Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-30 / 25. szám

1959. január 30. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG S Mezőgazdász lány munkát keres —i A fiúknak könnyebb, ők jobban el tudnak helyezkedni, nekünk me­zőgazdász lányoknak nagyon nehéz. Sokat kell szaladgálnunk, mire ál­lást tudunk szerezni. Mert kevesen bíznak a lányokban. Én is fél évig voltam munka nélkül, mire állást tudtam szerezni. — Ezt attól a ti­zenkilenc éves lánytól hallottam, aki jelenleg Szakály község mezőgazdá­sza. — Tud olyanokat, akik még nem helyezkedtek el? — Tudok. Ott van például Mözsön Makacs Petruella. Tavaly együtt vé­geztem vele a technikumot. Nagyon rendes lány, mindene a mezőgazda - sági szakma. A beszélgetés óta meglehetősen hosszú idő telt el, s Makács Petruel­la felől alkalmam volt másoktól is érdeklődni. Liebmann Ferenc a Pa- lánki Mezőgazdasági Technikum egyik legrégibb tanára azt mondta róla: — Jeles tanuló volt. A gazdasági gyakorlatokon is jól megállta a he­lyét. Csodálkozom, hogy nem tud elhelyezkedni. Ez talán annak kö­szönhető, hogy mivel nem ismerik képességeit, idegenkednek tőle. So­Szombaton érdekes verseny szín­helye lesz a bonyhádi úttörőház. Szel­lemi olimpiászt rendeznek, amely részben az iskolában tanultakkal, részben az úttörőélettel, részben az általános műveltséggel függ össze. Az olimpiász nagy érdeklődést vál­tott ki a bonyhádi úttörőkből, amit az is bizonyít, hogy hatvannyolcán neveztek be. A versenyt kieséses rend szerben,, elődöntő, középdöntő és dön tő formájában rendezik meg. A ver­senyzőknek különböző kérdésekre kell válaszolni, amelyek felölelik az úttörőéletet, a tananyagot, s az álta­lános műveltséget. Mintegy 400 kér­dést állítottak össze a versenyzők is­mereteihez mérten, külön az V—VI— VII—VIII. osztályosok részére, úgy hogy a versenyzőknek egyre nehe­zebb kérdésekre kell válaszolni. Az olimpiász kérdései közül néhány: Mi­re használod a halászcsomót? Ki írta a Himnuszt? Sorold fel Bonyhád mű­emlékeit! Hány KTSZ, tsz van Bony- hádon? Hogyan közlekedsz az utcán csoportosan, és egyedül? Miért nem szabad lakott területen légpuskával lövöldözni? Mi a különbség a nép­művész és a képzőművész között? Sorolj fel barlangfestményeket! Mi a kórus? Sorolj fel öt magyar zene­szerzőt! Ki volt az a nagy művész, aki öt-hatéves korában hangversenyt adott? A verseny győztese az lesz, aki a legtöbb kérdésre a legpontosabban válaszol. Az első helyezettek értékes kan azt hiszik, hogy a lányok közül senki nem állja meg a helyét a gya­korlati életben. Pedig sok olyan lány tanítványom volt már, aki ma kiváló mezőgazdász. Ezek után már lelkiismeretlenség lett volna, ha nem keresem fel Ma­kács Petruellát mözsi otthonában. A szülei jelenleg még egyénileg gazdálkodnak. Az édesapja beteges ember. Hárman vannak leánytestvé­rek, a nővére egyetemista, a húga pedig gimnáziumba jár. Ahogy Makács Petruella elbeszél­te már tavaly nyáron, közvetlenül a technikum elvégzése után nekilátott a munkakeresésnek. Járt a megyei tanácsnál, a Magtermeltető Vállalat­nál, a járási tanácsnál, a Termény­forgalmi Vállalatnál, a MÉSZÖV­nél és a munkaközvetítőben. Min­denhol felírták a nevét és megígér­ték neki, hogy mihelyt hely akad, azonnal értesítik. Több mint félév telt el azóta, de még sehonnan nem kapott értesítést. Meglehetősen elkeseredett hangu­latban találtam. —i Nincs szükség mezőgazdászra? —í teszi fel a kérdést nekem is, má­soknak is, ha szóbakerül elhelyez­kedésének ügye. díjakat kapnak; aktatáskákat és más használati tárgyakat, összesen 700— 800 forint értékben osztanak ki díja­kat a szellemi olimpiász győztesei, helyezettjei között. A megye üzemeiben ezekben a he­tekben sokkal nagyobb az érdeklődés a könyvelők munkája iránt, mint máskor. Most készül ugyanis minde­nütt az 1958. évi mérleg, amely meg­mutatja, milyen eredményesen mű­ködött a múlt esztendőben a vállalat, hogyan teljesítette tervét, milyen nyereséget ért el, egyszóval: lesz-e, ée ha igen, mekkora összegű lesz a dol­gozók részére kifizetésre kerülő nye­reségrészesedés. A Tolna megyei Tejipari Vállalat­nál is készül a mérleg. Pontos adatok még nincsenek, de azt már meg le­het állapítani, hogy a vállalat sok­kal eredményesebben dolgozott, mint az 1957-es évben, amikor egyáltalán nem került sor nyereségrészesedés fizetésére. A vállalat — elsősorban a mező- gazdaság megnövekedett tejtermelése következtében — a múlt évben egy- harmaddal több tejet vásárolt fel és dolgozott fel, mint 1957-ben. Megja­Azt tervezi, hogy nem vár tovább, hanem a selyemgyárba, vagy a kon­zervgyárba megy dolgozni. Akkor miért végzett mezőgazdái ■ sági technikumot? Miért képezték ki mezőgazdasági középkáderré? A se­lyemgyárban szakképzettség nélkül is felveszik a lányokat. A technikumban nyert elméleti és gyakorlati tapasztalatait, ha nem lép hét a gyakorlati élet küzdőterére, ak­kor előbb-utóbb elveszti. De nem­csak ő veszti el, hanem államunk is elveszít egy mezőgazdászt, akit drága pénzen taníttatott. Makács Petruella esete sajnos nem egyedül­álló. A múltkor hallottam egy aktíva­értekezleten, hogy megyénk állami gazdaságaiban a brigádvezetők nagy része szakképzetlen. Hat-hét évvel ezelőtt nagyon sok mezőgazdasági technikumot végzett fiatalt helyezett a Földművelésügyi Minisztérium ál­lami gazdaságokba. A beosztásuk bri gó.dvezető volt. Az üzemegységek ke­retén belül több idősebb szakember­rel dolgoztak együtt ezek a brigád­vezetői állásba helyezett fiatal me­zőgazdászok s néhány éven belül nem egy, akkora gyakorlatra tett szert, hogy üzemegység vezetésre, vagy más, magasabb beosztás betöl­tésére is alkalmassá vált. Érdemes lenne az illetékeseknek elgondolkodni azon, hogy a most végzett fiatal mezőgazdasági közép­káderek elhelyezését megoldják úgy, hogy azok megfelelő gyakorlati ta­pasztalatokra tehessenek szert. H. T. vultak a tejtermék értékesítés lehető­ségei is mind külföldön, mind a bel­földi forgalomban, aminél jelentős szerepe volt annak, hogy jelentősen javult a minőség a vállalat üzemei­ben, de annak is, hogy a belföldi vaj ára 10 forinttal csökkent kilónként. A múlt évben az 19577ben exportált sajtnál 35 százalékkal többet szállítot­tak külföldre a vállalat üzemeiből, illetve a központi sajtérlelőből. Az exportált vaj mennyiség pedig több mint két és félszerese az 1957. évi­nek. Különösen a második félévben került sor nagymennyiségű sajt ex­portálására, amikor is ötször annyi sajtot szállítottak külföldre — mind a szocialista, mind a kapitalista or­szágokba —, mint az esztendő első felében. Az évi mérleg még nem készült el teljesen, de az eddigi adatok alapján mintegy három-négyheti fizetésnek megfelelő nyereségrészesedésre szá­mítanak a vállalatnál. Szellemi olimpiász a bonyhádi úttörőházban Készül az éves mérleg a Tejipari Vállalatnál flz idén már lesz nyereségrészesedés 30 ezer forint értékű társadalmi munka a kultúrotthonért A Magyar Vöröskereszt gerjeni csoportja szombaton és vasárnap igen nagy érdeklődés közepette adta elő Szirmai-Emőd Mézeskalács című dal­játékát. A lelkes kis együttes hosszas ké­szülődése meglátszott az alakításo­kon. Munkájuk annál is inkább di­cséretére válik a „gárda” tagjainak, mivel kivétel nélkül a napi fáradsá­gos munka után ültek össze tanulni, hogy önzetlenül, áldozatot vállalva szórakoztassák a község apraját, nagy ját. De valamire felhívja figyelmünket ennek a daljátéknak a játszása, me­lyet a szűk, kisméretű szövetkezeti italboltban adtak elő. Ez a valami, hogy sürgősen, a melegebb idők be­álltával azonnal be kell fejeznünk az új tanácsháza építését, hogy a bő le­hetőséget nyújtó régi épületet a kul­túra kedvelői mielőbb birtokukba ve­hessék. Ennek érdekében az elmúlt évben 30 ezer forint társadalmi mun­kát végeztek. Magó Jenő A „Bástyasétány 77“ bemutatója Nagydorogon Vasárnap este a csípős hideg elle­nére is tömött sorokban igyekeztek az emberek a kultúrházba. Érthető izgalommal és nagy kíváncsisággal foglalták el helyüket a kellemesen befűtött teremben. A tengelici dolgozókból alakult színjátszó együttes előadásában ke­rült bemutatásra a Bástyasétány 77. című operett. A műkedvelőkből ala­kult együttes nagy és merész vállal­kozásba kezdett. Egy ilyen operett betanulása, a szereplők kellő megvá­lasztása igen nagy és gondos körül­tekintést igényel. A színjátszóknak szép elismerést, nagyszerű sikert ho­zott a nagydorogi előadás. A közön­ség több esetben hosszantartó taps­sal jutalmazta egy-egy jelenet sze­replőit; „A PÄßfDMMKÄ" Megtalálták Szabó Erzsébetnek, az 1919-es proletárdiktatúra bukása után mártírhalált halt dunaszent- györgyi lánynak egyetlen megmaradt fényképét. A fénykép a Kommunista Ifjúsági Szövetség Tolna megyei Bi­zottsága által kiadott Szabó Erzsébet­ről szóló életrajzi írásnak, a „Parti­zánkának” a borítólapjára is ráke­rül. A „Partizánka” című írás hét fejezetben eleveníti meg Szabó Er­zsébet életének legfontosabb állomá­sait. Községfejlesztés Mözsön Ebben az évben 245 000 forintot fordítanak községfejlesztésre a mö- zsiek. Ebből többek között 75 ezer fo­rintot betonjárda építésére, 12 ezer forintot motorszivattyú létesítésére, 46 ezer forintot óvoda felújításra, 54 ezer forintot művelődési otthon tata­rozásra, 2400 forintot könyvtárfej­lesztésre, 45 ezer forintot pedig orvosi lakás és rendelő renoválásra tervez­nek. A mözsi községfejlesztési távlati terv szerint két éven belül a falu minden utcájának kétoldali gyalog­járdáját lebetonozzák. A Hold vulkánikus kitöréseiről Leningrád: (TASZSZ) Nyikolaj Ko zirév szovjet csillagász a Szovjet Tu­dományos Akadémia csillagászati ta­nácsának egyik bizottságában beszá­molt az általa 1958. november 3-án a Holdon megfigyelt vulkánikus ki­törésről. A többi között elmondot­ta, az »Alfonz« holdkráter kitörése elég erős volt ahhoz, hogy a Hold fe­lületén a kráter környékén változá­sokat idézzen elő. A számítása sze­rint a kitörés alkalmából körülbelül százezer köbméter gáz képződött. A holdbéli vulkánizmus e megnyilvánu lásáról készült szpektrogram tudo­mányos feldolgozása során kiderült, hogy az említett gázok 13 atomsúlyú nagymennyiségű nem rádióaktív szénizopotot tartalmaznak. Kozirev megjegyezte, hogy a Földön küencvened annyi 13 atom­súlyú szénizotop van, mint az a 12-es atomsúlyú közönséges szén. A Holdon a 13-as atomsúlyú szénizoto- pok mennyisége jóval nagyobb: 12-es atomsúlyú közönséges szén mennyi­ségének egyharmada. Ez a nagy kü­lönbség Kozirev véleménye szerint — azt bizonyítja, hogy a Hold más­ként keletkezett, mint a Föld és a naprendszer más bolygói. A szpektrogramból az is kitűnik, hogy 1958. november 3-án moszkvai idő szerint hajnali négy órakor az »Alfonz« kráter központi tölcséréből hamu tört fel. Ekkor nem volt meg­figyelhető gázok izzása. Később fél órától két és fél óráig terjedő idő­közben, gázok törtek fel. Kétséget kizáróan meg lehet állapítani olyan hasadási termékek jelenlétét is, mint két és három atomból álló szénmole­kulák. PIROS SZALAG XVIII. A ZÁSZLÓ ALJPARANCSNOK TERVE Dunaföldváron ezt követően a pesti vasasok vették át a parancsnok ságot, a dunaföldvári századot pe­dig ismét a demarkációs vonalra, Mágocs és Bikái környékére helyez­ték az V. határvédelmi zászlóaljhoz. A század nagyrésze Bikaion volt. Andler Gábort viszont, nem tudni milyen okok miatt a mágocsi szá­zadhoz helyezték, ahol nagyrészt volt rendőrök, leszerelt csendőrök voltak. Bátyja, Bálint viszont a dunaföld vári századnál maradt. Késő délután volt, amikor el­szállásolták őket, Andler Gábornak éppen nem volt különösebb elfog­laltsága és elhatározta, hogy meg­tekinti a községet. Ismerőse nem volt, idegenkedve figyelték minden mozdulatát és hasonlóképpen ő is bizalmatlan volt társaival szemben, akik a legkisebb jelét sem mutatták annak, hogy hajlandók befogadni tár saságukba. Mindenkinek megvolt a maga csoportja, klikkje, ahova tar­tozott, s ezek a csoportok most is külön, külön tárgyalták a várható eseményeket. Megpróbált közeledni az egyik társasághoz, de amint hal­lótávolságba ért,, észrevette, hogy azok elhallgatnak, s az egyik ka­tona hirtelen viccet kezd mesélni. Arra gondolt, hogy visszafordul, de már annyira közel volt, hogy fel­tűnés nélkül nem tehette volna meg. Mosolyogva a csoporthoz lépett, üd-; vözölte a katonákat és az egyikkel azonnal beszédbe is elegyedett. — Mit lehet itt csinálni egész nap, ha az ember nincs szolgálatban? — kérdezte, s választ se várva folytat­ta. — Még ha lenne ismerős a svá bök között, akinek terjedelmes pin­céje van, és jó pénzért bort is ad, akkor valahogy el lehetne tölteni az időt. De így, kibírhatatlan unalmas lesz. — Unod te is? — Borzasztóan — válaszolta, bár nem tudta, hogy mit kell unni. — Olyan szívesen hazamennék már — folytatta a másik, akin ész­revehető volt, hogy néhány pohárral már ivott, i— Semmi értelme, hogy itt vagyunk... Hej... de jó világ volt, amikor még szolgálat után, vagy szolgálat közben bement az ember valamelyik csapszékbe és ihatott kedvére... Megcsináltuk azt is, hogy ráijesztettünk valakire, s a szegény ördög, hogy valahogy a kedvünkben járjon, annyi bort itatott velünk, hogy a végén mi könyörögtünk ne­ki, hogy ne szóljon az esetről sen­kinek... Persze megígértük, hogy mi sem szaglászunk utána... , — Szép élet lehetett — válaszolta Andler, figyelmen kívül hagyva, hogy az egyik katona oldalbalöki a dicsekedő férfit. — Milyen jó lenne sem szaglászunk utána... — Van, csak ma már nem keres­hetjük fel, mert állítólag szemle lesz. A zászlóaljparancsnok úgy­látszik kíváncsi ránk. Látni szeret­ne bennünket. — És holnap? — kérdezte Andler, — Holnap?... Holnap sem lehet, mert szolgálatban vagyunk néhá- nyan. De holnapután, akkor igen. — Hol találkozunk ? — Itt.;;' — Hány órakor? — Délután ötkor... — Jó... — elbúcsúzott, de nem ment végig a folyosón, hanem az el­ső kanyarulatnál jobbra fordult és ott megállt. Hallotta amint az egyik katona korholni kezdte azt, akivel beszélgetett. — Részeg vagy?... Semmi szüksé­günk új emberekre Mit tudom én, hogy kicsoda. Lehet, hogy spicli... —■ Rendes fickó, csak rá kell néz ni — válaszolt a másik. A vélemények megoszlottak róla, volt aki rendesnek tartotta, volt aki félt tőle... Többre nem is volt ki­váncsi, mint amit már megtudott. ... Két nap múlva pontosan akart érkezni a megbeszélt találkára. Szálláshelyéről tíz perccel előbb el­indult, s amikor a folyosó végéről a megjelölt hely felé pillantott, lát­ta, hogy a társaság nagyrésze már együtt van. Nem volt ott minden­ki, úgy vette észre, hogy azok közül hiányzik néhány, akik nem tartot­ták érdemesnek befogadni a társa­ságba. Mosolygott magában rajtuk, s ez a mosoly még akkor is a szája körül bujkált, amikor a társaság közelébe ért. — Szervusz pajtás! Miért ne mondhatnám így, nem igaz? Úgy látom, hogy jó kedved van. Pénzed is van annyi, mint kedved? — kér­dezte ismerőse. — Akad egy kevés. — No, akkor jóbarátok leszünk. 1— Ha csak ezen múlik, akkor, azok lehetünk. — Nem leszünk egyedül. Értesül­tem róla, hogy a tisztek is ott mu­latnak estére. Persze a pince egy másik zúgában... — Látva Andler meghökkenését, nevetni kezdett. — No, ne ijedj meg, nem lesz belőle baj. Megtörtént -• már máskor is. Úgy be tudnák ám rúgni, mint a nagyágyú. Előfordult már, hogy mi hoztuk haza őket. Aztán az is lehet, hogy meghívnak bennünket, és ak­kor ingyen lesz a bor, mert nekik nem kell fizetni... Hiába protekció, az mindig van, még a Tanácsköztár­saságban is... Indulhatunk... A falun kívül egy hegyoldalba vájt pince előtt álltak meg melynek aj­tajában beszélgetésüket meghallva csakhamar megjelent a tulajdonos és betessékelte őket. (Folytatjuk.) ATÁDI GÉZA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom