Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-18 / 272. szám

1958 november 18. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Lelkesen járultak a% urnák elé Tolna megye választópolgárai (Folytatás az 1. oldalról.) ben, aki a választást megelőző na­pokban nem tartózkodott otthon és felvették ugyan a választók név­jegyzékébe, de tévedésből nem kap­ta meg a szavazócédulát. A tévedést azonban utólag korrigálták törvé­nyes keretek között. BONYHÁD A lobogókkal feldíszített Utcá­kon kora reggeltől a késő esti órákig nagy tömeg hullámzott. Különösen a választóhelyiségek előtt volt nagy a «•forgalom«. Üze­mi munkások, parasztok, értelmi­ségiek, fiatalok, háziasszonyok és nyugdíjasok egymás után járultak a szavazó urnákhoz és adták le szavazataikat. Ez a nagy »•forgalom« tűnt fel nyilván azoknak a nyugatnémet újságíróknak is, akik november 16-án Bonyhádon jártak és be­szélgettek a választókkal, többek között Wugrik Bálintnéval. , — Miért járkálnak ilyen sokan az utcákon — tette fel a kérdést az egyik nyugatnémet újságíró. — A mai nap ünnep a mi szá­munkra, ma szavazunk a mi kor­mányunk politikájára — adja meg a választ németül Wugrik Bá- lintné. — És milyen az élet itt Bony­hádon? — hangzik a másik kér­dés. — Jól élünk. Tessék rám néz­ni. Én egy nyugdíjas asszony va­gyok. — Igen? És mennyi nyugdíjat kap? — Hogy mennyit, annyit, hogy szépen megélek belőle és nem szó_ rulok a gyermekeim segítségére, akik bár tudnának segíteni, mert valamennyien jókeresetű emberek, a bonyhádi üzemekben dolgoznak. — Hogy tetszik itt nálunk? — kérdez vissza Wugrikné. Az újságíró a kérdés felett el- siklott és csak annyit jegyzett meg, hogy Wugrik Bálintné na­gyon szépen beszéli a német nyel­vet. * A Bonyhádi Szociális Otthon el­aggott lakóit a 2. számú körzet sza_ vazatszedő bizottságának tagjai láto­gatták meg a vándorumával. Az öre­gek az ez alkalomra szépen feldíszí­tett igazgatói irodában egyenként szavaztak le, s Kakas Józsi bácsi a következőket mondta: — Sajnos, már öreg vagyok, a munkámmal nem tudom támogatni a kormányt, de a szavazatomat szí­vesen adom azokra, akik minket, öregeket megbecsülnek és ellátá­sunkról gondoskodnak. GRÁBÖCON a nőtanács vezetőségi tagjai, Bakos Jánosné, Balázs Antalné és Kardos Albertné fogadják a szavazókat és mindenkinek feltűzik a nemzeti sza­laggal díszített békegalambot. Az asszonyok ugyanis úgy határoztak, hogy a reggeli órákban leszavaznak és azután fognak hozzá a főzéshez, a háztartási munka végzéséhez. Ez így is történt. Kovács János elvtárs, a község párttitkára nagy elismerés­sel emlékezett meg az asszonyok helytállásáról, az ő munkájukat di­cséri a szépen feldíszített szavazó­helyiség is — mondotta. TEVEL községben délelőtt 11 órára befejez­ték a szavazást és azonnal hozzá­fogtak a szavazatok összeszámlálá- sához. A községben 41 tanácstagot választottak és miután pótszavazás­ra nem kerül sor, a délutáni órák­ban az újonnan megválasztott tanács tagoknak ünnepélyesen átadták a megbízólevelet. MÓRÁGYON az úttörők békegalambokat tűztek fel a szavazóknak. Szabó Ferenc a község pártszervezetének titkárát és Lovász András tanácselnököt pedig egy szép nagy csokor piros virággal köszöntötték úgy, mint a község ve­zetőit, akit tisztelnek és szeretnek. DOMBÓVÁRON jóval a választási időpont megkez­dése előtt, tehát fél hétkor már 50— 80-as csoportok várták a szavazás megkezdését, nagyobb részt vasuta­sok. A fűtőháziak egy csoportja pél­dául együtt ment szavazni, s az ün­nepélyesség emeléséért vörös szeg­fűt tűztek ki a kabátjukra. Voltak olyan vasutasok is, akik 48 órai szolgálat után csak 3 órai pi­henőt kértek, míg leszavaznak, utá­na újra vállalták a szolgálatot, hegy a többi vasutas is időben eleget tud­jon tenni hazafias kötelességének. A községben reggel 9 órára már jónéhány körzetben be is fejeződött a szavazás, így Kis- és Nagykondán, Szilfás-majorban és Szarvasdon. Délután egy órára Tüske-pusztán is a szavazatok számlálásához fogtak. A KURDI választóhelyiség ünnepi díszével, vi­rágaival, zászlódíszével dokumen­tálta az ünnepi hangulatot. Ottjár- tunkkor azonban az is meglátszott, hogy a választópolgároknak nemcsak arra volt gondjuk, hogy saját maguk leszavazzanak. Sipos Mihályné pél­dául éppen akkor jelentette be, hogy a szomszédja és az ő lánya beteg, jó lenne, ha a vándorúrnával felkeres­nék. Természetesen teljesítették a kívánságát. jezte ki jó munkájukért a választás befejezése alkalmából. NAGYSZOKOLY Nagy népszerűségnek örvend Dobos Ferencné nagyszokolyi köz­ségi párttitkár, járási tanácstagje­lölt, akit — mikor szavazásra meg­jelent — szinte ünneplésben része­sítettek. Az ott-tartózkodó női vá­lasztópolgárok virágcsokorral és csókkal köszöntötték őt. A község­ben minden először szavazó emlék­lapot kapott. Nyugodt, kedélyes légkörben, zavartalanul történt a szavazás. j KOCSOLÁN az Akácfa utcai lakosok mintegy hatvanan zászlóval és nótaszóval együtt vonultak szavazni a koradél­előtti órákban. A járások közül elsőnek a gyönki járásban fejeződött be a választás, ahonnan 14 óra 25 perckor jelentet­ték a megyei választási elnökség­nek, hogy az egész járásban lezárták a szavazást. BÁTA CSIBRÁKRA délelőtt 11 óra tájban érkeztünk, ek­kor már mindössze 3 szavazópolgár szavazata volt hátra. Az elsők kö­zött szavazott például a 83 éves Csirik Lajos. Heten vannak testvé­rek, ő a legidősebb; de ő bírja magát legjobban. Az ifjú, legelőször választó fiata­lok egy csoportja ezt a nagy napot úgy akarta megörökíteni, hogy egy amatőr fényképészt is hoztak ma­gukkal, s a szavazás után együtt fényképeztették le magukat. Bizo­nyára szép emlékük lesz ez a nagy eseményt megörökítő kép. DUZSON már a végére érkeztünk a választás­nak, pedig alig volt 10 óra. Igaz, hogy kis község Duzs, hamarabb vé­gezhettek, mint a nagyobb helyek, mégis jól esett hallani, amikor mondták: Más években is elsők voltunk a járásban, s az idén is így történt. Még olyanok is elmentek a szavazóhelyiségbe,! mint Szontág Béláné 80 éves választópolgár, pedig rá úgy számítottak, annyira beteg, hogy a vándorúrnát kell hozzá ki­vinni. MUCSIBAN a választóhelyiség meleg, baráti, szinte családias hangulata fogott meg bennünket. Mindjárt beszélget­tünk is az egyik választóval, Finta Györggyel. Termelőszövetkezeti nyugdíjas. Elmondta, hogy azelőtt nemhogy nyugdíjas, de választópol­gár sem lehetett. — Csak azóta, mióta elnyertük a szabadságot — tette hozzá jókedvűen. Már reggel hét órakor a legelső volt Takács Péter 88 éves választó- polgár. A volt cseléd ve je tsz-tag, unokái megbecsült bányászok, válla­lati dolgozók. Erre adta szavazatát. Találkoztunk egy pedagógus di­nasztia utolsó nyugdíjas sarjával a szavazás után, Kardos Gyulával, 45 éves szolgálat után ment nyugdíjba. Ő maga és három elődje 130 éven keresztül nevelte a falu gyermekeit. Sok fiatal értelmiségi példát vehetne a legelső pedagógus Kardosról, akit a múlt század elején Győrbe hívtak tanárnak, de nem fogadta el, vissza­ment Mucsiba tanítani. Azóta természetesen nagyot for­dult a világ. A felszabadulás előtt öt pedagógus tanította a 300 iskola- kötelest, míg ma tíz pedagógus tanít mintegy 180 gyereket. E megválto­zott életre is adta szavazatát Kardos Gyulával együtt az egész falu lakos­sága. MÜRGA Megyénkben a községek közül, elsőnek Murgán fejezték be a szava­zást, ahol reggel 8 óra után 10 perc­cel már minden választópolgár le­adta a szavazatát. Röviddel Murga után küldte a jelentést Belecska, Tabód és Kistormás község is, hogy náluk is befejeződött a képviselő- és tanácsválasztás. A négy község vá­lasztási elnökségének a Megyei Választási Elnökség táviratilag üdvözletét küldte és elismerését fe­Sárközi szőttesekkel, kézimun­kákkal díszítették Bátán a szavazó­helyiségeket. A községben minden először szavazó fiatalnak vörös szekfűt tűztek a mellére. Több dunamenti községben kikö­töttek a különböző árukat szállító hajók abból a célból, hogy a hajók személyzete is eleget tehessen ál­lampolgári kötelességének. A község evangélikus papja volt az első szavazó Tengelicen. Több helység papja már a kora reggeli órákban, de az egyházi szertartások után legtöbbjük leszavazott. A választás befejezése és a szava­zatok összeszámlálása után több községben — így Ujiregen, Medinán, Bátán és Alsónánán — még az esti órákban ki is adták a megbízóleve­leket az újonnan megválasztott köz­ségi tanácstagoknak. TOLNANÉMEDI A szavazóhelyiség ajtaján csinos, fekete lány lép ki. Kabátja hajtó­káján égőpiros rózsa. Ilyennel aján­dékoztak meg az úttörők minden elő­ször szavazó fiatalt. Az idősebbek pedig fehér papírból kivágott béke­galambot kaptak. Minden szavazót két bájos úttörőlányka fogadott, mintegy érzékeltetve, őértük szavaz­nak a tolnanémediek, az ó jövőjükért támogatják a Hazafias Népfront jelöltjeit. IREGSZEMCSE Soha ilyen mozgalmas még nem volt a község, siettek az emberek, hogy éljenek alkotmánybiztosította jogukkal. Egy idős bácsi, olyan öt­venes-forma parasztember, miután megkapta a szavazócédulákat, szemüveget kért a szavazatszedő bi­zottság tagjaitól. Végre az egyik szemüveg „pászol”, jól megnézi a szavazócédulákra írt neveket, aztán megszólal: — Ismerem én a jelölte­ket, mondhatom, rendes emberek. Megérdemlik, hogy rájuk szavazzak. — Aztán bemegy a szavazófülkébe. Mikor kijön, mosolyogva odasúgja: — Tudtam ám én, hogy kik a jelöl­tek, ott voltam a gyűléseken, csak hát mégegyszer el akartam olvasni. BELECSKA Tíz óra tájban már egy lelket sem lehet találni a tanácsháza környé­kén. Némi keresgélés után előkerül a választási elnökség egyik tagja és elmondja: — Mi már fél kilenckor befejeztük a szavazást, sőt a szava­zatok összeszámlálásával is végez­tünk. Most már jelenthetjük, vala­mennyi választópolgár leszavazott. GYÖNK Zenés ébresztő köszöntötte a falu népét. Ä zenészek aztán az először szavazó KISZ-fiatalokat muzsikaszó­val kísérték a szavazókörzetekbe. Ezután a zenekar meglátogatott három másik községet is: Kesző­hidegkutat, Szárazdot és Belecskát, ahol a Hazafias Népfront nevében köszöntötték a községek lakosságát, mivel ezeken a helyeken fejezték be legrövidebb idő alatt a szavazást. H»I*B E K Feledékenység — a dolgozók rovására A sáros utcában megsüllyedt a vontató, a közelben dolgozó em­berek hiába mentek segíteni, nem tudta terhét kihúzni. Valaki el­szaladt a brigádszállásra, hogy az ottlévő zetor jöjjön segíteni. A vontatóra várakozó emberek han­gos méltatlankodással hívták fel magukra a figyelmet. Amint ké­sőbb kiderült, erre a földműves­szövetkezet szolgáltatott okot. — Nem tudom, hogyan lehet azt elfelejteni — vitte a szót egy alacsony, szőke, vattakabátos fia­talember —, hogy húszegynéhány ember váltott jegyet reggelire. Itt vannak a komlói Építőipari Vál­lalat emberei, előző nap meg­váltják az étkezési jegyet. Ami­i — Egy nap alatt több gyógyszert és gyógyászati segédeszközt vettek igénybe Tolna megye dolgozói, mint a felszabadulás előtt egy hónap alatt. — Gyorsabban járnak most az em berek Miszlán, mint a felszabadulás előtt. Akkor ugyanis csak egy mo­torkerékpár és 12 kerékpár volt a községben, most pedig 5 motor és 97 kerékpártulajdonos van. — A zárszámadó közgyűlést — Uhrin Vendelnek, a szövetkezet el­nökének tájékoztatása szerint — december elsején tartják meg a dunakömlődi Szabadság Termelő­szövetkezetben. — Sikerült a vizsga. Tevelen be­fejeződött a tánctanfolyam, amely­nek résztvevői a koszorúcskán mu­tatták be a tanult táncokat, nagy­számú érdeklődő mellett. Tizenöt kor odamennek, nem kapnak reg­gelit, azzal, hogy nekik nem ké­szítettek. Nagy herce-hurca után féltizenegykor lett reggeli. Ezt is csak itt Szakcson teheti meg a földművesszövetkezet. — Hogyan lehet ezt elfelejteni? — méltatlankodott a beszélgető csoport egy másik tagja. — Ez már nem feledékenység, ez több an­nál. Gondolják csak meg, valaki­nek a feledékenysége miatt húsz ember fél délelőttöt dolgozzon át üres gyomorral... — Hajaj, megszokták már — vá laszol a vattakabátos. — Az ebéd sem lesz kész előbb, mint félnégy­kor. Ez a szakcsi földművesszövet­kezet. táncospár 18 táncot mutatott be az érdeklődők nagy tetszésétől kísérve, — Hat kisipari szövetkezeti dol­gozó kapott miniszteri kitüntetést ebben az évben Tolna megyében, kiváló munkája elismeréseként. — ötezer hektó seprős bort (új­bort) vett át, illetve vesz át a paksi és környékbeli szőlősgazdáktól az állami borpincészet. A konzervgyár nagy segítséget adott a pincészetnek a bor-átvételhez azzal, hogy a száz vagonos velőtárolójának már elké­szült tartályait bortárolás céljára rendelkezésére bocsátotta. — Helyreigazítás. Vasárnapi, no­vember 16-i számunk első oldalán „A napokban hét mázsa spenótot.. című cikkünk utolsó mondatában elírás történt. A helyes szöveg: „ ... naponta átlagban 7 mázsa spe­nótot és sóskát szállítanak el a községből.” Vörösmarty-emiékünnepségre készülnek a bonyhádi fiúkollégisták Kollégiumunk homlokzatán né­pünk nagy költőjének, Vörösmarty Mihálynak neve ragyog s hirdeti, hogy él hagyatéka. A Szózat költő­jének tiszteletére minden év no­vemberében megemlékező ünnepsé­get tartunk. Most is erre az ünnep­ségre készül kollégiumunk ifjúsá­ga. Az idén november 29-én kívá­nunk méltóképpen adózni a nagy költő emlékének. A műsorra már készülünk. Meg­emlékezünk Vörösmarty Mihály és Bonyhád kapcsolatáról, majd ízelí­tőt adunk Vörösmarty költészeté­ből. A műsort a Csongor és Tünde című mesedráma egyik jelenetével zárjuk. Nekünk kollégistáknak kettős ün­nep lesz ez a nap, mert ekkor nyit­juk meg gyönyörűen felszerelt klub szobánkat. A klubszobában televízió, rádió, lemezjátszó, társasjátékok, ezer kötetes könyvtár, ízléses búto­rok, képek, sárközi szőttesek, mind kollégiumunk ifjúságának kulturált szórakozását, nemesebb ízlését lesz. r.ek hivatva szolgálni. A felszerelés berendezés mintegy harmincezer fo­rint értékű. Ennek az összegnek az előteremtését a kollégium nevelő­testülete és technikai dolgozói áldo­zatos munkájának köszönhetjük. Az igazgató tervei szerint a kollégium­hoz uszodát is építenek majd és környékét parkosítják. Tanuló ifjúságunk megbecsüli a kollégium vezetőségének fáradozá­sait, igyekszünk a lehető legjob­ban tanulni, hogy példaképeinknek méltó utódaivá válhassunk a mun­kában és a haladás szolgálatában.­Illés Lázár kollégiumi titkár Szabados Tibor kultúrfelelős A berlini kérdés 1958 november 10-én a szovjet kor­mány nagyjelentőségű lépésre hatá­rozta el magát, midőn bejelentette, hogy a Szovjetunió Berlinnel kapcso­latos jogait átadja a Német Demok­ratikus Köztársaságnak. Berlin, a kettészakított város stá­tuszát az 1945-ös potsdami egyez­mény határozta meg. Berlin össz­területéből 480 négyzetkilométer Nyugat-Berlin, 2 229 000 lakossal. Berlin demokratikus szektorának területe 403 négyzetkilométer, la­kosainak száma 1180 000 fő. Nyu­gat-Berlin államjogilag nem tarto­zik a Német Szövetségi Köztársaság területéhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom