Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-21 / 301. szám

8

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG

1958 december «1.

Msikszdődiilt a Tolna megyei erdőkben a fakitermelés

„A munkához szív kell és akarat“

Zárszámadás után a gyönki Vörös Csillag Tsz-ben

A gyönki Vörös Csillag Tsz nem

örvendett valami jó hírnévnek az elmúlt esztendőkben. Ennek természetesen megvolt az oka, amit a tsz-beliek maguk között, nagyon helyesen, sokszor kimondták már. Az évenkénti elnökcsere, a rossz munkaszervezés, a gazdaságon belüli aránytalanságok, a laza munka fegyelem, mind-mind gátolta a gaz daság előrehaladását. Ezt a szövetkezeti tagok több mint egy esztendővel ezelőtt maguk állapították meg és a számukra szükséges tanulságot le is vonták belőle. Ezért semmi értelme nem volna az elmúlt évek hibáit újra felhánytorgatni. A gyönkiek drága tandíjat fizettek, de viszont minden tsz-tag megtanulta, ami a mezőgazdasági termelésben a legfontosabb: a föld, a jószág, az egész gazdaság csak akkor ad, ha előbb kap is. S ez a lényeg.

Azóta a gyönkieknek ez a jelszavuk, ami kedvezően éreztette hatását már 1957—58-as gazdasági évben is. De mielőtt erre rátérnék, szeretnék leszögezni valamit. Azt, hogy a gyönki Vörös Csillag Tsz tagjai rendíthetetlenül bíztak és bíznak ma is a nagyüzemi gazdálkodás helyességében, abban, hogy a termelőszövetkezet jobb módot biztosít a parasztoknak, mint az elaprózott kisparcella gazdálkodás. Ezt vettem ki Furuglyás Géza hajdani 15 holdas középparaszt, Farkas Ferenc volt kisparaszt és Molnár Mihály földhöz juttatott középparaszt szavaiból. Külön-külön, de valamennyien is elmondták, hogy amikor az aszály miatt keveset kaptak a csoportból, akkor az egyéni parasztnak még kevesebb volt. Valamennyien 7—8 éve vannak a közösben és bár olyan túlságosan elégedettek sohasem voltak, de azért akárhogy volt, akármint volt, kenyere mindig megvolt valamennyiüknek és minden évben vágtak egy-két hízót. Ha mégany- nyira is rossz véleménnyel voltak a környékbeliek a Vörös Csillagról, azoknak jórésze, akik 1949-ben megalapították a szövetkezetét, ma is a közösben van, és akik 1952— 53-ban beléptek, azok mindmáig kitartottak a szövetkezeti gazdálkodás mellett. Ez beszédes bizonyítéka annak, hogy akik önként választották a szövetkezetét, azok jónak tartják, s ha valahol hiba van, azt nem az alapban, hanem a ráépült részletekben keresik és meg is találják;

Antal József 19 éves bonyhádi fiú a napokban jött haza kétéves távoliét után Angliából.

HYDE-PARK KOLDUSA

Jutka és Pap Feri elhagyták Londont. Gainsboroughba, egy kis vidéki városba mentek dolgozni. Antal Jóskának nem maradt barátja a lágerban. Esténként Mister Hool elé állt, aki á lágerparancsnok volt, s kimaradásra kért engedélyt.

— Hová mégy? — kérdezte az ősz öregúr.

— Jóska vállat vont, s mindig ugyanazt a választ adta

— Sétálni.

Az egyik ködös estén a Noting- Hil városrész Hyde-parkjában bolyon gott éppen, amikor sírásra lett figyelmes. A tőle alig, pár méternyire lévő pádon, a park legközelebbi villanylámpája alatt, egy ember zokogott a pad karfájára dőlve. Odament hozzá. Bátortalanul a vállára tette a kezét és megkérdezte.

— Mi baja van?

A kérdezett összerezzent, s tekintetét Jóskára vetette, öregember volt. Szakadozott nadrágjából kife- héredett a térde. Szakálla kusza volt, s a tekintete zavaros.

— Könyörüljön rajtam, adjon néhány pennit! — mondta az öreg és szemeiből megint megindultak a könnyek;

E rövid kitérő után térjünk ismét a lényegre. Szóval a gyönki Vörös Csillag Tsz nem egészen 1000 holdas gazdasága, 2 250 773 forintot jövedelmezett az idén, a kilencéves fennállása óta a legtöbbet. Az évek során felgyülemlett adósságból 450 000 forintot kifizetett a szövetkezet és mégis kiosztottak annyi terményt és pénzt, hogy az egy munka egység értéke 29 forint volt. Esedékes tartozása ezidő szerint nincsen a szövetkezetnek, de olyan jószágállománya és őszi vetései viszont vannak, aminek alapján jogosan remélik, hogy jövőre — ha csak valami katasztrofális elemi csapás nem lesz — a tagok jövedelme kétszerese lesz az ideinek.

A kérdés ezek után önként adó-, dik: Az ésszerű gazdálkodáshoz

vajon elegendő volt-e csak annyi, hogy ezt egyszerűen elhatározták a gyönkiek? Csak egyedül az elhatározásból lett volna kilenc év óta először 100 000 forint nyeresége a szövetkezetnek? Korántsem. 1957. őszén a vezetést megerősítették, a gazdaságot teljesen átszervezték. Elnöknek Hegyi Andrást választották meg, aki falubeli, de azelőtt magas állami funkcióban volt. Szakmai irányítónak pedig Piuko- vics Józsefet hívták be a szövetkezetbe, akinek a gazdálkodás terén évtizedes tapasztalatai vannak. A szövetkezetben így ebben az évben már minden tekintetben rend volt. Az elmúlt években legtöbbször ráfizetéssel járó állattartásról áttértek a jövedelmező állattenyésztésre. Az eredmény az lett, hogy egy év alatt majdnem tízszeresére emel kedett a tejtermelés, és a szövetkezet 100 férőhelyes sertéshizlaldájában mindig híztak a kocák. És az anyadisznók szakszerű gondozása, etetése következtében úgy szaporodtak a kismalacok, hogy azokból a közeli napokban osztanak ki 140- et a tagok között munkaegységre, és még a közösben is marad bőven. A növénytermelés is lényegesen többet jövedelmezett, mint az elmúlt évekbén. Kukoricából például 30 mázsa volt a holdankénti átlagtermés, szemben a tervezett 21 mázsával. A gabonatermés pedig majdnem két mázsával volt több, mint a községi egyéni parasztok átlagtermése.

Hogy ez így történt, annak alapvető feltétele volt, hogy a szövetkezeti tagok nyáron ne 8 órakor induljanak a mezőre, ne 6 órakor

— Nekem sincs pénzem — válaszolt fásultan a fiú és leült mellé a pad szélére.

Az öreg hallgatott egy darabig, aztán megszólalt.

— Másfél napja nem ettem egy falatot sem.

Jóska keményre száradt péksüteményt kotort elő a zsebéből és az öregnek nyújtotta. A toprongyos ember mohón enni kezdett, majd amikor a száraz süteményt összemorzsolta fogatlan Ínyével, megkérdezte:

— Maga nem angol?

— Nem.

— Mindjárt gondoltam . ; ; Nagyon furcsán beszél! Milyen nemzetiségű?

— Magyar vagyok — válaszolt Jóska.

Az öreg szemei furcsán csillogtak a park Villanylámpájának fényénél.

— Mondja csak, maguknál is vannak koldúsok Magyarországon? — kérdezte.

— Nincsenek;

— Hát hová lesznek a magukra maradt, tehetetlen öregek?

— Nálunk kényelmes, nagy úri kastélyokban laknak, amelyeket szociális otthonnak neveznek.

— Maguknál igaz, hogy szocializmus van?

kezdjék el etetni és gondozni az állatokat, hanem ha a munka megkívánja, induljanak el a növénytermesztők 6 órakor és az állattenyész tők kezdjék el a munkát 4 órakor. S ez ebben az évben a Vörös Csillag Tsz-ben így is történt. Adtak az állatoknak rendszeresen abrakot, adtak a földnek trágyát és cserébe kaptak is bő termést. És mindezt egy mondatban olyan szépen fogalmazta meg Molnár Mihály, az egyik állatgondozó, aki azt mondta: „A munkához szív kell és akarat. Ha ez megvan, akkor az irányítás, a kapálás és az abrakolás már nem is olyan nehéz.”

Dorogi Erzsébet

A múlt hét végén a községi kul- túrotthonban tartották meg a mö- zsi tanács alakuló ülését. A 39 megválasztott tanácstagból nem hiányzott egy sem. Szép számmal jelentek meg érdeklődők, ven dégek is, köztük a meghívott járási és megyei tanácstagok is. A harminckilencből tizenhármat választottak újonnan, azok helyébe, akik közben elköltöztek a községből, vagy meghaltak.

Érdemes megemlíteni még a választást megelőző jelölőgyűlések két epizódját. A Hazafias Népfront egyik tanácstagjelölt je betegsége miatt nem fogadta el a megbízatást. A jelölőgyűlés résztvevői egyhangúlag jelöltek helyébe másikat, Heil Adám személyében. A népfront jelöltje pártonkí- vüli volt, Heil Ádám viszont párttag. A másik eset: A népfront

tanácstagjelöltje elköltözött a körzetből. A jelölőgyűlésen ez természetesen szóbakerült és mond ván, hogy azt akarják, ott legyen közöttük a tanácstag és az eredeti — pártonkívüli — jelölt helyett a párttag Bóta Jaksa Józsefet javasolták. Meg is választották mind kettőt.

így látott munkához a választás után a tanács. Illetve nem is látott, ugyanúgy folytatta tovább, mint annakelőtte, hiszen a tanácstagok nagy többségének van már tapasztalata, nem kell »oele- jönnie« a tanácstagi munkába. A harminckilenc közül huszonnégy, akit még az első, 1950-es választáskor választottak tanácstagnak. Hogy a lakosság elégedett munkájukkal, bizonyítja újbóli megválasztásuk is. A végrehajtó bizottság valamennyi tagja 1950. óta tanácstag.

— Igaz,

— Akkor miért jött el? — kérdezte tovább az öregember.

— Mert azt hittem, hogy Angliában még nagyobb jólét és gazdagság van az egyszerű emberek számára is — mondta Antal Jóska.

A vén koldús piszkos zsebkendőt kotort elő a zsebéből, megtörölte könnyben ázó arcát és csendes, halk hangon beszélni kezdett.

— Hogy megértse mi folyik itt Angliában fiatal barátom, elmesélem magának életem szomorú történetét.

— Nyugodt, gondtalan életet éltem, két gyermekemmel és feleségemmel együtt. Jólkereső munkás vol tam. Itt Londonban dolgoztam a Temze parti fegyvergyárban. Esztergályos a szakmám. Az angol mun káspárt tagja is voltam. Vakon hittem vezetőimben és abban, hogy reformok útján is eljuthatunk a szocializmushoz. A kommunistákkal, akik proletárforradalmat, meg proletárdiktatúrát emlegettek, folyton ellentétbe kerültem.

— Aztán kirobbant a második világháború. Nem vittek el katonának. Egy napon mikor azonban a munkából hazatértem, a hatemeletes lakóépület helyén, csak romokat taAz ünnepek előtti héten megkezdték a Tolna megyei erdőkben az erdőgazdaságok fő munkáját; a ra- kitermelést. Értesüléseink szerint az idén sokkal jobban felkészültek a fakitermelő munkára az erdőgazdaságok, mint a múlt években. Sokkal több kézigépet alkalmaznak a munkában, mint évekkel ezelőtt.

A MEDOSZ felülvizsgálta az erdészetek munkásszállásait, a munka körülményeket. Megállapították, hogy a munkások kulturált körülmények között végezhetik munkájukat, és munka után biztosított a pihenés, és a szórakozás is.

Az idén a Tolna megyei erdőkben több mint ötvenezer köbméter fát termelnek ki. A hőgyészi erdészet területéről például 8000 köbA napokban már komoly és számottevő dologról tanácskozik a tanácsülés; a községfejlesztési terv ről. A végrehajtó bizottság már elfogadta ezt a tervet, amely négy évre meghatározza, mit és mikor valósítanak meg.

Kállai Sándor v. b. elnök és Martin Ferencné v. 6. titkár így beszélnek erről a tervről:

— Nem volt olyan jelölőgyűlés, amelyen ne beszéltek volna arról, miért nem bővítik ki az óvodát, miért maradt ki ez évben is 17 gyerek. Pedig jelenleg is 130 gyerek jár az óvodába, tíz százalékkal több, mint amennyit rendes körülmények között el lehet helyezni. így tehát legelőször is ezen a nehéz helyzeten akarunk változtatni.

— A négy év alatt 660 000 forintot használunk fel a községfejlesztésre a terv szerint. Ami azt illeti, nagyon sok helye lett volna a pénznek, hiszen iskola is kellene, megfelelőbb orvoslakás, KISZ helyiség, de mégis, elsősorban olyan dolgok megvalósítását tűztük ki célul, amelyet a község lakossága kért a jelölőgyűléseken.

— Az óvoda-kérdést már jövőre meg akarjuk oldani, tehát a terv első évében. Egy állami házat építünk át — kint az Újtelepen —, hogy óvodának megfeleljen és így harminc gyerekkel többet tudunk elhelyezni. Ezenkívül tatarozzuk a kultúrházat, kutat építünk, és motorszivattyúval látjuk el, hogy tűz esetén gyorsan lehessen nagy- mennyiségű vízhez jutni. Építünk még 1200 méter betonjárdát is.

— 1960-ban újabb 1000 méter járda készül el, a villanyhálózatot bővíttetjük, illetve átépíttetjük; Az Újtelepen — ahol egyre-másra

láltam ... Német junkerszek műve volt.

Egyedül maradtam. A háborúnak vége lett. Újra akartam kezdeni min dent. A fiatal özvegy, akit feleségnek választottam, nagyon szeretett. Egyszer azonban váratlanul letartóztatták, mert amint megtudtam, kommunista volt. Kémkedéssel is vádolták, pedig szentül meg vagyok róla győződve, hogy soha nem volt kém. Én is gyanús lettem. A hadianyag- gyárban ferde szemmel néztek rám. Pedig akkor még mindig a reformizmus őszinte híve voltam. Aztán egy napon kitettek a gyárból, ahol 30 évet dolgoztam egyfolytában. Az ürügy öt perc késés volt.

— Mindenfelé kerestem az igazságomat, felmentem a szakszervezeti központba is, de mindenhol ridegen visszautasítottak. Gyanúskülsejű, banditaforma emberek bukkantak mindenfelé utamba. Amint később megtudtam, London különféle fasiszta szervezeteinek emberei voltak. Sokáig kutattam munka után. Végül sikerült munkát szereznem. Rakodómunkás lettem. Négy évvel ezelőtt megtagadtuk az amerikai hadianyagok kirakását. A sztrájk negyedik napján késő este mentem

méter, míg a tamási erdészet területéről 12 ezer köbméter tűzi- és bányafát vágnak ki az erdőgazdasági dolgozók.

Az Erdőgazdasági vállalatok a jövő évben tovább gépesítik a fakiter mêlés munkáját. Uj gépeket fognak vásárolni és azok kezeléséhez a mun kások oktatását már most megkezdték. Jelenleg hat erdőgazdasági munkás három hónapos tanfolyamon sajátítja' el a fakitermelő gépek kezelésének tudományát. Egyéb ként a Tolna megyei erdőgazdaságok az idei évet nyereséggel zárták. Néhány nyereségkífizetési akadályozó és elősegítő ok tisztázása után közlik majd a munkásokkal.; hogy az erdő- gazdaságok mennyi nyereségrészesedést fizetnek a jövő év februárjában;

alapján

épülnek az új házak — sokhelyütt még petróleumlámpával világítanak és nagyon sok gazda kéri a há. rom fázisú áramot, hogy darálót; szecska- és répavágót működtessen. Erre például 64 000 forintot kívánunk fordítani. A könyvtár fejlesztésére, tűzoltófelszerelésre, utcai árkok tisztítására fordítunk még különböző összegeket.

— 1961-ben ismét 1600 méter járda épül — 96 000 forintos költséggel, — tovább folyik az árkok rendbehozása, a tűzoltófelszerelés pótlása, a szertárat tatarozzuk, és ismételten bővítjük a könyvtárat:

— 1962-ben újabb 1200 méter jár dát építünk 72 000 forint költséggel — ezzel minden utcában, mind két oldalon betonjárda lesz —, 10 000 forintot fordítunk az utcai árkok lenben tartására. Ebben az évbon jelentés összegű létesítményt kap az Újtelep, mélyiuratű kutat — a községfejlesztési alapból 20 000 forintos, a községi költségvetésből 40 00 forintos költséggel. Azonkívül az út mentén parkot létesítünk, íásítunk és a ta- nácshásat is tataroztatjuk.

— Erről a tervről kell dönteni majd a tanácsülésen, és ezzel együtt a kczségfejleszités mértéké- ről is. Ugyanis a végrehajtó bizottság a négyéves terv megvalósításához. 15 százalékos községfejlesztési hozzájárulást javasok Nem akarunk erőnkön felüli dolgokat megvalósítani, csupán olyanoltat, amelyeKet a lakosság kér, amelyekre feltéti n szüksége van. A terv a tanácstagokon keresztül eljut a község egész lakosságához, és bízunk abban, hogy a község népe a megvalósításához is segítséget ad.

B. I.

haza a kikötői rakodómunkások baloldali szakszervezetének gyűléséről, amikor a sötétben rámtámadtak.

— Azóta nem tudom megemelni karjaimat, s az egyik lábam béna; Elmúltam hatvan éves és munka- képtelen lettem. Nincs senkim a világon. Koldús lettem. Hozzám hasonló- sok van Angliában. Templomok küszöbén, a hidak alján és a parkokban ilyenkor hozzám hasonló páriákra bukkanik. Angliában a reformizmus csak a tőkéseknek segített, de a munkásoknak semmit. Most már min dent világosan látok. Ha most kezdeném az életet, másként csinálnám; Ha újra kezdeném, beállnák azok sorába, akik a tőke és a reformizmus ellen egyforma erővel harcolnak egy igaz világért, a kommunisták által hirdetett szocializmusért.

Az öreg koldús elhallgatott. Csend lett a parkban. Antal Jóska megborzongott a hidegtől.

— Menjen haza, fiatalember .. ;

— Menjen haza a maga hazájába bizonyára igazabb világ van, — mondta a koldús. Sokáig hallgattak; Antal Jóska kis idő múlva alig hallható horkolást hallott. A koldús a pad korlátjára dőlve elaludt. A legközelebbi toronyóra tizenkettőt ütött. Antal Jóska felállt és lábujjhegyen járva, óvatosan eltávolodott a pádtól, hogy a koldús nyugalmát ne zavarja.

(Haypál)

JIhqUoí kéji&slafröÁt

A lakosság véleménye