Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-16 / 271. szám
Egyetértésben a párt politikájával A mai napon minden felnőtt ember, férfi és nő, munkás és paraszt, értelmiségi és hivatalnok az urnák elé járul, hogy szavazatával is kifejezésre juttassa a párt és kormány politikája iránti egyetértését. A szavazók közt ott lesznek az értelmiségiek, mérnökök, orvosok, pedagógusok, műszakiak, a kultúra művelői és terjesztői is. Valamennyi dolgozóval együtt szavazatukkal is megpecsételik, ed digi munkájukkal a gyakorlatban már kifejezésre juttatott akaratukat. A párt, a kommunisták pártjának, útmutatása csodákkal határos alkotások létrehozására tette képessé népünket a kultúra területén is. Nincs már analfabéta s olvasó nemzet lett a magyar. Minden faluban könyvtár és kultúrotthon működik, s úgyszólván egyetlen helyről sem hiányzik már a mozi. A kultúra mindennapos és szívesen látott vendég lett valamennyi házban. S ha ez a kulturális nevelő, felvilágosító munka nem is volt mindig teljesen mentes a hibáktól, de soha nem tapasz talt magasra emelte népünk műveltségi színvonalát. Az ellenforradalom éppen a lelkekben, éppen a kultúra területén — s vonatkoztassuk mindjárt az emberekre is — éppen az értelmiség soraiban okozta a legtöbb zavart. De ha nem is olyan gyorsan, mint a politikai és gazdasági életben, a kultúrában is bekövetkezett a konszolidáció. Az MSZMP első feladatai közöttinek tekintette,! hogy programot adjon a kultúra további műveléséhez. Nagy értékű az a tanulmány, amely a népi írókról jelent meg és segített tisztázni a népi írókkal kapcsolatos problémákat. Egészséges szellem alakult ki az irodalomban, ahol egyre inkább a tehetség és megbecsülés a megjelenés egyetlen kritériuma. A kultúra, a művelődésügy egész területére hosszú időre meg. szabja a feladatokat és egyszersmind megmutatja az utat a párt művelődéspolitikai irányelvei. A perspektíva, amit az irányelvek mutat és elérni segít, a műveltségi színvonal állandó emelése, mind több tudás, egyre több kultúra s hatalmas minőségi változás a kultúrában, a szocialista kultúra teljes győzelme. Mint ahogy az egész dolgozó népet, úgy az értelmiségieket is élénken foglalkoztatják művelődésügyünk problémái. A feladatok megoldásából részt kértek és kérnek a művészetek, a népművelés, a kultúra munkásai is és e feladatok megoldása során maguk is nevelődnek s segítenek nevelni milliókat. A szavazásra a mai napon kerül sor, amikor a szavazócédulákkal tesznek hitet az emberek az MSZMP és a forradalmi munkásparaszt kormány politikája mellett azzal, hogy a Hazafias Népfront jelöltjeit küldik a törvény- hozás házába. De ez a szavazás betetőzése annak a két esztendős megfeszített munkának, amit dolgozó népünk végzett az ellenforradalom kártevéseinek felszámolásában a kultúra területén is. Mert szavazás volt az is, amikor az évek minden napján és minden percében munkával tettek hitet a szocializmus mellett. S a mai napon az értelmiségiek, a kultúra munkásai vallják: egyetértenek pártunk célkitűzéseivel. Fenyő Lajos: Szekszárdi képeslap 1. Látkép Körül a dombok omló, lágy karéja, a távolból kis faluk intenek, a szőlőkön a permet kékje izzik s a pincékben ó-borok érlenek. 2. Babits szülőháza Mondják Goethe házát idézi e ház, míg vén eresztékén fecske-nép tanyáz s bent a szobák mélyén oly sűrű a csend, hogy a hulló éjben mikor erre leng egy villanó csóva hallani lehet, hogy a fali képből kilép egy gyerek. 3. Garay szobra Mint reform-kori szónok oly gesztussal áll itt magas talapzatán s nagy tettekre csábít az „Obsitos”, aki bátor volt oly [merész, vagy másik hőse: „Kont, a kemény [vitéz." 4. Uj bérház ügy áll, mint egy asztalra tett kiállítási gipsz makett, ám színét a nap dús fénybe vonja s ormát víg gyermekdal bearanyozza. Őszi séta a dunaparton ŰJ KÖNYVEK Lenin: A REVIZIONIZMUS ELLEN Lenin írásaiból megismerhetjük a revizionizmus lényegét, gazdasági és társadalmi alapját. Lenin bebizonyítja, hogy a revizionisták elméleti kérdésekben már legelső lépéseiknél szeribe helyezkedtek a forradalmi marxizmussal. Az 1956-os magyar- országi események szomorú tapasztalatokkal gazdagították a nemzetközi munkásmozgalmat. Ezért a mi viszonyaink között a gyűjteménynek a tanulmányozása — elsősorban a marxista értelmiségnek — rendkívül nagy segítséget nyújt. Vajda Péter: KÖLTEMÉNYEK PRÓBÁBAN Vajda Péter megbecsült alakja volt a reformkori irodalomnak. A nemesi írók nagy seregében ő volt az első jobbágysarjadék, nem véletlen, hogy szoros barátságot kötött Táncsics Mihállyal. Irt újságcikkeket, regényeket, beszédeket, verseket, drámát, sőt egy sor tudományos munkát is. Leginkább figyelemre méltót prózában írott költeményeivel alkotott, ezekben sok friss szín van és igazi emelkedettség. A víz fölött akadálytalanul nyargal a szél, hajtja maga előtt a habokat, melyek a parton hőkölnek csak vissza fehér tarajokat fröcskölve haragosan a kövekre... Ősz van. A víz széléről eltűntek a mosó asszonyok, a fürdőző gyermekek és a dunaparthoz annyira hozzátartozó horgászok. A csónakok unottan him bálódznak a vizen, megtelve sárga falevelekkel... Zörgő leveleket sodor a szél a padok között a dumaparti sétányon is, ahol a nyári alkonyokon szerelmes szavakat suttogva sétáltak a párok... Az egyik ázott pádon egy magános nő ül szomorúan maga elé meredve fedetlen fővel, bomlott hajjal: sír. Arcán peregnek a könnyek, mintha esőcseppe két hajszolt volna oda a szél. Talán egy nyárvégi utolsó randevúra jött, vagy egy tavaszi találka boldog emlékét keresi... Ahogy mozdítja a lábát, száraz leveleket kavar fel, melyeket odábblebbent a szél egy távolabbi pad felé, melyen fázósan falatozik aktatáskájából egy fiatalember. Aztán elmegy ő is és ismét csak a magános nő marad a sétányon... De valaki közeledik feléje. Kezében söprű, mellyel halomba ko_ torja a száraz leveleket. Közeledik a nő felé, aki még nem vette észre. Már csak pár méterre van tőle, de megáll, nézi sodor egyet a bajuszán vállára veszi a söprűt és elballag a következő pádig ahol ismét söpörni kezd. A válla fölött megértőn pillant vissza az egyetlen foglalt padra. Talán arra gondol, hogy majd visszajön... később —b— Egy kis ízelítő az John Cage zeneszerző nemrégiben Kölnben bemutatta — Európában először — »zongoraversenyét«. Műve a külsőségek tekintetében halványan emlékeztetett ugyan valami zongorás zenekari műre, de kérdéses, hogy a történtek megjelölésére ráillik-e a »-zene« fogalma, A zenekarba (a »zene«-szerző utasítása szerint) bármilyen hangszert be lehet állítani; bármelyiket el is lehet hagyni. Minden hangszer azt csinál, amit akar? Kotta: nincs! A muzsikusok mindössze néhány utasítást kapnak a csinnadrattához. A mű tartama meghatározatlan. A »karmester«, — jelen esetben maga Cage — tüntetőén kiteszi óráját a karmesteri pult bal oldalára. A »művet« aztán olyan hosszúra veszi, amilyenre akarja. Amikor Cage végre megelégelte, intett és a zenebona abbamaradt, Újszerű effektusok: az egyik klarinétos egyidejűleg (!) két klarinétot vesz a szájába. Mindkettő egyszerre belebődül a zsivajba. Amikor ebből elege volt, lerakta a Csányi László: Balatoni változatok Részletek Egy lázas angyal hárfázott. A hegy s a szívem zengte vissza dallamát. A titok volt. Zúgott az éjen át. A titok volt, de ki érthette meg? A titok volt és nem hallotta más. De az én szívem szállt és szólt vele, az enyém volt az angyal éneke, 6 biztatott, hogy én mondjam tovább, tollbamondta a dalt és dallamát. 3 2. Bűvös varázslat, titkos mágia, felejthetetlen édenkerti táj, mely friss gyümölccsel s ó borral kínál és fénnyé kell mindennek válnia a tündöklő napok csodáinál, A tó. A hegyek. Csobánc, Szigliget és milyen nagy volt a gulácsi hegy és mellette a világ mily kicsi! Elmosódtak a körvonal ai. 3. í Fényben fürdik a fáknak ág-boga s milyen szelíd a nádas éneke. Boldog idill, boldogabb lehet-e? A víztükrön a felhők vonala, lebeg és én is utazom vele. Kint az erdőkben görög nimfák éltek, az ő énekük verte fel az éjét s szőlőink között Bachus szórta víg kacagásának arany nyilait. 4- 1 A láz volt mindig, önkívületi ujjongás csak az élet eleven perceiért, nem ezer évre, nem mindörökre, csak melyben megleli saját magát szenvedély s értelem. Ez a láng volt csak, ez a keresés tájakban, nőkben, a könyvekben és a szívemben is. Pernye s hamu hull. Felhőkkel együtt szállsz nyomtalanul. 5. Nyomtalanul? De a halálos játék tűzszünetében minden visszakapta valódi képét s úgy néztem magamra, mintha holdbéli vidékeken járnék a kezem nyomát a tárgyakon hagyva. Nyomtalanul? Magam s em hiszek benne és rejtezve az üvegszínű csendbe a Hangot vártam, mely nevemen szólít, hogy feleletül mondjam a valódit. Hogyan tehetjük szebbé egymá s életét? A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat nagy érdeklődés mellett és sikerrel folyó szekszárdi pedagógiai előadássorozatában november 21-én, pénteken Kaszás Imre szakfelügyelő tart előadást »Hogyan tehetjük szebbé egymás életét?« címmel. Az előadásra a gimnázium dísztermében kerül sor. amerikai zenekultúra vadhajtásaiból klarinétokat és két ujját szájába téve fütyült, utcagyerekek módjára. Ez végre megtette a kellő hatást: a közönség megértette a tréfát és külön megtapsolta az ismert és közszeretetben álló klarinétost. A »szólista«, David Tudor zongoraművész szintén hamar elunta a normális »játékot«. Felállt helyéről. »Most biztosan megvjavítja a zongorát«, — mondta valaki a nézőtéren. És valóban, összecsukható zollstockot húzott elő, majd azzal »hárfázott« a zongora húrjain. Aztán ezt is megunta és ismét a billentyűk mellé ült, hogy ötször hangosan lecsapja a klaviatúra fedelét. (Ha a zongora nagy fedelét csapta volna le, sokkal hatásosabb lett volna.) Az egyik hegedűs nem akart elmaradni tőle: az előtte ülő széktámláját verte a vonójával, Karmester lényegileg nincs tehát, noha valaki ott áll a dobogón, Szuggesztív mozdulatokat végez, föl-le, hol egy, hol két kézzel, hol gyorsabban, hol lassabban. Ugyan ez is teljesen mellékes, mert senki sem figyel rá. Cage nyugodtan végezhetett* volna más mozdulatokat is. A közönség csak halkan pusmogott és nevetgélt. Tudta, hogy annak idején Wagner Richard Strauss és Max Reger újszerű zenéjének első hallgatói fölöslegesen izgatták magukat a szokatlan hangok miatt és utóbb nevetségessé váltak. Isten őrizz, ennek nem szabad megismétlődnie! Jobb lesz csendben maradni. Valami jazzklub féle hangulat azonban mégis csak bekerült valahogy a terembe, »Nem nélküli« lények, fiús lányok, lányos fiúk, parókaszerű, egér rágta hajviselettel terjesztették. A művet nem úgy fogták fel, mint Beethoven alkotásainak utódját, hanem mint a rögtönző jazz új formáját. A »mű« végén viharos tetszésüknek adtak kifejezést. Cage művének »európai bemutatója« hosszú idő óta a legnagyobb »művészi« siker volt Kölnben. A szikár, amerikai frizurájú Cagenek újra meg újra meg kellett hajolnia a közönség előtt. Jelszó: »Az őrültség módszerré válik, ha mindenki velünk játszik«. A kritika is, A közönség is. Hol itt a kultúra?
