Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-13 / 294. szám

•> TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 december 13. fl TflSZSZ nyilatkozata a berlini kérdésről ESEMÉNYEK SOROKBAN Moszkva: (TASZSZ) Két hét telt el azóta, hogy a szovjet kormány az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság kormá­nyaihoz intézett jegyzékeiben kö­zölte elhatározását: intézkedéseket tesz Berlin külföldi megszállási rendszerének megszüntetésére, s egyúttal konkrét javaslatokat tett a berlini kérdés megoldásának mód jaira. A szovjet kormány kezdemé­nyezése általános figyelmet keltett és támogatásra talált sok állam, valamint széles társadalmi körök részéről is — állapítja meg a TASZSZ nyilatkozata, majd rámutat: A legszélesebb körökben megálla- pítják annak a szovjet javaslatnak elfogulatlan, jellegét, hogy Nyugat- Berlint nyilvánítsák szabad varos­sá. Sajnos azonban,, meg kell álla­pítani, hogy egészen más jellegű az az álláspont, amelyet egyes nyugati hatalmak — NATO — tagállamok hivatalos képviselői a Berlinre vo­natkozó szovjet javaslatokkal szem ben elfoglalnak. Az Egyesült Államok elnökének és külügyminiszterének, Nagy-Bntan- nia külügyminiszterének, valamint a NSZK kancellárjának nyilatkozatai­ból csupán egy következtetés von­ható le: az említett államok kor­mányai változatlanul vonakodnak attól, hogy józanul értékeljék azt a helyzetet, amely a nyugat-berlini megszállási rendszer következtében kialakult. Eisenhower elnök állást foglalt a szovjet javaslatok ellen, s december 10-i sajtóértekezletén kijelentette: az Egyesült Államokat, valamint Angliát és Franciaországot terheli az a felelősség és kötelesség, hogy megóvják Berlin nyugati részének szabadságát. Helyénvaló,, hogy meg­kérdezzük, ebben az esetben ki kö­vet el merényletet Nyugat-Berlin „szabadsága” ellen? Ismeretes, hogy a szovjet kormány javaslatai nem irányulnak a nyugat-berlini társa­dalmi életfeltételek megsértésére. A Szovjetunió nem akar semmiféle kárt okozni a nyugati hatalmak te­kintélyének. Sőt, a szovjet kormány kifejezte azt a készségét, hogy a tób bi hatalmakkal együtt garantálja a szabad város státusának megtartá­sát,, s a nyugat-berlini politikai és gazdasági életbe való be nem avat­kozást. A TASZSZ nyilatkozata ez­után sorra leleplezi a nyugati állam­férfiak kijelentéseinek képtelenségét és rámutat: A nyugati hatalmak uralkodó körei ki akarnak bújni a berlini helyzet rendezése alól és ezért újra a régi módszerhez fo­lyamodnak, amint ezt már nem egy­szer tették, hogy meghiúsítsák fon­tos nemzetközi problémák megoldá­sát: Németország újraegyesítésének problémájához fűzik számításaikat. A négy hatalom — úgymond — ne a berlini kérdést vitassa meg, ha­nem »az egész német helyzetről-« tárgyaljon, ahogyan ezt nemrég Lloyd mondta. S emellett ismét a régi, már elkoptaitott ócska lemezt veszik elő »Németországnak szabad választások útján történő egyesítésé­ről«, de kit akarnak becsapni a nyu­gati hatalmak politikusai, amikor előveszik a négy hatalomnak a né­met újraegyesítésre vonatkozó tár­gyalásait, ezt a hírhedt programot, amely már régen a történelem lom­tárába került. A Szovjetunió nem vesz részt semmiféle tárgyaláson, amelynek az a célja, hogy Német­ország egyesítésének kérdését a né­metek háta mögött és a németek helyett oldja meg. Más dolog a né­met békeszerződés előkészítése és megkötése. A szovjet kormány soha nem tagadta a négy hatalomnak e kérdésben való illetékességét. A szov jet kormány bármikor részt vesz olyan tárgyalásokon, amelyek a né­met békeszerződés előkészítésére irá nyúlnak. A nyilatkozat ezután hangsúlyoz­za, hogy a Szovjetunió mindig Né­metország békés, demokratikus egye sítése mellett foglalt állást s ma is teljes mértékben támogat­ja Németország egyesítésének egyetlen reális programját: a két német állam megegyezését. A német kérdés megoldására csak egy alap kínálkozik: a két német ál­lam létének elismerése, azaz a Né­metországban kialakult tényleges helyzet elismerése. Elmondhatjuk, hogy a NATO-or­szágok államférfiai közül senki sem bizonyult a berlini kérdésben elő­terjesztett szovjet javaslatok oly he­ves ellenfelének, mint Adenauer, az NSZK kormányának feje. A kancel­lárt a berlini kérdés megegyezésén alapuló rendezésének már csak a gondolata is kihozza sodrából, pedig ezt a megoldást diktálják az európai béke érdekei és a német nép jogainak biztosítása. A szövetségi kormány fejének féktelen nyilatkozatai azt mutatják, hogy bár a kancellár sokéves poli­tikai tevékenységre tekinthet visz- sza, mégsem tanulta meg,, hogy okulni kell a történelem tapasztala­taiból. A kommunizmus iránt érzett gyűlölete, amelyet Adenauer mind­untalan elárul, lépten-nyomon a Hitler álltai követett útra viszi öt. A szövetségi kancellár az európai hidegháború legfőbb sugalmazó ja- nak szomorú hírnevét vívta ki. Adenauer elsősorban attól fél, hogy a külföldi csapatok — isten ments — elhagyják Nyugat-Ber- lint és átadják a németeknek. Ade­nauer alighanem jobban szívén vi­seli a nyugait-berlini megszállók el­avult jogait, mint maguk a megszál­lók. Micsoda képtelen helyzet! Nem véletlenül állapítják meg, hogy Adenauer úgy vonul be Németország történetébe, mint »a megszállás kancellárja«, mint az egyetlen né­met kancellár, akinek egész politi­kája Németország külföldi megszál­lásának fenntartására irányult. A nyilatkozat hangsúlyozza to­vábbá: Adenauer kancellár és azok a nyugatnémet körök,, amelyek tá­mogatják a kancellár politikáját, ar­ra törekednek, hogy a Nyugat-Berlint adott pillanatban a Német Demok­ratikus Köztársaság ellen irányuló agresszió, testvérgyilkos háború ki­robbantásának támaszpontjává te­gyék. Tudják azonban, hogy a nyu­gat-berlini felvonulási területet nem tarthatják meg saját erejükből, s ezért a megszállók szuronyaira szá mítanak. A Szovjetunió és a Német Demok­ratikus Köztársaság nem figyelheti közömbösen, hogyan változtatják Nyugat-Berlint felforgató tevékeny­ség központjává, NATO-támaszpont- tá. Világos, hogy egyetlen állam sem nyugodhat bele ilyen helyzetbe, ha törődik saját biztonságával. A szovjet kormánynak szilárd az az elhatározása, hogy megteszi mind azokat az intézkedéseket, amelyeket a Berlinben uralkodó rendkívüli helyzet megszüntetésének feladata megkíván. A szovjet kormány szíve­sebben szüntetné meg Berlin meg­szállási státusát a többi érdekelt ha­talommal való ésszerű megállapodás útján, s továbbra is reméli, hogy ez az út járható. Ha azonban az Egye­sült Államok, Anglia és Franciaor­szág kormánya nem akar együttmű­ködni a Szovjetunióval ennek a fel­adatnak megoldásában, akkor a szov jet kormány számára nem marad más hátra, mint hogy elhárítsa ma­gától a Berlin megszállási státusá­nak fenntartásával kapcsolatos funk­ciókat és megfelelő egyezményt kös­sön a Német Demokratikus Köztár­saság kormányával. Nyugaton azonban vannak, akik fenyegetőznek, s olyan hangok hal­latszanak, amelyek erőszak alkalma­zását, a tankok megindítását köve­telik a megszállók nyugat-berlini pozícióinak védelmében. Mit lehet mondani az ilyenféle követelésekről" Ezeket nem a józan ész diktálja. Vajon nem világos-e, hogy minden olyan kísérlet, amely erő­szak segítségével kíván Berlinbe behatolni, támadást jelentene a Német Demokratikus Köztársa­ság ellen, s egyúttal a varsói szerződésben résztvevő szövetsé­gesei ellen. Felhívhatnék a figyelmét arra, hogy a szovjet csapatok nem azért van­nak Kelet-Németországban, hogy me? mutassák az utat Berlin felé a nyu­gati hatalmaknak. A Német Demo­kratikus Köztársaság ellen irányuló támadás esetén az agresszoroknak megfelelő választ adnának a varsói szerződésben résztvevő államok egyesült fegyveres erői. A Német Demokratikus Köztársaság bizton­sága jó kezekben van. A TASZSZ nyilatkozat végül le­szögezi: azoknak a lelki egyensúlyu­kat vesztett vezetőknek nyomán ha­ladni, akik ma Berlinnel kapcsolat­ban erőszak alkalmazásáról kiáltoz­nak, egyértelmű lenne a háború ve­szélyének felidézésével az emberi­ségre nézve oly súlyos összes követ­kezményekkel együtt. A megkezdett háborús konfliktust aligha lehetne korlátok közé szorítani. Mindkét részről bevetésre kerülnének a leg­újabb pusztító eszközök, a nukleá­ris és a rakétafegyver is. Vajon ezt akarják-e elérni azok, akik tanko­kat akarnak küldeni Berlin ellen? Ha igen, akkor tudatosan ember­pusztító célokra törekednek. A Szovjetuniónak Berlin megszál­lási státusa megszüntetésére vonat­kozó javaslatai teljes mértékben le­hetővé teszi Nyugat-Berlin kérdésé­nek az európai béke érdekei szerint történő megoldását anélkül, hogy ebből kár származna bármelyik nagy hatalomra, és úgy, hogy az feltétlen hasznára válnék a német népnek. A szovjet emberek szeretnék hin­ni, hogy a nyugati hatalmak kor­mányai reális szellemben foglalkoz­nak ezekkel a javaslatokkal, elvetik maguktól mindazt, amit ma megboly gatott indulatok sugalmaznak és jó­zan ésszel, tárgyilagosan ítélik meg a helyzetet. Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió és Csehszlovákia népei történelmi évfordulót ünnepelnek: a két ország barátsági, kölcsönös segélynyúj­tási és háború utáni együttműködési szerződés megkötésének 15. évfor­dulóját. A szovjet sajtó vezércikkek­ben, különcikkekben és más köziemé nyékben foglalkozik az évfordulóval, és első oldalon közli azokat a táv­iratokat, amelyeket Hruscsov és Vorosilov váltott Novotny-val és Siroky-val az évforduló alkalmából. Lp ' ;i : Nicosia (Reuter). A ciprusi hivata­los lapban közölt rendelet szerint meghosszabbították a ciprusi kom­munista párt betiltását, amelyet 1955-ben rendeltek el az akkori rendkívüli állapot körülményei kö­zött. Egyszersmind meghosszabbítot­ták a baloldali szervezetek és öt baloldali napilap betiltását is. Bukarest (MTI). A román kormány válaszolt a Német Demokratikus Köztársaság kormányának emlék­iratára, a jegyzék rámutat: az NDK kormánya fontos szolgálatot tett a Angol lapok a berlini kérdésről és egy valószínű Macmillan—Adenauer— De' Gaulle találkozóról London: (MTI): A Daily Herald New York-i tudósítója jelenti: Az Amerikai Egyesült Államok tervet fontol meg a szövetséges csapatok visszavonásáról Nyugat- Berlinből, ha a Szovjetunió ígéretet tesz, hogy csapatait Berlintől leg­alább tizenöt mérföldnyire keletre vonja vissza. A tervet állítólag Eisenhower több bizalmas tanács­adója támogatja. A Daily Worker berlini tudósítója szerint Bonnt súlyosan aggasztja a nyugati hatalmaknak az az érzése — és ez Angliában a legerősebb —, hogy nem felelhetnek minden meg­alkuvást kizáró nemmel Hruscsov I jegyzékére. Ugyancsak aggasztja a mindenáron felfegyverzést sürgető nyugatnémet politikusokat, hogy a közép-európai atomfegyvermentes övezet elgondolását és a két Német­ország közötti tárgyalások javasla­tait egyre többen támogatják. A Daily Mail arról értesült, hogy Macmillan, Adenauer és de Gaulle valószínűleg találkozik majd »Euró­pa jövőjének megfontolására«. Dön­tés csak a francia elnökválasztás, azaz december 21. után várható. A találkozót valószínűleg Londonban tartják. Fő tárgyai a következők lesznek: a szabad kereskedelmi öve­zet, Franciaország jövőbeni szerepe a NATO-ban és általában a nyugati ügyekben, Berlin és Németország egyesítése. (2) Másnap Hersey elment a könyv­ügynök főnökéhez. Most már fölé­nyes volt, mint aki biztos a dolgá­ban. — Nagyobb megrendelésem van az önök számára,, Mister Haviland. Megbízómnak az a kívánsága, hogy ez a regény legyen az év legnagyobb sikere. Haviland a szivarja szétrágott vé­gével megvakarta a füle tövét, mint ha súlyos probléma elé került volna és óvatosan megjegyezte: — Bestseller csak egy van egy évben. Sokba kerül. — Ne törődjön sehova, öreg fiú. Ami magának sok, lehet, hogy más­nak kevés. No, bökje ki szépen. Ha fél, hogy elpirul inkább elfordulok. Haviland távolról sem félt attól, hogy elpirul, viszont tisztán akart látni a kisajtolható dollárok meny- nviségét illetően. — Hogy mennyi? — kérdezte in­kább saját magától. — Hát az sok mindentől függ. Például: a sajtó, rádió, mozi, színház és operabeli reklámot is mi csináljuk, vagy ma­guk? — Csinálják csak maguk, cakk- pakk mennyi, azt kérdeztem. — Rendben van — mondta Havi­land és folytatta: — Továbbá: el is kell olvasni a kéziratot, esetleg egy íróval megjavíttatni, vagy mehet úgy, ahogy van? Hersey őszintén felháborodott: — Elolvasni, megjavítani? Lát­szik, hogy nem ismeri Miss Hawk- nert, az egy olyan nő... Szóval egye­nest a nyomdába, sürgős a dolog, halljuk az árát. Haviland felnézett a plafonra, mintha onnan várna sugallatot, üsz- szekocogtatta az ujjai hegyét, aztán szelíden ki bökte: — Százezer. írta: Gyenes István Hersey felugrott. — Megőrült?! És a könyv bevé­tele? — Az a mienk, — mondta Havi­land nyugodtan — de szóra sem érdemes, fillérekért adjuk, talán még rá is fizetünk. Hersey hosszú gyakorlattal egy szempillantás alatt megtudta ítélni, kivel lehet alkudni és kivel nem. Haviland-del nem lehet,, ezt rögtön látta, de azért megpróbálta védel­mezni a jóságos Springs érdekeit: — Megbízóm talán elmegy öt- venig. De Haviland is öreg róka volt. Rögtön látta, hogy kinek mennyire fontos egy ügy. Ezért minden ed­diginél szelídebben és nyugodtab- ban kijelentette: — Százezer, egy centtel sem ke­vesebb. Ne felejtse el: bestseller csak egy van egy esztendőben. * Hersey hazatámolygott, vizes ru­hát rakott a fejére, mert kútba- esettnek érezte az egész meggazda­godást. Ha Springs ötezret adott előre, sohasem fog elmenni száz­ezerig. És igaza van: ezért a vaca­kért? Jelentkezett a főnökénél és bevallotta, hogy az ötezerből elköl­tött három dollárt. Ha tetszik vonja le Mister Springs a fizetéséből. A megbízást nem tudta teljesíteni'. El­mondta, hogy álmatlan éjszakája volt, többször a kezébe vette a kéz­iratot,, emelgette, de szerinte nem ér meg százezret. Springs előbb pulykavörös lett, aztán így szólt kedvenc ügynökéhez: — Maga fiam gyógyíthatatlan hü­lye. Üzleti ügyekhez annyit ért, mint egy ló, nem csodálnám, ha a bátyja megtagadná a rokonságot ma gával. Tanulja meg: minél többet kémek valamiért, annál többet ér. Azt pedig kikérem magamnak, hogy békének azzal, hogy ismét felhívta a világ népeinek figyelmét a Nyugat- Németországból kinduló háborús ve­szélyre. Hangsúlyozza, hogy a rend­kívüli ártalmas helyzetért a felelős­ség a Német Szövetségi Köztársaság kormányára és a potsdami egyez­ményt aláíró nyugati hatalmakra, elsősorban az Amerikai Egyesült Ál­lamokra hárul. A román kormány biztosítja az NDK kormányát, hogy a békéért és a szocializmusért foly­tatott harcában számíthat a román nép rokonszenvére és támogatására. * Athén (Reuter). A görög parlament ciprusi vitájának megnyitásakor be­jelentette, hogy Macmillan ciprusi tervét nem lehet a sziget jövőjéről folytatott vita alapjaként elfogadni. Hozzátette, hogy Spák javaslatát meg lehet vitatni, ha törlik belőle a nem demokratikus részleteket. Az AFP szerint Averoff azzal, hogy hajlandónak mutatkozik Spák javaslatainak megvitatására — e ja­vaslatok lényege Anglia, Török­ország és Görögország tárgyalásai­nak megszervezése — tudtul adja, hogy kész kapcsolatba lépni Török­országgal és helyreállítani vele a baráti viszonyt. Úgy látják, hogy ez Averoff és Zorlu ENSZ-ben folyta­tott megbeszéléseinek eredményei — írja az AFP. * Berlin (TASZSZ), Az ADN hírügy­nökség szerint az NDK belügyminisz tériumának sajtóosztálya közölte, hogy december 10-én egy nyugat­német katonai repülőgép megsértette a Német Demokratikus Köztársaság légiterét. A repülőgép Rostock tér­ségében kényszerleszállást hajtott végre és megsérült. * Colombo (TASZSZ). A Demokra­tikus Ifjúsági Világszövetség végre­hajtó bizottságának colomból ülés­szakán csütörtökön befejeződött az általános vita. Felszólaltak az Egye­sült Államok, India, Románia, Libanon, Jordánia, Szudán, Bulgária, a Fiilöp-szigetek és több más ország ifjúsági szervezeteinek képviselői. * * Peggy regénye nem ér százezret. Na jól van, nem haragszom., bár meg­érdemelné. Mentségére szolgáljon, hogy nem ismeri az isteni Peggyt, nem is fog soha ilyen nőt ismerni, mert maga egy senki, ezt már mond tam, de azonfelül hülye is, ezt is mondtam. Nem haragszom, mert a bátyja a jelek szerint egy zseni: teg­nap felhívott és azt mondta, hogy mindig számíthatok rá. Szóval itt a csekk százezerről és ha minden jól megy, maga kap tízezret. Ez mégis több, mint havi ötven. Na menjen, mondtam már, hogy nem szeretem, ha a kezemet csókolgatják... * »A kislány és a vén faun« meg­jelent és »az év legnagyobb könyv­sikere« lett. Boldog volt Springs, Peggy, Hersey, boldog volt Haviland is — tehát összesen négyen. Ezzel szemben alig néhány tízezer olvasó érezte magát bágyadtnak és boldog­talannak a regénytől. Egy hónap múlva azonban kissé megingott Springs boldogsága. Egy New York-i botrány lap ugyan is nyilvánosságra hozta, hogy Miss Hawkner — kezdetleges írói képes­séggel ugyan, de viszont nagyon őszintén: Mister Springs-hez fűződő kapcsolatát írta meg »A kislány és a vén faun«-ban. Springs elolvasta a cikket és első gondolata az volt, hogy úgy Herseyt, mint Peggyt erő­teljes rúgásokkal fogja korholni és eltávolítani magától. Ám Herseynek megbocsájtott, mert eszébe jutott bátyja a Szövet­séges Nyomozóirodánál. Peggynek is megbocsájtott, mert a hátaslovak tündére meges­küdött neki, hogy a regényben nem róla, hanem »egy másik vén faun­ról van szó...« (Végié.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom