tanácskozása A megyei tanács kereskedelmi osztálya pénteken tanácskozásra hív­ta össze a megye különböző kereske­delmi szerveinek, vállalatainak szak­embereit. Résztvettek a megbeszélé­sen a Népbolt Vállalat, a földműves­szövetkezetek, a megye területén mű­ködő nagykereskedelmi vállalatok képviselői. A tanácskozáson Győry István osz­tályvezető ismertette az elmúlt esz­tendő eredményeit, tapasztalatait és a kereskedelem előtt álló ez évi fel­adatokat. A résztvevők megvitatták a kereskedelem előtt álló legfonto­sabb feladatokat, többek közt az új árusítási formák gyors elterjesztését, az ipari termelés és a kereslet vár­ható alakulását, és az ebből adódó tennivalókat. gazdaság szocialista átszervezését, be látható időn belül megszüntessük a népgazdaságon belüli kettősséget, az ipar után a mezőgazdaságban is a nagyüzemi szocialista termelési mód legyen az uralkodó. A kérdés itt ön­ként adódik: Milyen módszerrel akarják ezt végrehajtani a bonyhádi járásban?... Az aktívaértekezleten azt mondották a járás vezetői, a je­lenlévő tsz elnökök, párttitkárok és mezőgazdasági szakemberek: — Egy jottányit sem térnek el a párt irány mutatásától, a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartják az önkéntesség elvét, de az önkéntességet ezután nem úgy értelmezik, mint az elmúlt két évben. A közelmúltban ugyanis a legtöbben azt vallották: — a jó bornak nem kell cégér. Nem kell az egyéni parasztokhoz menni azzal, hogy miért nem gondolják már meg a szövetkezést, mert ha azt látják, hogy a tsz-ben minden jól megy, úgyis önként jelentkeznek. Az ak­tívaértekezlet kimondta, hogy az ön kéntesség elvének a betartása egy­általán nem jelenti, nem is jelent­heti, hogy a termelőszövetkezet ered ményeit nem ismertetik az egyéni parasztokkal, nem beszélnek a kis­üzemi gazdaságok világméretű és törvényszerű lemaradásáról. Őszin­tén és érthetően elmondják a parasz toknak, hogy milyen a párt agrár- politikája. Az aktívaértekezlet úgy foglalt ál­lást, hogy a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése egyaránt érdeke a munkásoknak, a termelőszövetkezeti tagoknak, a mezőgazdasági szakem­bereknek, és nem utolsó sorban az egyéni parasztoknak is. Mindenkinek a maga erejéhez és tehetségéhez mérten hozzá kell járulnia a kitű­zött cél eléréséhez. A nagyüzemi gazdálkodás fölé­nye mellett a bonyhádi járásban is számtalan tény tanúskodik. A járás termelőszövetkezeteiben az elmúlt évben csaknem 2 mázsával több hol - dankénti búzatermést takarítottak be. mint a kisparasztok parcelláiról. A szövetkezetekben majdnem 600 li­terrel több tejet adott egy-egy te­hén egy év alatt, mint az egyéni parasztok gazdaságában. És így van ez a termelés minden ágában. S eb­ből természetesen következik, hogy ahol többet terem a föld, ott több jövedelemhez jutnak azok, akik a földet megművelik. Ezt ne értenék meg a bonyhádi járás egyéni paraszt jai? Ha apró részleteiben e témáról elbeszélgetnek velük, megértik. Az elmúlt évben azonban keveset ma­gyaráztak az egyéni parasztoknak a termelőszövetkezet eredményeiről, a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről, de így is 312-en léptek be a termelő- szövetkezetekbe. Mindent összegezve: a bonyhádi já rás kommunistáinak legjobb aktivis­táinak tanácskozása olyan tanulságul szolgált, hogy minden reális feltéte­le megvan annak, hogy a párt által megjelölt úton haladva a termelőszö vetkezetek eredményeinek népszerű sítésével céltudatos, agitációs mun­kával meggyorsítsák a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Ebből a ne­héz, de szép feladatból az eddiginél többet vállalnak a bonyhádi járás munkásai is. A cipőgyár és a zo­máncgyár munkásainak az aktíván megjelent képviselői ugyanis el­mondták, hogy a patronáló mozga­lom kiszélesítésével segíteni akarnak a termelőszövetkezetek gazdaságá­nak fejlesztésében és minden adódó alkalmat megragadnak arra, hogy az egyéni parasztokkal ismertessék a párt agrárpolitikáját. A harc élére mindenütt a kommu­nisták állnak. A kitűzött cél érdeké­ben végzett munkát a pártvezetősé­gek irányítják, aminek eredménye nem marad el. Kidolgozták Kölesd négyéves községfejlesztési tervét Tervteljesítés jelentős őnkiltségcsökkentés a Téglagyári Egyesülésnél A négyéves községfejlesztési terv­ben főként járdaépítés szerepel. 1959- ben a Rózsa Ferenc utcát és a Rá­kóczi utcát fogják járdával ellátni. A betonjárda építés költsége 70 000 fo­rintot tesz ki. Az 1960-as évben Borjúd »vizalji« részén, amely Kölesd legsárosabb te lepülése, 340 négyzetméter járdát építenek 40 000 forintos költséggel. SZALAG hetett tudni, vajon mire gondol. — Pajtás — sóhajtott —, két évig vol­tam a fronton és még csak nem is láttam asszonyt. Az enyém meg otthon összeállt egy másik férfival, mert azt hitte, hogy már meghaltam. Pedig csak fogoly voltam ... Nem tudott várni két évet se rám ... És most itt vannak ezek, jönnek majd nemsokára: csinosak, szépek, szeret­ni is lehet őket, de tudom, hogy ezek is becsapnának. Nem akarom szeret­ni egyiket se, pedig olyan, olyan, nem is tudom, hogy milyenek. Olyan jól csókolódzik mindegyik, s olyan meleg a karjuk, ha, a nyakad köré fonják. Mintha csak a felesé­gem karját érezném a nyakamon ... — Hagyd már a feleségedet, örül, hogy megszabadult tőled és te is örülhetnél neki— mondta az egyik katona, aki valamikor csendőr volt. — Látod — hajolt még közelebb Andlerhez. — Ilyenek ezek. Nincs szívük. Megölte bennük a háború. Bár az enyémet is ölte volna meg. Kinevetnek engem. Ugye, nincs iga­zuk? Mond azt, hogy nincs. — Nincs ... — válaszolt elgondol­kozva Gábor. — Látom, te becsületes vagy ... Hé, Mátyás, még egy kancsóval! — Már itt is vagyok — jelent meg a tulajdonos és egy újabb kancsó bort tett az asztalra. A szomorú férfi, aki állandóan a női nemmel való csalódottságát han­goztatta, csakhamar elázott és fejét az asztalra hajtva elaludt. A többi­ek társalogtak, de Andler nem kap­csolódott be a beszélgetésbe, csak figyelt... Kint már sötét volt, ami­kor újabb kancsó bort hozott a tu­lajdonos, akin észrevehető volt, hogy léptei kissé bizonytalanok és ok nélkül mosolyog. A pince egy másik zugában hangos beszélgetés hallatszott, ugyanakkor valaki na­gyon farsul énekelt egy divatos slá­gert. Amikor a tulajdonos elment, And­ler is felkelt az asztal mellől és ki- támolygott, mintha sokat ivott vol­na ... A pince fő folyosója sötét volt, csak a függöny mellett kiszű­rődő lámpafény enyhítette egy kissé a sötétséget. A hangok irányába fi­gyelt, s amikor meggyőződött róla, hogy egyedül van a folyosón, szoro­san a falhoz lapulva elindult. Tapo­gatózva haladt néhány métert, ami­kor egy benyílóhoz ért, melyet szin­tén függöny takart el. A hangokat tisztán hallotta, s a függöny és a fal közötti keskeny résen be is látott i a lámpákkal megvilágított, választó-1 kosán berendezett helyiségbe. Atádi Géza (Folytatjuk.) Az újonnan épült házak villamosítá­sára ugyancsak 40 000 forintot for­dítanak, a Vöröshadsereg utcai fel­járónál lévő lépcső építésére pedig 15 000 forintot. A községfejlesztési terv második évében a József Attila utca is kap — előreláthatóan 35 000 forintos költ séggel épülő — járdát. 1961-ben Kölesd »hangost« kültel- ,kén 500 négyzetméter járdát építe­nek, s megjavítják a Vorosilov ut­cában az úttestet. A költségek előre­láthatóan együttesen 70 000 forintba kerülnek. Ebben az évben kap jár­dát a Szekszárdi utca is. A községfejlesztési terv negyedik évében, 1962-ben pedig mintegy 130 000 forintot fordítanak a Petőfi Sándor és Dózsa György utca jár­dáinak építésére. A négyéves községfejlesztési érv > során Kölesd utcáinak nagyrésze be­tonjárdával lesz ellátva. Egymillió darab téglával teljesítet­te túl „tisztán” a múlt évi tervét a Tolna megyei Téglagyári Egyesülés. Ténylegesen ennél is többet gyártott, de jelentékeny elemi kár is érte a gyárakat, amikor sok nyerstégla tönkrement. Ha pedig a múlt évi adatokat az 1957-es eredményekhez viszonyítjuk, még kedvezőbb a kép. Az Egyesülés hat téglagyára négy millió darab téglával gyártott többet, mint a megelőző eszten­dőben. Az év végi mérleg még nincsen kész, pontos adatok még nincsenek, de az már megállapítható, hogy a múlt évben jelentős mértékben sike­rült csökkenteni a tégla önköltségét is. Ezer darab tégla előállítása mint­egy húsz forinttal került kevesebbe, mint az 1957-es évben. Pedig az éves terv teljesítéséhez nem a legkedvezőbb körülmények kö zött láttak hozzá a gyárak dolgozói. Az első negyedévben a terv szerint kétmillió darab nyerstéglát kellett volna gyártani, de az időjárás „jóvol­tából” — március közepén megjött a tél — egy darab sem készült. A második negyedévet már kétmilliós adóssággal kezdték. Pár hónap alatt aztán sikerült pótolni a lemaradást, sőt az év végéig túl is teljesíteni a tervet. A kiváló eredmények elérését több tényező segítette elő. így a munkaverseny, amely meg­szakítás nélkül folyt a gyárak­ban, illetve a gyárak között, a gyári pártszervezeteknek és szak- szervezeti csoportoknak jó mun­kája, a dolgozók szakmai képzett­ségének emelése, a gyártási idény jó műszaki előkészítése és szer­vezése. A tél folyamán mindenütt elvégez­ték a gépi berendezések javítását. Már ekkor megkezdték a szakmai oktatást. A gépészek, bagerkezelők, hegesztők tanfolyamot végeztek, utá­na technikai minimum vizsgát tettek. Mivel a korábbi években gyakran okozott fennakadást a présgép leg­kényesebb részének, a vágóautomatá­nak elromlása, minden telepen tan­folyamon oktatták ki az itt dolgozó­kat az automata helyes kezelésére. Ennek az alapos műszaki előkészítés­nek köszönhető a présgépek teljesít­ményének ugrásszerű növekedése. Míg 1957-ben egy-egy üzemben 2700—2800 téglát szedtek le órán­ként a présgépről, a múlt évben ez a szám elérte a négyezret, sőt a mázai és a paksi gyárban hónapokon keresztül gyártottak ötezer téglát óránként. A présgépek teljesítményének növe­kedése. illetve kapacitásának jobb kihasználása következtében a korábbi 18—20 kilowattóráról 13—14 kilo­wattórára csökkent az ezer darabon­kénti villamosenergia-felhasználás. csökkent a gépkarbantartáshoz szük­séges egyéb anyagok — olaj, kenő­anyagok — felhasználása is. Jelentő­sen csökkent a gépállási órák száma. Míg a korábbi években ez elérte a dombóvári üzemekben a 23—24 szá­zalékot, tavaly a gépállási órák ará­nya 6—8 százalék volt. A paksi gyárban az egész nyers- gyártási idény alatt százalékban talán ki sem fejezhető ez az adat — mindössze három órát kellett állnia a gépnek műszaki hiba miatt. A gépek alapos javítása és az idény­alatti karbantartása azt is eredmé­nyezte, hogy a munkások időbéres óráinak aránya egyötöddel volt ala­csonyabb a tervezettnél. A múlt évben — a paksi gyár ki­vételével, ahol egyelőre nem lehet megvalósítani — gépesített bányá­ban termelték ki mindegyik üzem­ben az anyagot. Máza és Szekszárd után a Dombóvár II. üzem is meg­kapta a villany-kotrógépet, ezekben az üzemekben motoros vontatású csillékkel, a Dombóvár I. gyárban pedig szállítószalag-rendszerre! to­vábbítják a földet a présgéphez. Ez nemcsak könnyebbé teszi a dolgo­zók munkáját, hanem olcsóbbá is a téglagyártás nyersanyagának kiter­melését. Az égetésnél a múlt esztendőben sikerült véglegesen meghonosíta­ni az itteni viszonyoknak megfe­lelően módosított Duvanov-féie gyorségetési módszert. Ezzel meg nőtt a kemencék termelése, ugyanakkor — csupán az év má­sodik felében — 84 ezer forint értékű tüzelőanyagot takarítottak meg. Az Egyesülés vezetősége gondosko dott a munkaverseny állandó érté­keléséről. A havonta kiadott ver­senyhíradóban elemezték részletesen az egyes gyárak eredményeit, de de­kádonként is eljuttatták a gyárak­hoz azt, hogy melyik üzem nyers­gyártói, égetői vezetnek, illetve ma­radtak le a versenyben. Bár a minisztérium csak egyesü­lési szinten követeli meg negyed­évenként az önköltség alakulásának a negyedéves mérlegben történő ki­mutatását, de kidolgozták gyáranként is, hogy az üzemekben az elmúlt ne­gyedév alatt mennyibe került ezer darab tégla előállítása. Az üzemi párt- és szakszervezetek is komoly segítséget adtak a munka megjavításához. Az üzemi bizottsá­gok a munkaverseny szervezésében segítettek sokat. De többször előfor­dult az is, hogy ha egyik gyárban valamilyen nehézség volt, a pártszervezet taggyűlésen vitatta meg a ter­melés problémáit és mozgósítot­ta elsősorban a kommunistákat a hibák kiküszöbölésére. Húsz forinttal csökkentették a múlt évben a téglagyárak dolgozói a tégla ezer darabonkénti önkölt­ségét. Az Egyesülésnél az idén további in­tézkedéseket tesznek a termelés gaz­daságosságának megjavítására* ugyanakkor a dolgozók munkájának könnyebbé tételére is. A dombóvá­ri üzemekben például meg akarják oldani a nyers tégla behordásának, illetve az égetett tégla kihordásának is a gépesítését. A verseny szervezé­sénél pedig már nem csak olyan cé­lokat tűznek ki, hogy minél több nyers, illetve kész téglát gyártsanak az üzemekben, hanem az önköltség­csökkentési feladatokat is beépítik a versenyfeladatokba. 35 600 forint értékű megtakarítás a javítási anyagfelhasználásnál, 1 80 forint üzemanyagmegtakarítás normálholdanként a Varsádi Gépállomáson A Varsádi Gépállomáson az 1958- ^as évben 1 014 700 forint volt a javí­tási anyagfelhasználási terv. A gép­állomás dolgozói 35 600 forintot ta­karítottak meg, mivel az évi javítási anyagfelhasználás 979 100 forint volt. Jelentős a megtakarítás az üzem­anyagfelhasználás terén is, ugyanis 83 680 forint értékű üzemanyagot használtak fel. s ezáltal 16 600 forin­tot takarítottak meg annak ellenére, hogy a tervezett 44 000 normálhold helyett 47 619 normálholdat teljesí­tettek. Az egy normálholdra tervezett üzemanyag értéke 19,40 forint volt. ezzel szemben az elmúlt évben 17,57 forintba került az üzemanyagmegta­karítás folytán egy normálholdnyi munka. Az elért eredmények annak is kö­szönhetők, hogy egyes traktorosok az átlagot túlhaladva, kiemelkedő ered­ményeket értek el. Labáth Sándor kormos traktorával a tervezett 670 helyett 1062 normál­holdnyi munkát végzett, s ezáltal évi tervét 159 százalékra teljesítette. Lestár Vendel a tervezett 774 nor­málhold helyett pedig 1093 normál­holdnyi munkát végzett, s ennek kö­vetkeztében éves tervét 143 százalék­ra teljesítette. A zetorosok közti verseny győztese Gyorsok János, mivel a tervbe vett 805 normálhold helyett 1063 normál­holdat teljesített, évi tervének 143 százalékát. Az üzemanyagfelhasználás terén különösképpen kitűnt Zabracsányi Ödön, aki a tervezett 14 002 liter üzemanyag helyett 11 308 litert hasz­nált fel. Szorosan felzárkózott mö­götte Zsifkovics Sándor, aki a tervbe vett 20 038 liter üzemanyag helyett 17 839 litert használt fel. Egresy Ferenc anyagalkatrész fel­használási terve az 1958-as évben 7947 forint volt. Ezzel szemben mind­össze 3601 forint értékű anyagalkat­részt használt fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom