Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-01 / 258. szám

1058 november 1.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

JAVASLATAINK

a pusztahencsei Kossuth Tsz jövőévi tervezéséhez

A pusztahencsei Kossuth Tsz napjainkban lesz kétéves. A nagyüzemi gazdálkodás minden feltételével rendelkezik. Földjei közvetlen a major mellett, nagy táblában vannak. Az Istálló és a többi gazdasági épület egy helyen, a központi majorban található meg. Közvetlen a major mellett van egy állóvíz, amely nagyszerűen alkalmas lenne víziszárnyasok tenyésztésére;

ILYENEK A FELTÊTELEK,

s ha ezeket a szövetkezet jól kihasználja, akkor rövid időn belül a megye egyik virágzó közös gazdasága lehet. De ehhez elengedhetetlen, hogy a lehetőségeket az eddiginél jobban használják ki, gazdaságukat fokozatosan fejlesszék a belterjesség irányába. S mert az 1958—59-es gazdasági év termelési tervét a jövő héten újjáválasztott vezetőség kezdi meg, helyi tapasztalataink alapján a tervezéshez van néhány javaslatunk.

A szövetkezet 700 hold földön gazdálkodik, 71 tagja van. Jelenleg összesen 25 szarvasjószág, ezen belül mindössze 7 tehén van a közösben. Ez nagyon kevés. Ezzel szemben 50 bebugatott enyakocának valót tartanak nyilván. Ez így, a földhöz viszonyítva aránytalan; A 700 holdas gazdaságban semmi nem indokolja, hogy 50 anyakocát tartsanak. Ezt a járási elVnrsak is megmondták már a szövetkezetnek. Meg is értették és most azt tervezik, hogy az elitrekord 50 anyakocának- valóból az ellés után kiválasztják a 30 legjobbat és ezeket tartják meg a közösben. Még ez sem egészen reális. A jelenlegi földterülethez 20 anyakoca bőségesen elegendő lenne. Hiszen ez évente, szerényen számítva is, 320 matent je’ent. Ha ezt mind meghizlalják, gyakorlatilag minden egyes tsz-taghoz viszonyítva hat kövérdisznót tudnak értékesíteni, ami egészen kiváló. Ilyen alapon a sertéstenyésztés rovására máról holnapra növelhetik a sza-vasjószá- gok számát. Az lenne a jó, ha legalább 50 tehenet tartanának a közösben, minden tsz-tagra egyet; Erre megvan a reális alap. Mert, ha a jelenlegi 15 lóból ötöt eladnak — nyugodtan el is adhatnak — kapnak érte öt jó fejőstehenet. Nevelnek jelenleg néey húsbikát is, amit ha eladnak, szentén kannak ér é néay tehenet. Állami hitelből is bővíthetik a szarvasmarha-állományt, erre a 3004-es számú kormányrendelet lehetőséget ad. Végül, de nem utolsó sorban ajánljuk a szövetkezetnek, hogy

HASZNÁLJAK ki A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOKAT.

Foglalkozzanak víziszárnyasok tenyésztésével. Ez nagyon kifizetődő lenne. Ott van a tó, amelyet ritka akácfaerdő vesz körül, amelyben a libák egész nap ellegelésznének. A pulykatenyésztést is ajánljuk a szövetkezetnek, mert a pus ta mellett vannak a lucernások, ahol a pulykák úgy fejlődnének, mint a gomba, és emellett elpusztítanának sok rovarkártevőt. Ezeknek is kevés takarmány kellene és a pulyka jól jövedelmez.

A növénytermelést illetően a tavalyi megoszlás jó, ennek szellemében nyugodtan termeszthetnek az idén is.

Utolsóként a vezetéssel kapcsolatban bátorkodunk néhány megjegyzést tenni. Nem tartjuk egészen ésszerűnek a tagság döntését, mely szerint Bartos József elvtársat választották meg elnöknek. Bartos elvtárs harcos kommunista, nagyon becsületes ember. De idős és beteges, tsz-tag még nem volt. Helyesebb lett volna, ha olyan elnököt választanak a szövetkezetbeliek — ha már a jelenlegit nem tartják megfelelőnek —, aki több éve tsz-tag. Ilyen a Kossuthban van bőven, hiszen a szövetkezet hét évig volt a tengelici Petőfi Tsz-nek üzemegysége, s akik jelenleg a közösben

vannak, azok túlnyomó többsége már akkor tsz-tag volt;

JELENLEG AGRONÓMUS SINCS

a tsz-ben, az elmúlt két évben nem is volt. Jelentkeztek ugyan az utóbbi időben hárman is, de az egyiket ilyen, a másikat olyan indokkal utasították el. Azt javas:ljuk a tsz-ta- goknak, hogy az agronómus munkabérét ne spórolják meg, mert amit megtakarítanának a réven, az többszörösen elmegy a vámon. Erre van éppen elég példa. Még akkor is kifizetődő a szövetkezetnek agronó- must tartani, ha az éppenséggel fiatal, kevés gyakorlattal rendelkezik. Hiszen kezdetben ellátná a brigádvezető feladatát is, aki jelenleg mint függetlenített ember dolgozik a szövetkezetben. Rövid időn belül aztán a fiatal agronómus gyakorlatra itt szert tenne, amit az egész tagság jövedelmének fokozása érdekében rövid időn belül gyümölcsöztethet- ne. _ „

Amit elmondottunk, az javaslat. Ne úgy vegyék a tsz-tagok, hogy bele akarunk szólni a szövetkezet ügyeibe, ez távol áll tőlünk, ehhez nincs is jogunk. De ha megvalósítható, amit javasoltunk, akkor azon a szövetkezetiek vitatkozzanak és ha elfogadható, tervezzék meg, s ha megtervezték, akkor tekintsék törvénynek a végrehajtását.

M. L.

HÍREK

— A tolnai Épületkár oan tartó KTSZ-nél párosverseny indult a Pelczer és a Guld-brigád között minőségi és mennyiségi munka elvégzésére. A versenyt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulója tiszteletére indították.

— Az ország 130 háziipari szövetkezete között első lett a Decsi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. A vándorzászlót és vele együtt 8000 forint pénzjutalmat pénteken adták át a szövetkezetnek.

— 120 000 forintos költséggel 120 méter mély kút fúrását tervezik a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet új tanyaközpontjában. Ez a kút biztosítja majd a központ épületeinek vízellátását.

— A hároméves terv időszaka alatt, 1960-ig mintegy 25 százalékkal növekszik a kisipari szövetkezetek szolgáltató tevékenysége a lakosság felé. A kisipari szövetkezetek 1960-ban 1957-hez viszonyítva 26 százalékkal növelik a bútorgyártást.

— Megkétszereződött egy év ala't a fejési átlag a bátai Vörös Zászló Termelőszövetkezetben. Tavaly 6,5 liter volt a fejési átlag, szeptemberben viszont most elérte a 13,6 litert.

— Elkészült a Péti Nitrogénművek 1959. évi terve. Az üzem a jövő esztendőben százezer forinttal több értékű műtrágyát bocsát a mezőgazdaság rendelkezésére. Az Európa- szerte keresett argongázt is gyártani fogják, naponta 500—600 köbmétert állítanak elő. Ebből jut exportra is.

— Közöljük olvasóinkkal, hogy vasárnappal kezdődőden cikksorozatot indítunk lapunkban »így éltünk Szekszárdon a régi jó világban« címmel. A sorozat első cikke: Horthy Miklós Szekszárdon — a fővezér a nemzet torkán tartja a kezét.

— A Szakszervezetek Megyei Tanácsának Elnöksége pénteken a Tolnai Textilgyárban tartott ülést.

— A múltkori lottó-sorsoláson egy

nagydorogi lottózó négyes találatot ért el. A szerencsés lottózó Lakatos Lajos. Mint már jó néhányszor, ezúttal sem juthatott volna jobb helv- re a nyeremény. Öt gyermeke van és anyagi helyzete sem a legjobb. A kézhezkapott 25 800 forin' b >1 20 000-et nyomban a takarékba helyezett.

— Műemlékké nyilvánították

Bonyhádon a Lenin u. 6. szám alaíü házat. Az épület tatarozására és eredeti formájában történő helyreállítására 170 000 forintot fordítottak

— Közeled k a tél, növekszik a te véli könyvtár forgalma is. Hosszabbak az esték, az emberek jobban ráérnek olvasni. A legutóbbi kölcsönzési napon mintegy negyvenen fordultak meg a könyvtárban;

— Tolnán korszerű kisvendég7 í nyílt a volt tiszti kaszinó épületében a közelmúltban. A kisvendéglő m: az első napokban is jelentős forgo! mat bonyolított le.

TILTAKOZUNK !

Valamennyiünk számára legdrágább kincs a béke, amely nélkül elképzelhetetlen az alkotó munka, egyszóval az élet. Az emberiség ma egyöntetűen kívánja és akarja, hogy a nyugodt életet biztosító világbéke tartós legyen.

Munkásgyűlést tartottak a napokban a várdombi gépállomás dolgozói, akik e gyűlésen a következő határozatot hozták a béke megvédése érdekében.

»Tiltakozunk a nukleáris robbantások és a további kísérletek ellen, követeljük a robbantások és kísérletek végleges megszüntetését, a népek békessége és egészsége érdekében.

Tiltakozunk az ellen, hogy az Egyesült Államok más nép belügyei- be avatkozzon és katonai provokációt hajtson végre a Kínai Népköz- társaság és más békeszerető nép ellen.«

Az elkallódott szakember

Szekszárdról Hőgyészre utaztam az elmúlt napokban autóbuszon egy régi mezőgazdász ismerősöm társasá gában. Az időt beszélgetéssel csaptuk agyon. Barátom a belterjesség problémájáról beszélt, s mivel nézeteink nem mindenben egyeztek, kisebb vita keletkezett közöttünk.

Vitánkba váratlanul egy harmadik ember is beleavatkozott, az autóbusz kalauza.

— Hogyan, maga ehhez is ért? — álmélkodott a barátom a kalauz felé fordulva.

Szokatlanul kevesen utaztunk. A kalauz leült az előttünk lévő székre és meglepő szavakkal válaszolt.

— Jól néznék ki, ha nem értenék hozzá, hisz mezőgazdasági szakember vagyok.

— Mezőgazdasági szakember?

— Igen!

— Milyen képesítése van?

VÁLTOZÁSOK

— A kendergyári munkás úgy sem tudott volna sertést tartani. Ma ott sorakoznak egymás mellett a sertésólak. Minden lakónak van. A gyár építette. Sarvajczéknak két szép hízójuk van az ólban — tavaly is kettőt vágtak. A gyár épített tyúkólakat is a telep lakóinak. Jellemző a régi, majdnem feudális viszonyokra, hogy még az újság járatását is megtiltották a dolgozóknak, akik csak titokban olvashattak. Amikor a gyár igazgatója megtudta, hogy az egyik munkás — név szerint, Madár András törős — újságot járat, azonnal kiadták az útját;

Az az ócska ikszlábú asztal ezekre az időkre emlékezteti a kendergyáriakat és szinte jelképe annak, milyen változások történtek nálunk.

Dehát ne csak a lakótelepen, hanem a gyárban is nézzünk kicsit körül. Régi tulajdonosai már biztosan nem ismernének rá, annyira megváltozott külsőre is. Hát még belül. Tágas, világos, levegős műhelyek, korszerű gépek könnyítik meg a dolgozók munkáját. A múlt évben a kóc-gép- sor és a kenderturbina felszerelésével és üzembehelyezésével teljesen kiküszöbölték a rostkikészítés legnehezebb munkáját, a tilolást. Az üzemben alig látni port, pedig egykor — a nehéz munka mellett — az állandó nagy por rongálta legjobban a dolgozók egészségét. Porelszívó és pozdorja elszívó berendezés gondoskodik a por

mentesítésről és arról, hogy az összegyűlő pozdorját se kelljen talicskával elszállítani. Felépült a gyár pozdorjalemez üzeme. A kóc gépsorra és a kenderturbinára, a por- és pozdorjaelszívó berendezésre, a pozdorjalemez üzem építésére és berendezésére — mindre az ellenforradalom után került sor — mintegy három millió forintot költött az állam.

t

I

A gép nemcsak megkönnyíti a dolgozók munkáját, hanem termelékenyebbé is teszi, jobb minőséget is eredményez. Dósa elvtárstól, a gyár főkönyvelőjétől tudom meg, hogy ma közel egyharmaddal termel többet a gyár, mint az ellenforradalom előtti években. Ugyanakkor a létszám húsz fővel kevesebb. A minőség sokkal jobb, mint régen. Ezért mázsánként átlagosan 120 forinttal magasabb a gyártott rost értéke, mint azelőtt. Míg az 1955. októbertől 1956. szeptemberéig tartó egy év alatt mázsánként 112 forinttal haladta meg az önköltség az árbevételt, most, ma minden mázsa rost több mint 60 forinttal kerül kevesebbe az értékesítési árnál. De nézzük ne csak a termelési eredményeket, hanem a kereseteket. A gépesítés megkezdésekor ugyanis sokan nemcsak attól tartottak, hogy a gép nem válik be, hogy a tilolást nem lehet géppel végezni, hanem féltek a keresetcsökkenéstől is. Ezzel szemben mi a helyzet?

Bimbi Györgyné törős volt. régen is. most is. Kiszámítottuk, hogy mennyi volt átlagos havi keresete 1955. első 9 hónapjában és mennyi ez év azonos időszakában. Az idén havonta átlagosan 300 forinttal keresett többet. Farkas Anna rázósnál az összehasonlítás £

havi 296 forintos többletet mutat. Kővári Jánosné egykori tilos ma a turbinánál 169 forinttal keres többet, mint három évvel ezelőtt. Kőváriné átlagos képességű tilos, a legjobb ti- lósok keresete most alacsonyabb, mint a kézi tilolásnál volt. De ók sem sírják vissza azokat az időket, hiszen ma sokkal könnyebb a dolguk, sokkal egészségesebbek munkakörülményeik.

A bérek ma elsősorban azért magasabbak, mert a kormány a múlt évben különböző intézkedéseivel emelte a munkabéreket. De szerepe van a bérek ilyen alakulásában a korábbinál sokkal termelékenyebb, gépi munkának is.

A Dunaföldvári Kendergyár — még megyei viszonylatban •- sem tartozik a „nagyüzemek” közé. Vannak nála sokkal nagyobb, beruházásokkal is jobban felszerelt üzemek. És a dunaföldvári gyárnál sincs még minden rendben, a szociális berendezések terén — a fejlődés ellenére is — még nagy a lemaradás. Most kezdték még csak meg egy üzemi konyha és kultúrhelyiség építését, megfelelő fürdője, öltözője még most sincs a gyárnak. De e gyár példája is mutatja azokat a változásokat, amelyek nálunk az elmúlt, közel másfél évtized alatt végbementek.

J. J.

— Okleveles mezőgazdasági technikus vagyok.

— Akkor hogy került ide az autóbuszra kalauznak?

A kalauz arcán szomorkás mosoly húzódott végig és mivel a következő megálló még jó pár kilométerre előttünk volt, belekezdett kalauzzá ved- lésének történetébe.

— A nevemet is megmondom — kezdte a beszédet. — Kaszás Ferencnek hívnak. 1953-ban végeztem el a mezőgazdasági technikumot. A Sárközi Állami Gazdaságban töltöttem a szakmai gyakorlatot. Két évig dolgoztam a gazdaságban, mint me. zőgazdász. Nem yolt könnyű dolgom kezdetben, de aztán később egyre könnyebbé vált a munkám. Jártas lettem a gyakorlati mezőgazdász teendőinek végzésében. Sokat tanultam az idős, nagy tapasztalatokkal rendelkező szakemberektől. Aztán, amikor húsz éves lettem, bevonultam katonának. 1956. őszén szereltem le, az ellenforradalom leverése után. Jelentkeztem munkára a megyei tanács mezőgazdasági osztályánál. Nem kaptam munkát. Sok termelőszövetkezet felbomlott akkoriban. Nagyon sok volt a munka- nélküli mezőgazdász. A tanács apparátusában lévő mezőgazdasági szakemberek közül is sokat raciona. lizáltak. Mit tehettem? Felmentem Budapestre és kőműves segédmunkásként dolgoztam a romos épületek újjáépítésénél. 1957. tavaszán az apám, aki a 25. számú AKÖV-nél dolgozik, kedvező javaslattal állt elő. »Csapj fel autóbuszkalauznak, ha nem kapsz a szakmádban munkát« — mondogatta. Megfogadtam a

tanácsát. Egy hónapos kalauziskolára jelentkeztem. Az iskola után köteleztek arra, hogy hat hónapig, mint kalauz dolgozzak. Ha előbb otthagytam volna a kalauzságot, vissza kellett volna térítenem a tanfolyam költségeit. Pedig amikor a községi mezőgazdász hálózat létrejött és a termelőszövetkezetek újból újjáalakultak, ismét nagy szükség lett a mezőgazdászra is. Közben megnősültem. Most már több mint egy éve dolgozom a kalauz szakmában. A fi. zetésre nem panaszkodhatom, 1300 1400 forintot keresek. De a szivem visszahúz a valódi szakmámba. Szeretnék termelőszövetkezetbe menni mezőgazdásznak. Tudom, hogy szükség van rám is. Csak hát... ma már nehéz elhelyezkedni. Nem tudom kihez... hova forduljak? Nem tudom hol van rám szükség! így aztán afféle elkallódott ember lettem.. Van szakmám, de nem tudom mit kezdjek vele. Tudom, hogy hozzám hasonló már igen kevés van, de ez engem nem vigasztal.

Megérkeztünk Szakályba. Kaszás Ferenc hirtelen felugrott és a busz ajtajához sietett. A beszélgetésünk hirtelen félbeszakadt. Csak néhány perc eltelte után szólalt meg útitársam, a mezőgazdász, aki mellettem ült.

— Kellene valamit csinálni ennek az embernek az érdekében. A megye termelőszövetkezeteiben több mint húsz mezőgazdászra van szükség; Hiány van mezőgazdászokból... Nem engedhetünk meg akkora luxust magunknak, hogy egy is elkallódjon belőlük.

H. T.

Hogyan drágább ?

A teveli földművesszövetkezeti bolt előtt vontató áll. Az alacsonytermetű vontatóvezető éppen a hátsó kerékkel bajlódik, amely szöget kapott, kilyukadt. Ritkán történik meg ilyesmi, és bizony megizzad a vontatás, amíg felpumpálja a hatalmas gumikereket.

— Még az a szerencse, hogy itt történt a faluban — mondja, amint megáll és néhány másodperc pihenőt tart. — Nincs messze a gépállomás, ki kell mennem melegítőlámpáért. Mire készen leszek, kihűl a motor, melegíthetem újra.

— Hogyan, hát nincs nálad lámpa? — kérdezik tőle a falubeliek, akik segítenek neki.

— Nincs. Nem vihetjük magunkkal azzal, hogy így hamar tönkremegy, meg amúgyis drága.

— És ez így nem drága? Még az a szerencséd, hogy itt történt a faluban. Mi lett volna, ha valahol kint az úton adódik ez a defekt? Az elfecsérelt idő tálán nem drága?