Tolna Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-02 / 232. szám
2 TOLNA MEGYEI NlPtiJSAO 1958 október 2. Sik Endre külügyminiszter beszéde ez ENSZ közgyűlésen az amerikai külpolitikáról és az Egyesült Államok agresszióiról Magyar államférfiak üdvözlő távirata a Kínai Népköztársaság kikiáltásának kilencedik évfordulója alkalmából Mao Ce-tung elvtársnak, a Kínai Népköztársaság elnökének, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökének, Liu Sao-csi elvtársnak, a Kínai Népköztársaság. Országos Népigyűlése Elnöksége elnökének, Csou En-la,j elvtánsnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének, Peking A Kínai Népköztársaság kikíál tásának kilencedik évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar dolgozó nép nevében legforróbb testvéri üdvözletünket küldjük Önöknek, kedves Elvtársak és önökön keresztül a hős kínai népnek. A nagy szabadságharcos hagyományokkal rendelkező kínai nép, amely történelme folyamán — hasonlóan a magyar néphez — számtalanszor fegyverrel harcolt külső és belső elnyomói ellen, kilenc évvel ezelőtt döntő csapást mért kizsákmányolóira és harcokban edzett, a marxizmus —leninizmus elveihez hű kommunista pártja és népi kormánya vezetésével a szocializmus építésének útjára lépett. A testvéri kínai nép az elmúlt kilenc esztendő alatt a Kínai Kommunista Párt vezetésével hatalmas sikereket ért el a szocializmus felépítése, szabadsága és függetlensége megvédésében. A 600 milliós kínai nép nagyszerű fejlődése során politikai, gazdasági és kulturális téren elért nagy sikerei lelkesedéssel töltik el a szocialista tábor országainak, valamint a nemzeti függetlenségükért harcoló országok népeit is. Az utóbbi időben a magyar és kínai nép kapcsolatai mind gazdagabbá, sokoldalúbbá válnak. Nagy jelentőségű kapcsolataink további szélesítése szempontjából a magyar kormányküldöttség látogatása a Kínai Népköztársaságban. A látogatás alkalmából megfogalmazott nyilatkozatok és egyezmények népeink azon törekvéséről tanúskodnak, hogy a proletái internacionalizmus szellemében a legmesszebbmenően elősegítik egymás fejlődését és előrehaladását. Minden erőnkkel azon munkálkodunk, hogy a magyar és kínai nép barátsága és együttműködése a Szovjetunió vezette szocialista tábor soraiban a jövőben tovább erősödjék. Néhány héttel az imperializmus által végrehajtott középkeleti intervenció után az Egyesült Államok uralkodó körei újabb agresszív cseleke. detet hajtanak végre a Távol-Keleten cs durván beavatkoznak a Kínai Népköztársaság belügyeibe. A magyar nép és a Magyar Népköztársaság kormánya leghatározottabban elítéli az amerikai kormánynak a kínai beliigyekbe való beavatkozását és teljes mértékben támogatja a testvéri kínai nép jogos harcát Tajvan és a környező szigetek teljes felszabadításáért. A kínai nép nagy nemzeti ünnepén, Önöknek> kedves elvtársak és az egész kínai népnek további, minden eddiginél nagyobb sikereket kívánunk a szocializmusért és a béke védelméért vívott harcukban. 1958. szeptember 30. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Dr. Sík Endre külügyminiszter Csen Ji-nek, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének küldött meleghangú üdvözlő táviratot. (Dr. Sík Endre külügyminiszternek az ENSZ-be-n elmondott beszéde I. részét lapunk tegnapi szó.mában közöltük. Az alábbiakban kivonatosan közöljük a bestéd befejező részét.) New York: (MTI) A kihívás politikájának további jelszava a humanizmus. A katonai bázisok rendszerének kiépítésénél, a más országok belügyeibe való beavatkozásnál a kihívás politikájának új jelszava a humanizmus védelme. Mit mondanak a tények? Egy olyan társadalom részéről, amelyben egy négert halálra lehet ítélni azért, mert nem egészen két dollárt eltulajdonított, nem nagyon illő a humanizmus magisztereként oktatni más or szágokat. A szocializmus humanizmusa ellen itt az amerikai és az angol felszólalás is a menekülteket igyekezett argumentumként felhozni. Legyünk reálisak, mi1 az igazság ezen a téren. A következők a kétségtelen tények. Ennek a századnak az első negyedében az akkori Magyarországról több mint másfélmillió ember vándorolt ki Amerikába. De ilyen volt az arány más közép- és kelet-európai országokat tekintve is — akkor pedig még nem volt szocialista rendszer ezekben az országokban. A kivándorlási láz, a kalandos életlehetőség azóta sem csillapodott le sokakban. Van egy bizonyos belső vándorlás is az ottani országokban. Amint Angliában az észak-skóciai vidékekről húzódik le a lakosság délre, Csehszlovákiában, Magyarországon a két világháború között is állandó volt a lakosság mozgása a mezőgazdasági jellegű keleti vidékekről az iparibb jellegű nyugati vidékek felé. Mindehhez jött két új tényező. A társadalmi és gazdasági élet közösségi átalakulása két új tényezőt hozott mozgásba. Az egyik az, hogy olyan elemek,, akik jogtalan kiváltságokat vesztettek el, idegenkednek az átalakulástól és máshol akarják boldogulásukat megtalálni. A másik az, hogy az átalakuló új élet magas erkölcsi igényekkel lép fel az egyes emberrel szemben s a köny nyű fajsúlyú emberek menekülnek a közösség magasabb igénye elől. Mindehhez hozzájárul, hogy a kihívás politikájának propaganda jelszavai az emberek legalacsonyabb - rendű indulataira apellálnak és azokban is felkeltik a kalandor élet vágyát, akik egyébként hasznos tagjai lehetnének hazájuk társadalmának. Ami Németországot illeti, a fentiekhez szeretném hozzáfűzni: az ilyen vándorlásokat kiaknázó propagandisták arról nem szoktak tudomást venni, hogy csak a legutóbbi három év alatt is negyed- millió ember települt át a Német Szövetségi Köztársaságból a Német Demokratikus Köztársaságba. Magyarországot illetően pedig azt teszem hozzá az előbbi megállapításokhoz, hogy mi sajnálattal és részvéttel gondolunk mindazokra, akik az 1956 őszi hisztérikus állapotban világgá sodródtak, sajnáljuk azokat, akik az otthontalanság hányódásai közepette erkölcsi és egzisztenciális válságokba kerültek. Szívesen fogadjuk vissza azokat, akik becsületes, őszinte szándékkal akarnak hazatérni. Ugyanakkor örülünk azok boldogulásának, akik becsületes munkával új társadalmi környezetben megtalálták helyüket. Nem akarjuk viszont az ellenforradalmi események során bűncselekményeket elkövetett fasiszta és a népre nézve egyéb kártékony elemek visszatérését. A kihívási politikának azt az úgynevezett humanizmusát, amely a menekültek ügyét a hidegháború eszközévé akarja tenni, egyenesen embertelenségnek tekintjük. Igyekszünk ezt a kérdést is,, amely rendkívül bonyolult, telve mélységes emberi tragédiával, a szocializmus legteljesebb humanizmusával kezelni. Egyébként különös dolog, hogy nagyobb megértés mutatkozik külföldön a fiatalkorúak hazahozatala iránt. Dr. Sík Endre azután így folytatta: Az új népi forradalmakon átment országoknak címezve olyanok hangoztatják a humanizmus igényét, akik nagyon jól tudják, hogy a nyugati országok polgári forradalmai sokkal nagyobb, összehasonlíthatatlanul nagyobb emberi áldozatokkal jártak. A humanizmus legnagyobb szószólói pedig éppen azok, akik következetesen a gyarmati politika pártján szavaznak, valahányszor a népek szabadsága, vagy gyarmati rabsága forog kockán. Végül a kihívási politika jelszavai közé tartozik az antikommuniz- mus. Mit mondanak a tények? A szuezi agresszió idején az angol— francia csapatok legázolták volna Egyiptomot, ha nincs a Szovjetunió. Az Iraki Köztársaság kikiáltása után Libanonba és Jordániába szállított csapatok Irak ellen vonultak volna, ha nincs az Egyesült Arab Köztársaság és a Szovjetunió. A Távol-Keleten még kihívóbbak lennének az amerikai csapatmozdulatok és egyidejűleg szilárd és hatékony szövetségesük, Csang Kaj-sek, ha nem lenne a Kínai Népköztársaság mellett a Szovjetunió. Mivel a mai helyzetben a kihívás politikájának érvényesülését legnagyobb mértékben a Szovjetunió gátolja, ezért az egész kihívási politika »szovjet imperializmusról« a »nemzetközi kommunizmus aknamunkájáról« szóló mesékkel anti- kommunista hangulatokat igyekszik szítani és ezzel igazolni saját külpolitikájának kihívó jellegét. A tények azonban mit mutatnak? Azt, hogy idegen államokban, nem a szocialista országok, hanem történetesen éppen az Amerikai Egyesült Államok szokása összeesküvéseket szervezni. Jól emlékszünk még, hogy mi történt például tavaly nyáron Szíriában. De lehet az ázsiai, afrikai országokból is, a szocialista országokból is újabb példákat hozni. Egyetlen szocialista országról sem mondható el, hogy bármely kapitalista országgal szemben kihívás céljából »ellenországot« tartana fenn. Viszont a State Department önmagáról vallja meg, hogy Csang Kaj-seket azért tartja fenn szövetségeseként, mert ez kiTalán érdeklődésre tarthat számot, ha néhány összehasonlítással bemutatom a gazdasági és kulturális élet változásait. A lakosság jövedelme, amely 1956- ban egyharmaddal haladta meg aj 1949. évit, az elmúlt év folyamán igen nagy mértékben, 16 százalékkal nőtt és az idén természetesen ugyancsak emelkedik. Ebben a többi között szerepet játszik az, hogy az ipari termelés, amelynek színvonala már 1956-ban több mint kétszerese volt az 1949. évinek^ tavaly ugyancsak 16 százalékkal emelkedett. Egyre növekszik az országban épülő lakások száma. A tavaly elkészült lakások száma például 510C0. Ez több mint kétszerese a második világháborút megelőző 8 év átlagában Magyarországpn épült lakások számának. Engedjék meg, hogy hasonlóképpen összehasonlító adatot mondjak a kulturális élet területéről. A középiskolai tanulók száma 1938-tól, a második világháború előtti úgynevezett utolsó békeévtől számítva 1958-ig 52 000-ről 126 000-re emelkedett, ugyanezen idő alatt az egyetemi hallgatók száma 11 000-ről 40 000-re nőtt. Külföldről az a vád szokott érni minket, hogy az egyetemekre a régi értelmiségi és polgári családok gyermekeit nem vesszük fel. Ez nemcsak, hogy nem igaz, hanem egyenesen az ellenkezője az igazság, vagyis az igaz, hogy több ilyen családokból származó diák jár ma egyetemre, mint a második világháború előtt. Az egyetemi hallgatók száma majdnem megnégyszereződött, viszont az új létszámnak csak a fele munkás- és paraszt származású. Tehát az hívást jelent a Kínai Népköztársaság ellen. Ennek a kihívási politikának a kártékony mivoltát a magyar nép a saját életében tapasztalta. Mivel ez a politika nem tud belenyugodni abba, hogy nem érhette el célját az ellenforradalommal, ezért ma is új meg új lehetőségeket keres, hogy a magyar nép életét zavarja. Ide tartozik az az aknamunka, amelynek leleplezéséről már szóltam. De ide tartozik az a törekvés is, amely az ENSZ-ben állandóan napirenden akarja tartani az úgynevezett magyar kérdést. Mindez azonban nem akadályozhatja meg a magyar népet abban, hogy a gazdasági, kulturális és politikai élet minden területén teljes erővel és jókedvvel vegyen részt az alkotó munkában. Azok a károk amelyeket az ellenforradalom okozott, már a múlté, s mindazok a személyi kérdések, amelyek azi ellenforradalommal függöt- tek össze, végérvényesen lezárultak. Az ország normális életének számtalan jele között a legújabb az, hogy a múlt hét végén ülésezett a parlament s kimondotta feloszlatását, új választásokat írtak ki, amelyeket még most az ősszel megtartanak. Az új országgyűlési választások után aa új parlament még ebben az évben összeül. Előre tudorig hogy a kihívási politika képviselői és propaganda szervei azzal akarják majd a választások értékét kisebbíteni, hegy a képviselőjelöltek egységes, közös listája alapján folyik a választás. Aki azonban jól megértette azt a történelmi tényt, hogy a mai változó világban két erő mérkőzik egymással: a haladás és a reakció, az azt is megérti, hogy nálunk az új társadalom kiformálásában minden erőt egy frontba kell tömöríteni és a választóknak abban a kérdésben kell dön- teniök, hogy a haladást akar- ják-e, vágy a reakciót. Minden haladó erő összefogása idején a választóknak arról kell titkos szavazás útján véleményt monda- niok^ hogy helyeslik-e az ország fejlődésének irányát és módszereit. Majd meglátjuk, hogy mi lesz ennek a választásnak az eredménye. egyéb családok gyermekeinek száma majdnem megkétszereződött az egyetemeken. Az viszont igaz, hogy a munkás és paraszt családokat arra buzdítjuk, gyermekeiket minél nagyobb számban adják egyetemekre, főiskolákra. Most ezt megtehetik, a régi világban viszont erre nem volt lehetőségük. Ausztria és a szocialista országok A kihívás politikája Magyarország szomsz|édságában mostanában főleg abban mutatja hatását, hogy zavarja Ausztria kapcsolatainak rendezését a vele szomszédos szocialista országokkal. A Magyar Népköztársaság kormányát Ausztriát illetően poBefejezésül a leszerelés problémáihoz szeretnék még a magyar de legáció nevében hozzászólni. Az évek hosszú során át tartó leszerelési tárgyalások mit mutattak a szemlélőnek? Azt, hogy a kihívás politikájának a képviselői úgy értelmezik a leszerelésre vonatkozó megegyezést* hogy a Szovjetunió adja ki kezéből az önvédelemhez szükséges fegyvereket, viszont a kihívás politikájának képviselői megtartják leghasználhatóbb fegyvereiket. Ennek az elképzelésnek a szolgálatába állították az ENSZ XII. közgyűlését. Világos, hogy akár az ENSZ keretében, akár az ENSZ keretén kívül a lesaerelés ügye csak úgy mozdulhat el a holtpontról, ha a kihívás politikájának képviselői végre kétségtelen biztosítékát szolgáltatják annak, hogy nem kihívó politikájukat akarják folytatni, halitikájában az a* szándék vezeti, hogy a különböző rendszerek békés egymás mellett élés és alkotó versenye elvének érvényesítésével alakítsa ki a szoros kapcsolatokban megmutatkozó jószomszédi viszonyt. Erre jó alapot nyújt a közös múlt sok jó és rossz, de egyaránt hasznos tanulsága, a két ország népi és földrajzi összefüggései. Övni és védelmezni Ausztriát, a semlegességet vállalt Ausztriát az Anschluss veszélyétől, nemcsak a középeurópai béke, hanem általában a nemzetközi béke érdeke. nem valóban meg akarnak egyezni a fokozatos ellenőrzött leszerelésben. A fegyverkezési verseny fenntartása és fokozása szerves része volt a kihívási politikának. Az volt a feltételezésük, hogy a fegyverkezési versennyel olyan terheket rónak a szocialista országokra, amelyek következtében ezekben az országokban megnehezül a gazdasági fejlődés és ez is elősegítené azt, hogy a fegyverkezési versenyből a nyugati hatalmak kerüljenek ki győztesen s zavartalanul érvényesíthetnék világuralomra törő szándékaikat. A tapasztalatok erre az elképzelésre rácáfoltak. A Szovjetunió megnyerte a ráerőszakolt fegyverkezési verseny eddigi szakaszát és ha a kihívás politikájának gazdái továbbra is ragaszkodnak a fegyverkezési verseny fenntartásához, sőt fokozásához, a szocialista országok közös ereje a verseny további szakaszában sem biztatja előnyökkel a kihívás politikájának letéteményeseit. A csúcstalálkozót illetően is zsákutcába vitte az ENSZ-et a kihívás politikája. A közép-keleti válság kezdetén a Szovjetunió egészen addig egyetértett abban, hogy a Biztonsági Tanács előkészítésével tartsanak csúcstalálkozót, amíg az Egye sült Államok elnöke világossá nem tette, hogy olyan csúcstalálkozót akar, amelyen számíthat a Biztonsági Tanács szavazőgépezetére, az amerikai—angol közép-keleti katonai akció igazolása céljából. Egy ilyen hamis csúcstalálkozó a népek szemében csak kompromittálhatta volna az igazi csúcstalálkozót, azt a lépést* amelytől a népek joggal várják a megegyezést és a kibontakozást. Ennek a lehetőségét azonban az Egyesült Államok kihívó politikájának legutóbbi gesztusa rendkívül bizonytalanná tette. Ha nem a népek békéje forogna kockán, azt kellene mondani a kihívási politika makacs, elvakult irányítóinak, hogy ki mint vet, úgy arat. Hadd lássák meg elvakult tetteik következményeit. Tetteik következményei azon ban nemcsak őket sújtanák, hanem a népek nagy tömegére hoznának súlyos szenvedéseket, az ártatlanok szenvednének a felelőtlen felelősök miatt. Az egész világ békéje azt követeli, hogy az Egyesült Államok kormánya, a kihívás politikáját félretéve, lépjen a megegyezés és a béke útjára. Á gazdasági és kulturális élet változásai Magyarországon Á leszerelés problémái és a csúcstalálkozó
