Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-09 / 265. szám
195S november 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG r 9 ÇJivmht k&zkata Immzda hm — Még hogy én loptam el az ö kukoricáját... Hát kell nekem, az övé — méltatlankodott az öreg Raáb János. — Nem vagyok én tolvaj, hogy rámfogjon ilyent. De megyek a tanácshoz, az elnök majd igazságot tesz. Az elhatározást tett követte és kedden délelőtt beóvatoskodott Dózsa Lászlóhoz, a tanácselnökhöz. — Hát lássa, ez a Schéfer Henrik azt mondja rólam, megszedtem a kukoricáját. Ezt mondja rólam... Elnök kartárs, valamit csinálni kell... — Várjon csak, János bácsi. Hol van « földjük? — Arra Rudolf-major felé. A keresztnél... — Szólok a kisbírónak, hivassa be a Schéfer Henriket... Vagy ne is hivassuk ide, hanem ki a földre. És kimegyünk mi is. — De messze van... sok időbe telik. — Nem baj. Legalább mindjárt eldöntjük, igaza volt-e az öreg Schéfernek, vagy nem. — Hát akkor menjünk — készülődik a tanácselnök, miután a hivatalsegéd visszajött. Negyedóra múlva már ott baktatnak a dűlő- úton, a dombokon, völgyeken keresztül. (Hogy mennyi dombot csinált a természet ebben a varsádi határban?) Az öreg Raáb közben nagy szuszogva magyaráz: — Tudja, egy darabban van ez a föld, három és fél hold, együtt vettük ki a Henrikkel, együtt szántattuk fel traktorral és az el is vetette azzal a géppel... — Aztán hogyan osztották el? Sorok szerint? — Nem, nem. Átvágtuk a sorokat, hogy ez a fele az enyém, másik meg a Henriké. — Látja, pedig jobb lett volna, ha a sorok szerint osztoznak. Eny- nyi sor nekem, ennyi sor neked Akkor biztosan nem lett volna nézeteltérés. — Bizony, igaza van. De hát sohase gondolkodik előre az ember... — sopánkodik az öreg. — Pedig érdemes lenne előre gondolkodni, A szövetkezetieknél például ilyesmi miatt nem fordul elő nézeteltérés. — Veszekedtek azok eleget a Szabadság idejében... — Az igaz. De most nézze meg, milyen egyetértésben dolgozik mindkét szövetkezet tagsága. Mit szól ahhoz, hogy a Ham Kálmánéknak 110 mázsa elit-forgójuk termett, annak ötszáz forint mázsája. — Akkor elég szépen jut pénz a tagoknak — helyesel most már az öreg. — Bizony, János bátyám, a szövetkezetben is másként van ám, mint volt valamikor — zárja le a vitát a tanácselnök, mert közben megérkeznek a vitás kukoricatáblához. Hamarosan odaér a másik öreg, Schéfer Henrik is. — Látják, ezért kár volt összerúgni a port — állapítja meg a tanácselnök. — Itt két csővel többet vett le ugyan, de amott nem szedte ki a sort egészen a jelölésig. Amivel beljebb ment, amott meg ráhagyta. Hát érdemes ezért összekülönbözni? Ugye, nem... Ha már együtt elmunkáltatták, elvetették a földet, akkor csak nem vesznek össze néhány cső kukorica miatt. — Látjuk, látjuk... — bólogat a két öreg. — Jobban ki kellett volna húzni a határt... barázdát kellett volma húzni keresztül... —Inkább el kellene tüntetni a határokat... Nem veszik észre, hányán rájönnek, hogy termést hozhat a barázda is — jegyzi meg nyomatékkai a tanácselnök. — A két összebékült öreg csak hallgat. És hármasban indulnak hazafelé. B. 1. Déván történt 1932-ben HÍREK — Ügyeletes orvos november 9-én, vasárnap dr. Scherer Sándor SzeK- szárd, Beloiannisz utca 27. Telefon: 26—88. — A felszabadulás előtt Tolna megyében 9000 OTI biztosított volt. Napjainkban 50 000 tagja van az SZTK-nak. Az SZTK kiadásai az elmúlt évben Tolna megyében több mint 30 millió forintot tettek ki. — A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága november 12-én ismét ülést tart, amelyen a helyi tanácsok 1959. évi költségvetését tárgyalják meg. A napirendi pont előadója Vancsa Sándor, a Megyei Tanács vb. pénzügyi osztályának vezetője. — Egy francia kisfiú ígv vígasztalgatta édesanyja1., aki koldulással kereste meg kettőjük mindennapi kenyerét: „Tudod anyácskám, ha megnövök, minden megváltozik. Én gazdag leszek, neked pedig csak saját részedre kell koldulnod.” — A községfejlesztési alapból az idei évben a tanácsok több mint 5 millió forintot fordítottak; illetve fordítanak kulturális célokra. — A termelőszövetkezetek évről évre többet pénzelnek tejből. Ebben! az évben pedig csak szeptember 30-ig több mint 4 600 000 forintot fizetett ki. — Dembraban, egy kis indiai faluban 19 személyt letartóztattak, mert élve eltemettek két asszonyt. A babonás falusiak azzal gyanúsították a két nőt, hogy boszorkányok és különböző csapásokkal sújtják a falet. Legutóbb kolera-jarvány tört ki és °zért is a „boszorkányokat” okolták. Népítéletet tartottak, elhurcolták a nőket és az éjszakai órákban élve el- mették őket. — A felszabadulás előtt 57 év alatt 51 községet villamosítottak Tolna megyében. A felszabadulás óta eltelt 13 év alatt 52 községet villamosítottak. Tehát 13 év alatt többet villamosítottunk, mint a máit rendszerben 57 év alatt. A Liszt Ferenc Zeneiskola november 7-e alkalmából ünnepi növendékhangversenyt rendezett, amelyen képviseltette magát a párt és a városi tanács is. A nagy érdeklődés mellett lezajlott hangversenyen a növendékek szép felkészültségről tettek tanúbizonyságot és szovjet és magyar szerzők műveinek előadásával áldoztak a 41 esztendővel ezelőtt lezajlott forradalom emlékének. Egyebekben a bevezetett gyakorlatnak megfelelően ezzel a hangversennyel indult meg a növendékhangverseny-idény. Alig néhány perce ért véget itt Bonyhádon az először szavazó KISZ fiatalok taggyűlése, melyen öreg^ veterán kommunisták is jelen voltak és beszéltek régi, harcos életükről... A gyűlés után a fiatalok szórakoznak, táncolnak, én meg ideülöík Váncsa István bácsi mellé és megkérem, hogy meséljen valamit a régi választásokról. — Jó a mai fiataloknak — mondja — gyűlésezhetnek, van hol szórakozniuk. megmondhatják a véleményüket a politikáról, szavazhatnak. Bezzeg a mi fiatal éveinkben nem hogy nem szavazhattunk, még egy helyiség sem volt, ahol összejöhettünk volna egy kicsit beszélgetni. Ha csak a kocsmában nem... Az 1932-es választásnál Déván voltam, Erdélyben. Tudod hol van? Abban az időben lépett fel a Paraszt Párt, amely Petru Grozát jelölte képviselőjének... Petru Grozá-! nak nagy tekintélye volt előttünk,, szegényemberek előtt, mert szeretett bennünket, támogatta a mi ügyünket, a szegény népért harcolt Elérkezett a várvavárt választás napja. Mindenki abban reménykedett, hogy végre sikerül a Paraszt Pártnak is bejuttatnia képviselőjét a parlamentbe. A kormányzópártiak persze mindent elkövettek, hogy ezt megakadályozzák. A legaljasabb cseltől sem riadtak vissza céljuk elérése érdekében. Petru Groza nevében például, az Ő' tudta nélkül, sózott halat osztottak szét a nép között. Mindenki vihetett haza belőle, amennyi csak jól esett. Persze, hogy örült az ingyen élelemnek a nép. Közben a város vezetői elzáratták a vízvezetéket, hogy a nép ne jusson vízhez. Amikor a sós halra a lakosság megszomjazott, kétségbeesve vette észre, hogy nincs víz. Az emberek a városháza elé tódultak és döngetni kezdték a bezárt kaput, vizet követelve. A tömeg ellen kivezényelték a tűzoltókat, akik vízsugárral verték szét a tömeget... Ilyen előzmények után indultak el az emberek egy csoportban a szavazóhelyiség felé... Útközben találkoztak az ortodox hívőkkel, akik szintén együtt mentek szavazni kereszteket vive, papokkal az élen. A két csoport között az összetűzés olyan hirtelen robbant ki, hogy okát megállapítani lehetetlen volt. csak azt lehetett látni, hogy a keresztek lesújtanak a fejekre, a hátakra és téglák röpülnek. Mindegyik fél a maga képviselőjének a nevét kiáltva rontott a másiknak... A verekedést a csendőrség megjelenése szakította félbe, akik sok embert letartóztattak és a verekedés ürügye alatt a népet kizárták a szavazásból. így a Paraszt Párt megbukott. Ugyanakkor bukott meg a Munkás Párt is... Az ellenzéki pártok vezetőit letartóztatták és csak a választások után egy héttel engedték őket szabadon... így volt abban az időben Magyarországon is, nemcsak Romániában, és így van ez a mai nyugati országokban, vagy talán még rosszabbul... Algériában most is rendőrszuronyok »felügyelete« alatt szavazott a nép... T. M. MIT KELL TUDNI A BURGONYA ÉS TAKARMÁNYRÉPA TÉLI TÁROLÁSÁRÓL A gazdák az étkezési és vetóbur- gonyát általában pincében és prizmában tárolják. Az itt tárolt burgonyában többféle kórokozó idézhet elő rothadást. A rothadás kétféle: száraz és nedves. A száraz rothadásban pusztuló burgonyagumó szövetei száraz, morzsalékos, barnaszínű anyaggá esnek szét. A nedves rothadásra viszont az jellemző, hogy a gumó belső része megpuhul, pépszerűvé válik és bűzös szagú. A rothadási folyamatok rendszerint akkor lépnek fel, ha nem tartottuk be a burgonya szedésénél a növényvédelmi rendszabályokat és a prizmában vagy a pincében a hőmérséklet plusz 8 C foknál magasabbra emelkedett. A tárolt burgonya védelménél tehát az a feladatunk, hogy megakadályozzuk a burgonya bome- legedését. Havas időben a burgonyaprizma bemelegedését elárulja a prizmán lévő hóolvadás. A répát legtöbb helyen prizmába szokták tárolni télen. A répa legáltalánosabb betegsége a fehér rothadás, amelyet penészgomba okoz. A téli tárolás védelmének ugyanazok a szabályai, mint, a burgonyának. HOGYAN VÉGEZZÜK EL AZ ŐSZI SZÁNTÁST Az őszi mélyszántások első és legfontosabb minőségű követelménye, hogy az valóban mély legyisn. Mégpedig 20—25 centiméter mély. Ezen túlmenően nagyon vigyázni leéli arra, hogy ne maradjanak „vakbarázdák”. A kisebb-nagyobb szántsitlan sávokon »vakbarázdákon» ugyanis a vetést nem lehet jól elvégezni, s így a növény a minőségileg rosszul megszántott területen egyenetlen, „foghíj j as” lesz. A másik elengedhetetlen követelmény a minőségi mélyszántásnál, hogy változtassák a gazdák a szántás irányát. A múlt évi szántás irányára keresztbe kell elvégezni az idei mélyszántást, vagyis az egyik évben keresztben, a másik évben hosszában kell szántani, mert így az eke egyenletesebben dolgozza meg a talajt. Az egész tábla talaja felszínében más mélységben kiegyenlítettebb lesz, ami a növényállomány életkörülményeit kedvezőbbé teszi. HOGYAN KAPHATNAK A TERMELŐK TAVASSZAL A TYÚKTOJÁSRA 30 SZÁZALÉKOS FELÁRAT l Több olvasónk kérdezi, hogy milyen eljárás megelőzésével adhat el a tavasszal tyúktojást a baromfikeltető állomásnak. Az érdekelteknek a következőket válaszoljuk. A megyei tanács végrehajtó bizottsága már kijelölte azokat a mintaközségeket, amelyekből a tavasszal szállítják a tyúktojást a barmofikeltető állomásokhoz. De, hogy valóban szállíthassák, annak legfontosabb feltétele, hogy a tyúkok egészségesek, fertőzésmentesek legyenek. Ezt állategészségügyi szakember állapítja meg. A baromfiak vérvétele- zése most folyik, s amennyiben az állatorvos úgy találja, hogy egy-egy gazda baromfiállománya fertőzés- mentes, az nyugodtan szállíthat a tavasszal tojást a baromfikeltető állomásra. Az ilyen előzmények után szállított tojásért a baromfikeltető állomás a mindenkori napi árra még 30 százalékos felárat fizet. Ezúttal nem soroljuk fel azoknak a községeknek a neveit, amelyeket a baromfitovábbtenyésztés szempontjából mintaközségnek jelöltek ki.- De erre vonatkozóan a gazdák felvilágosítást kérhetnek minden községben a tanács, vagy a földműves- hszövetkezet gazdasági felügyelőjétől. így éltünk Szekszárdion n £££* RÉGI JÓ VIIÁGB r-v n Utánuk az Szönviz — s 1944-ben ellopták még a szűkös maradékot is Huszonöt esztendős terror és lopássorozat után, ugyan mi lehetne a méltó befejezés? A lopások helyett nyílt rablások, a félig-meddig burkolt elnyomás helyett nyílt üldözés. Törvényszerű következménye volt a Horthy-rendszemek Szálasiék banditizmusa, Szekszárdon pedig vitéz Vendel István polgármesterségének dr. Tarlós (Taszlemek) a tisztességnek még a látszatát is félrerúgó haramiarendszere. Ahogy Horthyból következett Szálasi, úgy Vendel Istvánból következett dr. Tarlós (Taszler). így jutottunk el az 1944-es esztendőig. De addig még levágták a sápot Vendelék. Az 1940-es évek elején egymást követő zsidó- törvények nemcsak egy faj embertelen eltaposását és kiirtását jelentették, hanem kiváló üzletet is egynémely »keresztény« hivatalnokoknak és üzletembereknek. Emlékeznek még a szekszárdiak a Reichl- féle szőlőre. Távol áll tőlünk a szándék, hogy most valamiféle példás színben tüntessük a dúsgazdag Reichl-t csak azért, mert zsidó volt, egy epizódot azonban, nem hallgathatunk el, amelynek főszereplői vitéz Vendel István Szekszárd város keresztény polgármestere és Reichl, a dúsgazdag szőlőbirtokos. Amikor életbe léptették a zsidótörvényeket egyes árja urak szemet vetettek a zsidó birtokokra. így kiszemelték Reichl szőlőjét is. Az egyezség megtörtént. Reichl névle ges adás-vételi szerződés alapján átadta a szőlőjét, amin aztán Diósi Endre, Apponyi jószágigazgatója, Ónody főjegyző és egy tábornok osztoztak. A szőlőért a város vezető 1 mentesítést ígértek Reichlnek az elhurcolás elől. Szavukat természetesen nem tartották be, mert Reichl hiába adta át szőlőjét, elhurcolták, úgy hogy vissza sem tért. Vádaskodni már nem tud,, de emlékezetes még néhányak előtt az a beszélgetés, amelyet Vendel István polgár- mesterrel folytatott és amelyben többek között ilyeneket mondott: »Becsaptál, csirkefogó!« Álljon itt emlékeztetőül ez a mondat. Ilyen előzmények után tört a nyilas rémuralom Szekszárdra. S amikor közeledtek a szovjet csapatok, megkezdődött a vezetők menekülése. A zsidó boltokat kiárusították — ami maradt, miután az értékesebb holmikat nem késlekedtek ellopni belőlük. Az utolsó napokban soha nem tapasztalt csomagolás kezdődött. Tarlós nyilas polgármester se gítségével a város öntözőautójába pakolta a város pénzét, a gyámpénztár pénzét és ékszereit. Még az árvák vagyonát sem kímélték. Sőt a hurcolkodásba beállították a szemétgyűjtő kocsit is. Hat láda zsírt raktak belé,, mert még azt is elszállították. Sőt, amikor kiürültek a páncélszekrények, amikor az ékszerek, a pénz már kocsikon voltak, összeszedték a szőnyegeket^ festményeket s nyugatra »mentették« azokat is. A város lakói és a városháza tisztességes érzelmű tisztviselői rémülten nézték ezt az utolsó rablást. El kell mondani azt is, hogy Szabiár Béla adóügyi tisztviselő végül is megmentette a hadiözvegyek pénzét, amit már nem volt idő kifizetni, eldugta és a felszabadulás után ezzel a néhány száz pengővel indult meg ismét Szekszárd közigazgatása. A szovjet csapatok bevonulása előtt egy héttel, éjjel-nappal égett a tűz a polgármesteri iroda kályhájában. Égették a kompromittáló iratokat, igyekeztek eltüntetni minden nyomot, amely vádolhatta volna a bűnösöket. A közvetlen lopások mellett felmérhetetlen károkat okozott a gondatlanság. Miért kellett elpusztulnia a szekszárdi múzeum országoshírű műkincsei jelentős részének? Dr. Csallogh volt akkor a múzeumigazgató. Utasítást is kapott központjától, hogy a múzeum értékeit csomagolja össze és ládákban helyezze el a múzeum pincéjében. Nem tette ezt meg dr. Csallogh- Nem volt rá ideje(!?) Nem volt ideje, mert lefoglalta a politika. Dr. Lesz- leivel, a közismert nyilas orvossal inkább a város ügyeit segítettek »intézni« Tarlós polgármesternek, így aztán nem lehet csodálkozni azon, ha a múzeum értékei a háború következtében szinte teljes egészében elpusztultak. A felszabadulás után itt állt a város kifosztottan, tönkretetten. Nem Vendel Istvánéknak és a többi volt vezetőknek köszönhető, hogy a teljes nyomorúságból hallatlan rövid! idő alatt kilábolt. A város tisztességes erői új rendet teremtettek, jobbat, különbet, mint a régi volt, mert megszabadult olyan nehezékektől, mint, amit a régi pol gármester és a régi hivatali potentátok jelentettek. * Ezzel cikksorozatunk végére értünk. Ha teljes átfogó képet nem is, de reméljük sikerült körképet adni arról, hogyan éltünk Szekszárdon »a régi jó világban«.
