Tolna Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-05 / 287. szám
1058 december 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 8 $Mmkûl a népétet emelték (el V. „.4 mozgalom vár66 A mozgalmat, a pártot nem sikerült felszámolni, csak egy időre. Testileg lerombolva, de meggyőződésükben megerősödve, a börtön- büntetés letöltése után, a háború kitörését megelőző években és utána is élénk tevékenységet folytattak a sejt tagjai. (Egybehangzanak ebben a megállapítások.) Sajnos, errevonat kozóan csak epizódokat,, egy-egy részfeladatra vonatkozó adatokat sikerült kideríteni, főként azért, inert— okulva a tapasztalaitokból — megszigorították a konspirációt, mindenki csak a saját feladatát és ■összekötőjét ismerte. Megnehezíti a mozgalom teljes megismerését az is, hogy az illegális pártsejt tagjai közül egyedül csali Prantner elvtárs maradt életben. Ügyességgel, ravaszsággal, a kopók most már sokkal jobb kijátszásával terjesztették a háborúellenes röpcédulákat. a pártnak egyidőben legálisan is megjelent Társadalmi Szem léjét és a Tovább című antifasiszta ifjúsági folyóiratot. (A Sárköz néhány községében a párthoz közelállók, a mozgalommal szimpatizálók is segítettek a terjesztésben.) Egy időben nagy híre menit a városban annak, hogy a kommunistáknak van rádióleadójuk is, amelyen keresztül a hazai és nemzetközi eseményekről tájékoztatják a lakosságot. Ez a hír onnan eredt, hogy a Szakály-ház pincéjében lévő vevőkészülékbe mikrofont szereltek, és a pékségi rádióban, a pincei mikrofonon keresztül bemondott helybeli hír összeállításit is hallhattak időnként. (A moszkvai rádió híranyagát használták fel ehhez.) Érkeztek a jelzések a rendőrségre a röpcédulákról és az állítólagos rádióleadó- ról, de hiába kutattak, hiába keresték, hasztalan toporzékolt Grich- mann rendőrtanácsos úr, most már ügyesebben dolgoztak láthatatlan ellenfeleik. A Horlhy-kopók ügyes kijátszására egy példát, ahogy megtörtént az. Flach elvtárs a rendőrségtől budapesti bevásárlásra engedélyt kért és kapott. Visszafelé jövet természetesen csomagjában hozta a Szovjetunió ötéves tervének irányelveit tartalmazó brosúrákat és az egyéb (tiltott ideológiai műveket. Sejtette, hogy a szekszárdi állomáson várják őt a rendőrök. Mit tegyen, mit tegyen? Körülnézett és látta, vele együtt utazik, szomszédjuknak, Breier nevű rokona. Megkérte, segítsen csomagjai cipelésében, vigye el egyiket hazáig, majd másnap átadhatja. Úgyis történt. Az úti,társ szívesen vállalta és átvette tőle a tiltott köny veket tartalmazó csomagot, röviddel az állomásraérkezés előtt. A vasútállomáson a rendőrök szinte úgy vették le a lépcsőről Flach Imrét es másfél órán át vallatták, keresték nála a tiltott könyveket. Lám, ilyen bátor, leleményes emberek voltak a;: illegális harcosok. Az időnként itt-ott található háborúellenes röpcédulák az ellenállás gondolatának terjedése, a növekvő elégedetlenség jelezte, hogy az ál landó megfigyelések és a megnövekedőit terror ellenére is, élt, működött a párt Szekszárdon is. A háború idején szinte már elviselhetetlenné vált a »fekete listán« lévők élete, napirenden a házkutatások, figyelték otthonaikat, május 1 előtt rendőrségi őrizetbe vették őket, stb. »Győzni kell a Szovjetuniónak, győzni is fog, csak megérjük« — mondogatták maguk között az üldözöttek, bírtak a jövőben. Következik: »Szerettétek a népet és meghaltatok...»- című befejező cikkünk. SOMI BENJAMINNÊ fiz öiiálSé gazdálkodás két esztendeje a gépállomásokon Fokozatosan emelkedik a gépek teljesítménye és csökken a munkák költsége A gépállomások önálló gazdálkodásának rendszerét 1957. tavaszán vezették be országszerte. S hogy a munkás-paraszt kormánynak ezen intézkedése mennyire s olgálja célkitűzéseinket, arról ma már bárki meggyőződhet. 1957-ben a megye gépállomásainak 385 000 normálholdat kitevő traktor- és egyéb gépi munkál kellett elvégezni az előírt terv szerint. Ezzel szemben 395 000 noíinál- holdat végeztek cl. Egy normálhold önköltsége az elmúlt esztendőben 124,87 forint volt. De volt megtakarítás, hiszen csaknem valamennyi gépállomáson osztottak nyereségrészesedést az elmúlt esztendőben. Az 1958. évre már eleve úgy terveztek minden gépállomáson, hogy a teljesí'mények emelkedjenek, a költségek pedig esők kenjenek. Vagyis ebben az évben már 395 000 normálhold volt a terv. egy normálhold költségét pedig 127,53 forintra tervezték. Itt látszólag ellentmondás mutatkozik, mert úgy tűnik, hogy az előző évhez viszonyítva magasabb költséggel dolgoztak az idén a gépállomások. De ez csak látszólagos, hiszen azért kell tt így tervezni, mert 1957-ben a gépállomási dolgozók reálbérét is 10—15 százalékkal emelték és a benzin ára literenként 3 forinttal növekedett. De még így is kevesebb az egy normálholdat terhelő költség, mint az elmúlt évben. Előreláthatólag a tervezett 127,53 forinttal szemben 120 forint lesz egy normáiholJ munka önköltsége. Tehát 7,53 forinttal kevesebb a tavalyinál. A teljesítmény viszont emelkedik, mert előreláthatólag 1958-ban a gépá’lorrások 11 000 n írni álholddal túlteljesítik előirt tervfeladataikat. A tényeket felületesen ismerő ember ezt mondhatná: — Azért emelkedtek a teljesítmények és azért csökkentek a költségek a gépállomásokon, mert növekedett a géppark. A gépállomások csakugyan kaptak és kapnak új gépeket. Ds amikor kapnak egy csehszlovák gyártmányú szuper Zetort, vagy egy magyar gyártmányú U—28-as traktort, akkor mindig kiselejteznek egy — ma már elavultnak számító — R—35-ös szántótraktort. A gép k mennyisége így stagnál. Minőségi változás van ugyan, de ez önmaga nem oldja meg sem a teljesítések fokozását, sem az önköltségek csökkentését, csak elősegíti. Azért a másfemnió forint tiszta nyereségé t, ami az idén lesz a megye gépállomásain meg kellett tíelgozn' a traktorosoknak, a vezetődnek. S hogy megdolgoztak érte, az csak dicséretes. A megye gépállomásai ezekben a napokban látnak hozzá a jövő évi tervek részletes kidolgozásihoz. Itt már figyelembe veszik, hogy jövőre ismét lépni kell előre a gépek jobb kihasználása, és az önköltségek csökkentése területén. A terv ugyanis előírja, hogy a megye gépállomásainak 406 000 normálholdnyi gépi és traktormunkát kell elvégezni, tehét 11 000 normálholddal többet, mint az ezévi terv. S ugyanakkor 120 forintnál nem lehet több egy normálhold önköltsége. Tehát már eleve úgy indulnak neki az 1959-es gazdasági évnek, hogy jobban kell dolgozniuk, mint az idén, és többet kell takarékoskodni. Cs">k így kaphatnak jövő évi munkájuk eredménye alapján ismét nyereség- részesedést. De minden reális feltétele megvan annak is, hogy a megye gépállomásain ■— csakúgy, mint az idén — jövőre is jól dolgozzanak. I A kos nélküli nyáj i. Még 1955-ben történt. A Juhé- pusztai Állami Gazdaság főállattenyésztője megállíttatta a futókocsit a domb alján húzódó dűlőúton, amelynek árokpartján Tauth János legeltette a juhnyáját. — Bajok vannak a kosaival, nem teljesítik kellőképpen a kötelességüket, — tréfálkozott a föállattenyész- tő. A juhász' vállát vonogatta. — Nem tehetek róla. A kosaim épek, egészségesek... Magam sem tudom, hogy lehet az, hogy az idei berregietési terv nem úgy sikerült, mint ahogy szerettük volna. A főállattenyésztő leszállt a kocsiról, odament a juhászhoz és a hangja, titokzatosan csengett, ahogy mondta: — Kos nélkül sokkal jobban meg tudjuk majd oldani a berregtetést. — Kos nélkül? — álmélkodolt a jzihász és gyanakodva vizsgálni kezdte a főállattenyésztőt tekintetével. A főállattenyésztő józanul, derűs egykedvűséggel állt az álmélkodó ju húsz előtt és mégegyszer megismételte. — Kos nélkül több eredményt érünk el. — Én pedig ammondó vagyok, hogyha a kosok nem lennének a nyájnál, akkor a berregtetés eredménye a nullával lenne egyenlő, — mondta torkát köszörülve a juhász. — Hát ki helyettesítené a berreg- ietésnél a kosokat? — Maga — nevetett a főállatte- rrjésztő. De-aztán amikor látta, hogy a juhász dühösen megemeli a botját, az ajkára fagyott a mosoly. — No, azért ne értsen félre, barátom — sietett helyreigazítani a könnyelmű kijelentést a főállatte ■ nyésztő. — Hallott maga az insze minálásról valamit? —• Nem■ — válaszolt a hirtelen keletkezett dühtől kivörösödve a juhász. — Az inszeminálás mesterséges termékenyítést jelent és a mesterséges termékenyítés lebonyolításához emberek kellenek. Néhány éven belül már maga is kosnélküli nyájat le geltet majd kedves barátom, — m.ondia a főállattenyésztő és megindult vissza a kocsijához. A juhász sokáig nézett utána és dühösen csóválta a fejét. — Amíg élek, én biztos nem fa- gok inszemenálni... vagy a fene tudja, hogy is mondják azt a nyavalyát — mormolta. H. Egy cv sem telt el, amikor Tauth Jánost a kötelesség elszólította nyája mellől. Tanfolyamra küldte az állami gazdaság, Mezőhegyesre. Amikor megtudta, hogy a tanfolyamon a mesterséges termékenyítés fortélyaira akarják tanítani, először haza akart utazni, de aztán szép fokozatosan mégiscsak megbarátkozott az újfajta módszerrel. Amikor hazatért a tanfolyamról, már híve volt a mesterséges termékenyítésnek. Nekilátott a munkának. Az apósa, aki gyermekkora óta tanította a juhász mesterségre, egyszer kiballagott hozzá a mezőre, amikor az inszemi- r-alási végezte. — Nem lesz ezáltal bárány fiam — csóválta a fejét az öreg. — Vagy ha lesz, az is valami vakarék... Akkor annak se füle, se farka, se lába nem lesz. Közben az ellések ideje is elérkezett. Éjszaka történt az első éllés. Tauth János egy felfordított vödrön kuporgott a juhhodályban és kíván- csian várt. Váratlanul megjelent as apósa is. — Na, majd meglátod, hogy nekem lesz igazam — mondta az öreg. Amikor hajnal felé megszületett az első kisbárány, kíváncsian hajoltak föléje. Füle, farka, lába, mindene megvolt a »műbáránynak«. Tauth János nem szólt semmit csak nagyot nevetett. Az öreg dühösen vakarta a fejét, aztán kiballagott a juhhodályból. — Bolondos világ ez... Ki httte volna? — mormolta — miközben a lakóházak felé ballagott. US. Ha találkozik manapság valaki Tauth Jánossal, miközben kos nélküli nyáját legelteti a juhéi dombokon, érdekes dolgokat tudhat meg tőle. A. főállattenyésztő szavai beteljesedtek. Ma már 30 százalékkal kevesebb a meddő birka a nyájban, mint a mesterséges termékenyítés bevezetése előtt volt. És annak ellenére, hogy húsz kos hiányzik a nyájból, a berregtetési tervet ma jobban teljesítik, mint az előbbi évek során. (HAYPÁL) A ll&PSÂÎÂIÂli if!ü A tágas terem egyik felében még nagy a felfordulás, gépeket szerelnek, betonoznak, meszelnek. De a másik oldalon, túl az üzemvezetői irodán — az iroda éppen a már termelő és a szerelés alatt álló üzemrész határán van — már csattognak a szövőgépek, készül a peuelyköny- nyű, finom tapintású, csillogó selyemszövet. A legfiatalabb üzeme ez a Tolnai Selyemfonógyárnak, 'amelynek lehetséges, hogy nemsokára nevet kell változtatnia, hiszen neve már ma sem tájékoztat pontosan arról, mi készül a gyárban. És ha ilyen tempóban fejlődik tovább ez az új üzemrész, mint ebben az évben, akkor bizony hamarosan esedékes lesz a névváltozás. A legfiatalabb üzem. Kétszeresen is az. Először azért, mert ez év januárjában indult itt meg a munka. De a legfiatalabb azért is, mert itt dolgozik a legtöbb fiatal. Bár az alsó korhatár tizenhat év, mégis az itt dolgozó százkét asszony és leány átlagos életkora csak tizedekkel haladja meg a húsz esztendőt. Fiatal a vezető is, Báli Hona text lmérnök, akinek — miután hazajött a Szovjetunióból, ahol a leningrádi textilfőiskolán tanult — ez az első munkahelye. Asztalán néhány burett, muszlin és krepp minta. — Ezeket nem szabad az újságírónak látni — mondja kissé titokzatosan mosolyogva — nem kirakatba valók. Most hozta vissza éppen őket Gyula bácsi — mint később megtudom, Demény Gyula a vállalati központ megbízásából segíti az új üzemet — egy kis reklamáció »mellékleteként«. Én azonban hiába keresem e szép selymekben a hibát, a laikusnak, úgy látszik, nem mutogatják magukat. A fiatal üzemvezetőnő segít a hibakeresésben. — Nézze, itt egy darabon dupla szál fut... mellette meg szálhiány van. A szövő nem vette észre a szakadást, a láncok pedig még nincsenek belamellázva, így csak vetülékszakadásnál áll le automatikusan a szövőgép, láncszakadásnál nem. Erre kell most jobban vigyáznunk. — Jött volna csak januárban, amikor az első vég lekerült a gépről, akkor biztosan megtalálta veins a hibákat — mondja. — Az egész vég tele volt sűrű, meg ritka csíkkal, fészekkel, elfűzéssel, egyszóval mindenféle hibával, ami a szövésnél előfordulhat. Akkor bizony nem akadt volna egyetlen leány, vagy asszony a gyárban, aki az abból készült ruhát felvette volna. Ma pedig egyre ritkább a minőségi kifogás. A legutóbbi száTlítmányunknak 86 százaléka volt elsőosztályú. Pedig a tervünk csak 75 százalék. Az első, szövési hibákkal tele végtől a 86 százalékig, a három gép'ól a huszonhat gépig nem volt könnyű az út. Selyemszövő szakembere csak három van a gyárnak. Báli Ilona üzemvezető, Susula István főművezető, aki a Pipacs Selyemszövőgyárból jött és Lex Imre művezető, aki a Szentgotthárdi Selyemgyárban került a szakmába harminchét évvel ezelőtt. A többieket mind itt toborozták. Felkutatták a községien azokat az asszonyokat, akik régebben a pamutszövőgyárban dolgoztak és most nem dolgoznak. Mert — bár van különbség, mégis könnyebb a selyemszövést megtanulni annak, aki pamutot már szőtt. A szövők munkáját állandóan segítették a vezetők. Mert bizony gyakran kellett megmutatni a munkafogásokat, felhívni a figyelmet egy-egy hibalehetőségre. Az idő sürgetett, hiszen itt nemcsak arról kellett gondoskodni, hogy az első szövők maguk jól megtanulják a selyemszövést, hanem — mivel a gé- ,pek száma is hónapról hónapra nőtt — gondoskodni kellett az utánpótlásról is. A régi szövő kevés, egyre több fiatal lány került az üzembe, akik nemhogy szövőgyárat, hanem ipari üzemet most láttak életükben először. Hamarosan oktatók lettek azok a szövőnők, akik az első hetekben kerültek a gyárba. És ez ma is így van. Leáll az egyik" szövőgép. Két kislány hajol a lánc fölé. Az elszakadt szálat a barnahajú Szabó Irma találja meg és mutatja a szőke Deák Sárának, hogyan kell összekötni. Még egyikük sincs tizenhét éves, de Irma — akinek munkájáról jól vélekedik művezetője is — büszkén mondja, hogy ő már »öreg» szövő, egy hónapja van itt. Sárika ma került melléje tanulónak. Persze, azért nincs teljesen rábízva a tanuló, mert — amint meglátja, hogy leállt a gép’— jön Guld Mi- hályné is, akinek az a dolga, hogy segítse a fiatal szövőket. A fűzőknél Régi Teréz már »régi«-nek vallja magát, mint szövődéi dolgozó is Szeptember óta végzi önállóan mi n kaját. Mellette Szilágyi Erzsébet dolgozik, aki a napokban került az üzembe. A felvetőgépnél Potyondi Istvánná számít réginek, Huber Fe- rencné a tanuló. Utóbbi három napja, »oktatója« három hete dolgozik az üzemben. Elképzelhető, mennyi munka, fáradság, türelem kell a vezetők részéről ahhoz, hogy ilyen körülmények közt is egyre jobb eredményt érjen el ez a fiatal üzem, emely ms már képes annyit te melni, hogy a», egy hónap alatt gyártó t selyemszövetből Tolna valamennyi asszonyát és leányát selyembe lehetne öltöztetni, az év végére pedig, na munkába áll mind a negyvennyolc gép, a fonoda egész termelését fel tudja dolgozni. És a vezetőknek még arra is jutott idejük, hogy ia beosztásoknál — nemrég tértek át a három műszakra — ne csak azt vegyék figyelembe, hogy mndegyik paitiba» az átlagos teljesítőképesség egyforma legyen, hanem »közvélemé y- kutatást« is végeztek előtte. Hogy akik együtt laknak, vagy egy he y ől — Dunaszentgyörgyről, Faddról, Tengelicről, vagy más környékbeli községből — járnak be, egy műszakba kerüljenek. Még annak a két tolnai fiatalasszonynak a kérését is teljesítették, akik távolabb laknak, félnének egyedül éjszaka hazamenni, együtt akarnak dolgozni. Az üzem fiatal. A vezetők és dolgozók arra törekednek, hogy a hírneve minél gyorsabban öregedjék. A gyárban már úgy látszik, ez sikerül, a munkaügyi osztály a megmondh - tója, hányán jönnek a többi részlegekből azzal a kéréssel, hogy a szövődében szeretnének dolgozni. D« biztos, hogy hama osan meglesz ■ híre a gyáron kívül is. J. J.
