Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-11 / 292. szám
195.S december 11. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Ki volt Vajda Ignác? Gerjenben tölti gyermekkorát — Vöröskatona-tiszt — Bécsi emigráns — Szovjet újságíró — Sztálingrád védői között hal meg A gerjeni »öreg utcát« járva minden ház homlokzatán az utcanevet jelző táblácskákon Vajda Ignác nevét olvastam. — Ki volt az a Vajda Ignác? — Ezt a kérdést egy tizennégy év körüli fiúcskának tettem fel először, aki iskolástáskáját hóna alatt szorongatva éppen a Vajda Ignác utcán ballagott végig. A fiú hosszasan tűnődött a kérdésen. — Egy gerjeni ember volt — adta meg végül a választ. — És miért nevezték el az utcát róla? — faggattam tovább, de ő csak a vállát vonogatta és továbbsietett anélkül, hogy válaszolni tudott volna. — Ki volt Vajda Ignác? — Ezt a kérdést rengeteg embernek adtam fel Gerjenben ezen a napon, és végül is a testvéreitől, rokonaitól, ismerőseitől kapott válaszok alapján kialakult előttem egy hősi, áldozatos és rendkívül gazdag élet. Regényt kellene írni erről az életről, de hogy a gerjeni fiatalok és a Gerjenbe tévedt idegenek tisztában lehessenek mielőbb azzal, hogy milyen utat kel’ett megtennie Vajda Ignácnak, hogy végül is utcát nevezzenek el róla szü’őfalujá- ban, úgy gondolom, ehhez ez a rövid kis írás is elégséges. Vajda Ignác 1879. május 15-én született. Szegényparaszti család gyermeke volt. Korán árvaságra jutott. Négy testvére közül a legidősebb sem volt több 10 évesnél, amikor teljes árvaságra jutott; Ignácot a falu református iskolájának rektora, Vásárhelyi József vette magához. A fiú kitűnő tanuló lett. A rektornak nagy könyvtára volt, s Ignác megszerette a könyveket. Rengeteget olvasott. Főleg Jókai, Balzac, Viktor Hugó és Dosztojevszkij voltak a legkedvesebb írói. Amikor elvégezte az elemi iskolát, a rektor lakatosinasnak adta a szomszédos Paks községbe. A szakma elsajátítása után Budapestre került a Magyar Állami Gépgyárba. Itt ismerkedett meg a mun ás- mozgalommal. Rövidesen a gépgyár munkásainak szakszervezeti vezetője lett. Közben kirobbant az első világháború. Vajda If nácot, mivel hadianyaggyárban dolgozott, nem vitték el katonának. A háború után, az ősziróz ás forradalmat követő november hónapban Vajda Ignác ott volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakítói között, ö szervezte meg a fegyvergyár kommunista sejtjét. Amikor a proletárdiktatúrát kikiáltották, egy gyári műnké ss á- zad élén az elsők között indult a frontra az intervenciósok ellen. A Tisza vonalán dúló harcokban könnyű vállsebet kapott. A proletárdiktatúra bukásának első napjaiban tizennyolcad magával megjelent Gerjenben. Egy napot késett csak falujában, másnap megindult századának megmaradt tizennyolc emberével a nyugati határ felé. Útközben elfogták őket. A zalaegerszegi internálótáborba került. Egy évet töltött az internálótáborban. A kegyetlen kínzások nem törték meg. Több tá-sával együtt megszökött az internálótáborból, s hosszas bujkálás után sikerült Ausztriába átmenekülnie. A húszas évek elején Bécsben rengeteg magyar kommunista emigráns tartózkodott. Vajda Ignác ismét felvette a kapcsolatot a párttal. Öt évet élt Bécsben. 1924. novemberében felkereste egy Sip s Samu nevű gerjeni származású kereskedelmi utazó. Tőle üzent haza Gerjenben élő testvéreinek. Ausztria egyre nagyobb mértékben fasizálódott. A kommunista emigránsokat veszély fenyegette. Vajda Ignác sem maradhatott Ausztriában. A párt segítségével a Szovjetunióba utazott. A szocializmus országában korlátlan lehetőségek nyíltak meg előtte. Tanulhatott. Pártfőiskolát végzett. Utána a sztálingrádi újság szerkesztőségébe küldte a párt munk-ra. M nt kommunista újságíró következetesen harcolt írásain keresztül a szocializmusért. Gyakran küldött Gerjenben élő rokonainak levelet Sztálingrádból. A horthysta cenzorok minden levelét felbontották. Leveleiben írt az egyre nagyobb ütemben fejlődő, mindinkább gazdagodó Szovjetunióról, amely második hazája lett. Egyszer váratlanul Babay Géza, a gerjeni főjegyző is kapott egy sarló-kalapácsos bélyegzővel ellátott levelet. Vajda Ignác írta. A levél figyelmeztette a főjegyzőt: »Úgy bánjon a néppel, hogy ne kelljen félnie akkor, amikor majd a második magyar proletárd ktatú. rában minden bűnösnek felelni kell a nép előtt bűneiért.« A második világháború kirobbanásakor Vajda Ignác már idős, beteges ember volt. Amikor azonban a hitleri hordák Sztálingrádh íz értek, ő is fegyvert fogott. Sztálingrád védőinek a soraiban halt hősi halált. A felszabadult Gerjent, szülőfaluját már nem láthatta meg, de ott Sztálingrádnál Gerjen felszabadításáéit is hullatta vérét. Neve, amely az egykori »öreg utca« házainak a homlokzatára került, követendő szimbólumként kell, hogy ragyogjon minden igaz hazafi előtt. (Haypál) HÍREK Az ember jártában-keltében sok étteremben megfordul, és ami az igazsághoz tartozik, sokat bosszankodik egyes pincérek modortalan- sága, udvariatlansága miatt. A lassú kiszolgálásról, az íztelen ételekről és a miniatűr adagokról nem is beszélve... A dombóvári földművesszú- vetkezeti étteremben azonban több alkalommal kellemesen csalódtunk. Legnagyobb meglepetésünkre még a felszolgált menük is ízletesek és tisztességes adagok voltak. Az igazi meglepetés azonban akkor következett, amikor déli 12 után pár perccel valósággal megrohanták az éttermet az éhes vendégek és pil* * * — Husek Rezső, a szekszárdi Zeneiskola művész-igazgatója ma este 8 órai kezdettel a Zeneiskola nagytermében tartja Scarlatti, Mozart, Beethoven, Bartók, Debussy és Liszt műveiből összeállított zongoraestjét. Jegyek a hangverseny előtt válthatók a Zeneiskolában. — őrizetbe vette a rendőrség Nagy Károly állatgondozót, a Kajmádi Állami Gazdaság dolgozóját, aki falbontás útján behatolt Szűcs János szekszárdi lakos borospincéjébe és onnan ellopott mintegy 40 liter bort. Nagy Károlyról megállapították a hatóságok, hogy többszörösen büntetett előéletű. Ügyében folyik az eljárás és majd a bíróság előtt felel bűneiért. — Hibaigazítás. December 10-i számunk 5. oldalán: „Mire fordítják a város pénzét” című cikk alcímébe sajnálatos hiba csúszott. A szöveg helyesen így hangzik: — 1959-ben kétmillió forint a városfejlesztési hozzájárulás. lanatokon belül mindenki kanalazhatott, a leves után pedig nem következett 10—15 perc »várakozási szünet«. Itt nem kell a vendégeknek a pincér után kiabálniok: »-Az istenért kartárs jöjjön már, mert éhen halok«, vagy: »Főúr, fizetni szeretnék, de ha nem jönnek, én fizetés nejifíil megyek«. Hogy melyik pincérnek az érdeme ez a jó éttermi szolgálat, azt nehéz lenne megmondani. Úgy vettük észre, hogy valamennyien egyformán szívvel-lélek- kel dolgoznak azért, hogy a dolgozóknak ne legyen panaszuk. Csak így tovább... — A termelőszövetkezetek többségében pártszervezet működik a dombóvári járásban. — Tolna megye tíz gépállomásán több mint 500 különböző típusú traktor segíti a parasztság munkáját a mezőgazdasági munkálatok idején. Ezenkívül több mint 500 kombájn és kévekötő aratógép pótolja az emberek munkáját megyénk ben az aratás idején. Igen jelentős már az egyéb mezőgazdasági gépek száma is. Már nem újdonság a fűkasza, a burgonyaszedőgép, a silótöltő, stb. — Besurranásos lopást követett el Balogh Istvánná foglalkozásnélküli szekszárdi lakos, Jakab Jánosné Bethlen Gábor utcai lakos sérelmére. Balogh Istvánná mintegy 1500 forint értékű ruhaneműt összecsomagolt, mire Jakabné visszatért lakására. Jakab Jánosné a tolvaj Balogh Ist- vánnéra rázárta az ajtót és nyomban értesítette a rendőrséget, s így a tolvajt a tett színhelyén sikerült kézrekeríteni. Vigyáznak Miska bácsira Miről beszélnek a negyvenesztendős levelek — Tolna megye, 1918 decembere Az 1918. október végén lezajlott polgári demokratikus forradalom után az események hamar kiábrándították a dolgozó tömegeket a Károlyi-kormány politikájából. A dolgozók reményei nem teljesültek, Sőt a kormány mindent megtett annak érdekében, hogy megakadályozza a négy esztendő során felhalmozódott sok-sok igény teljesülését. A kormány, a tömegeket a politikai ak tivitás útjáról a végnélküli türelemre akarta »nevelni«. Ez végül is arra vezetett, hogy például Tolna megyében már 1918. novemberében négynapos bányásztrájk zajlott le Nagymányokon és Mázán, de Szászváron is ez volt a helyzet. Azok a szélesebb körű demokratikus szabadságjogok, amelyeket élvezett a proletariátus, lehetővé tették, hogy számos helyen megalakuljanak a mun kástanácsok, pártszervezetek és a szakszervezetek. Így érkezett el Tol na megye 1918. decemberéhez. A KÖZELLATÁS Meglepő, hogy az alispán milyen őszintén veti fel a megye igen rossz közellátási helyzetét. Azt írja december 27-i jelentésében, hogy a megyében 94 264 az ellátatlanok száma, s ehhez jön még a közben leszerelt, vagy hadifogságból visszatért mintegy 10 000 katona is. Ez pedig azt jelenti, hogy az aratás után öt hónappal már a mezőgazdasági jellegű megye lakosságának mintegy 40 százaléka teljesen ellátatlan volt. A jelentés arról is számot ad, hogy a szükséges gabona- fedezet sincs meg, mert az ellátatlanok részére 123 883 mázsa gabonára volt szükség, de a megye ennek felével sem rendelkezett. Talán gondoskodott a Károlyikormány más lehetőségről, amely a lakosság ellátását biztosította? Nem, bár volt az azóta hírhedté vált népkonyha, amelyben nem sok köszönet volt. A népkonyha is csupán Szek- szárdon működött. Lerántotta a leplet a közélelmezésnek erről a formájáról maga a város polgármestere. Ezt írta december 15-én: »A népkonyhára szorulók naponként egy tál meleg ételt (levest, vagy főzeléket) hetenkint egyszer húst és kenyeret kapnak. A napi adagok száma a múltban 150—200-ig terjedt, ami a jövőben előreláthatólag emelkedni fog.« Ehhez kommentár sem kell. A DOLGOZÓK SZERVEZKEDÉSE A nélkülözés, a jogok orvoslásáért folytatott harc az embereket tömegestől a szervezkedés felé sodorta. A novemberben megkezdődött pártalakulások decemberben folytatódtak. Hanton (a mai Aparhant hanti részéről van szó) december 2-án 108, Kismányokon 3-án 152, Maj- samiklósvárhoz tartozó Károly-ma ■ jorban 3-án 16, Izményben 23-án 130 taggal jött létre pártszervezet. Ezenkívül Alsónánán, Mözsön és Ozorán alakult meg a pártszervezet 425, 320, illetve 1115 taggal. A pártszervezetek tevékenysége a tömegeket általában a politikai aktivitás fokozására bírta, vezették a különböző akciókat. A hőgyészi párt szervezet nevében például levél érkezett a főispán-kormánybiztoshoz, amely felszólítja a megye első tisztviselőjét, hogy a legsürgősebben intézkedjen a nagykereskedők raktárán lévő petróleum, gyufa, só szót osztása iránt, mert ellenkező esetben a feketézés megszüntetése és a lakosság ellátása érdekében kifosztják az üzleteket, szétosztják a lakosság között •> talált árut, a tőkéseket pedig 1 avarják. Természete-' sen a főispán-kormánybiztos »kivizsgáltatta« a levelet és minden intézkedés nélkül — irattárba került. A SIMONTORNYAI ESEMÉNYEK Nagy felhördülést váltott ki 1918. decemberében a simontornyaiak fel lépése, amelynek eredmény eké:nt igen nagylétszámú fegyveres erő szállta meg a községet. Arról van szó ugyanis, hogy a simonto^nyai gaz dóságból Strasszer Vilmos 23 hízottsertést akart elszállítani Budapestre. A község lakossága pedig már hosz- szú hónapokon keresztül egy gramm húst sem kapott. Nem volt húskimérés karácsony előtt, de nem biztosítottak szilveszterre és újévre sem.. Nos, a község lakói közül mintegy 50 felfegyverzett személy megakadályozta, hogy a községből december 29-én elszállítsa Strasszer Vilmos bérlő a 23 sertést, s azt meghatáro zott áron kimérették a község lakosságának. A főispán-kormánybiztos azonban 40 nemzetőrt és 2 tisztet küldetett ki a községbe, de mint később kiderült, ez nem volt elégséges a »rend« helyreállításához, mert a budapesti karhatalmi parancsnokságtól kért és kapott — a 32. gyalogezredtől — még 100 főnyi karhatalmat. A negyven év előtti »régi jó világ« sok számos »apróságának« írásos dokumentuma maradt fenn, amelyek arról a világról szólnak, amikor még egy tál ételt és egy héten egyszer egy szelet kenyeret kapott a nélkülözők kis része — a legtöbben még ezt sem — könyörado- mányból. K. BALOG JÁNOS Az alábbi történetet népművészek körében hallottam. Élénk derültség közepette mesélte Balásy Gyula népi iparművész. Csonkítatlanul adom tovább, hadd derüljenek rajta olvasóink is, ne csak azok, akik a jelenetnek szem- és fültanúi voltak. Balatonfüreden rendezték meg a faragó népi iparművészek találkozóját. Az egésznapos szakmai megbeszélések. a komoly munka után, este nem maradt el egy kis vidám po- harazgatás sem. Mert aki a Balaton mellett jár s ha nem esküdt bambiivá, nem mulasztja el megkóstolni a bada» nyi hegy levét, amely állítólag nem is bor, hanem cseppfolyós tűz, szívet pezsdítő, lelket melegítő nektár. Kóstolgatták derék faragó művészeink a badacsonyi bort, kóstolgatták. Egyszer1 csak meglátják, hogy Miska bácsi, egyik idősebb népművész, a kelletténél mélyebben nézett a pohár fenekére s olyan jelek kezdenek mutatkozni rajta, mint azon a bizonyos Noén, akiről a Bibliában is írva vagyon, hogy nem ismervén a bor erejét mértéktelenül fogyasztott belőle és megrészegedett. Miska bácsit hát pártfogásba vették, s ügyeltek arra, mérsékelje a borfogyasztást. Rábízták egyik fiatalabb faragóra, aki az étteremből ki is vezette és ígéretet tett, hogy vigyázni fog rá. Eltelt vagy másfélóra, amikor Miska bácsiék után men tek a többiek is. Mit látnak a s öntésben? A fiatalember, aki a megbízatást kapta, hogy Miska bácsira vigyázzon, éppen egy kétdecis poharat nyomkod az. öreg kezébe s közben ezeket mondja: — Miska bácsi, ha nem iszol velem még két decit isten bizony nem vigyázok Rád. (I) II figyelem! Választékos árukészlettel készültek fel a löldmnvesszövetkszeti boltok a havát-Mtuji iiimtpiL' előtti forgalomra. UáSKMílpü a löldművesszövetkezeti boltokban, mert vásárlási visszatérítést kap. Legyen tagja a földművesszövetkezetnek! Jegyezzen részjegyet — vagy a meglévőt egészítse ki, mert nagy előnnyel jár, ha a helyi földművesszövetkezet tagja Dunaföldvár, Dunaszentgyörgy, Nagydorog, Sárszentlőrinc, Paks fmsz. igazgatósága
