Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-15 / 243. szám
1958 október 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Bogyiszlói gondok — bogyiszlói örömök Nem rég kerültem Bogyiszlóra — kezdi a beszélgetést Szabó Gyula tanácselnök —, de a falu népével, helyzetével, gondjával- bajával már megismerkedtem. Véleményem szerint a kultúr- ház felépítésének ügye a legégetőbb. Ez a falu esjész kulturális életét fellendítené. Megfelelő telekről már gondoskodtunk, sőt egyszer már az alapfalak árkait is kiásattuk. A megyei tanács azonban húzza-halasztja az építkezést. Nem mondom, hogy rosszindulatból, de az építkezés mégsem halad. Különböző okokra hivatkoznak, egyszer a terv lebontásán dolgoznak, máskor az építőipar kapacitáshiányára panaszkodnak harmadszor... (Szabó tanácselnök itt elmondotta, hogy micsoda kálvária járás, Ponciustól .Pilátushoz való küldözgetés folyt az ügy körül. Mentsenek fel ennek elmondása alól, állami szerveink azonban felfigyelhetnének erre a példátlan idő- és pénzfe- csérlésre.) A községi tanács saját erejéből próbálja megoldani a kultúrház építésének kérdését. Egy arra alkalmas épületet 10 000 forintos költséggel átalakítanak ideiglenes kultúrházzá. Ez a megoldás így jónak látszik, csak akkor kisebbedik örömünk, amikor kiderül, hogy a mennyezet deszka lesz, a 10 000 forintot pedig a járdafejlesztési alapból vették el. A hideg miatt itt aligha dolgozhat a kultúrcso- port télen. Az útjavításra előirányzott összeg máshovafordítását pedig a község sínyli meg. Nem lehetett volna társadalmi munkával segíteni a bajon? Sokkal könnyebb lenne a helyzet — folytatta Szabó tanácselnök — ha megszavazták volna a községfejlesztési járulékot erre az évre. Ez 200 000 forint többletet je lente. A jövő évben ebből a község járdahálózatát szándékozunk bővíteni: a Kossuth utca, a sportpályához vezető Hunyadi utca végig járdát kap. Ezen kívül az új iskolával szemben, a Petőfi szobor körül parkot. létesítünk. Ugyancsak park lesz a tejcsarnok előtti háromszögben. A község több utcáján szándékozunk fásítani. A hosszabb beszélgetés alatt sok mindenről esett még szó. A tanácselnök elmondotta, hogy az új tanévben két új tanító került Bogyiszlóra, ezzel 16-ra szaporodott a tanítók száma. Sajnos az őszi időszakban emelkedett az igazolatlanul mulasztók száma. A tanácsnak nincs a mulasztókkal szemben büntető jogköre. (Nem lehetne ezen változtatni, hiszen a régebbi időben ez megvolt?) A KISZ eddig nagyon gyen gén dolgozott, az utóbbi időben azonban fellendülőben van. Legutóbb nagyszabású szüreti bált rendezett 3500 forintos bevétellel, az előbbi évek 1500 forintos átlagával szemben. Hosszúra nyúlna, ha mindent leírnék amiről még beszélgettünk, de egy nagyon érdekes javaslatát nem hallgathatom el. — Nagy gond az árvízsújtotta falunak az OTP kölcsön visszafizetése, ez szinte dupla adót jelent. Nem lehetne a 15 év alatt visszafizetendő kölcsönt 20, esetleg 25 évre meghosszabbítani? Természetesen szó sincs semmiféle elengedésről, ahogyan azt egyesek gondolják, csupán segítségről. A falu lakosságát nagyon megnyugtatná egy ilyesfajta intézkedés. A párt és a népfront is helyesnek látná ezt. Szabó Gyula javaslata nagyon elgondolkoztató. Úgy hiszem érdemes lenne vele foglalkozni az illetékeseknek. örömök? Csak röviden: a föid- művesszövetkezet forgalma szeptember 30-ig 3 211 589 forint, a tavalyival nagyjából egyezik, pedig 1957-ben a forint értékcsökkenésétől félve tartalékait is elvásárolta a falu. népe, az esedékes adót túlfizették (11 865 361 forint, eladtak 1395 sertést, 468 szarvas- marhát, 93 lovat, a kendertermés jónak, a kukorica, paprika és burgonyatermés közepesnek mondható, a falunak népes kultúrgárdája van. A falu az árvíz után talpraállt. Azt hiszem ehhez nem kell kommentár. (Kőmi) 59 En és a többiek46 Dr Harsányi István előadása A serdülő ifjú és a társadalom kapcsolatáról tartott előadást í »Szülők Főiskoláján« Harsányi István dr.. a budapesti Gyermeklélektani Intézet munkatársa. Bevezető ben rámutatott arra, hogy az egy'-i születése pillanatától kezdve kapcsolatban van a társadalommal éí boldogságának záloga az, hogyar tud beilleszkedni a társadalomba. A szülőknek .nevelőknek és az égés; társadalomnak az a feladata, hogj a helyes beilleszkedést elősegítse. A gyermek későbbi fejlődésére ígér nagy hatással vannak a serdülőkor előtti benyomások, ezért a gondos nevelés ekkor is nagyon fontos. A problémák sokasága azonban akkor lép fel, amikor megkezdődik a felnőtté válás hosszú, iger sok útvesztőt rejtő korszaka, a serdülőkor. Most kell gondosan vigyázni szülőnek és nevelőnek, mert a gyermek könnyen olyan utak ra téved, ahová nem tudják követni. Ennek a korszaknak jellemzője hogy a gyermek két csoportra osztja az embereket: barátokra és ellenségekre. Ez utóbbiak ellen minden erejével harcol. Sajnos nem HÁZIASSZONYOK FIGYELEM ! Több zöldség- és gyümölcsféle kerül téli értékesítésre, mint tavaly Ötszáz mázsa alma — Decemberben ölesé saláta — És még egy |é hír... Ha nem is közvetlenül, de közvetve ismerik már a szekszárdi háziasszonyok a helybeli Mezőgazdasági Terményeket Értékesítő Központot arról az oldaláról, hogy 30 holdas kertészetéből tavasztól őszig friss zöldségfélével látta el a helyi földművesszövetkezeten keresztül a szekszárdi piacot. A szezon alatt mintegy 500 mázsa vörös- és zöldhagyma, 500 mázsa zöldpaprika, 150 mázsa káposzta, 140 mázsa gyökér és sárgarépa, összesen mintegy 2000 mázsa zöldségféle került a 30 holdas kertészetéből értékesítésre. A napokban felkerestük Csapiáros Lajos elvtársat, az Értékesítő Központ igazgatóját, érdeklődve arról, milyen zöldség és gyümölcs ellátásra számíthat a város. Kétezer mázsával több zöldségféle A válaszból megtudtuk, hogy a múlt évben például az egész megye ellátására 7738 mázsa zöldség és gyümölcsfélét tároltak téli értékesítésre és ez a szám az idei évben 2450 mázsával emelkedik. Jelentősen több alma kerül értékesítésre. A múlt évben például almát egyáltalán nem tudták tárolni egyéb okok miatt. A város ellátására mintegy 1600 mázsa zöldség- és gyümölcsféle a tárolási terv és e mennyiségből 500 mázsa almát tárolnak a város lakóinak ellátására. Jelentős élelmiszercikk a vöröshagyma, amelyből jelenleg is 250 mázsát tárol a helybeli földművesszövetkezet és a hagymafajta kitűnő minőségű makói, amelynek nagy érdeme abban van, hogy sokáig tárolható. Hagymából nem lesz hiány és egész év folyamán 2.50 forintos kilónkénti áron vásárolhatnak a háziasszonyok. Egy forint egy fej saláta Amint már említettük is, a Mező- gazdasági Termékeket Értékesítő Központ 30 holdas kertészete alkalmas primőráruk termelésére és korai értékesítésre. A kertészetben épül már az üvegház és a tervek szerint decemberben salátát kívánnak értékesíteni darabonként egy forintos áron. Márciusban már megkezdik a többi primőráru értékesítését és májusban a szekszárdi piacon már zöldpaprikával fognak jelentkezni. Terv a csípmentes paprika meghonosítása Arról hallottunk még aa Értékesítő Központban, hogy szoros kapcsolatot tartanak a Keszthelyi Kísérleti Intézet kertészeti osztályával és az együtt működés eredményeként szeretnének a kertészetben keszthelyi-féle csípmentes paprikát termelni, amelynek azért van nagy jelentősége, mert csak ez a paprikafajta keresett exportcikk. A következő gazdaságii évben a kertészetben elit keszthelyi paprikamagot termelnek az intézet irányítása mellett. A paprikamag termesztésének a tervét azért tekintik fontosnak, mivel a megye különböző részén több gazdával, vagy érdeklődővel szerződést kívántnak kötni e csípmentes paprikafajta termesztésére. A termés exportra kerülne, tehát jelentős jövedelmet biztosítana a termelőknek. I Kilencven vagon áru exportra Az elmúlt évben a megye 66 vagon különböző zöldség- és gyümölcsárut értékesített exportra. Ma arról beszélhetünk, hogy az idei évben több, összesen 90 vagon árut értékesítenek külföldön, amelyből nagyobb tétel az új burgonya volt. __________________________ (P—R) r itkán ebbe a táborba kerül a szülő, a testvér, a nevelő, az osztálytárs is. A gyermek nemcsak a szülő kezét engedi el séta közben, de elszakad korábbi társaitól is, és egyéni úton kezd járni, ki akarja alakítani a maga külön világát, a maga »ÉN«-jét. Ezt az útkeresést erősen jellemzi az »én vagyok a világ közepe« gondolat, amely megnyilatkozik abban, ahogy a serdülő első keresetét fel akarja használni, a túl zott igényeiben, a szabadság • egészen sajátos értelmezésében, a szórakozásaiban, öltözködésében, szerelmében. E megnyilatkozásoki gyakran állítják szembe a fiatalokat az idősebbekkel, elsősorban szüleikkel és nevelőikkel. Az előadó nem elégszik meg e tünetek megállapításával, keresi azok lélektani okait is. Ezek közül legfontosabbak: a serdülő és a felnőttek közötti korkülönbség, továbbá az a különbség, amely a serdülő és a felnőtt nemzedéke, társadalmi berendezkedése, szokásai, szórakozás módjai, öltözkedése, ízlése, élet- felfogása között mindig fennállt, de sohasem volt olyan mély, mint ma, amikor a szülők és serdülő gyermekeik két alapvetően különböze társadalmi rend neveltjei. Ezzel szorosan összefügg a világnézeti különbség, amely gyakran ve- éket szülők és gyermekeik közé. Különösen ott, ahol a szülők a maguk régi világának szellemében akarják nevelni gyermekeiket és nem a jövő számára. Ezek a szülők nem előse- gítői, hanem ellenségei saját gyermekük boldogságának. Miután így megvilágította a serdülőkor problémáit, és azok lélektani okait, rámutatott arra is, mit kell tenniök a szülőknek e problémák megoldása érdekében. Álljon itt néhány az értékes tanácsokból: Ismerni kell a gyermeki fejlődés menetrendjét, mint utazáskor a vonatét. Meg kell érteni a gyermeket és végtelen türelem mellett aktívan segíteni őt abban, hogy értékes felnőtté váljon. Életkorának megfelelő követelményeket kell állítani a gyermek elé, de ez nem jelentheti azt, hogy csak tilalmakkal akarjuk irányítani. Közel engedve, baráti kapcsolatot teremtve kell átvezetni az útvesztőkön. Ehhez viszont nélkülözhetetlen, hogy a felnőtt példakép legyen a serdülő előtt. Az egész előadásra rányomta bélyegét az előadó mély szakmai tudása, gazdag tapasztalata, a gyermek iránti őszinte szeretete, nem- kevésbé az új társadalom kialakításáért érzett felelősség. A közel 120 főnyi hallgatóság nagy érdeklődéssel hallgatta az előadást és hálás köszönettel fogadta az értékes nevelési tanácsokat. Merő László, a TIT tagja GY IÄ6£©S TEIL. Mindenütt sár és köd. Sár az utakon, ahol a nehéz katonai gépkocsi csúszkáló kerekei dagasztották az utat, és köd a távoli hegyek ormán és a község házai között. Ezerkilenc- száznegyvennégy utolsó napjai. A háború végefelé közelgett — legalább is Ujdombóvár község lakói számára. Menekülők árasztották ei a vasúti várótermeket, az utakat. Szekerek, autók százai özönlöttek Nyugat felé. Hírek jöttek arról is, hogy szökdösnek a katonák, egyesek arról beszéltek hogy a „berekben” meg másutt magyar katonák bujkálnak a kukorica földeken, és civil ruhát cserélnek este, amikor a sötét már eltakar mindent, amikor már nem lehet megkülönböztetni senkit és semmit. A vasúti őrház ablakát valaki halkan megkocogtatta, az őr összerezzent. — Nyissa ki az ajtót, jó ember... barátok vagyunk... A kék papírral sötétített kis teremből halvány sárga fénysugár csapódott ki a szabadba. A fény sáros, lucskos katonacsizmákra és a mégsárosabb terepszínű nadrágra vetődött... — Adjon valami ruha félét, vasutas úr... — Nincs nekem semmi ruhám uram, csak ami rajtam van. — Keressünk valahol, itt van a bódé, amiben a pályamunkások tanyáztak, ott hátha találunk. A pályamunkások szerszámot s rossz ruhát tartalmazó bódéjában <a két katona idegesen turkál a ruhák között... talált egyik rossz vasutas zubbonyt, a másik meg egy nadrágot... tovább kerestek... egy óra múlva a ruhatár már kiegészült... ott nyomban átöltöztek. — Itt hagyjuk a felszerelést, ássa majd el. — Ne hagyják itt emberek, engem akkor agyonlőnek, ha megtalálják, vigyék a Kapósba... ne hozzanak a nyakamra veszélyt... a két fáradt katona elvitte szerelését. A Kapós vize meg a sötétben csobbanva nyelte el és tüntette el örökre két katona- ember felszerelését: puskáját, köpenyét, gázálarcát, hátizsákját... Az éjszaka mind közelebbről hallatszott az ágyúk, aknavetők hangja. Hajnal felé már a község minden lakója a közelgő bevonulást várta. Azonban ez még váratott magára... Délután a rossz úton tüzérségi vontatók ágyúkat húztak. Az öreg Marosi üres házhelyén állították fel az ütegeket. A löveg-cső arra irányúit, ahonnan az éjszaka jött az ágyúk hangja. Délután az eső tovább esett annyira, hogy néhány lövést adtak csak le az ágyúkból és sietve vontatták őket tovább, káromkodások, szitkok, kíváncsi gyerek-sereg bámulása közepette. Az iskolából — mely a németek szállása voit — egész nap teherautók hordták a felszerelést ismeretlen helyre. Délután, amikor sötétedni kezdett, már üres volt a hatalmas iskola... A községben egyetlen katona sem volt... Az utolsó órákban újabb esemény rázta fel a község lakóit: felrobbantják a vasúti hidat! A kisbíró bejárta a községet, mindenhol tudtára adta a lakosságnak, hogy-az ablakokat ne csukják be. Nyolc órakor hatalmas robbanás reszkettette meg a levegőt. A bámész kíváncsi nép kint állt a kapuban, leste a hangok után mi történik. Már a kézifegyverek hangja hallatszott... Katonaviselt emberek véleménye szerint néhány kilométerre voltak csak a szovjet csapatok Az utcakereszteziődésnél a robbanás után szétrebbent a sokaság, valaki el is kiabálta magát, hogy „vigyázzanak emberek, akna jön!” Lassú kelepelő búgással azonban a robbanás csak a vasúti híd egy darabját dobta a község utcájába. Azután csend lett... viharelőtti csend. De nem jött a vihar. Éjszaka alig lehetett a fegyverek ropogását hallani, hajnalra meg már messze, amerre a német csapatok elvonultak, hallatszott a fegyverek párbaja. Alig világosodott, gyerek csapat igyekezett a felrobbantott hídhoz... néhány férfi már ott nézelődött... Nézték községük büszkeségét, a hatalmas vasalkotmányt, amint derék- batörve, egyik sarkával becsúszrva a mocskos víz nyaldosta a felpördült vaslemezei. Nem volt ez már híd. Beszéltek! Arról, hogy most már be kell jönni a szovjet csapatoknak, nincs már német, még a környéken sem. Itt kell nekik átjönni majd az alsó hídon, amelyik fából van. De azt a hüdlat meg felgyújtották! Kilenc óra felé lovasjárőr közelgett a híd- "hoz. Felderítők voltak. A nyeregben keresztbe fektetve gyorstüzelő golyószóró volt téve mindegyik lovas elé. Nyakukban meg géppisztoly. A híd túlsó felén, ahol a robbanás kiemelte a hídlábat megálltak, tanakodtak. Egyik lovával közelebb rúgtatott, újból! visszament kársaihoz,.. Azután elindultak a halászok tiporta folyóparti ösvényen a fahíd felé. A hídtól alig tíz lépésre van a vasúti őrház. A pályaőr gazdasági épületei övezik a hivatalos helyiséget. Az asszony bent a konyhában a reggelit készíti a nagy családnak. Tejet forral, hat literes lábosban. A híd túlsó felén ekkor jelennek meg az első szovjet katonák. Az asszony ijedten hajol ki az ajtón. — Jaj istenem, itt vannak az oroszok s reszketve húzódott a kályha mellé. Azok meg ott kint padlót raknak a leégett hídra, padlót, hogy csak a ló férjen át rajta... katona ló az, nem fél egy szál padlón átmenni. Az ember meg már hozta ki a lábost a tejjel együtt, oda tette a disznőbontó asztalra — egy hete vágott hízót — azután intett a katonáknak. Oda is mentek, néhány közülük körülnyargalta a házat, a többiek meg, a nagy unszolásra, ittak... Az egyik idősebb bácsi — talán még a ház gazdájánál is idősebb —, úgy krákogott, mintha bort ivott volna... Nyolcán voltak, megitták a tejet, azután) nyeregbe szálltak, mondtak is valamit oroszul, hogy „Nye boj- sza", meg hogy „Kaput vojna”, de ezt a házigazda nem értette. Amikor a lovascsapat a sáros utca helyett a járdára rúgitatott — ott könnyebb a lónak — és kopogtak a lovak patái, akkor szólt csak az asz- szonynak : — Ugye milyen jól esett nekik a forralt tej... Forralj még nekünk is reggelire. (P. J)
