Tolna Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-02 / 259. szám

8

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÂG

1958 november 2.

A HIVATALBAN: tanácsvezető bíró OTTHON : faragómüvész, filozófus

A bíróság ítélete a következő : : :

A felek feszülten figyelik a bírót, várják az ítéletet. Akinek polgári peres ügye volt a szekszárdi járás- bíróságon, az már találkozhatott dr. Sarbak Géza járásbíróval. Ismerheti határozott jellemét, iyazságcsságát, hozzáértését. Pedig még fiatalember, a harmincon is innen van.

Amikor vége a munkaidőnek, siet haza a családjához és »átváltozik« magánemberré. Ez nála még a címben szereplő két meghatározásnál is többet jelent. Ugyanis amellett, hogy családapa, alkalomadtán — ruhaszabó is. Apjának ruhaszabó a mestersége és attól tanulta meg a férfiruha-készítés fortélyait. így aztán néha saját maga varrja meg egyes ruhadarabjait.

Máskor Hegelt és a többi filozófust tanulmányozza. Egy könyvtárra való filozófiai könyve van és rendszeresen, behatóan tanulmányozza azokat.

Én azonban nem dr. Sarbak Géza járásbíróról, ruhaszabóról, vagy filozófusról akarok írni, hanem dr. Sarbak Géza faragómüvészről. Amikor a tárgyalóasztal mellett megláttam, mindent fel mertem volna tételezni róla, de azt, hogy egyben faragóművész is, nem. Később be zél- tek eme képességéről, de azt hittem, hogy azért egy kicsit túlzás őt a »művész-« jelzővel illegni. Miután megismertem, nyugodtan állítom róla, hogy a legnemesebb értelemben is művésznek kell őt nevezni.

A keskeny előszobában alig lehet mozdulni a munkaiadtól; Most munkaidő után itt dolgozik a művész. Nincs különösebb műhely formája a helyiségnek, »komoly« berendezésre még nem telett. A padot is kölcsön kapta és olyan labi’isan áll, hogy miután a mit sem se'tő barátom nekitámaszkodott, majdnem felborult. Dr. Sarbak elnézésünket kéri, hogy közben dolgozik, de megrendelése van és azzal bizony nem lehet késlekedni. Később mutatja is

a pesti megrendelőlapot. Elsőnek ez a két szó hívja magára a figyelmet: „Sürgős export.”

Amíg megfő a feketekávé, megmutatja a műhely »felszerelését«. Ez pedig a kölcsönkért munkapadon kívül mindössze egy-két vésőből és miniatűr késből áll. Külsőleg semmi különlegesség nincs rajtuk — a laikus talán arra sem tartaná érdemesnek ezeket a darabokat, hogy az útról felvegye. Dr. Sarbak Gézának pedig ezek fő munkaeszközei. Ezt be is mutatja. Egy kis dobozra vési a mintákat, a szebbnél szebb motívumokat. Valósággal lenyűgöző a kézügyessége, no meg a türelme ehhez az aprólékos, finom munkához.

— Ezeket a dobozokat készítem most a megrendelésre — mondja —, exportra mennek. Minden dobozon más és más mintának kell lennie.

Előkerül egy igazolvány is, amely szerint a Népi Iparművészeti Tanács elismerte dr. Sarbak Gézát népi iparművésznek. S előkerülnek azok a darabok, amelyeket megvizsgált a Népi Iparművészeti Tanács és amelyért e kitüntetésben részes tette dr. Sarbak Gézát;

Az egyik legjelentősebb darab egy

fatál. A tál belsejét hat részre osztotta fel és mindegyik részbe másmás mintát faragott. A hat motívum hatféle, de mégis azonos stílusú. Sőt, a többi darabban is találhatók olyan vonások, amelyek arra vallanak, hogy dr. Sarbak Gézának kiforrott művészi egyénisége van. A számos kifaragott tárgy közül csupán egy darab található, amely megtöri ezt a jellegzetes stílust. Ez pedig egy barokkos stílusú doboz, amely eltér ugyan a többitől, de mint különálló darab, szintén nagyon értékes. Az egész dobozt egy tuskóból faragta ki és a bonyolult, nehéz minták nagyon értékessé teszik. Páratlan értékű a szépen kifaragott fa íróasztallámpa, a csillár stb.

A motívumokban a somogyi népművészet jellegzetességei találhatók. Egyébként valamennyit saját maga tervezi. Egy füzetben már egész sor megrajzolt motívum /van, amelyek közül már többet kifáragott.

Természetesen kikívánkozotl belőlünk a kérdés, hogyan lett faragóművész? Amint kiderült, ez a nősülésével kapcsolatos. Még csak udvarolt a jelenlegi feleségének s vendégségben volt náluk. A rokonságban volt egy tehetséges faragó, akinek az egyik munkáját neki is megmutatták és megkérdezték az udvarló Sarbak- tól:

— Nos, tudnál-e ilyet csinálni?

Egy udvarló, ha „érvényesülni”

akar, nyilván nem mondhatja, hogy „nem”, így aztán Sarbak is azt válaszolta:

— Miért ne... Nincs ebben semmi különösség. Csinálok, ilyet.. ;

Akkor természetesen jobban el volt foglalva az udvarlással, minthogy nekiállt volna faragni, de az esküvő után mégiscsak hozzálátott a faragáshoz, hogy bebizonyítsa: nem nagyképűség volt a kijelentése. Egy rossz borotvakést átalakított, szerzett egy darab művészi faragásra alkalmas fát és faragni kezdett. A faragás sikerült. A doboz különb lett, mint amiről vette a mintát. De nemcsak „állta a szavát”, hanem a siker láttán kedvet is kapott a faragáshoz.

így kezdődőit el a művészi karrierje és miután bemutatta képességét a Népi Iparművészeti Tanácsnál, nemcsak népi iparművésznek ismerték el hivatalos formában, hanem megrendelést is kapott.

Szekszárdon rövid idő óta él dr. Sarbak Géza. Művészete azonban már kezd ismertté válni s többen vásároltak tőle ezekből a díszes fara- gású dobozokból és egyéb tárgyakból.

Sokszor éjfélig is faragja a mintákat. Másnap reggel pedig ismét beül a tárgyalóterembe és tárgyal, intézkedik igazság- és felelősségérzete teljes tudatában.

Boda Ferenc

VASÁRNAPI HUMOR

Jössz le onnét rögtön, te komisz kölyök!! Már melint összcpiszkoltad a ruhád.

áró Schell, Bárány és Csapó- uraságok szabad vadászterülete volt az egykori Gindli-család község, mai Tengelic. Nem volt a községben olyan probléma, amelyben ne ők mondták volna ki a döntő szót. Természetesen csak a maguk hasznára döntöttek, a cselédek, a parasztok ügyeit csak annyira vették figyelembe, hogy a munkusse- reg számukra biztosítva legyen, s hasznuk ne szenvedhessen hiányt.

Néha kivételt is tettek olyanokkal, mint Zsigmond Elemér főjegyző, aki hű kiszolgálójuk volt. Ne említsünk mást, csak amit a szóbeszéd tart. ügy rebesgetik, hogy a tanácsháza akkoriba azért épült emeletesre, hogy a főjegyző innak megfelelő lakása legyen — a nép pénzéből.

A megfelelő ellenszolgáltatást már iratok igazolják Zsigmond főjegyző részéről. Tényként arról nincsen szó, milyen tevékenységet folytatott a Tanácsköztársaság idején, de annál többet mond el ô maga. Az ellenforradalmi terror után ugyanis részletes jelentést irt a főjegyző úr. Ebben nemcsak a Tanácsköztársaság ügyéért küzdő proletárok, cselédek neveit sorolta fel, javasolva őket különböző megtorló intézkedésre, hangra a maga érdemeit is igyekszik kiemelni.

Többek között például megemlíti e felterjesztésben, hogy milyen jelentős segítséget adott báró Schel- léknek is nehogy — amint ő írja a csőcselék — valójában a nép jogos haragja ne érhesse el őket.

Ilyenek képviselték valamikor ,o falut, akiknek véleménye benne volt Zsigmond szavaiban is. igen benne volt, mert ha a szegény nép közül valaki mégis bemerészkedett hozzá, azzal fogadta: »Álljon arrébb, mert büdös pipaszaga van.«

>»•

JTs fordult a világ... Rég feledésbe mentek ezek a keser vek, jóformán úgy kell elnisvi őket Ve előássuk, hogy szembeállíthassuk velük a mát...

Idő, az 1930-as évek vége, a negyvenes esztendők eleje. Egy cselédgyerek, bizonyos Németh István kopogtat be a tengelici jegyzői irodába. Rövid idő alatt legalább négyszer teszi meg ezt, mert uram bocsa’, nem előírásnak megfelelően

tartja kezében a leventesapkáját Mert levenni és tisztességesen köszönni a szegényember gyerekének nem elég ebben az úri világban. Megalázkodni és megaláztatni a vég telenségig az igen, ez kell. Tanulja meg már csecsszopó korában mi az »illem« az urakkal szemben.

— Erre a kölyökre különben is jó lesz vigyázni — gondolja magában a főjegyző. Nem azért természetesen, mert a két öccsével egyedül maradt özvegy anyjuktól félne, de az ördög nem alszik — spekulál. Ezek már más félék, hisz az apjuk nemcsak az októberi forradalomban kü dött, harcolt, hanem egy zipögyár igazgatójaként jött haza 1921-ben. Persze nem engedték vissza, családja hiába várta. így nősüli mea itthon újra, hisz örökéletig nem élhet az ember egyedül.

kihallgatások, magánzárkák tortúráját, annak »emlékeit« 1932-ig bírta, így maradtak egyedül a feleség és három gy rmek. Ketten, az édesanya és a kis Pista felvették a munkát, a másik kettőnek a lelenc jutott.

Nincs szó, nincs olyan szcp írás. mely visszaadhatná egy ilyen család lelki fájdalmát é° az (letért vívott küzdelem kes.rr.eit.

Jóleső érzés ma benyitni a len- gelici tanácsházára. Az egyik szobában éppen az a valamikor any- nyiszor kikergetett Németh István ül, mint a tanács elnökhelyettese. Ennél ékesebben semmi sem bizonyíthatná, hogy fordult a világ.

S ha ehhez hozzátesszük, hogy összehasonlíthatatlanul többet fejlődött a község e néhány év alatt, mióta nem az urak, hanem a dolgozók közül kerülnek ki a falu vezetői, akkor teljes a kép. Ezt a képet pedig, épülő ú) iskolák, egész falurészek új házakból, villanyhálózat bővítések, új járdák épülése, az emberek megváltozott, boldogabb élete vonja körül babérágként díszítésül.

Ezért szeretik, bíznak Németh elvtársban továbbra is, melyet legjobban bizonyít, hogy 1950. óta van a helyén, itt a tanicshazán. s most is jelölték körzetében a megtisztelő- és felelősségteljes tanácstagságra.

fi—e)

Halászok

a halásznadrág ellen

Portugália egy távoli kis falujában a 26 éves Julio Ferreire halász- nadrágos felesége, a család több tag janak és barátjának kíséretében autókiránduláson volt.

Ferreire megállította a kocsit, hogy gyönyörködjenek a tenger szépségében. Amikor a halásznadrágot viselő asszony kilépett az autóból, felháborodott falusiak vették

körül, fenyegetőztek, majd köveke* dobáltak és alaposan helybenhagyták a társaságot. A rendőrségnek kellett közbelépnie.

A rendőrség csak hosszas faggatás után tudta kideríteni, hogy á falusi halászok még soha sem láttak nadrágot viselő nőt és a látvány egyáltalán nem tetszett nekik.

Összeült a nemzetgyűlés ...- 1920 —

A tanácsköztársaságot leverték. Az úri rendnek legfőbb dolga az volt, hogy hatalmát megszilárdítsa. Az országgyűlés 1918 november 16-án feloszlott, és a Tanácsköztársaság után egymást váltogató ideiglenes kormányok nem éreztek maguk alatt szilárd talajt és az „alkotmányosság helyreállítása” érdekében 1920. február 16-ra összehívták a „nőkre is kiterjedő általános, titkos, egyenlő, közvetlen és kötelező választójog alapján” megválasztott nemzetgyűlést.

Mennyire voltak „általánosak” „egyenlők” ezek a választások, nem kell hozzá bővebb magyarázat, az idősebb nemzedék bizonyára nagyon jól emlékszik rá. Az Alföld népe Héjjas Iván, Francia Kiss Mihály és különítményeseinek garázdálkodásait rettegte, még uralkodott a bikacsök, a fütykös, a szurony. Dunántúlon nagyon is ott volt az emberek emlékezetében a siófoki vérfürdő, Horthy „fővezér” darutollasainak kegyetlenkedései, Szekszárd, Dombóvár, Tamási, Dunaföldvár... Ilyen körülmények között zajlott le a választás, és mégis, mindezek ellenére is kinyilvánította a nép az akaratát. Az úri rend kényszeredetten állapíthatta meg utána: „a nép még nem érett meg a titkos választásra”. Arról azonban minden esetre gondoskodtak, hogy a nép képviselői ne juthassanak be a nemzetgyűlésbe.

Milyen határozatokat, törvényeket hozott'ez a nemzetgyűlés, amely „a magyar állami szuverenitás törvényes képviseletének nyilvánítja magát...” — ahogyan az 1920. évi I. Törvénycikk leszögezi.

És ebben az első törvénycikkben már arról is gondoskodnak, hogy a nép ne sokáig élvezhesse a forradalom vívmányait. A 9. paragrafusa kimondja: „Az úgynevezett népköztársaság és tanácsköztársaság szerveinek néptörvény, rendelet, vagy más elnevezés alatt kibocsáttatott, mindennemű rendelkezései érvénytelenek. Hasonlóképpen érvénytelenek az úgynevezett nemzeti tanácsoknak és szerveknek mindennemű rendelkezései és határozatai is.”

Vagyis: a pesti proletárgyerekek nem mehetnek többé üdülni a Balatonra, a munkásoknak nem juthat emberi lakhely, meg kell elégedni a perifériák nyomortanyáival, nem lehet övék a gyár, a földesuraké marad a föld, a nincstelenek továbbra is cselédek maradnak, vagy mehetnek szanaszét a nagyvilágba — semmis mindaz, amit a tanácsköztársaság a nép életkörülményeinek megváltoztatásáért tett.

És nézzük csak tovább, a 12. paragrafust. „A nemzetgyűlés addig, amíg az államfői hatalom gyakorlásának mikéntjét véglegesen rendezi... az államfői teendők ideiglenes ellátására a magyar állampolgárok közül titkos szavazással kormányzót választ." (És nem rendezték 25 éven keresztül,.,)

„A kormányzót a királyi hatalomban foglalt jogok alkotmányos gyakorlása az alábbiakban ... illeti meg.”

A II. törvénycikk már a következőket rögzíti: „A nemzetgyűlés méltányolván azokat a nagy érdemeket, amelyeket nagybányai Horthy Miklós úr, a magyar nemzeti hadsereg fővezére ... a haza védelmében, majd a nemzeti hadsereg megszervezésével ... szerzett... őt a nemzetgyűlés 1920. évi március hó 1-én tartott ülésén Magyarország kormányzójává választotta .,

Igen, az érdemek. Siófok, Orgo- vány, „a bűnös főváros tetemrehí- vása”, az 1919-es Tanácsköztársaság vérbefojtása — ezek az érdemek. Keresve sem találhatott volna a nem zetgyűlés alkalmasabb embert, de azért biztos, ami biztos, Héjjas ivá- nék megszállták a nemzetgyűlés üléstermét, ha netalántán valakinek ellenvetése volna a „fővezér” kormányzóságára vonatkozóan.

És nyilván a jószolgálatok elismeréséül iktatják törvénybe Héjjas Ivá- nék, a fehérterroristák egyik módszerét — a botozást. Hány és hány volt vöröskatona szenvedte ezt el, de hánv asszony, nő is, aki valamiben tevékenykedett a Tanácsköztársaság ideje alatt.

„A vagyon, az erkölcsiség és a személyiség hatályosabb oüntetőjogi védelméről” hangzatos címét viseli a XXVI. törvénycikk, amely a botbüntetés bevezetését rendeli el.

Ámbár, ha „a személyiség hatályosabb büntetőjogi védelméről” intézkedtek, éppen a Héjjas és a Francia Kiss-féle különítményeseken kellett volna először elverni a port, hiszen az alföldi, a kecskemét-környéki tanyavilágban nem volt ember, aki tőlük biztonságban érezhette magát.

íme, egy csokor, az 1920-ban\álta- lános, titkos, egyenlő, közvetlen és kötelező választójog alapján” megválasztott nemzetgyűlés törvényeiről.

Bognár István