Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-29 / 282. szám

itt ember TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG PARTIZÁNKA HI3EE ségű fogakon kísértetiesen koccant a pisztoly acélja. A fényes csizmákon egyre több alvadt vér nyom maradt. A tiszt­arák egyre vadabbak, egyre féktele­nebbek lettek. Az egyik ráállt az ál­dozat mellére és bokáját összeverve kurjongatott. A sarkantyú pengése úgy hatott, mintha apró halálharang csilingelt volna. Másnap reggel a börtönparancs­nok, két fegyőr és a börtönorvos kí­séretében lépett be a savanykás, al- vadtvérszagú cellába. Az orvos a vérben fekvő lány mellé térdelt és rövid ideig tartó vizsgálódás után felállt, aztán azt mondta a börtön- parancsnoknak. — Sürgősen fel kell szállítani Budapestre a rabkórházba. Majd a jelentésbe azt írom, hogy az ítélet után megőrült és összekarmolászta magát... feltépte az ereit. Nehogy a külföldi tiltakozó hullám képvise­lői erre is ráfogják, hogy úgy ver­ték agyon. (Folytatjuk.) Haypál Tibor — A VENDÉGLÁTÓIPAR 10 ÉVES FENNÁLLÁSÁT ünnepelték Bonyhádcm az elmúlt napokban a Vendéglátóipari Vállalat dolgozói. Az ünnepséget a Béke Étteremben tartották, amelyen mintegy ötvenen vettek részt. A vendégeknek este halászlevet, éjszaka pedig rántott sertésszeletet tálaltak fel. A vendég­látó dolgozói közül többen már tíz év óta a vállalat keretében dolgoz­nak. — TOLNA MEGYÉBEN a kisipari termelőszövetkezetek, a háziipari és a népi iparművészeti szövetkezetek mellett több mint 3200 kisiparos te­vékenykedik, akik nemcsak a la­kosság magán megrendeléseit elé­gítik ki, hanem még közületi meg­rendelésre is dolgoznak. — KEPLINGER GÉZÁNÉ nagy­dorogi lakost felelőtlen, durva be­csületsértés bűntette miatt a paksi járásbíróság dr. Barna tanácsa két- hónapi börtönbüntetésre ítélte. Kep- linger Gézáné a becsületsértést Ber­ta József helyi lakossal szemben kö­vette el­— BEFEJEZÉSHEZ közeledik a ■zárszámadás a dunakömlődi Sza­badság Termelőszövetkezetben. Az eddigi számítások szerint előrelátha­tólag több mint 40 forint lesz egy munkaegység értéke. — TOLNA MEGYE ÜZLETEI­BEN jelenleg sokkal nagyobb az árukészlet, mint az elmúlt évben volt. A IV. negyedévben a nyitó- készlet kerékpárnál több mint 200 darabbal, rádiónál több mint 250 darabbal is nagyobb volt, mint az elmúlt év utolsó negyed­évében. Sokkal több kályha és tűz­hely került forgalomba, mint az el­múlt év hasonló időszakában. A tűzhelynél a nyitókészlet 1957. IV. negyedévében 529 darab volt, az idén 4296 darab, a kályhánál pedig 421 darab volt, az idén pedig 1615 da­rab. — PÉNTEKEN tartotta negyedévi közgyűlését a megye legnagyobb kis ipari szövetkezete a Dunaföldvári Cipész KTSZ. A közgyűlésen megvi­tatták a III. negyedévi tervteljesí­tést, az idényszerű feladatokat, stb. — ELJÁRÁS FOLYIK Bokros György Paks, Cseresznyés-pusztai la­kos ellen, aki meghamisította a mun kakönyvét. A Metalokémiánál dol­gozott, mint segédmunkás, innen azonban önkényesen kilépett. Ké­sőbb azonban az »önkényes-« szót kikaparta a munkakönyvéből. Egy igazoltatás során ezt észrevette a rendőrség és eljárást indítottak el­lene. —. Majd mi halálra ítéljük ... Gyerünk ! Mnidannyian felugráltak. A ferde- szájú a széket is feldöntötte nagy igyekezetében. A börtönépület első emeletének folyosóján éppen a nagydorogi Me­zei János volt szolgálatban, amikor a tiszti csorda kardcsörtetve fel­vonult az első emeletre. — Ez az a cella? — kérdezte Haidecker, a harmadik ajtóra mu­tatva. — Ez. Igen. — Nyissa fel! Szabó Erzsit álmából zavarták fel a kiáltozások. Ösztönszerű, gyors mozdulatokkal rejtette el a fából faragott kelyhet, amivel rabtársai ajándékozták meg. A kehely egyik oldalára egy fáklyát tartó ember volt vésve, a másik oldalra pedig az, hogy: „Erzsikének.” Feltárult az ajtó. Elsőnek Haidec­ker, a szadizmusáról hírhedt föld- birtokos lépett be. Odarohant a lány ágyához és lerántotta a takarót. — Fordulj a hátadra! — üvöl­tötte. — Az én húsomból nem esztek, kutyák! — zokogta a lány és arcát a párnájába fúrta. A bivalyerős ember egy rántással letépte róla a rabinget. — Nem engedelmeskedsz?! — or­dította megint. Nem kapott választ. A dunaszentgyörgyi KISZ szervezet a falu szülöttének, az 19í!)-es proletárdiktatúra bukása után mártírhalált halt Szabó Erzsébetnek a nevét vette fel. VI. A szekszárdi Úri Kaszinó belső kis szobájában javában folyik az ulti­zás. Kék szivarfüst karikák lebeg­nek a levegőben. Az ellenforradalmi vésztörvényszék elnöke, egy alacsony kopasz jogász már harmadszor ko­tort maga elé nagyhalom piroshasú pénzt az asztal közepén lévő bankók­ból, amikor Haidecker, aki ezen az estén különösképpen rossz kedvű volt vesztesége miatt, megkérdezte: — Mondd csak kérlek, te a tárgya­lásokon is ilyen szerencsével szere­pelsz? A kopaszfejű ember arcára fa­gyott a mosoly. — Hagyd csak kérlek alássan a tárgyalásokat... Ha még egy ilyen tárgyalást végig kell szenvednem, mint a mai. akkor inkább visszavo­nulok a pályáról. Minden szem rászegeződött a ko­pasz jogászra. Hirtelen leállt a káríyacsata. — Kinek a tárgyalása volt? — kér­dezte egy fiatal, ferdeszájú hadnagy, akinek kisezüst fityegett a mellén. —* Egy kommunista lányt ítéltem el, Szabó Erzsébetnek hívják.. Úgy viselkedett, mintha én lettem volna a vádlott és nem ő. Szinte irigylem a bátorságát. Amikor azt kérdeztem tőle, hogy milyen vallású, akkor például egyszerűen, csak azt válaszolta: ..Én a kommunista elvet vallom.” A kártyaasztal körül ülők megkö­vültén hallgatták a jogász szavait, aztán valaki váratlan megkérdezte. ' — Halálra ítélted?, — Hét évet kapott — mondta kis­sé zavartan a kopasz jogász. Gömbös János váratlanul elbő- dült és meredt szemekkel harsogta. Nagyot csattant a bikacsök. A lány hátán hosszú, piros csík jelent meg, s ahol a csík végződött, felre­pedt a finom, tejfehér bőr és sötét­piros vér szivárgott elő. Aztán egyre sűrűbben záporoztak az ütések. A lány lemeztelenített testét apró vérző sebek lepték el a korbács csapások nyomán. A ferdeszájú zászlós marokra fogta a lány fekete haját és lerán­totta az ágyról, aztán pisztolyaggyal a szájára csapott. A porcelánfehér­fl párt művelődési politikájából adódé feladatokat tárgyalták meg a nótanácsban Az MSZMP művelődési politiká­jának irányelvei címmel -tartott elő­adást g megyei, illetve a járási nő­tanácsok dolgozói számára István József elvtárs a megyei pártbizottság agit.-prop. osztályának munkatársa. Szükséges a nőmozgalom számára a párt művelődési politikájának irányelveinek ismerete, mert enélkül nem lehet a nők között eredménye­sen kifejteni a nevelő munkát. A nőmozgalom, szoros összefüggésben van az ideológiai neveléssel. Helyes értelmezése nélkül a szocialista ne­velési módszernek megfelelően a nő mozgalomban nem tud dolgozni az, aki nem ismeri a szocialista kultúra fő irányelveit. S így nem tud sem a nő, sem az ifjúság., de a gyermekek között sem teljes értékű munkát ki­fejteni, a szocialista embertípus ki- hevelése érdekében. Ennek tudatá­ban fűzte napirendre a nőtanács a nőmozgalomban dolgozók számára a fenti előadást. Az előadás sokoldalúan ismertette a párt művelődés-politikájának irányelveit, megmutatva az utat, amelyen haladni kell, a nők kultu­rális nevelése, a család és iskolai nevelés összhangjának megteremté­se és az ifjúság szocialista szel­lemben való nevelése terén. Az if­júság helyes irányban történő ne­velésének egyik alapvető feladata a család szocialista kultúrájának ki­alakítása. A nőmozgalom legfonto­sabb célkitűzéseinek végrehajtásá­ban .világító fáklyaként nyújt segít­séget az MSZMP művelődés-politi­kájának irányelvei. Segítséget ad a feladatok »hogyanjának« megoldásá­ban. A sokat vitatott nevelési kér­désekben a női egyenjogúság helyes értelmezésében. Sok még a tennivaló,, hogy a nők kulturális fejlődésében, gondolko­dásmódjában, világnézeti felfogásá­ban, a szocialista nő típusa kiala­kuljon. Ehhez adja meg a megfelelő segítséget pártunk művelődés-poli­tikája irányelveinek alapos ismere­te, annak tanulmányozása. Ezt a célt szolgálta a fent említett elő­adás is, melyet a közeljövőben is­mételtén megvitatnak a megyei és járási nőtanácsok dolgozói. Takács Mihályné a nőtanács megyei titkára Lakodalom Nagykónyihan »Ilyen még nem volt Kónyiban'.« — mondogatták csodálkozva az em­berek, amikor .november 25-én dél­után az esküvői menet végigvonult ez utcákon. Ködös, hűvös volt az idő, de az esküvő mégis nagyon sok érdeklődőt az utcára csalt. Elől a násznagyok, utánuk a fia­tal pár, a menyasszony Orsós Má­ria fehér ruhában, koszorúsán, fá­tyolosán, a vőlegény Orsós János feketében, utánuk az ünneplőbe öl­tözött násznép, száznál is többen. A tanácsházáról a templomba vonult az esküvői menet, úgy ahogyan falu­helyen szokás. Sok esküvőt láttak már Nagykó- nyiban — ott egy-egy lakodalomra 150—200 vendéget is meghívnak — miért volt akkor olyan nagy az ér­deklődés ezután az esküvő után? Azért, mert a fiatal pár cigány volt, olyan fiataloké, akik már igye kéznek beleilleszkedni a falusi kö­zösségbe. A meghívott vendégek kö­zött volt cigány és nem cigány, és a legnagyobb egyetértésben mulat­tak, a helyi szokásokhoz híven, égé szén reggelig. A vendégek számára két sertést és egy birkát vágtak, a meghívott násznagyok öt hektó bort adtak ösz- sze, a zenét pedig a kocsolai fú­vószenekar szolgáltatta. Olyan ven­déglátás volt, mint akármelyik fa­lusi lakodalomban. Türelmetlenség helyett vitathassunk, hessél gess ü n h Döntöttek egy ember sorsáról. A medinai kibővített pártvezetőség — fegyelmi bizottsággá alakulva — a napokban kizárta a párt soraiból Lengyel István régi párttagot, aki tagja a vezetőségnek is. Elgondol­koztató, bizonyos fokig megdöbben­tő is; miért történt ez, milyen indo­kok alapján vált szükségessé a leg­súlyosabb pártbüntetés, a kizárás alkalmazása? Külön ennek megvitatására taggyűlést hívtak össze a medinaiak. Még a taggyűlés előtti beszélgetéseknél kiderült, hogy Len­gyel István vezetőségi tag igen ér­telmes,, Olvasott parasztember, aki tizenhárom éves korában már ki­dagadó szemekkel hordta fel a Be- zerédj uraság padlására a búzával teli zsákokat. Miért, vajon miért a kizárás? Este 6 óra után néhány perccel együtt a párttagság. (Egy beteg ki­vételével.) A párttitkár ismerteti a vezetőség döntését és a jegyzőköny­vek felolvasása után kissé nehezen bár, de kialakul a jelenlévőkben a kizárás oka. Eszerint: Lengyel Ist­ván megvédte Lengyel Lajos pár- tonkívüli tanácstagot, aki a községi tanácsházba 1956. októberében a Kölesdről jött ellenforradalmárok­kal együtt ment be (a párttitkár azt mondja: »Hogy ott mit csinált Len­gyel Lajos, azt nem tudom«), a má­sik vád, miszerint Lengyel elvtárs ittas állapotában néhány párttagot hőbölgőnek nevezett. Ezen- indokok alapján zárta hát ki a pártból a vezetőség Lengyel Istvánt. Az ismertetés után erős gondolkozás tükröződik az arcokon. Kozics Dusán párttitkár kéri a meg­jelenteket, tegyenek észrevételt, mert utána szavazásra kívánja fel­tenni a határozatot. (Nemcsak észre­vétel, de vita is szükséges!) Egymás után emelkednek szólásra a kommunisták, össze-összecsapnak a nézetek és az egészében szenvedélyes hangú taggyűlésen egyikük megfontoltan mérlegelve, másikuk hevesen, mesz- szemenő következtetést levonva mondja el véleményét. — Miért mondta Lengyel István, hogy hőbölgők? Aki hőbölgő, an­nak nincs helye a pártban, eszerint minket kell kizárni! — így az egyik »sértett«. — Kozics Dusántól kérdezem, amikor tanácstag lett Lengyel La­jos, miért nem f vádolták őt akkor azzal, hogy velem komolyabb né­zeteltérése volt? Miért most derül csak ki ez, amikor Lengyel Istvánt ki akarják zárni? — így Seregi elv­társ. Egyre inkább látszik az, hogy Lengyel Lajos tanácstag ügye csak ürügyül szolgál Lengyel István ki­zárásához. Legjobban, legbátrabban Csaj bók Kálmán fogalmazta meg az akkor már többőjük véleményét. — Nem javaslom a kizárást, indo­kolatlan. Nem szabad olyat csiná’ni, hogy azért, mert Kozics titkár elv­társsal személyi ellentétben van Lengyel elvtárs, őt most titkárunk mindenáron kitegye a pártból. Ko­zics elvtárs tegye túl magát az ap­ró-cseprő sérelmeken, a párt érdeke ezt kívánja. Nagyon sok tanulsággal szolgált az alapszervezet legfőbb szerve, a taggyűlés, nemcsak a vezetőségnek, de minden párttag számára is. Kü­lönösen abban, hogy hogyan tovább. Több felszólalásban is elhangzott a figyelmeztetés: Nagyobb türelmet, megfontoltságot! »Miért akarják hát kizárni, még azt is figyelmen kívül hagyva, hogy itt is önkritikát mon­dott, elismerte pártszerűtlen maga­tartását? .. . Hibázott a vezetőség akkor, amikor nem vette figyelembe j Lengyel István kérését, hogy ne azon estén — ittas állapotban lévén — (vendégei voltak) beszélgessenek vele, hanem másnap tisztázzák a problémákat...« Többen helytele­nítik azt is, hogy a párttitkár a ki­bővített vezetőséget a saját szája- íze szerint jelölte ki és helytelenül érdekelteket, »sértetteket« is bevont oda. Meg kell mondani, hogy Kozics Dusán titkár és a vezetőség néhány tagja helytelen módszerekkel »intézte« el Lengyel István úgyne­vezett ügyét. Először is arról, hogy tendenciózusan és egyoldalúan ítél­ték meg Lengyel Lajos pártonkívüli tanácstagot — akit Lengyel elvtárs védett —, mert ő ugyan tett egy helytelennek mondható kijelentést a kocsmában, de nem nézték az egész embert, egész tevékenységét. Rafajlovics Milán, a szemtanú sze­rint Lengyel Lajos 1956. október 27- én a tanácsháznál csitította az ellen­forradalmárokat, mondván, »ezek a mi embereink, proletárok, ne bánt­sátok őket, gyerünk el inkább a pin­céhez.« Mint tanácstag és vb-tag megállta a helyét, most is beválasz­tották a tanácsba, szegényember gyereke. Nem ellenforradalmár Len­gyel Lajos, lehet ugyan, hogy kissé »ludas«, de az sem biztos, vitatható. Koholmányokat, pletykákat tény­ként fogadtak el felőle, holott a tag­gyűlésen a felszólalásokból sorra ki­derült, hogy azok valótlanságok. Külön kell választani Lengyel István elvtársat az előbbitől. Min­denek előtt helytelen az az eljárás, az a módszer, amit vele szemben al­kalmaztak. Ha nincs meg az egyet­értés a vezetőségben, hát vitatkozza­nak, úgy tisztázódhatnak a problé­mák. Vita, vita és újból csak vita. Az természetes, hogy vannak ellent­mondások, véleményeltérések még a pártban is. Azért kell vitatkozni és úgy kialakítani a helyes álláspon­tot. Merev, egyoldalú, megfontolt­ság és alapos indokok nélkül kiala­kított vélemény alapján nem lehet kizárni egy embert a pártból. Az felelőtlenség lenne. A taggyű’és, a kollektíva bölcsessége megfelelő he­lyére is tette az egész ügyet, mi sze­rint Lengyel István fegyelmi ügyét megszünteti, leveszi napirendről. Sajnos — egy-két kijelentés alap­ján erre lehet gondolni — néhányan egyelőre nem képesek egyéni, több­nyire vélt sérelmeiket a párt nagy ügyének alárendelni. Az egyik fel­szólaló* pedig nagyon okosan hang­súlyozta: »A párt azt kívánja, hogy ne meghaljunk érte, hanem éljünk és politikájának szellemében tevé­kenykedjünk.« Mi többek között olyan nemes célt is tűztünk a zász­lónkra, hogy újtípusú embereket nevelünk kf. és nemcsak a párton- kívülieket, de önmagunkat és egy­mást is nevelnünk kell. Azt is fontos látni az érdekelt medinai kommu­nistáknak, hogy mi nem az embe­rek ellen, hanem azok helytelen né­zetei ellen harcolunk. Legyen erejük ehhez nekik is. Somi Benjáminná J O V END OIX K képes hetilap előfizetői tárgysorsjátékának húzása dec. 22-én Veszprém­ben, a nyilvánosság előtt, közjegyző jelenlétében történik. Nyeremónytárgyok : l db Berva-Moped robogó 1 db rádió 1 db férfi kerékpár 1 db Werra fényképezőgép l db Vermole permetezőgép 1 db répavágó 1 db magtakaró borona 2 db kézi daráló 1 db 45 literes motoros tejszeparátor A sorsolásban résztvesznek mindazok, akik december 1-én a JÖVENDŐNK előfizetői táborába tartoznak I» I» I» I»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom