Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-16 / 271. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 november 16. Legyen a szavazás a bizalom forró kifejezése a párt és a kormány iránt Dobi István rádióbeszéde N. Sx. Hruscsov beszéde a katonai akadémiák végzett hallgatói tiszteletére rendezett fogadáson Moszkva (TASZSZ). Mint már je­lentettük, N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára és a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke pénteken nagy beszédet mondott a Kremlben, a szovjet katonai akadémiák végzett hallgatói tiszteletére rendezett fo­gadáson. Hruscsov beszéde jelentős részében kongresszusi beszámolójá­nak téziseit ismertette. Hangsúlyozta, hogy az 1959—65-ös hétéves terv leg­főbb feladata az összes gazdasági ágak további nagyarányú fellendü­lésének biztosítása a nehézipar el­sődleges fejlesztése alapján, az or­szág gazdasági potenciáljának nö­velése és ezen az alapon a nép élet- színvonalának újabb jelentős emelése. A hétéves terv kidolgozásakor — mondotta Hruscsov — abból indul­nak ki, hogy gyorsított ütemben kell fejlesztenünk népgazdaságunkat a kapitalista országokkal folytatott békés gazdasági versenyben. A hétéves terv újabb ékesszóló kifejezője a párt lenini főirány­vonalának, a kommunista építés jelenlegi szakaszában. A hétéves terv nemzetközi jelen­tőségéről szólva Hruscsov elmon­dotta, hogy a szocializmus ellenségei félnek a Szovjetunió, a Kínai Nép- köztársaság, a Lengyel Népköztár­saság, Csehszlovákia, a Német De­mokratikus Köztársaság, a szocialista világtábort alkotó szocialista orszá­gok erejének, hatalmának gyors nö­vekedésétől. A szocialista tábor ma már az emberiség több mint egy- harmadát, kb. egymilliárd embert foglal magában. A hétéves terv megvalósítása a Szovjetunió nagy győzelmét je­lenti majd a kapitalista orszá­gokkal folytatott békés verseny­ben. Hruscsov ezután a nemzetközi helyzet néhány kérdését elemezte. Hangsúlyozta: a Kommunista Párt és a szovjet kormány, a szovjet nép mindent elkövet, hogy a kellő szín­vonalon tartsa a Szovjetunió fegyve­res erőit. Ezt azonban nem azért tesszük, hogy valamiféle hódító had­járatokra készítsük elő hadsere­günket, amint azt az imperialisták rágalmazó módon állítják. Tőlünk idegen minden hódító törekvés. Az ilyesmi szöges ellentétben áll ideológiánkkal, a marxizmus— leninizmus nagy tanításával, a Szovjetunió és az összes szocia­lista országok politikájával. Hruscsov megállapította: ismétel­ten hangsúlyozzuk, mint ahogy ezt már korábban is megtettük, hogy fegyveres erőinket sehol és soha nem használjuk fel hóditó célokra. Soha nem kívánjuk az államközi viszonyokban támadó vitás kér­déseket háborúval eldönteni. Arra törekszünk, hogy az ilyen kérdéseket békés úton, tárgyalá­sokkal rendezzük. Az imperialisták — mutatott rá Hruscsov — uralmuk fenntartására új formákat keresnek, támadó töm­böket és szövetségeket létesítenek, amilyen például a NATO, a bagdadi tömb, a SEATO és a többiek. Két­oldalú szerződéseket és katonai egyezményeket kötnek több ország­gal. A nyugati hatalmak egyes tábor­nokainak, egyebek között Galo an­gol tábornoknak, a NATO európai fegyveres erői helyettes főparancs­nokának harcias nyilatkozataival foglalkozva Hruscsov megjegyezte, hogy a jelenlegi pusztító eszközök mellett elegendő egy gombnyomás és a levegőbe repülnek nemcsak egész repülőterek, és különböző fő­hadiszállások hírközlési eszközei, hanem egész városok is, rombadól- nek egész országok. Nem egyszer megmondottuk, hogy véget kellene vetni az uszító beszédeknek, ame­lyek nyugtalanságot és rettegést tel­tének az emberekben. Sokkal észszerűbb lenne tárgya­lások útján rendezni a vitás kér­déseket, fenyegetőzés nélkül és még inkább fegyverek alkalma­zása nélkül. Az imperialista hatalmak legag- resszívabb köreinek képviselői azon ban — mutatott rá a szovjet kor­mányfő — folytatják hirhedt erő­politikájukat. Hruscsov ezzel kap­csolatban utalt Dulles nemrégiben tartott beszédére, amelyben ismét kijelentette, hogy a nyugati hatal­mak készek fegyveres erőt alkalmaz­ni, hogy megtartsák Nyugat-Ber- lint. A szovjet kormány megfelelő okmányt készít Berlin státusának kérdéséről. Határozott javaslatokat szándékozunk terjeszteni a hitleri Németország a fasiszta Olaszország elleni háborúban részt vett országok elé. Amikor Berlinről beszélünk — mondotta Hruscsov — mi nem te­szünk olyan kijelentéseket, hogy harcolunk a nyugat ellen. A ml ki­jelentéseinkben nem volt ilyesmi. Ilyesmit mi soha sem mondtunk, pe mondtuk és mondjuk, hogyha az agresszorok megtámadják a Szov­jetuniót, a szocialista országokat, megsemmisítő visszavágásban ré­szesülnek. Ma már nem lehet büntetlenül zsarolni és fenyegetőzni, amit pe­dig annyira kedvelnek az imperia­lista urak. A Szovjetunió, a szocia­lista országok mindent elkövetnek, hogy biztosítsák a világ békéjét. Az amerikai tőkések egyes képviselői azt hangoztatják — mondotta Hrus­csov —, hogy a versengés szó he­lyett inkább a gazdasági együttmű­ködés kifejezést kellene használni; Ez ellen sincs semmi kifogásunk — jegyezte meg Hruscsov —. Mi hívei vagyunk a kölcsönösen elő­nyös gazdasági együttműködésnek. A fő az, hogy kirekesszük a hábo­rút a vitás kérdések megoldásának eszközei közül, lehetővé tegyük a népeknek, hogy maguk válasszák meg fejlődésük útját. Bizonyosak vagyunk abban, — hangsúlyozta Hruscsov —, hogy a népek helyesen választanak és minden nép azt az utat választja, amelyet a marxiz­mus—leninizmus megjelölt. Magyarország dolgozó népe a vá­lasztási urnák elé járul. Mielőtt er­re sor kerülne, engedjék meg, hogy a rádió és a televízió nyilvánossága előtt elmondjam néhány gondolato­mat és a választások ünnepi alkal­mából azzal a becsületes nyíltság­gal, ami politikai munkámban min­dig vezetett és amit — azt gondo­lom — el is vár tőlem mindenki. Ünnepi alkalomról beszélek. Nép és a néppel együttélő, velük min­denben egyetértő vezetők között aligha lehet elképzelni ünnepélye­sebb találkozást, mint a választáso­kat, amikor a nép szavazataival megmondja véleményét arról a po­litikáról, amit eddig nevében és megbízásából folytattak és ugyan­akkor felhatalmazást, útmutatást ad a jövőre. Milyen politikát követett a párt és a forradalmi munkás—paraszt kormány 1956 november 4-e óta? Együtt a néppel és annak legszéle­sebb tömegeire támaszkodva, szá­moltuk fel az ellenforradalmat, helyreállítottuk a békés termelés rendjét és nyugalmát. Párt és ál­lami vezetőknek nagy lelki meg­nyugvás volt a munka menetében élvezni a nép egyre növekvő támo­gatását, ami nemcsak politikai ma­gatartásban mutatkozott meg, nem csak a bizalom érezhető, állandó gyarapodásában, megmutatkozott ab ban is, hogy napról napra javult a munka az iparban, a mezőgazda­ságban és az értelmiségi munkate­rületeken, s a termelés emelkedő eredményei gazdaságilag mind job­ban alátámasztották a népi hatal­mat. Világos, hogy ez nem volt valami új politika. A választási programok, ból is megérthette mindenki, hogy ami ezután következik, az minden­képpen folytatása lesz a mögöttünk lévő éveknek. Semmit sem válto­zik a követendő irány. A párt és kormány ezután is a szocializmus építésének azt a politikáját kívánja folytatni, amit a munkásosztály a felszabadulás után kezdett el és a hatalom átvétele óta folytat. Csak azt szeretnénk, arra törekszünk, hogy ami ezután jön, abban még több legyen a jó, még több a szép­ség, mint az eddigi legjobb eszten­dők eredményeiben volt. És hogy ez a törekvésünk beteljesedhetik, ar­ra minden reményünk, minden tár­gyi előfeltételünk megvan. Az ellenforradalom sok mindenre — és elsősorban éberségre — taní­totta meg népünket. Az 1956. no­vember 4-e óta eltelt két esztendő alatt pedig láthattuk, hogy a for­radalmi munkás—paraszt kormány következetesebben, jobban, hibát- lanabbul csinálta a szocialista épí­tés korábban már bevezetett poli­tikáját, a munkashatalom, a mun­kás—paraszt szövetség, a proletár- diktatúra politikáját, mint régebben történt s a kormány jó munkájának előnyeit egész dolgozó népünk él­vezte és élvezni fogja. A talpraállt, újjászervezett párt­ban és a forradalmi munkás—pa­raszt kormányban volt erő kijavíta­ni a múltban elkövetett hibákat, megbüntetni azokat, akik 1956-ban a néphatalom ellen törtek. Volt és van ereje megbocsátani azoknak, akiket félrevezettek,, azoknak, akik megtévedtek. Ennek politikai értei­mét és jelentőségét könnyű megér­teni. Ha a munkáshatalom átvételéig tekintünk vissza a múltba, hatal­mas alkotások büszkesége tölthet el bennünket. Felépítettük Sztálinvá- rost, a borsodi vegyiműveket, Kom- lóHj, Inotát, és egész sorát a kisebb, de fontos és ma már gazdagon ter­melő üzemeknek. Fejlesztettük Cse­pelt, Ózdot, Diósgyőrt, Salgótarjánt, a hajóépítő és az olajipart. Kórhá­zak, egészségházak, kulturális ott­honok, lakások, színházak, mozik épültek szerte az országban. Kiépí­tettünk és fenntartunk egy olyan iskolarendszert, amit 30—40 milliós kapitalista országok irigyelhetnek tőlünk. Hasonló a helyzet tudomá­nyos kutató intézeteink és országos könyvtáraink dolgában. Felépítettünk mezőgazdasági nagyüzemeket, ame­lyek közül nem egynek már euró­pai híre van. Hogyan tudtuk elérni ezeket az eredményeket? Olykép­pen, hogy népünk széles milliói, mérnökök, tudósok, munkások, pa­rasztok, a jóakaratú írók, művészek tehetségüket, képességük legjavát adták oda az építkezésekhez. Egy országnak az építkezéseihez, amit azután 1956 őszén majdnem romba döntött az ellenforradalom. Ma már nem kell senkinek,, értel­mes embernek bővebben magyaráz­ni, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a forradalmi munkás— paraszt kormány milyen rendkívüli nehézségek között kezdte meg mun­káját 1956 november elején. Isme­retesek azok a vadállati kegyetlen­séggel végrehajtott terrorcselekmé­nyek, amelyek Budapesten, Miskol­con és az ország egyéb hplyein történtek. Ezeknek nemcsak régi munkásmozgalm|i harcosok, fegy­verrel a kezükben helytálló derék katonák, hanem nők és öregek is áldozatul estek. Nagyrészt ismeretesek az Ország- házban 1956. október 23. és novem­ber 4-e között történt dolgok és belső árulóink kapcsolatai a nyu­gati imperialista vezetőkkel és ügy­nökökkel, akik 1956-ban azért sze­rették volna Magyarországot kéz- rekeríteni, hogy bennünket megra­gadva innen próbálják meg sarkai­ból kiforgatni az egész szocialista világot. De azt gondolom, még évek kel­lenek hozzá, hogy minden részleté­ben feltárjuk és megismerjük a magyarországi belső, titkos felfor­gató munkát, aminek a hatása 1956 első hónapjaiban is érezhető volt. A forradalmi munkás—paraszt kor mánynak, munkábalépése után, még hetekig, hónapokig kellett küszköd­nie, megfoghatatlan belső ellensé­gekkel. Ez volt feladatának egyik legnehezebb és tegyük hozzá, hogy a legkevesebbet emlegetett részé. Felismerni a bujkáló ellenséget, keresni a barátokat és végül meg­nyerni munkához és politikához az egész dolgozó népet. A kormány, — világosan látva, hogy nép nélkül népi hatalmat csinálni nem lehet — ezt a munkáját is kemény akarat­tal,; okosan és jól végezte. A fegyveres lázadás leverése után hosszú hetekig ezer, meg tízezer ember viaskodott és vitatkozott itt önmagával,! hogy megtalálja a he­lyes utat és kiszabaduljon az esz­mei zűrzavarból, ami reá szakadt. A pártnak s a forradalmi munkás— paraszt kormánynak történelmi ér­deme, hogy országos méretekben az elképzelhető legrövidebb idő alatt felszámolta az eszmei zűrzavart és ezzel lerakta a nyugodt politikai munka alapjait. Emellett, mint tudjuk, sürgős fel­adat volt a termelés és a közigaz­gatás rendjének a helyreállítása, kialakítása a köztudatnak, hogy munkáshatalomban élünk, proletár diktatúrában, amely megoltalmaz minden ártatlan embert, bárminő törvénytelenséggel, vagy túlkapás­sal szemben. De könyörtelen a né­pi hatalom bármely ellenségével szemben, bárkinek hívják, bárminő hivatala, rangja volt azelőtt. És meggyőződése a népnek, hogy a nyugati imperialisták semmiféle gyűlölködő acsarkodásától nincs fél­nivalónk: élünk, vagyunk és élni fogunk a magunk módján, szocia­lista módon, akár tetszik Ameriká­ban valakinek, akár nem. Az állampolgár, mielőtt a szavazó fülkébe lép, tekintsen vissza az el­múlt két esztendőre és helyezze mérlegre annak eredményeit. Utá­na, — hitem szerint — igaz lelki­ismerettel a párt és a kormány mel­lé fog állni szavazatával. Két ne­héz esztendő, de két igen szép esz­tendő volt az kedves hallgatóim, amiben dolgozni jóleső érzés, azt is mondhatom, hogy tisztesség volt. Építkeztünk, dolgoztunk. Szótér- tettünk egymással a legkényesebb kérdésekben is. Gazdasági, politi­kai, kulturális, irodalmi, szociális problémák dolgában. Világpolitiká­ban a Szovjetunió hatalma és bará­ti segítsége oltalmazott bennünket. A Szovjetuniónak s a többi baráti országnak támogatása felbecsülhe­tetlen értéket jelentett számunkra. Idebent pedig kibontakozott a párt nak, párt- és államvezetőknek olyan bizalmas, emberséges, szocialista kapcsolata a legszélesebb tömegek­kel, amire ritkán van példa a tör­ténelemben, s azt gondolom* nyu­godtan építhetjük rá a jövendőt. A nyugati vezető körök gyűlölnek bennünket, rágalmaznak, csalódtak 1956-ban, de legalább akkorát csa­lódtak 1957-ben és 1958-ban. Magyarországon békesség és nyu­galom van. Növekedik a termelés, építkezünk^ terjeszkedünk iparban és mézőgazdaságban. Szépen fejlő­dik a kulturális és az irodalmi élet* a dolgozó emberekről való egész­ségügyi és szociális gondoskodás. Nincs munkanélküliség, nincs éhe­ző ember, emelkedik a nép élet- színvonala. Tele van gazdagodással, új szépségekkel az életünk. A forradalmi munkás—paraszt kormány, a párt döntéseire támasz kodva megadta a parasztság által joggal követelt anyagi könnyítése; két és különböző intézkedésekkel helyreállította a mezőgazdasági ter­melés biztonságát. Egész sora tör­tént az olyan rendelkezéseknek, amelyek a falu javát szolgálták, hasznosabbá tették az egész pa­rasztság munkáját. Ugyanakkor a kormánynak volt bátorsága és jól megfontolt okos­sága hozzányúlni a munkásság és az értelmiség jövedelme körül a múltból örökölt aránytalanságok és hiányosságok kijavításához. Emel­te a fizetéseket és az ipari munkás­ság anyagi érdekeltségét a termelés­ben. Ahol megvolt a lehetőség, ott habozás nélkül előbbre léptünk, ahol pedig szükséges volt, ott takarékos­kodtunk. Nem mondhatunk le a ne­hézipar elsőbbségéről az iparfejlesz­tésben, de törekedtünk megterem­teni a nép növekvő igényeinek meg­felelő minőségben és mennyiségben az emelkedett keresletet kielégítő közszükségleti cikkeket. Két év alatt lakások ezreit adtuk át új lakóknak és megint ezreknek és tízezreknek adtunk állami köl­csönt, anyagot, hogy építkezzenek. Bármerre fordul az ember az ország ban, gyárak, üzemek, erőművek épülnek, városok és falvak terjesz­kednek. Az ellenforradalmi rombo­lás után két évvel mindinkább szé­pül és gazdagodik az ország és en­nek legelső magyarázata a párt és a forradalmi munkás-paraszt kor­mány helyes politikája, a nép bi­zalma a politika iránt, a párt és a kormány bizalma a nép irányában. Ebből a politikából származik a proletárdiktatúra helyes gyakorlása, a munkás- paraszt szövetség helyes fejlődése. Népünk és eredményeink tanúsítják, hogy a munkáshatalom erős proletárdiktatúrával, szilárd, demokratikus1 nemzeti egységgel, né­pünk tehetségével és szorgalmával párosulva — csodákra képes, mind külpolitikában, mind belső fejlődé­sünk értelmében. Választani és szavazni fogunk, kedves barátaim! A jeÍölőgyűlések ezrei s a nagy tömegmegmozdulá­sok, amelyek Budapesten és vidéken a párt és állami vezetők megjelené­sét kísérték, beszédes bizonyítékait szolgáltatták nemcsak választási rendszerünk demokratizmusának — hiszen a jelöltek kiválasztásánál mindenki szabadon állást foglalha­tott, és ez meg is történt szerte az országban —, hanem a párt széle­sedő tömegkapcsolatairól, a párt ve­zetése alatt működő Hazafias Nép­front tekintélyének növekedéséről is tanúskodtak. Ezeken a gyűléseken és találkozásokon milliók juttatták ki­fejezésre, hogy hívei a szocialista építésnek, meg akarják valósítani a szocializmust városon és falun s részt akarnak venni ebben a munká­ban. A párt és a Népfront jelöltjeit ál­talában mindenütt bizalommal és szeretettel, szívesen fogadta a nép. Miért? Mert annak a politikának a képviselői, amely politikát a párt és a kormány a néppel szoros egyet­értésben az ország javára folytatott és folytatni kíván. Most azután meg fogjuk választani azokat a személye­ket, akiket az országgyűlésben és a tanácsokban akarunk látni, hogy képviseljenek bennünket és elősegít­sék a párt politikájának további ér­vényesülését és kiteljesedését. És szavazni fogunk a párt és a forra­dalmi munkás-paraszt kormány po­litikája mellett. Meg fogjuk mutatni a világnak, hogy mi, a magyar nép, ezzel a poli­tikával egyetértünk, folytatását kí­vánjuk, a magunk javára, mert ez a politika helyreállította az ellenforra­dalom által veszélyeztetett népi ha­talmat, erőinket egyesíteni tudja a szocialista építkezésre, a termelő- munkára, hazánk szabadságának, függetlenségének oltalmára és a béke védelmére. A párt és a kormány az elért nagy eredmények alapján joggal kér bizalmi szavazatot a magyar néptől. A szavazatok milliói erősítsék de­mokratikus nemzeti egységünket, a munkáshatalmat, a mindinkább szé­lesedő és tartalmában gazdagodó munkás-paraszt szövetséget. Juttassák kifejezésre, hogy szív- vel-lélekkel hűségesek vagyunk és azok maradunk a szocialista tábor egységéhez, hálásak a Szovjetunió iránt, amely felszabadított bennün­ket, megnyitotta dolgozó népünk számára a szocializmus felépítésének lehetőségét. A szocialista Tábor gaz­dasági támogatásával és világpoliti­kai mellénkállásával nagymérték­ben hozzájárult, hogy a párt és a kormány — dolgozó népünkben meg lévő képességek segítségével — két esztendő alatt oly csodálatos ered­ményeket tudott elérni az újjáépítés ben, a mezőgazdaságban, az ipar fejlesztésében és az életszínvonal növekedésében. A szavazatok milliói figyelmez­tessenek mindenkit, aki gyűlöl ben­nünket: erősek vagyunk. Bárminő újabb kísérlet, szocialista vívmá­nyaink megdöntésére, előrehaladá­sunk gátlására, bárminő támadás népi hatalmunk ellen — egy erős, egészséges nemzet ellenállásába üt­köznék és csúfos kudarcba fulladna. Legyen a szavazás a bizalom forró kifejezése a párt és a kor­mány iránt, és legyen buzdítás, ösz­tönzés, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány a választások eredményére, a választásokban ki­fejeződő nemzeti egységre támasz­kodva még jobban, még céltudato­sabban, még elhatározottabban dol­gozzék a népért és a hazáért, a fej­lődésért és a szocializmusért, mint ahogy eddig dolgozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom