Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-14 / 269. szám
1958 november 14. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 5 Egy délelőtt az egyeztető bizottságon Érdemes a bizalomra Állás — fizetés — igazságszolgáltatás h. Szőcs Árpádot önkényesen kilépőnek minősítették a Bonyhádi Cipőgyárban. Azaz nem is egészen pontos ez a megállapítás. Ugyanis a munkakönyvét kijavították és azt írták bele, hogy hozzájárulással lépett ki az üzemből. Szőcs mégis megfellebbezte és most itt az egyeztető bizottság előtt is kijelenti: — A munkaviszonyomat fenn aka rom tartani. Nem értek egyet az indokolással. Jelen van a vállalat képviselője is. Tőle is megkérdezik, hogyan történt az eset: — Szóváltás támadt a művezető és közte a minőség miatt. A művezető azt mondta neki, hogy ha nem végzi el jobban a munkáját, akkor akár haza is mehet. Lőrincz János, az egyeztető bizottság elnöke közbeszól: — Először is feleljen arra a kérdésre, hogy a művezetőnek van-e olyan joga, hogy egy munkást haza- küldjön és elbocsásson az üzemből. — Nincs ilyen joga. Szőcs érzékeny ember, nem is tudta elviselni, hogy így beszéljenek vele, ezért aztán haza is ment. Másnap önkényes kilépőnek minősítették és azóta nincs az üzemben. Időközben ugyan kijavították a munkakönyvét és azt jegyezték be, hogy hozzájárulással hagyta ott az üzemet. — Másnap Szőcs jelentkezett mun kára? — Igen, jelentkezett, de akkor már nem állhatott munkába. — Ki javította ki a munkakönyvét? — Az, aki az önkényes kilépést bejegyezte. — Volt ehhez joga? — Úgy vélem igen. Aki kiállította, az ki is javíthatja. Szerdán este a szekszárdi kórház kultúrtermében Kárpáti József, a Magyar Vöröskereszt országos főtitkára, rendkívül követ és meghatalmazott miniszter élménybeszámolót tartott legutóbbi szovjetunióbeli látogatásáról, amit a Szovjet Vöröskereszt meghívására tett. Az élménybeszámolót közönség hallgatta végig. — Nem így van. Törvénysértést követtek el. A márciusban megjelent rendelet értelmében csak jogerős ítélet alapján lehet munkakönyvét kijavítani. A rendelet megjelenése előtt sok anyagi kár és kellemetlenség származott az ilyen dolgok miatt. Most pedig nézzük ezt a nyilatkozatot. Egy nyomtatványt mutat fel Lőrincz elvtárs Szőcs Árpád aláírásával. Ismerteti a tartalmát is. Arról szól, hogy Szőcs kéri a munka- viszony megszüntetését, kijelentette, semmi nemű igényt nem tart fenn a vállalattal szemben. Ez természetesen nagy kérdőjel: Szőcs még ezt a nyilatkozatot is aláírta és most mégis fellebbezik, vissza akar menni az üzembe. Ugyanakkor kiderül, hogy a nyomtatványra írt dátummal is baj van, nem egyezik, ami még gyanúsabbá teszi az ügyet. A bizonyítékok mérlegelése és megvizsgálása után azonban érthetővé válik minden. Kiderül, hogy Szőcs minőségi munkájában nem volt kifogás, csak valami „felsőbb” utasításra „figyelmeztették” Szócsőt. Sőt, állandóan jó munkás volt, kétszer volt kitüntetve.. Kiderül, hogy van olyan törekvés is a gyárban, hogy a művezetők azzal dolgoznak együtt, akivel akarnak és akit egyszer el akarnak távolítani, annak nincs maradása. Ennek az áldozata lett Szőcs Árpád is. Hogy miért írta alá a nyilatkozatot? Emberileg érthető. Egy ember, aki tisztességesen dolgozott, máról holnapra az utcára került. Ez nyilván annyira összezilálta lelkiállapotát, hogy hiába olvasták fel előtte a nyomtatványt, mit törődött ő azzal. Jobban bántotta4 a saját sorsa, minthogy gondolkodni tudott volna egy aláírás előtt. így történt meg, Vöröskereszt szekszárdi szervezete megvendégelte az egybegyűlteket, akik még számos kérdést tettek fel a Vöröskereszt országos főtitkárának a Szovjet Vöröskereszt munkájáról és életéről. Az ankéton megjelent orvosok, egészségügyi dolgozók és vöröskeresztes aktívák a késő esti órákig elbeszélgettek. Az ankét résztvevői között szovjet katona-orvosok’ is voltak. hogy „hivatalos” dokumentum igazolta a gyárat. Ezután pedig a következőképpen tette fel a kérdést az egyeztető bizottság elnöke: — Becsületes dolog volt így eljárni egy munkással? /• panaszos és a vállalat képviselője elhagyják a termet, az egyeztető bizottság pedig határozatot hoz. — Kinek mi a véleménye? — Szőcs Árpádot vissza kell állítani a régi munkahelyére. Ezt javasolja a Bonyhádi Cipőgyár üb. elnöke is, aki tagja az egyeztető bizottságnak és ezt mondják a többiek is. így aztán egyhangúlag igazat adnak Szőcs Árpádnak és elmarasztalják az üzemet. Kötelezik a munkáltatót fizetéstérítésre is. attól a naptól kezdve, amióta Szőcs nem dolgozhatott. Annak az ösz- sz'-'gnek, amelyet ezicló aiatt keres hetett volna, az üzem köteles f>0 százalékát megtéríteni. Ezután pedig a gyorsíróhoz fordult Lőrincz elvtárs. Ne felejtse el azt se belevenni a jegyzőkönyvbe, hogy az egyeztető bízol tság határozatiig kimondta azt is, hogy a vállalat igazgatója vonja felelősségre azt a személyt, a.-i ezt a tűrhetetlen állapotot előidézte és erről értesítést kérünk. Szőcs Árpád megelégedetten távc- .zik. Egy ember ismét igazságot kapott. A vállalat képviselője sem meníegetődzik — a bizonyítékok hatására kénytelen voll beismerni, hogy nagy hibát követtek cl. (Folytatjuk.) Boda Ferenc Hat leánykor működik a paksi járásban A leánytanács keretén belül hat leánykor működik a paksi járásban. Legutóbb a nagydorogi lányok alakítottak leánykört mintegy negyven taggal. A nagydórogi lányok minden kedden és csütörtökön jönnek ösz- sze, hogy közösen megbeszéljék problémáikat. A lányok elhatározták, hogy karácsonyra gyermekjátékokat készítenek, amellyel megajándékozzák majd a napköziotthonos gyermekeket. II Vöröskereszt országos főtitkárának beszámolója Szekszárdon nagyszámú Utána a A gazdájukat keresik Bőrkesztyű, kardigán, gyermekmackó, szatyrok, táskák. Egy zsák, tele üres zsákokkal. Egy erősen kopott aktatáska, benne egy üres ötliteres demizsonnal... — Ez sem került volna ide —, mondja Kovács Lajos elvtárs, a bátaszéki vasútállomás dolgozója —, ha gazdája nem az úton ürítette volna ki a tartalmát. Mert nem zsibvásáron vagy a bizományi áruházban vagyunk, mint az első pillanatban a lim-lom láttán gondolná az ember, hanem a bátaszéki vasútállomás egyik irodájában, ahol Kovács elvtárs és felesége éppen számbaveszi az elmúlt napok „eredményét’', azokat a különböző tárgyakat, amiket az utasok a vonatban hagytak és a jegyvizsgálók behoztak. — Pedig a mi állomásunk nem is olyan nagy — mondja Kovács elv társnő —, hát akkor elképzelheti, mi lehet a nagy állomásokon, pályaudvarokon. Igazán tehetnének maguk is valamit, hogy az utasok jobban vigyázzanak a holmijukra, mert ez bizony nekünk sok munkát ad. Mert a „talált tárgyakat” itt bizony nagyon gondosan kell kezelni. Az előírások talán mégi szigorúbbak, mint a pénzkezelésnél. Ahogy a jegyvizsgáló behozza, több példányban részletes jegyzéket vesznek fel róla, — az élelmiszer kivételével, mert az romlandó, meg kell semmisíteni — és a talált tárgy megkapja a jegyzék sorszámát. — Szoktak-e jelentkezni a tulajdonosok? — Nem mindig. Előfordul az is, hogy mire a vonat befut, már telefonáltak Szekszárdról vagy Ücsénv- ből, Tolnamözgről, hogy az egyik utas bennhagyta a kocsiban a táskáját, az ernyőjét vagy kabátját, van úgy, hogy csak pár nap múlva jelentkezik a tulajdonos. A múltkor egy borbély például egy hét után jctt a vonatban hagyott felszereléséért. De az esetek többségében sajnos, nem keresik ezeket a dolgokat mondja Kovács elvtárs. — Sokan úgy gondolkodnak, hogy „elvesztettem, arra már keresztet vethetek, úgy sem lesz meg.” Pedig vantnak ám néha értékes dolgok. Ezerötszáz-kétezer forintos fényképezőgépet is találtunk már a kocsikban. — Mi lesz a sorsuk ezeknek a tárgyaknak? — Ha a tulajdonos megállapítható, postán, portos csomagként elküldjük néki. Ha nem, akkor itt jegyzékbe vesszük, két hétig itt tartjuk. Ha addig jön az igazolt tulajdonos — mert a visszaélések elkerülése végett bizony „levizsgáztatjuk” az illetőt, mondja meg. milyen volt elvesztett holmija —, akkor kiadjuk részére. Két hét után leplombált ládában elküldjük a pécsj igazgatósághoz. Egy hónapig ott is várnak a tulajdonosra. Előfordult mér, hogy itt jelentkezett, megmondtuk, milyen szám alatt lett elküldve Pécsre, és ott megkapta elvesztett tárgyait. Ha letelik az egy hónap, és nem jelentkezik a tulajdonos, akkor a „talált tárgy” a bizományi áruházba kerül, eladják. Most a sapkáknak, kalapoknak van a szezonja. Tavasszal több a kabát, esernyő a kocsiban hagyott és idekerülő tárgyak között. Ahogy az évszakok változnak, úgy változik itt a tárgyak összetétele. — Csak kevesebb nem akar lenni —, mondja Kovács elvtársnő. Pedig az nemcsak nékünk lenne érdekünk, hanem elsősorban azoknak az utasoknak, akik feledékenység- ből, gondatlanságból a kocsiban hagyják holmijukat. J. J. Nagy dolog a bizalom, még két ember között is, hát még amikor 15—20 ember tisztel meg ezzel egyet... Ezt a nagy bizalmat azonban ki kell érdemelni, nemcsak a megtiszteld egész egyéniségével, hanem munkájával is. Napjaink számos példát adnak erre, mert a választás előkészítésében a jelölő- gyűléseken, községi viszonylatban is csak azokat jelölik tanácstagnak, akik magatartásukkal és eddigi munkájukkal bebizonyították, érdemesek a bizalomra. Mert ami igaz az igaz, jól meg- hányják-vetik ám egy-egy utca lakói, kiket küldjenek a tanácsba, hogy képviseljék ügyüket, segítsenek vágyaikat, reményeiket valóraváltani. S ha látják igyekezetét, maguk is segítenek neki olyan szívvel és lélekkel, hogy csak csoda. Ilyen előzmények után jelölték Feres Lajost, a paksi Vörös Sugár Tsz elnökét is körzetében a Mária utca és környéke lakói. — Már előbb is igyekeztem az utca lakóinak ügyes-bajos dolgait elintézni, pedig tanácstag sem voltam — mondja. Arról már nem beszél, hogy miért? De biztosan azért, mert benne él az új, a haladóbb iránti olthatatlan vonzalom. Egyé ni életében ez úgy mutatkozott meg, hogy a közös gazdálkodás út. ját választotta, mint az igazi paraszti felemelkedés egyetlen útját. Utcájában, a Mária utcában ez úgy mutatkozott meg, hogy észre vette, mi kellene az utcában a lakóknak a kulturáltabb, az emberibb élethez. Egy világért sem gondolva ellenszolgáltatásra, például egy másik Mária utcai lakossal, Gárdái Józseffel összebeszéltek, s elhatározták, valahogy kijárják, legyen az utcában is járda. Nem volt könnyű az igaz, mert a községfejlesztési alapból nem futotta volna. De nem csüggedt Fercs Lajos, addig járt a tanácshoz, érvelt, vitatkozott, míg belefért a tervbe a Mária utcai járdaépítés is. — Valakinek el kellett kezdeni — így beszél most szerényen munkájáról. Pedig a munka neheze még hátra volt, mert a tanáccsal való megbeszélés úgy szólt, hogy az utca csak az anyagot és a mestert kapja. Az utca azonban nem hagyta cserbe a bátor kezdeményezőt. Az anyaghordást, a segédmunkákat elvégezte az utca lakossága. Mindez még 1956-ban történt, de úgy látszik, nem felejtették el az utca lakói, s a jelölésnél erre is emlékeztek. Emlékeztek arra is, hogy a volt tanácstagok nem is nagyon próbálkoztak így — mondhatnánk »verekedni« az utca érdekében. És az első sikerek tovább buzdították nemcsak a kezdeményezőt, de az utca lakosságát is. Tavaly a villanyproblémát. vette észre mindenki. Ugyanis a Mária utca mindkét végén be volt vezetve a villany, csak a közape maradt ki, s mindössze öt oszlopnyi távolságban. Most már ezért indult meg a munka. Könnyebb volt sokkal a helyzet, mert Fercs Lajos most már hátamögött tudta a társadalmi munkások erejét. Nem volt ez sem betervezve, de a társadalmi munkások példája a falu más részében is követőkre talált, s mivel a tanácsnak csak az anyagra és a szakemberekre volt gondja, a tervezettnél többet elvégeztethetett. Az utca lakói itt is vállalták az oszlopok odahordásának, leásásának, felállításának mun-, káját. Ezt is figyelembe vették a jelölésnél a Mária utcaiak. — Nem is gondoltam én erre — már mint a jelölésre — mondja bú csúzóul, engem csak az vezetett, hogy valakinek el kell kezdeni a mi utcánkban is a fejlesztést. Ezután is csak ezt fogom követni, mert ha megválasztanak, meg akarok felelni a bizalomnak. (i—e) Az első osztályosok szüleinek és nevelőinek találkozója Alig néhány Két telt el azóta, hogy a kis elsőosztályosok táskával, amely könyvvel és tanszerrel volt felszerelve, elindultak az iskolába. Az azóta eltelt idő valóságos kis hősi korszak volt az első osztályosok életében. Meg kellett szökniük a fegyelmezettséget. Ebben az időszakban volt az is, amikor kialakult bennük, a rendszeres munka végzésének felelőssége, az írás-olvasás, számolás alapjainak tanulása. Valamennyiünkben ezek a gondolatok elevenedtek fel az elmúlt napokban, amikor résztvettünk azon a kedves találkozón, az elsőosztályosok szülőinek és pedagógusainak találkozóján, amelyet a városi nóianács rendezett ‘ Szekszárdon. A belvárosi párt-alapszervezeté- nek szépen berendezett helyiségében kellemes ■ környezetben látta vendégül a városi nőtanács a szülőket és a nevelőket baráti beszélgetésre, amelyhez bevezetőt Merő László, a Garay Gimnázium tanára mondott. — A mi feladatunkat,, a szülők és nevelők feladatát egymondatban sűríteném. Feladatunk a szocialista, a közösségi ember jellemvonásainak. kialakítása — mondotta többek között. Számtalan jó és rossz példán keresztül érzékeltette a nevelés pozitív, illetve negatív vonásait, amelyet mint szülő és pedagógus tapasztalt. Az előadó bevezetője a szülők nagy helyeslésével találkozott, majd beszélgető csoportok alakultak ki, amelyek központjai az I. osztályos »tanító nénik« voltak. Lemle Zoltánnét, a felsővárosi iskola kedves Vili nénijét különösen sokan körülfogták, hisz a fiatal mamák közül is többen az ó első osztályába jártak. Hollendus bácsi és felesége a Gulyás tanító néninél érdeklődtek a kis állami gondozott, Hucker Jenő elsőosztályos magatartása iránt. A beszélgetés során aztán kiderült, hogy Hollendus György és felesége szekszárdi parasztok két kis állami gondozott kisgyermek ne velését vállalták, s ennek a feladatnak becsülettel eleget is tesznek. Újvári Lajos vasúti dolgozó Giziké nevű kislánya tanulmányi eredményeiről érdeklődött és csodálkozva állapították meg feleségével együtt, hogy »tanító néni« a rövid idő alatt milyen alapos véleményt, mondhatni »jellemzést« tudott adni gyermekük szokásairól és gondolatvilágáról. Demjén Zoltán és felesége a szülők általános véleményét és óhaját mondták el. — Tudomásunk szerint ez volt az első ilyen kezdeményezés és mi igen hálások vagyunk a nőtanácsnak a kedves meghívásért. Célszerű lenne, ha a jövőben gyakrabban rendeznének a szülők és a pedagógusok bevonásával a gyermekek nevelésével foglalkozó előadásokat, mert különösen a fiatal és a nevelésben kevesebb tapasztalat- tál rendelkező szülők számára a mai est keretében megtartott előadás igen hasznos és tanulságos volt. P.-né ÚJ KÖNYV Tersánszky J. Jenő: Illatos levélkék című Kötetének egyik illusztrációja
