Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-21 / 301. szám
iMdaJUm /hUÁM4toet B Népszabadságban olvastak, hogy Réti Rudolf és »művészegyüttese« dicstelen szereplésére hogyan tettek pontot. Az Országos Hangverseny- és Műsorigazgatóság bűnvádi eljárás meg- indítását kérte Réti Rudolf ellen. Már a második eset rövid idő alatt, hogy bíróság mond ítéletet egyes magukat »művészegyüttesednek nevező alkalmi társulások felett, akik a községekben kultúra címéin terjesztik a szellemi szemetet. S a második eset, hogy éppen Tolna megyében »buknak le« ezek a gyülevész társaságok. Az embernek önkénytelenül is az az érzése, hogy megyénket szabad vadászterületnek tekintik a rétirudolfok és társaik, akik felett még nem ítélkezett senki, pedig közszereplésükkel már régen megértek a súlyos büntetésre. örvendetes, hogy a különböző országos és megyei kulturális szervek végre erélyes intézkedéseket foganatosítanak az olyan »művészegyüttesek« ellen, akiknek működése haszon helyett kárral jár. Jó érzés lenne azonban, ha Réti Rudolf bűnügye az utolsó lenne, amely megyénkhez fűződik. Megakadályozni pedig az olyan együttesek garázdálkodását, mint a »Budapesti vidám fiatalok« (vezetőjük már börtönben ül), a »Budapesti Humor Művészegyüttes« (volt vezetője, Réti Rudolf, szintén ül), a hírhedt »Fekete Péter« társulat (sajnos semmi bántódásuk nem esett), vagy a nem, kevésbé hírhedt »Férjek papucsban« társulat (szintén szabadon garázdálkodhattak), csak a legerélyesebb eszközök alkalmazásával lehet. Az esetekhez csak annyit kívánunk fűzni: a jövőben a leghatározottabban ebrudalják ki a megyei szervek a községi kultúrotthon igazgatók az olyan társulatokat, amelyeknek műsora színvonalatlan, meg akkor is. ha hétpecsétes »igazolványokkal« rendelkeznek. S ne hatódjanak meg még oly szívhezszóló könyörgéstől sem. (I) A Tiszatáj ban olvastuk, jj! Marin Franicsevics, M. Pocski-Petrov Oeorgijíj Leonidze és Lev Osanyin verseit. A két első versnél a Jp szerkesztői gondosság még azt is megjelöli,, hogy mi-W kor és hol jelent meg a költemény, amit csak dicsé' - jtj ni lehet, noha az olvasó számára végeredményben^ nem túlságosan sokat mond, hogy egy vers a Litye- Sy rat urna ja Gazetában vagy a Drzsuba Narodovban jelent-e meg. Annál meglepőbb, hogy egyik versnél sem jelöli meg a lap a fordítót s így önként felmerül a kérdés: Leonidze vagy Osanyin talán magyarul írta ezeket a verseket? Ha így lenne, mint szokatlant és rendkívülit feltétlenül érdemes lenne feltüntetni, bár az irodalom erre is mutat példát: Baudelaire írt latin, Rilke pedig francia verseket is. Itt azonban ügy gondoljuk nem ilyesmiről van szó. Hanem arról, hogy a gondatlan szerkesztő elfelejtette megjelölni a versek fordítóit, ami legalább is illett volna, mert egy vers átühetője — ha már fordítását megjelenésre méltatják — érdemel annyit,, hogy leírják a nevét. A Tiszatáj gyakorlata sajnos egyre jobban általánossá kezd válni. A színházi falragaszokról, amelyek nem egyszer még a maszkmester nevét is fel- ; tüntetik, gyatrán hiányzik a darab szerzőjének neve, a rádióban pedig hányszor hallottuk már a rendező, a segédrendező, a rendező asszisztensének a nevét, csak épp a szerzőt felejtették el bemondani. Pedig azért a szerző is valaki s a Tiszatáj esetében a fordító 'S megérdemelte volna a nyomdafestéket, annyival is inkább, mert jók a fordítások. Annyival is inkább' hiányolhatjuk az elmaradt neveket, ment a lap a Solohov regényrészlet vagy Rolf Freudenberg cikkének fordítójáról nem feledkezett meg. (cs) CSÁNYI LÁSZLÓ: Ä 4000 éves Nagymónyok CS01IÂG Az alkonyatban hosszabbak az árnyak. A Vénusz körén túl a Mérleg áll. A tárgy testvére lesz a hús homálynak. Az év tűnik és feleletre vár. Minden esztendő szívemre rakódik és testemet mint abroncs fogja át; aki nem lelte soha a valódit végül vallatni kezdi önmagát s minden jelentős lesz most. Bées, a régi Regensburg s Brünnben egy barokk orom, az emlék felett a kései szél rí és zúg a sötét, őszi Balaton. Lesz-e mégegyszer szeretőm? Ki tudja? Tán nem is fontos. Csak te, biztató Csillag, ragyogj le a végtelen útra, melyen fényedben szikrázik a hó. Te védj meg. Csillag, ragyogj fényesebben, nemcsak az évek sötét és irigy árnyéka rakott fészket a szívemben, a halál gyűjti lassú mérgeit és tudom már: Vénusz mögött a Mérleg vigyázó, örök csillagképe áll, te segíts, Csillag, hogy fényedben éljek és ne foghasson rajtam a halál. A KÜLFÖLD FURCSASÁGAIBÓL Azok a «régi szép idők“ A közelmúltban napvilágra kerültek egy New York-i gyermekkocsi gyár anno 1872-ben kiadott »irányelvei« az alkalmazottak számára. Az érdekes irásmű címe: "Szabályzat hivatali alkalmazottaink részére«. Közlünk néhány kivonatot ebből a szabályzatból: "Minden alkalmazottnak naponta egy vödör vizet és egy csomag szenet kell magával hoznia a gyár üzemeltetéséhez. Férfi alkalmazottaink minden héten egy estén kimenőt kapnak, hogy találkáikat lebonyolíthassák, akik rendszeresen járnak templomba, kétszer egy héten kapnak kimenőt. A tizenhárom órás munkaidő befejeztével maradjanak az alkalmazottak a hivatalban, hogy ott közösen olvassák a bibliát és más istenes könyveket. Minden alkalmazottunk legyen előrelátó és tegye félre bérének egy Szokatlan szerződéskötésre kerül sor a Nagymányoki Községi Tanács és a szekszárdi Balogh Adám Múzeum között. A két szerv elhatározta, hogy ösz- szeáljítják Nagymányok "település- történeti kataszterét, a kinyomozható legrégibb időktől a magyar honfoglalás koráig. A község eredetéről, történetéről nem sok dokumentum jutott be eddig a szekszárdi múzeumba. Néhány népvándorláskori síron kívül nem is került elő eddig egyéb nyom a község területéről. Az utóbbi években azonban a bányászlakások építése és újjáépítés során régészeti leletekre bukkantak. 1954 óla a múzeum figyelemmel kíséri az építkezést. 1957-ben már kisebb, leletmentő próbaásatásra is sor került. Nagymányok község vezetősége és a múzeum között olyan megállapodás jött létre, hogy a szekszárdi múzeum, a tanács anyagi támogatásával, a község területének és határának különböző pontjain, még 1958. őszén lelőhelymegállapító és hitelesítő próbaásatásokat végez, melynek alapján 1959-ben nagyobb szabású régészeti feltárást fog megindítani. A feltárás során napfényre kerülő régészeti leletek a szekszárdi rnúze-- um birtokába jutnak, majd azokról, ( valamint az ásatás menetének felvé-< teleiről és a lelőhelytérképről két i példányú fényképsorozat készül, i tnely egyrészt a tanács előadó ter-1 mét, másrészt a helyi iskola faiait1 fogja díszíteni nem csak mint dekoráció, hanem mindenek előtt, mint helytörténeti ismereteket gyarapító, J i szemléltető eszköz. A feltárt régészeti anyagból azután községtörténeti, helytörténeti ( i kiállítás nyílik a szekszárdi múzeumban. A Nagymányokon végzett két hetes próbaásatás máris meglepő eredményekre vezetett: Többek között kiderült, hogy az új bányászlakások környékén, a lankás domb déli—dél nyugati lejtőjén, a Finta és Gungl- féle parcellákon és szomszédságukban feküdt a község településtörténete szempontjából eddig legrégibb, itt mutatkozó emberi telep. A feltárt, edénycserepekkel kirakott fenekű sütőkemence, azonkívül ;egy szerszámkészítő műhely arról tanúskodnak, hogy ezen a területen a csiszolt kőszerszámok korszakának végén már az ősközösségben élő emberi társadalom egy kis csoportja élt, munkaeszközöket készített, földet művelt agancskapájával, kézzel formált agyagedényeiben és kemencéiben, tűzhelyein főzni, sütni tudott. Ettől az időtől kezdve úgyszólván napjainkig meg sem szűnt az embeii élet, kultúra folytonossága Nagymányok környékén. A község elhagyott agyaggödrének környékén a bronzkori ember tanyahelye volt. Csinos agyagedényeit mészbetétes rajzolatokkal díszítette. A Gungl- és Finta-telkekről a vasút vonaláig pedig nagy kiterjedésű, 3000 éves felépülés sávja húzódik, közel 1 km hosszúságban. A feltárt, félig földbe vájt, vesszőfona- tos vázú, sárral tapasztott lakások, hulladékgödrök és ugyacsak földbe süllyesztett kemencék leletanyagában művészi hozzáértéssel készült, finom fényű, gyakran plasztikus dísisű, égetett agyag kerámia, ősi kézimalom, bronzékszerek, ké2i fonó-orsó felszerelés stb. kerültek elő. A Hunyadi utca új házsora feletti kertes földeken bronzkori és római kultúrnyo- mokra bukkantunk. Az országút menti nagy agyaggödörből késő bronzkori lakások, népvándorláskori sírlelet került elő. Ugyancsak népvándorláskori (avar) sírt találtunk a Finta-féle bányászlakás udvarában. Ezen, aránylag rövid kutatási idő alatt mutatkozó szép eredmény azzal a reménnyel biztat, hogy a további kutatások még sok meglepetéssel, értékes leletekkel s a község területére vonatkozó fontos adatokkal szolgálnak majd, az elkövetkező években. A nagymányoki tanács vezetősége több alkalommal megszemlélte az ásatási munka menetét, ahol a teljes anyagi fedezetet biztosította. Erkölcsi és anyagi támogatása, a helyi lakosság, a pedagógusok, a tanuló ifjúság nap mint nap megnyilvánuló érdeklődése, adatszolgáltatása élő bizonyítékai annak, hogy megyénk déli bányavidékének vezetősége és lakossága komoly súlyt helyez a kultúra fejlesztésére, történelmi látókörének szélesítésére, lakóhelyismeretének gyarapítására és ezek előmozdítása érdekében minden áldozatra kész. Bányászaink ezen a téren is minden elismerést megérdemelnek. Dr. Mészáros Gyula múzeumigazgató részét, hogy később, amikor csökken a munkaképessége, ne essen a jótékonysági szervek terhére. Minden olyan alkalmazott, aki spanyol cigarettákat szív, alkoholt fogyaszt, szerencsejátékot játszik, vagy borbélynál borotváltatja magát, gyanúba keveredik és szándékainak tisztasága és becsületessége kétségbevonható. Minden alkalmazottunk, aki öt éven keresztül hűségesen teljesíti kötelezettségét, napi öt cent béremelésben részesül, feltéve, hogy a vállalat anyagi helyzete ezt lehetővé teszi.« Annyi megjegyzést még kell tenni: Bár a módszerek jelentősen megváltoztak, az eszközök is merőben mások, az amerikai munkás tudna azért néhány keresetlen szót mondani a felsorolt pontok alapján, a jelenlegi »szép időkről" is. Mona Lisa várandós volt ? Dr. Kenneth D. Keele, a middle- I sexi Ashford kórház orvosa, a Yale egyetemen tartott előadásában arról beszélt, hogy harminc éve tanulmáÁ népi iparművészeti kiállítás anyagából Városszerte nagy az érdeklődés a népi iparművészeti kiáilitás iránt, amelyet a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat a MOKÉP kultúrtermében rendezett. A már ismert és jónevű szekszárdi fazekas iparművészek mellett a faragóművészek is bemutatják munkáikat. Képeinken Balásy Gyula népi iparművész kopjafa stílusú faragott sakk-készletét és dr. Horváth László hegedűkészítő munkáját mutatjuk be. nyozza Leonardo da Vinci "Mona Lisa« című festményét. »Ha összevetjük mindazt, amit Leonardo da Vinciről és az arckép keletkezésének körülményeiről tudunk, arra a következtetésre jutunk, hogy Mona Lisa állapotos volt és lenyűgöző mosolya a várandós anya szelíd arckifejezése" — fejtegette a doktor, majd így folytatta: »Mona Lisa kényelmesen hátratámaszkodva ül a székén, nehézkes, lassú mozdulattal kissé jobbra fordulva ... Asz- szonyos vonalai nem jellemzőek egy 24 éves nőre, ruhájának esése is állapotosságra mutat. r Leonardo 1530—37. között festette ezt a mesterművet Francesco del Giacondo feleségéről. Dr. Keele emlékeztette hallgatóit arra, hogy a Mona Lisa festése idején Leonardo behatóan érdeklődött az anatómia és a várandós állapot I sajátosságai iránt. Befejezésül megjegyezte még, I hogy helyesebb lenne a festményt "Genesis"-nek nevezni. Rámutatott, hogy szerinte a háttérben lévő he- igyek és folyók a világ teremtését, az (i állapotos asszony pedig az ember ^születését jelképezi.
