Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-30 / 283. szám
TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1958 november 30 Mi lesz Győrffi Irén sorsa ? A kislány a ház körül tesz-vesz, megeteti a baromfit, a malacokat, ebédet, vacsorát főz — de valahogyan mégsem találja helyét. Néha- néha, ráérő idejében előszedi tankönyveit, tanulni próbál, de nincs ereje hozzá. Miért is tanuljon? In- nen-onnan egy hónapja lesz, hogy — szülei akarata szerint — ott kellett hagvnia a gyönki gimnáziumot. Az általános iskolában jó tanuló volt. Szüleit az iskola igazgatója beszélte rá; taníttassák a kislányt, kár lenne neki nem tanulni tovább. Nehezen bár, de beleegyeztek, hogy lányuk tovább tanuljon a gyönki gimnáziumban. A baj akkor történt, amikor Irén két egymás után következő héten, ugyanazon a napon gyalog ment haza Diósberénybe. Lekéste az autóbuszt. És mire hazaért, beesteledett, a ház körül keleti segíteni, tanulásra nem maradt idő. __ Hol voltál, miért késted le a b uszt? — Kukoricát szedni voltunk a termelőszövetkezetnél. Az első osztályban kötelező a mezőgazdasági foglalkozás, késve engedtek el bennünket. így késtük le az autóbuszt. — Kukoricát szedni? — Igen ... — Hát akkor nem mész iskolába. Kukoricát szedni itthon is tudsz. Irén hiába könyörgött, sírt, az apja hajthatatlan maradt. Dolgoznia kellett. A fiatal kislány — szilveszterkor lesz 15 éves — nem bírta a kinti, nehéz munkát. Ezt a szülőknek is be kellett látni, de ezután sem lehetett szó az iskolábajárásról. — Akkor maradj otthon, végezd a ház körüli munkát. Majd mi megyünk anyáddal... Láthatod, annyi a munka, hogy majd belegebedünk. Diósberény nem olyan nagy község hogy valami sokáig titokban maradjon. Ez is hamar kitudódott, és néhány nap múlva az egész községben beszélték: — Győrffi Márton kivette lányát az iskolából... — Pedig kár azért a kislányért... Igazán taníttathatná. A tanácselnök, Pásztor András sem hagyta annyiban a dolgot. Egyik este átballagott — majdnem a szomszédban lakik — Győrffi Mártonhoz. — Hallom, kivetted a kislányt az iskolából? — Ki. Itthon is talál dolgot. — Miért nem akarod, hogy a lányod tanuljon? — Nem akarok úrikisasszonyt nevelni belőle. — Elment a jódolgod, Márton? fíem a régi rendszerben élsz. Uri- kisasszonvt nevelni? Ki hallott már ilyet? Elfeledted tán, hogy manapság már nincs úr, és nincs szolga? Most tanulhat mindenki, aki csak akar, és ki tanuljon, ha nem a fiatalok? Nem engedem iskolába. — És akárhogyan érvelt, magyarázott a tanácselnök, Győrffi Márton hajthatatlan maradt. Márton Andrásnak, a járási tanács elnökének is fülébe jutott a dolog. Valahogyan összetalálkozott Győrffi Mártonnal és ő is szóbahozta: — Ej, Márton gazda, vétek nem taníttatni azt a kislányt. — Otthon is kell a dolgos. — És Márton gazdát ezúttal sem sikerült meggyőzni. És hiába kért, könyörgött a kislány is. — Nézd kislányom — mondotta egyszer — itthon leszel néhány évig, segítesz itthon, aztán férjhezmész. Megértheted, hogy alig bírjuk a munkát. Irén engedelmes, szófogadó kislány volt ahhoz, hogy megértse: csakugyan nehéz a szüleinek. Hiszen 13 hold földjük van és öten vannak testvérek. Bátyja a kőművesek mellett dolgozik, hogy némi kis pénzt hozzon haza, és hetedik általánosba járó öccse is hányszor kimarad az iskolából — neki is dolgozni kell. A gyerekek még kicsik, rájuk nem lehet számítani. Látja, hogy a föld, „a föld mindenekelőtt” mennyire rabságában tartja az egész családot, és ő ez ellen nem tehet semmit, ebben bele kell nyugodnia. De az ő sorsát nagyon sokan viselik a szívükön. Pásztor elvtárstól, a járási tanács elnökéig, a Hazafias Népfront járási titkáráig, de a párt- bizottságon is mindenkinek az a véleménye: — A kis Győrffi lány dolgát nem szabad annyiban hagyni. Meg kell változtatni a szülők véleményét. Nem szabad elveszni hagyni a kislány tehetségét. Mert a kislányra már tavaly felfigyeltek, a járási ifjúsági seregszemle alkalmából felfigyeltek gyönyörűen csengő hangjára. Mondották is sokan: — Igen tehetséges. Lehetőséget kellene neki adni, hogy képezhesse magát. Javasolták is a szülőknek, felviszik a kislányt a KISZ Központi Együttesbe. Persze a szülők hallani sem akartak arról, hogy lányuk elkerüljön hazulról. Ilyen előzmények után került gimnáziumba Győrffi Irén. És ha valamilyen előadás, rendezvény van a faluban, a kislány tisztán csengő hangjával mindig megérdemelt, nagy sikert arat. Látják az emberek a kislány tehetségét — amely talán elveszik a szülők megnemértése miatt. — A szülők nem látják, milyen érték rejlik benne — mondja a tanácselnök. — Pedig lehet, hogy öreg nap faikra talán ő lehetne legfőbb támaszuk. A sok rábeszélésre, talán mégiscsak engednek a szülők. Az anya ezt mondja: — Én nem bánnám, ha tanulna. Tudom, látom, hogy nem bírja a kinti munkát. Pedig abban az istenverte földben annyit dolgozunk, mint az állat, mégsincs látszata. Itt van a nagy család, a gyerekeket is pda kell állítani sokszor, mégis alig tudunk belőle megélni. Ha van kedve hozzá, tanuljon... Mi majd elkínlódunk valahogyan. Csak az embert kell meggyőzni... A kislány szép, barna szeme az anyja szavaira felragyog egy pillanatra, úgy mondja: — Ha újra mehetnék, még tudnám pótolni a kiesést... De Győrffi Mártont is emészti a gond, kiutat próbál keresni, hogyan lenne jobb a családnak. — Mit kínlódsz itt magadban, Márton? — mondta neki a tanácselnök. — Hiszen te magad is látod, mi a kiút. Olvasott ember vagy ... Ott a termelőszövetkezet... Köny- nyebben megélsz! A gyerekeknek sem kell dolgozniok, tanulhatnak nyugodtan. Eljárnak az évek, te is egyre kevésbé birod. Mi, öregek úgyis azt akarjuk, hogy a gyermekeinknek jobb legyen, mint neI künk volt... — Győrffi Márton látható zavarral topog, kezének hirtelen seholsem akad helye. Nehezen jön ki belőle a szó. — Kitől lehetne olyan papírt kérni? — Milyen papírt? — Hát... olyan nyilatkozatot... a belépéshez ... Bognár István Vendégségben indusoknál as Az indiaiak kis szőnyegen guggolva étkeznek. Az ilyen étkezés a meg hívott európai vendég számára kín- szenvedés: olyan izomlázat kap, hogy nem tud kiegyenesedni. Indiában az asztalra fémből készült nagy kerek tálcát helyeznek, rajta kisebb-na- gyobb tányérok, csészék és egy bögre. Ha sok vendéget hívnak a tálcák helyett — feltéve, hogy nincs belőle elég — nagy zöld banánleveleket használnak. A rizst, az indiaiak fő eledelét vízben főzik ki, s kis kupacba formálva tálalják. Mellette egy darab citrom és kevés só, mindenkinek módjában áll a rizst kedvére savanyítani, vagy megsózni. A rizs mellé szolgálják fel a főzelékeket is. Indiában az Európában ismeretes főzelékeken kívül, számtalan másfajta zöldséget esznek, például potolt, csicsangát, branjilt és mókát. A moka tulajdonképpen tojásalakú banánvirág, egyébként igen hasonlít a vöröskáposztára, de egészen más az ize. A csészékben és a kistányérokban borsólevest, halat, húst, utóételnek pedig párolt gyümölcsöt szolgálnak fel. A borsóleves különben egyetlen étkezésnél sem hiányozhat; sokféle módon tudják elkészíteni, az indiaiak különösen mazsolával, édesen szeretik. Indiában a hal különlegességnek számít, az indus nők értik a módját, hogy különféle módon, igen ízesen készítsék el. A hinduk csak birka, kecskehúst és szárnyast esznek, marhahúst soha. Sok indus vegetáriánus. Ha indust marhahússal kínálunk, megsértődik, a mohamedán pedig azon háborodik fel, ha sertéshúst tálalnak elé. A tropikus gyümölcsök közül a mango a legkedveltebb, gyenge, narancsszínű húsa igen nedvdús, rend kívül ízes. Vtóételként szívesen eszik a különböző fűszerekkel édesre párolt paradicsomot. Indiában különben sem takarékoskodnak a fűszerekkel. Az indusok az evéshez nem használnak evőeszközt. De aki azt hiszi, hory az ujjal evés nem igényel nagy művészetet, az téved. Az egy kézzel való evést pedig — például a hal felszeletelését, a szálkák jobbkézzel való eltávolítását — alaposan meg kell tanulni. Rizst mindenki a saját tányérján, kedve szerint keveri el kevés borsólevessel, főzelékkel, hallal vagy hússal. Étkezés után, ujjmosás céljából vízzel telt csészéket hordanak körül. Á veddák életéről A Ceylonban élő veddák Ázsia egyik legrégibb és legromantikusabb faja; állítólag még sokkal régebbi, mint a szingalézok és tamilok. A vadállatok és a betegségek elleni kemény küzdelemben számuk erősen csökkent és amennyiben a ceyloni kormány nem tesz komoly erőfeszítéseket védelmükre, úgy egy-két ge neráción belül kihalnak. A veddák kiváló vadászok, ügyesen találnak a vadállatok nyomára olyan csendesen osonnak, mint a íeo párd. Nagy távolságból is felismerik a vadállatokat a szagukról. Kunyhóikat gallyakból és lombokból építik a dzsungel mélyén. Vadászkutyáik is vannak, amelyek segítik őket az élelemszerzésben. A vadászatnál íjat és nyilakat használnak. Nagyon kedvelik a vaddisznó és az őz húsát. Mivel a veddák vándorló cigányfaj, sohasem maradnak egy helyen hat hónapnál tovább. Eltávozás előtt szétrombolják kunyhóikat és a 6űrű dzsungel egy másik pontján újakat építenek. Érdekes, hogy a veddák sohasem nevetnek, vagy mosolyognak. Úgy tűnik, mintha sem az öröm, sem a bánat nem hagyna nyomot rajtuk. Az idegenek úgy érzik, mintha a veddák mereven bámulnák őket. Ennek oka, hogy egy városi ember szemhéja percenként körülbelül 7— 8-szór csukódik le, amikor rövid pihenőre Van szüksége, a veddák szemének azonban csak 5 percenként egyszer van szüksége ilyen pihenőre, á különbség a veddák életkörülményeivel magyarázható. A házasságkötés egyszerű ügy a veddáknál. Az esküvő napján a vőBANKETT „ N émetorszá^n a k nincs szüksége atomfegyverre !“ A német rádió össznémet irodalmi pályázatot hirdetett »Németországnak nincs szüksége atomfegy-. verre« címmel. A sajtó közlése szerint számos, különböző műfajt képviselő írás érkezett a pályázatra, közöttük 653 vers, 201 rádiódráma és 66 elbeszélés. A legkitűnőbb rádiódráma: Kurt Maria Sandner nyugatnémet író »Könyörtelen éj« című regényének rádióváltozata. A cselekmény egy északsarkvidéki amerikai repülő- támaszpont. életét ábrázolja. Bemutatja, hogyan folynak az amerikai katonai készülődések, hogvan oktatják a pilótákat, hoey halálos terhüket a Szovjetunióba szállítsák. Az író bemutatja, milyen szörnyű veszéllyel fenyegeti az emberiséget az atomfegyverkezési hajsza. Gulbaum Tódor emelkedett szólásra: — Tisztelt küzdőtársaim! Az »A mindennemű alkoholfogyasztás ellen és a szeszivók megbélyegzésére önkéntes társulásunkból létrehozott egyesülés« ünnepi gyűlését megnyitom. Felkérem Klabács Hugó küzdőtársunkat mondja el ünnepi beszédét abból az alkalomból, hogy megértük a mai nagy napot, amikor megkezdi működését az alkohol-el- vonó ambulancia. ügy lön, Klabács Hugó elmondta a mindennemű szeszfogyasztók elleni kirohanásokkal teletűzdelt, a víz, tej és bambiivás gyönyörűségeit látnokian ecsetelő szavakkal hatásossá tett szónoklatát. Együtt ült eme ma még kislét- számú gyülekezet, amely tagjainak száma mindössze négy. s belőlük valamennyi tisztségviselő. De a kis létszám egy pillanatra sem rettenti vissza őket, ha az alkoholellenes küzdelem porondján helyt kell áll- nlok. Oroszlánként küzdenek a meg- tévedettek és bűnösök megjavításáért, akik többrebecsiilik az ebed után a nagyfröccsöt, mint a pezsegő arany rózsaszín bambit. Gulbaumről azt beszélik a rossz nyelvek, akkor vált ilyen harcos antialkoholistává. mikor kissé nagyra méretezett felesége harmadszor is megverte, miután hősünk holtrészegen tántorgott haza s hosszas magyarázkodás után sem tudta bebizonyítani, hogy állapota a csillagok különös konstellációjának eredménye. Klabács máj és vesebajos. A nyála csorog, ha meglát egy pohár habzó sert a harmatos pohárban, vagy gyöngyözni a bort az üvegben, de az orvosok eltiltották. Azóta gyűlöl, halálosan gyűlöl mindenkit, aki a szeszfogyasztás fertőjében fetreng. Stumblemé is harcos tag a szépreményű egyesületben. Már térítő munkája során elért eredményről is beszámolhat. A múltkor állítólag valaki józan állapotban látta a férjét. A hírt nem erősítették meg. A gyűlés folyik. Klabács ecsetel. Ecseteli a borivás rémségeit és azokat a rémségeket, amelyek várnak a mértéktelen iszákosokra, kiket a meg nyíló ambulancián majdan gyógykezelésben fognak részesíteni. A tapsra éppenséggel nem lehet mondani, hogy »felzúgó«, mert a négy ember (mint már mondtam a tagság és vezetőség együttes összlét- rzárna) túlságos nagy zajt csinálni nem képes, de annál lelkesebb és harcosabb ez a taps. Mutatja, hogy Klabács küzdőtárs szavai úiabb fel- vértezést jelentenek az elkövetkező küzdelmekre az álnokok és hitetlenek. a bűnösök és mértéktelenek ellen. — Akkor vonuljunk át talán a másik szobába s zárja be mai eredményes ünnepi ülésünket a bankett. — Ezt megint Gulbaum javasolta. Ez is úgy lön. A bankett megtartatott. Eleibe itták a tejet, aztán Klabács szédítő és hallatlan széles koncepcióra valló javaslatot tett (nem hiába ő az elnök): — Most pedig pusztítsunk el any- nyi szeszesitalt, amennyit csak bírunk. Ennyivel is kevesebb marad a szesz mohó és sötétlelkű élvezőinek. A javaslatot osztatlan lelkesedéssel és egyetértéssel fogadták. S megkezdődött a szeszpusztítás. Klabács egymaga három liter bort ivott meg, Gulbaum inkább a töményebb italok ellen indult harcba, Stumblemé pedig a sörrel hadakozott hősiesen. A küzdelem egyre hevesebbé vált, de annál értékesebb a győzelem, amit a szépreményű egyesület célkitűzéseinek megvalósítása érdekében elért. Késő estébe hajlott már a bankett, amikor benézett a takarítónő, hogy megszemlélje, mikor láthat munkához. Látva a heves küzdelmet, gyorsan visszahúzódott. Negyedóra is eltelt, amikor két markos férfival tért vissza. Az egyik megszólalt: — Ezek azok? A másik igy válaszolt rá: — Akkor kezdhetjük. És megkezdték és be is fejezték. Ezzel felavattatott, az első kuncsaftok gyógykezelésével, az ambulancia. PARASZT A1 GYÖRGY legény, rokonai kíséretében, felkeresi a menyasszonyt otthonában és résztvesz egy lakomán, amely mézből, szárított őzhúsból és kurukhan- lisztből áll. Az esküvői ebéd befejeztével a menyasszony apja egy szomszédos kunyhóba vezeti a vőlegényt, ahol az egyedül tölti az éjszakát. A jövendő após korán reggel ismét meglátogatja a vőlegényt, betel leveleket, dohányt és más kisebb ajándékokat visz neki. Ezután a vőlegény visszatér a menyasszony otthonába, beszélget az összegyűlt vendégekkel, majd felkéri a menyasszonyt, hogy kövesse. A ház elhagyásakor a vőlegény énekelni, táncolni kezd. Amikor az új pár otthonába ér, az abban a körzetben élé veddák vendégül látják őket. Mindaddig, amíg a fiatalasszony megszokja új otthonát és környezetét, az anyós végzi a házimunkát. Amikor a vedda asszony állapotosságának kilencedik hónapjába jut, férje megteszi a szükséges előkészületeket a gyermekszüléshez. A szülés nem a házaspár otthonában történik, hanem egy külön kunyhóban, mert nem akarják zavarni a házi isteneket. Az új kunyhóban a legrégibb és legpiszkosabb rongyokat és egyéb háztartási feszereléseket helyezik el„ mert azokat nem szabad visszavinni a házaspár otthonába. Az anya és gyermeke 3 napig marad ebben a kunyhóban, majd negyedik nap, fürdő után, hazatérhetnek. öngól szakvélemény a szovjet Idegenjeit ü könyvkiadásról A British Council vezetősége évi beszámolójában megállapítja, hogy a Szovjetunió körülbelül hússzor akkora összeget költ angol nyelven megjelenő kiadványokra, mint amit Angliában külföldieknek szánt könyvekre költenek. Sir Charles Snow, a British Council végrehajtó bizottságának elnöke kijelentette: -Az oroszok kitűnő könyveket adnak ki angol nyelven. Számos esetben az orosz irodalom mestereinek rövidített kiadását. Az angolok viszont csak rendkívül kis összeget költenek anyanyelvűk oktatására hazájukon kívül. Felvetődött a javaslat, hogy a legjobb an«ol könyveket olcsó kiadásban juttassák el idegeaajkú diákok kezébe.«
