Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-18 / 246. szám

fOLIVV ft ’ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ST: in. évfolyam, 246. szám. ARA: 50 FILLER Szombat, 1958 október 18. Kádár János beszéde az angyalföldi nagygyűlésen Bizonyosak vagyunk abban, hogy a szavazatok milliói megerősítik és támogatják politikánkat Mint lapunk tegnapi számában már jelentettük, szerda délután több mint százezer dolgozó részvételével választási nagygyűlés volt Angyal­földön, a Láng Gépgyár sporttele­pén, a Hazafias Népfront XIII. ke­rületi elnökségének és az MSZMP kerületi bizottságának rendezésé­ben. A nagygyűlésen Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet. A választási harc első ütközetét megnyertük — Az amerikai nagytőkések — kezdte beszédét Kádár János — nemrég újból kimesterkedték, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlésén napirendre tűzzék az általuk gyár­tott, úgynevezett magyar kérdést. Mesterkedéseiket a legkülönbözőbb torzításokkal, ujjúkból szopott rém­történetekkel szokták alátámasztani. Ha az általuk terjesztett zagyvasá- goknak csak egy tizede igaz lenne, akkor a Duna—Tisza mentén már egyetlen teremtett lélek sem élne. (Derültség.) Ezzel szemben népünk teljes létszámban — igaz, ez a szám nem nagyon nagy, nem egészen tíz millió —, de jó egészségben, béké­ben dolgozik Magyarországon (Nagy taps.) és éli a maga, törvényes al­kotmányán nyugvó, normális éle­tét. A választási előkészületekről szól­va kijelentette: a választási harc első ütközetét már megnyertük, mert a választók minden ellenséges agitá­ció ellenére szinte kivétel nélkül ki­töltötték az összeíróíveket. A jelölő- gyűléssorozatnak már körülbelül 40 százaléka lezajlott. A nagyvárosok­ban, a gyárakban éppúgy, mint a falvakban, körülbelül kétszer annyi ember vesz részt a jelölőgyűlése­ken, mint legutóbb. Ez is mutatja, hogy a súlyos megpróbáltatások után a magyar nép sokkal tapasztaltabb, tájékozottabb, politikailag érettebb, mint ahogy azt ellenségeink felté­telezik rólunk. — -Választás előtt állunk, jelöltek vagyunk, szólnunk kell politikánk­ról — folytatta Kádár János. — Po­litikánk nyílt, nem rejtettük véka alá céljainkat: mi a kommunizmus hívei vagyunk. New York államban kormányzót választanak ezekben a napokban. Két jelölt van. Az egyik ismertebb nevű: Rockefeller multi­milliomos, a másikat nálunk ke­vésbé ismerik, de szintén multimil­liomos. Aligha hiszem, hogy ők az­zal állhatnának oda a választók elé; kérem, mi a multimilliomosok érde­két és diktatúráját képviseljük. Kénytelen azt mondani, hogy a dol­gozók érdekében akarnak tevékeny­kedni. Ki hiszi ezt, ki nem? — az más kérdés! De nem nehéz eldön­teni: amikor níi azt mondjuk, hogy a munkásosztály embereiként eljöt­tünk, a proletárdiktatúra, a munkás­nemzetköziség, á magyar—szovjet barátság hívei vagyunk és ellenségei a burzsoá diktatúrának —, minden­ki tudja, hogy ez így van. (Nagy taps.) Két év szilárd, következetes politikája meghozta eredményeit Kádár János a továbbiakban arról szólt, hogy a magyar nép a saját élete alakulásán mérheti le a párt és a forradalmi munkás—paraszt kormány politikájának eredményeit. A párt és a kormány vezetői két év­vel ezelőtt, november első napjaiban igen nehéz körülmények között vet­ték kezükbe az ország kormányzá­sát, és láttak hozzá a kommunista és pártonkívüli hazafiak összefogá­sához. Aligha volt még magyar kor­mány, amelyik súlyosabb körülmé­nyek között kezdte volna munkáját. A burzsoá ellenforradalom már szinte bent volt a szobában, a há­ború pedig ott állt a küszöbön. A burzsoá ellenforradalom temetni akarta a nép hatalmát, és vele a nép minden reménységét. Gyalázták nép köztársaságunkat, gyalázták tíz esz­tendő minden munkáját és eredmé­nyét. — Azt hiszem, tudják — mondotta —, hogy számontartjuk a régi hibá­kat. Tudjuk hol volt hiba az építő- munkában, de tíz év vívmányai, eredményei szentek, mert sok millió magyar munkás, paraszt és értelmi­ségi alkotta meg azokat és ellenük senki fel nem emelheti szentségtörő kezét. (Nagy taps.) Emlékeztetett arra, hogy a forra­dalmi munkás-paraszt kormányt indulásakor a burzsoák, a fasiszták, az árulók és imperialista gazdáik vad üvöltése, gyűlölete és gyilkos fegyvere fogadta. Sok megzavart, becsületes ember kétkedésével és reményt vesztettségével is meg kel­lett küzdeni. Erőinket azonban meg sokszorozta az a tudat, hogy amit mi megfogalmaztunk, és aminek végre­hajtásához hozzákezdtünk, az sok­sok százezer, a szocializmushoz élet- re-halálra hű magyar munkás, pa­raszt és értelmiségi akaratát mondta ki. — Politikánkat az első perctől kezdve kommunista igazságunkra, a magyar munkásosztályra, a • nép szocialista hazafiságára, a magyar nép legigazabb barátjának, a szov­jet népnek támogatására, a nemzet­közi munkásszolidaritásra építet­tük — tehát sziklaszilárd, megdönt­hetetlen alapra! Azóta se tértünk le erről a magunk választotta útról — bár volt értetlenség is, eszmei zavar is, kishitűség is, csalogatás is, sőt fenyegetés és erőszak is ve­lünk szemben. Következetesek ma­radtunk, s két év szilárd, követke­zetes politikája, a szívós munka és a harc meghozta eredményeit. Nem állítjuk, hogy nálunk már. minden portán kolbászból van a kerítés, de azt nyugodtan mondhatjuk, hogy az élet jó és normális. Van törvényes rend, jog-, élet- és vagyonbiztonság, növekvő termelés és fogyasztás. Van szilárd munkáshatalmunk. Népünk békében él. A Magyar Népköztársa­ság a szocialista tábor megbecsült tagja és előttünk a szocializmus mind fényesebben ragyogó napja vi­lágítja az utat. Emelt fővel állunk a választók elé — Talán a legelső és legfontosabb eredmény a vezetők és tömegek kö­zött kialakult kölcsönös bizalom — folytatta. — Nekünk két évvel ez­előtt ‘ a Rákosi-féle vezetés okozta csalódások, majd a Nagy Imre cso­port álnok népcsalása és bűnös áru­lása után kellett odaállni a nép elé és bizalmat kérni az új vezetés szá­mára. Azt hiszem, most két év után elmondhatjuk önmagunkról: tette­ink bizonyítják szándékaink őszinte­ségét, eredményeink, politikánk he­lyességét. Mi, a Hazafias Népfront jelöltjei, tiszta lelkiismerettel, emelt fővel állunk a választók elé. Bizo­nyosak vagyunk abban, hogy a sza­vazatok milliói megerősítik és támo­gatják politikánkat, a szavazók meg adják a támogatást azoknak az em­bereknek, akik — az Elnöki Tanács elnökének legmagasabb közjogi posztjától kezdve a legkisebb falu legegyszerűbb tanácstagjáig — ezt a politikát képviselik és a minden­napi életben lépésről lépésre meg­valósítják. — Belpolitikánk lényege: demo­krácia a népnek, diktatúra a dolgozó nép ellenségeivel szemben! Az el­lenforradalmi bűnösök felelősságre- vonása alapjában megtörtént. A megtévedteknek megbocsátottunk, zömük visszatért azóta a helyes út­ra. De mindenkinek tudnia kell, hogy sem ma, sem a jövőben senki­nek nem lehet büntetlenül támad­nia a Magyar Népköztársaság ellen aknamunkát folytatni a nép hatalma ellen. (Taps.) Rendszerünket újjá­szervezett néphadseregünk és más fegyveres erők, köztük nagyszerű munkásőrségünk védi. — Társadalmi rendszerünk lénye­ges vonása munkásoszt® vünk vezető szerepe, amelyet tovább kell erősí­tenünk. A munkásosztály vezetősze­repét a párt érvényesíti. Ezért a tár­sadalmi élet minden területén egy­formán és általánosan érvényesül­nie kell a párt irányító- és vezető­szerepének. A munkásosztály vezet­te népi állam legfőbb politikái alap­ja a két nagy dolgozó osztály, a munkásság és a parasztság szövet­sége. Továbbra is feladat, hogy ezt a szövetséget még tovább szilárdít­suk. A munkásosztály minden fokon bevonja a hatalom gyakorlásába a parasztság fiait. A néphatalom meg­védi az egész parasztságot az átkos kapitalizmustól, segíti a termelésben az egyéni parasztot, ugyanakkor tel­jes erővel támogatja a termelőszö­vetkezeti parasztokat, a termelőszö­vetkezeti mozgalmat, amely a falun a fő eszköze a szocialista társada­lom felépítésének. Meggyőződésünk, hogy a mezőgazdaság szocialista át­építése az egész nép érdeke, de min­denekelőtt magáé a dolgozó paraszt­ságé. Hangsúlyozta Kádár János, hogy a falun most is és a jövőben is a meggyőzés, az önkéntesség alapján építjük a szocializmust. Szocialista kultúrát akarunk teremteni Az értelmiségről beszélt ezután és hangoztatta, hogy az értelmiség túl­nyomó többsége együtt halad a nép­pel, becsülettel végzi a maga mun­káját. Megemlékezett a brüsszeli vi­lágkiállításon elért eredményeink­ről: Magyarország 46 díjat kapott, közülük 20 nagydíjat, 25 különböző más díjat és a pavilonért aranycsil­lagot. — A kultúra bizonyos területein egy árnyalattal nehezebb a helyzet, mint az iparban dolgozó értelmisé­gieknél, vagy a tudományos kutatók­nál. Nem nagyon kell találgatni: a művészetről és az irodalomról be­szélek. Előrementünk ezen a téren is és a jövőben még előbbre akarunk menni. Kidolgoztuk szocialista mű­velődéspolitikánk irányelveit, amely sok évre előre megszabja a teendő­ket. Nyíltan megmondjuk: nem burzsoá kultúrát, hanem szocialista kultúrát akarunk teremteni az or­szág népének. Ezért a kultúra terü­letén is megalkuvás nélkül harco­lunk minden ellenséges nézettel, de türelmesek vagyunk a téveszméket hordozó emberekkel szemben. Kez­dettől ügyeltünk arra, hogy emberi önérzetükben ne bántsuk meg azokat az értelmiségieket, akik nem mindenben értettek velünk egyet, vagy bizonyos kérdésekben egyene­sen szemben álltak velünk. Azt akartuk, hogy belső meggyőződésből inaguk adják fel' helytelen állás­pontjukat. Az a véleményünk, hogy helyesen cselekedtünk. Nem igényel tünk és a jövőben sem igényelünk belső meggyőződés nélkül k'inyögött frázisokat, elvtelen udvarlást a párt és a kormány iránt. Ellenkezőleg! Az ilyent megvetjük! Aki nem szereti pártunkat, kormányunkat, politikán­kat, senki sem fogja kényszeríteni arra, hogy vasárnap, mondjuk a piac főterén, dicsérje azt. (Derült­ség.) I — Komolyra fordítva a szót, meg kell mondanom, hogy íróink között, íróink gondolkodásában — most már mindenkit ideértve — mély erjedés és változás megy végbe. Ök is lát­ják — azok is, akik nagyot tévedtek és szerintünk nagyot vétettek —, merre halad népünk, látják a két év erőfeszítéseinek eredményeit, s mind A kispolgárság Megállapította, hogy a városi kis­polgárság a konszolidáció idején és most is pozitív szerepet töltött be és tölt be. A városi kisiparosok, vagy a kispolgárok más rétegei még sok évig nyugodtan dolgozhatnak, tevé­kenykedhetnek. A kisiparnak meg­van a sajátos feladata, ezt még sok­sok évig nyugodtan végezheti. Úgy gondoljuk, eljön az idő, amikor le kell lépniük a kistőkés-pódiumról és oda kell állniuk, ahová álltak már a szövetkezetbe tömörült kis­iparosok is. Akkor biztosítani kell majd nekik is, mint dolgozó embe­reknek és gyermekeiknek is a szemé­lyes boldogulás útját. Meg kell mon­dani azt is, hogy nem tetszik ne­künk, ha valamelyik kispolgár el­véti a mértéket és nem éri be azzal a bizonyos — ahogy ők szeretik mondani — szolid polgári haszon­nal, hanem lánckereskedelemmel, nagyobb mértékben ébredt fel bem- nük a lelkiismeret. Ki így, ki úgy — elkezdtek dolgozni. Nem igaz, hogy hallgatnak a magyar írók. Ez ma már csak a reakció álma. És van még egy tényező, amely gondolko­dásra készteti az idősebb írónemze­déket: abban a bizonyos féleszten­dőben, amikor ők valóban hallgat­tak, megindult útján egy új, fiatal nemzedék! Sok olyan fiatal költő és író van már, akinek nevével ké­sőbb milliók ismerkednek meg, mint a szocializmus és a nép ügye költő­jének, írójának a nevével. pozitív szerepe spekulációval minden évben meg akarja háromszorozni az alaptőké­jét. Ezt nem engedjük meg. Kádár János az állam és az egy­házak viszonyáról is beszélt. — Belpolitikánk egyik jelentős eredményének tekintjük — mondot­ta —, hogy jelenleg lojális a kapcso­lat a kormány és az egyházak kö­zött. A mi oldalunkon ennek politi­kai, elvi alapja van: a kormány se­gíti az egyházak működését, bizto­sítja a feltételeket, hogy zavartala­nul végezhessék vallási tevékenysé­güket. Az egyházak feladata viszont az, hogy a maguk részéről is támo­gassák azokat a célokat, amelyeket a magyar nép túlnyomó többsége teljes egészében magáévá tett. Az egyházaknak is segíteniük kell a magyar népnek a szocializmus épí­tésére és a béke megőrzésére irá­nyuló óhaját és törekvését. Az életszínvonal növelése Kádár János ezután gazdaságpoli­tikai kérdésekről beszélt. Emlékez­tetett az ellenforradalom-okozta 22 milliárd forintnyi kárra, elmondot­ta, hogy a kiskereskedelem árukész­lete az ellenforradalom előtt 14 mil­liárd forint értékű volt. Az ellenfor­radalom idején 8 milliárdra zuhant. Most 17 milliárd forint értékű áru van az üzletekben és a raktárak­ban. Az ellenforradalom idején 500 millióra zuhant a takarékbetétállo­mány. Most 2100 millió forint taka­rékbetét van az országban. Az élet- színvonal tavaly 14—16 százalékkal emelkedett. Az egy főre jutó kaló­riafogyasztás Olaszországban 2570, Hollandiában 2910, Ausztriában 2940, Angliában 3230, a Magyar Népköztársaságban pedig 3240. Meg­mutatkozik annak az elvnek az ér­vényesülése, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dol­gozók életszínvonalának emelkedé­sével. Gazdasági előrehaladásunk­ban két tényező volt a döntő: a Szovjetuniótól, Kínától és a többi testvéri országtól kapott segítség, valamint a magyar dolgozó nép be­csületes és egyre lendületesebb ter­melőmunkája. A gazdasági eredmé­nyek javulásával az idén a terve­zettnél mintegy másfél milliárddal többet fordíthatunk beruházásokra. Hangsúlyozta Kádár János, hogy csak reális életszínvonalemelkedést határozhatunk el. A termelés és a termelékenység emelkedésének min­denkor meg kell előznie és alapoz­nia az életszínvonal további emel­kedését. Ezért ebben az évben nem lesz általános életszínvonalemelés. Azt a célt viszont, amelyet erre az évre magunk elé tűztünk, elértük: stabilizáltuk az életszínvonalat. Kádár János ezután bejelentette, hogy a párt széles körben megvizs­gálta, milyen kérdések foglalkoztat­ják a munkásosztályt. A kommunis­ta és pártonkívüli társadalmi mun­kások körülbelül 45 000—50 000 dol­gozóval beszéltek. A dolgozók el­mondották, helyeslik a párt politi­káját, s az első és fő követelés, hogy ezt a helyes politikát még követke­zetesebben valósítsuk meg az élet minden területén. Van néhány olyan ismert szociális kérdés, amely a munkások jórészét foglalkoztatja. Ilyenek: a nyugdíjasok egy részének hátrányos helyzete, a sokgyermekes családok helyzete, továbbá az, hogy a dolgozók egyes kategóriáinak ke­resete más kategóriákhoz képest el­maradott, végül a lakáskérdés. A Központi Bizottság megvitatta ezeket a kérdéseket és határozato­kat is hozott. A Központi Bizottság­nak az a véleménye, hogy a jövő év­ben végre kell hajtani azt az általá­nos életszínvonal növelést, amelyet a hároméves tervben előírtunk. Ezenkívül a. jövő év első felében né­hány dolgot rendezni kell. Segíteni kell a nyugdíjasok bizonyos kategó­riájának helyzetén és gondoskodni arról, hogy a nyugdíjak megállapí­tásánál az összes ledolgozott évek száma jobban érvényesüljön, mint jelenleg. (Taps.) A jövő év első fe­lében segíteni kell azokon a csalá­dokon is, ahol három vagy több gyermek van és azokon a magányos asszonyokon, akik két, vagy kettő­nél több gyermek eltartásáról gon­doskodnak. Ez körülbelül 110 000 családot érint. Ha világosan látjuk már az idei év eredményeit, akkor a jövő év elején bizonyos kategóriák­nál emelni kell a fizetést. Az egész­ségügyi dolgozókra, valamint az ál­talános és középiskolai tanítókra és tanárokra gondolok — mondotta nagy taps közepette. Tizenöt év alatt alapjában megoldjuk a lakáskérdést A lakáskérdésről szólva a többi között elmondotta, hogy a három­éves tervben 110 000 lakást építünk. Ez évi átlagban 60 százalékkal több, mint az elmúlt években. Emellett a jövő év első felében olyan tervet kell törvényerőre emelnünk, amely­nek végrehajtásával tizenöt év alatt alapjában megoldjuk Magyarorszá­gon a lakáskérdést. Az igények nö­vekednek, s mi arra gondolunk, hogy megkétszerezhetjük, sőt meg­háromszorozhatjuk a \ lakásépítést, ha a lakásra váró dolgozók egy ki­csit takarékoskodnak, szövetkezetét alapítanak, s így saját tulajdonuk­ként, saját maguknak előbb fognak lakást építeni. így az állami, lakás­építésből is hamarabb jutnak lakás­hoz a legjobban rászorultak A továbbiakban elmondotta, hogy az idén már decemberben jóváhagy­ják a jövő évi tervet. Készül az öt­éves terv is, amelyhez az anyag-, energiaszükséglet nagyobb részét már előre biztosítottuk. Foglalko­zunk a tizenöt éves távlati tervvel, s már megkezdődött1 ai előkészítő munka. — A gazdasági élet fejlődése egészséges. A termelés növekedett, a termelékenység szintén. Az önkölt­ség csökkent. Tovább kell azonban javítani a gazdasági vezetést, A ve­zetők legyenek kicsit felelősebbek és igazságosabbak. Nem igazságta­lanságot akarunk mi, vagy gorom­baságot. De ne legyünk jóemberek azokhoz, akik nem dolgoznak becsü­letesen. Követeljük meg tőlük a jó munkát. Emlékeztetett az 1945. utáni éved­re, amikor a magyar munkásság ne­héz körülmények között lelkesen, odaadással, fáradságot nem ismerve dolgozott a termelésben, mert tud­ta, hogy a szocialista társadalomért teszi azt. A szocializmus építése nagy ügy, megérdemli, hogy a munkásosz­tály, a dolgozó nép most is gondol­kozzék azon, hogy ha jobban aka­runk élni, többet és jobban kell dol­gozni. Következetes harcosai vagyunk a szocia lista tábor egységének Kádár János ezután külpolitikai kérdésekről beszélt. Megállapította: külpolitikánk mindenki előtt isme­retes, s az nem fog változni a jövő­ben sem. — Büszkék vagyunk arra, hogy népünket barátjának mondja az a szovjet nép, amely négy évtized alatt (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom