Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-07 / 289. szám

1858 december 7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG T „Csak vigyétek tovább az eszmét..." Ünnep a belecskai tss-ben 1921 tavasza, a csóti megfigyelő­táborban... A Szovjetunióból hazatért hadi­foglyokat itt tartják megfigyelés alatt. A fehérterror még nem felej­tette el a Tanácsköztársaságot és aki »onnan« jött, mindenki gyanús. Mégis, hiába minden terror, hiá­ba minden megfigyelés, a volt ha­difoglyok közt sokan jöttek a Szov- jet-Oroszországból határozott cél­lal. így az a tizenkét ember is, aki — köztük a tamási Nagy György is — azért indult útnak Vladivosztok- ból, hogy lakóhelyén közreműköd­jön a párt újjászervezésében. Nagy György nem jött készület­lenül. Szibériában a vörös hadsereg soraiban harcolt a fehérgárdisták és az intervenciósok ellen, majd No- vonikolajban egyhónapos pártiskolát végzett Tizenkettőjük közül egy Kákosi Ödön nevű tanító lebukott, a többinek sikerült átjutni a rostán. Nagy György is hamarosan haza­került szülőfalujába, Tamásiba. Hamarosan összetalálkozott Bodor Istvánnal, Gyenei Józseffel, Fejes Jánossal és még néhány emberrel, akik ugyancsak a párt újjáalakítá­sán fáradoztak titokban. * Az nem tűnt fel senkinek, hogy a hét valamelyik napján egymás­után többen tartottak az erdő felé. Kezdetben ott, az erdőben, a Kis­mélygyertyánosban tartották az ősz szejöveteleket. Rendszerint Nagy György vitte a szót: —• Az urak leverhették a Tanács- ■köztársaságot, de hiába csuknak bennünket, kommunistákat börtön­be, juttatnak az akasztófára, min­dig lesznek helyettünk újabbak. Sokat beszélgettek a Tanácsköztár­saság tanulságairól, az oroszországi forradalom tapasztalatairól. Az egyik összejövetelen megje gyezte Bödör István: — Valahol máshol kell tartanunk ezután az összejöveteleket. A tél is jön, de esetleg felkelthetjük a fi­gyelmet, gyanússá válhatunk. Al­kalmasabb helyet kell keresnünk... — Mit szólnátok.,, ha az apám há­zánál jönnénk össze? — kérdezte Nagy György. — Az öreg ott lakik nálam, háza üresen áll. És attól kezdve ott volt a párt­helyiség. Akkor is, amikor már le­gálisan is működhetett a Szociálde­mokrata Párt. Egy ízben Bödör Istvánéknál jöt­tek össze beszélgetésre vagy öten- hatan. Éjfél elmúlt már, amikor el­köszöntek. Bödör István egy ideig ctt ácsorgott még a kiskapuban. Látja ám, egyszer csak, hogy két alak kászolódik fel az utca túlsó ol­dalán az árokból. Csendőrök vol­tak. * Látható izgatottsággal kereste egy napon Bödör István Nagy Györgyöt. — Estére okvetlenül gyere el hoz­zánk. Halaszthatatlanul fontos, hogy ■eljöjj. — Miért? Mi történt? — kérde­zősködött Nagy György. — Majd megtudsz mindent... hang zott a szűkszavú válasz. Este Bödör Istvánnál egy 30 év körüli férfit talált. Valahogyan is­merősnek tűnt Nagy Györgynek. — Mintha már láttam volna va­lahol az elvtársat... — kezdte bi­zonytalanul. — Hát voltaképpen tamási len­nék, hiszen itt születtem. 1921-ben, miután a hadifogságból megjöttem, néhány napig itthon voltam. Gőgös Ignác vagyok... Pesten dolgozom egy faárugyárban. Azért jöttem ha­za, a párt megbízásából, hogy itthon megkeressem az elvtársakat és hogy elmondjam: Pesten is tevékenyked­nek a kommunisták. Sokáig beszélgettek Búcsúzáskor így szólt Nagy György: — Gőgös elvtárs... Egy kérésem lenne. Küldjön nekem könyveket. Küldjön nekem egy »Kommunista ABC»-t. Kint, Oroszországban meg­volt, de nem hozhattam magammal. — Jó, majd küldök, amiből ta­nulhatnak az elvtársak. És hogy ta­níthassák az embereket... * Nagy György nevére hamarosan egy ötkiló súlyú csomag érkezett. Észrevette, hogy a csomagot már felbontották... Gőgös Ignác küldte az ígért könyveket. Aratásidőben volt, részesarató volt Kecsege-pusztán, nem volt ideje a könyvek tanulmá­nyozására. Berakta őket a szekrény­be, a ruhák közé. Harmadnap beállítottak a csend­őrök. — Házkutatás... Felforgatták az egész lakást. A szekrényből kiszórták a ruhákat, előkerültek a könyvek. — A törvény nevében lefoglaljuk. Este tíz órakor jelentkezik a csend­őrőrsön. Azzal elvitték a könyveket, az összegyűjtött Népszava újságokkal együtt. Amikor este a csendőrőrsön je­lentkezett, meglepetésre ott találta Bödör Istvánt, Szeledeli Istvánt, meg a többieket. Túri tiszthelyettes, az őrs parancs noka csípőretett kezekkel állt Nagy György elé. — Úgy? Hát te vagy az a gazem­ber kommunista, aki a szegény Csonkamagyarországot felakarja for gatni? Azzal már csattant is a pofon Nagy György arcán. Indulatosan lé­pett előbbre. »— Engem többet meg ne üssön a tiszthelyettes úr, mert... A tiszthelyettes alig tudott szól­ni a meglepetéstől. Dühtől nekivö- rösödive bömbölte: — Nézd csak! Még vissza mer po­fázni...! — De nem ütötte meg. Ha­nem a többieken töltötte ki a dü­hét. Szeledeli az első ütés elől el­rántotta a fejét. Persze, Túri tiszt­helyettes nem azért volt csendőr, hogy ilyen »arcátlanságért« ne tör­lesszen. — Most pedig elmehettek gazem­berek. D.e gondom lesz arra, hogy itt nem lesz semmiféle kommunista szervezkedés. A megvert emberek nem szóltak egy szót sem. De ha a tekintetüket látta volna Túri tiszthelyettes... • Persze nemcsak a csendőrök tar­tották rajtuk állandóan a szemüket, hanem Kubinek (Kálnai) Béla fő­jegyző is. ö éppen ellenkező mód­szerrel próbált hatni rájuk. Egyszer éppen a községházán járt valamilyen ügyben Nagy György összetalálkozott a főjegyzővel. A fő­jegyző meglepően nyájas volt, be­hívta az irodába, szivarral, hellyel kínálta. — Na fene — gondolkodott magá­ban. — Mi ütött ebbe? Nem volt ez ísoha/ még ilyen’ barátságos egy napszámossal szemben. — Nézze Nagy — kezdte — hallot­tam, hogy maguk valami szociál­demokrata szervezkedést folytatnak. Tudják, hogy vesszőparipán lovagol­nak? És hiába várnak segítséget a bolsevista Oroszországtól. Nem adok öt évet és megbukik a bolsevizmus. Semmi értelme, hogy szembeszáll- janak a rendszerrel. — Hanem — hajol közelebb — ajánlanék valamit, ami magának csak hasznára válna. Maga okos em­ber, magára sokan hallgatnak. Le­gyenek keresztényszocialisták. — Nézze főjegyző úr, én a két kezem munkájából éltem mindig és ezután is megélek belőle, ha nehe­zen is. De az elvemet azt fel nem adom. Én soha nem megyek olyan pártba, amelyikben az urak viszik a prímet. — Értse meg. Szükségünk van olyan emberekre, mint maga ... — Cégtáblának? Soha! Hogy többé ne nézhessek a magam fajtája sze­mébe? Én kitartok a meggyőződé­sem mellett. Az előbb még mézes-mázas fő­jegyző egyszeriben megváltozott. Ordítani kezdett: — Takarodj! Majd én megmuta­tom, hogy nem fogtok szervezkedni! Itt nem lesz semmiféle kommunista szervezkedés! Majd én teszek róla, hogy 70 éves korotokban is eszetekbe jusson, mikor próbáltatok szervez­kedni! — Majd elválik, melyőnknek jut eszébe — mondta csendesen Nagy György és úgy húzta be maga után az ajtót, hogy körülötte hullani kezdett a vakolat. * 1925 júniusában — akkor már rendszeresen leveleztek, találkoztak —, ezzel a hírrel kereste fel Nagy Györgyöt Gőgös Ignác: — Április 24-én megalakult a Magyarországi Szocialista Munkás­párt. Az illegális Kommunista Párt augusztus végén tartja a kongresszu­sát Bécsben. Nem volna kedve részt- venni rajta, Nagy elvtárs? — Én mennék. Hanem az asszony... most várja az első gyereket... — Persze, persze — mosolygott Gőgös Ignác. — Csak maradjon ak­kor itthon. Nem jó ilyenkor egyedül hagyni az asszonyt... Majd elmon­dom, miről tárgyaltunk kint, mi­lyen határozatokat hoztunk. Ha hazajöttünk, majd lejövök, amint időm engedi. Csak 1926 júliusában látta viszont Nagy György Gőgös Ignácot, a bíró­sági tárgyaláson. 1925 októberében jutott el a hír a tamási kommunis­tákhoz : — Gőgös Ignácot és a párt többi vezetőit, Rákosi Mátyást, Hámán Katót, Vas Zoltánt és őri Károlyt le­tartóztatták és statáriális bíróság elé állítják. Hónapokon keresztül aggódva fi­gyelték, hogyan emeli fel tiltakozó szavát a világ haladó közvéleménye a bebörtönzött kommunista vezetők érdekében. Egy napon Nagy György hivatalos értesítést kapott, hogjr la- núként hallgatják ki Gőgös Ignác ügyében. Ugyanilyen idézést kapott Bödör István is. Aztán egy levelet is kapott. Meg­lepetéssel ismerte fel az írást, Gő­gös Ignác kezeírását. Hiszen jó ideje leveleztek már ... „A bécsi útról ne tegyetek emlí­tést. Mondjátok, arról nem tudtatok semmit. Csak annyit mondjatok, a Vági-párt alakításáról tárgyaltatok velem. A levelet semmisítsétek meg.” Hogyan juthatott ki a börtönből a levél, arra Gőgös Ignác feleségétől kapott magyarázatot, amikor Bödör Istvánnal együtt felutazott a tárgya­lásra. Ott szálltak meg Gőgös Ignác lakásán. A szennyes fehérne­mű között csempészték ki a börtön­ből a levelet, az ing kemény felhaj- tós kézelőjébe eldugva. Gőgös Ignác feleségétől üzenetet is küldött. — Akármi is lesz a sorsunk, ti csak tartsatok ki szilárdan. A mi igazságunk lesz a győztes ... A tárgyaláson Gőgös Ignácot három és fél évre ítélték. A hajdan földesurakat kiszolgáló cselédek, inaszakadtáig szántó-vető kis- és középparasztok, tegnap este ünneplőruhába öltözve, azzal a bol­dog tudattal foglaltak helyet, a min den jóval megterített asztalnál, hogy ez évi munkájuk nem volt hiába­való Eltelt a küzdelmekkel tele esz­tendő, amelynek eredményeit, hibái* papírra vetették, értékelték. Egy- ideig e felett vitatkoztak, és a jól végzett munka örömére ünnepet ül­tek... A belecskai Szabadság Termelő­szövetkezetnek az ellenforradalom előtt nem volt éppen jó híre a k"r- nyéken. Vagyona, melyet ne terhelt volna adósság egyáltalán nem volt. »Ma viszont 1 106 318 forint a szö­vetkezet tiszta vagyona« — állapí­totta meg az elnök, Pere Ferenc elv­társ. Ez a szövetkezet ugyanis nem nagy, félévvel ezelőtt a járás leg­kisebb közös gazdasága volt, mind- , össze 216 hold földön gazdálkodott. ! De három hónappal ezelőtt egyesült az ugyancsak kevés földön gazdál­kodó miszlai Szabadság Termelő­szövetkezettel. így most a közösben, 619 hold föld van. Annak ellenére, ! hogy az idén gyenge termés volt, a gazdaság bevételi tervét túlteljesí­tette. Szemléltetően bizonyítja ezt, hogy a tervezett 40 forint helyett 50 forintot osztottak ki egy-egy mun­kaegységre. Mindez azért történt így, mert ami a természet szeszé­lyei miatt a növénytermesztésből kiesett, azt busásan pótolta az ál- I lattenyésztés, amelynek kivétel nél í kül minden ága túlteljesítette ter- I vét. Kifizetődő volt a szövetkezel- ! nek a kertészet is. Igába fogták a I természetAt, öntözték a kis növé- ! nyékét, s így a 10 hold kertészet í 309 000 forinttal növelte a bevételi. I Miután ezek a számok elhangzót- ! tak, kezdődött a legnagyobb érdek- . Icdéssel várt esemény. A szö- : vetkezet elnöke kinek-kinek érde­me szerint kiosztotta a készpénzt, a betétkönyveket. Ebben a szövetke­zetben ugyanis jómódúak az em­berek, aminek beszédes bizonyítéka, hogy a tegnap esti ünnepségen a tagság túlnyomó része takarékbetét könyvben kérte a munkaegysége után járó készpénzt, összesen 168 000 forintot osztottak ki, s ebből 1135 000 forintot benthagytak a ta­gok a takarékban. Siemeister Gyula és felesége, akik ketten 550 munka­egységet teljesítettek, 8000 forintot hagytak bent a. takarékban. De meg is tehették, mert kettőjük átlagos havi jövedelme 2300 forint volt. Kö vér István 14 éves öccsével együtt pedig 654 munkaegységet szerzett, akik ketten tegnap este 14 000 forin­tot hagytak takarékban. De lehetne ezt így sorolni tovább, mert a be­lecskai Szabadság Tsz-nek valameny nyi tagja szépen keresett, elégedett a jövedelmével. Az ünnepségen tanulságos beszél­getést folytattam több szövetkezeti taggal. A 19 esztendős Schilit Er­zsébet elmondotta, hogy 250 mun­kaegységet szerzett 10 500 forinttal járult járult hozzá a család ez évi jövedelméhez. Mivel évközben min­den hónapban megkapta a 10 forint munkaegységelőleget és természet­ben meglcapta az évi kenyerét, most betétkönyvben kapott még több mint 4000 forintot. Megható volt az is, amit Barna János bácsi mon­dott: »Az első tsz tagok között voltam Miszlán — mondotta —. Ma is negyedmagammal vagyok a cso­portban, és ha hiszi, ha nem, akkor is kitartottam, mikor 13 forintot ad tunk egy munkaegységre. Kitartot­tam és ki is tartok a szövetkezet mellett, amíg élek.« Nagy József pedig ezt mondta: »1949-ben a be­lecskai szövetkezetnek alapító tag­ja voltam. 1951-ben kiléptem. Nem szégyenlem bevallani, azért léptem ki, mert akkor rossz volt a csoport. 1957-ben belépett helyettem a fiam. Az ősszel bevonult katonának, most meg én váltottam fel, én léptem be a szövetkezetbe. De bár csak előbb jöttem volna«. A beszélgető kis cső portban, Acs György a legfiatalabb tsz tag vette át a szót. »Engem most vettek fel, de már 13 napot próbaként októberben is dolgoztam. A 13 nap alatt 16,6 munkaegységet szereztem és itt van a pénz, 830 forintot kaptam érte.« Az ünnepség hivatalos része tag­felvétellel záródott be. A belecskai Szabadság Tsz-be nyolc új tagot ví. ttek fel a tegnap esti ünnepségen. Ezután a szövetkezet lányai meg­kezdték a tálalást. A vendégül meg­hívott községi élenjáró egyéni pa­rasztokkal együtt ünnepeltek a be­lecskai Szabadság Tsz tagjai. DOROGI ERZSÉBET I párt- és t3»ii$zervtzetl élet hírei * 1929 májusában találkoztak ismét. Akkor már csak beteglátogatóba mentek a szentpéteri malomba Nagy Györgyék. A rendőrségi kínzások, a gyűjtőfogház, az embertelen bánás­mód nem maradt nyomtalanul. — Meglássátok, rövidesen megha­lok — mondogatta látogatóinak. — Ti azért csak vigyétek tovább az eszmét. Nehéz munkátok lesz, de ti talán még megéritek az eredmé­nyét... — Nem adjuk fel a meggyőződé­sünket, Ignác — szorítottak vele egymásután kezet. Szekszárdon az MSZMP városi Végrehajtó Bizottsága irányításával 15 tagú brigád vizsgálja a város mun kásainak helyzetét, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának a munkásosztály helyzetéről hozott határozatát alapul véve. * * * Megválasztották a végrehajtó Bi­zottságot és az állandó bizottságokat Bátaszéken, a december 2-án meg­tartott tanácsülésen. Két nappal a tanácsülés előtt megalakították a kommunista tanácstagok a tanácson belül működő MSZMP csoportot is. Kedves színfoltja volt a tanácsülés­nek, hogy a helybeli tömegszerveze­tek küldöttei üdvözölték az új taná­csot és virágcsokorral köszöntötték a megválasztott vb. tagokat. * * * Hétfőn, december 8-án kezdődi!* Szekszárdon a pártoktatás. Ezt meg­előzte az egy héttel előbb megtar­tott propagandista-konferencia, ahol az előadók megvitatták az első tan­anyag főbb elvi kérdéseit. * * * Az alsónyéki földmű vessző vetkezet tagjai taggyűlésen vitatták meg a III. negyedévi mérlegbeszámolót. * A temetés napján Nagy György magáravette egyetlen valamirevaló ünneplőruháját, hogy elmenjen meg adni a végtisztességet a halott Gő­gös Ignácnak. Az utcán azonban a csendőrökbe ütközött. Ott lófráltak a halottasház körül. Rámordultak: — Ne próbáljon odamenni. Ab­ból nem lesz semmi, hogy valami­féle kommunista tüntetést csinálnak. —■ Akkor majd a temetőben — gondolta, és elballagott a temető felé. De a kapuban ott is csendőrök álltak. Visszafordult. A sarkon meg­állt, körülnézett. Bödör István in­tegetett feléje a temető túlsó sarka felől, a kövesút szélén. Odament. — Azért túljárunk a csendőrök eszén. Van itt egy nyílás a sövény­ben. Itt bemegyünk. Te csak menj, én errefelé irányítom a többieket is. És hiába akarták a csendőrök tá­voltartani a »nemkívánatos egyéne­ket.« Nagy György, Bödör István, Gyenei József, Fejes János és a többiek mind, ott álltak némán, hall gatagon a sír körül, búcsúztak Gőgös Ignáctól. BOGNÁR ISTVÁN A nőtanácsok életéből A Megyei Nőtanács a közeljövő­ben tanácskozásra hívja össze a meg választott női tanácstagokat a me­gyeieket, a járásiakat, a városiakat és a falusiakat egyaránt. Ezzel az a céljuk, hogy egyrészt az új női tanácstagok megismerked­jenek a regiekkel, másrészt megbe­széljék egymás között, hogy mint tanácstagoknak, milyen feladataik lesznek. E tanácskozás azt is szol­gálja, hogy ezzel a nőtanács segítse a női tanácstagokat, hogy megtisz­telő feladatukat minél jobban el tudják látni. * * * A Szekszárd Városi Nőtanács ál­tal kezdeményezett szabó—varró tanfolyam a Bezerédj utca 3 szám alatt megkezdődött. A foglalkozáso­kat kedden és pénteken este hat órakor tartják. Mivel a létszám még nem telt be, a tanfolyamra lehet je­lentkezni a megyei nőtanács helyisé­gében, Béla-tér 6 szám alatt. E szabó—varró tanfolyam után, január első felében a városi nőtanács újabb tanfolyamot indít, amelyre a fent említett helyen szintén lehet jelentkezni. * * & Nagy készülődés folyik megye- szerte az asszonyok körében, hogy karácsonyra az iskolákat kollekti­ven és az egyes iskolás gyermekeket pedig személy szerint megajándékoz­zák. E mozgalmat a nőtanácsok, a szülői munkaközösségek asszonyai- yal együtt kezdeményezik. Ehhez különböző rendezvényeket tartanak* s a bevételből biztosítják egyik he­lyen a kollektív, a másik helyen az egyes gyermekek megajándékozását. Ennek jegyében tartottak Simontor- nyán is például Katalin-bált. * * * Vezetőségválasztó nőgyűlésre ké­szülnek a nagymányoki nőtanács asszonyai. Ezen egyúttal megtárgyal­ják a nőmozgalom eddigi eredmé­nyeit, a helyi munkát és a további feladataikat. * * * A kistormási nőtanács asszonyai élénk tevékenységet fejtenek kb Újabban férjek bankettjére készük nek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom