Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-16 / 271. szám
8 TOLNA MEG VEI NÉPÚJSÁG 1958 november 16Két régi választás A Gyönktől Felsőnánáig és Medinán át Faddig terjedő RÉGI KÖLESDI VÁLASZTÓKERÜLET arról volt az 1900-as évek elején nevezetes, hogy mindig csak néhány szavazattól függött, hogy a 48-as avagy a 67-es párti jelölt nyeri-e el a mandátumot. Persze a pénzzel jól felszerelt 67-es kormánypárt mindent elkövetett a (1909-es) kölesdi választáson az azelőtti választáson három szavazattöbbséggel győző Pichler Győző 48-as párti képviselő kerületét meghódítsa. A függetlenségi 48-as párt Halász Lajost, a sajtóiroda főnökét ajánlotta, kinek támogatására Kossuth Ferenc miniszter és a közismert aradi népszónok, valamint Barabás Béla képviselő is eljött Kölesdre. Utóbbi nem tartott valami hosszú kortesbeszédet a szobor előtt, csak a Kossuth Ferencnek a fehérruhás lányok által átnyújtott virágcsokrok egyikét kapta el, s röviden csak ennyit mondott: „Hadd kapjak én is csokrot. Nem a magam részére kérem, csak elviszem messzire, elnémított hősök sírjára, Aradra, a magyar golgotára!” Szem nem maradt könny Hőikül, az érzékenyebb Honleányok felzokogtak, s a párt megnyerte a nép hangulatát. Ez magában persze nem biztosította a győzelmet, mert zászló, kortestoll, no, meg egy kis borocska is kellett még melléje. Pénzzel azonban a 48-as pártnak igen csinján kellett bánnia, nem úgy a 67-es pártnak, melynek jelöltje a gazdag nagybirtokos Stankovánszky volt. Rendelkezésére állt azonfelül az egész hivatalos apparátus a főszolgabírótól a községi jegyzőig, a tanfelügyelőtől az iskolaszéki papelnökig mindenki. Utóbbit azért említem, mert a tanítóság nagy többsége 48-as érzelmű volt, Kemény harc folyt minden egyes szavazatért, egyik párt sem volt biztos a győzelmében. A választás napján a déli órákban teljesen egyenlő volt a mindkét jelöltre leadott szavazatok száma, s megindult a hajsza a le nem szavazot- takért. A 48-as pártnak jelentették, hogy Felsőnánán egy szőlőhegyi présházban valami tucat ember várja szavazatuk megvásárlását. A párt jobbmódú tagjai — különösen egy faddi szavazó — hirtelenében összeadtak néhány száz koronát, kocsit kerítettek és útnak indítottak egy kortest Felsőnánára. Csak Kistormásig jutottak azonban, mert szemben már a 67-es kortes hozta a nánaiakat. A kortesnek sikerült a kocsit megállítania és megpróbálta őket megnyerni. „EmKakucska barátom nagyon szórakozott ember és főként igen rossz a memóriája. Előfordult vele, hogy elment a boltba vásárolni, de mire odaért a pulthoz, elfelejtette, hogy tulajdonképpen mit is akar venni és kénytelen volt visszafordulni. Egyszer fél napig kereste a töltőtollát és csak ezután jutott eszébe, hogy azt bizony hiába is keresi, mert napokkal előbb elcserélte egy öngyújtóért. Szóval nagyon feledékeny. De mindezek az apróságok eltörpülnek a hihetetlenül rossz arcmemóriája mellett. A következő eset történt vele: Találkozott egy leányismerő- sével, aki pedig a barátnőjével sétált. Leányismerőse természetesen bemutatta neki a barátnőjét is, mint ahogyan illik. A szokástól eltérően megmondták egymásnak a nevüket is — érthetően: — Mancika vagyok. Bárány Mancika ... — Kakucska Ármin vagyok. És Kakucska beszélgetett leányismerősével, de közben Mancikát figyelte. Tudniillik, Mancika igen csinos barna lány, mondhatnám úgy is, hogy bájos és leolvasható róla a szelíd, bárány természet. így aztán miközben leányismerősének szépeket mondott, Kakucska folyton arra gondolt, hogy milyen jó lenne udvaberek — mondta —, csak nem lesztek hűtlenek a 48-as elvekhez?” „Was elf nix elf (nem tizenegy) zwölf (tizenkettő) kroncsit ad a Stamper Hanzi! Nem tudták másként kiejteni a nevet.) Volt rá a válasz. így aztán pénzzel a 67-es párt hatvanegynéhány szavazattal győzött. A MÁSIK VÁLASZTÁS a bonyhádi kerületben folyt le a hitlerizmus idejében. A kormány beletörődött Basch Ferenc pánger- mán agitátor jelölésébe. A parasztság és kisiparosság legnagyobb része híven Perczel Mór honvédő őseihez a 48-as párthoz csatlakozott már régebben, így helyben Mühl Henrik orvos, főkortesnek nem igen akadt követője. Másként állt azonban a helyzet a szomszédos falvakban, ahol a bundistákat gyűjtötték egybe, Ellensúlyozni és kétségessé tenni Basch győzelmét, dr. Pékár Gyula írót küldték jelöltként, a kerületbe, A szavazást akkoriban minden köz ségben külön ejtették meg, tehát mindenütt volt választási elnök és jegyző. Rendesen a községi bírót nevezte ki a vármegye elnöknek, de kisült, hogy a legtöbb rokonszenvez a bundistákkal. A választás előtti napon (szombaton) Perczel Béla alispán a választási elnököket berendelte Bonyhádra és elmagyarázta nekik, milyen kényes helyzetbe kerülhetnek két párthoz tartozó népük előtt. A beidézettek megértették mire céloz a főispán, s lemondtak a választási elnökségről. Ugyanakkor a főispán magához kérette a németül tudó bonyhádi értelmiségieket és elnöki megbízásokkal látta el őket. sohasem kerül rájuk a sor, s né- hányan magukhoz csalogatott, vagy megfélemlített hívüket tolták oda, hogy szavazzanak csak Pékárra, úgyis ők fognak majd győzni. Ez történt aztán még két ízben. Közben persze a Basch párt csoportjai is sorra kerültek, de egy- egy tízes csoport leszavazása legalább félórát vett igénybe. A lassúságnak, az okát az elnök abban adta meg, hogy a választási lajstrom a régi házszámolás alapján lett összeállítva, míg a szavazási jogosultságot igazoló cédulán már új házszámok szerepeltek. így szom szédnak, sógornak, komának igazolnia kellett az illető személyazonosságát, ami persze sok vitatkozással, időveszteséggel járt. Dél felé a Basch bizalmi megkérdezte, hogy délután is lesz-e szavazás, mert sokan misére szeretnének menni. Az igenlésre az iskola épület előtt felsorakozott tömeg vagy templomba, vagy ebédelni ment s Baschéknek is nehéz volt tízes csoportot összeállítani, mire az elnök délután két órára kitűzte a zárórát. Az előbbi módszer szerint aztán már csak kevesen szavazhattak le, s a két jelöltre esett szavazatok száma majdnem egyforma volt. Hasonló lassúsággal és ürügyekkel folyt le a többi községekben is a szavazás, úgy, hogy a hazafias németség a magyar lakossággal karöltve Pékár Gyulának nyújtotta át a mandátumot. K. V. Elítélték a bátaszéki vasúti tűzeset okozóját löttyent egy kevés üzemanyag, amelyet Tapolczai feltörölt. Ezután meggyújtotta a petroiort, amely nagy lángot kapott. Tapolczai ekkor azt kidobta az ablakon, de a tűz addigra már elterjedt a padlóra* amely olajos volt. A tűz 0:y.in gyorsan elterjedt, hogy azt már nem lehetett eloltani. Az ellenőr leállította a vonatot és így az utasok ki tudtak szállni. A hátsó négy kocsit lecsatolták és az utasok hátratolták. Tapolczai megpróbálta az égő kocsiban a berendezés mentését, azonban azt kénytelen volt elhagyni* mert súlyos égési sebeket szenvedett. A motorkocsi leégett, néhány utas csomagja is bent égett és az így keletkezett kár, mintegy 240— 260 000 forint. A büntetés kiszabásánál a bíróság enyhítő körülményként értékelte Tapolczai javára az eddigi kiváló munkateljesítményét, büntetlen elő. életét, nős, családos állapotát, megbánást tanúsító magatartását és azt a körülményt, hogy a vádlott még testi épségének veszélyeztetésével is igyekezett az értékeket menteni, közben égési sebeket szenvedett. Ezzel szemben a bíróság súlyosbító körülményként értékelte az igen nagyfokú társadalmi veszélyességet, amely abban nyilvánult meg, hogy a vádlott az utasok életét, testi épségét veszélynek tette ki. Tapolczai László Pécs, Tompa Mihály utca 32. szám alatti lakost közveszélyű cselekmény és társadalmi tulajdon gondatlan megrongálásának bűntette miatt egy év és 2 hónapi börtönbüntetésre, valamint egy évi jogvesztésre ítélte a szekszárdi járásbíróság dr. Gulyás tanácsa. Ezenkívül kötelezte 8000 forint kár megtérítésére. Tapolczai László 1952-ben végzett motorvezetői tanfolyamot és azóta vonatvezető volt a MÁV alkalmazásában. Munkáját ezddö alatt ugyani jól végezte, háromszoros sztahanovista és ezen felül még számos kitüntetésben részesült. Tehát a vasút megbecsült dolgozója volt. 1958. augusztus 21-én azonban komoly vétséget követett el. Tapolczai Lászlót gyomorfekéllyel operálták 1957-ben és azóta szigorú diétát kell tartania. Ezt úgy oldotta meg, hogy az otthon elkészített ételt elvitte magával és útközben megmelegítette a petrofor melegítőn, amelyet szintén magával vitt. Augusztus 21-én a motorvonattal Bátaszékről elindult Pécs irányába. A motorkocsihoz még két kocsi volt csatolva. Az egész szerelvényen inir.tegy 200 utas tartózkodott. Tapolczai megkérte az ellenőrt, hogy amíg megebédel, addig vezesse helyette a vonatot. Ezután elővette a petrofor melegítőt. Időközben kiMéhpempő az orvostudományban Az új elnökök jóformán egész éjszaka tanulmányozták a választási törvényt, hogy másnap miként lehetne Baschékat letörni. Abban állapodtak meg, hogy az egyes szavazatok elfogadását nyújtani kell a végtelenségig, alkalmas pillanatban a zárórát kitűzni és így megakadályozni, hogy minden bundista leszavazhasson. Mőcsény községben, ahol a Pékár pártnak csak nyolc biztos szavazója volt, így folyt le például a szavazás. Az elnök a két jelölt nevét barna pakolópapírra írta, az egyiket a sima, a másikat a durva oldalra. A kalapból aztán a cédulákat megtapogatva persze, a Pékár nevet húzta ki kezdő csoportnak. A csendőrségnek kiadta az utasítást, hogy mindig csak tízes csoportban engedjék be a szavazókat, jöhet máris a Pékár párt. A bizalmi azonban nyomban jelentette, hogy csak négy van jelen, mire az elnök utasította, szedjen össze tízet. Ösz- szeröffentek a bundisták, hogy akkor Mi az oka annak, hogy a méh- királynő, amely ugyanolyan petéből kel ki, mint a dolgozó és a here, a többi méhektől méreteiben, anatómiai felépítésében és fiziológiai funkcióiban annyira különbözik? E kérdés hosszú időn át foglalkoztatta a tudósokat. Megállapították, hogy a méhkirálynő fejlődése 16 napig tart, eltérően a dolgozó méhek 25 napos fejlődésétől. A méhkirálynő petéjének súlya az első öt nap alatt 2500-szorosára növekszik, azaz úgyszólván percenként nagyobb lesz. A méhkirálynő csaknem kétszer olyan hosszú és nehéz, mint a dolgozó méhek, óriási mennyiségű petét rak (naponta 2 ezret, sőt többet), körülbelül 6 évig él, míg a dolgozó méhek mindössze 2—8 hónapig élnek. Kiderült, hogy a királynőnek ezek a fiziológiai sajátosságai kapcsolatosak a méhpempö vegyi-biológiai összetételével. A méhpempö ez a sajátos táplálék, amellyel a méhek jövendő királynőjük petéjét táplálják. Ez a pempő, amelyet az etetö-méhek állkapocs feletti mirigyei termelnek, kocsonyás, tejszínű : pép. Vegyi összetétele rendkívül bo i nyolult. Az összes ismert aminósa- vakon kívül sok vitamin, hormon-, rádióaktív_ és más igen fontos anyagokat tartalmaz. A pempönek ezekre az értékes tulajdonságaira a tudósok hívták fel a figyelmet, s elhatározták, hogy a pempöt felhasználják az orvostudományban is. A kutatások például bebizonyították, hogy a méhpempöben lévő ace- tilkolin erősen tágítja, az ütőereket és csökkenti a vérnyomást. A tehenek és a kecskék takarmányába kevert meghatározott méhpempö- adag lényegesen növeli a vér hemoglobin és vörösvérsejt-tartalmát, az állatok gyapja sűrűbbé és csillogóbbá válik. A kísérleti 'illatok sokkal tovább élnek, mint az ellenőrzőcsoport állatai. A tyúkok bőre alá fiziológiai oldatban bejuttatott méhpempö 116 százalékkal növeli a tojáshozamot. Ezenkívül az elvén- hedt tyúkok tojóképessége visszatér. A méhpempöt, hatásos gyógyító tulajdonságai következtében Európában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Mexikóban és más orMEMORIA szágokban is alkalmazni kezdték a tuberkulózis és a brucellózis gyógyítására. Széleskörű alkalmazásra talált a kozmetikában is. Az Egyesült Államokban és Franciaországban 0,35 százalék méhpempöt tartalmazó, különleges kozmetikai krémeket hoznak forgalomba. Megfigyeléseink azt ■:untatták, hogy a méhpempő, amely a gyógyító anyagok, elsősorban a hormonösszetételű gyógyító anyagok egész komplexumát tartalmazza, sikeresen alkalmazható a szív, az idegrendszer, a máj, az emésztőrendszer betegségeinek gyógyítására. Az utóbbi időben egyes bőrbetegségek, például az ekcéma gyógyítására is felhasználják. A méhpempő nemcsak a hőmér- sékletváltozásokra, hanem a fényre és a levegő oxigéntartalmára is igen érzékeny. Helyes tárolás mellett gyógyító hatása másfél évig, sőt ennél tovább is megmarad. Moszkvában külön orvostudományi méhészeti szakosztály alakult, ahol külön laboratóriumban tanulmányozzák a méhészeti termékek, elsősorban a méz, a méhméreg és a méhpempő gyógyító és betegség- ( I megelőző tulajdonságait. Könnyelmű kormányzói ígéret Az újskóciai Springhillben a naj pókban szörnyű bányaszerencsétlenség történt. Napokig tartó mentési munkálatok ellenére, alig volt remény arra, hogy az eltemetett bányászok 'közül egyet is élve látnak viszont. 1 Amikor a szerencsétlenség történt, 'az amerikai Virginia állam kormány- ' zója éppen vadászaton tartózkodott 'a kanadai Springhillben. (Uj-Skócia 'Kanadához tartozik). Griffin kor- imányzó vadászgatás közben értesült ia bányaszerencsétlenségről és szívét I elfogta az együttérzés. Kijelentette, ihogy mindazokat, akik élve mene- ikülnek meg a tragédiából, vendégül • fogja látni saját költségén egy vir-i Iginiai üdülőhelyen. I Nem sokan menekültek meg élve. 'Köztük volt Maurice Ruddick néger (vájár. Griffin kormányzó bajba ke- írült! Állnia kellett Ígéretét, viszont la saját virginiai állampolgárok ér 'zelmeivel ellentétbe került, mivel néger ember üdültetésére tett igére- 1 tét. A problémát a következőképpen •oldotta meg. Kijelentette, hogy „szí• vesen látjuk Ígéretemhez képest ' Ruddicket Virginiában, de természetesen szegregációs alapon Van Virginia államban egy olyan üdülő, 1 amely kizárólag szinesbőrüek számarolni ennek a Mancikának és liât kitudja... A megismerkedésből azonban nem lehetett semmi, mert a leányismerős észrevette a „konkurenciát” és sürgős elfoglaltságára hivatkozva, elsietett barátnőjével, Mancikával együtt. Kakucska azonban még meg is fordult Mancika után és most pedig a leány lejtésében, formás alakjában gyönyörködött. Talán mondani sem kell, mélyen magába zárta ennek a találkozásnak az emlékét és attól kezdve igen sokat gondolt Mancikára. Sőt mi több, várta az alkalmat, hogy egyszer talán majd össze hozza a sors M incikával. ;. Ott járt azi'n a vidéken, ahol először meglátta ezt a tüneményes szépséget. Ismerve saját arcmemóriáját, külön-külön szemügyre vett minden fiatal leányzót, hátha valamelyik „ö” lesz. De nem, egyik sem volt az. Végülis betért a cukrászdába, mert az ilyen izgatott várakozás után jól esik majd egy csésze fekete. Elvégre is nem érdemli meg egy ilyen „ismeretlen ismerős”, hogy annyit várakozzon reá. Bent a cukrászdában pedig meglátott egy ugyancsak csinos és barna leányt. „Amiért nem jöttél Mancika, most ebben fogok gyönyörködni. Elvégre ez is nagyon csinos, sőt, barna és végeredményben még nem fogadtunk egymásnak örök hűséget.” Úgy is tett. Nézte, nézte a leányt és megelégedetten mondogatta magában: — Csakugyan szép ez a leány. Ha nem tévedek, van olyan szép, mint Mancika. Tyhű, a mindenit, ennyi csinos lány van errefelé? Most már nem is nagyon bánta, hogy nem találkozott a Mancikával, mert nem csak ő az egyedüli csinos leány a világon. Csak, hogyan lehetne ezzel megismerkedni? Ez pedig nem ment sehogyan sem. A kisleány ugyan észrevette, hogy Kakucska figyeli őt, néha viszonozta is egy-egy mosolyával, de nem volt egyedül, hogy Kakucska odamehetett volna hozzá ezer bocsánatot kérve stb. Végül pedig eltávozott a leány és most már az sem volt, akivel Kakucska vigasztalhatta volna magát a Mancikában való „csalódása” miatt. Annyi bátorságot vett magának, hogy megkérdezte ismerősétől, ki volt ez a csinos leány? — Hogy ki volt ez a csinos leány? Mancika. Akarja tudni a teljes nevét is? Bárány Mancika. Kakucska a fejéhez kapott és felsóhajtott: „Én hülye! Itt van az orrom előtt és nem ismerem meg.” Kért még egy csésze feketét, majd pedig fagylaltot, hogy csillapítsa magát és mikor végre megnyugodott, elhatározta, hogy ezt nem hagyja eny- nyiben. Most már jól megfigyelte és legközelebb már megismeri. Fel is is kereste azt a vidéket, ahol kétszer meglátta ezt a csinos leányt, a Mancikát. Harmadszor csakugyan megismerte. Ugyanis ismerősétől előzőleg megkérdezte a biztonság okáért, hogy ki az a leány, aki ott a sarokban egyedül feketézik. A név „stimmel”, ezért határozottan odalépett hozzá: — Üdvözlöm, Mancika. Mancika sértődötten elfordította a fejét: — Kicsoda maga kérem, hogy odatolakszik egy magános leányhoz? — De Mancika kérem... az istenért ... Hiszen a múltkor bemutatkoztunk egymásnak. — Hja, már tudom.. ; Maga az az illemtelen fráter, aki még csak nem is köszön az embernek. ; ; Boda Ferenc
