Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-30 / 283. szám

1 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1958 november 30. Kommunisfcellenes összefogás a francia választások második fordulója előtt Párizs: (MTI) Vasárnap lesz Fran­ciaországban a nemzetgyűlési vá­lasztások második, döntő fordulója. Mint ismeretes, az anyaországi 465 képviselői hely közű az első sza­vazás után csak 39 talált gazdára. A fennmaradt 426 mandátumért 1343 jelölt küzd. A jelöltek száma alapo­san megfogyatkozott a pártok elv­telen alkudozásai után. A visszaélések után a kerületek többségében a kommunista jelölttel szemben csupán egyetlen jelölt áll, aki a szélsőjobboldaltól a szocialis­tákig terjedő kommunistaellenes egységfront közös jelöltje. Ilyen kö­rülmények között a Francia Kommu nista Párt igen kevés mandátumra számíthat. A reakciós választási rendszer igaz ságtalan voltára mi sem jellemzőbb, mint hogy az arányos képviseleti rendszer alapján a választásokon a legtöbb szavazatot kapott Francia Kommunista Pártnak legalább 88 mandátum jutott volna, a jelenlegi választási rendszer szerint azonban a párt — mint a francia belügymi­nisztériumban jósolják — 15 képvi­selői helyhez juthat. Viszont a de gaulleista -unió az új köztársaságért«, amely szavazatai számát illetően a Francia Kommunista Párt mögött a második helyre szorult, a megyefő­nökök hangulatjelentésein alapuló belügyminisztériumi jóslatok sze­rint nem kevesebb, mint 150 man­dátumra számíthat! A jóslatokat persze fenntartással kell fogadni. Többhelyütt születhet­nek helyi meglepetések. Grotewohl a Szovjetunió Berlinnel foglalkozó jegyzékéről Berlin: (DDN) Otto Grotewohl a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke pénteken nyilatko­zott a Szovjetunió Berlinnel kapcso­latos jegyzékéről.-A szovjet kormány javaslata olyan konstruktív kezdeményezés, amely megfelel a mi saját konstruk­tív politikánknak a német kérdés­ben. Nyugat-Berlinnek, mint sza­bad városnak megteremtése hozzá­járulhat a németországi feszültség enyhítéséhez, a két német állam köl csönös megértéséhez és első szaka­sza lehet Németország újraegyesíté­sének, amelynek megvalósulása egyre inkább előtérbe kerül« i— je­lentette ki a többi között Otto Gro­tewohl. Szovjet Jegyzék a lapín kormányhoz Moszkva: (TASZSZ) Federenko to­kiói szovjet nagykövet november 27-én jegyzéket nyújtott át Fuzsija- ma japán külügyminiszternek. A szovjet kormány ismét felhívja a japán kormány figyelmét, milyen komoly következményekkel járhat a békére és Japánra nézve az a körül­mény, hogy az Egyesült Államok fegyveres erői Japán területét hasz­nálnák fel a Kínai Népköztársaság ellen irányuló agresszív cselekmé­nyeikhez. A szovjet kormány felszó­lítja a japán kormányt, intézkedjék, hogy Japán területét ne használhas­sák fel agressziós célokra. ESEM ÉRTEI SOROKBAS Prága (MTI). A Szakszervezeti Vi­lágszövetség titkársága november 28-án a spanyol kormányhoz intézeti táviratában a szövetség 92 millió dől gozója nevébeD felháborodását fejezi ki a demokratikus gondolkozású spanyol munkások letartóztatása és bebörtönzése miatt. Követeli, bocsás­sák szabadon a fogva tartott szemé­lyeket és vessenek véget annak a szégyenteljes gyakorlatnak, hogy a polgári lakosság felett katonai bíró­ságok Ítélkeznek. * * Háromnapos gyász Bulgáriában I Szófia: (MTI) A Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága, a bolgár nem­zetgyűlés elnöki tanácsa és a bolgár minisztertanács november 27-én este együttes gyászülést tartott Georgi Damjanovnak, a bolgár nemzetgyű­lés elnöki tanácsa elnökének, a Bol­gár Kommunista Párt Központi Bi­zottsága tagjának halála alkalmából. Berlin (MTI). Csütörtökön este a berlini Állami Operában nagysikerű bemutatóra került sor. Első ízben játszották a német fővárosban Bar­tók Béla „Kékszakállú herceg vára” és Kodály Zoltán „Székelyfonó” c. művét. A közönség lelkesen ünne­pelte a művészeket. A Magyar Nép- köztársaság berlini nagykövetsége a bemutatót követően fogadást adott a szereplő művészek tiszteletére. ** New York (MTI). Az ENSZ-köz- gyűlés politikai bizottságának no­vember 28-i délutáni vitájában fel­szólalt a ciprusi kérdésben Mód Pé­ter rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviseletének veze­tője. ** sk Helsinki (TASZSZ1. Az agrárszö­vetséghez tartozó három miniszter megkapta pártjának parlamenti cso­portjától a jogot, hogy kilépjen a kormányból és így a kormánynak nincs más lehetősége, mint a lemon­dás. A kormány egyes tagjai meg­kísérlik, hogy minden lehető módon megakadályozzák a lemondást. Fa- gerholm miniszterelnök csütörtökön ismét javasolta, hogy részleges kor­mányátalakítást hajtsanak végre s adjanak át néhány miniszteri tárcát a szociáldemokrata ellenzék képvi­selőinek. Ez a terv azonban kudar­cot vallott. A gyászülésen elhatározták, hogy háromnapos országos gyászt rendel­nek el. Georgi Damjanov temetésé­nek megszervezésére bizottság ala­kult. Elhatározták még, hogy Georgi Damjanovról nevezik el szülőfaluját, továbbá, hogy Vraca városában mellszobrot állítanak Damj an óvnak, Georgi Damjanov temetése novem bér 30-án, vasárnap lesz. Az amerikai imperialisták és a német fasiszták kapcsolatairól j Karel Doudera, a Rudé Právo hír- magyarázója cikket közölt abból az alkalomból, hogy nemrégen okmá­nyokat fedeztek fel, amelyek az amerikai imperialisták és a náci Németország titkos kapcsolatait bi­zonyítják. Az okmányokból kitűnik, hogy Allan Dulles, a jelenlegi amerikai külügyminiszter testvére 1943-ban az amerikai kémszolgálat vezetőjeként Svájcban tárgyalt az SS kémszolgá- : lat ügynökeivel. i Az 1943 április 30-i keletű VLB 3 B No. 106/43. G. RS jelzésű okmány­ból kitűnik, hogy Dulles és tanács­adója, Robert Taylor német ügynö­kökkel tanácskozott Németország jövőjéről. Dulles és társa kifejtette nézetét, amely szerint a háború után fenn kell tartani az erős és egységes »nagyobb német birodalmat« és a vele szövetséges úgynevezett Dunai Konföderációt. Dulles szerint »a né met államnak a rend és az építés tényezőjének kell maradnia, nem jö­het számításba Németország elvá­lasztása Ausztriától...« Az amerikai imperialisták nem óhajtották Cseh­szlovákia függetlenségének helyre- állítását. A cikkíró megállapítja, hogy Hit­ler nemzeti szocializmusa nem volt ellentétes Allan Dulles és Robert Taylor nézeteivel. Többízben is megbecsüléssel nyilatkoztak a nácik előtt Hitlerről és munkájáról. »Ezért érthető, — jegyzi meg a cikkíró —, hogy az amerikai imperialisták, ma is rokonszenvet tanúsítanak Hitler tábornokai iránt és támogatják azt az elképzelést, amely szerint régi ha tárain belül helyre kell állítani a Német Birodalmat. Az amerikaiak rokonszenveznek a szudéta németek revansiszta törekvéseivel is. Az ame rikai imperialisták Németországot a Szovjetunió ellen akarták felhasz­nálni, ezért történt a müncheni kompromisszum is. E tervük azonban nem sikerült, mert — mint Dulles panaszkodott a nácik ügynökének — a német fasiszták »lélektani hibát« követtek el, kihívták maguk ellen az angolszász országok közvéleményé­nek ellenséges érzületét. »Az ame­rikai kormány két küldöttének fő céja az volt, hogy helyrehozza e hibát« — írja a hírmagyarázó. E tervek azonban szintén hajótörést szenvedtek. A háború óta az amerikai impe­rialisták ugyanezt az irányvonalat követik. Nyugat-Németországot be­illesztették a szovjetellenes atlanti tömbbe és atomfegyverekkel sze­relték fel. Amerika most is követ­kezetesen folytatja a müncheni po­litikát. ^oaoaaanortananmna 75 éves jubileumát ünnepli a prágai Nemzeti Színház Kopasz tisztáson ülünk, alko­nyatba hajló kora délután, csendbe dermedve. Van öt hangyabolyunk az erdőn. Már úgy a mienk, hogy tö­rődünk velük, meg-meglátogatjuk ráérős ünnepi napokon, eljátszoga- tunk felettük, öreg gyerekek és — gondolkodunk. Éppen az ötödik bolynál ülünk. Ami még nincsen is, csak most ké­szül. Különös. Utmentén fekszik. Tölcsérszerű, mint egy miniatűr kráter, közepén a bejárat. Pereme is van, kirakva szép simára összerá­gott homokszemekkel, famorzsalék- kal. Két oldalról hasalunk föléje. A hangyák sürgése-forgása nem válto­zik. Ha észre is vettek, nem adnak ránk semmit. Cipekednek. Valami alagutat fúrhatnak alul, onnan ke­rül ki a kőtörmelék. Szájukban hord ják ki, mászva. — Vajon miért élnek ezek? — kérdezi társam. Megütődve emelem fel a bolyról a szemem és kurtán,' szinte sértőn mondom: — Az életért! Nem nyugszik bele. — De mi nekik az élet? — A létezés. Az, hogy vannak. Dolgoznak. Hangyabolyt építenek. Petéket raknak, kimelengetik őket a bábból: mozgó elevenné, aztán egyszer eltűnnek. A tervet valósít­ják meg, amit a természet szab ki nekik. — Más semmi? Nem válaszolok, mert a hanglejté­sén érzem, úgy sem vár rá feleletet. Lelkünk a szemünkben. Nézünk. Egyszerre csak nagyobb testű han­gya mászik ki az üregből. Mintha másfajta volna. Erre a többiek riad­tan szétszaladnak. A potrohos a töl­csér peremére igyekszik. Felágasko­dik, a lábával, vagy mivel, nem, a csápjával dörgöli a fejét, körülsza­lad a kis domb körül és visszafor­dul. — Mit csinál ez? — békétlenkedik újfent a pajtásomban a kíváncsi­ság. — Figyeli! — intem csendre. — De engem izgat a sürgés-forgás értelme. Mi szerint igazodik mindez? Mit akart az a potrohos? Nem válaszolok. Úgy ülünk, mint HBNGYMBOLY valami kis, különös világ felett, ide­gen, csodálatos világ felett s ez az ember minden áron azon mesterke­dik — a helyett, hogy először csodál­kozna, nézne —, hogy rögtön emberi nyelvre valami banális igazságra fordítsa le a titkot, amikor éppen az a bűbája egyelőre, hogy érthetetlen és mindenek felett: szép. Mikor látja hogy magamba merülök, duzzogva cigarettára gyújt és szórakozottan beledugja az égő gyufaszálat a boly­ba. Utánakapok, de már késő. A hangyák megriadtak. A gyufa lo­bog felettük, mint óriási fáklya. — Kataklizma! — mondja közö­nyös hangon társam. Megelégedett és érdeklődése megébredt. Valóban az. örült összevisszaság. A lyukbaszorultak halálra égtek. A kívülállók fejveszetten rohangálnak körbe-körbe. A láng szerencsére kialszik. A gyufaszál el nem égett csonkja úgy mered ki a nyílásból, mint óriási fehér nyárs. Bánt ez a felesleges kegyetlenség és nem szó­lok. A társam annál inkább. — Most mit gondolhatnak, mi történt? Hiszed, hogy tudják: valaki legyilkolta társaikat kegyetlen tűz- halállal? Tudják, hogy mi voltunk? Hogyan tudják? A gyufaszál a rej­tély, nekik? A láng a pusztulás módja, a gvufaszál: szörnyű dorong, az ok? Mit csinálnak vele? Kere­sik-e, hogyan került hirtelen az út­jukba? — Figyelj! — mondom csendesen. Tovább fecseg: — Most, ha valami emberileg is érthető erő mozgatja őket, most kell valami ésszerűt tenniük, hogy a ve szélyt elhárítsák! Vagy a félelemér­zetük erősebb, mint hasznosság és a céltudat? Elfeledkeznek vajon a kataklizmáról, mintha mi sem tör­tént volna? — Figyelj! A bolyban a nyugalom lassan helyreáll. A futkosás már nem olyan céltalan. Óvatosan megközelítik a. lyukat. Körüljárják, megtapogat­ják a gyufaszálat. Egyesek már az aknába is lemerészkednek. Mások még bizalmatlanok. Megállnak a tölcsér oldalában. Csápjaikat izga­tottan összedörzsölik. Most értesítik a közösséget a szerencsétlenségről? Egyszerre csak felbukkan egy nagy erős hangya. Valamit cipel. Mozdu­latlan hangya. Holttest! Kettő, há­rom, négy hangya. Hét tetem. Eről­ködve másznak fel velük, omlik alattuk a kőpor, a laza homok. — Ezek temetnek? — kérdezi ál- mélkodva a társam. — Azt ugyan nem hiszem — mon­dom. — Csak eltávolítják őket az útból. Lessük, amint kiérnek a hulla­hozók. Legördülnek a külső perem lejtőjén, egy darabig még cipelik a döglötteket, aztán ott hagyják őket. S mennek vissza. — Kegyetlen dögök! — méltatlan­kodik barátom, a gyilkos. — Leg­alább homokot kaparhatnának fö- lébük. — Ugyan! Úgy látszik, ők csak az életet ismerik. A kötelességet. A halál nekik csak annyit jelent, mint akadály, ami megbénít, valamit gá­tol. — Senki sem siratja őket? — Ne csúfolódj! A gyufaszál: mozog! Riadtan oda­figyelünk. Köröskörül hemzseg a sok hangya. Alulról, felülről, oldalt: egymás hegyén-hátán harapják, mozgatják, rázzák, egyszer jobbra, másszor balra billentik. És emelik, emelik! Amíg kidől a szálfa, a vé­kony gyufacsonk! Egyre ráesik. Kecmereg, kapálózik alatta. Nem törődnek vele. Megindul újra a mun­ka. Fejek jelennek meg, homoksze- ; (neket hoznak, leteszik, visszamen- j nek. Ki be. Oldalt, a bejárati lyuk- j tói jobbra fekszik a gyufacsonk. Alatta az agyonütött hangya. Társam hirtelen eltakarja szemét: — Ezek mindent elfeledtek: aa i akadályt, a pusztulást, a halált. Hajt j ja őket a munka beléjük idegződött parancsa. Halkan ereszkedik a homály. Az ég ónos. Rekedten mondom: — Melyik a kegyetlenebb állat? Te, vagy a hangyák? Szótlanul megyünk — Tudod — mondja lassan a tár­sam — ha egyszerre nekünk esnek, hogy összecsípjenek, mi szaladtunk volna el? ZSIKÖ GYULA A prágai Nemzeti Színház novem­ber 18-án ünnepelte megnyitásának 75. évfordulóját. Ezen a napon Cseh­szlovákia valamennyi színházában ünnepi előadáson emlékeztek meg a cseh nemzeti kultúra nagy évfordu­lójáról. Prágában a cseh színjátszás a múlt század derekán hasonló harcot foly­tatott az államilag támogatott német színház ellen, mint a magyar szín­játszás. Az önálló reprezentatív cseh színpad gondolatát J. K. Tyl, a cseh drámaíró az 1848-as forradalmi idő­szakban vetette fel. Kezdeményezé­sére nemzeti gyűjtés indult, s ennek eredményéből 1881-ben felépült a prágai Nemzeti Színház. A megnyi­tás előtt azonban tűzvész pusztította el az épületet. A munkások, parasz­tok, kisemberek és a köznemesség adományaiból újra felépítették a színházat, amely 1883 november 18-án Smetana Libusc című nemzeti ope­rájával nyitotta meg kapuit. Figyelem! Figyelem! 'Thegnifdl a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat 'léiíketije, hétfő kivételével minden nap nyitvatari. Meleg és hideg ételek, italok bő választékban. ZEHE I TÁNC ! A prágai Nemzeti Színház ma is a csehszlovák főváros legszebb épü­letei közé tartozik. A színpad fölött „A nemzet magának” jelszó hirdeti, hogy az első csehszlovák színpadot az egész nép áldozatkészsége terem­tette meg. A gazdag hagyományokon alapuló csehszlovák színjátszás fejlődésében különösen a háború utáni évek jelen­tettek fellendülést. Kevés ország rendelkezik olyan sűrű színházi há­lózattal, mint Csehszlovákia. A 13 millió lakosú országban 61 állandó színház és 102 önálló hivatásos együttes van. Ebből 56 drámai, 12 operai, 7 balett-, 10 operett-, 13 báb­játszó-, 4 pedig ifjúsági együttes. A cseh és szlovák színházak mellett német, lengyel és ukrán színház is működik. Szlovákia magyarnyelvű lakossága körében a komáromi ál­lami magyar színház és a pozsonyi faluszínház magyar együttese ter­jeszti a színházi kultúrát. Állattenyésztési Kutató Inté­zet Kísérleti Gazdaság »aromfitörzstenyészete Kölesd, naposcsibe szállítására előjegyzéseket felvesz magas tojáshozamra kitenyész­tett, nagytestű, import szár­mazású sárga NEW HAMPH- SIRE, sávozott (kenderm.) PLYMOUTH és am. fehér PLYMOUTH törzsek napos­csibéire. Szállítás január köze­pétől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom