Tolna Megyei Népújság, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-29 / 24. szám

1959. január 29. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Szót érteni az emberekkel Egy párttitkár munkájáról, munkamódszeréről (Folytatás a 2. oldalról.) Csou En-laj ezután azokról az ered menyekről beszélt, amelyeket nép­gazdaságának és kultúrájának fej­lesztésében a kínai nép elért. Gyara­podnak a szocialista tábor erői — hangsúlyozta —, és már nincs mesz- sze a nap, amikor a szocializmus bé­kés versenyben győzelmet arat a kapitalizmus fölött. A demokratikus tábor országait összefűző barátságról és szoros egy­ségről szólva Csou En-laj kjielentet- te: a Szovjetunió és Kína testvéri or­szágok, a marxizmus—leninizmus szoros egységbe forrasztotta őket. A Szovjetuniónak és Kínának közös a sorsa, egyek az érdekei. E két or­szág barátsága örök és megbontha­tatlan! Az Egyesült Államok imperialistái és a mai jugoszláv revizionisták arra törekszenek, hogy zavarják a Szov­jetunió és Kína egységét, de minden próbálkozásuk hiábavaló — mondotta. A következő felszólaló Alekszej Koszigin volt, aki a könnyű- és élel­miszeripar fejlesztésével, valamint a közfogyasztási cikkek termelésének gyors ütemű növelésvei foglalkozott. Emlékeztetett rá, hogy a szovjet könnyűipar teljes termelésének az el­következő hétéves tervben mintegy másfélszeresére kell emelkednie. A továbbiakban adatokat közölt a szovjet halászat és halipar fejlődésé­ről. Jelenleg a Szovjetunióban a hal­ipari termékek egy főre eső fogyasz­tása évente 9,5 kilogramm. 1965-re e számnak 12—13 kilogrammra kell emelkednie, vagyis felülmúlja majd az Egyesült Államok színvonalát. Koszigin megemlékezett a szovjet hajógyártás kiemelkedő győzelméről, a 44 ezer tonna vízkiszorítású „Szov- jetszkaja Ukrajna” nevű új cetvadász vezérhajó vízrebocsatásáról. A hétéves terv távlatai — mutatott rá Koszigin — magukkal ragadják a szovjet embereket. A hétéves terv újabb nagyszerű szakasz a Szovjet­unió gazdasági fejlődésében. Koszigin után Kirill TVlazurov, Be­lorusszia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első titkára emel kedett szólásra. Az egész szovjet nép lelkesen tá­mogatta a XX. pártkongresszuson meghatározott irányvonalat és a kon­gresszus által kitűzött feladatok gya­korlati végrehajtását — jelentette ki Mazurov. Csupán a frakciósok lelep­lezett szánalmas csoportja próbált I szembehelyezkedni. A kommunista pártnak a lenini nemzetiségi politika elvein alapuló intézkedései — folytatta Mazurov — előmozdították a nemzetiségi köztár­saságok népei barátságának erősödé­sét és a köztársaságok fejlődését. Mazurov közölte, hogy a második vi­lágháború befejezése óta eltelt 13 év alatt Belorusszia ipari termelése 16­szorosára emelkedett és ma jdnem három és félszeresen felülmúlta a háború előtti színvonalat. Mazurov befejezésül több javasla­tot terjesztett elő. Wladyslaw Gomulka felszólalása A kongresszus küldöttei forró taps­sal fogadták Wladyslaw Gomulká- nak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának felszólalását. — Az Önök pártjának mindegyik kongresszusa kimagasló esemény az egész világ munkásmozgalma, és az egész emberiség számára — mondot­ta. E rendkívüli kongresszus még inkább magára vonja a világ haladó erőinek figyelmét, mert új szakaszt nyit a kommunizmus építésében, a szocializmus és a kapitalizmus békés versenyében. Nem kétséges — jelentette .ki Go­mulka — hogy a Szovjetunió végrehajtja új hét­éves népgazdaságfejlesztési prog­ramját, önmaga és az egész em­beriség javára létrehozza a kom­munizmus hatalmas anyagi és technikai bázisát. A Szovjetunió nemzetközi politiká­ját méltatva Gomulka kijelentette, hogy az egész lengyel nép osztatlanul támogatja a Szovjetuniónak a berlini kérdésre és a német békeszerződés megkötésére vonatkozó javaslatait. — Küldöttségünk — folytatta — nagy figyelemmel hallgatta azokat a megállapításokat, amelyeket az SZKP XXI. kongresszusának előadó­ja a kommunista pártok közötti, va­lamint a szocialista országok közötti viszonyról tett. Ezek a megállapítá­sok szükségesek és helyesek voltak, Teljes mértékben megfelelnek a ha­talmas erővé vált nemzetközi kom­munista mozgalom jelenlegi helyze­tének. Az álláspont, amelyet Hruscsov elvtárs kifejtett, még jobban erő­síti az egyenlőség, a testvériség, a szuverenitás lenini elveire tá­maszkodó nemzetközi kommunis­ta mozgalmat. Ez az állásfoglalás csapást mér a marxizmus—leninizmus revizionista renegátjaira. Wladyslaw Gomulka felszólalása végén éltette a kommunista világ­mozgalom egységét, az SZKP és a LEMP baráti együttműködését, a népek barátságát. A lengyel küldöttség vezetőjének beszédével zárult az SZKP XXI. kongresszusának szerda délelőtti ülése. A VENDÉGMARASZTALÓ sár • tengerben — amely szinte ellepi a 8 holdnyi területen fekvő üzemet — keressük a dolgozók által csak Karcsi bácsinak emlegetett párttitkárt, Szűcs Károlyt. (Érdekes, hogy a nála 10—15 évvel idősebbek is »bácsinak« szólítják.) Az úgynevezett kis tele­pen kavicsot rostáló munkások kö­zül egyik vékony, inas, alacsony munkásember — akivel szóbaelegye- dünk — visszakérdez: »A Karcsit keresik?« Közlékenyen folytatja »ös- merem én régóta, itt vagyok az üzem ben 10 éve, mióta a Spitzer-féle te. lepen működni kezdtünk, a Szűcs Ká roly nagyon is rendes ember, és amit becsülök benne, mindenkit meg hallgat.« íme a törzsmunkás véle­ménye. Sok tapasztalattal és éleslátással bíró párttitkár ő, aki immár 4 éve irányítja a dombóvári Cementüzem pártszervezetét. Az üzemet járja ép pen. Többen körülveszik, amikor megtaláljuk, egyikük tréfásan, élce lődve megjegyzi »A Karcsi bácsi a legjobb párttitkár.« Komolyra fordít ják a szót, milyen is a jó párttitkár? Egyik is mond valamit, a másik is, míg ez a vélemény alakul ki: Ne várjon többet az emberektől, mint amit nyújt nekik, szeresse és tisztel­je őket, legyen példamutató. Nem lehessen tudni, hogy titkáruk egyéniségét, módszereit alapulvéve tisztázták-e így a jó titkár fogalmát, de Szűcs elvtárs ilyen ember, csele­kedetei, a róla mondott vélemények erről győzik meg az embert. Jól is­meri az üzem dolgozóit, fiatalokat, idősebbeket egyaránt és mikor vé­gigmegyünk az üzemen, mindenki­hez van egy kedves, barátságos, ér­deklődő szava. Törődik az emberek­kel, most is néhányadmagával azon törik fejüket, hogy a nehéz fi­zikai munkát hogyan tudnák meg­könnyíteni, jobb munkafeltételeket teremteni. (Igaz, hogy nemcsak raj­tuk múlik, de a munkásszállás álla­pota bizony nem válik Szűcs elv- társnak sem dicséretére!) Nemrégi­ben több hasonló üzemet lehagyva házilag kis költséggel gumikereke­ket szereltek az emelőkre, amivel sokkal könnyebb lett a cementele­mek szállítása. JÖNNEK-MENNEK AZ EMBEREK ki-be az üb. irodán, ahol beszélge­tünk. „Karcsi bácsi, legyen szíves aláírni” — lép be egy fiatalember. Keresi az üb.-elnök a párttitkárt, hogy megbeszélje vele a nyereségré­szesedési problémákat, aggályait. Hosszasan rágódnak azon, mit tehet­nének, mert amíg az ő üzemükben 100 százalékos a tervteljesítés, az igazgatósághoz tartozó többi üzem gyönge teljesítménye miatt a vállala­ti terv csak 80—85 százalék, a dolgo­zók pedig saját üzemük tervteljesí­tése arányában akarnak nyereségré­szesedést kapni. Az üb.-elnök elke­seredetten mondja: „Amíg ez nem rendeződik, legjobb volna éjjeli mű­Megalakult a Tolnai Textilgyár Műszaki Köre Január 25-én a Textiles Kultúr- otthonban — Schalli Ádám főműve­zető elnöklete alatt — újból meg­alakult a Tolnai Textilgyár Műszaki Köre. A vezetőség megválasztása után a Műszaki Kör tagsága feladatul tűzte maga elé a szakmai továbbképzést. A továbbképzést szakmai előadá­sok meghallgatásával, hazai szak­lapok cikkeinek ismertetésével, kül­földi szakirodalom fordításával, szak mai tapasztalatok átadásával, meg­vitatásával és tapasztalatcserékkel kívánja elérni. Az üzemi feladatok megoldására munkabizottságok létrehozását hatá­rozták el. A Műszaki Kör egyik fontos fel­adatának tartja az egyesületi életen keresztül a műszakiak jobb kollek­tív szellemének kialakítását. A munkabizottságok esetenként, a Műszaki Kör pedig havonta egyszer tart összejövetelt. szakra járni, ne is találkozzak senki­vel.” Szűcs elvtárs nyugtatja, hogy foglalkoznak ezzel és meg fogják ta­lálni a megoldást. Felháborodva jön be az egyik dolgozó, aki összeveszett telefonon valakivel annak durvasága miatt, és ebbéli panaszát mondja el a titkárnak, »elvégre én is ember va gyök”. Választ nem vár, csak köny- nyítenj akart. Zajlik az élet a párt- szervezetnél és ezt az jellemzi, hogy a titkár sokat és jól is foglalkozik a dolgozókkal, problémáikkal. Munkamódszerét azonban nem jel­lemzi az igénytelenség, ellenkezőleg. Mióta Szűcs elvtárs a Cementüzem- nél dolgozik — többen tanúsítják — sokszor vívott győztes és néha vesz­tes küzdelmet a maradisággal, a meg- nemértéssel, nemtörődömséggel, me­revséggel. Olyan légkört alakított ki az üzemnél ő és még néhány elvtárs, hogy észrevételeiket nemcsak a ve­zetők, de a dolgozók is elmondják, éppúgy a vezetőségnek, mint egymás­nak. Ilyen légkörben fejlődnek is az emberek, nő felelősségérzetük, öntu­datuk. Ottjártunkkor szaladt el hoz­zá az egyik 16—17 év körüli kislány azzal a panasszal, hogy gondatlanul rakodnak, dobálják az alátétet, emi­att az nagyon törik, „intézkedjen Karcsi bácsi’. A BÁTOR HANGVÉTELT bizo­nyítja az is, hogy a titkár felet­tes igazgatóságuk pártszervezete ve­zetőinek is tett észrevételeket, a ter­melés segítését szolgáló javaslatokat. Igényességét mutatja az is, hogy szóvá tette a szemináriumra járók­nak, tanuljanak, ne csak vaktában vitatkozzanak néhányan. Bátran megmondta annak a fűtőnek, aki jog­talan béremelést kért, hogy kérését nem támogathatják, megmagyarázva, Esetem a pacskerral Az időjárásról beszélgettünk a mi­nap egyik ismerősömmel,, s arról, ki hogyan bírja elviselni a hideget. ,— Nekem a lábam fázik meg ha­mar. Valamikor1 — talán elsős, vagy másodikas elemista lehettem — meg fagyott. Azóta nagyon érzékeny a hidegre — mondottam. — Nem is csoda, hogy fázik. Ilyen kor nylonzokniban? — csóválta fe­jét a barátom. — Miért nem húzol jó meleg pacskert? — Ugyan már...? Ugratni akarsz? — Miért ugratnálak? — csodálko­zott az ismerősöm. —• Mert pacskert én nyáron szok­tam hordani. »Jobb később, mint soha« — tart­ja a közmondás, de a Szekszárdi Mű velődési Ház úgy gondolja, hogy »jobb soha, mint későbbI« Hát tulajdonképpen miről is van szó? kérdezhetnék a be nem avatot­tak? Mire mi a következőket vála­szolnánk: a Szekszárdi Művelődési Ház még a nyár elején foto, rajz és irodalmi pályázatot hirdetett »Ma­gyar tájak« címen. Belőlünk is kitört a tomboló al­kotni vágyás és nagy tettre szántuk el magunkat, pályázatot írtunk. Utá­na izgatottan vártuk az eredményt, de ha érdeklődtünk »mi van az ered ményhirdetéssel?« csak üres szava­kat és sokatmondó mosolyt kaptunk. (Hát nem is csodálható, ilyen indisz­krét kérdés! —) »Szellemszemekkel« nézzünk csak a jövőbe... Tűnnek az évek... a pályázatokat belepi a por, a hivatali altiszt néha kegyelettel lefújja őket, majd meg­unja a dicsőséget és begyújt velük. Mi pedig várunk, várunk türelme­sen. Évek suhannak újra. Egyszer a kis Lacika: nem akar elaludni és ké­ri az édes mamát, hogy meséljen és mi halkan dajkamesébe kezdünk: »Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ici-pici művelődésház. Mit gon­dolt, mit nem, irodalmi pályázatot hirdetett. Az anyuka is írt valami icurka-picurka firkát és odaadta. De hogy nem lehet a többiek rovására, azok igazságérzetét sértve neki emel­ni. De azt beszélik róla, hogy elfo­gadja a jogos észrevételeket ő is, így az egyik pártonkívüli művezetőnő ál­tal elmondott kritikát megszívlelve, Szűcs elvtárs mostanában többet van családja körében. Sokat foglalkozik a KISZ-fiatalokkal, rendszeresen ne- velgeti őket, összehangolva az igé­nyességgel a türelmet. Nem egyedül végzi a pártmunkát, nem is csak az ő érdemei az eredmények, de jelen­tős, hogy körültekintéssel, személyes példamutatással, jó módszerekkel irányítja a 20 létszám alatti kis kom­munista kollektívát. Az sem lényeg­telen, hogy jó összhang van a gazda­sági és politikai vezetők közt. Tipikus munkásember, külseje, ma­gatartása is. Szakmája kőfaragó. Kapcsolatát a kommunista és párton­kívüli munkásokkal a kölcsönös meg­becsülés jellemzi, de igazsága tuda­tában harcol is, ha kell. A PÁRTSZERVEZETET KÖVETIK az üzem dolgozói, amelyben neki, mint vezetőnek, szerepe van. Későn kapva a vasat, veszélyben volt a terv teljesítés. A pártszervezet hívó sza­vára a vasárnapi műszakra néhány kivétellel el is jöttek az érintettek dolgozni és pótolták a lemaradást. Szűcs elvtárs élete szorosan összefo­nódott az üzemmel, a dolgozókkal, köztük van, velük összefogva mun­kálkodik a kis kommunista csoport, a pártszervezet élén. Nem tesz ki­emelkedően nagy hőstetteket, de kommunista módon él, dolgozik. Is­merik, tisztelik és becsülik őt mind­ezért dolgozó társai. Somi Benjáminná ,— Megbolondultál? Hiszen megfő benne a lábad. — Sőt, inkább nagyon jól szellő­zik. Az ismerősöm úgy nézett rám, mint aki nem ért valamit. így vi­tatkoztunk, én azt állítottam, hogy a pacsker nyári, ő amellett kardosko­dott, hogy téli viselet. Végül aztán minden kiderült. Ismerősöm — tős­gyökeres szekszárdi —, a pacsker alatt a kézzel kötött gyapjúzoknit ér tette, én pedig a szíjakból készült sarut. így tudtam meg, hogy a megye más részeitől eltérően a szekszár­diak télen járnak pacskerban. (B. I.) jaj, csak későn tudta meg, hogy az gonosz farkas volt és bekapta örökre. Azóta hiába vár csodára... aki nem hiszi, járjon utána!« De Térjünk csak vissza a jelenbe. Szeretnénk, ha vége szakadna ennek a huzavonának: adják vissza a pálya zatokat. Azt hisszük a jövőben a művelődési ház hiába hirdet pályá­zatot ezek után, nem fog azon senki sem részt venni. A sok »birkatürelmű« pályázó kö­zül két »türelmetlen« irodalmi pá­lyázó: Gyuricza Klára és Puskás Mária Áprilisban : Járási ifjúsági kulturális seregszemle Bonyhádion Az ifjúsági kulturális seregszem­lék évről évre nagyobb érdeklődésre tartanak számot a bonyhádi járás if­júsági szervezeteiben. Évről évre fia­talok seregét mozgatja meg színját­szó, tánccsoportokban és egyéni szá­mokban. Az idén április első felében ren­dezik meg a járás ifjúságának kul­turális seregszemléjét a járási mű­velődési házban. A szervezőbizottság már megkezdte munkáját. A bizott­ság mintegy 40—50 benevezést vár a KISZ-szervezetektől. Régi bolsevikok levele a% SZKP XXI. kongresszusához Moszkva: (TASZSZ) A Pravda keddi száma közli azt a levelet, ame­lyet régi bolsevikok intéztek a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusához. Levelükben üdvözlik a kongresszust abból az alkalom­ból, hogy megérhették a kommunizmus hajnalát a Szovjetunióban. A szovjet népnek a párt vezetése alatt elért nagyszerű győzelmei fényében — hangzik a levél — még világosabban kitűnik, milyen poli­tikai csődbe került Malenkov, Kaganovics, Molotov, Bulganyin és Sepi- lov pártellenes, az élettől elszakadt csoportja, amely megkísérelte meg­akadályozni az SZKP XX. kongresszusa által kidolgozott lenini irányvo­nal megvalósítását. Dicső kommunista pártunk egyhangúlag elítélte és szétzúzta a szánalmas frakciózóknak ezt a csoportját és még erősebben megszilárdította sorait. A levél rámutat mindazokra a ragyogó sikerekre, amelyeket a szov­jet nép a gazdaság és a művelődés különböző területein az elmúlt esz­tendőben elért. A szovjet ország — hangzik a levél — a kommunista társadalom nagyarányú építésének időszakába lép, a kommunizmus anya gi-műszaki bázisa megteremtésének időszakába, amikor gyakorlatilag eldől a történelmi feladat: utol kell érni és túl kell haladni a legfejlet­tebb kapitalista országokat az egy főre eső termelésben. A kommunisták — írják levelű kben a régi bolsevikok — mint a je­lenkori társadalom leghaladottabb osztályának képviselői, mint a legha­ladóbb társadalmi rendszer harcosai ellene vannak a háborúnak. Tudják, hogy éppen a békés fejlődés feltételei között bontakozik ki a legtelje­sebb mértékben a szocialista társadalmi rend fölénye. A Szovjetuniónak az új élet építésében elért sikerei a békés lenini külpolitikán nyugsza­nak, a párt és a kormány fáradhatatlanul ezt a politikát valósítja meg. Mi, régi bolsevikok — hangzik a levél befejező része — őszinte öröm érzésével üdvözöljük a kommunista párt XXI. történeim' jelentőségű kongresszusát. Lenin nagy ügye diadalmaskodik a lenini központi bizott­ság bölcs vezetésével. A levelet 189 olyan régi bolsevik írta alá, aki negyven—hatvan éve párttag. Mi lesz a pályázattal ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom