Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-18 / 246. szám
fOLIVV ft ’ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ST: in. évfolyam, 246. szám. ARA: 50 FILLER Szombat, 1958 október 18. Kádár János beszéde az angyalföldi nagygyűlésen Bizonyosak vagyunk abban, hogy a szavazatok milliói megerősítik és támogatják politikánkat Mint lapunk tegnapi számában már jelentettük, szerda délután több mint százezer dolgozó részvételével választási nagygyűlés volt Angyalföldön, a Láng Gépgyár sporttelepén, a Hazafias Népfront XIII. kerületi elnökségének és az MSZMP kerületi bizottságának rendezésében. A nagygyűlésen Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet. A választási harc első ütközetét megnyertük — Az amerikai nagytőkések — kezdte beszédét Kádár János — nemrég újból kimesterkedték, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlésén napirendre tűzzék az általuk gyártott, úgynevezett magyar kérdést. Mesterkedéseiket a legkülönbözőbb torzításokkal, ujjúkból szopott rémtörténetekkel szokták alátámasztani. Ha az általuk terjesztett zagyvasá- goknak csak egy tizede igaz lenne, akkor a Duna—Tisza mentén már egyetlen teremtett lélek sem élne. (Derültség.) Ezzel szemben népünk teljes létszámban — igaz, ez a szám nem nagyon nagy, nem egészen tíz millió —, de jó egészségben, békében dolgozik Magyarországon (Nagy taps.) és éli a maga, törvényes alkotmányán nyugvó, normális életét. A választási előkészületekről szólva kijelentette: a választási harc első ütközetét már megnyertük, mert a választók minden ellenséges agitáció ellenére szinte kivétel nélkül kitöltötték az összeíróíveket. A jelölő- gyűléssorozatnak már körülbelül 40 százaléka lezajlott. A nagyvárosokban, a gyárakban éppúgy, mint a falvakban, körülbelül kétszer annyi ember vesz részt a jelölőgyűléseken, mint legutóbb. Ez is mutatja, hogy a súlyos megpróbáltatások után a magyar nép sokkal tapasztaltabb, tájékozottabb, politikailag érettebb, mint ahogy azt ellenségeink feltételezik rólunk. — -Választás előtt állunk, jelöltek vagyunk, szólnunk kell politikánkról — folytatta Kádár János. — Politikánk nyílt, nem rejtettük véka alá céljainkat: mi a kommunizmus hívei vagyunk. New York államban kormányzót választanak ezekben a napokban. Két jelölt van. Az egyik ismertebb nevű: Rockefeller multimilliomos, a másikat nálunk kevésbé ismerik, de szintén multimilliomos. Aligha hiszem, hogy ők azzal állhatnának oda a választók elé; kérem, mi a multimilliomosok érdekét és diktatúráját képviseljük. Kénytelen azt mondani, hogy a dolgozók érdekében akarnak tevékenykedni. Ki hiszi ezt, ki nem? — az más kérdés! De nem nehéz eldönteni: amikor níi azt mondjuk, hogy a munkásosztály embereiként eljöttünk, a proletárdiktatúra, a munkásnemzetköziség, á magyar—szovjet barátság hívei vagyunk és ellenségei a burzsoá diktatúrának —, mindenki tudja, hogy ez így van. (Nagy taps.) Két év szilárd, következetes politikája meghozta eredményeit Kádár János a továbbiakban arról szólt, hogy a magyar nép a saját élete alakulásán mérheti le a párt és a forradalmi munkás—paraszt kormány politikájának eredményeit. A párt és a kormány vezetői két évvel ezelőtt, november első napjaiban igen nehéz körülmények között vették kezükbe az ország kormányzását, és láttak hozzá a kommunista és pártonkívüli hazafiak összefogásához. Aligha volt még magyar kormány, amelyik súlyosabb körülmények között kezdte volna munkáját. A burzsoá ellenforradalom már szinte bent volt a szobában, a háború pedig ott állt a küszöbön. A burzsoá ellenforradalom temetni akarta a nép hatalmát, és vele a nép minden reménységét. Gyalázták nép köztársaságunkat, gyalázták tíz esztendő minden munkáját és eredményét. — Azt hiszem, tudják — mondotta —, hogy számontartjuk a régi hibákat. Tudjuk hol volt hiba az építő- munkában, de tíz év vívmányai, eredményei szentek, mert sok millió magyar munkás, paraszt és értelmiségi alkotta meg azokat és ellenük senki fel nem emelheti szentségtörő kezét. (Nagy taps.) Emlékeztetett arra, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormányt indulásakor a burzsoák, a fasiszták, az árulók és imperialista gazdáik vad üvöltése, gyűlölete és gyilkos fegyvere fogadta. Sok megzavart, becsületes ember kétkedésével és reményt vesztettségével is meg kellett küzdeni. Erőinket azonban meg sokszorozta az a tudat, hogy amit mi megfogalmaztunk, és aminek végrehajtásához hozzákezdtünk, az soksok százezer, a szocializmushoz élet- re-halálra hű magyar munkás, paraszt és értelmiségi akaratát mondta ki. — Politikánkat az első perctől kezdve kommunista igazságunkra, a magyar munkásosztályra, a • nép szocialista hazafiságára, a magyar nép legigazabb barátjának, a szovjet népnek támogatására, a nemzetközi munkásszolidaritásra építettük — tehát sziklaszilárd, megdönthetetlen alapra! Azóta se tértünk le erről a magunk választotta útról — bár volt értetlenség is, eszmei zavar is, kishitűség is, csalogatás is, sőt fenyegetés és erőszak is velünk szemben. Következetesek maradtunk, s két év szilárd, következetes politikája, a szívós munka és a harc meghozta eredményeit. Nem állítjuk, hogy nálunk már. minden portán kolbászból van a kerítés, de azt nyugodtan mondhatjuk, hogy az élet jó és normális. Van törvényes rend, jog-, élet- és vagyonbiztonság, növekvő termelés és fogyasztás. Van szilárd munkáshatalmunk. Népünk békében él. A Magyar Népköztársaság a szocialista tábor megbecsült tagja és előttünk a szocializmus mind fényesebben ragyogó napja világítja az utat. Emelt fővel állunk a választók elé — Talán a legelső és legfontosabb eredmény a vezetők és tömegek között kialakult kölcsönös bizalom — folytatta. — Nekünk két évvel ezelőtt ‘ a Rákosi-féle vezetés okozta csalódások, majd a Nagy Imre csoport álnok népcsalása és bűnös árulása után kellett odaállni a nép elé és bizalmat kérni az új vezetés számára. Azt hiszem, most két év után elmondhatjuk önmagunkról: tetteink bizonyítják szándékaink őszinteségét, eredményeink, politikánk helyességét. Mi, a Hazafias Népfront jelöltjei, tiszta lelkiismerettel, emelt fővel állunk a választók elé. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a szavazatok milliói megerősítik és támogatják politikánkat, a szavazók meg adják a támogatást azoknak az embereknek, akik — az Elnöki Tanács elnökének legmagasabb közjogi posztjától kezdve a legkisebb falu legegyszerűbb tanácstagjáig — ezt a politikát képviselik és a mindennapi életben lépésről lépésre megvalósítják. — Belpolitikánk lényege: demokrácia a népnek, diktatúra a dolgozó nép ellenségeivel szemben! Az ellenforradalmi bűnösök felelősságre- vonása alapjában megtörtént. A megtévedteknek megbocsátottunk, zömük visszatért azóta a helyes útra. De mindenkinek tudnia kell, hogy sem ma, sem a jövőben senkinek nem lehet büntetlenül támadnia a Magyar Népköztársaság ellen aknamunkát folytatni a nép hatalma ellen. (Taps.) Rendszerünket újjászervezett néphadseregünk és más fegyveres erők, köztük nagyszerű munkásőrségünk védi. — Társadalmi rendszerünk lényeges vonása munkásoszt® vünk vezető szerepe, amelyet tovább kell erősítenünk. A munkásosztály vezetőszerepét a párt érvényesíti. Ezért a társadalmi élet minden területén egyformán és általánosan érvényesülnie kell a párt irányító- és vezetőszerepének. A munkásosztály vezette népi állam legfőbb politikái alapja a két nagy dolgozó osztály, a munkásság és a parasztság szövetsége. Továbbra is feladat, hogy ezt a szövetséget még tovább szilárdítsuk. A munkásosztály minden fokon bevonja a hatalom gyakorlásába a parasztság fiait. A néphatalom megvédi az egész parasztságot az átkos kapitalizmustól, segíti a termelésben az egyéni parasztot, ugyanakkor teljes erővel támogatja a termelőszövetkezeti parasztokat, a termelőszövetkezeti mozgalmat, amely a falun a fő eszköze a szocialista társadalom felépítésének. Meggyőződésünk, hogy a mezőgazdaság szocialista átépítése az egész nép érdeke, de mindenekelőtt magáé a dolgozó parasztságé. Hangsúlyozta Kádár János, hogy a falun most is és a jövőben is a meggyőzés, az önkéntesség alapján építjük a szocializmust. Szocialista kultúrát akarunk teremteni Az értelmiségről beszélt ezután és hangoztatta, hogy az értelmiség túlnyomó többsége együtt halad a néppel, becsülettel végzi a maga munkáját. Megemlékezett a brüsszeli világkiállításon elért eredményeinkről: Magyarország 46 díjat kapott, közülük 20 nagydíjat, 25 különböző más díjat és a pavilonért aranycsillagot. — A kultúra bizonyos területein egy árnyalattal nehezebb a helyzet, mint az iparban dolgozó értelmiségieknél, vagy a tudományos kutatóknál. Nem nagyon kell találgatni: a művészetről és az irodalomról beszélek. Előrementünk ezen a téren is és a jövőben még előbbre akarunk menni. Kidolgoztuk szocialista művelődéspolitikánk irányelveit, amely sok évre előre megszabja a teendőket. Nyíltan megmondjuk: nem burzsoá kultúrát, hanem szocialista kultúrát akarunk teremteni az ország népének. Ezért a kultúra területén is megalkuvás nélkül harcolunk minden ellenséges nézettel, de türelmesek vagyunk a téveszméket hordozó emberekkel szemben. Kezdettől ügyeltünk arra, hogy emberi önérzetükben ne bántsuk meg azokat az értelmiségieket, akik nem mindenben értettek velünk egyet, vagy bizonyos kérdésekben egyenesen szemben álltak velünk. Azt akartuk, hogy belső meggyőződésből inaguk adják fel' helytelen álláspontjukat. Az a véleményünk, hogy helyesen cselekedtünk. Nem igényel tünk és a jövőben sem igényelünk belső meggyőződés nélkül k'inyögött frázisokat, elvtelen udvarlást a párt és a kormány iránt. Ellenkezőleg! Az ilyent megvetjük! Aki nem szereti pártunkat, kormányunkat, politikánkat, senki sem fogja kényszeríteni arra, hogy vasárnap, mondjuk a piac főterén, dicsérje azt. (Derültség.) I — Komolyra fordítva a szót, meg kell mondanom, hogy íróink között, íróink gondolkodásában — most már mindenkit ideértve — mély erjedés és változás megy végbe. Ök is látják — azok is, akik nagyot tévedtek és szerintünk nagyot vétettek —, merre halad népünk, látják a két év erőfeszítéseinek eredményeit, s mind A kispolgárság Megállapította, hogy a városi kispolgárság a konszolidáció idején és most is pozitív szerepet töltött be és tölt be. A városi kisiparosok, vagy a kispolgárok más rétegei még sok évig nyugodtan dolgozhatnak, tevékenykedhetnek. A kisiparnak megvan a sajátos feladata, ezt még soksok évig nyugodtan végezheti. Úgy gondoljuk, eljön az idő, amikor le kell lépniük a kistőkés-pódiumról és oda kell állniuk, ahová álltak már a szövetkezetbe tömörült kisiparosok is. Akkor biztosítani kell majd nekik is, mint dolgozó embereknek és gyermekeiknek is a személyes boldogulás útját. Meg kell mondani azt is, hogy nem tetszik nekünk, ha valamelyik kispolgár elvéti a mértéket és nem éri be azzal a bizonyos — ahogy ők szeretik mondani — szolid polgári haszonnal, hanem lánckereskedelemmel, nagyobb mértékben ébredt fel bem- nük a lelkiismeret. Ki így, ki úgy — elkezdtek dolgozni. Nem igaz, hogy hallgatnak a magyar írók. Ez ma már csak a reakció álma. És van még egy tényező, amely gondolkodásra készteti az idősebb írónemzedéket: abban a bizonyos félesztendőben, amikor ők valóban hallgattak, megindult útján egy új, fiatal nemzedék! Sok olyan fiatal költő és író van már, akinek nevével később milliók ismerkednek meg, mint a szocializmus és a nép ügye költőjének, írójának a nevével. pozitív szerepe spekulációval minden évben meg akarja háromszorozni az alaptőkéjét. Ezt nem engedjük meg. Kádár János az állam és az egyházak viszonyáról is beszélt. — Belpolitikánk egyik jelentős eredményének tekintjük — mondotta —, hogy jelenleg lojális a kapcsolat a kormány és az egyházak között. A mi oldalunkon ennek politikai, elvi alapja van: a kormány segíti az egyházak működését, biztosítja a feltételeket, hogy zavartalanul végezhessék vallási tevékenységüket. Az egyházak feladata viszont az, hogy a maguk részéről is támogassák azokat a célokat, amelyeket a magyar nép túlnyomó többsége teljes egészében magáévá tett. Az egyházaknak is segíteniük kell a magyar népnek a szocializmus építésére és a béke megőrzésére irányuló óhaját és törekvését. Az életszínvonal növelése Kádár János ezután gazdaságpolitikai kérdésekről beszélt. Emlékeztetett az ellenforradalom-okozta 22 milliárd forintnyi kárra, elmondotta, hogy a kiskereskedelem árukészlete az ellenforradalom előtt 14 milliárd forint értékű volt. Az ellenforradalom idején 8 milliárdra zuhant. Most 17 milliárd forint értékű áru van az üzletekben és a raktárakban. Az ellenforradalom idején 500 millióra zuhant a takarékbetétállomány. Most 2100 millió forint takarékbetét van az országban. Az élet- színvonal tavaly 14—16 százalékkal emelkedett. Az egy főre jutó kalóriafogyasztás Olaszországban 2570, Hollandiában 2910, Ausztriában 2940, Angliában 3230, a Magyar Népköztársaságban pedig 3240. Megmutatkozik annak az elvnek az érvényesülése, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának emelkedésével. Gazdasági előrehaladásunkban két tényező volt a döntő: a Szovjetuniótól, Kínától és a többi testvéri országtól kapott segítség, valamint a magyar dolgozó nép becsületes és egyre lendületesebb termelőmunkája. A gazdasági eredmények javulásával az idén a tervezettnél mintegy másfél milliárddal többet fordíthatunk beruházásokra. Hangsúlyozta Kádár János, hogy csak reális életszínvonalemelkedést határozhatunk el. A termelés és a termelékenység emelkedésének mindenkor meg kell előznie és alapoznia az életszínvonal további emelkedését. Ezért ebben az évben nem lesz általános életszínvonalemelés. Azt a célt viszont, amelyet erre az évre magunk elé tűztünk, elértük: stabilizáltuk az életszínvonalat. Kádár János ezután bejelentette, hogy a párt széles körben megvizsgálta, milyen kérdések foglalkoztatják a munkásosztályt. A kommunista és pártonkívüli társadalmi munkások körülbelül 45 000—50 000 dolgozóval beszéltek. A dolgozók elmondották, helyeslik a párt politikáját, s az első és fő követelés, hogy ezt a helyes politikát még következetesebben valósítsuk meg az élet minden területén. Van néhány olyan ismert szociális kérdés, amely a munkások jórészét foglalkoztatja. Ilyenek: a nyugdíjasok egy részének hátrányos helyzete, a sokgyermekes családok helyzete, továbbá az, hogy a dolgozók egyes kategóriáinak keresete más kategóriákhoz képest elmaradott, végül a lakáskérdés. A Központi Bizottság megvitatta ezeket a kérdéseket és határozatokat is hozott. A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy a jövő évben végre kell hajtani azt az általános életszínvonal növelést, amelyet a hároméves tervben előírtunk. Ezenkívül a. jövő év első felében néhány dolgot rendezni kell. Segíteni kell a nyugdíjasok bizonyos kategóriájának helyzetén és gondoskodni arról, hogy a nyugdíjak megállapításánál az összes ledolgozott évek száma jobban érvényesüljön, mint jelenleg. (Taps.) A jövő év első felében segíteni kell azokon a családokon is, ahol három vagy több gyermek van és azokon a magányos asszonyokon, akik két, vagy kettőnél több gyermek eltartásáról gondoskodnak. Ez körülbelül 110 000 családot érint. Ha világosan látjuk már az idei év eredményeit, akkor a jövő év elején bizonyos kategóriáknál emelni kell a fizetést. Az egészségügyi dolgozókra, valamint az általános és középiskolai tanítókra és tanárokra gondolok — mondotta nagy taps közepette. Tizenöt év alatt alapjában megoldjuk a lakáskérdést A lakáskérdésről szólva a többi között elmondotta, hogy a hároméves tervben 110 000 lakást építünk. Ez évi átlagban 60 százalékkal több, mint az elmúlt években. Emellett a jövő év első felében olyan tervet kell törvényerőre emelnünk, amelynek végrehajtásával tizenöt év alatt alapjában megoldjuk Magyarországon a lakáskérdést. Az igények növekednek, s mi arra gondolunk, hogy megkétszerezhetjük, sőt megháromszorozhatjuk a \ lakásépítést, ha a lakásra váró dolgozók egy kicsit takarékoskodnak, szövetkezetét alapítanak, s így saját tulajdonukként, saját maguknak előbb fognak lakást építeni. így az állami, lakásépítésből is hamarabb jutnak lakáshoz a legjobban rászorultak A továbbiakban elmondotta, hogy az idén már decemberben jóváhagyják a jövő évi tervet. Készül az ötéves terv is, amelyhez az anyag-, energiaszükséglet nagyobb részét már előre biztosítottuk. Foglalkozunk a tizenöt éves távlati tervvel, s már megkezdődött1 ai előkészítő munka. — A gazdasági élet fejlődése egészséges. A termelés növekedett, a termelékenység szintén. Az önköltség csökkent. Tovább kell azonban javítani a gazdasági vezetést, A vezetők legyenek kicsit felelősebbek és igazságosabbak. Nem igazságtalanságot akarunk mi, vagy gorombaságot. De ne legyünk jóemberek azokhoz, akik nem dolgoznak becsületesen. Követeljük meg tőlük a jó munkát. Emlékeztetett az 1945. utáni évedre, amikor a magyar munkásság nehéz körülmények között lelkesen, odaadással, fáradságot nem ismerve dolgozott a termelésben, mert tudta, hogy a szocialista társadalomért teszi azt. A szocializmus építése nagy ügy, megérdemli, hogy a munkásosztály, a dolgozó nép most is gondolkozzék azon, hogy ha jobban akarunk élni, többet és jobban kell dolgozni. Következetes harcosai vagyunk a szocia lista tábor egységének Kádár János ezután külpolitikai kérdésekről beszélt. Megállapította: külpolitikánk mindenki előtt ismeretes, s az nem fog változni a jövőben sem. — Büszkék vagyunk arra, hogy népünket barátjának mondja az a szovjet nép, amely négy évtized alatt (Folytatás a 2. oldalon.)
