Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-28 / 254. szám

TOLNA MEGYEI NËPÜJSÂG 1958 október 28. 2 Dobi István, Kádár János és Senke Valéria beszélt a Hazafias Képíróul szekszárdi nagygyűlésén Átutazott Budapesten Abdel Hakim Amer, az EAK elnökhelyettese és hadügyminisztere (Folytatás az 1. oldalról) gondolkozni és arra a meggyőződés­re jutott, hogy a magyar népnek szocializmusra van szüksége, a ma­gyar mezőgazdaságot szocialista me­zőgazdasággá kell fejleszteni s a sok kisbirtokból szocialista termelőszö­vetkezeteket kell alakítani. Néhány­szor elbeszélgetett vele és látta, hogy próbálják; őt befolyásolni, ta­lán kihasználni is régi ismerősei, akik szívesen látnák, ha szembefor­dulna a szocializmussal. — Figyelemreméltó az is — mon. dotta többek között Dobi István —, hogy 1956. október végén a több- párt-rendszer ellen nyilatkozott és november negyediké után az első lehetséges alkalmat megragadva üzent nekem, hogy segíteni szeretne Kádáréknak, mert — így fejezte ki — meg kell őrizni a szocializmust Magyarországon. Sajnos, ez a bara­nyai barátunk egészségi állapota miatt nem tud részt venni a köz­életben olyan mértékben, ahogyan résztvenni szeretne. Nem tud dol­gozni a termelőszövetkezeti mozga­lomért olyan erővel, ahogy dolgoz­ni kívánna. Mert úgy látom, külö­nösen ebben az irányban él benne igen élénk érdeklődés és jólesne ne­ki, ha érezné, hogy az ő közreműkö­désével minél több parasztember indul el a szövetkezeti útija. Hogy mégis miért beszéltem róla? Beszél­tem azért, hogy megmutassak egy példát; tanulás segítségével, a társa­dalmi és gazdasági törvények jelen­ségeinek okos mérlegelése útján is eljuthatunk a felismeréshez. Dobi István ezután a mezőgazda­sági termelés Tolna megyei vonat­kozásáról beszélt, s megemlítette a világhírű szekszárdi bort is, amely­nek korábban nem adtuk meg azt a megbecsülést, amit megérdemelt volna. Az ellenforradalom leverése óta a párt és a kormány többet tett a parasztság .jogos sérelmeinek orvoslása, a mezőgazdaság fej­lesztése, elhanyagolt szőlő-, gyü­mölcskultúránk talpraállítása ér­dekében, mint a korábbi évek alatt, de még mindig nem eleget. A szekszárdi szőlők túlnyomó több­sége is — sajnos — elöregedett. Az utóbbi időben új telepítésekkel pó­tolják a hiányokat és jobban gondoz­zák a szelőket. De felhívta a szek­szárdiak figyelmét, hogy az új tele­pítésekhez elsősorban a legjobban megfelelő domboldalakat hasznosít­sák. Minden lehetséges eszközzel meg kell tartani és növelni a szek­szárdi bor világpiaci megbecsülését. Javasolta a szövetkezeti vezetőknek, a szőlőtermelési szakembereknek, az egyénileg gazdálkodó szőlőtermelők­nek, hogy nézzenek körül az ország­iján és elsősorban Sopronban talál­nak majd követendő példákat a bor­termelés korszerű, nagyüzemi mód- • -ereinek helyes megoldására. Tolna megyében 1945 előtt 347 csa­lád használta a megye földterületé­nek 41.4 százalékát — folytatta be­szédét Dobi István. — Eszterházy Pál herceg járt a földesurak élén, Kádár János A nagygyűlés résztvevőinek hatal­mas tapsa közepette emelkedett szó­lásra Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Beszéde bevezető részében megemlí­tette, hogy Szekszárd város lakói és középiskolás fiataljai már többször hívták Szekszárdra s erre a találko­zásra most kerülhetett sor. A továbbiakban belpolitikai kér­désekről beszélt s hangsúlyozta, hogy a néphatalom szilárd, erős és éppen ezért meg tud bocsátani azok­nak, akik ellene vétkeztek, de hibái­kat belátják és megbánják. Vi­szont könyörtelenül lesújt azokra, okik kezet merészelnek emelni a nép államára. Beszéde további részében a ter­melőszövetkezeti mozgalom problé­máiról beszélt s hangsúlyozta, hogy a párt a mezőgazdaság átszervezését továbbra is az önkéntesség alapi'- ' kívánja megoldani. Beszéde további részében az elmúlt két év eredményeiről szólott, hangsú­lyozta, hogy a szocializmus építése terén el­ért eredmények annak köszönhe­tők, hogy politikánk reális, a nincs is benne meglepő, hogy 1956. októberében olyan gyorsan megje­lent igényeivel Budapesten, Tolná­ban, Sopronban — és még sorolhat­nám a megyéket — nem mert volna faluról-falura házalni a követelései­vel, de Budapesten Mindszenty her­cegprímásban megtalálta érdekeinek képviselőjét, nyilvános védőügyvéd­jét. Persze — szerencsére nem sok sikerrel járt az együttműködésük. Eszterházyn kívül ismert ez a megye dúsgazdag Apponyiakat, Széchenyie­ket. Benyovszkyakat, Montenuovo- kat, báró Schelleket és hasonlókat. Háromszáznegyvenkét család, érde­mes ezen elgondolkodni. Ennyien voltak, és övék volt Tolna vármegyé­nek majdnem a fele! Ennyi nagybir­tokon sok cselédre volt szükség és ha Faddon a Horthy-világban az uraság 20 filléres napszámbér-köve- telés miatt csendőrrel el tudta vitetni és kegyetlenül elverette Almási György kubikos édesapját, ebből kö­vetkeztetni lehet, mennyi sebet ütött itt a nagybirtok a szegényparaszt emberek testén. 1945-ben 26 198 csa­lád kapott földet, amikor szétosztot­tuk a nagybirtokokat, de azért az emlékek csak megmaradtak és — ezt talán még az Amerikai Egyesült Álla­mokban is meg lehet érteni —, hogy 1956. október—november havában Tolnában az Almási Györgyök, s a hasonló hajdani kizsákmányolt pa­rasztemberek hamar felismerték a veszélyt, ami őket és szabadságukat, új életüket fenyegette. És idelent vasvillát fogtak, néhányuk pedig összeszedelőzködött és akár volt lö­völdözés az országutakon, akár nem, a munkásokkal együtt jöttek Buda­pestre. s megmondták a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetőinek: mellettük áll a nép! Dobi István ezután megemlékezett azokról az eredményekről, amelye­ket barátaink segítségével az ellen­forradalom leverése óta értünk el, majd így folytatta: Nyugodt önérzettel állhatunk a nép elé és elmondhatjuk, hogy a párt és a kormány minden ígéretét teljesítette — mondotta Dobi István. — A parasztpolitikában a múltban elkövetett hibákat jóvátettük, s olyan felvásárlási rendszert vezetett be a kormány, amivel elősegíti a mező- gazdaság általános fejlődését, nö­velte a mezőgazdálkodás i ivedei- mezőségét és sikerült biztosítani a közellátás zavartalanságát, megfe­lelő állami tartalékokat gyűjtöttünk. Már nemcsak a luxus-rádiók és mo­torkerékpárok jutnak el a faluba, hanem a mosógépek is. Nagyobb ter­melés áll a nagyobb jövedelem mö­gött. Tavaly még nem így állt a hely­zetünk — s minden okunk' megvan rá, hogy a közeli jövőre az életszín­vonalnak nem ugrásszerű, de mégis minden dolgozó család életében érezhető mértékű további emelke­désre számíthassunk. Ezután Benke Valéria művelő­désügyi miniszter, Tolna megye képviselőjelöltje szólt a válasz­tókhoz. felszólalása dolgozók érdekét fejezi ki, né­pünk éppen ezért támogatja. Hangsúlyozta: a további eredmé­nyekhez becsületes, szorgos munká­ra van szükség, mert ez a feltétele a jobb élet megteremtésének. Kádár János elvtárs beszédét többször szakította félbe a nagygyű­lés résztvevőinek lelkes tapsa. Utána Domonyai Péter középpa­raszt köszöntötte a párt és kormány vezetőit. A nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget, majd Kádár Já­nos, Dobi István és Benke Valéria a megye és város vezetőivel együtt sorra kereste fel az egybegyűlt vá­lasztók csoportjait és elbeszélgetett velük. Ezután meglátogatták az ál­lami borpincét, ahol beírták nevü­ket a pincészet emlékkönyvébe és megkóstolták a nemzetközi borver­senyen díjat nyert szekszárdi boro­kat. A délutáni órákban Dobi István, Kádár János és Benke Valéria, a megye és város vezetőivel együtt meglátogatta a szekszárdi Béke Termelőszövetkezet szőlőgazdaságát, ahol a termelőszövetkezeti tagokkal elbeszélgettek. A Szovjetunióból hazafelé utaztá- ban hétfőn reggel átutazott Buda­pesten Abdel Hakim Amer marsall, az Egyesült Arab Köztársaság elnök- helyettese és hadügyminisztere. t Fogadására a Ferihegyi repülőté­ren megjelent Nagy Dániel, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának el­nökhelyettese, Sík Endre külügymi­niszter, Ugrai Ferenc honvédelmi miniszterhelyettes, a Magyar Nép­hadsereg vezérkari főnöke, Csator- dai Károly rendkívüli követ és meg­hatalmazott miniszter, a külügymi­nisztérium protokoll osztályának vezetője. Ott volt J. I. Gromov, a Szovjetunió magyarországi rendkí­vüli meghatalmazott nagykövete, A Magyar Tudományos Akadémia nagygyűlése hétfőn délelőtt együttes ülésén folytatódott az Akadémia dísztermében. Az ülést Rusznyák István, az Akadémia elnöke nyitotta meg, majd Erdei Ferenc, az Akadé­mia főtitkára tartott előadást »A magyar tudomány helyzete és fej­lesztésének főbb irányai« címmel. Tudományos életünk megtisztelő elismerésben, is részesül, — mondotta Erdei Ferenc többek között és több­irányú — gyakran jogos — bírála­tot is kap. A tudományos munká­ban szerzett érdemeikért tíz év alatt 299-en kaptak Kossuth-díjat és a felszabadulás óta számos magyar tu dóst választottak meg külföldi tudo­mányos akadémiák és egyéb tudo­mányos testületek tagjaivá, egyete­mek díszdoktorává. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt művelődéspoli­tikai irányelvei viszont abból kiin­dulva tűzik ki a fejlesztés feladatait, hogy hazai tudományunkat nem hat­ja át eléggé és minden területen a marxista—leninista világnézet. A termelés oldaláról pedig amiatt van elégedetlenség, hogy a tudományos kutatások nem produkálnak ele­gendő és gyakorlatban viszonylag gyorsan alkalmazható tudományos eredményeket. A magyar tudomány helyzetét, eredményeit és fejlődését illetően tehát ellentétes tényezők és megítélések keverednek. Indokolt ezért, hogy ezeket a kérdéseket mély rehatóbban megvizsgáljuk és felte­gyük magunk elé a kérdést: mi tehát a helyzet a magyar tudományban és hogyan haladjunk tovább? A Ma­gyar Tudományos Akadémia nagy­gyűlése nyilvánvalóan illetékes ió- ruma a kérdések felvetésének és a kérdésekre adandó válasz megvita­tásának. 1957 végén 114 tudományos kuta­tóintézet volt Magyarországon — azóta néhánnyal több van — és több mint 600 egyetemi és főiskolai tan­széken végeztek kisebb-nagyobb mér tékű kutatómunkát az oktatás ellá­Nagyon rossz volt a csatlakozás a budapest—székesfehérvári vonalon Farkas János, miután megtudta, hogy csak délután 4 órakor kap vonatot, elhagyta a Déli pályaudvar területét és az utcán ögyelegve né­zegetni kezdte a kirakatokat. /?hti(u<l 10-én \$>Lamueíy üAwi ícMjéí a, piCMtia indu&ó- wvtÁa kalónákAtei, a '2^14*4 talUanyá&ait Olvasta az egyik kirakatban el­helyezett pirosbetűs plakátról. A Abdel Hamid Nafer Zade, az Egyesült Arab Köztársaság rendkí­vüli és meghatalmazott nagyköveté­nek vezetésével a nagykövetség munkatársai, Ladislav Vince, a Csehszlovák Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvi­vője. Az Egyesült Arab* Köztársaság elnökhelyettese szívélyesen elbeszél­getett a fogadására megjelent szemé­lyiségekkel. Abdel Hakim Amer mar­sall a szovjetunióbeli látogatásáról szólva kijelentette: — Rendkívül si­keresnek tartom szovjetunióbeli tár­gyalásaimat. Úgy vélem, hogy ez új szakasz kezdetét jelenti az Egyesült Arab Köztársaság működésében. A szovjet kormányban és a szovjet népben igazi barátokat találtunk. tása mellett. Nem érdektelen a kér­dés. hogy ekkora kutatási hálózat mennyi ráfordítást jelent, tehát or­szágunk mennyi élő munkát, szelle­mi erőt és milyen anyagi tényező­ket áldoz a tudomány művelésére. Továbbiakban Erdei Ferenc részle­tesen ismertette tudományos éle­tünk helyzetét s rámutatott azokra a legfőbb problémákra, amelyekkel to­vábbfejlesztés útján szembe kell néznünk és amelyek megoldásától függ tudományos kutatásunk terv­szerű fejlesztésének a sikere. Az első ilyen probléma: a tudományos kuta­tások anyagi, szervezeti feltételeinek alakulása. A másik nagy probléma, a fejlesz­tés irányainak a meghatározása, te­hát a tudományos kutatások terve­zésének a kérdése. A harmadik főprobléma: a külön­böző kutatóhelyeken és különböző tudományágakban folyó kutatások koordinálása. Itt rámutatott Erdei Ferenc: ha­lasztást nem tűrve szükségessé teszi napjainkban a tudományos kutatá­sok egységes országos tervezését és szorosabb koordináció megteremté­sét a távlati népgazdasági tervek napirendre kerülése és ezt követelik azok a kultúrpolitikai feladatok is, amelyek a művelődéspolitikai irány­elvekben foglaltatnak. A párt és az állami vezető szervek megfelelő ha­tározata alapján az Országos Terv­hivatal, a Magyar Tudományos Aka démia és a Tudományos és Felsőok­tatási Tanács együttesen dolgoznak a távlati tudományos kutatási tervek előkészítésén is. Már nagy vonalaik, ban ki is alakultak mind a tervezési módszerek, mind a koordinálás mód szerei és szervezeti keretei. Ezek azonban még csak az első lépések a feladatok megoldásához és a kutatók széles körének a véleménye, tapasz­talata szükséges hozzá,; hogy ez a gyakorlatban is sikeresen megvaló­suljon. A továbbiakban az eddig háború utáni kirakatokban nem sok nézni való volt. Letette a bal kezében lévő csirkéket és lehajolt, hogy megigazítsa a lábszártekercsét, amikor váratlanul megszólalt egy mély, érdes hang a háta mögött. — Szabad a papírjait! A hang irányába fordult. Bőrka­bátos emberek álltak előtte hár­man, vállukon karabéllyal, karjukon vörösszínű szalaggal. Hosszas keresgélés után megtalál­ta a papírt, amit a századparancs­noka töltött ki számára és odaadta. — Honnan jössz pajtás? — kér­dezte a fiatalabbik. — Tolna megyéből, Kocsoláról. — Akkor miért erre, Budapesten át jöttél? — szegezte barátságtalan­ná vált hangon neki a kérdést az, amelyik legelőször megszólította. — Erre jobb a közlekedés. — A csirkék? — Hazulról hoztam őket. — Nem úgy szerezted? — Nem! — Na, majd utána nézünk. A pa­pírod nincs lepecsételve. Nekem na- gyón gyanús vagy. Két órával ezelőtt jött a vásárcsarnokból egy kofa örömmel láttam, hogy az egész szovjet nép lelkesen dolgozik ha­zájáért és a világbékéért. Az a véleményem, hogy szívesen mű­ködnek együtt olyan országokkal, amelyek szintén a békét akarják. Az EAK és Magyarország kapcso­latát érintve Amer marsall hangsú­lyozta : — A magyar nép és a magyar kormány mindig kiállt ügyünk mellett, különösen az imperialis­ták legutóbbi jordániai és liba­noni beavatkozása idején. Ami gazdasági kapcsolatainkat il­leti, úgy vélem, hogy azok erősek, s minden bizonnyal tovább fognak fej­lődni. kialakult elgondolásokat ismertette Erdei Ferenc. Elmondotta: hazai tapasztalataink alapján, valamint a vázlatosan is­mertetett szovjet tapasztalatok ta­nulsága és más országok ezirányú eredményeit is felhasználva, mi is hozzákezdtünk ilyen jellegű távlati tudományos terv kidolgozásához. A Magyar Tudományos Akadémia kö­rében érthetően a tudományfejlesz­tés szempontjából legfontosabb problémák összeállításával foglal­kozunk, s egyidejűleg az Országos Tervhivatallal — a minisztériumok­kal együttműködve — azokat a gya­korlatból fakadó problémákat állít­ja össze, amelyeket a gazdasági, tech nikai fejlődés, tehát a népgazdasági fejlesztési tervek követelnek meg. Az ilyen módon két oldalról vég­zett előkészítő munka alapján ke­rülhet sor a különböző problémák összeegyeztetésére és ennek ered­ményeként a kutatási főfeladatok­ként kitűzendő problémák megha­tározására. Vannak tapasztalatok, amelyek amellett szólnak, hogy bü­rokratikus rendszabályok nélkül is lehetséges érdemi együttműködést létrehozni a kutatómunkában. Ezt pedig az a szervezési forma teszi le­hetővé, hogy az egyes főproblémák megoldására irányuló kutatások koordinálását egy-egy irányító szerv végezze, mindazok bevonásával, akik az illető probléma körben tu­dományágak, vagy gyakorlati mun­kájuk alapján magas szinten illeté­kesek. Több ország eddigi tapaszta­latai szerint teljes mértékben bevált az ilyen szervezési forma és ugrás­szerű fejlődést eredményez a kutató munkában. Mind a tudományos kutatások terv szerű irányítása, mind az egyes ku­tatások országon belüli és nemzet­közi koordinálása azt a célt szolgál­ja — mondotta befejezésül az elő­adó —, hogy eredményesebbé és ha­tékonyabbá tegye a tudományos munkát. hozzánk nagy sápítozva, hogy vala­mi kóbor katona, aki vörösnek adta ki magát, elkommunizálta két csirkéjét. — Én nem voltam. — Majd meglátjuk. Gyere velünk. Megindultak a Gellért-hegy irá­nyába. A vörösőrök közrefogták Farkas Jánost. Az utca kihalt volt, csak a bakancsok egyhangú kopo­gásának zenéje hallatszott. Hirtelen két gépkocsi tűnt fel az úton. Az első gépkocsi motorház te­tő j én apró kis vöröszászló lengede­zett. Egy tányérsapkás férfi hajolt ki az első kocsiból. — Mit vétett ez a katona? — Nem jók a papírjai ezredpa­rancsnok elvtárs! — mondta az idő­sebbik vörösőr feszesebb testtartás­sal. — Ültessétek az utánunk jövő gépkocsiba! — adta ki az előbbi hang az utasítást. Sötét volt a kocsi belsejében. Az ülés ruganyosnak tűnt és mégis ké­nyelmetlennek érezte Farkas János. A mellette ülőknek csak a körvona­Erdei Ferenc beszámolója a magyar tudományos helyseiről Igazságos

Next

/
Oldalképek
Tartalom